adozona.hu
BH 2023.10.254
BH 2023.10.254
Tárgyi eszköz selejtezésére csak akkor kerülhet sor, ha az feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált. A tárgyi eszköz egy részét, annak alkotórészét részleges selejtezéssel nem lehet a könyvekből kivezetni, miután azok egyedileg nincsenek nyilvántartva [2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bek., 16. § (1) bek., 47. § (1), (7) bek., 52. §, 53. §, 54. §, 55. §, 56. §, 26. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 1. és 2013.december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. A megállapított adójogi tényállások egyike szerint a felperes 6, részben saját, részben bérelt ingatlanban lévő üzletén végzett felújítást, illetve átalakítást. A felperes a munkák költségeit az üzletek újra nyitásakor ráaktiválta az ingatlan nyilvántartott bruttó értékére. Az üzlet megn...
BH 2023.10.254 Tárgyi eszköz selejtezésére csak akkor kerülhet sor, ha az feleslegessé, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált. A tárgyi eszköz egy részét, annak alkotórészét részleges selejtezéssel nem lehet a könyvekből kivezetni, miután azok egyedileg nincsenek nyilvántartva [2000. évi C. törvény (Sztv.) 15. § (3) bek., 16. § (1) bek., 47. § (1), (7) bek., 52. §, 53. §, 54. §, 55. §, 56. §, 26. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január 1. és 2013.december 31. közötti időszakra vonatkozóan valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. A megállapított adójogi tényállások egyike szerint a felperes 6, részben saját, részben bérelt ingatlanban lévő üzletén végzett felújítást, illetve átalakítást. A felperes a munkák költségeit az üzletek újra nyitásakor ráaktiválta az ingatlan nyilvántartott bruttó értékére. Az üzlet megnyitása és a ráaktiválás előtt azonban műszakilag meghatározott százalékos mértékben az ingatlanok korábbi bruttó értékét és az arra jutó értékcsökkenést kivezette a könyveiből és az egyedi nyilvántartásból is; az ingatlanok meghatározott százalékú könyv szerinti értékét (a bruttó bekerülési értéket és az arra jutó értékcsökkenést) selejtezés címén könyvelte.[2] Az ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság áfa, szja, egészségügyi és rehabilitációs hozzájárulás adónemekben összesen 12 877 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. A következő évre tovább vihető veszteség összegét 100 223 479 000 forintban állapította meg. Az indokolás 4) pontja szerint a felperes helytelenül járt el felújításokhoz, átépítésekhez kapcsolódó értékcsökkenés és aktiválás alkalmazása során. A számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 47.§ (1) és (6) bekezdései alapján a felperes által selejtezési költségként ilyen címen könyvelt tételek nem fogadhatóak el a felperes 2013. évi ráfordításaiként. Az átalakítás költségeit ugyanis az eredeti bruttó értékre kell ráaktiválni, a kivezetett bruttó értékekre pedig továbbra is a megkezdett értékcsökkenési leírás számolható el. Hivatkozott továbbá az adózás előtti eredmény meghatározása kapcsán a társasági és osztalék adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés d) pontjára, a 8. § (1) bekezdés b) pontjára, a 2. számú melléklet szerint elszámolható értékcsökkenés mértékekre is. A helytelen ingatlan selejtezés miatt a felperes 2013. évi adózás előtti eredményét 84 230 000 forinttal megnövelte és 5 065 000 forinttal csökkentette, a 2013. évi társasági adó alapját 5 065 000 forinttal megnövelte és 3 067 000 forinttal csökkentette.
