adozona.hu
ÍH 2023.67
ÍH 2023.67
TAGGYŰLÉSI HATÁROZAT BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA A Ptk. a 3:19. § (2) bekezdésében azokat az eseteket határozza meg, amikor a szavazásra jogosult személy a szavazati jogát nem gyakorolhatja. Ezek olyan tényállások, amelyek mellett a tagtól személyes érdekeltsége miatt nem várható, hogy kizárólag a jogi személy érdekei alapján alakítsa ki a döntését, ezért a szavazásban való részvétele torzítaná a szavazás eredményét. A tag szavazásból való kizárása ezért nem indokolt akkor, ha a személyes érdekeltség alapját k
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperest a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága tartja nyilván. Az alperes bejegyzett képviselője 2011. január 17-től 2021. január 28-ig W.B. ügyvezető volt önálló képviseleti joggal, 2021. január 28-tól az alperes bejegyzett képviselője F.K. ügyvezető önálló képviseleti joggal. Az alperes tagjai A.B. 16.000.000 forint névértékű törzsbetéttel (üzletrésszel) és ehhez kapcsolódó 37%-os szavazati aránnyal, a felperes (U.K.B.) 16.000.000 forint névértékű törzsbetéttel (üzletrésszel) és ehhez kapcs...
ÍH 2023.67 TAGGYŰLÉSI HATÁROZAT BÍRÓSÁGI FELÜLVIZSGÁLATA
A Ptk. a 3:19. § (2) bekezdésében azokat az eseteket határozza meg, amikor a szavazásra jogosult személy a szavazati jogát nem gyakorolhatja. Ezek olyan tényállások, amelyek mellett a tagtól személyes érdekeltsége miatt nem várható, hogy kizárólag a jogi személy érdekei alapján alakítsa ki a döntését, ezért a szavazásban való részvétele torzítaná a szavazás eredményét. A tag szavazásból való kizárása ezért nem indokolt akkor, ha a személyes érdekeltség alapját képező ugyanazon körülmény - így a döntésben érdekelt olyan személyhez fűződő hozzátartozói viszony, aki maga nem tagja társaságnak - a társaság valamennyi tagja esetében fennáll. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §; 3:37. §; 3:19. § (2) bekezdés d) pont]
Az alperest a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága tartja nyilván. Az alperes bejegyzett képviselője 2011. január 17-től 2021. január 28-ig W.B. ügyvezető volt önálló képviseleti joggal, 2021. január 28-tól az alperes bejegyzett képviselője F.K. ügyvezető önálló képviseleti joggal. Az alperes tagjai A.B. 16.000.000 forint névértékű törzsbetéttel (üzletrésszel) és ehhez kapcsolódó 37%-os szavazati aránnyal, a felperes (U.K.B.) 16.000.000 forint névértékű törzsbetéttel (üzletrésszel) és ehhez kapcsolódó 37%-os szavazati aránnyal, valamint M.B. 11.250.000 forint névértékű törzsbetéttel (üzletrésszel) és ehhez kapcsolódó 26%-os szavazati aránnyal. A.B. és W.B. testvérek, édesanyjuk M.B. A felperes és W.B. házastársak.Az alperes 2021. január 28-án hatályos társasági szerződésének 8.2.6. pontja szerint a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik többek között az ügyvezető visszahívása, amelynek tárgyában a társasági szerződés 8.3.2. pontja szerint háromnegyedes szótöbbséggel hozható határozat. A társasági szerződés 8.5. pontja alapján a taggyűlés akkor határozatképes, ha azon a törzstőke legalább 75%-a képviselve van. A 8.6. pont szerint a törzsbetétek minden befizetett 10.000 forintja egy szavazatra jogosít. Nem szavazhat az a tag, akit a határozat kötelezettség vagy felelősség alól mentesít, illetve a társaság rovására másfajta előnyben részesít; akivel a határozat szerint szerződést kell kötni vagy aki ellen pert kell indítani; akinek a társasággal fennálló társasági jogi jogviszonyának létesítésére, tartalmára vagy megszűnésére a határozat vonatkozik. A határozatképesség megállapításánál - az adott ügyben - figyelmen kívül kell hagyni azt a tagot, akit a tárgyban nem illet meg szavazati jog. A 13.1. pont értelmében a társasági szerződésben nem szabályozott kérdésekben a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, valamint a külföldiek befektetéséről szóló 1988. évi XXIV. törvény rendelkezései az irányadók.
