adozona.hu
BH 2023.5.140
BH 2023.5.140
Adó- és illetékkedvezmény kizárólag a törvény egyértelmű, kifejezett rendelkezése alapján jár. Egyértelmű és kifejezett rendelkezés hiányában pedig a Ptk. 8:2. § (2) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a jogalkotó a Ptk.-n kívüli jogi személyekre nem kívánta az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentességet kiterjeszteni, az csak a Ptk.-ban szabályozott gazdasági társaságokat illeti meg [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. t) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes egy magántőkealap, melynek képviselője a Zrt., amely a Csoport érdekeltségi körébe tartozik. A 2021. február 9. napján kötött 6 db üzletrész adásvételi szerződés alapján a felperes mint vevő vétel jogcímén az alábbi eladóktól az alábbi belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságok (a továbbiakban: Projekttársaságok) üzletrészeit szerezte meg: az Zrt. eladótól a Kft. 100%-os üzletrészét, az Zrt. eladótól a Kft. 100%-os névértékű üzletrészét vételárért, az Zrt. eladótól a Kft....
BH 2023.5.140 Adó- és illetékkedvezmény kizárólag a törvény egyértelmű, kifejezett rendelkezése alapján jár. Egyértelmű és kifejezett rendelkezés hiányában pedig a Ptk. 8:2. § (2) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a jogalkotó a Ptk.-n kívüli jogi személyekre nem kívánta az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentességet kiterjeszteni, az csak a Ptk.-ban szabályozott gazdasági társaságokat illeti meg [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. § (1) bek. t) pont; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:89. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes egy magántőkealap, melynek képviselője a Zrt., amely a Csoport érdekeltségi körébe tartozik. A 2021. február 9. napján kötött 6 db üzletrész adásvételi szerződés alapján a felperes mint vevő vétel jogcímén az alábbi eladóktól az alábbi belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságok (a továbbiakban: Projekttársaságok) üzletrészeit szerezte meg: az Zrt. eladótól a Kft. 100%-os üzletrészét, az Zrt. eladótól a Kft. 100%-os névértékű üzletrészét vételárért, az Zrt. eladótól a Kft. 100%-os névértékű üzletrészét, az Kft. eladótól a Kft. 100%-os névértékű üzletrészét, az Kft. eladótól a Kft. 100%-os üzletrészét, az Kft. és a Kft. eladóktól a Kft. 100%-os üzletrészét.[2] A felperes 2021. június 15-én bejelentést tett az elsőfokú adóhatóság felé a felperes vagyonszerzéséről. A bejelentő adatlapon nyilatkozott arról, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés t) pontja alapján a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 4. § 23. pont a)-e) alpontja szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházásának illetékmentessége illeti meg valamennyi vagyoni betétre vonatkozóan. Másodlagosan a kizárólagosan az engedély alapján működő ingatlanalap ingatlanszerzésére vonatkozó, az Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerinti 2%-os illetékkedvezmény megadását is kérte.
Az elsőfokú határozat
[4] Az elsőfokú adóhatóság a fizetési meghagyásában az Itv. 19. § (1) bekezdése szerinti ingatlanonként 1 milliárd Ft-ig 4%-os, a forgalmi érték ezt meghaladó része után 2%-os mértékű, összesen 335 283 925 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki a felperes terhére. Megállapította, hogy az Itv. 18. § (1) bekezdésére, a (2) bekezdés h) pontjára, (4) bekezdésére, 102. § (1) bekezdés o) pontjára figyelemmel a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságok 100%-os üzletrészeinek felperes általi megszerzése visszterhes vagyonszerzési illeték alá esik. Az Itv. 19. § (5) bekezdésére figyelemmel megállapította azt is, hogy jelen esetben az illeték alapja a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságok tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értékének 100%-os aránya, csökkentő tétel pedig nincs.[5] Az elsőfokú adóhatóság a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek a Tao tv. 4. § 23. pont a)-e) alpontja szerinti kapcsolt vállalkozások közötti átruházására vonatkozó illetékmentesség alkalmazása iránti kérelmet elutasította, tekintettel arra, hogy a felperes és ügyleti partnerei nem kapcsolt vállalkozások. Emellett az elsőfokú adóhatóság az engedély alapján működő ingatlan alap ingatlanszerzése utáni 2%-os ingatlan mérték alkalmazására vonatkozó illetékkedvezmény igénybevételére irányuló kérelmet is elutasította, mivel a felperesi adózó nem ingatlanalap. Egyebekben a vagyonszerzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség késedelmes teljesítése miatti mulasztási bírság előírását mellőzte.
