adozona.hu
BH 2023.11.285
BH 2023.11.285
Az Avt. 124. § (4) bekezdése alkalmazhatóságának feltétele, hogy felperes a törvényi tényállás megvalósultságát, azt, hogy a bontást kizárólag személyesen végezheti el, a perben bizonyítsa. Minden ügyben egyedileg kell meghatározni, hogy mi minősül olyan eljárási szabályszegésnek, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással van [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 124. § (4) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 73. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 84. § (2) bek., 78. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. §
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú építési hatóság 2015. február 16-án a felperessel szemben hivatalból építésrendészeti eljárást indított. Megismételt eljárásban az elsőfokú határozat kötelezte felperest a tulajdonában álló 6 és 4 helyrajzi számú, természetben szám alatt található ingatlanon (a továbbiakban: ingatlan) a meglévő kapuzatra újonnan épített nyolc zsalukősor, új tetőszerkezet, valamint a kapuzat mellé bővítményként épített új portaépület (a továbbiakban: szabálytalan építmény) elbontására a határoz...
BH 2023.11.285 Az Avt. 124. § (4) bekezdése alkalmazhatóságának feltétele, hogy felperes a törvényi tényállás megvalósultságát, azt, hogy a bontást kizárólag személyesen végezheti el, a perben bizonyítsa.
Minden ügyben egyedileg kell meghatározni, hogy mi minősül olyan eljárási szabályszegésnek, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással van [2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 124. § (4) bek.; 2017. évi CLI. törvény (Air.) 73. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 84. § (2) bek., 78. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (5) bek., 279. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú építési hatóság 2015. február 16-án a felperessel szemben hivatalból építésrendészeti eljárást indított. Megismételt eljárásban az elsőfokú határozat kötelezte felperest a tulajdonában álló 6 és 4 helyrajzi számú, természetben szám alatt található ingatlanon (a továbbiakban: ingatlan) a meglévő kapuzatra újonnan épített nyolc zsalukősor, új tetőszerkezet, valamint a kapuzat mellé bővítményként épített új portaépület (a továbbiakban: szabálytalan építmény) elbontására a határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 hónapon belül. Indokolása szerint az építési engedély nélkül megépített szabálytalan építmény fennmaradása átalakítással nem engedélyezhető, mivel a fedett kapubejáró és a portaépület a Helyi építési szabályzatról szóló 1/2005. (II. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Hész.) szerint a közút szabályozási szélességén belül helyezkedik el, ahol csak a közút létesítményei és berendezései, közművek, valamint közlekedést kiszolgáló építmények létesíthetők, illetve növényzet telepíthető. Figyelemmel arra, hogy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48/A. § (1) bekezdése alapján az építményre fennmaradási engedély nem adható, így az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet 67. § (5) bekezdése értelmében az építmény bontását rendelte el.[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt Fejér Megyei Kormányhivatal határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, a felperesi ingatlanon található kapu alapszerkezetével kapcsolatban az Étv. 46. § (4) bekezdés b) pontja alapján építésrendészeti eljárás és intézkedés megtételének nincs helye, azonban a 10 éven belül létesített szabálytalan építmény bontásának elrendelésére jogszerűen került sor figyelemmel arra, hogy a felperes kérelmére indult eljárásban a hatóság az építmény fennmaradását nem engedélyezte.
[3] Az elsőfokú építési hatóság végzésével a 2016. február 26. napján jogerőre emelkedett elsőfokú határozat végrehajtását rendelte el rögzítve, hogy az önkéntes teljesítés határideje 2017. május 6. volt. Az ingatlanon tartott többszöri hatósági ellenőrzés szerint az előírt határidőn belül a felperes nem tett eleget a határozatban foglaltaknak.
