adozona.hu
BH 2023.6.175
BH 2023.6.175
Az Önkormányzat azzal, hogy a telekadó mértékének megállapításakor nem vette figyelembe az illetékességi területén fekvő telkek (közpark, közút) közösségi funkcióját, nem teljesítette a Htv. által a helyi sajátosságok figyelembevételére vonatkozó differenciálási kötelezettségét [1990. évi C. törvény (Htv.) 6. § c) pont, 7. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 146. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt ugyanazon felperest érintő négy ügyben (108.K.703.066/2021., 108.K.702.463/2021., 108.K.703.061/2021., 108.K.703.062/2021. szám alatt) folyamatban lévő közigazgatási perekben felfüggesztette a perek tárgyalását és hasonló szövegezésű, 2022. november 22. napján kelt indítványaival fordult a Kúria Önkormányzati Tanácsához (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács).
[2] Az indítványozó előtt folyó perek felperesét Budapest Fővá...
BH 2023.6.175 Az Önkormányzat azzal, hogy a telekadó mértékének megállapításakor nem vette figyelembe az illetékességi területén fekvő telkek (közpark, közút) közösségi funkcióját, nem teljesítette a Htv. által a helyi sajátosságok figyelembevételére vonatkozó differenciálási kötelezettségét [1990. évi C. törvény (Htv.) 6. § c) pont, 7. §; 2017. évi I. törvény (Kp.) 146. §].
Az indítvány alapjául szolgáló tényállás
[1] A Fővárosi Törvényszék (a továbbiakban: indítványozó bíróság) előtt ugyanazon felperest érintő négy ügyben (108.K.703.066/2021., 108.K.702.463/2021., 108.K.703.061/2021., 108.K.703.062/2021. szám alatt) folyamatban lévő közigazgatási perekben felfüggesztette a perek tárgyalását és hasonló szövegezésű, 2022. november 22. napján kelt indítványaival fordult a Kúria Önkormányzati Tanácsához (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács).[2] Az indítványozó előtt folyó perek felperesét Budapest Fővárosi XIII. kerületi Önkormányzat Jegyzője, mint elsőfokú adóhatóság határozataival a felperes tulajdonában álló ingatlanok vonatkozásában telekadó fizetésére kötelezte a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) és Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a telekadóról szóló 53/2011. (XII. 16.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) alapján.
[3] Ez alapján az indítványokkal érintett perek felperesét a …/1 helyrajzi szám alatt található Ingatlan1. vonatkozásában 2015-2017. évekre összesen 35 225 190 Ft, évente 11 741 730 Ft összegű; az Ingatlan2. vonatkozásában a 2015-2020. évekre összesen 2 072 020 Ft összegű; az Ingatlan3. vonatkozásában 2015-2018. évekre összesen 3 912 944 Ft, évente 978 236 Ft összegű, az Ingatlan4. vonatkozásában a 2015-2020. évekre összesen 2 286 096 Ft összegű telekadó fizetésére kötelezte az elsőfokú adóhatóság.
[4] Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest XIII. kerület Duna - Meder utca - Cserhalom utca - Rákos-patak által határolt terület építési szabályzatáról szóló - 2019. június 29. napjáig hatályos - 37/2001. (X. 20.) önkormányzati rendelete (a továbbiakban: KÉSZ) az ingatlanokat kiemelt szabályozást igénylő, összvárosi érdekű területnek, a területhasználat módja szerint az Ingatlan1.-t közparknak, a Duna-parton végighúzódó zöldterületnek; Ingatlan2.-t és Ingatlan4.-t övezetbe nem sorolt közterületeknek, közlekedési területnek, közútnak; Ingatlan3-t közparknak minősítette már 2015. évet megelőzően.
[5] A felperes - a 2005. augusztus 16. napjától 1/1 arányban tulajdonában álló - Ingatlan1.-et az Önkormányzat részére értékesítette, az Önkormányzat tulajdonjoga 2017. június 21. napján került bejegyzésre. Az Ingatlan3.-at a felperes az Önkormányzat részére telekcsere útján értékesítette a 2018. április 10. napján kelt szerződéssel. Az Ingatlan2. és Ingatlan4. vonatkozásában felperes és az Önkormányzat között 2009. július 14-én létrejött VI-4/313/2009. számú megállapodás szerint felek "kölcsönösen egymással szemben szerződéskötési kötelezettséget" vállaltak arra, hogy az ingatlanra "külön szerződést (…) kötnek egymással, amelynek alapján az Önkormányzat" az ingatlan "1/1 arányú kizárólagos tulajdonát, kivett közút megnevezéssel megszerzi."