[6] Az indokolásában a kollektív befektetési formákról, kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Kbftv.) 4. § (1) bekezdés 70. pontjára, 65-66. §-ra, a 101. § (1) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy az adózó egy magántőkealap, ami olyan vagyonegyesítő jogi személy, melyben a befektetők a befektetés-kezelésre irányuló döntéshozatalban közvetlenül nem vesznek részt, a vagyon kezelésének feladatát - ide értve a kezelt vagyonhoz tartozó más vállalkozásokban fennálló részesedésből fakadó jogok gyakorlását is - kizárólagos joggal a befektetési alapkezelő látja el. Ezért a döntéshozatalra való érdemi ráhatás lehetőségén alapuló többségi befolyás gyakorlása sem a magántőke alapban (más vállalkozás által), sem a magántőke alap által (más vállalkozásban) nem értelmezhető, ezért a magántőkealap nem állhat más vállalkozással, a Tao tv. 4. § 23. pont a)-e) alpontja szerinti kapcsolt vállalkozási viszonyban.
[7] A kapcsolt vállalkozási viszony az adózó és a projekttársaságok közötti viszonylatban vizsgálandó, ezért az alapkezelő és az alapkezelő tulajdonosának/vezető tisztségviselőjének személye csak abban az esetben lenne releváns, ha a magántőkealap rajtuk keresztül közvetett kapcsolt vállalkozási viszonyba kerülhetne más vállalkozással.
[8] Az Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerinti illetékkedvezmény körében is megállapította az elsőfokú adóhatóság, hogy a felperes nem minősül ingatlanalapnak, valamint nem ingatlanvagyont, hanem üzletrészt szerzett, ezért erre az illetékkedvezményre sem jogosult. Az illetékkiszabási eljárás során az elsőfokú adóhatóság helyszíni szemle adatait is értékelve figyelembe vette a tárgyi ingatlanok sajátosságait, az összehasonlító adatokhoz képest kimutatható eltéréseket pedig korrekció alkalmazásával egyenlítette ki.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 6414662703/2021/NAV számú határozatával az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyását az indokolás kiegészítésével helybenhagyta.
A kereset és a védirat
[11] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő megváltoztatását és a felperes terhére megállapított visszterhes vagyonszerzési illeték törlését, másodlagosan az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte. Kifejtette, hogy a cégcsoport felépítése alapján a végső tulajdonoson keresztül a cégcsoport egyes vállalatai közvetett többségi befolyáson alapuló kapcsolat miatt egymás kapcsolt vállalkozásai. Mivel a felperes a cégcsoportba tartozó ingatlanvagyonnal rendelkező projekttársaságokban szerzett 100%-os részesedést, így ezen részesedés-szerzésekre alkalmazható az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentesség.Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a Kbftv. rendelkezései egyértelműen igazolják, hogy a felperes egy vagyonelem, melyben semmilyen döntés nem születik, abban semmilyen szavazás nincs, márpedig a Ptk. 8:2. § (1) és (2) bekezdései szerinti befolyás tagi vagy részvényesi pozícióhoz kötött. A vagyontömegnek pedig nincs szervezete, az illetékkiszabás tárgyát képező üzletrész megvásárlás kifizetése sem az alap, hanem annak törvényes képviselője döntési kompetenciája volt jelen ügyben. Az alapkezelő tulajdonosának, ügyvezetőjének személye, illetve ezen magánszemélyhez köthető vállalkozási viszonyok nem hatottak ki jelen ügyben, mivel az alapkezelő az illetékkötelezettség tárgyát képező jogügyletekben sem közvetve, sem közvetlenül nem vett részt.[14] A Tao tv. 4. § 23. pontja a kapcsolt vállalkozási viszony fogalmának alapját, a többségi befolyást a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával rendeli meghatározni. Az adójogszabályok alkalmazása körében az adókedvezmények, adómentességek vizsgálata során tilos a kiterjesztő vagy az analógián alapuló értelmezés. Ekként a Tao tv. fogalmi meghatározására utaló Itv. alapján a Tao tv. 4. § 23. pontjában meghatározott kapcsolt vállalkozás fogalmába az elsőfokú bíróság sem értelmezhette bele az alapkezelőt, ami egy valóban speciális helyzet, de attól az alapkezelő nem lesz a felperes kapcsolt vállalkozása. Ezért irrelevánsnak tartotta a felperesnek az alapkezelőre, illetve az alapkezelő tulajdonosának személyére történő hivatkozást, valamint a Cégcsoporton belüli elhelyezkedést. A felperes által az egy magánszemélyi befolyás a Tao tv. 4. § 23. pont f) alpontja alapján az ügyvezetés egyezőségére hasonlítana a leginkább, mely azonban az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja alapján illetékmentességet, a jogszabályhely kifejezett rendelkezése alapján nem is alapozhat meg.
