adozona.hu
ÍH 2023.59
ÍH 2023.59
JOGORVOSLATHOZ VALÓ JOG MEGSÉRTÉSE - FELÜLVIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN I. Az Alaptörvényben biztosított alapjog - a jogorvoslathoz való jog - sérelme önmagában személyiségi jogsértést nem valósít meg. II. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat nem támadható felülvizsgálati kérelemmel, ezért ha az ügyvéd az ügyfele kérésére nem készíti el és határidőben nem nyújtja be a kért felülvizsgálati kérelmet, nem csorbítja ügyfele jogorvoslathoz fűződő alapjogát [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint adós ellen az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási eljárást foganatosít.
A felperes a végrehajtó folyamatos ingatlan árverési hirdetményével szemben végrehajtási kifogást terjesztett elő, melyet a járásbíróság végzésével elutasított.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék a járásbíróság végzését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet kívánt előterjeszteni a jogerős végzéssel szemben. Jogi képviseletével az alperest bízta meg.
Az alperes a felülv...
ÍH 2023.59 JOGORVOSLATHOZ VALÓ JOG MEGSÉRTÉSE - FELÜLVIZSGÁLAT VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBAN
I. Az Alaptörvényben biztosított alapjog - a jogorvoslathoz való jog - sérelme önmagában személyiségi jogsértést nem valósít meg.
II. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat nem támadható felülvizsgálati kérelemmel, ezért ha az ügyvéd az ügyfele kérésére nem készíti el és határidőben nem nyújtja be a kért felülvizsgálati kérelmet, nem csorbítja ügyfele jogorvoslathoz fűződő alapjogát [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bekezdés; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 214. §].
A felperes, mint adós ellen az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási eljárást foganatosít.A felperes a végrehajtó folyamatos ingatlan árverési hirdetményével szemben végrehajtási kifogást terjesztett elő, melyet a járásbíróság végzésével elutasított.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék a járásbíróság végzését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet kívánt előterjeszteni a jogerős végzéssel szemben. Jogi képviseletével az alperest bízta meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelem határidőben történő benyújtását elmulasztotta. Arra hivatkozott, hogy a beadványt az elektronikai rendszer nem fogadta be.
A felperes az alperessel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett a Megyei Ügyvédi Kamaránál. A Megyei Ügyvédi Kamara Megyei Regionális Fegyelmi Bizottsága határozatával megállapította, hogy az alperes kétrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta.
A felperes Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaira, 2:52. § (1) bekezdésére, valamint Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdéseire alapított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes megfosztotta a bírósághoz fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásától, kötelezze az alperest elégtételadásként magánlevélben történő bocsánatkérésre és 500.000 Ft sérelemdíj megfizetésére.
Keresetét azzal indokolta, hogy az alperes azzal, hogy elmulasztotta a felülvizsgálati kérelem benyújtását, súlyosan megsértette jogorvoslathoz való jogát, mely egyben személyiségi jogának megsértését is jelenti.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Vitatta, hogy a jogorvoslathoz fűződő jog személyiségi jog. Arra is hivatkozott, hogy a felperesnek az általa szándékolt felülvizsgálati eljárásban nem volt kereshetőségi joga, ezért a bírósághoz fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlása fel sem merülhetett.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes által nevesített alapjogok nem minősíthetőek személyiséghez fűződő jognak, hiszen azok nyilvánvalóan nem sorolhatók az ember magánszférája védelmét biztosítani hivatott jogvédte körbe. A bírósághoz fordulás, illetve jogorvoslat jogának gyakorlása, mint védendő érdekek, nem közvetlenül az emberi személyiségből fakadnak, azok elsődlegesen nem az individuum védelmét szolgálják. Ezért a felperes által a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésére alapított kereset nem teljesíthető, mert az érvényesíteni kívánt alanyi jog nem minősül a Ptk. által védelemben részesített személyhez fűződő jognak.
Idézte a bírói gyakorlatot, mely szerint, valamely tényszerűen megállapítható eljárási szabálysértés - amelyet a felperes az alperes terhére ró - a fél személyhez fűződő joga, ezen belül emberi méltósága megsértésének megállapítására csak akkor adhat alapot, ha az eljárási szabálysértést a fél személyiségének lényegét alkotó ismeret miatt követték el. Az emberi méltóság sérelme ugyanis csak akkor állapítható meg, ha a védelemhez való jog állított és bizonyított megsértése mögött az alperes részéről olyan indítékok húzódnak meg, amelyek sértik az emberi méltóság tiszteletben tartását.
