adozona.hu
BH 2023.5.139
BH 2023.5.139
A Vámkódex koherens és egységes alkalmazásával a hivatalból indult vámeljárásokban lefolytatott meghallgatásokra tekintettel is fel kell függeszteni a vámtartozás elévülését. A szakvélemény megállapításait a fél abban az esetben vitathatja felülvizsgálati kérelmében, amennyiben a peres eljárás során kimerítette a számára rendelkezésre álló perrendi, eljárási lehetőségeket [2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 32. §; 952/2013. évi EU Rendelet (Vámkódex) 22. cikk, 29. cikk, 103. cikk].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes indítványára a 2014. és 2015. években származó különböző finomságú végtelen fonott üvegszálból készült üvegfonal vámárukat bocsátottak szabad forgalomba. A NAV Szakértői Intézettől (a továbbiakban: NAV SZI) az áruátengedést követő ellenőrzés során beszerzett 2015. évi szakvélemény alapján az elsőfokú vámhatóság azt állapította meg, hogy a mintázott termékek nem üvegfonalak, hanem előfonatok, így antidömping intézkedés hatálya alá tartoznak. Ezért több elsőfokú határozatában vég...
BH 2023.5.139 A Vámkódex koherens és egységes alkalmazásával a hivatalból indult vámeljárásokban lefolytatott meghallgatásokra tekintettel is fel kell függeszteni a vámtartozás elévülését.
A szakvélemény megállapításait a fél abban az esetben vitathatja felülvizsgálati kérelmében, amennyiben a peres eljárás során kimerítette a számára rendelkezésre álló perrendi, eljárási lehetőségeket [2011. évi CLXI. törvény (Bszi) 32. §; 952/2013. évi EU Rendelet (Vámkódex) 22. cikk, 29. cikk, 103. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes indítványára a 2014. és 2015. években származó különböző finomságú végtelen fonott üvegszálból készült üvegfonal vámárukat bocsátottak szabad forgalomba. A NAV Szakértői Intézettől (a továbbiakban: NAV SZI) az áruátengedést követő ellenőrzés során beszerzett 2015. évi szakvélemény alapján az elsőfokú vámhatóság azt állapította meg, hogy a mintázott termékek nem üvegfonalak, hanem előfonatok, így antidömping intézkedés hatálya alá tartoznak. Ezért több elsőfokú határozatában végleges dömpingellenes vámot, végleges kiegyenlítő vámot, valamint áfát állapított meg. Alperes egy-egy másodfokú határozatával, az indokolások megváltoztatásával, több elsőfokú határozatot hagyott helyben.[2] Az ellenőrzés során az elsőfokú hatóság részjegyzőkönyvében tájékoztatta a felperest egyrészt arról, hogy meghallgatási jog illeti meg, másrészt arról, hogy ezen jog gyakorlására biztosított határidő felfüggeszti az elévülést. Felperes meghallgatási jogát írásban gyakorolta.
A kereseti kérelem
[3] A felperes külön-külön keresetekkel mind eljárásjogi, mind anyagi jogi hivatkozásokkal támadta az alperes határozatait. Az utólagos ellenőrzés tarifálása kapcsán a kiterjesztést mind időbeli, mind a típusbeli megfeleltethetőség tekintetében kifogásolta.[4] A vámáru tarifálását érintő igazságügyi szakértői bizonyítási eljárás lefolytatását követően a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mind eljárásjogi, mind a termékek osztályozásának kérdésében alaptalannak értékelte a keresetet, ezért azt a 4.K.27.117/2017/42. számú ítéletével elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésével ezen jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria a végzés [40] pontjában a keresetben sérelmezett észrevételezési jog és meghallgatási jog kapcsán rögzítette, hogy mivel a hatóság biztosította a "meghallgatás" jogát a felperesnek, amelyet ő írásban gyakorolt is, ténylegesen nem fosztották meg az észrevételezés jogától. Az új eljárásra adott szempontok szerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban a kereset elbírálásához szükséges mértékben köteles a tényállás rögzítésére, a 3 éven túl közölt vám- és egyéb közteher tartozás jogszerűségét nem állapíthatja meg.