[3] Alperes a 2187919297 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában kitért arra, hogy az épület-felújítás során kiszerelt részeket (villanyvezeték, csövek stb.) nem lehet az ingatlan bekerülési értékéből kivezetni selejtezés címén. Helyesen eljárva a felújítás költségeit rá kellett volna aktiválni az ingatlanra, és amennyiben ezt követően az ingatlan könyv szerinti értéke jelentősen meghaladja a piaci értéket, akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni rá.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és a felperes adózás előtti eredménye 84 230 000 forinttal történő növelésének mellőzését kérte. Előadta, hogy a munkák során kibontott, lecserélt eszközöket és elemeket leselejtezte, hasznosítás nélkül elszállíttatta, mivel ezen tárgyi eszközök használhatósága teljes mértékben megszűnt. Az alperes nem megfelelően értelmezte a részleges selejtezés intézményét, az súlyosan sérti az Sztv. szerinti valódiság elvét, torz képet mutat a felperes vagyoni helyzetéről. Az Sztv. 53.§ (1) és (2) bekezdései értelmében a tárgyi eszköz kivezetésére nem kizárólag megsemmisülés miatt kerülhet sor, hanem akkor is, ha az használhatatlanná vált és nem szolgálja a gazdasági tevékenységet. Álláspontja szerint csak az Sztv. és a Tao.tv. rendelkezéseinek együttes értelmezése felel meg az Alaptörvény 28. cikkének, a részleges selejtezés intézménye csak így vizsgálható. Hivatkozott a 43/2003. számviteli kérdésre, valamint a későbbiekben csatolta a Moneta Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft. által közjegyzői nemperes eljárásban készített szakvéleményt.[6] Az elsőfokú bíróság 8.K.27.066/2019/4. számú ítéletével a keresetet elutasította.
[7] Felülvizsgálati kérelem folytán a Kúria a Kfv.I.35.508/2019/10. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyúttal az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati döntés kifejtette, hogy a felperes által beszerzett nemperes eljárásban kirendelt szakértőtől származó szakvélemény, jóllehet az nem felel meg a régi Pp. 183/A. §-ában foglalt követelményeknek és azt a felperes maga is magánszakértői véleményként kérte figyelembe venni, azonban a kialakult joggyakorlatra, valamint a jogalkotás későbbi folyamataira tekintettel a r.Pp. hatálya alatt sem rekeszthető ki a bizonyítékok sorából. Az új eljárásra nézve a Kúria előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak teljesítenie kell kitanítási és tájékoztatási kötelezettségét, ennek keretében nyilatkoztatni kell a felperest, hogy az alkalmazott selejtezési módszer vagy más relevánsnak minősülő számviteli kérdés tekintetében kéri-e az igazságügyi könyvszakértő bevonását és ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy dönthessen a kereseti kérelemről.
Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban lényegesnek tartotta annak tisztázását, hogy számvitelileg mit jelent a selejtezés, alkalmazható-e a felperes által folytatott tevékenységre, számviteli alapelvek szerint van-e jogszerűen lehetőség részleges selejtezésre, amennyiben igen, úgy milyen feltételek mellett történhet az meg, figyelemmel arra is, hogy az ingatlanokból kibontott részek - az ingatlanok alkotóelemei - a felperes könyveiben önálló tárgyi eszközként nem szerepelnek. Igazságügyi könyvszakértői véleményt szerzett be, és a könyvszakértői véleményre alapozva helyt adott a felperes keresetének és az alperes 2187919297 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.[9] Elismerte, hogy az Sztv. nem tartalmazza a selejtezés fogalmát és a selejtezésre mint számvitelileg értékelhető fogalomra más jogszabály sem tartalmaz rendelkezést. Nem értett egyet azzal az alperesi állásponttal, hogy a jogvita tárgya pusztán jogkérdés, álláspontja szerint az általa felvetett kérdések, szempontok, szakértői kompetenciába tartozó szakkérdésnek minősülnek.
