adozona.hu
ÍH 2023.110
ÍH 2023.110
PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA KÖTELEZÉS I. A Csődtv. szerinti pénzügyi biztosíték nyújtására kötelezés és a Vht. X. Fejezetében szabályozott biztosítási intézkedés elrendelése ugyanazt a célt szolgálja: az előbbi a hitelezői igények, illetve az utóbbi a végrehajtást kérő követelésének a biztosítását. A jogintézmény megkettőzésének elkerülése végett a hitelezői igények biztosítására a Csődtv. speciális szabályait kell alkalmazni a Vht. biztosítási intézkedésre vonatkozó általános jellegű szabályaival szembe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a felszámolás alatt álló gazdasági társaság mint végrehajtást kérő biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette: a végrehajtást kérő biztosítási intézkedésként kérte a törvényszék elsőfokú és az ítélőtábla másodfokú határozata alapján a magánszemély adós tulajdonában álló kilenc ingatlan zárlatának elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 18...
ÍH 2023.110 PÉNZÜGYI BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA KÖTELEZÉS
I. A Csődtv. szerinti pénzügyi biztosíték nyújtására kötelezés és a Vht. X. Fejezetében szabályozott biztosítási intézkedés elrendelése ugyanazt a célt szolgálja: az előbbi a hitelezői igények, illetve az utóbbi a végrehajtást kérő követelésének a biztosítását. A jogintézmény megkettőzésének elkerülése végett a hitelezői igények biztosítására a Csődtv. speciális szabályait kell alkalmazni a Vht. biztosítási intézkedésre vonatkozó általános jellegű szabályaival szemben.
II. A pénzügyi biztosíték önmagában nem minősül követelésnek, csupán a hitelezői követelések biztosítékának. Követelés hiányában pedig még alkalmazhatósága esetén sem állna fenn a biztosítási intézkedés elrendelésének általános feltétele függetlenül a végrehajtási lap kiállításának tényétől [Alkalmazott jogszabályhelyek: 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (9) bekezdés; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 185. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezett végzésével a felszámolás alatt álló gazdasági társaság mint végrehajtást kérő biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette: a végrehajtást kérő biztosítási intézkedésként kérte a törvényszék elsőfokú és az ítélőtábla másodfokú határozata alapján a magánszemély adós tulajdonában álló kilenc ingatlan zárlatának elrendelését a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 185. § b) pontja és 186. § (2) bekezdése alapján.Az alapügyben az M. Kft. mint I. rendű és a végrehajtást kérő mint II. rendű felperes kérte az adós mint alperes (a II. rendű felperes korábbi ügyvezetője) felelősségének megállapítását a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján. A felperesek a perben arra hivatkoztak, hogy az alperes a II. rendű felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatát nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezzel okozati összefüggésben a II. rendű felperes vagyona 12.932.991 forinttal csökkent, ezért kérték az alperes kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására. A perben eljárt törvényszék végzésével - amelyet az ítélőtábla határozatával helybenhagyott - a hitelezői igények kielégítésének biztosítása érdekében kötelezte az alperest vagyoni biztosíték letétbe helyezésére.
A végrehajtást kérő kérelmére a biztosíték letétbe helyezése iránt indult végrehajtási eljárásban az elsőfokú bíróság végrehajtási lapot állított ki meghatározott cselekmény végrehajtására. Az eljáró végrehajtó intézkedett az adós tulajdonában álló négy ingatlanra a végrehajtási jog bejegyzése iránt és az adós üzletrészét lefoglalta.
A végrehajtást kérő biztosítási intézkedésként zárlat elrendelését kérte a végrehajtással érintett ingatlanokra, valamint további öt ingatlanra. Kérelme indokául előadta, hogy az adós a biztosíték nyújtási kötelezettségének nem tett eleget és a végrehajtás alá vont ingatlanokat értékesíteni kívánja, amellyel a végrehajtás sikerességét veszélyezteti.
