adozona.hu
BH 2023.9.231
BH 2023.9.231
Az Art. 196. § (2) bekezdése szerint a 180 napos visszatérítési határidő alkalmazásának feltétele, hogy a felperes fizetési kötelezettségét előíró jogszabály közösségi jogba ütközését az EUB ítélete kimondja. Ennek hiányában a gépjárműadó mentességre alapított visszatérítési igény az általános elévülési időn belül érvényesíthető [2017. évi CL. törvény (Art.) 196. §; 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) 13. § (6) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes Törökországban bejegyzett gazdasági társaság, az Európai Unióban és más államokban letelepedett kereskedelmi cégek megbízásából közúti árufuvarozást végez. Magyarországra be- és kilépésekor 2017. év végéig a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) külföldön nyilvántartott gépjárművekre vonatkozó szabályai alapján gépjárműadót fizetett.
[2] Az elsőfokú adóhatósághoz az 2021. december 31-én a felperes kérelmet terjesztett elő a Törökországban nyilvá...
BH 2023.9.231 Az Art. 196. § (2) bekezdése szerint a 180 napos visszatérítési határidő alkalmazásának feltétele, hogy a felperes fizetési kötelezettségét előíró jogszabály közösségi jogba ütközését az EUB ítélete kimondja. Ennek hiányában a gépjárműadó mentességre alapított visszatérítési igény az általános elévülési időn belül érvényesíthető [2017. évi CL. törvény (Art.) 196. §; 1991. évi LXXXII. törvény (Gjt.) 13. § (6) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes Törökországban bejegyzett gazdasági társaság, az Európai Unióban és más államokban letelepedett kereskedelmi cégek megbízásából közúti árufuvarozást végez. Magyarországra be- és kilépésekor 2017. év végéig a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) külföldön nyilvántartott gépjárművekre vonatkozó szabályai alapján gépjárműadót fizetett.[2] Az elsőfokú adóhatósághoz az 2021. december 31-én a felperes kérelmet terjesztett elő a Törökországban nyilvántartott tehergépjármű után megfizetett gépjárműadó visszatérítése iránt, a Gjt. 13. § (6) bekezdésében rögzített nemzetközi egyezmény alapján fennálló mentességére hivatkozással. Kérte az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 65. §-a szerint kamat megfizetését is.
[3] Kérelmében utalt a Gjt. 1. §-ára, az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK) és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség által 1963. szeptember 12. napján Ankarában aláírt, a Közösség nevében az 1963. december 23-i 64/732/EGK tanácsi határozattal megkötött, jóváhagyott és megerősített megállapodásra (a továbbiakban: EGK - Törökország megállapodás), valamint a Közösség nevében az 1972. december 19-i 2760/72/EGK tanácsi rendelettel megkötött, jóváhagyott és megerősített EGK - Törökország megállapodáshoz csatolt, Brüsszelben 1970. november 23. napján aláírt kiegészítő jegyzőkönyvre, az EK - Törökország Társulási Tanács 1/95 (1995. december 22.) a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló határozat (a továbbiakban: Társulási Tanács 1/95. határozat) 4. cikkére, ezt meghaladóan a Magyarország Európai Unióhoz csatlakozásáról szóló Csatlakozási Okmány 6. cikk (1) bekezdésére, valamint az Istambul Lojistic Ltd. és az alperes között folyamatban volt perben kezdeményezett C-65/16. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) ítéletre, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 216. cikkének (2) bekezdésére.
[4] Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes kérelmét elutasította.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 6434305181 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] Indokolásában megállapította, hogy a felperes 2016-ban, 2017. évben gépjárműadót fizetett meg. Az ügy tárgyát képező kérdésben az EUB a C-65/16. számú eljárásban már döntött, mely meghatározza az igényérvényesítés módját, így az elsőfokú adóhatóság helyesen járt el akkor, amikor a kérelmet az Art. 196. §-a szerinti visszatérítési kérelemként bírálta el.
