adozona.hu
BH 2023.6.158
BH 2023.6.158
A Ptk. 6:534. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály a károsult védelmét szolgálja, alkalmazásának elmaradását a károkozó nem kifogásolhatja. A rendelkezés alkalmazását a törvény a bíróság mérlegelési körébe utalja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:534. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[31] A felperes 2014. július 3. napján 5 715 000 forint vételár ellenében megvásárolt az időközben a cégnyilvántartásból kényszertörlési eljárás során törölt Kft.-től egy Mercedes ATEGO 1222 típusú tehergépjárművet (a továbbiakban: jármű). Az adásvételt megelőzően két esetben készült előzetes eredetiségvizsgálat: 2018. március 18. és 2018. május 19. napján. Mindkét vizsgálatot T. T. kérelmére folytatta le az alperes, a vizsgálatot Sz. A., eredetiségvizsgáló munkakörben alkalmazott munkavállal...
BH 2023.6.158 A Ptk. 6:534. § (1) bekezdésében megfogalmazott szabály a károsult védelmét szolgálja, alkalmazásának elmaradását a károkozó nem kifogásolhatja. A rendelkezés alkalmazását a törvény a bíróság mérlegelési körébe utalja [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:534. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[31] A felperes 2014. július 3. napján 5 715 000 forint vételár ellenében megvásárolt az időközben a cégnyilvántartásból kényszertörlési eljárás során törölt Kft.-től egy Mercedes ATEGO 1222 típusú tehergépjárművet (a továbbiakban: jármű). Az adásvételt megelőzően két esetben készült előzetes eredetiségvizsgálat: 2018. március 18. és 2018. május 19. napján. Mindkét vizsgálatot T. T. kérelmére folytatta le az alperes, a vizsgálatot Sz. A., eredetiségvizsgáló munkakörben alkalmazott munkavállaló végezte el. Mindkét vizsgálat során az alvázszám vonatkozásában az alperes azt állapította meg, hogy az a nyilvántartásban szereplővel egyező, a vegyszeres vizsgálat eredménye megfelelő, a karakterisztika gyári technológiával készült, a hordozóelem felülete és illesztése gyári kivitelű, a fonák felülete nem vizsgálható azzal a megjegyzéssel, hogy az a váznyúlványba beütött. A festékrétegződés vonatkozásában rögzítette, hogy az nem vizsgálható. Az alperes mindkét esetben a minősítés eredményeként megállapította a jármű egyedi azonosító adatainak, vizsgált műszaki adatainak és a járműokmánynak a valódiságát. Megjegyzésként rögzítette, hogy a jármű egyedi azonosító adatai eredetiek. Az egyedi azonosítók adatai és a műszaki adatok vonatkozásában a jármű és a járműokmány között nincsen eltérés. A minősítés azt is tartalmazta, hogy a rögzítés időpontjában a jármű nem szerepelt a körözési nyilvántartásban. Az alperes roncsolásos vizsgálatot nem végzett, a vegyszeres vizsgálatnál acetonos lemosót alkalmazott, az alvázszám karakterében kódolt adatok visszafejtését nem végezte el. Az elvégzett eredetiségvizsgálati jegyzőkönyvek nem tartalmaznak festékvastagság mérési eredményt. A típustábla nem a Mercedes gyári típustábláknak megfelelően duplarétegű fóliából lézergravírozással készült, felületének tapintással és körömmel történő ellenőrzése során az eltérés megállapítható lett volna. A gyári típustáblák feliratai szerves oldószerrel, acetonnal nem moshatók le. A per tárgyát képező jármű típustábla fedő fekete rétege oldószerrel mosható volt. Az adott járműtípusnál a motorszámot a motorblokkba beütve gravírozzák, és nem festik le. A per tárgyát képező járműnél a motorszámot lefestették.[32] A felperes 2014. július 9. napján az egyéb átírási költségekkel (99 060 forint) együtt 5 814 060 forintot utalt át az eladó számlájára. A jármű átadása megtörtént.