[4] Az építési hatóság megkeresését követően az elsőfokú adóhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 123. §-a alapján a meghatározott cselekmény végrehajtására, az életveszélyes állapot megszüntetésére, a szabálytalan építmény bontási munkáinak elvégzésére a közreműködői szervezetek névjegyzékében szereplő cégek közül hármat jelölt ki ajánlattételre. A beérkezett ajánlatok közül a legkedvezőbb ajánlatot adó Kft.-t (a továbbiakban: közreműködő) rendelte ki végzésével bruttó 10 795 000 Ft közreműködői díj ellenében. Meghatározta a bontás elvégzéséhez szükséges feltételeket, feladatokat, műszaki elvárásokat.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes végzésével az elsőfokú végzést eltérő indokolással helybenhagyta. Hivatkozott az Avt. 29. § (1) bekezdés 7. pontjára, a 122. § (1) bekezdésére, a (6) bekezdés b) pontjára, a 123. §-ra. Kifejtette, a meghatározott cselekmény végrehajtását megkeresés alapján végzi, amelyben a végrehajtás halasztást nem tűrőként volt feltüntetve. Önkéntes teljesítés hiányában a meghatározott cselekmény elvégzése az adóhatóság kötelezettsége, ami az adós költségére és veszélyére történik, közreműködő szervezet kijelölésével. Az elsőfokú adóhatóság az ajánlattételi felhívásában kellő részletességgel ismertette az elvégzendő feladatokat, az érvényes ajánlattételhez szükséges információkat. A közreműködő által adott árajánlat valamennyi feltételnek megfelelt, a beérkezett és érvényes ajánlatok mindegyikénél alacsonyabb volt, ezért a bontás elvégzésére az Avt. 123. §-a értelmében a közreműködőt kellett kirendelnie az általa ajánlott díjazás mellett.
A kereseti kérelem
[7] A felperes az első- és a másodfokú végzéseknek elsődlegesen megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését; másodlagosan a megváltoztatásukat, a közreműködő kirendelésének mellőzését; harmadlagosan hatályon kívül helyezésük mellett az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését; negyedlegesen az alperes végzésének a megsemmisítését, a másodfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Jogszabálysértésként utalt az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 73. §-ára, a 124. § (4) bekezdésére, hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.666/2012/27. számú döntésére. Megítélése szerint az alperes végzésének tényállása téves, sérti az Air. 58. §-át, mivel az elsőfokú végzés rendelkező részében a közreműködő nincs feltüntetve, csak a címzésben.[8] Kifejtette, a meghatározott cselekmény végrehajtására kizárólag személyesen kerülhet sor, figyelemmel az ingatlanon elhelyezett beteg, ápolásra szoruló ellátottakra, így az adóhatóságnak nincs joga és lehetősége közreműködő szervezetet igénybe venni. Az életveszélyes állapot megszüntetésére hivatkozás a másodfokú végzéssel nem kijavítható, mivel, ha nincs életveszélyes helyzet, a közreműködő kirendelése okafogyottá válik. Vitatta a bontás költségét, amit kérelme ellenére az adóhatóság egyáltalán nem vizsgált. Kérte szakértő kirendelését.
[9] A felperes a peres eljárás folyamatban léte alatt bejelentette, időközben a bontási tevékenységet 150 000 Ft-ért elvégeztette, mely alátámasztja, hogy a közreműködő által megjelölt költség eltúlzott. Az önkéntes teljesítésére tekintettel a keresettel támadott végzés okafogyottá vált.
[10] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a végzésében foglalt indokok fenntartása mellett.
[12] A felperesnek a bontás önkéntes teljesítésére hivatkozása nem helytálló, mivel 2022. június 1. napján tartott helyszíni ellenőrzés szerint csak részben tett eleget az előírtaknak, a kapu tetőszerkezetét elbontotta, de a felépített zsalukövek és a porta épülete jelenleg is fennáll, így a végrehajtási eljárást nem lehet megszüntetni.
Az elsőfokú határozat
[13] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[14] Indokolásában az Air. 73. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az elsőfokú végzés címzésében a közreműködő neve szerepel, a döntés tartalmazza az ügy azonosításához szükséges adatokat, a kirendelő szervezet nevét, így önmagában az a körülmény, hogy a közreműködő nem a rendelkező részben van feltüntetve nem minősül az ügy érdemét érintő olyan lényeges és orvosolhatatlan körülménynek, amely a végzés megsemmisítését megalapozná.
[15] A felperes alaptalanul hivatkozott továbbá az Avt. 124. § (4) bekezdésére, a kizárólag általa elvégezhető cselekményre, mivel azt bármely építési vállalkozó el tudja végezni. A bontási tevékenység a főépületet nem érinti, a felperes sem adott elő ezzel ellentétes hivatkozást.
[16] Az Avt. a közreműködő szervezet kirendelésének feltételeként nem írja elő az életveszélyes állapot fennállását, csupán az Avt. 122. § (6) bekezdésében rögzített egyik feltételként, hogy a meghatározott cselekmény végrehajtása nem tűr halasztást. A felperes tévesen összemossa a halasztást nem tűrő és az életveszélyes állapot fogalmát.