Az alperes tagjai 2021. január 28-án taggyűlést tartottak, amelyen képviselője (meghatalmazottja) útján valamennyi tag és W.B. ügyvezető volt jelen. A taggyűlés második napirendi pontja W.B. ügyvezetői tisztségből való visszahívása volt. E napirendi pontról A.B. és M.B. igen szavazatot adott le, míg a felperes nem szavazott, a jegyzőkönyv szerint nem volt szavazati joga. Az így meghozott 2/2021. számú határozat szerint az alperes taggyűlése elhatározta, hogy e határozat keltével visszahívja ügyvezetői tisztségéből W. B.-t.
A taggyűlési jegyzőkönyvet A.B. tag képviseletében eljáró B.D.T. jegyzőkönyv-hitelesítő tagként, W.B. ügyvezető képviseletében SZ.L.A. a taggyűlés elnökeként és jegyzőkönyvvezetőként írta alá.
A felperes az elsőfokú bíróságnál 2021. február 17-én benyújtott keresetében kérte, hogy a bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:35. §-a és a 3:37. §-a alapján helyezze hatályon kívül az alperes taggyűlésének 2021. január 28-án meghozott 2/2021. számú határozatát. Kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perköltsége megtérítésére.
Jogi érvelésében kifejtette, hogy a kereset tárgyát képező taggyűlési határozat jogszabálysértő, mert a meghozatala során megsértették a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat, amelynek alkalmazását az alperes társasági szerződése sem zárta ki. Az ezt megalapozó tények körében előadta, hogy a kereset tárgyát képező határozattal a taggyűlés W.B.-t az ügyvezetői tisztségből visszahívta. A szavazásban részt vett tagok közül M.B. az ügyvezető édesanyja, A.B. az ügyvezető testvére. Kiemelte, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló, szavazásból kizáró ok nem érdekeltségi alapú, hanem objektív körülményeken, a döntéshozatalban érdekelt személyhez fűződő hozzátartozói viszonyon alapul.
Előadta, hogy ő W.B. visszahívott ügyvezető felesége, ezért a képviselője útján jelen lévő másik két tag vele szemben arra hivatkozott, hogy ebből az okból a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontja alapján a szavazásból ki van zárva, nem szavazhat a második napirendi pontról. Azonban a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból M.B. és A.B. sem szavazhatott volna.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló, szavazásból kizáró ok a 2/2021. számú határozat jogszerűségének vizsgálata során nem alkalmazható, ebből következően a határozat meghozatala során nem sértették meg a Ptk. 3:19. § (2) bekezdése d) pontjában foglaltakat. Ennek indokául kifejtette, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló kizáró ok alkalmazásával arra a következtetésre kellene jutni, hogy a kereset tárgyát képező határozat meghozatala során egyik tag sem szavazhatott volna. Ennek az lenne a következménye, hogy a családi cégként működő alperes taggyűlése soha nem hívhatná vissza W.B.-t az ügyvezetői tisztségéből. Ez az értelmezés viszont ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében és a Ptk. 1:2. § (1) bekezdésében foglalt értelmezési alapelvvel. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontját ezért az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak alapján, a józan észnek megfelelően úgy kell értelmezni, hogy a keresettel támadott határozat meghozatala során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott kizáró okot nem kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a támadott határozat meghozatala során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja alapján egyik tag sem volt kizárva a szavazásból. A támadott határozat ugyanakkor nem jogszabálysértő, mert a szavazatot le nem adó felperes a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontja alapján a keresettel támadott határozatról nem szavazhatott, és a szavazásra jogosult másik két tag igen szavazatára tekintettel a társasági szerződés 8.3.2. pontjával előírt háromnegyedes szótöbbség is teljesült a határozat meghozatala során. Álláspontja szerint a per eldöntése során nincs jelentősége annak, hogy a taggyűlésen mely kizárási okra hivatkoznak a tagok. A kizárási okok bármelyikének fennállása önmagában, a törvény erejénél fogva a tag szavazásból való kizártságát eredményezi anélkül, hogy erről a taggyűlésnek alakszerű határozatot kellene hoznia (BDT 2018.3828.)
Az elsőfokú bíróság ítéletével hatályon kívül helyezte az alperes 2021. január 28-án tartott taggyűlésének 2/2021. számú határozatát, amellyel visszahívta W.B.-t az ügyvezetői tisztségéből.