[5] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az elévülés tekintetében előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, ahol az Európai Unió Bírósága a C-636/20. számú végzésével a kérelmet, indokolásbeli hiányosságai miatt, nem fogadta be. Ezt követően az elsőfokú bíróság rögzítette a 2.K.700.931/2021/7. számú ítélet indokolásának [99] pontjában, hogy irányadónak tekinti a Kúria elévülésre vonatkozó értelmezését. Az alapeljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény kiegészítését követően azt a következtetést vonta le, hogy a szakvélemények együttese aggálytalan. Az indokolás [126] pontja szerint alperes anyagi jogi szempontból tévedett, az áruazonosság hiányában a kiterjesztésre nem lett volna lehetőség.
[6] Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.I.35.022/2022/9. számú végzésével ezen jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az elsőfokú bíróságnak valamennyi alperesi határozatot meg kell jelenítenie a pert érdemben lezáró határozatában, mindegyikre nézve nevesítenie kell, alapos-e az elévülési hivatkozás vagy sem. Az elévüléssel nem érintett alperesi, illetve ahol nem a teljes elsőfokú kör vitatott, az egyes elsőfokú határozatoknál az elsőfokú bíróságnak pontosan meg kell határoznia, hogy mely esetekben miként értékeli a kiegészített igazságügyi szakértői véleményben foglaltakat.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkoztatását követően jogerős ítéletével a korábbi permegszüntetéssel nem érintett alperesi határozatokat, csak a keresettel vitatott elsőfokú határozatokra kiterjedően, hatályon kívül helyezte.[8] Tekintettel arra, hogy az egyes másodfokú határozatokhoz tartozó nagyszámú elsőfokú határozatok több szempontból is képezhették a bírósági felülvizsgálat tárgyát, azokat az elsőfokú bíróság három csoportba sorolta. Az első csoportba azokat a határozatokat, amelyek esetében a 3 éves elévülés bekövetkezett, a második csoportba azokat, amelyeknél az elévülés bekövetkezett volna, ha az elsőfokú hatóság biztosítja a felperes számára az észrevételezési jogot, a harmadikba azokat, amelyeknél az elévülés nem következett be, de a téves áruosztályozásra nem kerülhetett volna sor. Azt is rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben nem lett volna elévülés, akkor az első két kategória esetében is anyagi jogi okból lett volna szükséges a hatályon kívül helyezés.
[9] Az elévülés megállapításánál az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésében kifejtett értelmezést tekintette irányadónak.
[10] A vámáru-osztályozásnál az EUB C-571/12. számú ítélete értelmében szankcionálásra csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha az áruk azonossága megállapítható, az ügyletekre vonatkozó adatok és okiratok alapján. Ezzel cseng össze a Kúria Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésének elvi tartalma, amely a kiterjesztés, szankcionálás kapcsán szintén azt az alapfeltételt rögzíti, hogy az áruknak azonosnak kellett lenniük, amelyet a bíróságnak kell megvizsgálnia. Ehhez irányadónak az alap- és kiegészítő szakértői véleményben foglaltakat tekintette, azok együttesét aggálytalannak értékelte.
[11] Az elsőfokú bíróság értékelte a felek szakértői véleményre vonatkozó észrevételeit. Az alap- és a kiegészítő szakértői vélemények ellentmondása kapcsán kitért arra, hogy az alapszakértői véleményhez képest a szakértő a kiegészítő véleményében többlet adminisztrációt is figyelembe vett, ezen adminisztráció tükrében állította össze a kiegészítő szakértői véleményét. A kiegészítő szakértői vélemény az időbeli megfeleltethetőség tekintetében egyértelműen rögzíti, hogy a bíróság által megküldött új dokumentációk tükrében nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy a NAV SZI által megvizsgált termékkel azonos termék került behozatalra korábban. Ugyanilyen megállapítást rögzít a szakvélemény a típusbeli megfeleltethetőség - illetve annak hiánya - kapcsán. A fent kifejtettek szerint a szakértő a kiegészítő szakvélemény összeállításakor az alapszakvéleményhez képest többlet adminisztrációval rendelkezett.