[17] A bontás összegével kapcsolatban kifejtette, hogy az Avt. pontosan meghatározza, a közreműködő szervezet kirendelése esetén milyen módon kell eljárni, ez azonban nem vonatkozik az ajánlatban szereplő költségek megfelelőségének vizsgálatára és szakértő kirendelésére. Utalt a Kúria Kfv.I.35.303/2021/5. számú ítéletére.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek elsődlegesen a megváltoztatását, az alperes határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, a végrehajtási eljárás megszüntetését; másodlagosan az elsőfokú ítélet jogszabálysértésének megállapítását, alperes végzésének - az elsőfokú végzésre kiterjedő - megváltoztatását, a közreműködő kirendelésének mellőzését, a végrehajtási eljárás megszüntetését; harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását; negyedlegesen a jogerős ítélet, az adóhatóság első-, másodfokú döntésének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú közigazgatási hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését; továbbá a jogerős ítélet, az alperes döntésének hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.[19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a bontási cselekmény nem kizárólag személyesen végezhető el, így az ügy érdemére kiható jogszabálysértést követett el. A bontási cselekmény érinti az általa vezetett idősek lakhatására és ellátására szolgáló intézményhez tartozó, annak szerves részét képező portaépületet. A bontási munkák személyes elvégzésének az az indoka, hogy a bentlakók ki- és bejárását kizárólag ő tudja ellenőrizni és felügyelni. Az elsőfokú bíróság nem tért ki annak vizsgálatára, hogy a kirendelt közreműködő miként fog gondoskodni a bentlakók felügyeletéről. Tévesen állapította meg, hogy a bontási cselekményt a közreműködő is el tudja végezni. A közreműködő kijelölésének nem volt helye, az eljárás megszüntetéséről kellett volna határozni az Avt. 124. § (4) bekezdésének megfelelően.
[20] Hivatkozott a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésére, ehhez kapcsolódóan a KGD 2014.141, a Kúria Kfv.35.019/2021/7., Kfv.35.304/221/7., Kfv.37.024/2021/7. számú eseti döntéseire. Az indokolási kötelezettség teljesítésének hiányában az elsőfokú bíróság ítélete nem felel meg a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatának, nem reagált teljes körűen valamennyi kereseti hivatkozásra.
[21] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[25] A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy alkalmazható-e az Avt. 124. § (4) bekezdése, továbbá, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek minősül-e, ha az elsőfokú végzés rendelkező része nem, csak az az fölötti részben a határozat címzettjének megnevezése tartalmazza a kirendelt közreműködő személyét.
[26] A Kúria először az Avt. 124. § (4) bekezdésének alkalmazhatóságát vizsgálta. Az eljárásban irányadó, alapul szolgáló jogszabályi kör (Air., Avt., Kp., Pp.) a felek által nem volt vitatott.
[27] Az Avt. 124. § (4) bekezdése szerint, ha a meghatározott cselekmény kizárólag személyesen az adós által végezhető el és a 122. § (2)-(5) bekezdéseiben foglalt eljárás eredménytelenül zárul, az állami adó- és vámhatóság az eljárás eredménytelenségéről jegyzőkönyvet vesz fel, amelyet megküld a behajtó hatóság részére, egyúttal tájékoztatja azt az eljárás megszüntetéséről.
[28] E törvényhely alkalmazhatóságának feltétele, hogy a jogalkotó által megállapított törvényi tényállás megvalósultságát, valóságban is megtörténtét felperes a perben bizonyítsa, így azt, hogy a bontást kizárólag személyesen végezheti el.
[30] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében a [19] bekezdéstől kezdődően a bizonyítékok értékelésének, minősítésének törvényi kötelezettségét teljesítette, amelyen alapuló azon megállapítása, hogy nem bizonyított az Avt. 124. § (4) bekezdésének alkalmazhatósága, helytálló. Az elsőfokú bíróság eleget tett a Kp., Pp. indokolásra vonatkozó kötelezettségének, továbbá a Pp. 346. § (1), (4)-(5) bekezdéseiben foglalt indokolási kötelezettség tartalmi és formai követelményeinek is.
[31] A Kúria egyetért az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok értékelése alapján levont megállapításával, mely szerint az Avt. 124. § (4) bekezdése az ügyben nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az elrendelt bontási munkák a főépületet, az ott elhelyezett ellátásra szoruló személyeket nem érintik. Azt a körülményt, hogy a bontásra szánt, engedély nélkül megépített portaépület milyen szerepet tölt be a főépületben elhelyezett idős, beteg emberek felügyeletében, az eljárás során a felperes nem bizonyította. A betegek ki- és bejárásának ellenőrzése megoldható, így teljesen szükségtelen lett volna annak vizsgálata, hogy a közreműködő tud-e, képes-e a bentlakók felügyeletéről gondoskodni.
