adozona.hu
BH 2023.7.187
BH 2023.7.187
I. Nyilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt az a magánszemélyek közötti befektetési szerződés, amelynek megkötésére egy olyan rendszer részeként kerül sor, amelyben a kötelezett, valós üzleti tevékenység nélkül, a korábbi befektetésekre ígért hozamokat a későbbi befektetésekből fedezi és a jogosult célja, hogy ez által a szerződés megkötésének időpontjában legálisan el nem érhető mértékű hozamhoz jusson. II. Az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A II. rendű alperes - aki pénzügyi befektetési tevékenység végzéséhez szükséges engedéllyel, szakismerettel nem rendelkezett - 2010-től befektetési tevékenység látszatát keltve, de annak folytatása nélkül egy piramisjáték elven működő rendszert épített ki. A rendszerbe belépő személyektől átvett összegek részben vagy egészben történő kifizetésére, illetve az ígért havi hozamok kifizetésére fedezetet az nyújtott, hogy a II. rendű alperes és társai újabb és újabb személyeket vontak be a ren...
BH 2023.7.187 I. Nyilvánvalóan sérti a jóerkölcsöt az a magánszemélyek közötti befektetési szerződés, amelynek megkötésére egy olyan rendszer részeként kerül sor, amelyben a kötelezett, valós üzleti tevékenység nélkül, a korábbi befektetésekre ígért hozamokat a későbbi befektetésekből fedezi és a jogosult célja, hogy ez által a szerződés megkötésének időpontjában legálisan el nem érhető mértékű hozamhoz jusson.
II. Az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére, így, ha a biztosított szerződés érvénytelen, az azt biztosító jelzálogjogot alapító szerződés is érvénytelen [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 200. § (2) bek., 234. § (1) bek., 251. § (3) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 3. §, 4. §, 221. § (1) bek., 272. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes - aki pénzügyi befektetési tevékenység végzéséhez szükséges engedéllyel, szakismerettel nem rendelkezett - 2010-től befektetési tevékenység látszatát keltve, de annak folytatása nélkül egy piramisjáték elven működő rendszert épített ki. A rendszerbe belépő személyektől átvett összegek részben vagy egészben történő kifizetésére, illetve az ígért havi hozamok kifizetésére fedezetet az nyújtott, hogy a II. rendű alperes és társai újabb és újabb személyeket vontak be a rendszerbe, akiknek a befizetéséből fizették ki a korábbi belépőknek járó összegeket. 2012-re a rendszer fenntarthatatlanná vált.[2] Az I. rendű alperes 2012 júliusában szerzett tudomást a befektetési lehetőségről, amely szerint a II. rendű alperes 50 000 000 forint befektetés felett, a befektetett összeg tőkegarantált visszafizetése mellett, havi 10 %, az alatt havi 5% hozam kifizetését ígérte.
[3] 2012. augusztus 3-án az I. rendű alperes mint kölcsönadó és a II. rendű alperes mint kölcsönvevő között létrejött megállapodás szerint az I. rendű alperes ügyvédi letétbe helyezéssel 60 000 000 forint befektetési célú kölcsönt bocsát a II. rendű alperes rendelkezésére. A szerződő felek megállapodtak abban, hogy ügyvédet vonnak be a szerződés megszerkesztése érdekében.
[4] Dr. W. K. ügyvéd 2017. augusztus 7-én 60 000 000 forint készpénz ügyvédi letétbe helyezéséről bocsátott ki letéti igazolást.
[5] 2012. augusztus 16-án az I. és a II. rendű alperes között befektetési szerződés vagyonkezelésre elnevezésű szerződés jött létre, amelyben az I. rendű alperes mint befektető 60 000 000 forint átadására vállalt kötelezettséget abból a célból, hogy a II. rendű alperes megbízottként tőzsdei és tőzsdén kívüli befektetéseket eszközöljön belőle, ezután havi elszámolással hozamot fizessen. A felek a szerződésben a befektetés időtartamát 1 évben határozták meg azzal, hogy az átadott tőkét legkésőbb 2013. augusztus 15-ig, egy összegben kell a megbízottnak a befektető részére visszafizetni. A II. rendű alperes a tőke visszafizetésére teljes körű garanciát vállalt, magánvagyonával készfizető kezesként felelt. A szerződés 5. pontja szerint a II. rendű alperes vállalta, hogy az átadott 60 000 000 forint fedezetéül több ingatlan közül az I. rendű alperes által kiválasztott ingatlanra alapított jelzálogot nyújt. Kikötötték a felek, hogy az egyes ingatlanok forgalmi értékének a befektetett összeg mintegy kétszeresének kell lennie.
[6] 2012. október 11-én az alperesek közt újabb befektetési vagyonkezelési szerződés jött létre, amelyben az I. rendű alperes 25 000 000 forint rendelkezésre bocsátását vállalta a II. rendű alperes részére, a befektetés határidejét 2013. október 9. napjában határozták meg azzal, hogy biztosítékként a szerződésben ingatlan-jelzálog alapítása került megjelölésre. A 2012. augusztus 16-i szerződés vonatkozásában a szerződő felek rögzítették, hogy az részben nem ment teljesédesbe, azt az I. rendű alperes részlegesen megszüntette, annak pótlására kötötték meg az újabb szerződést.