Megállapította, hogy a felperes a Ptk. 3:36. § (1) bekezdése alapján, az ott előírt határidőben indított keresetet, és a perindításra a Ptk. 3:35. §-a alapján jogosult volt. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy az alperes 2021. január 28-án hatályos társasági szerződésének 8.6. pontja a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésében foglaltaktól eltérő szabályozást tartalmaz. A társasági szerződés szűkebb körben határozza meg azt, hogy mely tag melyik határozat esetében nem szavazhat, és ebbe a körbe nem tartoznak bele a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) és f) pontjaiban meghatározott kizáró okok. A társasági szerződés 8.6. pontja nem zárja ki a szavazásból azt, akinek olyan hozzátartozója érdekelt a döntésben, aki a jogi személynek nem tagja vagy alapítója, és nem zárja ki a határozat meghozatalából azt a tagot sem, aki egyébként személyesen érdekelt a döntésben. Az alperes tagjai a társasági szerződésükben jogszerűen tértek el a Ptk.-nak a szavazásból való kizárásra vonatkozó rendelkezéseitől, és a Ptk. diszpozitivitására figyelemmel jogszerűen hagyták ki a határozat meghozatalakor szavazásra nem jogosult személyek felsorolásából a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) és f) pontjaiban meghatározott személyeket. Az alperes tagjai azzal, hogy a társasági szerződésben a Ptk. rendelkezéseihez képest szűkebb körben határozták meg azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén egy tag a határozat meghozatalakor nem szavazhat, egyben kizárták a Ptk.-nak a társasági szerződésben nem rögzített rendelkezéseinek az alkalmazását.
Mindezek alapján megállapította, hogy a 2021. január 28-án tartott taggyűlésen minden tag jogosult volt szavazni, ezért a keresettel támadott határozat meghozatala során U.K.B. tagot jogellenesen zárták ki a szavazásból. A támadott határozat meghozatalakor a szavazó tagok összesen 2.725 "igen" szavazatot adtak le, ezért a határozat meghozatalához szükséges, a társasági szerződés 8.3.2. pontjával előírt háromnegyedes szótöbbség nem teljesült. Kifejtette ugyanakkor azt is, hogy abban az esetben, ha az alperes tagjai a társasági szerződésük 8.6. pontjában nem zárták ki a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazását, akkor arra a következtetésre kell jutni, hogy a keresettel támadott határozat meghozatala során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja alapján az alperes összes tagja ki volt zárva a szavazásból. Ennek oka, hogy mindegyik tagnak olyan hozzátartozója volt érdekelt a döntésben, aki az alperesnek nem tagja. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy egyik tag sem adhatott le érvényes szavazatot, ezért a keresettel támadott határozat ebből az okból jogsértő.
Megalapozatlannak tartotta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes mint a visszahívott ügyvezető felesége a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontja alapján sem szavazhatott volna, mert a személyes érdekeltséget nem alapozza meg az alperes által hivatkozott egyik ok sem. A tag személyes érdekeltségének a tag személyében kell fennállnia, és nem elegendő egy olyan közvetett érdekeltség, ami azon alapul, hogy a meghozott határozat a tag házastársa ügyvezetői tisztségből való visszahívásáról szól. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt rendelkezés egyéb olyan érdekeltségre vonatkozik, ami a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés egyéb pontjaiban nevesítetten nem szerepel. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja azonban külön nevesíti a hozzátartozói viszonyon alapuló érdekeltséget.
Kiemelte, hogy a keresettel támadott taggyűlési határozatot a Ptk. 3:37. § (1) bekezdése alapján azért helyezte hatályon kívül, mert az a létesítő okiratba ütközik abból az okból, hogy az ügyvezető visszahívásához nem állt rendelkezésre a leadható szavazatok háromnegyed része. Másodsorban a keresettel támadott határozat sérti a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat, mert a határozat meghozatala során egyik tag sem volt jogosult szavazni.
A jogsértés súlyára figyelemmel a Ptk. 3:37. § (3) bekezdésében foglaltakat nem találta alkalmazhatónak, és a keresettel támadott határozat hatályon kívül helyezésén túlmenően új határozat meghozatalának elrendelését sem találta szükségesnek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést nyújtott be.
A felperes az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelmében azt kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az elsőfokú ítélet indokolásából azt a részt, amellyel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes társasági szerződésének 8.6. pontja eltér a Ptk. rendelkezéseitől, sokkal szűkebb körben határozza meg, hogy melyik tag melyik határozatnál nem szavazhat, a társasági szerződés kizárja a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) és f) pontjának az alkalmazását, így minden tag jogosult volt szavazni a 2021. január 28-án tartott taggyűlésen.