[33] A járművet 2015. február 6. napján a rendőrkapitányság lefoglalta. Az indokolás szerint a jármű háttéranyaga ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy hamis okmányokkal helyezték forgalomba.
[34] A nyomozás során kirendelt dr. N. G. fizika és kémia, a kriminalisztika szakterületen kijelölt igazságügyi szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a jármű alvázszáma nem gyári eredetű, az eredeti alvázszám karaktereit részben megömlesztették, majd kiköszörülték és átütötték. A jármű gyári alvázszáma másvolt. A jármű motorszámát lefestették, de az a szakértői vizsgálat során leolvashatóvá vált. A motorszám karakterei és a munkafelület lemunkálása is a gyári kivitelnek megfelelt. A szakértő az alvázszám megállapításához metallográfiás vizsgálatot végzett. Az alvázszámot is hordozó öntapadós matrica nem gyári kivitelű, de a címke megtévesztésre alkalmas, jó minőségű hamisítvány.
[35] 2015. július 10. napján a rendőrség a lefoglalást megszüntette, és a járművet az eredeti tulajdonos részére rendelte kiadni. A határozat indokolása szerint a jármű alvázszáma nem gyári eredeti, az eredeti alvázszáma a rendőrhatóság által körözött tehergépkocsihoz tartozik.
[36] Az eredetiségvizsgálatot végző alperes nem észlelte az eltéréseket, így az általa végzett vizsgálat alapján kiállított hatósági bizonyítványok valótlan tényt igazoltak.
[37] A felperes az eladó Kft.-vel szemben szavatossági igénnyel nem lépett fel, vele szemben pert nem kezdeményezett, kizárólag a társasággal szemben indult kényszertörlési eljárásban jelentett be 2017. január 16. napján eshetőleges igényt.
[38] A felperes a tulajdonos Kft.-vel szemben a jármű visszaszolgáltatása és tulajdonjoga megállapítása iránt érvényesített igényt. A bíróság ítéletével a keresetet elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes jóhiszeműsége az ügylet során kétségbe vonható volt a jármű bemutatásának körülményei (nem hivatalos telephelyen, hanem egy parkolóban történt), valamint a jármű reális forgalmi értékénél jóval alacsonyabb vételára (az aggálytalan műszaki szakértői vélemény értelmében a vételár a forgalmi érték 60%-a volt), továbbá azon körülmény miatt, hogy az eladó rövid idő alatt a vételár 25%-ának megfelelő, azaz igen nagy mértékű engedményt tett. A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[39] A fizetési meghagyással indult, ellentmondás folytán perré alakult ügyben a felperes keresetében 5 814 060 forint, ennek 2014. július 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:48. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetét a Ptk. 6:518., 6:519. §-ára, 6:522. § (1), (2), 6:527. § (1) bekezdésére és 6:532. §-ára alapította.[40] Előadta, hogy az alperes az eredetiségvizsgálat elvégzése során mulasztott, ezzel indította meg azt az okozati láncolatot, hogy az általa rögzített adatok alapján a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala a jármű eredetiségét igazoló hatósági bizonyítványokat bocsátott ki. A felperes erre alapozta azt a döntését, hogy megveszi a járművet. Amennyiben az egyedi azonosítók hamisítottnak bizonyultak volna, a felperes nem vásárolta volna meg a járművet. Az alperesi mulasztás abban állt, hogy a vizsgálatot elvégző személy az eltéréseket nem észlelte az alvázszámon, valószínűleg nem rendelkezett kellő tapasztalattal, hogy az adott járműtípus esetében felismerje az eredeti és hamisított alvázszám eltéréseit, holott elvárható, hogy az előzetes eredetiségvizsgálati eljárás részletes szabályairól szóló 301/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § d) pontja alapján ilyen képességgel, ismeretekkel, tapasztalattal rendelkező személy járjon el a hatósági bizonyítvány alapjául szolgáló vizsgálat során. Amennyiben az alperes úgy járt volna el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, tehát a jogszabály által meghatározott eszközök és módszerek mellett, kellő gondossággal, észlelnie kellett volna az alvázszám hamisított voltát, így a felperesnek nem keletkezett volna a vételárral egyező összegű vagyoncsökkenése.