[12] Az áruosztályozásnál az alperesnek objektív jegyek alapján a bizonyosság fokáig kellett volna megállapítania azt, hogy termékazonosság volt a 2014-2015. évi import kapcsán. Ha csupán valószínűsíthető a termékek azonossága, a felperes jogszerű szankcionálására nem kerülhetett volna sor.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.[14] Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Kúriának az elévülésre vonatkozó értelmezését irányadónak tekintette. Az elévülés tekintetében az Európai Parlament és Tanács 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról (a továbbiakban: Vámkódex) 103. cikk (3) bekezdés b) pontja egyértelműen kimondja, hogy az elévülési időbe nem számítható bele a meghallgatáshoz való jog biztosítására nyitva álló időtartam. Ezt az álláspontot támasztja alá az EUB C-39/20. számú ügyben hozott ítélete is. Mivel a Kúria Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésében a jogszabályokkal és az EUB joggyakorlatával ellentétes döntést hozott, indokolt jogegységi eljárás kezdeményezése a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 274. § (5) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. tv. (a továbbiakban: Bszi.) 32. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[15] Az elsőfokú bíróság mind az alap-, mind a kiegészítő szakvéleményt elfogadta, ugyanakkor az ítéletben kizárólag a kiegészítő szakvéleményt értékelte, a kiegészítő szakvélemény és az alapszakvélemény ellentmondásait nem vizsgálta, nem oldotta fel.
[16] Érthetetlen, miért vonta le azt a következtetést a szakértő és az elsőfokú bíróság a típusbeli megfeleltethetőség kapcsán, hogy nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy 2014-ben a felperes a többi típusú termékből is olyanokat vámkezeltetett, amelyek az alperes által meghatározott vámtarifa szám alá tartoznak. Az eljárás során a CPIC és a CNB cégek és nyilatkozatot tettek az általuk a felperesnek 2013 és 2016 közötti időszakban szállított termékekre, amelyek alapján megállapítható, hogy maguk a szerződő felek is minden esetben azonosnak tekintették a kérdéses árukat.
[17] Előadta, hogy az elsőfokú közigazgatási perben folyamatosan hivatkozott arra, hogy az EUB C-571/12. ítélete és az irányadó bírósági gyakorlat alapján nincs akadálya annak, hogy a vámhatóság e célból a vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk egy részét érintő vizsgálat eredményeit kiterjessze a korábbi vámáru-nyilatkozatokban szereplő olyan árukra, amelyeket a vámhatóság már kiadott, amennyiben ezek az áruk azonosak, aminek vizsgálata kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörébe tartozik. A kiterjesztésről a szakértő az alapszakvéleményben még az alperesi jogértelmezés szerint nyilatkozott, annak pedig, hogy miért változtatta meg a véleményét, nem adta semmilyen indokát. A felperes sem a közigazgatási eljárás, sem a peres eljárás során nem tudott olyan bizonyítékokat bemutatni, amelyek alkalmasak arra, hogy alátámasszák a szóban forgó áruk közötti azonosság hiányára vonatkozó állítást. Hivatkozott az EUB C-320/11. számú ítéletére.
[18] A megfeleltethetőség szempontjából kiemelte, hogy a felperes nyilatkozata szerint a gyártási technológia több évtizede változatlan, különösebb módosítás nélkül alkalmas arra, hogy mind az előfonatot, mind pedig az üvegfonalat felhasználják a gyártás során, és az eltérő üvegtípus kódokra utalva csupán azok tarifális besorolást befolyásoló hatását nem tudta megmondani.