[6] A másodfokú hatóságként eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala, mint az indítványozó előtt folyó perek alperese az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Indokolása szerint a Htv. nem mentesíti az ingatlant az adó alól, a közpark mint művelés alól kivett terület a telekadó hatálya alá tartozik (Htv. 52. § 16. pontjában nem szerepel), ezért az ingatlan adótárgy.
[7] A felperes a másodfokú döntésekkel szemben közigazgatási pert kezdeményezett az indítványozó bíróság előtt, melyben elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte a terhére megállapított telekadó fizetési kötelezettség törlésével, másodlagos a határozat elsőfokú határozatra kiterjedő megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[8] A perben kirendelt igazságügyi szakértő az Ingatlan1. tekintetében megállapította, hogy a kivett közpark és vegyes funkciójú épület megnevezésű ingatlan 36 465 m2 alapterületű, azon földhasználati joggal egy Yacht-club létesült. A vízparttal övezett terület zöldterületként kialakított, a gyalogosok számára burkolt utakkal. A víz, csatorna, gáz, villany közművek kiépítettek. A szakértő az Ingatlan1. elméleti forgalmi (piaci) értékét 2015-2020. évekre vonatkozóan 453 430 000 és 868 920 000 forint közötti összegekben határozta meg.
[9] Az Ingatlan2. 1055 m2 kivett saját használatú út, övezeti besorolása közlekedési terület. A szakértő az Ingatlan2. elméleti forgalmi (piaci) értékét 2015-2020. évekre vonatkozóan 15 970 000 és 30 590 000 forint közötti összegekben határozta meg.
[10] Az Ingatlan3. 3038 m2 területű kivett közpark, közművesített. A szakértő az Ingatlan3. elméleti forgalmi (piaci) értékét 2015-2020. évekre vonatkozóan 43 440 000 és 87 570 000 forint közötti összegekben határozta meg.
[11] Az Ingatlan4. 1164 m2 kivett saját használatú út, övezeti besorolása közlekedési terület. A szakértő az Ingatlan2. elméleti forgalmi (piaci) értékét 2015-2020. évekre vonatkozóan 17 610 000 és 33 740 000 forint közötti összegekben határozta meg.
Az indítvány és az Önkormányzat védirata
[12] Az indítványozó bíróság a 2022. november 22. napján kelt 108.K.703.066/2021/38., 108.K.702.463/2021/41., 108.K.703.061/2021/41., 108.K.703.062/2021/37. számú - utóbb kijavított - végzéseiben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-a alapján indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását és egyidejűleg a perek tárgyalását a normakontroll eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.[13] Az Önkormányzati Tanács az indítványokat a Kp. 139. §-a alapján alkalmazandó Kp. 31. § (1) bekezdése alapján egyesítette tekintettel arra, hogy ugyanazon önkormányzati rendelet ugyanazon rendelkezése törvényességének egyező indokoláson nyugvó felülvizsgálatára irányul.
[14] Az indítványozó bíróság szerint az érintett telekadó vonatkozásában az képezi a vizsgálat tárgyát, hogy a Htv. rendelkezéseibe ütközik-e az olyan önkormányzati rendelet, mely nincs tekintettel az illetékességi területén fekvő telkek eltérő tulajdonságaira, a mentességi szabályok alkalmasak-e a helyi sajátosságok, a telkek közötti értékkülönbségek megjelenítésére.
[15] Az ingatlanok az önkormányzat döntése alapján kiemelt szabályozást igénylő, összvárosi érdekű területnek minősülnek, más célú hasznosításuk ténylegesen kizárt volt, a tulajdonosuk nem rendelkezhetett velük semmilyen módon, nem zárhatta ki, nem is korlátozhatta a közhasználatot az érintett ingatlanokon, az önkormányzat döntésével (KÉSZ) eltérést nem engedő módon a magántulajdonba tartozó ingatlanokat önkormányzati kötelezettséggel terhelte. A perben kirendelt szakértő által is kimunkáltan a vizsgált ingatlanok csak elméleti forgalmi értékkel bírnak, azok tényleges piaci értéke a szabad forgalomban - az Önkormányzat részére való kötelező átadás folytán - nem határozható meg.