[7] Az I. rendű alperes zálogjogosult és a felperes zálogkötelezett között 2012. október 9-én létrejött jelzálogszerződéssel - annak tartalma szerint - az alperesek közti, 2012. október 9-én megkötött kölcsönszerződéshez kapcsolódóan a kamatmentes, "jó ismeretségen alapuló" kölcsönként átadott 25 000 000 forint és járulékai erejéig az I. rendű alperes zálogjogosult javára jelzálogjogot alapítottak a felperes ingatlanára. A felperes 2012. október 11-én közjegyző előtt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatban megerősítette a zálogszerződésből eredő kötelezettségét. A felperes részére a II. rendű alperes a jelzálogjog engedélyezése fejében 10 hónapon keresztül havi 2-2 500 000 forintot ígért, amely megfizetésre nem került.
[8] 2012. október 10-én a felperes jogosult és a II. rendű alperes kötelezett között kezességi szerződés jött létre, amelynek alapján a II. rendű alperes a jelzálogjog érvényesítéséből keletkező kár megtérítésére vállalt kötelezettséget és ugyanezen a napon a II. rendű alperes 25 000 000 forintról a felperes javára váltót állított ki.
[9] A II. rendű alperes a megállapodásban foglaltak ellenére az I. rendű alperes által rendelkezésére bocsátott tőkét nem fizette vissza, azután hozamot sem fizetett, továbbá a felperesnek az ingatlanfedezet biztosításáért sem teljesítette a vállalt havi összeget.
[10] A II. rendű alperes a 2015. május 14-én kelt okiratban kötelezettséget vállalt arra, hogy az I. rendű alperes által rendelkezésre bocsátott összeget visszafizeti a büntetőeljárás lezárulását követően.
[11] A II. rendű alperest - egyebek mellett ezen ügy miatt - jogerősen 11 év fegyházbüntetésre ítélték csalás bűntettének elkövetése miatt. A büntetőeljárásnak a felperes és az I. rendű alperes is sértettje volt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[12] A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az I. rendű alperes között 2012. október 9-én létrejött jelzálogszerződés, valamint a 2012. október 11-i közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat semmis, illetőleg létre sem jött, tekintettel arra, hogy a főkövetelést tartalmazó szerződés sem jött létre, mert 2012. október 9-én az alperesek között nem volt olyan kötelmi viszony, amelyet biztosítani lehetett volna. A felperes annak megállapítását is kérte, hogy az I. és a II. rendű alperes között 2012. augusztus 16-án és október 11-én létrejött szerződések érvénytelenek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (2) bekezdése és 207. § (6) bekezdése alapján. Kérte továbbá a felperes az I. rendű alperessel kötött jelzálogszerződése érvénytelenségének a megállapítását elsődlegesen azért, mert a 2012. október 9-én megkötött I. és II. rendű alperes közötti szerződés érvénytelen, másodlagosan pedig azért, mert az a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján mint jóerkölcsbe ütköző szerződés, önmagában is érvénytelen. A jelzálogszerződés érvénytelenségi okaként megjelölte továbbá a régi Ptk. 257. § (1) bekezdését és a régi Ptk. 210. § (1) és (4) bekezdését is.[13] Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, a II. rendű alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az első- és a másodfokú ítélet
[14] Az elsőfokú bíróság többszörös hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásában meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Megkereste az ingatlanügyi hatóságot annak érdekében, hogy a perbeli ingatlanra az I. rendű alperes javára 25 000 000 forint kölcsön és járulékai erejéig jelzálogjogot jegyezzen be.[15] Az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálat szempontjából releváns indokai szerint a II. rendű alperes azon célja, hogy a befektetésként átadott összegeket nem a szerződésben meghatározott célra, hanem egyoldalú előnyszerzésre használja, az általános társadalmi megítélés szerint elítélendő ugyan, de ezzel az I. rendű alperes a szerződés megkötésekor nem volt tisztában. Nem a szerződés tárgya, az elérni kívánt joghatás vagy a szerződés közös célja volt jóerkölcsbe ütköző, hanem a II. rendű alperes cselekménye. A befektetési célú szerződés érvénytelenségének a hiányában a jelzálogszerződés mint járulékos ügylet - önálló érvénytelenségi ok hiányában - nem semmis.
[16] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesek között 2012. augusztus 16-án és 2012. október 11-én megkötött kölcsönszerződések, a felperes és az I. rendű alperes közötti, 2012. október 9-én megkötött jelzálogszerződés, továbbá a 2012. október 12-én kelt, közjegyző előtt közokiratba foglalt felperes által tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat érvénytelen.