Álláspontja szerint az alperes társasági szerződése a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja szerinti szavazási tilalom alkalmazását nem zárta ki, ezt az állítást az alperes sem vitatta a perben. Kiemelte, hogy a 2021. január 28-án tartott taggyűlésen a felperes tekintetében éppen az alperes jogi képviselője hivatkozott a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló, a szavazásból való kizártságot megalapozó okra. Az elsőfokú eljárás során fel sem merült, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazását a tagok a társasági szerződésben kizárták volna, de erre nézve a perben nem is folyt bizonyítás. Az elsőfokú bíróság az eljárása során megsértette a Pp. 266. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy az ítéletében a felek tényállításával ellentétes tényt állapított meg. Önmagában az a körülmény, hogy a társasági szerződés nem tartalmazza a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja szerinti rendelkezést, nem jelenti azt, hogy annak alkalmazását a tagok a társasági szerződésben kizárták. Az alperes tagjainak szerződéses akarata azért sem irányulhatott a Ptk. 3:19. § (2) bekezdése szerinti szabályok mellőzésére, mert a társasági szerződést a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) hatályban léte alatt fogadták el, amely a szavazásból való kizárást a Ptk.-tól eltérően szabályozta. Az alperes tagjainak akarata így a Gt. hatálya alatt kötött társasági szerződésben egészen biztosan nem irányulhatott arra, hogy a később hatályban lépő Ptk. egyes szabályainak alkalmazását a társasági szerződésükben kizárják. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) 9. § (3) bekezdése értelmében az alperes működésére 2015. március 15-től alkalmazni kell a Ptk.-t, mert az alperes nem döntött a Ptk.-val összhangban álló továbbműködésről. Az alperes társasági szerződésében a szavazásból való kizárásra vonatkozó szabályok nem állnak ellentétben a Ptk.-val, ezért azok továbbra is alkalmazandóak azzal, hogy a Ptk. kötelező alkalmazása okán a szavazásból való kizárás szabályai 2015. március 15-től kiegészültek a Ptk. vonatkozó szabályaival. Ennek megfelelően a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) és f) pontja az alperes működése során alkalmazandók.
Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet sérti a Pp. 342. § (3) bekezdésében foglaltakat, mert az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, és ezen túlmenően az ítélet indokolása önmagában is ellentmondásos. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) és f) pontjában foglaltakat.
A Pp. 342. § (3) bekezdésében foglaltak megsértésének okaként arra hivatkozott, hogy a felperes a keresetét kizárólag a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezés megsértésére alapította. A taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a kereseti kérelemhez kötöttség úgy érvényesül, hogy csak azok a tények vehetők figyelembe a kereset elbírálása során, illetve csak azok a jogszabálysértések vizsgálhatók, amelyeket a felperes a keresetében, illetve a rá irányadó keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában előadott. A határidőn túl előadott további hivatkozások nem vizsgálhatók, és a bíróság maga sem észlelhet hivatalból a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértést (BH 2020.117.). A felperes a keresete alapjául nem hivatkozott arra, hogy a keresettel támadott határozat a társasági szerződésbe ütközik. Ehhez képest az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt jogalap [Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pont] helyett a keresetben foglalttól eltérő jogalapon - az elsőfokú ítélet indokolásából kikövetkeztethetően a társasági szerződés 8.3.2. pontjában és a Ptk. 3:19. § (3) bekezdésében foglaltak megsértése okán - állapította meg, hogy a keresettel támadott határozat jogsértő. Az elsőfokú bíróság azonban a jogsértésnek ezt az új, a felperes általa nem hivatkozott jogalapját az ítélet indokolásában nem rögzítette, mert döntésének indokai körében a Ptk. 3:37. § (1) bekezdésére hivatkozik. Ez azonban a bíróság általános felülvizsgálati jogkörét, és nem a felülvizsgálati eljárásban hozott döntés jogalapját jelenti. Megjegyezte, hogy a kereset esetleges ellentmondásai vagy hiányosságai a bíróság anyagi pervezetése folytán szüntethetők meg, de erre az elsőfokú eljárásban nem került sor. Az elsőfokú ítélet ezért jogszabálysértő, mert a bíróság érdemi döntése nem terjedhetett volna ki olyan jogra, amelyet a felperes a perben nem állított, illetve a döntését nem alapíthatta volna olyan jogra, amelyre a felperes nem hivatkozott.
További eljárási szabálysértésként hivatkozott a Pp. 279. §-ban és a 346. § (4) bekezdésében foglaltak megsértésére azzal az indokkal, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem állapította meg egyértelműen a tényállást, és az ítélet indokolása ellentmondásos. Az elsőfokú bíróság az ítéletében nem foglalt állást egyértelműen abban a kérdésben, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazását a társaság tagjai kizárták-e a társasági szerződésben, így a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazandóak-e a keresettel támadott határozat meghozatala során. Az elsőfokú ítélet nem hagyhat kétséget, vagylagosságot a releváns tényállás és az alkalmazandó jogszabályok tekintetében.
