adozona.hu
BH 2023.6.163
BH 2023.6.163
A közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta; illetve a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát vagy a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A bizonyítottságnak ez a három tárgyköre azonban nem kapcsolódik valamennyi közokirathoz. Azt a közokirat fajtája határozza meg, hogy a felsorolt bizonyítási tárgykörök közül melyeket bizonyítja teljes bizonyító erővel
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesnek 2010. évet megelőző időszakból három adónemben (építményadó, iparűzési adó és telekadó) állt fenn tartozása, amelyet marasztalási bírság és késedelmi pótlék terhelt.
[2] Az alperes adóvégrehajtási eljárást folytatott a felperessel szemben, amelynek keretében a végrehajtó lefoglalta, majd értékesítette a felperes tulajdonát képező ívvágó berendezéseket.
[3] Az ívvágó berendezéseket a felperes - állítása szerint - összesen 61 000 000 forintért vásárolta.
[4] A felperes ke...
BH 2023.6.163 A közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta; illetve a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát vagy a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A bizonyítottságnak ez a három tárgyköre azonban nem kapcsolódik valamennyi közokirathoz. Azt a közokirat fajtája határozza meg, hogy a felsorolt bizonyítási tárgykörök közül melyeket bizonyítja teljes bizonyító erővel [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 323. § (3) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnek 2010. évet megelőző időszakból három adónemben (építményadó, iparűzési adó és telekadó) állt fenn tartozása, amelyet marasztalási bírság és késedelmi pótlék terhelt.[2] Az alperes adóvégrehajtási eljárást folytatott a felperessel szemben, amelynek keretében a végrehajtó lefoglalta, majd értékesítette a felperes tulajdonát képező ívvágó berendezéseket.
[3] Az ívvágó berendezéseket a felperes - állítása szerint - összesen 61 000 000 forintért vásárolta.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[4] A felperes keresetében kártérítés jogcímén kérte kötelezni az alperest 61 000 000 forint és járulékai megfizetésére. Az alperes károkozó magatartását abban jelölte meg, hogy jogellenesen rendelte el a végrehajtást, mivel a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat nem közölte vele.[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Állította, hogy a végrehajtási eljárást jogszerűen folytatta le.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[7] Indokolásában rögzítette, hogy a felperes által állított jogellenes végrehajtási eljárás a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) hatálya alatt indult, ezért a perben a régi Ptk., míg az alperes által kezdeményezett végrehajtási eljárásra az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) rendelkezései az irányadóak.
[8] Megállapította, hogy a végrehajtási eljárás megindulásakor a felperesnek tartozása állt fenn az alperessel szemben, amelyek alapját a 2010. évet megelőző időszakból eredő tartozások képezik, a végrehajtás jogerős határozatok alapján indult.
[9] Kifejtette, a felperes a régi Art. 136. § (1) bekezdése alapján nem élt a határozatokkal szemben fellebbezéssel, ezért a végrehajtási eljárás elrendelése jogszerű volt.
[10] Nem vizsgálta a 2015-ben és azt követő években meghozott határozatok kézbesítését, mivel a végrehajtási eljárás alapját nem ezek a határozatok képezték.
[11] Kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 263. § (2) bekezdésére figyelemmel a bíróságot nem köti a kormányhivatal határozatában foglaltak. Hangsúlyozta, hogy a kormányhivatal nem semmisítette meg az adótartozásokat megállapító határozatokat és nem változtatta meg azokat.
[12] Utalt arra is, hogy a felperes önkéntes teljesítése szintén azt támasztja alá, hogy tudomása volt az adótartozásokról és azok ellen nem kívánt jogorvoslattal élni.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14] Kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott határozat nem ténytanúsító okirat, ezért ahhoz nem fűződik a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontja szerinti joghatás. Megítélése szerint a határozat a Pp. 323. § (3) bekezdés a) pontja alapján csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy annak kiállítója a határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta. Érvelése szerint ebből következően az okirat nem alkalmas annak a ténynek a bizonyítására, hogy a végrehajtás alapját képező adóhatározatokat az alperes nem közölte a felperessel, és azt sem igazolja, hogy a végrehajtásra jogerős végrehajtható határozat hiányában került sor.
[15] Az elsőfokú bírósággal egyezően megállapította, hogy a végrehajtás alapjául az alperes által csatolt 2010. évi és azt megelőző jogerős adóhatározatok szolgáltak, amelyeket feladóvevényekkel bizonyítottan az alperes közölt a felperessel. Megítélése szerint a jogerős határozatok alapján az alperes jogszerűen intézkedett azok végrehajtásáról.
[16] Hangsúlyozta, hogy a 2011-ben indult végrehajtás alapját az alperes 2010. évi és azt megelőző, felperessel közölt jogerős határozatai, nem pedig az alperes végrehajtás elrendelését követően meghozott határozatai képezték, függetlenül a kormányhivatal határozatainak az indokolásában a végrehajtás elrendelése körében kifejtett álláspontjától. Rámutatott, a kormányhivatal határozata csak és kizárólag a végrehajtási kifogással érintett végrehajtói intézkedés tárgyában tartalmaz rendelkezést.
[17] Fentiek alapján a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy hiányzik a jogellenes magatartás mint a kártérítési felelősség fennállásának egyik szükségképpeni eleme, ezért a keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperes kötelezését kérte 61 000 000 forint és járulékai megfizetésére.[19] Megsértett jogszabályhelyként a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontját jelölte meg.
[20] Érvelése szerint a hivatkozott határozat a Pp. 323. §-a szerinti közokiratnak minősül, amely jogszabályhely (3) bekezdése szerint a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát.