[16] Az Ör. az önkormányzat illetékességi területén található valamennyi, építmény nélküli telket egységes adómérték alá vonta, az érintett 2015-2020. közötti időszakban évi 322 Ft/m2 előírásával. Az önkormányzat ezzel mellőzte bármilyen jellegű helyi sajátosság figyelembevételét az adókötelezettség megállapításakor, nem volt tekintettel azokra a telkekre, amelyek közfunkciót látnak el. Az ingatlan közfunkciót ellátó közpark, a közszolgáltatásnak a kerületi önkormányzat és a helyi közösség is érintettje, melyet figyelembe kell venni a telekadó mértékének meghatározásakor. (Köf.5.022/2014/4., 18. pont)
[17] Az indítványozó bíróság szerint az adó mértékének megállapításakor, az Ör. szabályozási módja nem áll összhangban a Htv. 6. § c) pontjával, és a 2017. január 1-jétől hatályos Htv. 7. § g) pontjával, így azzal a törvényi előírással, amely szerint az önkormányzatnak az adómérték megállapításakor figyelemmel kell lennie az illetékességi területén elhelyezkedő telkek sajátosságaira, ami a telekadó szabályozásakor a telkek értékére, forgalomképességére és használatára kihatással lévő sajátosságokat is jelenti.
[18] Ez alapján az indítványozó bíróság meggyőződése, hogy az Ör. 2. § (2)-(3) bekezdései a Htv. rendelkezéseibe és Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) XXX. cikk (1) bekezdésébe ütköznek azáltal, hogy nem vették figyelembe az ingatlan eltérő tulajdonságait, annak közszolgálati funkcióját, de facto forgalomképtelen jellegét. Mindezek alapján az Ör. felhívott rendelkezései más jogszabályba ütközésének megállapítását, e rendelkezések megsemmisítését, valamint az általános, és a Fővárosi Törvényszék indítvánnyal érintett pereiben való alkalmazás tilalmának elrendelését kérte.
[19] Az Önkormányzati Tanács a Kp. 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése alapján az érintett önkormányzatot (a továbbiakban: Önkormányzat) felhívta az indítványra vonatkozó nyilatkozata megtételére.
[20] Az Önkormányzat védiratában az indítvány elutasítását és Ör. alkalmazási tilalma elrendelésének mellőzését kérte.
[21] Előadta, hogy az Ör. megalkotása és felülvizsgálata során minden alkalommal vizsgálta és vizsgálja a Htv. 6. § c), majd a Htv. 7. § g) pontjában előírt kritériumokat, így a helyi sajátosságokat is. A jelen eljárás alapját képező ingatlanok egyedi, speciális helyzetben voltak a vizsgált időszakban, mely a XIII. kerület közigazgatási területén nagyon kis számban fordul elő, lényegében csak a Felperes vonatkozásában. Ha ilyen helyzetet az Ör. külön szabályozna, úgy az álláspontja szerint egyedi esetre történő jogalkotást eredményezne, és az egy adózóra vonatkozó rendeleti szabály nem felelne meg a normativitás követelményének.
[22] A védirat kitért arra is, hogy az Ingatlan1.-ről a felperes már annak 2005. évi megvásárlásakor tudta, hogy annak művelési ága közpark, s mint ilyen, építési korlátozás alá esik, ennek ellenére épített rá felépítményt, használta, hasznosította. Az adásvételt követően létrejött megállapodás alapján viszont a mai napig térítésmentesen használhatja ezeket a létesítményeket. Az Ingatlan1. és Ingatlan3. vonatkozásában a felperes a tulajdonában lévő közpark besorolású ingatlanokat nem alakította ki közparkként, nem is üzemeltette akként, nem látott el önkormányzati feladatot. Az Ingatlan2. és Ingatlan4. magántulajdonban lévő kivett saját használatú útként szerepelnek az ingatlan-nyilvántartásban, ezek egyike sem közút, sem műszakilag, sem jogilag, a közforgalom számára nincsenek megnyitva.
