adozona.hu
BH 2023.4.109
BH 2023.4.109
A bíróság a közigazgatási perben annak felülvizsgálatát végzi, hogy a hatóság határozatai megfelelnek-e a rájuk irányadó jogszabályoknak. A Kúriának, az elsőfokú bíróságnak és a hatóságnak azonban nem feladata annak kimunkálása, hogy mi lett volna az a helyes adózói eljárás, amely megfelel a vállalatcsoport érdekeinek [1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bek., 39. § (1), (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (1), (2) bek., 121. § (2) bek.; Htv. 52. § 37. pont; 2000. évi C. törvény (Számtv.) 73. § (4)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[2] T. Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője a felperesnél 2016. évre helyi iparűzési adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperes adóbevallásában szereplő adatokat elfogadta, az ellenőrzést TAM/4729-2/2018. iktatószámú határozatával lezárta.
[3] T. Város Önkormányzat Képviselő Testülete 2019. február 14. napján kelt 14/2019. (II. 14.) számú határozatával kezdeményezte az ellenőrzéssel lezárt 2016. évre vonatkozóan az adóigazgatási rendtartásról szól...
BH 2023.4.109 A bíróság a közigazgatási perben annak felülvizsgálatát végzi, hogy a hatóság határozatai megfelelnek-e a rájuk irányadó jogszabályoknak. A Kúriának, az elsőfokú bíróságnak és a hatóságnak azonban nem feladata annak kimunkálása, hogy mi lett volna az a helyes adózói eljárás, amely megfelel a vállalatcsoport érdekeinek [1990. évi C. törvény (Htv.) 35. § (1) bek., 39. § (1), (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 2. § (1), (2) bek., 121. § (2) bek.; Htv. 52. § 37. pont; 2000. évi C. törvény (Számtv.) 73. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[2] T. Közös Önkormányzati Hivatal Jegyzője a felperesnél 2016. évre helyi iparűzési adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A felperes adóbevallásában szereplő adatokat elfogadta, az ellenőrzést TAM/4729-2/2018. iktatószámú határozatával lezárta.[3] T. Város Önkormányzat Képviselő Testülete 2019. február 14. napján kelt 14/2019. (II. 14.) számú határozatával kezdeményezte az ellenőrzéssel lezárt 2016. évre vonatkozóan az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 93. § (1) bekezdés a) pontja alapján a Tolna Megyei Kormányhivatalnál (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperes helyi iparűzési adófizetési kötelezettsége felülellenőrzését. A 2019. április 11-én indult eljárásban szakértőként könyvvizsgáló kirendelésére került sor.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatása alapján megállapította, hogy 2016. február 1. napjával anyavállalati szinten a S. csoport (korábbi nevén: P. L.) különvált a R. P. vállalatcsoporttól, mely időponttól definiálta a saját transzferár modelljét "a vállalkozó" szemlélet szerint, melynek formális kereteit a "Contract Manufacturing Agreements" (a továbbiakban: CMA) gyártói szerződések adták. Ennek megfelelően a Vállalkozók azok az értékesítési láncban működő cégek, amelyek részére az ipari termelési központok (IPC-gyártó entitások) - ilyen felperesnek a T.-ban működő gyára is - értékesítik a gyártott termékeket, amelyek a megvásárolt árut tovább értékesítik a disztribúciós központok (DC) részére, a DC-k a végső független vevőkkel kapcsolatban álló kereskedelmi szervezetek (SO) felé értékesítenek.
[5] Vállalkozók: a P. L. BV., P. L. S. Ltd. voltak, mely társaságokkal felperes az átfogó transzferár szabályzatban előírtak biztosítása érdekében 2016. február 1. hatállyal szerződéseket kötött. Ezzel egy időben elindult az egységes transzferár modell, melynek célja többek között a számlázási folyamatok egységesítése volt. A bevezetése hosszabb időt vett igénybe, különböző fázisokban került rá sor, így a T.-i gyárnál 2016 októberében, mely időponttól az értékesítéseket a P. L. BV. részére számlázták. 2016. évben a P. L. S. Ltd. felé számlakibocsátások nem történtek, mivel a vállalkozói modellt ebben az évben még nem vezették be, csak 2017. évben. A modell bevezetése előtt a T.-i gyáregység számláit a tényleges vevők - az értékesítési szervezetek - részére állították ki és a szállítás is az ő részükre történt.
[6] A felperes a Vállalkozóktól 2016. február - decemberben transzferár korrekció megjelöléssel fogadott be számlákat úgy, hogy korábban tőlük anyagot, árut nem vásárolt, szolgáltatást nem vett igénybe, azok befogadott számlákhoz sem voltak köthetőek.