[15] A felperes esetében az Itv. 23/A. § (2) bekezdés szerinti illetékkedvezmény sem alkalmazható, mivel felperes magántőkealap és nem ingatlanalap, továbbá felperes nem ingatlant, hanem üzletrészt vásárolt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte akként, hogy a felperes keresetének a Kúria adjon helyt. Másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően a Kúria semmisítse meg és az elsőfokú adóhatóságot kötelezze új eljárás lefolytatására.[17] Az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontját, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:3. § (3) bekezdését és 8:2. §-át, az Alaptörvény 28. cikkét, a Tao tv. 4. § 23. pont c) alpontját, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. §-át és a 86. § (1) bekezdését, a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdését és ellentétes a 112/B/2001.számú AB határozattal.
[18] Előadta, hogy a felperes jogi személy, amit az alperes sem vitatott [Kbftv. 65. § (1) bekezdés, Ptk. 3:3. § (3) bekezdés]. A jogi személyiséggel rendelkező magántőkealapban gyakorolható többségi befolyás. Irreleváns, hogy a felperes nem a Ptk. által, hanem a Kbftv. által nevesített jogi személy, mert a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezései (pl. többségi befolyás, szavazás) alkalmazandók. A felperes esetében a Kbftv., a kollektív befektetési formák befektetési és hitelfelvételi szabályairól szóló 78/2014. (III. 14.) Kormányrendelet (továbbiakban: 78/2014.Kormányrendelet) és a Ptk. is nevesíti a szavazati jogot. A Kbftv. rögzíti, hogy a befektetési jegy tulajdonosa szavazati joggal rendelkezik, ezen szavazati jog gyakorlásán keresztül pedig a befektető többségi befolyással rendelkezik a felperesben és a józan ész is ezt diktálja. A többségi befolyás csak és kizárólag a befektető mint a befektetési jegyek tulajdonosa szempontjából vizsgálható.
[19] Mivel a felperes jogi személy, ezért a Tao tv. 4. § 7. pontja szerinti belföldi személy fogalomnak is megfelel. A kapcsolt vállalkozási viszony pedig egy belföldi jogi személy és egy adózó között állapítható meg, és nem szükséges az, hogy a felperes a Tao tv. szerinti adózó legyen, ahogyan azt az elsőfokú bíróság is megállapította. A felperes tehát kapcsolt vállalkozási viszony alanya lehet. A kapcsolt vállalkozási viszonyhoz a Ptk. szerinti többségi befolyás megléte szükséges. Mindkét kritérium teljesül. A magánszemély 90%-os közvetlen és közvetett befolyással rendelkezik a befektetőben. Mivel mind az eladókban, mind a befektetőben a magánszemély többségi befolyással rendelkezik, a felperes a Tao tv. alapján kapcsolt vállalkozásnak minősül.
[20] A befektetési jegyek tulajdonosa hozza meg az érdemi stratégiai döntéseket (tőke felemelése, leszállítása, alapkezelői tevékenység, más alapkezelői társaságnak történő átadása stb.), az alapkezelő mint törvényes képviselő a gazdasági társasághoz hasonlóan a napi működéshez szükséges döntéseket hozhatja meg, a befektetési jegyek tulajdonosa által hozott stratégiai irányokon belül. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kizárólag az alapkezelő hoz stratégiai tulajdonoshoz kapcsolódó döntéseket.
[21] Anyagi jogi jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentesség feltételeinek megfelelnek-e a felperes és az eladók között végbement tranzakciók. Az elsőfokú ítélet érdemben egyetlen pontban foglalkozik a kereseti kérelemmel, azonban megállapítása jogszabálysértő, valamint önellentmondásos és koncepcionálisan téves, holott a felperes keresetében részletesen kifejtette, hogy a Tao tv. szerinti kapcsolt vállalkozási viszony fennáll-e a felperes vonatkozásában.