[19] Az időbeli megfeleltethetőség kérdésében az elsőfokú bíróság kritika nélkül elfogadta a szakértő kiegészítő szakvéleményben kifejtett álláspontját, amely szerint nem lehet visszakövetkeztetni a dokumentációból és annak NAV SZI vizsgálatából arra, hogy 2014. évben is a 2015. évi importált termékekkel azonos termék került behozatalra. A gyártó cégek nyilatkozatai szerint azonban 2013 és 2016 közötti időszakban szállított termékeket a felek maguk is azonosnak tekintették.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelme részben alapos.[21] A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésének [35] pontjában azt állapította meg, hogy az elévülés kérdését és a vámtarifa kiterjesztését meghaladóan állított további jogszabálysértések nem hatottak ki az ügy érdemére, illetve nem valósultak meg. Az is megállapítható, hogy az alaki végzés elmaradásának kérdésére a felperes nem felülvizsgálati kérelemben vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelemben hivatkozott. A felülvizsgálati ellenkérelem előadása alapján a Kúria - figyelemmel a korábbi bírósági határozatokra is - nem vizsgálódhat érdemben.
[22] Az elévülés kapcsán alperes két irányú előadást tett felülvizsgálati kérelmében: egyrészt jogegységi eljárás kezdeményezését indítványozta, másrészt az EUB C-39/20. számú ügyben hozott ítéletére hivatkozott.
[23] A Bszi. 32. § (1) bekezdése szerint az előzetes döntéshozatali indítványra nézve jogegységi eljárásnak van helye, ha a) az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatala, korábban meghozott jogegységi határozat megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése szükséges, vagy b) a Kúria valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától (a továbbiakban: Kúria közzétett határozata).
[24] A kérelmező meghallgatásához kapcsolódó vámtartozás elévülésének kérdésében a Kúria a perbelit meghaladóan nem hozott másik határozatot, a Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzés pedig a jelen ítélet meghozatalának időpontjáig nincs közzé téve a BHGY-ben. Erre tekintettel a Kúriának a Bszi. egyik szabálya alapján sincs lehetősége jogegységi eljárásra vonatkozó előzetes döntéshozatali indítványra, ezért mellőzte az alperes erre irányuló kérelmét.
[25] A Kúria jelen tanácsa Kfv.I.35.022/2022/9. számú végzésének [12] pontjában már kitért a megelőző kúriai határozat kötőerejének jogintézményére, azt továbbra is irányadónak tekinti. A rPp. 275.§ (5) és (7) bekezdés alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasító kúriai végzés köti az alsóbb fokú bíróságot, a megismételt eljárásban a kúriai végzésben foglalt iránymutatás szerint köteles eljárni (pl. Kfv.III.38.348/2019/11. számú végzés [46] pont, Kfv.V.35.029/2022/9. számú végzés [46] pont). A megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletet elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria csak erre tekintettel bírálhatja el.
[26] Az elsőfokú bíróság kötöttsége azonban enged kivételeket, mint azt a Kúria Kfv.I.35.040/2022/8. számú végzésének [50] pontjában is megállapította "A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságot kötötte a Kúria Végzésében adott utasítás. Ez a régi Pp. 252. § (4) és 206. § (1) bekezdésén nyugvó kötöttség mindaddig fennállt, amíg ugyanaz volt a peranyag, mint amelyre a Kúria alapozta döntését. A kötöttség tehát nem abszolút, amennyiben az újabb eljárás során új tények, bizonyítékok merülnek fel, és azok a Kúria megállapításait megdöntik, vagy az elrendelt bizonyítást időközben a per állása, illetőleg alakulása feleslegessé teszi, akkor az elsőfokú bíróság, újabb tényállást állapíthat meg, és újabb következtetésekre juthat, illetőleg mellőzheti a bizonyítást." A bizonyításon túl eltérést eredményezhet az irányadó jogszabályi környezet megváltozása is, amely a közigazgatási perekben jellemzően időközben hatályba lépett, de a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó új normákkal vagy az Alkotmánybíróság döntésével, az EUB ítéletével vagy éppen az alperes által indítványozott jogegységi határozattal következhet be.