[8] Utalt az EUB C-65/16. számú ítélete alapján meghozott, a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Szegedi KMB) 7.K.27.825/2017/3. számú ítéletére, az EUB C-28/62-C-30/62. egyesített (Da Costa) ügyben és a C-283/81. számú (SRL Cilfit) ügyben hozott döntéseire, az ítéletek mindenkire kötelező (erga omnes) és visszaható (ex tunc) hatályára, a Kúria Kfv.I.35.055/2007/5., Kfv.I.35.123/2021/5. számú eseti döntéseire.
[9] Álláspontja szerint az EUB nem mondta ki mindenkire kiterjedő hatállyal a Gjt. közösségi jogba ütközését, kizárólag az adott felperesre: az Istanbul Lojistic Ltd. részére volt köteles visszafizetni a külföldön nyilvántartott gépjármű után fizetett adót.
[10] Az alperes a Kúria Kfv.I.35.733/2016/10., Kfv.V.35.205/2016/7., EBH 2017.K.18. számú eseti döntéseire hivatkozással kifejtette, az elsőfokú adóhatóság a régi Art. 124/C. §-ának, valamint az Art. 196. §-ának rendelkezéseit helyesen értelmezte, a felperes 2016., 2017. években megfizetett gépjárműadó visszafizetése iránti kérelmét a határidő elmulasztása miatt helyállóan utasította el, így a kamat megállapítása iránti kérelem sem volt teljesíthető.
A felperes keresete, az alperes védirata
[11] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, az elsőfokú adóhatóság új eljárásra, új határozat meghozatalára kötelezését, továbbá a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 33. §-a szerinti mintaper alkalmazását kérte. Jogszabálysértésként az Art. 6. § (3) bekezdésére, 54. §-ára, 74. §-ára, 196. §-ára, 202. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint az adóhatóság a jogalap nélkül befizetett adóra helytelen eljárási jogszabályokat alkalmazott, az igényérvényesítés lehetőségét jogszabálysértő módon korlátozta.[12] Hangsúlyozta, a Gjt. uniós jogba ütközését kimondó EUB ítélet nem született, ezt az elsőfokú adóhatóság is elismerte, ezzel ellentétes álláspontra az alperes sem helyezkedett. Az EUB kizárólag azt vizsgálta, hogy a török fuvarozókkal ténylegesen megfizettetett külföldi gépjárműadó vámmal azonos hatású díjnak minősül-e, és a török fuvarozókkal szembeni alkalmazás uniós jogba ütközik-e.
[13] Az Alkotmánybíróság (AB) által kifejtettek szerint különbséget kell tenni azon esetek között, amikor az adózó visszatérítését a Kúria, az AB vagy az EUB határozata alapozza meg, illetve amikor az adózói visszatérítési igény nem ilyen határozaton alapul, hanem az eljáró adóhatóság mulasztásán, felróható magatartásán [3040/2021. (II. 19.) AB határozat [55] pont].
[14] Jelen esetben nem alkalmazható automatikusan az Art. 196. §-a, mivel a jogalkalmazói mulasztás alapozza meg a visszatérítési igényt és erre tekintettel kell meghatározni a kapcsolódó igényérvényesítési módot. Az Art. 196. §-ának nyelvtani értelmezése szerint sem áll fenn az alkalmazás lehetősége, mivel az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály Európai Unió kötelező aktusába ütközése nem került megállapításra, a Gjt. rendelkezései az adott időszakban megfelelőek voltak.
[15] Rögzítette, nem az EUB ítélete keletkeztette a visszatérítési igényét, mivel az nem eredményezett megsemmisítendő vagy hatályon kívül helyezendő jogszabályt, a Gjt. 13. § (6) és (7) bekezdéseit az EUB döntés nem érintette. Utalt az Art. 74. § (1) bekezdése, 54. § (1) bekezdése megsértésére, továbbá arra, hogy jogalkotói mulasztás hiányában az Art. 196. §-ában meghatározott speciális igényérvényesítési lehetőség nem alkalmazható. Az Art. 6. § (3) bekezdés b) pontja alapján az adó visszaigénylésre és visszatérítésre a költségvetési támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, az Art. 202. §-a határozza meg az általános 5 éves igényérvényesítési lehetőséget, mely határidőt megtartotta.