[23] Hivatkozott az Önkormányzati Tanács Köf.5.033/2019/4. számú határozatának több pontjára, mely szerint nem valósított meg diszkriminációt az önkormányzat azzal, hogy a magánutat nem sorolta a mentességet élvező adótárgyak körébe. Valamint arra is utalt, hogy az ebben az ügyben vizsgált ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban kivett, saját használatú út megnevezéssel szerepelt, ezért a Kúria úgy látta, hogy sem a Htv., sem az Ör. szerint adómentesség alá nem esik.
[24] Vitatta az ingatlanok értékével kapcsolatos megállapításokat. Álláspontja szerint az ingatlanok a jelen állapotukban is értékekkel bírnak a tulajdonos számára, hiszen azt hasznosítja, abból bevételre tesz szert, másrészről pedig az ingatlanok után közterület-használati díjat nem fizet. Pusztán a KÉSZ alapján történő szabályozás révén nem tekinthető az adott ingatlan értéktelennek. A szakértői véleményben megállapított ingatlanértékek az ingatlanok reális értékei, s a kivetett adó mértéke ehhez mérten nem konfiskáló.
[25] Végezetül hivatkozott arra az Önkormányzat, hogy időközben módosította az adórendeletét. Így az Ör. indítványozó bíróság által kifogásolt 2. § (3) bekezdése már nincs hatályban, ezért az alkalmazási tilalom elrendelése kizárólag az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képező jogvita eldöntése szempontjából bír jogi relevanciával.
Az Önkormányzati Tanács döntésének indokai
[26] Az indítvány az alábbiak szerint részben megalapozott.[27] Az Ör. indítványozó előtti perekben alkalmazandó (2015-2017. évek) rendelkezései:
2. § (2) A telekadó alapja a telek m2-ben számított területe.
2. § (3) A telekadó mértéke a (2) bekezdés szerinti adóalap-számítás alapján: 322 Ft/m2.
Az Ör. 2. § (3) bekezdés - jelenleg - a) pontjában meghatározott adómérték 2023. január 18. napjától kiegészült egy kivétel-szabállyal a következők szerint:
b) 0 Ft/m2 az ingatlan-nyilvántartásból megállapíthatóan közforgalom számára megnyitott telekre, kivéve, ha a közforgalommal nem érintett telekrész meghaladja a helyi építési szabályzat szerint az övezetben kialakítható építési telek megengedett legkisebb méretét.
[28] A Kp. 144. §-a és a 146. § (1) bekezdés b) pontja bírói indítvány alapján lehetővé teszi a már nem hatályos önkormányzati rendelet egyes, az indítványozó bíróság által alkalmazandó rendelkezéseinek a felülvizsgálatát. Az Önkormányzati Tanács joggyakorlata szerint bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell, így kerülhet sor a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek és jogszabályi rendelkezések vizsgálatára (Köf.5012/2016/4., Köf.5024/2019/4.). Ezért az időközben bekövetkezett rendeletmódosítás az indítvány érdemi elbírálásának a jelen ügyben nem volt akadálya.
[29] A Kúria az indítványt tartalma szerint elbírálva, az abban szereplő időbeli hatály keretei között foglalt állást az indítvány tárgyában.
[30] Az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdése "a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között" hatalmazza fel a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. Az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdése szerint "feladatkörében eljárva a helyi önkormányzat törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényben kapott felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletet alkot".
[31] Helyi adók bevezetésére a Htv. 1. §-a hatalmazza fel az önkormányzatokat, melyek a Htv. rendelkezéseinek keretei között élhetnek az adómegállapítás jogával. A mérlegelési jog határait, törvényes korlátait jelen ügyben részben a 2016. december 31. napjáig hatályban volt Htv. 6. § c) pontja, valamint azt követően hatályba lépett Htv. 7. § g) pontja jelöli ki.
[32] A bírói indítvány szerint az Ör. 2. § (2) bekezdésében meghatározott adómérték alapján megállapított telekadó jogszabálysértő, mert az adóztatott vagyontárgy értékéhez nem igazodik, továbbá a szabályozás a telkek sajátosságait nem vette figyelembe.