[27] Az EUB az EUMSZ 267. cikkére tekintette, a C-283/81. számú, Cilfit ügyben hozott ítéletét követően az EUB-hoz való fordulással összefüggésben több esetben vizsgálta a bírósági határozat hatályon kívül helyezésének, az érintett bíróság elé való visszautalásnak, a hatályon kívül helyezést kimondó határozatnak való megfelelés kötelezettségének kérdését (pl. C-416/10., C-561/19., C-177/20.).
[28] A C-416/10. számú, Jozef Križan és társai ügyben hozott ítélet 68. pontja alapján az olyan nemzeti szabály, amelynek értelmében a magasabb szintű bíróság által tett megállapítások kötik valamely másik nemzeti bíróságot, még nem fosztja meg ez utóbbit attól a lehetőségtől, hogy az e jogi megállapításokkal érintett uniós jogi rendelkezések értelmezésével kapcsolatban kérdéseket terjesszen a Bíróság elé. A nemzeti bíróság szabadon dönthet arról, hogy - amennyiben úgy ítéli meg, hogy a magasabb szintű bíróság által végzett jogi értékelés az uniós joggal ellentétes ítélethez vezetne - a vonatkozó kérdéseket a Bíróság elé terjessze (a C 378/08. sz., ERG és társai ügyben 2010. március 9 én hozott ítélet [EBHT 2010., I 1919. o.] 32. pontja, valamint a fent hivatkozott Elchinov ügyben hozott ítélet 27. pontja). A 69. pont szerint ebben a szakaszban hangsúlyozni kell, hogy az a nemzeti bíróság, amely élt az EUMSZ 267. cikkben részére biztosított lehetőséggel, kötve van az alapügy elbírálásánál a Bíróság által a szóban forgó rendelkezések tekintetében adott értelmezéshez, és adott esetben figyelmen kívül kell hagynia a felsőbb szintű bíróság megállapításait, ha úgy ítéli meg, hogy ezen értelmezésre való figyelemmel azok nem felelnek meg az uniós jognak (a fent hivatkozott Elchinov ügyben hozott ítélet 30. pontja).
[29] A nemzeti bíróságok, így a Kúria is, előzetes döntéshozatali eljárást csak abban az esetben kezdeményeznek, ha teljesülnek az EUB Cilfit ügyben hozott C-283/81. számú ítéletében megfogalmazott követelmények. Eszerint az EGK Szerződés 177. cikkének harmadik bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy ha közösségi jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár; az ilyen esetek fennállását a közösségi jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségeknek és a Közösségen belüli eltérő ítélkezési gyakorlat veszélyének függvényében kell megítélni.
[30] Ezen elvek mentén a Kúria azt állapította meg, hogy a Vámkódex 22. cikk (6) bekezdése, a 29. cikk és a 103. cikk (3) bekezdése értelmezésének a Kúria által elrendelt megismételt eljárásban is helye van, de előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem szükséges, mivel a kérdéses közösségi jogi rendelkezéseket az EUB a C-39/20. számú ítéletében már értelmezte.
[31] A Vámkódex 103. cikke szabályozza a vámtartozás elévülését. Az (1) bekezdés alapján a vámtartozás keletkezésének napjától számított három év eltelte után a vámtartozás már nem közölhető az adóssal. A (3) bekezdés b) pontja értelmében az (1) és (2) bekezdésben előírt időszakokat fel kell függeszteni, amennyiben a vámhatóságok a 22. cikk (6) bekezdésével összhangban közli az adóssal azokat az okokat, amelyek alapján értesíteni kívánják a vámtartozásáról, e felfüggesztés a közlés időpontjától kezdődően és azon időszak végéig alkalmazandó, amíg az adósnak lehetősége van álláspontjának kifejtésére.