További érvelése szerint az elsőfokú ítélet anyagi jogszabályt is sért, mert az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a társaság tagjai egyező akarattal eltértek a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésében foglaltaktól. Állítása szerint a társaság tagjai sem a Gt., sem a Ptk. hatálya alatt nem tértek el egyező és kifejezett akarattal a szavazási korlátokra vonatkozó rendelkezésektől. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésén alapuló szavazási korlátozásokat a tagok a társaság működése során nem alkalmazták. Ennek alátámasztására kifejtette, hogy keresettel támadott határozat meghozatalakor hatályos társasági szerződés 8.6. pontjában megállapított szavazási korlátok lényegüket tekintve szó szerint követik a Gt. 20. § (5) bekezdésében foglaltakat. A tagok az alapításkor valójában a Gt. rendelkezéseit másolták be a társasági szerződésbe, de azt utóbb nem igazították a Ptk.-hoz. A Gt.-n alapuló, alapvetően kógens társasági jogi szabályozási környezetben az a körülmény, hogy a társasági szerződés nem ismétel meg valamennyi szavazásból kizárási okot, nem jelenthette és nem is jelentette, hogy a felek a törvényi szabályoktól el kívántak térni. Ebből a szabályozásból tehát nem lehet a tagoknak olyan szerződéses akaratára következtetni, hogy bármiben el kívántak térni a törvényi szabályoktól, hiszen erre nem is volt lehetőségük. A Ptk. hatálybalépését követően a tagok nem hoztak olyan határozatot, amiből az derült volna ki, hogy élni kívánnak a Ptk. diszpozitivitása által nyújtott lehetőségekkel, és a társasági szerződés tartalmát érdemben módosítani kívánnák. A Ptk. mint új jogszabály hatálybalépése nem módosította a társasági szerződés tartalmát. A társasági szerződésnek azok a rendelkezései, amelyek a társasági szerződés megkötésekor hatályos törvényi szabályok megismétlését jelentették, a Ptk. hatályba lépésével nem minősültek át a Ptk. társasági szerződésben meg nem ismételt szabályainak kizárását eredményező rendelkezésekké. Ilyen kizárási szándék semmilyen peradatból nem állapítható meg. A Ptk.-tól való eltérésre irányuló szándék ellen szól az is, hogy a társasági szerződés 13.1. pontja a társasági szerződésben nem rendezett kérdések vonatkozásában nem a hatályos Ptk.-ra, hanem a Gt.-re hivatkozik. A tagok a Ptk. hatálybalépését követően egyes adatokban bekövetkezett változásoktól eltekintve a társasági szerződést nem módosították. A Ptké. 12. § (3) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a Ptk. rendelkezéseit alkalmazni kell az alperes működésére 2016. március 15-től kezdődően abban az esetben is, ha a társasági szerződés még a Gt.-re hivatkozik. Mindebből az következik, hogy a keresettel támadott határozat bírósági felülvizsgálata során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) és f) pontja vizsgálandó.
Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet másodlagos indokolása is téves, és ellentmond az irányadó bírói gyakorlatnak. Az elsőfokú bíróság a másodlagos érvelésében tévesen értelmezte a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat. Ebben a körben megismételte, hogy a bírói gyakorlat szerint (BDT 2018.3829., PJD 2017.19., PJD 2019.23.) a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontjának megalkotásával nem az volt a jogalkotó szándéka, hogy minden tag szavazati jogát kizárja. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott kizárási ok a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjához hasonlóan érdekeltségen alapul, ezért álláspontja szerint a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontjának alkalmazásával kapcsolatos bírói gyakorlat a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló kizárási okra is alkalmazandó. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásával a perbeli esetben arra az eredményre lehetne jutni, hogy a keresettel támadott határozat meghozatala során egyik tag sem szavazhatott, ami azzal a következménnyel járna, hogy az alperes taggyűlése soha nem hívhatná vissza W.B-t az ügyvezetői tisztségéből. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjának ez az értelmezése azonban ellentétes az Alaptörvény 28. cikkében és a Ptk. 1:2. § (1) bekezdésében foglalt értelmezési alapelvvel. Családi tulajdonban lévő, a társaságban nem tag családtag ügyvezetésével működő cégek működését lehetetlenné tenné, ha ilyen kérdésben valamennyi tag ki lenne zárva a döntéshozatalból. A hozzátartozó szavazati jogának megvonása arra a helyzetre nyújt megoldást, amikor az egyik tag a másik (többi) taghoz képest fokozottan és személyesen (családi kapcsolataira tekintettel) érintett a határozat tartalma révén. Abban az esetben azonban, ha ugyanaz az érintettség valamennyi tag kapcsán fennáll, akkor a szavazati jogok megvonásának nincs semmilyen indoka, ez nem lehetett a jogalkotó célja sem.