[33] Az Önkormányzati Tanács az önkormányzatok telekadóztatási gyakorlatát a 2016. december 31. napjáig hatályban volt Htv. 6. § c) pontjával összefüggésben számos ügyben vizsgálta. A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5.001/2013/5. számú határozatában megállapította, hogy "a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik". Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalmának, mértékének a vagyontömeg értékéhez - amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti - kell igazodnia. Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. A teherbíró képességhez igazodó közteherviselés alkotmányos kötelezettsége magában foglalja - többek között - az adómérték arányosságát. Ezt az arányossági követelményt a telekadóról szóló szabályozásra vonatkoztatva a Kúria ítélkezési gyakorlata az adómérték meghatározásának differenciáltságához szorosan kapcsolódó kérdésként vizsgálta.
[34] A Köf.5.018/2016/4. számú határozat azt emelte ki, hogy az önkormányzatnak értékelnie kell az illetékességi területe alá tartozó telkek rendeltetését, azok földrajzi elhelyezkedését, a településre jellemző eltérő forgalmi értéket általában, és a településen belüli forgalmi értékekben jelentkező eltéréseket is. (Köf.5.019/2018/4.) Az Önkormányzati Tanács helyi sajátosságként tekintett pl. a külterületi ingatlanok méretbeli sajátosságaira, a funkcióbeli különbségekre (Köf.5.045/2013/6. számú határozat), a településen belüli elhelyezkedésre (Köf.5.001/2013/5. számú határozat). Az adótárgy funkciója is eredményezhet olyan sajátosságot, amelyre tekintettel kell lenni a telekadó mértékének megállapításakor. (Köf.5.022/2014/4. számú határozat)
[35] A Htv. 2017. január 1-jétől beiktatott 7. § g) pontja szerint: "[a]z önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, (…) hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben egyaránt megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének."
[36] A Kúria mindenekelőtt az Ör.-ben meghatározott telekadó mértékét, majd az adómérték megállapítása során az önkormányzati mérlegelés jogszerűségét vizsgálta.
[37] Az indítványozó bíróság véleménye szerint az önkormányzat az adómentesség szabályainak megállapításával, továbbá azzal, hogy adókedvezményről nem rendelkezik, nem volt figyelemmel az adótárgy speciális helyzetére.
[38] Az Önkormányzati Tanács már több esetben kifejtette, hogy a Htv. fogalomhasználatában megjelenő "helyi sajátosságoknak való megfelelés" követelményét nem lehet egyedileg értékelni, csak az önkormányzat gazdálkodási követelményeivel és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének összevetésével. Előírhat az önkormányzat eltérő adómértéket az adótárgyak funkciója, földrajzi elhelyezkedése szerint, de ennek jogszerűsége attól függ, hogy a szabályozás kialakításakor elvégezte-e a szükséges mérlegelést, figyelemmel volt-e az adóalanyok teherviselő képességére és az eltérő adómértéket tudja-e kellően indokolni a helyi sajátosságokkal. (Köf.5001/2013/6., Köf.5020/2015/6., Köf.5021/2015., Köf.5011/2015., Köf.5019/2018/4.)
[39] Az Önkormányzat védiratában hivatkozott a Köf.5.033/2019/4. számú döntésre, ugyanakkor a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy ezen eltérő tényállás mellett született döntésnek nincs jelentősége jelen ügy szempontjából. A hivatkozott ügyben magántulajdonban álló közforgalom számára megnyitott magánút vonatkozásában állapította meg, hogy "nem valósított meg diszkriminációt az önkormányzat azzal, hogy a magánutat nem sorolta a mentességet élvező adótárgyak körébe." Ehhez képest jelen esetben közpark és övezetbe nem sorolt közterület, közlekedési terület, közút funkciót betöltő ingatlanokról van szó.
[40] Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy a felek között nem volt vitatott a perbeli, a vizsgált időszakban magántulajdonban álló ingatlanok speciális helyzete, így az, hogy a KÉSZ a területhasználat módja szerint az Ingatlan1.-t és az Ingatlan3.-t közparknak, az Ingatlan2.-t és Ingatlan4.-t övezetbe nem sorolt közterületeknek, közlekedési területnek, közútnak minősítette, ekként ezen ingatlanok használata (hasznosítása), értékesítése korlátozott. A szabályozás ugyanakkor a telekadó mértékét egységesen 322 Ft/m2 összegben határozta meg. Mentesség kizárólag a magánszemély tulajdonában lévő, nem üzleti célú építményt tartalmazó telekre vonatkozott.