[41] A perfelvételi tárgyaláson hivatkozott arra is, hogy az alperesnek az alvázszámból fel kellett volna ismernie, hogy az nem a járműhöz tartozik, mert annak 16 számjegye közül 3 a jármű hosszát határozza meg. Az alperes nem kellő körültekintéssel végzett eljárására vonatkozó állítását arra alapozta, hogy a kiköszörülés ténye a rendőrségi iratok szerint szemmel látható volt. Az alperes kétszer is kiállított érvénytelen hatósági bizonyítványt.
[42] Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét.
[43] Elsődlegesen hivatkozott arra, hogy nem járt el felróhatóan [Ptk. 1:4. § (1) bekezdés], ezáltal mentesül a Ptk. 6:519. §-a szerinti kártérítési kötelezettség alól. Előadta, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének [Ptk. 6:525. § (1) bekezdés]. Vitatta, hogy az alperes magatartása és a kár bekövetkezése között okozati összefüggés fennállna, a károkozási folyamatot nem az állítólagos alperesi mulasztás indította el. A felperes kárának valódi oka az, hogy a jármű alvázszámát átütötték, majd egy lopott jármű adatait, alkatrészeit felhasználva értékesítették a részére. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a vele szerződéses viszonyban álló eladóval szemben nem érvényesített igényt, de az eladónak annak kényszertörléséig még csak felszólítást sem küldött. Egyébként a járművet a felperes a forgalmi érték 60%-áért vette meg. Álláspontja szerint a jármű adásvételének időpontjához közeli időben még lehetősége lett volna a felperesnek az adásvételi szerződést felbontani, a kárát enyhíteni. Az a körülmény, hogy a felperes nem az eladóval, hanem a jármű eredeti tulajdonosával szemben kérte a tulajdonjoga megállapítását, éppen az okozati összefüggés hiányát támasztja alá. A Ptk. 1:4. §-a szerinti elvárható magatartás körében hivatkozott arra, jogszabály írja elő a vizsgálat során alkalmazott technológiai folyamatokat, az alkalmazott eszközöket, és e tekintetben korlátozottak a lehetőségei. Az eredetiségvizsgálat során az alperesnek nincsen lehetősége olyan roncsolásos vizsgálatok elvégzésére, mint amelyet a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi szakértő elvégzett. Hivatkozott arra is, hogy a vizsgálónak kizárólag a forgalmi okmánnyal való összevetésre van lehetősége, azonban a jármű-nyilvántartás adataihoz nem fér hozzá. Ennek a jelentősége abban áll, hogy a forgalmi engedély a motorszám első öt karakterét tartalmazza csak, ami egyezett a járművön lévő motorszámmal. Az alperesnek a feladata ennek az egyezőségnek a vizsgálata volt, így azt nem észlelhette, hogy a járművön leolvasott motorszám egy másik jármű motorszáma. Az alperes előadta, hogy a vegyszeres vizsgálat körében az azonosítók környezetét acetonnal kell megtisztítania annak érdekében, hogy a számsor látható legyen. Hivatkozott arra, hogy a rendőrhatóságnak is különös szakértelemre, szakértő bevonására volt szüksége az eltérés megállapításához, amire egy eredetiségvizsgálat keretében nincs lehetőség. Vitatta, hogy munkavállalója ne rendelkezne a megfelelő képesítéssel. A felperes kamatkövetelését azért nem tartotta megalapozottnak, mert öt éven keresztül az alperessel szemben semmilyen igényt nem támasztott.
Az első- és a másodfokú ítélet
[44] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[45] Idézte a Ptk. 6:518., 6:519. §-át, 6:522. § (1), (2) bekezdését, 6:227., 6:532. §-át.
[46] Kifejtette: az alperes sem vitatta, hogy a felperest kár érte, és azt sem, hogy az eredetiségvizsgálat során nem észlelte a jármű azonosító adatainak eltérését; vitatta viszont, hogy őt bármilyen mulasztást terhelné a vizsgálattal kapcsolatban.