Ezt az értelmezést támasztja alá, hogy a jogalkotó a cégalapítás megkönnyítése érdekében lehetővé teszi a létesítő okirat minták használatával történő cégalapítást, a mintákat jogszabály tartalmazza, és ezek egyike sem zárja ki a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének vagy valamely alpontjának alkalmazását. Mintával történő cégalapítás kifejezetten jellemző a családi cégek esetében. A jogalkotónak nem lehetett szándéka, hogy ezen cégek körében olyan helyzetet idézzen elő, amelynek eredményeként egyik tag sem szavazhat, és így bizonyos tartalmú határozat meghozatalára ne legyen törvényes lehetőség. Álláspontja szerint a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltaknak az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak és a józan észnek megfelelő értelmezése alapján a keresettel támadott határozat meghozatala során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott kizáró okot nem kellett alkalmazni, így a támadott határozat meghozatalából egyik tag sem volt kizárva a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja alapján.
Ez az értelmezés azonban nem eredményezi azt, hogy a támadott határozat jogszabálysértő, mert a szavazatot le nem adó felperes a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontja alapján a keresettel támadott határozatról nem szavazhatott. Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes érintettsége a határozat meghozatalában csupán közvetett volt. A felperes közvetlenül volt érintett a keresettel támadott határozatban. A határozathozatalt megelőző, a felperes közvetlen érintettségét alátámasztó tényeket az elsőfokú bíróság az ítéletében rögzítette, de azokat az ítélete meghozatala során nem értékelte kellő súllyal. Nem értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a taggyűlési meghívó megküldésekor még W.B. volt a társaság harmadik tagja, aki nem szavazhatott volna az ügyvezetői tisztségből való visszahívásáról hozandó határozathozatal során. W.B. a meghívó kiküldését követően ruházta át az üzletrészét a felperesre, amelynek - a jogügylet időzítésére, annak ingyenességére és a felperes perbeli álláspontjára is figyelemmel - az volt a célja, hogy a W.B.-re vonatkozó, a szavazásból való kizártságot előíró szabályt megkerüljék. A Ptk. 1:4. § (2) bekezdésébe ütközik, hogy a felperes a határozatot olyan okból támadja a perben, amely kizárólag azért merülhet fel, mert ő és W.B. ki akarták játszani az egyébként W.B-re irányadó Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontját. A többi tagra nézve a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontján alapuló egyéb kizáró ok nem állt fenn, ezért a keresettel támadott határozat elfogadásához szükséges, a társasági szerződés 8.3.2. pontjával előírt háromnegyedes szótöbbség fennállt. Mindezek alapján a keresettel támadott határozat meghozatala jogszerű volt, a határozat nem jogsértő.
A felperes az alperes fellebbezésével szemben előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében a saját fellebbezésével nem érintett részében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Kiemelte, hogy a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak alkalmazását az alperes társasági szerződése nem zárta ki, ezt a peres felek egyike sem állította, az elsőfokú bíróság ebben a körben a peres felek egyező nyilatkozatával ellentétes tényt állapított meg az ítéletében. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat az alperes működésére alkalmazni kell. A Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjának alkalmazása az ügyben nem ellentétes sem az Alaptörvénnyel, sem a jogalkotó szándékával. Ennek alátámasztásául hivatkozott a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjához fűzött Kommentárra, továbbá a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2015. május 18-19-i országos tanácskozásán elfogadott 25. számú állásfoglalásra. Megismételte, hogy a taggyűlésen vele szemben éppen az alperes jogi képviselője hivatkozott a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontján alapuló kizárási okra a keresettel támadott határozat meghozatalakor, ezért nem szavazott.
Álláspontja szerint a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontjában foglalt rendelkezés és az alperes ezzel kapcsolatos érvelése a kereset elbírálása szempontjából nem releváns. Megjegyezte azonban, hogy az alperes másik két tagja esetében a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés f) pontján alapuló kizáró ok éppúgy fennállt a keresettel támadott határozat meghozatala során. Álláspontja szerint M.B. és A.B. tagok azok, akik a társaság érdekeivel kifejezetten ellentétes módon járnak el. Ebben a körben fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadottakat. Állította, hogy W.B. üzletrészének ajándékozással történő átruházására jóhiszeműen, az irányadó jogszabályok és az alperes társasági szerződésében foglalt szabályok betartásával került sor. A per eldöntése szempontjából annak nincs relevanciája, hogy a taggyűlési meghívó megküldésekor még nem volt tagja az alperesnek. Jóhiszeműen eljárva előzetes bejelentési kötelezettség fennállása nélkül is tájékoztatta a tagokat a taggyűlés időpontja előtt a tagsági jogviszonyban bekövetkezett változásról.