[24] A magántőkealap nem is tekinthető speciális jogi személynek, a részvénytársasághoz hasonló módon működik, ugyanúgy vagyont egyesít, viszont ezen egyesítés célja a szakmai befektetések megvalósítása. Ezen túlmenően bejegyzéshez kötött, vagyis egy hatóság már állást foglalt a felperes jogi személyiségéről és a létesítő okiratáról, amely rögzíti a befektető szavazati jogát.
[25] Eljárásjogi jogszabálysértésként kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet indokolása hiányos, és így sérült a felperes bírói jogvédelemhez fűződő alapvető joga. Nem vizsgálta meg az elsőfokú bíróság a felperes arra vonatkozó érveit, hogy az eladókkal a befektetője magánszemély tulajdonosán keresztül kapcsolt vállalkozási viszonyban áll a Tao tv., a Ptk. és a Kbftv. alapján, mert benne a befektető többségi befolyással rendelkezik, holott a felperes keresetlevelében ezt bemutatta, és bemutatta az eladók tulajdonosi struktúráját is. Azon túl, hogy érdemben tévesen értelmezte a jogszabályokat az elsőfokú bíróság, a felperes érveit, levezetését, illetve a hivatkozott bírósági esetjogot nem vizsgálta meg. Az elsőfokú ítélet érdemi indokolása nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, kontextusából kiragadva átemelte a másodfokú határozatban foglaltakat és az elsőfokú ítéletben koncepció nélkül a logikát nélkülözve jeleníti meg azokat (KGD 2016.20., KGD 2011.11., Kfv.I.35.646/2017/10. számú ítélet).
[27] Az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott bírósági esetjogot (Kfv.35.558/2015/4. számú döntés, BDT 2021.4375. számú döntés, Fővárosi Ítélőtábla Gfv.40.644/2019/12. számú döntés, Kúria Kfv.35.079/2020/6. számú döntés, Kúria Kfv.35.517/2019/6. számú döntés, 112/B/2001.számú AB határozat) figyelmen kívül hagyta, valamint a hivatkozott bírói döntésektől való eltérés okát sem rögzítette ítéletében.
[28] Az elsőfokú bíróság annak ellenére foglalkozott az Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerinti illetékkedvezménnyel, hogy a felperes keresete nem hivatkozott arra. Ugyanúgy, ahogyan az ügyvezető személye kapcsán fennálló kapcsolt vállalkozási viszonyra sem hivatkozott, mégis az ítéletében foglalkozott ezzel az elsőfokú bíróság.
[29] A kiterjesztő értelmezés nemkívánatos módszer az adójogban a felperesi magántőkealapra ugyanakkor pontos jogszabályi keretek vonatkoznak, így a bíróság kiterjesztő értelmezésre vonatkozó indokolása iratellenes. Ellenben a szűkítő értelmezés is nemkívánatos, így az elsőfokú bíróság eljárása jogszabálysértő akkor, amikor a jogszabályi kereteket leszűkítve minősítette le a felperest egy vagyonelemmé, melyben nem történik szavazás.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] Az felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[33] A jelen ügy eldöntésénél az Itv. rendelkezései élveznek elsőbbséget. Az illetékmentesség jogi alapját jelentő Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség feltételeként az ingatlan, valamint a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaságban fennálló vagyoni betétnek az átruházása esetére az átruházás kapcsolt vállalkozások közötti megtörténtét szabja. Az Itv. említett rendelkezése utal a Tao tv. 4. § 23. pontja a)-e) pontjára, az pedig tovább utal a Ptk. 8:2. §-ára. A Ptk. 8:2. § (2) bekezdése alapján hangsúlyozta az elsőfokú bíróság ítéletében, hogy a kapcsoltság alapját képező többségi befolyás meghatározásánál a Ptk. tagról és részvényesről beszél, vagyis a Ptk. e helyütt a befolyást tagi vagy részvényesi pozícióhoz köti (elsőfokú ítélet [69] pont).