[47] Azáltal, hogy a Ptk. minden károkozást jogellenesnek minősít, azt mondja ki, hogy a károkért való felelősség szempontjából mindazon magatartás jogellenes, amely károsodásra vezet, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét kizáró ok áll fenn. Az alperesnek az a magatartása, hogy téves eredményre jutott az eredetiségvizsgálaton, jogellenes magatartásnak minősül akkor, ha az egyúttal kárt okozott. Ha a kár és az alperes által végzett vizsgálat eredménye között fennáll az okozati kapcsolat, az alperes magatartása jogellenes. Az, hogy a vizsgálatot ténylegesen milyen alapossággal végezte el, ez a kimentés, a felróhatóság körében vizsgálandó.
[48] Az, hogy a jármű tulajdonjoga megállapítására irányuló perben a felperes rosszhiszeműségét állapították meg, nem egyezik meg azzal, hogy a jármű lopott voltáról tudott, és ilyet maga az alperes sem állított.
[49] A felperes kára, az alperes károkozó magatartása és az okozati összefüggés fennállt, ezért az elsőfokú bíróság vizsgálta az alperes kimentését. A büntetőeljárásban készült szakvélemény és kisebb részben Sz. A. tanú vallomása alapján megállapította, hogy az alperes egy eredetiségvizsgálat során általában elvárt alaposságú vizsgálat mellett nem észlelhette az azonosító adatok hamisított voltát.
[50] Az alperes a Korm. rendeletben szabályozott vizsgálati eszközökkel élhet, ami eltér a nyomozó hatóság által kirendelt, a kriminalisztika szakterületén belül eljáró fizikus és kémikus igazságügyi szakértő vizsgálati módszereitől. A Korm. rendeletben kötelezően elő nem írt vizsgálat elvégzése nem várható el az alperestől. A Korm. rendelet 4. mellékletének 7. pontja tartalmazza, mit kell vizsgálni az eredetiségvizsgálat során a motorszám és alvázszám vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a vegyszeres vizsgálattal az azonosító tisztítását (7.3. pont) kell elvégezni a láthatóság biztosítása érdekében. Az alperesnek a vizsgálat során olyan eljárásra nincsen lehetősége, ami a jármű roncsolásával járna. Ezt a perben a felperes sem vitatta, kizárólag arra hivatkozott, hogy roncsolásos vizsgálat nélkül is felismerhető lett volna a csiszolás. Ezzel szemben a nyomozás során készült szakvélemény kifejezetten azt tartalmazza, hogy a beavatkozásra utaló szerszám és csiszolásnyomok a festékréteg eltávolítását követően váltak láthatóvá, míg az eredeti alvázszám megállapításához metallográfiai vizsgálatra volt szükség.
[51] Az nem volt kétséget kizáróan megállapítható, mikor történt a motorszám lefestése, tekintettel arra, hogy a nyomozás során a szakértői vizsgálat több mint egy évvel a második eredetiségvizsgálat után készült, így nem zárható ki, hogy a lefestés utóbb történt.
[52] Az alperesi munkavállaló képzettségének hiányára vonatkozó állítást a felperes maga is csak feltevésnek tekintette, azt kategorikusan nem állította. Az alperes azonban okiratokkal igazolta, hogy az ellenőrzést végző személy kifejezetten eredetiségvizsgáló munkakörben foglalkoztatott, és kötelező képzéseken folyamatosan részt vesz.
[53] Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az alperest felróhatóság nem terheli azért, hogy az azonosító adatok eltérését nem észlelte, ugyanis a rendelkezésre álló vizsgálati eszközök és módok erre nem adtak számára lehetőséget. Az alperes kárfelelőssége nem áll fenn. Mindezek szükségtelenné tették a kárenyhítési és kárelhárítási kötelezettség körében előadottak értékelését.
[54] Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes utólagos bizonyítási indítványát, igazságügyi szakértő kirendelését abban a kérdésben, hogy az alvázszám eltérése észlelhető lett volna-e az eredetiségvizsgálat során. Az utólagos bizonyításnak a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 220. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételei nem álltak fenn.