[32] A Vámkódex kérelem alapján hozott határozatokra vonatkozó 22. cikk (6) bekezdése szerint egy olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené a kérelmezőt, a vámhatóságoknak közölniük kell a határozatuk alapjául használni kívánt okokat a kérelmezővel, akinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy kifejezze álláspontját egy attól a naptól számított, meghatározott időtartamon belül, amelyen a közlést megkapta vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. Ezen időtartam lejártát követően a kérelmezőt megfelelő formában értesíteni kell a határozatról. Az előzetes kérelem nélkül - magyar jogrendben: hivatalból indult eljárásban - hozott határozatokra vonatkozik a 29. cikk, kivéve, amikor a vámhatóság igazságszolgáltatási szervként jár el, a 22. cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdése, a 23. cikk (3) bekezdése és a 26., 27. és 28. cikk vonatkozik azokra a határozatokra is, amelyeket a vámhatóságok az érintett személy előzetes kérelme nélkül hoztak.
[33] A jelen felülvizsgálati kérelemmel érintett alperesi határozatok meghozatalára a kérelemre indult szabadforgalomba bocsátás után, attól elkülönült, a Vámkódex 48. cikke szerinti áruátengedést követő ellenőrzés céljából, hivatalból indult vámeljárásban került sor. A hivatalból indult vámeljárásban lefolytatott meghallgatásra a 29. cikk következtében alkalmazni kell a 22. cikk (6) bekezdésének szabályait, annak az elévülésre gyakorolt joghatásával együtt. Ezt az értelmezést tartalmazza a C-39/20. ítélet 40. pontja. Eszerint az Uniós Vámkódex 29. cikkével összefüggésben értelmezett 22. cikkének (6) bekezdése és e kódex 103. cikkének (3) bekezdése közötti kapcsolatot illetően hozzá kell tenni, hogy ezek az eljárási és anyagi jogi szabályok elválaszthatatlan egységet képeznek, amelynek egyes elemeit időbeli hatályuk tekintetében nem lehet elkülönítve figyelembe venni. Fontos cél ugyanis a vámjogra vonatkozó uniós jogszabályok koherens és egységes alkalmazása (lásd analógia útján: 2015. március 26-i Bizottság kontra Moravia Gas Storage ítélet, C 596/13 P, EU:C:2015:203, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
[34] Az EUB ezen értelmezésére tekintettel a Kúria jelen tanácsa eltért a Kúria Kfv.I.35.303/2019/10. számú végzésében foglaltaktól. A Kúria végzése kizárólag a kérelemre indult eljárások szabályait tekintette irányadónak, nem vette figyelembe a 29. cikkben foglaltakat, elmaradt a vámjogra vonatkozó uniós jogszabályoknak az EUB által elvárt koherens és egységes alkalmazása. Az EUB értelmezését követve a Kúria azt állapította meg, hogy nem következett be a vámtartozások elévülése, ez okból nem kerülhetett volna sor az alperesi határozatoknak és az érintett elsőfokú határozatoknak a hatályon kívül helyezésére. Ugyancsak nem állapítható meg elévülés azokban az elsőfokú bíróság által önálló csoportként kezelt esetekben, amelyeknél az elévülés bekövetkezett volna, ha az elsőfokú hatóság biztosítja a felperes számára az észrevételezési jogot. Az alperes elévülésre vonatkozó felülvizsgálati kérelme alapos volt.