[17] Az alperes védiratában a határozatában foglalt indokok fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte.
A jogerős ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisítette, az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.[21] Az ügy érdemében rögzítette, a felek között nem volt vitatott, hogy felperes a megfizetett gépjárműadó után visszatérítési igénnyel élhet, a jogvita kizárólag arra irányult, hogy igényét milyen eljárási szabályok szerint, milyen határidőn belül érvényesítheti.
[22] Az EUB az előzetes döntéshozatali eljárásban a külföldön nyilvántartott gépjárművek adójára vonatkozó szabályozást nem teljeskörűen tekintette át, kizárólag a fizetendő adótételt és a megfizetés módját szabályozó 15. §-t vizsgálta abból a szempontból, hogy az ott előírt gépjárműadó vámmal azonos hatású díjnak minősül-e. Az EUB nem foglalt állást a Gjt.-nek az EUB kötelező jogi aktusába ütközéséről és nem mondta ki azt sem, hogy a Gjt. szerinti külföldi gépjárműadó mint vámmal azonos hatású díj a Társulási Tanács 1/95. határozatának 4. cikkével összeegyeztethetetlen.
[23] Megállapította, hogy az ügyben nem állnak fenn az Art. 196. § alkalmazásának feltételei.
[25] Helytálló a felperesi állítás, hogy volt olyan nemzetközi egyezmény, amely alapján a Törökországban bejegyzett gépjárműveket a Gjt. 13. § (6) bekezdésének alkalmazásával az adóhatóságnak mentesítenie kellett volna a gépjárműadó megfizetése alól. Jogalkalmazói mulasztás, hogy az adóhatóság ezt nem vette figyelembe, így a felperes adóvisszatérítési igényét nem az EUB ítélet, hanem az elsőfokú adóhatóság jogszabálysértő jogalkalmazási gyakorlata keletkeztette. Az alperes jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy a visszatérítési kérelemre az Art. 196. §-ának rendelkezései alkalmazandók. A megismételt eljárásra előírta, hogy a felperes visszatérítés iránti kérelmének elbírálásánál az Art. 196. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Kp. 115. § (1) bekezdése és 121. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[27] A határozatában foglalt jogi álláspontját fenntartva kiemelte, az EUB nem közvetlenül állapítja meg a nemzeti jogszabály uniós jogba ütközését, hanem formálisan az uniós jogot értelmezi. Közvetve következik ezért belőle, hogy a vizsgált nemzeti jogszabály ellentétes-e az uniós joggal.
[29] Az Istambul Lojistic ügyében hozott EUB ítélet rendelkező része ugyan valóban "csak" azt állapította meg, hogy a Társulási Tanács 1/95. számú határozata 4. cikkének értelmezése alapján a jelen eljárással érintett gépjárműadó vámmal azonos hatású díjnak minősül, azonban az ítélet indokolásából, a [40] bekezdésből kitűnik, hogy az EGK - Törökország megállapodás kontextusában a Társulási Tanács 1/95. számú határozatának 4. cikke alapján tilos a vámmal azonos hatású díjak alkalmazása. Ezt a kapcsolatot az érvelésben hasonló főtanácsnoki indítvány is egyértelművé tette a (66) és (102) bekezdésekben foglalt következtetéseiben.
[31] Az EUB ítélet nem tartalmaz az időbeli hatályra vonatkozó korlátozást, az visszamenőlegesen is alkalmazandó, így jelen ügyben az Art. 196. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel is teljesült. Az EUB joggyakorlata szerint a tagállamok adóvisszatérítési kötelezettsége nem korlátlan, előírhatják a külön kérelem előterjesztését, határidőhöz is köthetik az igényérvényesítést. Ennek figyelembevételével került sor az Art. 196. §-ának megalkotására.