[7] A felülellenőrzés során az elsőfokú adóhatóság 2019. szeptember 13. napján kelt TOC/23/178-24/3 iktatószámú határozatával megállapította, hogy a felperesi adóbevallás adóalapja nem felel meg a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltaknak, az adóbevallásában nem csökkenthette volna az adó alapját a Vállalkozók által kiállított számlák értékével, mivel azok anyagköltségként nem voltak elszámolhatók. Hivatkozott a Htv. 52. § 37. pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számtv.) 78. § (2), (3) bekezdéseire. A korrekciókkal a helyi iparűzési adó összegét 237 328 142 Ft-ban, a feltárt adókülönbözetet 130 989 842 Ft-ban állapította meg. Az adókülönbözet után adóbírság és késedelmi pótlék kiszabásáról is rendelkezett.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot - a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztása miatt - megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
[9] A megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére az alapeljárással egyező összegű helyi iparűzési adókülönbözetet állapított meg, adóbírság, késedelmi pótlék kiszabása mellett.
[10] Az elsőfokú adóhatóság a felperes fellebbezését követően határozatát az Air. 120. § (1) bekezdése alapján visszavonta, majd határozatával a felperest a korábbi döntése szerinti tartalommal kötelezte adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes nyilvántartásai alkalmasak voltak az adókötelezettség, az adó alapjának megállapítására, így becslési eljárás lefolytatására jogszabályi feltételek hiányában nem volt szükség. Kifejtette, az Air. 101. § (2) bekezdése alapján jogosult volt szakértőként kamarai tag könyvvizsgálót az eljárásba bevonni. A felperesi észrevételt és a könyvvizsgáló nyilatkozatát bizonyítékként értékelte.
[11] A felperes fellebbezése alapján az alperes határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás módosítása mellett - helybenhagyta. A döntés meghozatala előtt az Air. 127. § (5) bekezdés b) pontja alapján beszerezte a CMA szerződés magyar nyelvű fordítását. Megállapította, megkérdőjelezhető azon számlák elfogadhatósága, melyeket felperes olyan Vállalkozások részére állított ki, melyek vele szerződéses kapcsolatban nem álltak.
[12] Álláspontja szerint a felperesnek kellett volna az értékesítései után vevői részére a transzferár korrekció miatt az egy összegű számlakorrekciót elvégezni ahhoz, hogy az értékesítés árbevételét ilyen jogcímen csökkenteni tudja. 2016-ban a felperes azonban a Vállalkozók számára az értékesítésről számlát nem állított ki, tőlük anyagot nem szerzett be, így transzferár korrekcióról nem lehet szó.
[13] Az alperes nem vonta kétségbe, hogy a P. L. S. Ltd.-től eltérően a P. L. BV. cég számára 2016 októberétől a felperes ténylegesen értékesített, így ettől az időponttól a transzferár korrekció alkalmazható lett volna, ha a transzferár korrekcióhoz kapcsoló egyösszegű számlát kiállítja.
[14] Az alperes határozatával a határozatának indokolását módosította, VI. ponttal kiegészítette. Indokolása szerint a felülellenőrzési eljárásban az elsőfokú adóhatóság az Air. 93. §-a alapján első fokon járt el, azonban az Air. nem nevesíti, hogy ilyen esetben a kormányhivatal önkormányzati adóhatóságnak minősülne, így csak az Air. 66. § (3) bekezdése szerinti általános szabály alapján lett volna helye szakértő kirendelésének. Az elsőfokú adóhatóság határozatában megállapított adójogi jogkövetkezmények helytállóságának vizsgálatánál az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő véleményét nem használta fel. Megállapította, hogy a felperes adókötelezettsége tekintetében az elsőfokú adóhatóság helyes döntést hozott, a szakértő-kirendelés ténye az eljárást lezáró érdemi döntésre kihatással nem volt, mivel a szakértői vélemény figyelembevétele nélkül lefolytatott eljárás is azonos eredménnyel zárult.
A kereseti kérelem és a védirat
[16] A felperes keresetében az alperes határozatának és módosító határozatának - az elsőfokú határozatra is kiterjedő - megváltoztatását, az adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék törlését, másodlagosan a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontja, valamint 89. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján a megsemmisítését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. A történeti tények, az új transzferárstruktúra bemutatása mellett hivatkozott arra, hogy az alperes, valamint az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzések során nem vizsgálta és nem értékelte az adókötelezettségét érdemben érintő új transzferárstruktúrát, megsértve ezzel az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. § (2) bekezdését, a szokásos piaci ár alapelvét. Bemutatta a transzferárstruktúra alapján alkalmazandó transzferár kiigazítások jogalapját és szükségességét azzal, hogy helytelen és önellentmondó az alperes érvelése, kizárólag a Számtv. transzferár korrekciós lehetőségét taglalja, amely a számlázáson alapul.[17] Véleménye szerint, még ha számlázási rendszere csak később követte is le az új transzferárstruktúra alapján kötött CMA szerződéseket és az annak mentén teljesített tranzakciókat, az alperesnek akkor is figyelembe kellett volna vennie a többlet nettó árbevétel okán szükséges transzferár-korrekciót, mivel a mögöttes gazdasági esemény a vállalkozókkal kötött CMA szerződések szerint a felek akaratának megfelelően történt.