Az elsőfokú bíróság a biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelmet alaptalannak találta. A Vht. 185. §-ára és a 187. § (2) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a vagyoni biztosíték letétbe helyezésére vonatkozó végrehajtandó határozat alapján a végrehajtási lapot a törvényszék kiállította. A Vht. 185. §-ában foglalt általános feltétel - miszerint a követelés teljesítése érdekében a Vht. 13. § alapján végrehajtható okiratot még nem lehet kiállítani - így nem teljesült, ezért a további általános és speciális feltételek fennálltának vizsgálatát mellőzve a kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a bejegyzett végrehajtási jogra tekintettel az ingatlanok zárlatának elrendelése szükségtelen. Utalt a BH 2003.463. és BH 2005.60. számú eseti döntésekre, amelyek szerint biztosítási intézkedéssel az ingatlanokra vonatkozó ítéleti rendelkezés hiányában, illetve, ha a kereset nem a zár alá venni kért ingatlan tulajdonjogára vagy annak használatára, birtoklására, hanem pénzkövetelés megfizetésére irányul, nem rendelhető el az ingatlan zárlata.
A végrehajtást kérő fellebbezésében kérte a végzés megváltoztatását és a biztosítási intézkedés elrendelését a Vht. 185. §-a, 186. §-a és 190. § (1) bekezdése alapján. Előadta, hogy nem pénzkövetelés, hanem meghatározott cselekmény végrehajtása iránt van folyamatban az eljárás. A végrehajtást foganatosító járásbíróság végzését a törvényszék végzésével megváltoztatta és a végrehajtó megjelölt intézkedéseit megsemmisítve elrendelte a végrehajtási jogok törlését az érintett ingatlanokról. Az adós a biztosítéknyújtási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a végrehajtást foganatosító bíróság 250.000 forint, illetve 350.000 forint pénzbírsággal sújtotta. Előadta, hogy a végrehajtási eljárás alatt az adósnál jelentős vagyoncsökkenés következett be, ingatlanainak nagyobb részét átruházta abból a célból, hogy a vagyoni fedezet csökkenjen. Álláspontja szerint mivel az M. Törvényszék a végrehajtási jogok törlését elrendelte, nem valós az elsőfokú bíróság azon hivatkozása, hogy azért nincs helye a biztosítási intézkedés elrendelésének, mert a vagyonelemekre, ingatlanokra a végrehajtás folyamatban van.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében kérte a végzés helybenhagyását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el a kérelmet, mert a Vht. 185. §-ában foglalt általános feltétel a végrehajtási lap kiállítása miatt nem teljesült. Megítélése szerint helyesen rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a bejegyzett végrehajtási jogra tekintettel szükségtelen a zárlat elrendelése az érintett ingatlanokra. Ezen túl pedig a zárlat elrendelésének feltételei sem állnak fenn, e körben utalt az elsőfokú bíróság által is hivatkozott eseti döntésekre.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, indokait azonban nem osztotta teljes mértékben.
A vagyoni biztosíték jogintézményét illetően kiemeli, hogy a végrehajtható határozat alapját képező per a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló által megindítható megállapítási per arra vonatkozóan, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. A Csődtv. 33/A. § (9) bekezdése alapján az eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell. A biztosíték formája a bíróság gazdasági hivatalának letéti számlájára forintban befizetendő pénzösszeg lehet. A Csődtv. 33/A. § (10) bekezdése szerint, ha a bíróság a megállapítási keresetet jogerősen elutasította, és a felszámolási eljárást befejező végzés meghozatalakor ugyanazon vezető más tevékenysége miatt nincs megállapítási per folyamatban, a biztosítékot a bíróság hivatalból, 15 napon belül visszautalja. Abban az esetben pedig, ha a volt vezető tisztségviselő felelősségét jogerősen megállapította a bíróság, a felszámolási eljárás jogerős lezárásáról hozott határozat Cégközlönyben való közzétételét követően bármely hitelező újabb keresettel kérheti a megállapított felelősség alapján az okozott vagyoni hátrány mértékéig az adós volt vezetőjének kötelezését a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett, de ott meg nem térült követelésének kifizetésére [Csődtv. 33/A. § (11) bekezdés]. Ha több hitelező terjeszt elő marasztalási keresetet, a bíróság a pereket egyesíti, és a hitelezők pernyertessége esetén a hitelezői követelések arányos kielégítéséről rendelkezik és a biztosítékot is a hitelezők követelésére kell felosztani [Csődtv. 33/A. § (13) bekezdés].