[17] Ítélete felülvizsgálat szempontjából releváns indokolása szerint a befektetési célú szerződés vonatkozásában az elsőfokú ítélet a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulatába ütközik. A szerződés jóerkölcsbe ütközésének mint semmisségi oknak a megállapíthatósága objektív, valamint a II. rendű alperes oldalán fennálló szubjektív elemei tekintetében az elsőfokú bíróság helyes következtetésre jutott. A szubjektív kritérium vonatkozásában is helyesen vonta be értékelési körébe a II. rendű alperesen túl az I. rendű alperest mint másik szerződő felet is, azonban ennek során túlzott jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy az I. rendű alperes nem vádlottja, hanem sértettje volt a büntetőeljárásnak. Ezen semmisségi ok megállapíthatóságának - szemben a régi Ptk. 207. § (6) bekezdésében foglalt színleltséggel - nem feltétele az, hogy a szerződést kötő felek ügyleti akarata szándékegységben eltérjen a jognyilatkozatukban foglaltaktól. Jelen esetben az I. rendű alperesnek valóban az volt a szerződéskötéssel elérni kívánt célja, amely a jogügyletből is egyértelműen kiolvasható: a pénzösszeg befektetésével - tőkegarantáltan - extra magas hozamhoz jusson. Az I. rendű alperes azonban az ígért havi hozam nagyságára és a szerződéskötés körülményeire is tekintettel, kellő körültekintés, gondosság mellett tudhatott a II. rendű alperes bűncselekményt megvalósító, jó erkölcsbe ütköző motivációjáról. Az I. rendű alperes bizonyítottan összesen három alkalommal fektetett be a II. rendű alperesnél. A szerződés megkötése időpontjában legális befektetéssel köztudottan el nem érhető, írreálisan magas hozamot (50 millió forint feletti befektetés esetén havi 10%, az alatt havi 5%) kívánt elérni. Márpedig a legálisan teljesíthetetlen ígérettel kecsegtető ajánlat alapján létrejött szerződés nyilvánvalóan jó erkölcsbe ütközik. Az I. rendű alperes által elvárt irreálisan magas hozamból, valamint abból, hogy a jogi képviselővel eljáró I. rendű alperes a befektetési szerződéses konstrukció részleteivel tisztában volt, a semmisségi ok megállapíthatóságának szubjektív feltételei mindkét alperes oldalán fennálltak. Hangsúlyozta, hogy nem a megtámadhatósági érvénytelenségi ok, hanem az I. rendű alperes szerződési konstrukció ismerete szempontjából van jelentősége annak, hogy 65 000 000 forint befektetés érdekében három különböző alkalommal is sor került jogügylet megkötésére közte és a II. rendű alperes között, továbbá annak biztosítékaként a felperest megelőzően két másik ingatlan mint zálogtárgy tulajdonosával is kötöttek a befektetési tárgyú jogügyletek biztosítása céljából jelzálogszerződéseket
[18] Megjegyezte, hogy a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulata szerinti jóerkölcsbe ütközés, mint semmisségi ok megállapíthatósága szempontjából jelen jogvitára is irányadók a Kúria Pfv.20.831/2021/8. számú eseti döntésében kifejtett indokok, miután ezen semmisségi ok szempontjából a releváns tények között olyan különbség nem volt, amely eltérő jogi következtetés levonására adhatott volna alapot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és - tartalma alapján - az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalát kérte.[20] Megsértett jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (1) és (2) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulatát, 234. § (1) bekezdését és 251. § (3) bekezdését jelölte meg.
[21] Kifejtette, hogy a másodfokú bíróság korábban indokolás nélkül hozott ítéletet, majd a Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltaknak a peradatok alapján nem volt képes eleget tenni, de a felperes keresetét nem kívánta elutasítani, inkább teljesen indokolatlanul hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. Ezt követően gyakorlatilag mentőövet kapott azzal, hogy megszületett a Kúria Pfv.20.831/2021/8. számú ítélete, amelynek hiányában másodfokú bíróság nem tudott volna helyt adni a keresetnek, hiszen azt sem a tények, sem pedig a releváns bírói gyakorlat nem támasztja alá. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a keresetnek helyt adó részében nem felel meg a peradatoknak, valótlan tényállításokat tartalmaz, illetve a valós tényállításokból helytelen, téves jogi következtetéseket von le.
[22] A régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulatának a megsértését az I. rendű alperes azon az alapon állította, hogy a bírói gyakorlat (BDT 2008.1742., BDT 2012.2635., BH 2016.172, BH 2009.303) egységes abban, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközése nem a felek rosszhiszemű magatartása alapján, hanem az objektív és szubjektív elemek együttes hatásaként valósul meg, ezért a bíróság a szerződés tartalmát, továbbá a szerződő felek szándékát és a szerződéssel megvalósítani kívánt célt vizsgálja és értékeli a szerződéskötéskor fennálló körülmények alapján. Amennyiben tehát a szerződés jóerkölcsbe ütközésével az egyik szerződő fél nincs tisztában és a kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kell, hogy tisztában legyen, a szerződés jóerkölcsbe ütközése nem állapítható meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy az I. rendű alperesnek - figyelemmel a szerződéskötés körülményeire, valamint a felajánlott hozam nagyságára - tudnia kellett a II. rendű alperes bűncselekményt megvalósító motivációjáról, teljesen abszurd.
[23] E körben hangsúlyozta, hogy nincs semmiféle jogszabály, amely rögzítené, hogy legális befektetéssel mekkora hozamra lehet szert tenni Magyarországon, így azt sem lehet megmondani, hogy mely hozamígéret irreális. Ha a bíróság a hozamígéret alapján, pusztán számszaki alapon foglal állást abban a kérdésben, hogy egy befektetés legális-e, avagy sem, akkor azzal átveszi a törvényalkotó szerepét, és a tervgazdálkodás felé tesz egy komoly lépést. Ha a havi 5-10%-os hozamcél már nem legális, akkor a tőzsdét be lehet zárni, hiszen a tőzsdei befektetések sajátossága, hogy ennél jóval nagyobb haszonra is szert lehet tenni. Utalt arra is, hogy e logika alapján egy lottószelvény az Sz. Zrt. "legálisan teljesíthetetlen ígérettel kecsegtető ajánlata", mert sokszorosan haladja meg a 30-60%-os hozamot. A II. rendű alperessel szóbeli megállapodás keretében megcélzott havi 5-10%-os százalékos hozamcél, megfelelő tudás és gyakorlat birtokában ma sem tekinthető sem extrémnek, sem elérhetetlennek.