Megállapította, hogy a bírósághoz fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásától való megfosztás perbeli esetben állított módja annak érték- és indoksemleges volta miatt nem valósítja meg az emberi méltóság sérelmét, és kiemelte, hogy ezt a felperes maga sem állította.
Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helytadást kérte.
Megismételte, hogy az alperes által elkövetett jogsértés elismerésre került az ügyvédi kamara határozata alapján: az alperes kétrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, az elektronikus rendszer miért nem fogadta be az alperes által készített "keresetet", és azt sem állapította meg, ténylegesen rendszerhiba akadályozta-e a felülvizsgálati kérelem beadását, továbbá, hogy ha azt valóban nem tudta benyújtani az alperes, arról miért nem értesítette a Kúriát, és miért nem kért újabb határidőt a benyújtásra.
Vitatta azt az elsőfokú bírósági megállapítást, miszerint az emberi méltóság sérelme csak akkor állapítható meg, ha a védelemhez való jog állított és bizonyított megsértése mögött az alperes részéről olyan indítékok húzódnak meg, amelyek sértik az emberi méltóságot.
Arra is hivatkozott, hogy az alperesnek mindenképpen be kellett volna nyújtania a felülvizsgálati kérelmet, mert kivételes esetben a Kúria megengedi a felülvizsgálatot: olyan eljárásjogi szabálysértés esetén, amely az ügy érdemi megítélése szempontjából jelentős érdeksérelmet okoz a félnek. Állította, hogy a perbeli esetben súlyos eljárásjogi szabálysértésre hívta fel az alperes figyelmét, és kérte, hogy azokat a felülvizsgálati kérelemben tüntesse fel. Előadta, hogy telefonon történt beszélgetésük alkalmával az alperes kifejezetten hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 409. § (2) bekezdésének b) pontjára, amely lehetővé teszi a felülvizsgálat engedélyezését akkor, ha a fél által állított jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége miatt indokolt, továbbá tájékoztatást adott a Kúria Polgári Kollégiuma 2/2017. (XI. 13.) Pk. véleményéről is.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, és megállapította, hogy az nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügyben az irányadó tényállást a szükséges és egyben elégséges körben feltárta, és abból helyes és okszerű jogi következtetés levonásával utasította el a keresetet. A döntés indokolásának érdemével is egyetért az ítélőtábla, azt nem ismétli meg, csupán kiegészíti az alábbiakkal.
A felperes kereseti kérelmét arra alapította, hogy az alperes a kért felülvizsgálati kérelem benyújtásának elmulasztásával megfosztotta a bírósághoz fordulás, illetve a jogorvoslat gyakorlásának jogától.
Az e jog gyakorlásától történő megfosztás azonban csak akkor értelmezhető, ha a felperest megillette az adott ügyben a rendkívüli jogorvoslat (felülvizsgálati kérelem) joga.
A Pp. 407. § (1) bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak abban az esetben, ha azt törvény kizárja.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 9. §-a, valamint 224. § (1) bekezdése szerint a végrehajtási eljárás során hozott határozatok ellen jogorvoslatokkal összefüggő eljárási kérdésekre - amelyeket a Vht. külön nem szabályoz - a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvénynek (Pnp.) a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó általános rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Vht. tételesen meghatározza, mely végrehajtási ügyben hozott, másodfokon jogerőre emelkedett végzések támadhatók felülvizsgálati kérelemmel: 214. §-a csupán a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban és kizárólag a külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetőleg végrehajtásának elrendeléséről határozó másodfokon jogerőre emelkedett végzés ellen engedi meg felülvizsgálati kérelem benyújtását.
A végrehajtási kifogás tárgyában hozott határozat nem tartozik a Vht. által meghatározott fenti körbe, és mivel a végrehajtási eljárásban a Pnp. előírásai sem biztosítják a felülvizsgálati kérelem előterjesztését, ezért felülvizsgálatra a felperes ügyében nem volt lehetőség.
A felperes ügyében a felülvizsgálat kivételes engedélyezésére vonatkozó Pp. 409. §-a sem alkalmazható, az ugyanis a Pp. 408. §-ával együttesen értelmezve kizárólag vagyonjogi perben biztosít lehetőséget ítélet ellen a felülvizsgálat kivételes engedélyezésére.
Azzal tehát, hogy az alperes a felperes kérésének megfelelően nem készítette el és határidőben nem nyújtotta be a felülvizsgálti kérelmet, nem csorbította a felperes jogorvoslathoz fűződő alapjogát.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Pf.I.20.164/2022/4.)