[55] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
[56] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 5.814.060 forintot, ennek 2014. július 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát.
[57] A felperes a Ptk. 6:519. §-ára hivatkozással szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránt terjesztett elő igényt arra hivatkozva, hogy az alperes végezte annak a járműnek az eredetiségvizsgálatát, amelyet megvásárolt, és amely járművet a későbbiekben a rendőrség lefoglalt annak lopott volta miatt, és kiadta az eredeti tulajdonosnak. A járműnek az eredeti tulajdonos részére történő kiadásával a felperesnek kára keletkezett.
[58] A felperes több jogcímen is jogosult volt igényt érvényesíteni, ezek közül elsődlegesen tulajdonjog megállapítása és jármű kiadása iránt indított pert, de igényét jogerősen elutasították. Időközben a járművet eladó Kft. kényszertörléssel megszűnt, ezért az adásvételi szerződésből eredő igény vele szemben nem volt érvényesíthető. A Ptk. szerinti öt éves elévülési időn belül a jogszabályi feltételek teljes körű bizonyítási kötelezettségének terhével a felperes jogosult volt szerződésen kívüli kártérítési igényt érvényesíteni az eredetiségvizsgálatot végző alperessel szemben.
[59] Az alperes az elsőfokú eljárásban a felperes által megjelölt kár összegét nem vitatta, csak a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját, de vitatta a felperesi követelés jogalapját, állítva, hogy a jármű azonosító adatainak meghamisítása, az eredetiségvizsgálat során a Korm. rendeletben előírt vizsgálati tevékenységek elvégzésével nem volt észlelhető.
[60] Az elsőfokú bíróság a perfelvételt lezárta, erre az időre azonban a rendőrségi eljárás iratanyaga, így a szakértői vélemény sem érkezett meg. A per érdemi szakában érkezett meg a nyomozati eljárás során készült igazságügyi szakvélemény, így mind felperes, mind alperes ekkor ismerhették meg, milyen vizsgálati módszerekkel dolgozott a szakértő a szakvéleménye elkészítésekor, és milyen ténymegállapításokat tett. Az alperesnek ezt követően már szintén a per érdemi szakában keletkezett azon új tényállítása, hogy véleménye szerint a szakértő olyan módszerekkel tárta fel a hamisítás tényét, ami meghaladja az alperesi vizsgálat körét. Az alperes ezt az új tényállítást a Pp. 214. § (3) bekezdés a) pontja szerint jogszerűen terjesztette elő. Ezen új tényállításra figyelemmel a felperes utólagos bizonyítási indítványt tett, és kérte a szakértői vélemény kiegészítését, szükség esetén új szakértői vélemény beszerzését, amelyet az elsőfokú bíróság - a jogerős ítélet szerint - alaptalanul utasított el. A felperesnek a Pp. 220. § (1) bekezdés a) pontja alapján is lehetősége lett volna utólagos bizonyítási indítványt előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság a Pp. 306. § (3) bekezdése értelmében akkor is helyt adhatott volna a szakvélemény kiegészítésére irányuló indítványnak, ha az utólagos bizonyítás feltételei egyébként nem álltak volna fenn. A más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazása kapcsán a jogszabály lehetővé teszi, hogy a felek a szakvéleménnyel vagy a szakértővel nem közölt, lényeges perbeli adatokra vonatkozóan kérdések feltevését és azt is indítványozhassák, hogy a szakértő a szakvélemény aggályossága kiküszöböléséhez szükséges felvilágosítást adja meg. Ezt az eljárásjogi hibát orvosolta a másodfokú bíróság. Dr. N. G. igazságügyi szakértőt kifejezetten a jelen perben releváns tényekre vonatkozóan kérte szakvéleménye kiegészítésére azzal összefüggésben, hogy az általa a nyomozati eljárás során észlelt, a jármű azonosító adatainak hamis voltát alátámasztó tények az alperes által végzett eredetiségvizsgálat során észlelhetők lehettek volna akkor, ha az alperes a rá vonatkozó Korm. rendelet 4. számú mellékletében előírtaknak megfelelően végzi el a vizsgálatot.