[24] A peradatok alapján a szerződéskötés körülményeiből az is teljesen nyilvánvaló, hogy az I. rendű alperesnek nem kellett arra gondolnia, hogy a II. rendű alperes a neki befektetési célból átadott összegekkel bűncselekményt valósít meg és azt ténylegesen nem fekteti be. A II. rendű alperest ugyanis egy olyan személy ajánlotta az I. rendű alperesnek, aki brókerként tevékenykedik a piacon. A II. rendű alperes által eszközölt befektetésekről olyan helyen tartottak prezentációt, ahol egy-egy iroda bérlése többszázezres bérleti díjba került. Az előadás szerint a II. rendű alperes és munkatársai egy bank leányvállalatán keresztül kereskedtek az értékpapírokkal. Az I. rendű alperes pedig annak érdekében, hogy az ügylet teljesen transzparens és jogszerű legyen, valamint a szerződő felek akaratát tükrözze, jogi képviselőt vont be, ezen kívül pedig ahhoz is ragaszkodott, hogy a befektetése tőkegarantált legyen, ezért vontak be jelzálogkötelezetteket is. Az alperesek nem kötöttek egymással színlelt szerződést, a befektetési célú kölcsönszerződések, amelyek az eredeti 2012. augusztus 3-án kelt kölcsönszerződés kiegészítésének tekinthetők, a felek valós szándékait tükrözték.
[25] A befektetési szerződés vagyonkezelésre megnevezésű okiratnak a hozam elszámolásával kapcsolatos szabályai szerinti megállapodás lényege éppen az volt, hogy a II. rendű alperes köteles kimutatást vezetni, és tájékoztatni a hozamokról, ennek elmaradása, vagy az ígért hozamcél el nem érése esetén pedig az I. rendű alperes "kiszállhat" a szerződésből és visszakérheti a pénzét. A II. rendű alperes semmilyen "garanciát" nem vállalt arra, hogy el tudja érni a havi 5-10%-os hozamcélt. Az I. rendű alperes azzal is elégedett lett volna, ha a II. rendű alperes az ígért hozamoknak a felét eléri a tőzsdei befektetések révén, az 5-10%-os hozamcél a legoptimistább becslés volt.
[26] Kiemelte továbbá, hogy már a szerződés megkötésekor nyilvánvalónak kell lennie, hogy a szerződéssel elérni kívánt cél, illetve a szerződés tárgya sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat. A perbeli esetben az eljárt bíróságok azonban 9 éve nem tudják eldönteni, hogy a kölcsönszerződés jóerkölcsbe ütköző-e, így azt állítani, hogy a szerződés "nyilvánvalóan" sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, nem lehet.
[27] Mindezen körülmények alapján az I. rendű alperesnek nem kellett tudnia arról, hogy a II. rendű alperes nem egy jól menő bróker, hanem az ügyfelek pénzével visszaéléseket követ el. A másodfokú bíróság olyan valós szerződéskötési körülményre, amely az álláspontját alátámasztja, nem hivatkozik, tévesen állítja azt is, hogy a II. rendű alperes három alkalommal fektetett be a II. rendű alperesnél, holott valójában csak egy befektetésre került sor. A jogerős ítélet ilyen módon okiratellenes is. A másodfokú bíróság ezzel megsértette a régi Pp. 221. §-ában foglalt, tényállás megállapítására, és a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó rendelkezéseket is.
[28] Az alperesek között létrejött befektetési kölcsönszerződés érvényességére tekintettel a felperes és az I. rendű alperes között létrejött jelzálogszerződés is érvényes, így a jogerős ítélet a régi Ptk. 251. § (3) bekezdését is sérti.
[29] Az I. rendű alperes a régi Pp. 4. § (1) bekezdésének sérelmét azon az alapon állította, hogy a jogerős ítéletében a másodfokú bíróság hivatkozik a Kúria Pfv.20.831/2021/8. számú ítéletére azzal, hogy a semmisségi ok szempontjából a releváns tények között olyan különbség nem volt, amely eltérő jogi következések levonására adhatott volna alapot. A hivatkozott kúriai ítéletből azonban a másodfokú bíróság csak azokat az elemeket emelte ki, amelyek a két tényállás vonatkozásában hasonlóak, az eltéréseket teljes egészében figyelmen kívül hagyta. A két ügyben azonban a szerződéskötés körülményei, és a jóerkölcsbe ütközés szempontjából döntő jelentőségű szubjektív elemek eltérnek, ami kizárja, hogy a másodfokú bíróság a Kúria hivatkozott ítéletét vegye alapul. Kifejtette továbbá, hogy a Kúria a hivatkozott ítélete meghozatalakor a BH 1996.306., valamint az EBH 1999.112. számú eseti döntésekkel olyan határozatokat vett alapul, amelyek alapjául olyan pilótajátékot megvalósító bűncselekmények szolgáltak, ahol nyilvánvalóan nem volt szó valós befektetésekről. A perbeli eset ettől nagyban eltér: a II. rendű alperes professzionális módon hitette el az ügyfeleivel azt, hogy a kölcsönadott pénzt - főszabály szerint - tőzsdei trade és treasury ügyletekben forgatja meg. Önmagában a hozamígéret nagysága - különösen úgy, hogy erre a II. rendű alperes nem vállalt semmilyen garanciát - nem alapozhatja meg a megállapodás jóerkölcsbe ütközését, a szerződéskötés egyéb körülményei pedig éppen arra engednek következtetni, hogy az I. rendű alperes fejében még csak meg sem fordult, hogy egy olyan befektetés részesévé válik, ahol a II. rendű alperes valójában nem végez semmiféle pénzügyi befektetői tevékenységet, hanem mások befektetéseiből akar fizetni. Mivel a szerződéskötés során erre utaló jelek egyáltalán nem voltak, és a felek a valós szándékaiknak megfelelő megállapodásokat kötöttek, fogalmilag kizárt, hogy a szubjektív körülmények alapján a befektetési kölcsönszerződés jóerkölcsbe ütközzön, mint ahogy az is, hogy az másodfokú bíróság egy olyan kúriai határozat vegyen alapul, ahol éppen a szerződéskötés körülményei ennyire eltérőek.