[33] Álláspontja szerint az Art. 196. §-át jogszerűen alkalmazta, az elsőfokú bíróság ezzel ellentétes ítélete jogszabálysértő.
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a Kp. 121. § (2) bekezdésére hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[40] Rögzíti a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletet hozott, indokaival egyetért, azt megismételni nem kívánja, a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki.
[41] Az Alaptörvény 40. cikke rögzíti a közteherviselés elvét, kimondva, hogy a közteherviselés alapvető szabályait, a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás érdekében sarkalatos törvény határozza meg.
[42] Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdése szerint Magyarországon minden természetes személy, jogi személy és más jogalany
a) adó, járulék, hozzájárulás, vagyonszerzési illeték, pótlék vagy más hasonló - az állam közvetlen ellenszolgáltatása nélküli - rendszeres vagy rendkívüli fizetési kötelezettség, továbbá
b) az állami közhatalom birtokában nyújtható szolgáltatásért, eljárásért fizetendő felügyeleti díj, eljárási és felügyeleti illeték, igazgatási szolgáltatási díj, pótdíj teljesítésével járul hozzá a közös szükségletek fedezetéhez.
[43] Az adófizetési kötelezettség a közteherviselés része. A Gjt. a 20. § (1) bekezdése szerint 1992. január 1. napján lépett hatályba. Preambuluma rögzíti: "az Országgyűlés a motorizációval járó közterhek arányosabb elosztása, a települési, a fővárosban a kerületi önkormányzatok bevételeinek gyarapítása, valamint a közúthálózat karbantartásához és fejlesztéséhez szükséges források bővítése érdekében" alkotta meg.
[44] A Gjt. 13. § (6) bekezdése szerint részben vagy egészben mentes az adó alól az a gépjármű, amelynek adómentességét vagy kedvezményét - ideértve az adó mértékét is - nemzetközi egyezmény vagy viszonosság biztosítja.
[46] A felperes kérelmében az adóhatározatokban is rögzítettek szerint kifejezetten hivatkozott a Gjt. 13. § (6) bekezdésében szabályozott adómentességre, a Társulási Tanács 1/95. számú határozatának 4. cikkére mely szerint: "A behozatali és kiviteli vámokat, valamint az azokkal azonos hatású díjakat a Közösség és Törökország között e határozat hatálybalépésének napjától teljes mértékben el kell törölni. A Közösség és Törökország a fenti időponttól tartózkodik minden új vám vagy azzal azonos hatású díj kivetésétől az import- és exportárukra. Ezeket a rendelkezéseket a fiskális vámokra is alkalmazni kell."
[47] Az elsőfokú bíróság ítélete [38] és [39] bekezdéseiben jogszerűen állapította meg, hogy a felperes vonatkozásában alkalmazni kell az Európai Unióhoz való 2004. évi csatlakozás óta Magyarországra is kötelező, a felperesnek adómentességet biztosító Társulási Tanács 1/95. számú határozatának 4. cikkét és ez alapján a Gjt. ismertetett 13. § (6) bekezdését.
[48] Az adóhatóság a döntés meghozatalakor nem végezte el a jogalkotó részletes szabályozásán alapulóan a vizsgálatot, ennek hiányában nem jutott el a Gjt. III. fejezetében a 13. §-ban található mentességi szabályhoz.
[49] Az EUB C-65/16. számú (Istambul-Lojistic) ítélete [39] bekezdésében megerősítette korábbi ítélkezési gyakorlatát [C-313/05., 22. pont (Brezinski), C-254/13., 23. pont (Orgacom) ítéletek], melynek megfelelően "(...) vámmal azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki - bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja -, valamint amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak". Ennek megfelelően a vámokkal azonos hatású díjak tilosak, függetlenül bevezetésük céljától csakúgy, mint az azokból származó bevételek rendeltetésétől. Az EUB C-65/16. számú ítélete rendelkező részének és indokolásának nincsen olyan része, amelynek tartalma szerint a Gjt. vizsgált §-ai ellentétesek lennének az uniós joggal.