[61] A szakértő az alvázszám tekintetében akként nyilatkozott, hogy ennek ellenőrzése során fizikai és kémiai vizsgálatokat kellett volna elvégeznie az alperesnek: szemrevételezés, vegyszeres vizsgálatok (festékbevonat oldószeres oldáspróbája), festékrétegződés vizsgálata és a festékréteg vastagságának ellenőrzése. Az alperes által elvégzett eredetiségvizsgálati jegyzőkönyvek nem tartalmaznak festékvastagság mérést, ami alapján kétséges, hogy ezeket a méréseket egyáltalán elvégezték-e. A szakértő utalt arra is, hogy az alvázszámot hordozó elem festettségének gyári kivitel esetén meg kell egyeznie a vele egyszerre festett környezetének festettségével. Amennyiben az alvázszámot borító festékbevonat festettsége eltér a környezetétől, az a gyári kivitelt kizáró, kategorikus bizonyíték. A vizsgált jármű esetében az alvázszámot borító festékbevonat egyrétegű, acetonnal lemoshatatlan hőkezelt festékbevonat volt, tőle néhány centiméterre többrétegű gyári bevonat helyezkedett el, azaz a vizsgálati eredmény az alvázszám gyári kivitelét kategorikusan kizáró eredmény. Festékvastagság-ellenőrzés, festékrétegződés vizsgálat alperes általi elvégzése indokolttá tette volna az alvázszámot fedő festékbevonat eltávolítását. Amennyiben az alvázszám hamisított voltát az alperes ennek ellenére nem észlelte, ez esetben további adalék, hogy a típustáblán sem végezte el a Korm. rendeletben előírt szemrevételezést, forma- és anyagjellemzők vegyszeres vizsgálatát. A típustáblák feliratai szerves oldószerrel, acetonnal nem moshatók le, a perben vizsgált jármű esetén a típustáblát fedő fekete réteget oldószerrel le lehetett mosni. A típustábla nem a Mercedes gyári típustábláknak megfelelő duplarétegű fóliából lézergravírozással készült, felületének tapintása és körömmel történő ellenőrzése során a lézergravírozástól való eltérés megállapítható lett volna. Ennél a járműtípusnál a motorszám a motorblokkba beütve, begravírozva található, a motorszámokat nem festik le. A vizsgált járműben a blokk motorszámát lefestették, ami a gyári kivitellel nem megegyező állapot. Megállapítható, hogy az alperes sem az alvázszám, sem a típustábla, sem pedig a motorszám tekintetében a Korm. rendeletben előírtak szerinti gondos vizsgálatot nem végezte el.
[62] A szakértői vélemény kiegészítése eredményeként megállapítható volt az alperes részéről az eredetiségvizsgálat során tanúsítandó magatartás megsértése, mulasztása. A felperes kára ezzel összefüggésben keletkezett, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[63] Az alperes vitatta ugyan a felperes által megjelölt kamatfizetés kezdő időpontját az igényérvényesítésben történt felperesi mulasztás miatt, azonban nem értékelhető a felperes terhére mulasztásként, hogy elsődlegesen a jármű tulajdonjogát szerette volna visszaszerezni, és amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy ez nem lehetséges, akkor fordult csak igénnyel az alperessel szemben. Az alperesnek a kamatfizetés kezdő időpontja körében nem volt olyan tényállítása, ellenkérelme, hogy annak kezdő időpontja a foglalás időpontja legyen, és mivel a Ptk. 6:532. §-a értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, valamint az alperes az eredetiségvizsgálatot még a jármű felperes által történt vételét megelőzően végezte, ezért a felperesnek a szerződéskötés időpontjára alapított késedelmi kamatigénye megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[64] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, a kereset elutasítását kérte.[65] Az utóbbit azzal indokolta, hogy a kártérítés jogalapja hiányzik, mert az alperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, és az eredetiségvizsgálat tartalma sem befolyásolta a felperes akaratát a jármű tulajdonjogának megszerzése körében, illetve az ellentmondásos szakértői vélemény nem igazolta az alperes állítólagos mulasztását. Az elsődleges kérelmét pedig azzal indokolta, hogy az összegszerűség körében tett nyilatkozatait, bizonyítási indítványait nem bírálták el.