[30] Az I. rendű alperes a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésének és a régi Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésének a megsértését arra alapította, hogy a semmisségi ok hivatalbóli észlelése nem azt jelenti, hogy a bíróság a jogvita tárgyát képező szerződés valamennyi rendelkezését hivatalból revízió alá veszi abból a szempontból, hogy nem észlel-e a felek által hivatkozottakon túl, további semmisségi okokat. A bíróságnak a tényállás részévé tett szerződési feltétel érvénytelenségét kell hivatalból észlelnie, ha az érvénytelenség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható. A felek rendelkezési jogából következően azonban nem terjesztheti ki a bíróság a vizsgálódását olyan szerződési feltételekre, amelyre a felek sem kifejezetten, sem nyilatkozataik tartalmát értelmezve nem hivatkoztak (BDT 2015.3361.) Amennyiben a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a jogosult által hivatkozott érvénytelenségi ok a szerződés tartalmának csak meghatározott, behatárolható (osztható) részét érinti, a bíróság a szerződés részleges érvénytelenségét állapíthatja meg és ebben az esetben ezt meghaladóan elutasítja a keresetet. A perben a másodfokú bíróság a felek rendelkezési jogán jelentősen túlterjeszkedve, egy olyan semmisségi okot talált, illetve kreált azzal, hogy a hozamígéret alapján állapította meg a befektetési célú kölcsönszerződés semmisségét, amelyre a felperes a jóerkölcsbe ütközéssel összefüggésben nem hivatkozott.
[31] A fentieken túlmenően az I. rendű alperes utalt arra is, hogy az alperesek között létrejött befektetési kölcsönszerződés eredetileg tartalmazta a megállapodás kölcsönre vonatkozó elemeit, majd a felek utólag kiegészítették azt befektetési elemekkel is. A hozamígéretet/célt az alperesi szerződés nem véletlenül nem tartalmazta, ennek ugyanis a felek kisebb jelentőséget tulajdonítottak. A megállapodás lényege az volt, hogy az I. rendű alperes az átadott kölcsönösszeget minden körülmények között visszakapja, vagyis a megállapodás tőkegarantált volt, amely a hozamra nem vonatkozott, azt nem kérhette számon az I. rendű alperes a II. rendű alperesen. A biztosítéki célú jelzálogszerződés is csak a tőkeösszeg biztosítása érdekében jött létre. A hozamcél/ígéret tehát az alperesek olyan megállapodása volt, amely a felperesi helytállási kötelezettséget semmiben nem érintette, így nonszensz, hogy egy, a felperes szempontjából indifferens megállapodás eredményezi azt, hogy a jelzálogszerződés érvénytelen. Kiemelte, hogy a felperes és az I. rendű alperes nem a befektetés, illetve a befektetés hozamai biztosításában állapodtak meg egymással, csak egy kölcsönösszeg biztosításában, amely fix összeg volt. Ha a felajánlott hozam nagyságára tekintettel a felek megállapodása jóerkölcsbe is ütközik, ez legfeljebb a hozam tekintetében létrejött szóbeli megállapodás kapcsán állapítható meg, az alperesek közötti befektetési célú kölcsönszerződés azon része tekintetében, amely az átadott kölcsön összegére vonatozik, nem. Mindezek alapján legfeljebb részleges érvénytelenség megállapításának lehetett volna helye.
[32] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, a II. rendű alperes a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[34] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem egy, kérelemhez kötött, rendkívüli jogorvoslati eljárás, amelynek tárgya a jogerős ítélet, amely a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható. A régi Pp. 272. § (2) bekezdése és az azt értelmező, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: 1/2016. PK vélemény) 3. és 4. pontjában és annak indokolásában adott jogértelmezés alapján a Kúria már - számos egyéb határozata mellett - a Pfv.20.406/2022/7., Pfv.20.210/2022/6. számú ítéleteiben is rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a régi Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is előadja. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell e tartalmi követelményekkel. A hiányos hivatkozásokat a Kúria érdemben nem bírálja el (Kúria Pfv.21.483/2013/8.).