Az alperes a felperes fellebbezésével szemeben előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében úgy nyilatkozott, hogy a felperes fellebbezésében foglalt kérelem teljesítését ellenzi annak ellenére, hogy magával a felperes ott kifejtett érvelésével egyetért. A felperes a fellebbezésében helyesen érvel amellett, hogy a társasági szerződés a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontja szerinti szavazási tilalom alkalmazását nem zárta ki. A felperes fellebbezési kérelmének teljesítése azonban önmagában nem orvosolja az elsőfokú ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan voltát. A felperes maga is arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a felek egyező előadásával ellentétesen, okszerűtlen mérlegelés eredményeként állapította meg a tényállást. Ebből azonban az következik, hogy indokolt az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, mert a felperes fellebbezési kérelmének teljesítése önmagában nem orvosolja az elsőfokú ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan voltát.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezését megalapozottnak, a felperes fellebbezését megalapozatlannak találta.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére az alperes fellebbezésében hivatkozott eljárási szabálysértések miatt nem volt ok, mert az elsőfokú eljárás szabályainak megsértése a másodfokú eljárásban orvosolható volt, az elsőfokú eljárás megismétlésére vagy kiegészítésére nem volt szükség.
Az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, azonban az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel és az elsőfokú bíróság érdemi döntésével az ítélőtábla nem értett egyet.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy társasági határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben, annak speciális jellegére, a szigorú perindítási határidőre [Ptk. 3:36. § (1) bekezdés], a tényállás és a jogsérelem felperes általi tényleges ismeretére tekintettel csak azok a tények vehetők figyelembe, illetve azok a jogszabálysértések vizsgálhatók, amelyeket a fél a keresetében, illetve a rá irányadó keresetindítási határidőn belül benyújtott beadványában előadott. E határidőn belül ugyanis a felperesnek el kell döntenie, hogy milyen okra hivatkozással kíván igényt érvényesíteni. A perindításra megállapított határidőn túl előadott további hivatkozások nem vizsgálhatók, amiből okszerűen következik, hogy a bíróság maga sem észlelhet hivatalból a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértést (BH 2011.287., BH 2020.117.).
A felperes a Ptk. 3:36. § (1) bekezdésével megállapított határidő alatt benyújtott keresetlevelében a 2/2021. számú taggyűlési határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresete alapjául szolgáló tényeket előadta, és megjelölte, hogy a keresettel támadott határozat mely jogszabály melyik rendelkezésébe ütközik. Az elsőfokú bíróság a keresetről való döntés során a keresetben megjelölt indokokon nem terjeszkedhetett volna túl, kizárólag azokat az okokat vizsgálhatta volna, amelyeket a felperes a keresetében megjelölt.
A felperes a keresetindításra nyitva álló határidőben kizárólag arra alapította a keresetét [Pp. 170. § (2) bekezdés c-e) pont], hogy a 2021. január 28-án tartott taggyűlésen tárgyalt második napirendi pontról a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt kizáró ok miatt M.B. és A.B. sem szavazhatott volna. A kereseti kérelmet megalapozó tények körében egyéb jogsértésre - a Ptk. 3:19. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltak megsértésén túl további jogszabálysértésre, vagy a keresettel támadott határozat létesítő okiratba ütközésére - nem hivatkozott. Mindezeken túl sem a felperes a keresetlevelében, sem az alperes az ellenkérelmében, illetve a felek a perben tett nyilatkozataikban nem hivatkoztak arra, hogy az alperes működésére a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésében foglaltak a társasági szerződés eltérő rendelkezése folytán nem alkalmazhatók. Ellenkezőleg, a felperes a keresetét arra alapította, hogy a keresettel támadott határozat meghozatala során megsértették a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontjában foglaltakat. Ehhez képest az alperes sem abból az okból vitatta a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontján alapuló kizárási ok alkalmazhatóságát az érdemi ellenkérelmében [Pp. 199. § (2) bekezdés b) pont bb)-bc) alpont], hogy azt az alperes társasági szerződése kizárta.
A Pp. 342. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság érdemi döntésének korlátait a felperes kereseti kérelme és az alperes érdemi ellenkérelme, ezen keretek között egyrészt a keresettel érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények, az ezek közötti összefüggés levezetésére vonatkozó jogi érvelés, másrészt az érdemi védekezést megalapozó tények és az ellenkérelemben a keresetet vitató és cáfoló nyilatkozatok képezték. Ebből következően az elsőfokú bíróság a per eldöntése során kizárólag azt vizsgálhatta volna, hogy A.B. és M.B. tagok a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontja alapján kizártak voltak-e a szavazásból a keresettel támadott taggyűlési határozat meghozatala során. A felek egyező tényelőadásával szemben nem állapíthatta volna meg tényként azt sem, hogy az alperes tagjai a társasági szerződésükben a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésétől el kívántak térni, és a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésében meghatározott okoktól eltérően kívánták meghatározni azokat az eseteket, amikor valamelyik tag a határozat meghozatalakor nem szavazhat. A keresettel támadott határozat meghozatalakor irányadó, a felek egyező előadása szerint a Gt. hatálya alatt elfogadott társasági szerződés ugyanis ilyen rendelkezést nem tartalmaz. A másodfokú bíróság ezért mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából azt, hogy az alperes társasági szerződése a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésétől eltérően, szűkebb körben határozza meg a határozathozatalból kizárt tagok körét, ezért a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) és f) pontja nem volt alkalmazható a perbeli határozat esetében.