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a pénzügyi biztosíték adására kötelező határozat meghozatalának időpontjában a bíróság még nem döntött a követelés tárgyában. Ha a megállapítási kereset nem vezet eredményre, úgy a bíróság rendelkezik a biztosítéknak az alperes részére történő visszautalásáról. Amennyiben pedig eredményre vezet, úgy a második lépcsőben megindított marasztalási perben születhet döntés az adós volt vezetőjének marasztalásáról, így a követelésről és annak összegéről.
Hasonlóképpen nem ismert a vagyoni biztosíték jogosultjának a személye sem az előbbi időpontban. A felszámolási eljárás befejezése után megindítható marasztalási pert nem ugyanaz a személyi kör kezdeményezheti felperesként. A felszámoló státusa a felszámolási eljárás jogerős befejezésével megszűnik, ahogyan az adós is jogutód nélkül megszűnik. A marasztalási keresetet a felszámolási eljárás során az adós vagyonából teljes kielégítéshez nem jutott bármelyik hitelező benyújthatja, nemcsak az, aki esetlegesen korábban a megállapítási pert kezdeményezte. A hitelezők a marasztalás iránti perben már nem a teljes vagyoncsökkenés összegére vonatkozó igényt, hanem csak a saját, ki nem elégített hitelezői igényükkel megegyező összegű követelést érvényesíthetnek [1/2013. (II. 28.) Polgári jogegységi határozat].
A jelen ügy végrehajtást kérője, mint adós és a megállapítási per II. rendű felperese tehát nem tartozik a marasztalási per megindítására jogosult személyi körbe, ahogyan a nevében eljáró felszámoló sem és a vagyoni biztosítékból a felosztás során sem részesedhet, mivel egyrészt nem hitelező, másrészt a felosztás idejére már jogutód nélkül meg fog szűnni.
A Csődtv. 33/A. § (9) bekezdése szerinti pénzügyi biztosíték nyújtására kötelezés és a Vht. X. Fejezetében szabályozott biztosítási intézkedés elrendelése tartalmában ugyanazt a célt szolgálja: az előbbi a hitelezői igények kielégítésének, az utóbbi a végrehajtást kérő követelésének a biztosítását. A jogintézmény megkettőzésének elkerülése végett jelen ügyben azonban a hitelezői igények biztosítására a Csődtv. speciális szabályait kell alkalmazni a Vht. biztosítási intézkedésre vonatkozó általános jellegű szabályaival szemben.
Kiemeli az ítélőtábla a fentieken túl, hogy a biztosíték önmagában nem minősül követelésnek, csupán a hitelezői követelések biztosítékának. Követelés hiányában pedig még alkalmazhatósága esetén sem állna fenn a biztosítási intézkedés elrendelésének általános, a Vht. 185. §-ában írt feltétele, függetlenül a végrehajtási lap kiállításának tényétől.
A fent kifejtetteket támasztja alá a 1/2022. (IX. 20.) KK-PK kollégiumi vélemény is, miszerint a Csődtv. 33/A. § (1) bekezdése szerinti megállapítási per során biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A vagyoni biztosítékról a bíróság a megállapítási kereset érdemi elbírálását megelőzően dönt. Amennyiben az alperes a biztosítéknyújtásra kötelező végzésnek önként nem tesz eleget, a felperes a meghatározott cselekmények végrehajtására irányadó szabályok szerint kérheti a bíróságtól a végrehajtás elrendelését. A bíróság végrehajtási lapot állít ki, amelyet az önálló bírósági végrehajtónak küld meg a végrehajtás foganatosítása céljából a Vht. alapján.
Abból pedig, hogy a biztosíték nyújtására kötelező határozat végrehajtása a meghatározott cselekmény és nem a pénzkövetelés végrehajtására irányadó szabályok szerint folyik, az következik, hogy a biztosíték nem pénzkövetelés, hanem csak az annak biztosítékául szolgáló pénzösszeg.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Vht. 224. § (1) bekezdése és a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján - a fentiek szerinti részben eltérő indokolással - helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Pkf.25.996/2022/3.)