[10] Ítéletében részletezte a szakértő válaszait, elfogadta és egyetértett a szakértőnek azzal a megállapításával, hogy az Sztv. a selejtezést, ebből következően a részleges selejtezést sem említi, erre vonatkozóan semmiféle előírást nem tartalmaz, ebből következően a részleges selejtezés nem tiltott. Hangsúlyozta, hogy a felperes üzletein, épületein végzett átalakításra alkalmazható a selejtezés, hiszen a bontás során számvitelileg nyilvántartott tárgyi eszközök "semmisülnek meg", a felperes ezeket a tárgyi eszközöket a kereskedelmi tevékenységéhez tovább már nem tudja használni. Nem vitatta, hogy a szakértő a selejtezést a tárgyi eszközökre vonatkoztatta, de nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy az ingatlanokból kibontott részek az ingatlanok alkotóelemeiként nem minősülnek önálló tárgyi eszköznek.
[11] Elfogadta azt a szakértői érvelést, hogy a felperes hiába szándékozna az épületet és annak egyéb részeit, elemeit külön tárgyi eszközként aktiválni és nyilvántartani, ha annak beszerzése során nem álltak rendelkezésére az épületrészek, épületelemek bekerülési értékéi. Nézete szerint a szakvélemény 14-15. oldalain táblázatokban konkrét leltári számokra való hivatkozással bemutatta a szakértő azokat az önállóan nyilvántartott tárgyi eszközöket, amelyek selejtezésre kerültek és amelyekre vonatkozó adatokat a felperes számviteli nyilvántartásaiból - a tárgyi eszközök egyedi nyilvántartó kartonjaiból, valamint a selejtezés főkönyvi tételeiből - eredeztette.
[12] Elvetette azt az alperesi érvelést, hogy a selejtezés azért megvalósíthatatlan, mert a felperes nem önállóan nyilvántartott tárgyi eszközöket selejtezett. Ezzel szemben a szakértő alapszakvéleményének 14-15. oldalán található táblázatokban foglaltakat tekintette irányadónak. Ezen túlmenően vizsgálódása körébe vonta a közjegyző által kirendelt szakértőnek, a MONETA Könyvvizsgáló és Adótanácsadó Kft.-nek a szakvéleményében foglaltakat is. Hangsúlyozta, hogy ez a szakvélemény több ponton is alátámasztotta a kirendelt szakértő szakvéleményében szereplő megállapításokat.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.Elsődlegesen a jogszabálysértő ítélet hatályon kívül helyezése, új határozat meghozatala és a felperes keresetének elutasítása érdekében, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete az r.Pp. 206. § (1), 221. § (1), 339. § (1) bekezdésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét súlyosan megsértette, a jogerős ítéletben a bizonyítékok, tények rögzítése és értékelése oly mértékben hiányos és téves alapokon nyugvó, amely önmagában a döntés megalapozatlanságát eredményezi. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság kirívóan okszerűtlenül értékelte a rendelkezésre álló releváns bizonyítékokat, márpedig a Kúria számos iránymutató döntésében már rögzítette, hogy ez olyan súlyú jogszabálysértés, amely az ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után. Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet indokolása kizárólag a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét és annak kiegészítését, továbbá a felperes kérelmére közjegyző által beszerzett szakvéleményt és a felperes által csatolt magánszakvéleményt részletezi, de nem tartalmazza az alkalmazandó jogszabályok összevetését a megállapított tényállással és hiányzik belőle az az alkalmazandó jogszabályok értelmezésével kapcsolatos bírósági levezetés. Önmagában a szakértői vélemény ismertetése nem jelenti az indokolási kötelezettség teljesítését és azt nem is pótolja. Egyebekben vitatta a szakértői véleményben foglaltakat és annak ellentmondásosságára, hiányosságaira mutatott rá. Bár elismerte, hogy az Sztv. nem tartalmazza a selejtezés fogalmát, de azzal érvelt, hogy az Sztv. egyértelmű szabályokat, elveket, célokat fogalmaz meg, melyek eléréséhez, megvalósításához biztosítja a megfelelő "eszközt." A felperes az ellenőrzéssel érintett időszakra vonatkozó beszámolóját az Sztv. előírásai alapján készítette, így a számviteli eljárását az Sztv. rendelkezései alapján kell megítélni. Márpedig a felperes vizsgált időszaki eljárása nem felelt meg az Sztv. előírásainak.