[35] A Kúria már több ítéletében (pl. Kfv.I.35.364/2019/6. ítélet [35], Kfv.I.35.343/2022/8. ítélet [31] pont) kimondta, hogy a fél a felülvizsgálati eljárás során a szakvélemény megállapításait abban az esetben vitathatja, amennyiben a peres eljárás során a számára rendelkezésre álló perrendi, eljárási lehetőségeit kimerítette. Ha a fél nem tett érdemi észrevételt, nem kérte a szakértő meghallgatását, nem élt további bizonyítási indítvánnyal a rendelkezésére álló határidő alatt, ezt a rendkívüli jogorvoslati eljárásban pótolni már nincs mód. Az alperes felülvizsgálati kérelmének a szakértő véleményei aggályosságára vonatkozó előadásai felvetik annak kérdését, hogy az elsőfokú eljárásban alperes kimerítette-e a rendelkezésére álló eljárásjogi eszközöket, vagy a felülvizsgálati eljárásban kívánja álláspontját először érvényesíteni. Megállapítható, hogy alperes az alap- és a kiegészítő szakértői véleményekre észrevételeket tett, a szakértőhöz meghallgatásai során kérdéseket intézett, már megelőző felülvizsgálati kérelmében is vitatta a szakvélemény megfelelőségét. Perbeli magatartása kapcsán nem merült fel a felülvizsgálati kérelem vonatkozó részének érdemi elbírálását akadályozó eljárásjogi hiányosság.
[36] A vámáru paramétereire irányadó bizonyítás fentiekben jelzett módszerét alkalmazta a Kúria a Kfv.V.35.303/2019/10. számú végzésében. Annak [55]-[59] pontjaiban nem fogadta el az elsőfokú bíróság azon eljárást, amikor az az alap-szakértői vélemény beszerzését követően nem folytatta a szakértői bizonyítást a termékazonosság műszaki-vegytani szakértői objektív vizsgálatára, hanem a felperes nyilatkozatai alapján maga határozta meg a tényeket. Az új eljárás [67] pontban megadott szempontja is ehhez igazodott: a vámtarifaszám kiterjesztését mind a korábbi időszak, mind az eltérő megnevezéssel és műszaki jellemzőkkel rendelkező termékekre vizsgálni kell, és a kiterjesztés csak abban az esetben jogszerű, amennyiben a bizonyítás eredménye azzal jár, hogy az áruk objektív jellemzői megegyeznek.
[37] Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el akkor, amikor kiegészítő szakértői véleményt szerzett be, és miként az alap-szakértői vélemény esetében, a kiegészítő szakvéleményre nézve is meghallgatta az igazságügyi szakértőt. Eljárásban irányadónak tekintette az EUB C-571/12. számú ítéletét. Kiemelte, hogy szankcionálásra csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha az áruk azonossága megállapítható. Az alapul szolgáló vitatott vámáruk paramétereit, az adatok utólagos tarifálására vonatkozó tényeket az elsőfokú bíróság megfelelő bizonyítási eljárást követően rögzítette.
[38] Az elsőfokú bíróság a jelen felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló ítéletében részletesen bemutatta nem csupán a kiegészítő-, hanem mindkét szakértői véleményt. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben elvégezte a két szakvélemény összevetését, a jogerős ítélet [185] pontjában részletes indokát adta annak, miért a kiegészítő szakvéleményt tekinti irányadónak. Az alperes kapcsolódó előadásait ismertette az elsőfokú bíróság, azokat ütköztette a szakértői véleményekkel, és ekként jutott arra a következtetésre, hogy a termékazonosság a bizonyosság szintjén nem állapítható meg, a jogszerű szankcionáláshoz pedig nem elégséges a valószínűsíthetőség.
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az áruosztályozás körében az elsőfokú bíróság előtt, illetve a megelőző felülvizsgálati kérelmében tett előadásait ismételte meg. Azokat azonban az elsőfokú bíróság elbírálta, a jogerős ítélet a szakértői bizonyítás körében okszerűen levezetett, az iratoknak megfelelő indokolást tartalmaz. Az alperes felülvizsgálati kérelme nyomán a Kúria nem látott lehetőséget az áruosztályozás kérdésében a jogerős ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítására.
[40] Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, akként, hogy az elévülés kérdésében a keresetet elutasító indokolást alkalmazott. Mivel azonban az áruosztályozás esetében valamennyi keresettel támadott alperesi határozat - és az azokhoz tartozó elsőfokú határozat - tekintetében helytálló volt az elsőfokú bíróság döntése, a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolásnak az elévülést érintő megváltoztatásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.481/2022/5.)