[50] A Gjt. ugyanakkor szabályozza az adómentességet. A C-65/16. számú EUB ítélet kifejezetten meghatározta - egyértelművé téve -, hogy a Társulási Tanács 1/95. határozata 4. cikkének értelmezése alapján a gépjárműadó vámmal azonos hatású díjnak minősül. A felperes gépjárművei esetében a gépjárműadó beszedése az unió kötelező jogi aktusába és a Gjt. 13. § (6) bekezdésébe ütközött, mivel a Gjt. e törvényhelye kifejezetten mentességet biztosít az uniós jog szerinti vámmal azonos hatású díjak tekintetében. Az adóhatóság felperesre vonatkozó gépjárműadó beszedési gyakorlata jogsértő volt.
[51] Az Art. 196. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét, önkormányzati rendelet esetén más jogszabályba ütközését, illetve az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését a döntés kihirdetéséhez képest visszamenőleges hatállyal állapítja meg és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik, az elsőfokú adóhatóság az adózó kérelmére a visszatérítést - a döntésben foglalt eltérésekkel - e § rendelkezései szerint teljesíti. A (2) bekezdés kimondja az adózó a kérelmet az Alkotmánybíróság, a Kúria, illetve az Európai Unió Bírósága döntésének közzétételétől, illetve kézbesítésétől számított 180 napon belül az adóhatósághoz írásban terjesztheti elő. A kérelmet az aóhatóság határozattal utasítja el, ha a döntés közzétételének, illetve kézbesítésének napjáig az adó megállapításához való jog elévült.
[52] A felülvizsgálattal érintett eljárásban az Art. 196. §-ának alkalmazhatósági feltétele, hogy a felperes fizetési kötelezettségét előíró jogszabály (Gjt.) közösségi jogba ütközését az EUB döntésében kimondja. A Gjt. nem ellentétes az uniós joggal, ezért az Art. 196. § (1) bekezdésre hivatkozásnak nincs tényállásbeli és jogi alapja, jelen ügyben nem alkalmazható.
[53] Az EUB állandó ítélkezési gyakorlata szerint azt az értelmezést, amelyet valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, és megmagyarázza, - szükség esetén - pontosítja e szabály jelentését, terjedelmét, a hatályba lépésének időpontjától alkalmazni kell. Főszabály szerint tehát az uniós jogi kötelezettséggel ellentétesen beszedett adó visszatérítésének kötelezettsége - a C-65/16. számú ítéletben foglalt értelmezéssel egyértelműsítve - minden olyan fizetési kötelezettség tekintetében fennáll, amely a kötelezettséget előíró uniós jogi norma (jelen esetben a Társulási Tanács 1/95. számú határozata) hatályba lépését követően keletkezett. Az EUB csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából az EUB által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. Az EUB részéről ilyen fajta korlátozásra a C-65/16. számú ügyben nem került sor, így a felperes jogszerűen érvényesítheti az uniós joggal ellentétesen beszedett gépjárműadó visszatérítése iránti igényét, melynek Art. 196. §-a nem szabhat korlátot, az a tagállami jog által előírt általános elévülési időn belül érvényesíthető.
[54] Az alperes felülvizsgálati kérelme 10. oldalán kifejtett érvelés, amely a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát egyetlen indokkal - az EUB ítélet [40] bekezdéséből levont következtetéssel a nemzeti jognak az uniós joggal való ütközésére alapozva - kívánja igazolni, értelmezhetetlen. Az EUB ítéletének rendelkező része nincs ellentmondásban az indokolással, a [40] bekezdésből nem "tűnik ki", hogy a Gjt. ellentétes lenne az uniós joggal. A [40] bekezdés a vámokkal azonos hatású díjak tilalmát rögzítette, és a jogértelmezés a Gjt 13. § (6) bekezdése szerinti mentességi szabályt nem is érintette.
[55] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.026/2023/10.)