[20] Téves az a bírósági kiindulási álláspont, hogy amit az Sztv. nem tilt, azt megengedi. Az Sztv. 14. § (1) bekezdése szerint a beszámoló elkészítésekor és a könyvvezetés során a 15. és 16. §-ban meghatározott alapelveket kell érvényesíteni. A beszámolóra vonatkozó részletes előírások, továbbá a számviteli alapelvek érvényesítése a biztosíték arra, hogy a beszámolóban a gazdálkodó megbízható és valós képet adjon vagyoni, pénzügyi helyzetéről, jövedelmének alakulásáról. Az alperes eljárása során az Sztv. alapelvi rendelkezései mellett az Sztv. 57. § (1) bekezdését alkalmazta eljárása során, melynek értelmében a befektetett eszközöket a 47-51. § szerinti bekerülési értéken kell értékelni, csökkentve azt az 52-56. § szerint alkalmazott leírásokkal, növelve azt a (2) bekezdés szerinti visszaírás összegével. Mindezekből egyértelműen az következik, hogy nem lehet a tárgyi eszközt részben selejtezni. Nem történik tárgyi eszköz selejtezés és tárgyi eszköz kivezetés, ha a tárgyi eszközöknek csak egy részét cserélik ki felújítás címén, attól még megmarad a tárgyi eszköz, vagyis a bekerülési érték utólagos csökkentésére ilyenkor az Sztv. nem ad lehetőséget. A felperes azzal, hogy a műszaki tartalom alapján egy tárgyi eszköznek tekintette az épületet, azonban annak egyes, az ingatlantól számvitelileg nem elválasztható szerkezeti elemeit a tárgyi eszköztől, mint egésztől történő elkülönítéssel kivezette nyilvántartásaiból az egyedi értékelés számvitel alapelvét sértette meg. Az ingatlanból kibontott részek nem voltak önálló tárgyi eszközök, azokat a felperes nem tudta számvitelileg külön választani az ingatlantól, mint tárgyi eszköztől.
[21] Rámutatott arra is, hogy a felperes a kibontott részeket nem tartotta külön számvitelileg nyilván, ezek nem önálló tárgyi eszköznek minősülő részek voltak, az Sztv. 47. § (1) és (7) bekezdése alapján nem is lehettek önálló tárgyi eszközként nyilvántartva a felperes könyveiben. Tévesen állította a szakértő azt is, hogy az Sztv. választási lehetőséget biztosítana, a részleges selejtezést és a részleges selejtezési eljárást ugyanis az Sztv. nem ismeri. Értelmezhetetlen a szakértő tárgyi eszköz "megbontására" való hivatkozása. A felperes esetében ugyanis a tárgyi eszköz egy körül határolható ingatlan, az ingatlanok alkotórészeit selejtezés címén utólag nem tudja megbontani. Mivel az épület, illetve az idegen ingatlanon végzett beruházás az üzembehelyezéskor egy összegben került aktiválásra, ebből a részben kiszerelt, lecserélt részek (vezetékek, épületgépészeti berendezések) bekerülési értékét számvitelileg nem lehet önállóan értelmezni, így az értékük sem volt kivezethető. Az alperes szerint az elsőfokú adóhatóság helytállóan járt el akkor, amikor a terven felüli értékcsökkenés elszámolásának előírásai alapján tette meg megállapításait. Terven felüli értékcsökkenés elszámolása nem feltétlenül jelenti a tárgyi eszköz kivezetését a könyvekből, arra akkor kerülhet sor, ha a tárgyi eszköz ténylegesen kikerül használatból, értékesítés, selejtezés, készletté való átminősítés miatt. Ilyen azonban a felperesnél nem történt, az ingatlan mint tárgyi eszköz nem került selejtezésre. Helyes eljárás az lett volna, ha a felújítás költségeit ráaktiválják az ingatlanra és amennyiben ezt követően az ingatlan könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen meghaladná a piaci értéket, akkor terven felüli értékcsökkenést lehet elszámolni (a bruttó érték módosítása nélkül).