A felperes a keresete alapjául a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének f) pontjában meghatározott rendelkezés megsértésére nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában nem foglalhatott volna állást a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének f) pontján alapuló kizárási ok alkalmazhatósága kérdésében. Mindezeken túl - tekintettel arra, hogy taggyűlési határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a bíróság hivatalból nem észlelhet a keresetben meg nem jelölt jogszabálysértést, és a felperes a keresetében nem hivatkozott arra, hogy ő maga a szavazásból nem volt kizárt - az elsőfokú bíróság azt sem állapíthatta volna meg, hogy a keresettel támadott határozat meghozatala során a felperes sem volt kizárva a szavazásból. Ebből pedig nem vonhatta volna le azt a következtetést - a kereset alapjául előadott jogsértéstől eltérően - hogy a keresettel támadott határozat a társasági szerződés 8.3.2. pontjában foglaltaknak nem felel meg, ezért a létesítő okiratba ütközik.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az eljárása során megsértette a Pp. 342. § (1) bekezdésében foglaltakat, de ez a Pp. 381. §-a alapján mégsem adott okot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. Az érdemi döntés meghozatalához szükséges adatok, bizonyítékok az ítélőtábla rendelkezésére álltak, az elsőfokú eljárás lényeges szabályának megsértése a másodfokú eljárásban - a jogvitának a kereset és az ellenkérelem, valamint a fellebbezések és a fellebbezési ellenkérelmek korlátai közötti eldöntésével - orvosolható volt, ezért az elsőfokú eljárás megismétlésére vagy kiegészítésére nem volt szükség.
Az ítélőtábla egyetértett az alperesnek azzal az érvelésével, hogy az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezés alapján a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott körülmény csak abban az esetben jelent a szavazásból kizáró okot, amikor van olyan tag a másik (többi) taghoz képest, aki hozzátartozóként fokozottan érintett a határozat tárgya révén. Abban az esetben azonban, ha ugyanaz az érintettség valamennyi tag kapcsán fennáll, akkor a szavazati jog megvonásának nincs semmilyen indoka. Az nem lehetett a jogalkotó célja, hogy olyan helyzetet idézzen elő, amelynek eredményeként egyik tag sem szavazhat, és így a legfőbb szerv határozatának meghozatalára ne legyen törvényes lehetőség.
A Ptk. 3:19. § (2) bekezdése azokat az eseteket határozza meg, amikor a szavazásra jogosult személy a szavazati jogát nem gyakorolhatja. Ezek olyan tényállások, amelyek mellett a tagtól személyes érdekeltsége miatt nem várható, hogy kizárólag a jogi személy érdekei alapján alakítsa ki a döntését, ezért a szavazásban való részvétele torzítaná a szavazás eredményét. A tag szavazásból való kizárása azonban nem indokolt akkor, ha a személyes érdekeltség alapját képező ugyanazon körülmény a társaság valamennyi tagja vonatkozásában fennáll. Amennyiben ugyanis valamennyi tag személyes érdekeltsége ugyanazon körülmény, az adott esetben a döntésben érdekelt, de a társaságban nem tag személyhez fűződő hozzátartozói viszony miatt állapítható meg, akkor ez a személyes érdekeltség a szavazás eredményét torzító körülményként nem értékelhető.
Mindezekre figyelemmel megalapozatlanul hivatkozott a felperes a keresetében arra, hogy a felülvizsgálni kért határozat meghozatala során a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontja alapján A.B. és M.B. tagok ki voltak zárva a szavazásból, mert e tagok is hozzátartozói a döntésben érdekelt W.B.-nek. Tekintettel arra, hogy a felperes szavazásból való kizártsága a perben nem volt vizsgálható, míg A.B. és M.B. tagok a felperes által megjelölt, a Ptk. 3:19. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott okból nem voltak kizárva a szavazásból, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően arra a következtetésre jutott, hogy a keresettel támadott határozat a felperes által a Ptk. 3:36. § (1) bekezdése szerinti perindítási határidőn belül megjelölt okból nem volt jogszabálysértő.
Mindezek alapján az ítélőtábla a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet teljes körű megváltoztatására tekintettel a felperes által előterjesztett, kizárólag az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelemnek nem lehetett helyt adni.
(Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.408/2021/7-II. - szerkesztett változat)