[66] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Ptk. 6:156. § (2) bekezdését, 6:534. §-át, a Pp. 266. § (2) és (3), a 276. § (5) bekezdését, a 316. § (1) bekezdés c) pontját, a 346. § (4) és (5) bekezdését jelölte meg.
[67] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[68] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a történéseket helyesen tárta fel, a megállapított tényállásból a jogszabályoknak megfelelő következtetést vont le, így a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[69] A másodfokú ítélet megfelel az állandósult bírósági gyakorlatnak, nem tér el a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozataitól (Pfv.VI.20.548/2020/5., Pfv.III.21.273/2016/7., Pfv.III.21.105/2018/5. és Pfv.V.22.095/2016/13.).
A Kúria döntése és jogi indokai
[70] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.[71] A Pp. 434. § (1) bekezdése értelmében eljárási szabálysértés csak akkor alapoz meg felülvizsgálatot, ha az az ügy érdemére kihatott. Az alperes által megjelölt eljárási szabálysértéseket ennek alapulvételével kellett vizsgálni.
[72] Az elsőfokú bíróság - bár a nyomozati iratok beszerzése révén rendelkezésére állt - nem vonta mérlegelési körébe a jármű azonosító adatait érintő szakértői véleményt, a felperesnek a szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát nem teljesítette. Ezt a másodfokú bíróság tette meg. Az alperes a szakértői bizonyítással kapcsolatban a Pp. 316. § (1) bekezdés c) pontja megsértését állította, amely szerint a kirendelt szakértő szakvéleménye aggályos, ha önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes. Az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a perben előterjesztett szakvéleményt a szakértő meglehet a jármű újbóli megtekintése nélkül adta, azonban annak vizsgálatát a büntetőeljárás során elvégezte, ismételt vizsgálata szükségtelen volt. Ezért alaptalan az a felülvizsgálati okfejtés, hogy csak fényképek alapján tett volna megállapítást. Lehetetlen elvárás, és ezért nem is teszi a szakértői véleményt aggályossá, hogy a szakértő az eredetiség-vizsgálatokkor nem látta a járművet, illetve, hogy azt nem az alperessel azonos időpontban szemlézte. A büntetőeljárásban készült szakértői vélemény az alperes hivatkozásával szemben tartalmazza valamennyi azonosító (alvázszám, motorszám, típustábla) tekintetében a vizsgálat előtti és utáni állapotról a fényképfelvételt, és ezek a perben benyújtott szakértői véleményben is szerepeltek. Kifogásolta, hogy a szakértő a szakvéleményből levezethetően nem végzett festékvastagság-mérést. Ezt az alperes sem tette meg egyik eredetiségvizsgálat során sem, jóllehet az erre szolgáló adatlap a festékrétegmérést mind a jármű egészén, de konkrétan az alvázszámon, hordozólemezen és a hordozó elem illesztésnél kitöltendő adatként tartalmazza. Téves tehát, hogy az alperesnek nem volt feladata a festékréteg mérés. Mindezek tehát nem teszik a szakértői véleményt aggályossá.
[73] Az a körülmény, hogy az alperes által lefolytatott eredetiségvizsgálatok megfeleltek-e a Korm. rendeletben foglalt előírásoknak, a felülvizsgálat keretében nem volt vizsgálható, mert a Korm. rendelet konkrét szabályainak megsértésére a felülvizsgálati kérelemben az alperes nem hivatkozott.
[74] Sérelmezte az alperes, hogy a másodfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást a kár "értékviszonyok szerinti" megállapítására, az alperes erre vonatkozó kérelmének elutasítását az ítélet indokolása nem tartalmazza.
[75] A Ptk. 6:534. § (1) bekezdése szerint, ha a károkozás és az ítélethozatal között az időmúlásra vagy egyéb körülményre tekintettel az értékviszonyokban jelentős változás következett be, a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállt értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó késedelmi kamat fizetésére az érték meghatározásának időpontjától kezdődően köteles. E § (2) bekezdése értelmében, ha a károsult kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát maga viseli.