[34] Az Alkotmánybíróság már a korai döntéseiben (pl. 275/E/1990. AB határozat) érintette, illetve a 320/B/1992. számú határozatában már elvi éllel és részletesen kifejtette álláspontját az adó- és illetékkedvezmények (mentességek) alkotmányos kérdéseitől. Ez utóbbi határozatában kimondta, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmány 70/I. §-ból eredő alapvető kötelezettsége, addig az e kötelezettség alóli mentesülésére, vagyis kedvezményekre senkinek sincs az alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények megállapítására a jogalkotónak van széles körű mérlegelési joga. E joga gyakorlása során érvényre juttathatja a gazdaságpolitikai, életszínvonal- és szociálpolitikai, illetve egyéb céljai megvalósítását célzó döntéseit. A mérlegelése során azonban kötik az alkotmányban meghatározott jogi korlátok. Az Alaptörvény hatályba lépésével az így kialakult alapjogi értelmezés e körben annyiban változott, hogy az Alaptörvény tartalmazza a gyermeknevelési költségek figyelembevételének kötelezettségét [Alaptörvény XXX. cikk (2) bekezdés], és így e vonatkozásban alanyi jogot biztosít. Egyebekben azonban nem változott az adó- és illetékkedvezmények alapjogi értelmezése. Ennek megfelelően adó- és illetékkedvezmény kizárólag a törvényhozói szándék egyértelmű kifejezése, megállapíthatósága alapján jár.
[35] Ily módon az elsőfokú bíróság helyes következtetésre jutott, amikor az illetékmentesség feltételeként szabott kapcsolt vállalkozási viszony esetén a kapcsoltság alapját képező többségi befolyás körében megállapította, hogy a befolyás tagi vagy részvényesi pozícióhoz kötött. A Ptk. 8:2. § (2) bekezdése ugyanis a többségi befolyás meghatározásánál tagról és részvényesről beszél. A magántőkealap a Kbftv. - azaz külön jogszabály - alapján létrejött jogi személy. Egyértelmű és kifejezett rendelkezés hiányában pedig a Ptk. nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy a jogalkotó a Ptk.-n kívüli jogi személyekre nem kívánta az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentességet kiterjeszteni, az csak a Ptk.-ban szabályozott gazdasági társaságokat illeti meg [Ptk. 3.89. § (1) bek.]. Helyesen utalt tehát arra az elsőfokú bíróság, hogy az alapul fekvő jogszabályokat - illetékkedvezményről lévén szó - nem lehet kiterjesztően értelmezni.
[36] Ezért alaptalanul hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelemben a felperes, hogy az elsőfokú ítélet önellentmondásos, koncepcionálisan téves és nem vizsgálja a kapcsolt vállalkozási viszony felperes által előadott levezetését. Nem jogszabálysértő - a helytálló jogi álláspont következtében - az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy irreleváns az ügy érdeme szempontjából a felperesnek az alapkezelőre, illetve az alapkezelő tulajdonosának személyére történő hivatkozása, valamint a Cégcsoporton belüli elhelyezkedése. Ezért az ítélet indokolása nem hiányos, az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja nem jelenti azt, hogy a felperesi álláspontot a jogszabályi feltételek fennállta tekintetében nem vizsgálta meg.
[37] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben - az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi álláspont helyességére tekintettel - nem alapos az a hivatkozás sem, hogy a felperes által előterjesztett bizonyítékokat a befektető szavazati jogának fennállásával kapcsolatban törvénysértően mellőzte az elsőfokú bíróság és a kereset érdemi elbírálása is elmaradt. A felperes bírói jogvédelemhez fűződő alapvető joga sem sérült, az elsőfokú bíróság ítéleti értelmezése megfelel a vonatkozó jogszabályoknak, így az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelményeknek is.
[38] A kapcsolt vállalkozás mint az illetékmentesség feltételének hiánya jelen ügyleteknél a fenti levezetés alapján arra vezet, hogy nincs szó az illeték kétszeres megfizetéséről, továbbá ugyanezen okból - a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 112/B/2001.számú AB határozatban foglaltak szerint - a vagyonmozgás megállapítható, az elsőfokú ítélet tényállása azt megfelelően tartalmazza.
[39] A felülvizsgálati kérelem úgy hivatkozott a bírósági esetjogra, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés t) pontja szerinti illetékmentesség elbírálása körében a befektetési alap tekintetében nem hozott még a Kúria döntést, ezért a hivatkozott esetjog a Kúria jelen döntését nem befolyásolja.
[40] Alapos volt ugyanakkor a felülvizsgálati kérelem a körben, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása annak ellenére tartalmazott az Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerinti illetékkedvezménnyel kapcsolatosan indokolást, hogy a felperes keresete e körben nem támadta az alperesi végleges határozatot. Ezért a Kúria jelen ítéletével mellőzte az elsőfokú ítéletnek az Itv. 23/A. § (2) bekezdése szerinti illetékkedvezménnyel kapcsolatos indokolását.
[41] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.35.335/2022/6.)