[32] A Kúria ezt követően vizsgálta felperesnek a közreműködő megismerésének hiányára, az Air. 73. § (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó érveit.
[33] Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az elsőfokú adóhatóság végzésének rendelkező része a közreműködő szervezet megnevezését nem tartalmazza, az a végzés feletti részben, a címzésben szerepel.
[34] Az Air. 73. §-a a döntés tartalmi elemeit rögzíti. A 73. § (1) bekezdése szerint a döntés tartalmazza:
a) az eljáró adóhatóság, az adózó és az ügy azonosításához szükséges minden adatot,
b) a rendelkező részt az adóhatóság döntésével, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel,
c) a megállapított tényállásra és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokra, az adózó által felajánlott és mellőzött bizonyítékokra, a mérlegelés és a döntés indokaira, az ügyintézési határidő leteltének napjára, továbbá a döntést megalapozó, valamint a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást, valamint
d) a döntéshozatal helyét és idejét, a hatáskör gyakorlójának nevét, hivatali beosztását, valamint a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, ha az nem azonos a hatáskör gyakorlójával.
[35] Az elsőfokú végzésben az Air. idézett tartalmi előírásai ellenére címzettként szerepel a közreműködő személye.
[36] Az alperes a végzése második oldalán az utolsó előtti bekezdésben az elsőfokú döntés ismertetésénél egyértelműen rögzíti, hogy az elsőfokú adóhatóság a közreműködőt rendelte ki, nevének, székhelyének feltüntetésével. A közreműködő személye egyértelműen beazonosítható volt.
[37] Rögzíti a Kúria, hogy a bírósági eljárás alperese a Kp. 18. § (1) bekezdése szerint többfokú közigazgatási eljárásban nem az elsőfokú, hanem a másodfokú közigazgatási szerv, az eljárás tárgya pedig az alperes végzésének felülvizsgálata volt. A másodfokú végzés indokolása kétséget kizáró módon, beazonosíthatóan tartalmazza, hogy az elsőfokú adóhatóság kit rendelt ki közreműködőként, így téves az a felperesi hivatkozás, hogy a közreműködő személye nem volt megállapítható.
[38] A Kúria a Kp. 88. § (1) bekezdés c) pontja szerint vizsgálta, hogy a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértés (Air. 73. §) az ügy érdemére kihatott-e, melynek megítélése mindig egyedileg, az összes körülmény mérlegelését követően történhet. Egységes a joggyakorlat, önmagában az eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye a közigazgatási cselekmény megsemmisítésének (hatályon kívül helyezésének), ha a megsértett eljárási szabály a megelőző eljárás lényeges szabályának minősül, az eljárási szabályszegés az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, és ha az okozott jogsérelem a perben nem volt orvosolható (Kúria Kf.VI.39.066/2020/5.). Ennek eldöntéséhez azt kellett vizsgálni, hogy a felperes által hivatkozott eljárási szabályszegés (az elsőfokú határozat címzetti részében feltüntetett a közreműködő) olyan súlyú-e, ami az ügy érdemét is érinti. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság határozata 1. oldalán címzettként vastagon kiemelve feltünteti, megjelöli a közreműködőt és az elérhetőségét, amelyet az alperesi határozat is tartalmaz. A közreműködő beazonosítható volt, így az eljárási jogsérelem nem olyan súlyú, ami indokolná az eljárás megismétlését. A Kúria mögöttes ügyféli jogsérelem hiányában a felülvizsgálati kérelem e részét sem minősítette alaposnak.
[39] Rögzíti a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem nem támadta a jogerős ítéletnek az életveszélyes állapot fennállásával, továbbá a bontás összegével kapcsolatos, a felperesi sérelem alaptalanságát megállapító rendelkezéseit, így kúriai döntés ezen kérdésekre nem terjedt ki. A felperes csak állította, de nem jelölte meg, hogy mely keresetrészeket nem bírált el az elsőfokú bíróság, amelynek hiányában a felülvizsgálati kérelem e része érdemben nem volt vizsgálható.
[40] A felperes által hivatkozott kúriai döntések jelen perben részben eltérő tényállásuk okán nem voltak alkalmazhatók, illetőleg az elsőfokú bíróság döntése az irányadó joggyakorlatnak megfelel.
[41] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintette, támadott részeiben a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.014/2023/7.)