[21] Állítása szerint a kormányhivatal határozata teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat az alperes nem közölte, nem tekinthetők végrehajtható határozatoknak, így azok alapján jogszerűen végrehajtási cselekmény sem lett volna foganatosítható.
[22] Hivatkozott arra is, hogy mivel a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat az alperes nem közölte, így a jogerőre emelkedésük ténye és időpontja sem állapítható meg, ezért ezek - álláspontja szerint - nem tekinthetőek a régi Art. 145. § (1) bekezdés a) pontja szerinti végrehajtható okiratoknak, ezáltal jogszerűen végrehajtási cselekmény sem volt foganatosítható.
[23] Rámutatott arra, hogy a határozat azt is tartalmazza: az adómegállapításhoz való jog régi Art. 164. § (1) bekezdésében szabályozott elévülési idejére is figyelemmel, a feltüntetett fizetési határidő kapcsán is módosítandó adókivető határozatok újbóli, szükségképpen módosított tartalommal együttesen való szabályszerű közlése esetén kerülhet sor ezeknek a döntéseknek a tekintetében a végrehajtási eljárás jogszerű elrendelésére.
[24] Állította, hogy a 2015-ben hozott újabb határozattal történő adómegállapítás nem szolgálhat egy 2011-ben megindult végrehajtási eljárás alapjául. Utalt arra is, hogy a 2015-ben meghozott határozattal szemben nem tudott jogorvoslattal élni a 2011-ben megindított végrehajtási eljárást megelőzően.
[25] Hangsúlyozta, hogy a kormányhivatal előírta az adókivető határozatok módosítását és szabályszerű közlését, amelynek megfelelően a végrehajtás alapjául szolgáló határozatok 4-6-8 évvel a végrehajtás megindítását követően születtek meg.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kiemelte, hogy az adóvégrehajtás a 2008. és 2010. évben hozott határozatok alapján folyt, amelyekkel szemben a felperes nem élt fellebbezéssel.
[27] A Kúria 2. sorszámú végzésében a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálatot engedélyezte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[29] A Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát (az ott írt kivételekkel). Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontját jelölte meg azt állítva, hogy az általa hivatkozott kormányhivatali határozat a Pp. 323. §-a szerinti közokiratnak minősül, amely jogszabályhely (3) bekezdése alapján a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát.
[31] A Pp. 323. § (3) bekezdése alapján a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja a) hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta; b) a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát; c) a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A bizonyítottságnak ez a három tárgyköre nem kapcsolódik minden és bármely típusú közokirathoz. A közokirat fajtája határozza meg, hogy a Pp. 323. § (3) bekezdésének melyik pontjába foglalt tárgykört bizonyítja teljes bizonyító erővel. Egy személyazonosító igazolvány jellegénél fogva nem alkalmas nyilatkozat megtételének bizonyítására, minthogy nem tartalmaz nyilatkozatot, viszont bizonyítja a közokiratban foglalt adatokat. Egy hagyatékátadó végzés alkalmas a közjegyzői határozat és a hagyatékkal, örökösi minőséggel kapcsolatos adatok és tények bizonyítására is, de nyilatkozat hiányában nem kapcsolódik hozzá a c) pontnak megfelelő bizonyító-képesség. Egy közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alkalmas teljes bizonyító erővel bizonyítani a nyilatkozat megtételét, de nem bizonyítja semmiféle intézkedés vagy határozat meghozatalát. Tehát pusztán abból a körülményből, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott határozat közokiratnak minősül, még nem következik automatikusan a Pp. 323. §-ában felsorolt valamennyi tárgykör bizonyítottsága.
[32] Az okiratok között megkülönböztethetők rendelkező és tanúsító okiratok. A tanúsító okirat rendeltetése múltbeli tények rögzítése. A közokiratok között ilyennek minősül például a halál tényét megállapító bírósági végzés, de a házassági anyakönyvi kivonat is. A rendelkező okiratok valamilyen jogi aktust tartalmaznak. Ilyennek minősül például egy építési engedély vagy egy házasságot felbontó ítélet.
[33] A felperes által hivatkozott kormányhivatali határozat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a kiállító az abban foglalt határozatot meghozta és bizonyítja a határozat tartalmát is és azt is, hogy mi volt az indoka a határozatnak. Nem alkalmas viszont az indokolásba foglalt adatok és ténymegállapítások valódiságának a bizonyítására. Ugyanis az okiratok klasszifikációjában rendelkező okiratnak, nem pedig ténytanúsító okiratnak minősül.
[34] Ezért a hivatkozott kormányhivatali határozat indokolásának tartalma nem köti az eljárt bíróságokat. A bizonyítási eljárás alapján pedig helyesen állapították meg, hogy a végrehajtás alapjául az alperes által csatolt 2010. évi és azt megelőző jogerős adóhatározatok szolgáltak, amelyeket feladóvevényekkel bizonyítottan az alperes közölt a felperessel.
[35] A Kúria utal arra is, hogy az adóhatóság nem minden évben hozott adókivető határozatot, ez a régi Art. 32. §-a alapján nem is volt kötelezettsége. A felperesnek az Önkormányzat rendelete alapján ilyen határozat nélkül is tisztában kellett lennie azzal, hogy adótartozása áll fenn. Azt pedig, hogy a felperes tudott az adótartozásairól, az önkéntes teljesítései is alátámasztják, ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt. Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy az adóhatározatokat az alperes közölte-e a felperessel vagy sem, az adóvégrehajtási eljárás jogszerűen indult meg.
[36] Mindezek alapján a Pp. 323. § (3) bekezdés b) pontjának megsértése nem állapítható meg.
[37] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabálynak.
(Kúria Pfv.VI.20.946/2022/5.)