[35] A tényállás megállapításának, ennek érdekében a peres felek perbeli előadásainak és a tanúvallomások, bizonyítékok értékelésének eljárásjogi szabálya a régi Pp. 206. § (1) bekezdése. A Kúria mint rendkívüli perorvoslati bíróság, a bizonyítékok felülmérlegelésére, annak eredményeként más tényállás megállapítására csak kivételesen, akkor jogosult, ha megállapítható a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, amit a bíróság által megállapított tényállás iratellenes, hiányos vagy logikai ellentmondásokat tartalmazó, okszerűtlen volta alapozhat meg (BH 1994.196., BH 1994.85., BH 2013.119.II., BH 2022.18.). Ez esetben az ítélet megalapozatlan. Ennek feltétele azonban, hogy a felülvizsgálatot benyújtó fél megsértett jogszabályhelyként megjelölje a régi Pp. 206. § (1) bekezdését. A fentiekre tekintettel az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértése körében előadott azon hivatkozásai - amelyek szerint a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, azokból nem helytálló következtetést vont le és a megállapított tényállás így iratellenes, okszerűtlen - nem voltak érdemben vizsgálhatóak, mert e tekintetben az I. rendű alperes nem a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének, hanem az indokolási kötelezettségre vonatkozó jogszabálynak a megsértését állította. Az adekvát jogszabálysértés megjelölésének hiánya miatt a bizonyítékok értékelése és az abból levont következtetések, így a megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt.
[36] Az I. rendű alperes a jogerős ítéletet anyagi jogi és eljárásjogi alapon egyaránt támadta elsődlegesen arra hivatkozva, hogy az - eltérve az irányadó bírói gyakorlattól - a régi Ptk. 200. § (2) bekezdését és ezzel összefüggésben a régi Pp. 221. § (1) bekezdését is sérti. Az I. rendű alperes ezen hivatkozásai azonban alaptalanok, az alábbiakra tekintettel.
[37] A régi Pp. 221. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak az ítéletben ki kell térnie arra, hogy mely bizonyítékok alapján, milyen tényállást állapított meg, meg kell jelölnie azokat a jogszabályokat, amelyekre a döntését alapítja és azt is le kell vezetnie, hogy a megállapított tényállásra és a rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel, miért jutott a megjelölt jogszabályok alapján a rendelkező részben foglalt jogkövetkeztetésre. A korábbi jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére éppen azért került sor, mert abból nem volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a perben feltárt mely tények és a perben rendelkezésre álló mely bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek közötti szerződések a jóerkölcsbe ütköznek. A másodfokú bíróság nem adott magyarázatot arra sem, hogy mely bizonyítékokra alapította azt a megállapítását, hogy az I. rendű alperes tudata nem fogta át a szerződések jóerkölcsbe ütköző voltát alátámasztó ténybeli körülményeket, illetve, mi okból látott lehetőséget a szerződések ezen a jogcímen való érvénytelenségének a megállapítására. A megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet azonban ezekben a hibákban nem szenved: abból egyértelműen kitűnik, hogy a másodfokú bíróság a perben feltárt mely tények, bizonyítékok és körülmények értékelése folytán jutott a per tárgyává tett szerződések érvénytelenségének a megítélése során az I. rendű alperesi szándék és a szerződések érvényessége vonatkozásában az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetésre. Az, hogy a kifejtett indokokkal az I. rendű alperes nem ért egyet, a régi Pp. 221. § (1) bekezdése körében nem értékelhető. Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolása kiterjedjen az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre, de nem kell kiterjednie minden egyes részletre. A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolásának kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. (3354/2020. (X. 14.) AB határozat [25], 3169/2019. (VII. 10.) AB határozat [32]). (Kúria Pfv.20.549/2021/6.) A jogerős ítélet e követelményeknek mindenben megfelel. Az I. rendű alperes ez irányú érvelésére csak megjegyzi a Kúria, hogy jelen felülvizsgálati eljárásban nem volt jelentősége és erre tekintettel nem is volt értékelhető, hogy a Kúria Pfv.20.634/2020/14. számú hatályon kívül helyező végzését követően a másodfokú bíróság milyen okból helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet. Ez a másodfokú bíróság hatáskörébe tartozó kérdés, amelynek indokait a hatályon kívül helyező végzés tartalmazza, amely végzés azonban nem tárgya a felülvizsgálati eljárásnak. A régi Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3)-(4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja eljárási jogszabálysértés csak akkor lehet, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása van. Az indokolási kötelezettség ügy érdemére kiható megsértése egyébként a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhetné, amely iránti kérelmet maga az I. rendű alperes sem terjesztett elő.
[38] Alaptalanul állította az I. rendű alperes a régi Ptk. 200. § (2) bekezdésének a megsértését is. E körben előadott érvelése azon alapult, hogy a másodfokú bíróság eltért a BDT 2008.1742., BDT 2012.2635., BH 2016.172, BH 2009.303 számú eseti döntésekben megjelenő bírói gyakorlattól, amely szerint a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti semmissége nem a szerződő felek magatartása alapján, hanem általában objektív és szubjektív elemek együtthatásaként valósul meg. A vizsgálatnak ezért ki kell terjednie a vállalt kötelezettség és szolgáltatás megítélésén túlmenően a szerződést kötő felek szándékára és a szerződéssel megvalósítani kívánt célra. Az egyik fél oldalán a szubjektív elemek fennállása, az erkölcsileg elítélendő ügyletkötési szándék, a szerződéssel elérni kívánt cél a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítására vezethet, ha erről a másik fél tudott vagy az ügyletkötéssel kapcsolatos körülményekből a tőle elvárható gondosság, körültekintés mellett tudhatott. A jogerős ítélet azonban ettől eltérő jogértelmezést nem tartalmaz, a másodfokú bíróság elfogadta e jogértelmezést, döntése azon alapult, hogy a semmisségi ok megállapíthatóságának szubjektív feltételei - a szerződéskötés körülményeire, valamint a felajánlott hozam nagyságára figyelemmel - mindkét alperes oldalán fennálltak. Ezen jogi következtetést a perben feltárt tények és körülmények alapján a Kúria is osztotta az alábbiakra tekintettel.