[76] "Az 1959-es Ptk. nem tartalmazott szabályt arra, hogy a károkozó vagy a károsult viseli-e a károkozás és az ítélethozatal közötti időszakban az értékviszonyokban bekövetkező változásokat. A Ptk. a bírói gyakorlattal összhangban ezt a kockázatot a károkozóra telepíti, amikor úgy rendelkezik, hogy értékváltozás esetén a bíróság az okozott kár mértékét az ítélethozatal időpontjában fennállott értékviszonyok szerint határozhatja meg. Ebben az esetben a károkozó csak az érték meghatározásának az időpontjától kezdődően köteles késedelmi kamat fizetésére, ahogy ezt a Legfelsőbb Bíróság egy elvi határozatában ki is mondta. Eszerint ha a bíróság a károsult részére az elbírálás idején érvényesülő értékviszonyok alapulvételével határozza meg a kártérítés összegét, késedelmi kamat a károkozás idejétől nem ítélhető meg (EBH 2009.2041.). Mivel a szabály célja a károsult védelme, ez a védelem nem illeti meg a károsultat, ha kártérítési igénye érvényesítésével felróhatóan késlekedik, hiszen ilyenkor az értékváltozásból fakadó kárt maga okozta, ezért a Ptk. kimondja, hogy az ár- és értékviszonyok változásának kockázatát ebben az esetben a károsult viseli." (KJK Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez).
[77] E rendelkezés alkalmazása tehát nem az alperes (károkozó) érdekében kell, hogy történjen. Emellett az alperes elmulasztotta meghatározni, hogy az értékviszonyok változását miért kellett volna figyelembe venni, amikor a felperes a keresetében a jármű megszerzésével felmerült kárát érvényesítette, és nem a jármű forgalmi értékére alapozta a követelését. A felperes oldalán a felróhatóság - túl azon, hogy ennek bizonyítása nem történt meg -, nem állapítható meg pusztán amiatt, hogy az igényét az alperessel szemben csak azt követően érvényesítette, hogy a tulajdonjogi igénye érvényesítése eredménytelen lett. Minderre tekintettel nem sértette meg a másodfokú bíróság a Pp. 276. § (5) bekezdését azzal, hogy "értékviszonyokra" vonatkozó szükségtelen bizonyítást nem rendelte el.
[78] Az ítélet indokolására vonatkozó rendelkezések megsértése [Pp. 346. § (4), (5) bekezdése] az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, minthogy a másodfokú bíróság a szükségtelen bizonyítás el nem rendelését nem indokolta meg.
[79] A Ptk. 6:156. § (2) bekezdése a szerződésszegés, a késedelem egy részletszabálya. A felek között szerződéses jogviszony nem állt fenn, így értelemszerűen a szerződésszegés szabálya nem alkalmazható. A jogerős ítélet a felperes követelését a szerződésen kívüli károkozásra vonatkozó rendelkezések alapján bírálta el. Ezt azonban az alperes megsértett jogszabályi rendelkezésként nem hívta fel, így az nem is volt vizsgálható.
[80] Az alperes a vételár áfatartalmával kapcsolatos kérelmet egészen a felülvizsgálati kérelméig nem terjesztett elő. Alperesi védekezés hiányában a jogerős ítéletnek nem kellett azzal a kérdéssel foglalkoznia, hogy a felperes a vételár után kifizetett áfát visszaigényelte-e. Önmagában az áfa visszaigényelhetősége mint köztudomású tény még figyelembe vehető lenne, de az már nem köztudomású tény, hogy a felperes ezt megtette-e, és ha igen milyen összegben történt meg a részére az áfavisszatérítése. Erre nézve az alperesnek kellett volna indítványt tennie, de ezt elmulasztotta. Így a "visszatérített áfa összege" mint köztudomású tény nem volt figyelembe vehető a marasztalási összeg meghatározásakor.
[81] A fentiekből következően a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.III.20.640/2022/4.)