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[29] A Kúria hangsúlyozza, hogy a korábbi ítélet hatályon kívül helyezésére azért került sor, mert az elsőfokú bíróság megszegte a bizonyításra vonatkozó kioktatási, kitanítási kötelezettségét, illetve ítéletében nem értékelte, nem vette figyelembe a felperes által benyújtott bizonyítéknak minősülő szakvéleményt. Ezt olyan súlyú eljárási hibának tekintette, amely szükségessé tette az eljárás megismétlését. Helytállóan rögzítette az alperes 9. sorszámú beadványában azt, hogy a kúriai végzésből nem következik szakértő bevonásának szükségessége, a Kúria alapvetően eljárásjogi hiba miatt döntött az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről. Az új eljárásra vonatkozó iránymutatásában nem foglalt állást szakértő bevonásának indokoltságáról, a szakértői bizonyítás bevezetését a felperesi bizonyítási indítványok ismeretében az elsőfokú bíróság megítélésére bízta.
[30] Arra is helyesen utalt az alperes, hogy a perben vitatott kérdés megítélése nem igényel szakértői kompetenciát. Annak eldöntése ugyanis, hogy a felperes által végzett részleges selejtezés a számviteli törvény előírásainak megfelel-e, nem szakkérdés, hanem jogkérdés. Ebben a kérdésben a bíróságnak kellett volna állást foglalnia. Téves volt az elsőfokú bíróságnak az a kiindulása, hogy amit az Sztv. nem tilt az lehetséges. Pont fordított a helyzet. Az Sztv. határozza meg a könyvelés legalapvetőbb szabályait, ennek következtében, amit nem szabályoz (nem engedélyez), azt nem lehet alkalmazni. A perben nem az volt a kérdés, hogy az Sztv. által szabályozott megoldást az adózó betartotta-e, mert ez valóban lehet szakkérdés. A perben az volt az eldöntendő kérdés, hogy az Sztv. által nem szabályozott adózói részleges selejtezési megoldás jogszerű-e. Márpedig ennek megválaszolása jogkérdés, mert az Sztv. hatályosulását kell értelmezni. Mindezekre tekintettel a Kúria döntése meghozatalakor mellőzte a szakértői vélemények értékelését, nem tekintette irányadónak az abban kifejtetteket.
[31] Az alperes által határozatában hivatkozott számviteli előírások alapján nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy egy tárgyi eszközként nyilvántartott ingatlanon végzett, az épület gépészeti berendezéseit érintő beruházás során részleges selejtezés lehetősége nem áll fenn. Nyomatékosítja a Kúria, hogy a felperes beszámolóját az Sztv. hatálya alatt, annak előírásai alapján volt köteles elkészíteni, ekként a selejtezés, részleges selejtezés elbírálásakor is kizárólag az Sztv. előírásai voltak alkalmazhatók.
[32] A számviteli törvény valóban nem foglalkozik a selejtezéssel, nem határozza meg annak tartalmát, a törvényben csak az eszköz állományból történő kivezetése szerepel. Az Sztv. 53. § (2) bekezdése szerint amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök, a beruházások közül ki kell vezetni. Az Sztv. 69. § (1) bekezdés előírja, hogy a könyvek üzleti év végi zárásához, a beszámoló elkészítéséhez, a mérleg tételeinek alátámasztásához olyan leltárt kell összeállítani és e törvény előírásai szerint megőrizni, amely tételesen, ellenőrizhető módon tartalmazza - az (5) bekezdés figyelembevételével - a vállalkozónak a mérleg fordulónapján meglévő eszközeit és forrásait mennyiségben és értékben.