[41] Ezek alapján az Ör. nem határozott meg eltérő adómértéket az illetékességi területén sajátos helyzetben lévő, magántulajdonban lévő, ugyanakkor a KÉSZ rendelkezései miatt korlátozottan használható, hasznosítható telkek vonatkozásában, hanem a Htv. szerinti telekadó maximumához közelítő adómértéket írt elő egységesen. Ezért a telekadó mértékének meghatározásakor a Htv. 6. § c) pontja [majd utóbb a Htv. 7. § g) pontja] szerinti helyi sajátosság körében értékelendő lett volna az, hogy az érintett önkormányzat illetékességi területén több speciális közösségi funkcióval terhelt telek is van, mely az önkormányzat feladatellátáshoz kapcsolódó közösségi funkciót tölt be.
[42] Az Önkormányzat indítványában hivatkozott arra, hogy az ingatlanokat az alapügy felperese a megadott időszakban ténylegesen használta, hasznosította, bevétele származott belőle. Ugyanakkor az nem volt vitatott, hogy maga az Önkormányzat döntött úgy a KÉSZ megalkotása során, hogy az ingatlanokat speciális közösségi funkciójú kategóriába sorolja. Éppen ezért e hivatkozás nem foghat helyt, a terület használatával, hasznosításával kapcsolatos Önkormányzati igényeket jelen eljárástól (az adó megállapításától) el kell választani, azok esetlegesen más peres eljárásban érvényesíthetők.
[43] Természetesen az érintett önkormányzat jogalkotói autonómiájába tartozik az, hogy a helyi adó alóli mentességet milyen körre terjeszti ki. Helyi sajátosságként ugyanakkor törvényi kötelezettsége értékelni az adómérték meghatározásakor az illetékességi területén lévő, közösségi funkciót is betöltő telkek speciális helyzetét. E törvényi kötelezettség teljesítése nem azonos az Önkormányzat által állított egyedi esetre történő jogalkotással. Mindemellett az Önkormányzati Tanács utal arra, hogy a csak egy adóalanyt érintő helyi jogalkotás törvényellenessége, a szankcionáló jellegű adómegállapítás körében merül fel. Adómentesség és adókedvezmény - amennyiben az összhangban van a helyi sajátosságokkal - főszabályként ilyen problémát nem vet fel.
[44] Az indítványban hivatkozott szakértői vélemény és az érintett önkormányzat között eltérő álláspont mutatkozott az adótárgy forgalmi és piaci értékének meghatározhatósága kapcsán. Ugyanakkor az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy a bírói kezdeményezés nem a telekadó-mérték konfiskáló jellegére, hanem kifejezetten a Htv.-ben rögzített elvek sérelmére hivatkozott. Ezért az Önkormányzati Tanács - az indítvány kereteire figyelemmel - e tekintetben további vizsgálatot nem folytatott. Megjegyzi az Önkormányzati Tanács, hogy a szakvélemény nem tartalmaz olyan - a védiratban hivatkozott - megállapítást, mely szerint a szóban forgó telkek a tulajdonosuk számára "értéktelenek" lennének.
[45] A fentiekre tekintettel az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy az Ör. 2. § (3) bekezdése a bírói indítványokkal érintett telkek tekintetében és időszakban más jogszabályba ütközött, ezért a Kp. 146. § (1) bekezdés b) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta.
[46] Az indítvány ugyan felhívta az Ör. 2. § (2) bekezdését is, de az arra vonatkozó indokolással adós maradt, hogy miért tartja más jogszabályba ütközőnek az Ör. - a telekadót a telek m2-ben számított területe alapján meghatározó - 2. § (2) bekezdését. Az Önkormányzati Tanács megállapította, hogy e rendelkezés összhangban áll a Htv. 21. §-ával, mely szerint az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: a telek m2-ben számított területe vagy a telek korrigált forgalmi értéke. Erre figyelemmel az Önkormányzati Tanács az indítvány Ör. 2. § (2) bekezdése más jogszabályba ütközésének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó részét a Kp. 142. § (2) bekezdése alapján elutasította.
(Kúria Köf.5.023/2022/11.)