[39] Annak megítélése körében, hogy az I. rendű alperes tudata átfogta-e, illetve kellő körültekintés mellett át kellett-e fognia a szerződések jóerkölcsbe ütköző voltát alátámasztó ténybeli körülményeket, az egyéb körülmények mellett valóban értékelni kellett a jogszerű befektetéssel elérhető hozam nagyságát. Ennek kapcsán annak volt jelentősége, hogy az I. rendű alperes nem egy befektetési vállalkozással szerződött, hanem a II. rendű alperessel mint magánszeméllyel, aki ilyenként befektetési szolgáltatás nyújtására, ilyen tevékenység végzésére nem volt jogosult. Az ígért hozam nagyságát - amely éves szinten az I. rendű alperes esetében 120%-os mértékű volt - ennek megfelelően a szerződéskötés időpontjában egy másik magánszemély által adható/elérhető hozammal kellett összemérni. Ennek kapcsán arra is figyelemmel kellett lenni, hogy a befektetés nyereségének e mértéket is nyilvánvalóan meg kellett haladnia, hiszen, ha az elért teljes nyereség csak a befektetőt illette meg, az ellentétes a rPtk. 201. § (1) bekezdésével, és fel sem merült, hogy a II. rendű alperes valamiféle ingyenes szívességből végez ilyen tevékenységet az I. rendű alperes javára. A szerződés ez esetben a II. rendű alperesnek nem járna üzleti előnnyel, így a II. rendű alperesnek az I. rendű alperes által hivatkozott életszínvonala sem volna mivel magyarázható. Mindezekre tekintettel irrelevánsak voltak az I. rendű alperes által hivatkozott, befektetési vállalkozásokon keresztül végzett, jogszerű tőzsdei ügyletekkel elérhető hozamok. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel kötött szerződése folytán nem vett részt egy jogszerűen szervezett szerencsejátékban sem, így az ezzel kapcsolatos hivatkozása sem értelmezhető.
[40] Helytállóan utalt arra is a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű alperesnek a szerződéskötés egyéb körülményei alapján is tudnia kellett a II. rendű alperes jóerkölcsbe ütköző motivációjáról, azaz arról, hogy az általa ajánlott befektetés nyilvánvalóan nem legális. Mindezt alátámasztotta az első, befektetési célú kölcsönszerződésnek nevezett, 2012. augusztus 3-án kelt szerződés, amely nyilvánvalóan sem alakisága, sem tartalma (szövegezése) alapján nem minősülhetett egy üzletszerűen befektetési tevékenységet folytató személy által kötött, komoly pénzügyi befektetési szerződésnek. Ezt maga az I. rendű alperes is észlelte, ezért került sor jogi képviselő bevonásával a szerződés tartalmi "pontosítására" és immáron nem kölcsön, hanem befektetési vagyonkezelési szerződésnek nevezett megállapodások megkötésére és ügyvédi okiratba foglalására, valamint arra, hogy az I. rendű alperes a befektetett összeg átadását kétszeres értékű ingatlanfedezet bevonásához kötötte. A jelzálogszerződésben a biztosított szerződés ugyanakkor egy kamatmentes, baráti kölcsön átadásáról szóló kölcsönszerződésként került feltüntetésre, amely tartalmú szerződés az alperesek között az I. rendű alperes által is tudottan, nem jött létre. Önmagában tehát már az első szerződés, majd a jelzálogszerződés szövegezéséből is észlelnie kellett az I. rendű alperesnek, hogy a II. rendű alperes szándéka nem jogszerű tevékenység folytatására irányul, hiszen az általa kötött szerződések másként nevezték az alperesek között létrejött jogviszonyt. Mindezek alapján összhangban áll a periratokkal és nem okszerűtlen a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy a jogi képviselő bevonására és a több, eltérő tartalmú szerződés megkötésére tekintettel az I. rendű alperes a befektetési szerződéses konstrukció részleteivel tisztában volt, tudomással bírt az irreálisan magas hozamról is, így a régi Ptk. 200. § (2) bekezdés második fordulata szerinti semmisségi ok megállapíthatóságának szubjektív feltételei nem csak a II. rendű, hanem az I. rendű alperes oldalán is fennálltak. Utalni kell itt arra a tényre is, hogy a II. rendű alperes valóban egy illegális pilótajátékszerű tevékenységet folytató bűnöző volt, azaz fel sem merült semmi olyan tevékenység, amellyel valósan és legálisan olyan eredményt lehetett volna elérni, mint amiben az alperesek egymással megállapodtak.