[33] A fentiekből is következik, hogy azt Sztv. értékalapon szemléli a tárgyi eszközt, nem pedig műszaki alapon. Ha pl. 100 000 000 forint könyvszerinti értékű ingatlanon 20 000 000 forintos felújítást végez az adózó, nem biztos, hogy annak értéke 120 000 000 forintra változik. Ha viszont az így elújított eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen eltér a könyv szerinti értékétől, akkor kell korrekciót elvégezni, ez az Sztv. által szabályozott terven felüli értékcsökkenési leírás alkalmazása.
[34] Az Sztv. az eszközök bekerülési értékére vonatkozó szabályait a 47-51. § között állapítja meg úgy, hogy nem nevesít konkrét eszközöket, hanem a vállalkozó saját hatáskörébe rendeli eldönteni, hogy megfelelve a törvénynek egy ingatlan esetén mit vesz fel a könyveibe önálló eszközként és így mit tekint egy eszköz bekerülési értéke részeként. Az ingatlanhoz szorosan kapcsolódó vezetékek, épületgépészeti berendezések az Sztv. 47.§ (7) bekezdése szerint részei az ingatlan bekerülési értékének, vagyis az aktiválással önmagának az ingatlannak az értéke lesz.
[35] Az épületgépészet körébe tartozó, valamint az épületbe beépített technológiai gép, berendezés meghatározása, elhatárolása a fentiek szerint az Sztv. rendelkezéseiből vezethető le. Az adott gép, berendezés minősítését az dönti el, hogy azt az épület értékében kell-e figyelembe venni, vagy önálló tárgyi eszköznek kell-e tekinteni. Ezt a minősítést a rendeltetésszerű használatba vételkor kell (lehet) elvégezni. Az Sztv. 26. § (1) bekezdése határozza meg, hogy mit kell tárgyi eszközök között kimutatni, ebből a rendelkezéséből következően az épületet aktiválni (a tárgyi eszközök között kimutatni) csak akkor lehet, ha rendeltetésszerűen használatba vették. A rendeltetésszerű használatbavételnek feltétele az építésügyi hatóság által megadott használatbavételi engedély, amelynek pedig feltétele, hogy az épület az építési engedélyben megjelölt rendeltetésének megfelelő és biztonságos használatra alkalmas állapotban legyen, amely jelenti a működéshez, az üzemeltetéshez szükséges infrastruktúrát is. Ebből következően, az épület rendeltetésszerű használatának előfeltételét jelentő, az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések bekerülési értéke része az épület értékének.
[36] Az épület részét képező, épületgépészeti körbe tartozó gépek és berendezések esetében nem értelmezhető elkülönült alkotórészről, illetve tartozékról beszélni. A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges - a tárgyi eszköz beszerzésével egy időben vagy annak üzembe helyezéséig beszerzett - tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési értéke - függetlenül attól, hogy az a tárgyi eszköz számlázott értékében vagy külön számlában jelenik meg - a tárgyi eszköz bekerülési (beszerzési) értéke részének tekintendő. Így az épület értékében kell figyelembe venni azokat a víz-, villany-, gáz- és csatornázási vezetékeket, a hozzájuk kapcsolódó berendezéseket, felszereléseket, központi fűtési, szellőzési, légfrissítő berendezéseket, vezetékeket stb., amelyek az épület szerkezeteibe beépítve az épület használhatóságát és ellátását biztosítják. A minősítésnél tehát nem a gép, a berendezés, a felszerelés megnevezése a lényeges, hanem az, hogy annak beépítése, felszerelése az épület rendeltetésszerű használata érdekében történt-e meg. A leírtak alapján az épületgépészet körébe tartozó gépek és berendezések értékének az épület bekerülési értékétől történő elkülönítése nincs összhangban az Sztv. tárgyi eszközök fogalmával, az eszközök bekerülési értékére, értékelésére vonatkozó tartalmi előírásokkal; a számviteli nyilvántartásokban az épületgépészet nem különíthető el, az az épület része.
[37] A perbeli esetben ilyen eszközök részleges selejtezése történt, amelyre az Sztv. nem ad lehetőséget.
[38] Hangsúlyozza a Kúria azt is, hogy a felperes sem tartotta külön nyilván ezeket a gépészeti eszközöket, a bérleti szerződésekben sem kerültek az ingatlantól megbontva, megnevezésre és értéket sem társítottak hozzá. A felperes egy tárgyi eszközként tartotta nyilván az ingatlanokat, az azokban szereplő épületgépészeti berendezések utólag nem kezelhetők és selejtezhetők önállóként, hanem kizárólag az ingatlannal együtt, márpedig az ingatlanok mint tárgyi eszközök nem semmisültek meg, azokat továbbra is rendeltetésüknek megfelelően használják, tehát selejtezésük fel sem merülhetett.
[39] Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a részleges selejtezés tilalma folytán sérülne az Sztv. 15. § (3) bekezdésében szereplő valódiság, 16. § (1) bekezdésében szabályozott egyedi értékelés elve. Épp ellenkezőleg ennek megengedése sértené az említett két alapelv tartalmát.
[40] Az Sztv. 15. § (3) bekezdése szerint: "A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelnie az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve)." A valódiság alapelve egyrészt arra utal, hogy a vállalati vagyont, a könyvvitelben, beszámolóban rögzített tételeket megfelelően bizonylatolni kell, másrészt a vagyon értékelésével foglalkozik. Az alapelv második mondata egyértelműen utal a tárgyi eszközök esetén a terven felüli értékcsökkenési leírás alkalmazására, hogy ha az eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen eltér a könyv szerinti értékétől (könyv szerinti érték = bekerülési érték - halmozott értékcsökkenés), akkor terven felüli értékcsökkenést kell rá elszámolni. Az egyedi értékelés elve pedig az alperesi álláspontot erősíti, miután kimondja, hogy az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni (az egyedi értékelés elve). Az eszközök és kötelezettségek egyedenkénti rögzítése teremti meg a lehetőséget az egyedi értékeléshez. Az egyedi nyilvántartások teszik lehetővé az egyes - funkciójában és használati módjában különböző - eszközökre különböző mértékű terv szerinti és terven felüli értékcsökkenés elszámolását. Miután tárgyi eszközként az ingatlan szerepel, ennek értékelését kell elvégezni, nem pedig az ahhoz tartozó alkatrészekét.
[41] A Kúria álláspontja szerint a részleges selejtezés ilyen formában történő megengedése esetén nem lenne értelmezhető a rendesen elszámolt terv szerinti értékcsökkenési leírás gazdasági tartalma. Hiszen annak lényege éppen az, hogy az eszköz használatával kapcsolatos kopást, avulást ily formában elismeri, az elszámolt terv szerinti értékcsökkenés összege fejezi ki, hogy a tárgyi eszköz valamely része elromlik, elhasználódik. A felperesi módon végrehajtott részleges selejtezés dupla jogcímet teremtene, amire a számviteli törvény nem ad lehetőséget. Ahogy az alperes határozatában kifejtette a terven felüli értékcsökkenési elszámolás az alkalmas eszköz arra, amennyiben az eszköz piaci értéke tartósan és jelentősen alacsonyabb a könyv szerinti értékénél.
[42] A Kúria összegző értékelése szerint az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte a Kúria hatályon kívül helyező végzését, a Kúria nem rendelte el szakértő bevezetését a perbe, kizárólag eljárásjogi hiba miatt, a per érdemét nem érintve helyezte hatályon kívül a korábbi döntést. Tévesen ítélte meg az elsőfokú bíróság a perben érintett vita jellegét, jogkérdésben kellett állást foglalni, mely nem igényelte szakértői vélemény beszerzését. A szakértői véleményre alapozott ítélet ebből következően megalapozatlan, helytelen megállapításokat tartalmaz. Jogszerűen hivatkozott az alperes arra, hogy az ítélet az r.Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik.
[44] A fentiekre figyelemmel a Kúria az r.Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.I.35.053/2023/7.)