[41] A másodfokú bíróság nem sértette meg a régi Pp. 4. § (1) bekezdését sem, ugyanis a jogerős ítélet a fentiekben kifejtettek alapján nem kizárólag a Kúria jogerős ítéletben hivatkozott Pfv.20.831/2021/.8. számú határozatán alapult. A precedens hatályú döntéssel elbírált jogvita tárgyát képező szerződések is részei voltak azonban a II. rendű alperes által elkövetett piramis jellegű csalássorozatnak. A II. rendű alperes által a befektetővel kötött szerződés(ek) jogi megítélése - bár részben eltérő tényállás alapján - mindkét ügyben azonos volt, így a Pfv.20.831/2021/8. számú ítélet iránymutató döntésként jelen ügyben is figyelembe vehető volt. Abból, hogy a Pfv.20.831/2021/8. számú ügyben - a felek előadása, nyilatkozatai, vitatása stb. - alapján jelentős hangsúlyt kapott az elérhető hozam nagysága, nem következik, hogy ez lenne az egyetlen mérlegelés alá vonható körülmény. A Kúria abban az ügyben és a másodfokú bíróság ebben az ügyben egyéb tényezőket is vizsgált és azok összessége alapján vont le következtetést a jóerkölcsbe ütközésről, illetve e felek tudomásáról.
[42] Tévesen állította az I. rendű alperes a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésének és a régi Pp. 3. § (1) és (2) bekezdésének a megsértését is. Ezen hivatkozás kapcsán elsődlegesen azt kell hangsúlyozni, hogy a régi Ptk. 205. (1) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A szerződéses akaratról kiállított okirat a szerződés írásbeli alakja. Az okirat jogi hatását tekintve tehát nem azonos a szerződéssel. Erre tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy az alperesek a 2012. augusztusi szerződést kölcsönszerződésnek nevezték, ugyanis a közöttük létrejött szerződést és az azzal keletkező jogviszonyt a valós szándékuk, szerződéses akaratuk alapján kellett megítélni. Az alperesek között ennek megfelelően - szemben az I. rendű alperes állításával - nem kölcsönszerződés és kölcsönjogviszony, hanem egy befektetési jellegű szerződéses jogviszony jött létre, amely alapján a II. rendű alperes az átadott összeg befektetésére, az azzal elért hozammal való elszámolásra és a hozam havi kifizetésére, majd a befektetett összeg egy év múlva való visszaadására vállalt kötelezettséget. A II. rendű alperes szolgáltatása tehát nem egyszerűen az átvett pénz meghatározott idő elteltével való visszaadásából állt, amelyet az is alátámaszt, hogy a hozammal való elszámolás elmaradása - mint szerződésszegés - esetén a szerződést az I. rendű alperes egyoldalúan megszüntethette. Kölcsönjogviszony hiányában az I. rendű alperes erre alapított érvelése súlytalan.
[43] A kereset a befektetési szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti teljes érvénytelenségének a megállapítására irányult, a bizonyítás ezen kereset alaposságának a megállapítása körében folyt, így az I. rendű alperes régi Ptk. 234. § (1) bekezdésének a sérelmére való hivatkozása nem volt értelmezhető. A bíróság kötelezettsége a semmisség hivatalból való észlelésére csak olyan semmisségi okra vonatkozhat, amely nem tárgya a keresetnek. [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. a. pont, Kúria Pfv.21.203/2020/12-II.] A másodfokú bíróság azzal, hogy az előterjesztett kereset kapcsán a tényállás megállapítása és az alapján döntése meghozatala során a perben feltárt valamennyi tényt, körülményt, és rendelkezésre álló bizonyítékot, így a szerződés teljes tartalmát figyelembe vette, értékelte, a régi Pp. 206. § (1) bekezdése alapján járt el, amelynek megsértését az I. rendű alperes a [35] bekezdésben már hivatkozottak szerint nem állította. A másodfokú bíróság e mérlegelési tevékenységével nem sérthette meg a régi Pp. 3. § (1) és (2) bekezdését, így a felek rendelkezési jogát sem, hiszen a keresettel egyező semmisségi ok alapján állapította meg a szerződés teljes semmisségét.
[44] Az sem bírt relevanciával, hogy a felperesi ingatlan csak a tőkét biztosította, az az ígért hozam fedezetét nem képezte. Az alperesek közötti szerződés érvénytelenségét ugyanis nem a felperes szempontjából, az általa kötött szerződés tartalma alapján kellett értékelni és megítélni. A felperes kapcsán kizárólag annak volt jelentősége, hogy kívülállóként tud-e igazolni olyan jogi érdekeltséget, amely feljogosítja a más személyek által kötött szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti kereset előterjesztésére. A biztosítéki szerződés megkötésére tekintettel - amelynek alapján dologi jogi adósként a biztosított szerződés érvényessége esetén fennáll a helytállási kötelezettsége - a jogi érdeke igazolt volt.
[45] A kifejtettekből megállapíthatóan az alperesek közötti befektetési jellegű szerződés a régi Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis, amely egyben azt is eredményezte, hogy a biztosítékául szolgáló jelzálogszerződés és tartozáselismerő nyilatkozat is semmis, mert a jelzálogjog fennállása és tartalma - a járulékossága folytán - a biztosított követeléshez igazodik. Az érvénytelen szerződés nem hoz létre kötelezettséget a szolgáltatás teljesítésére, illetve jogosultságot a szolgáltatás követelésére, így, ha a biztosított követelésre vonatkozó szerződés érvénytelen, akkor a jelzálogjogot alapító szerződéshez sem fűződhet a felek által célzott joghatás, hiszen nincs mit biztosítani. A jogerős ítélet tehát nem sérti a régi Ptk. 251. § (3) bekezdését sem.
[46] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak.
(Kúria Pfv.V.20.865/2022/15.)