[18] A vállalkozói modell 2016. február 1-jén került bevezetésre, nála pedig 2016. október 17-től, a számlázás pedig technikailag valóban csak 2016. október 17-től, illetve 2017-től volt elérhető.
[19] Az elsőfokú adóhatóság által megfelelő analitikus vizsgálat nélkül megállapított, az alperes által helybenhagyott adóalap aránytalan, vállalkozási tevékenységével nem összeegyeztethető mértékű, nem mutatja az arányos, valós iparűzési adóalapot és iparűzési adófizetési kötelezettséget. Annak ellenére, hogy adminisztrációs okok miatt nem tudott a Vállalkozók részére közvetlenül számlázni 2016. február 1-jétől, közvetetten a köztük lévő, életbe lépett szerződés alapján és a Vállalkozók utasításait figyelembe véve gyártotta a termékeket. A CMA szerződések feltételei vonatkoztak mind rá, mind a Vállalkozókra, azokat mindkét félnek teljesítenie kellett.
[20] Ugyanakkor 2016. év során magasabb árbevétele keletkezett, mivel a Vállalkozóknak járó nyereséghányadot is ő realizálta, ezért a Vállalkozók ennek korrigálására transzferár kiigazítást alkalmaztak, a funkcionális profiljával és a CMA szerződéssel is összhangban. Hibás azonban az az adóhatósági megállapítás, hogy a transzferár kiigazítások tekintetében kapott számlákat az igénybe vett szolgáltatások közé kellett volna könyvelni, mivel szerződéses - gyártási - szolgáltatásokat nyújtott a Vállalkozók részére (nem pedig fordítva), melynek keretében rutin tevékenységének megfelelő szokásos piaci eredményességre jogosult. A 2016. évi számlák és a mögöttes gazdasági esemény nem tekinthető a Vállalkozók részére nyújtott szolgáltatásnak, azok kizárólag transzferár korrekciós tételek, az eredményesség piaci szintű korrekciójának elérését szolgálták.
[21] Eljárási jogszabálysértésként hivatkozott arra, hogy az alperes megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásának az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget, az ellentmondást nem oldotta fel, korrekcióra nem szólította fel, nyilvántartásai korrigálását nem kérte, mely mulasztással kapcsolatosan az alperes megállapítást nem tett. Előadta, hogy az Air. 22. § b) pontja szerint az elsőfokú adóhatóságnak nem lett volna lehetősége az Air. 101. § (2) bekezdésére hivatkozással szakértőként könyvvizsgálót bevonni, ezt a lehetőséget az Air. kizárólag a T. Város Önkormányzat Jegyzőjének mint önkormányzati adóhatóságnak biztosítja. Jogszabálysértésként hivatkozott továbbá az Air. 66. § (1) bekezdésére, arra, hogy a határozatból, az iratokból nem derül ki, hogy a szakértő kirendelése, szakvéleménye milyen körben, milyen mértékben befolyásolta az elsőfokú adóhatóság megállapításait, a módosító határozatból sem derül ki a másodfokon elvégzett tényállás feltárás. Abból a szempontból is ellentmondó az alperes határozata, miszerint nem használta fel a szakértő véleményét döntése meghozatalakor, ugyanakkor teljes mértékben helyben hagyta az elsőfokú határozatot úgy, ahogy az a szakértői tényfeltáráson és véleményen alapul. Utalt a Kúria Kfv.VI.35.059/2019/6. számú döntésére.
[22] Az elsőfokú adóhatóság és az alperes által elkövetett eljárásjogi jogszabálysértések kihatással voltak az ügy érdemére, emellett a jogorvoslathoz, a tisztességes eljáráshoz való alapjogait és az adótitok megtartására vonatkozó szabályokat is megsértették. Utalt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1), (7) bekezdéseire, az Alkotmánybíróság 3311/2018. (X. 16.) AB határozatára, az Art. 127. § (1), (3) bekezdéseire.
[23] Előadta, hogy a 2017. évi helyi iparűzési adóra lefolytatott ellenőrzés során az önkormányzati adóhatóság hasonlóan szakértőt vett igénybe, viszont a két egymást követő adóév kapcsán teljesen eltérő álláspontra jutott. Az elsőfokú adóhatóságnak és az alperesnek össze kellett volna vetnie a 2016-os adóévre vonatkozó szakvéleményt és megállapításokat a 2017. évi adóellenőrzés megállapításaival, figyelemmel arra is, hogy az önkormányzati adóhatóság 2017. év vonatkozásában teljesen jóváhagyta a transzferár korrekció árbevétel csökkentő tételként történő kezelését. Sérelmezte, hogy a 2016-os, 2017-es üzleti években ugyanazon gazdasági eseményre, ugyanazon szerződéses háttérre és transzferár struktúrára a felettes szervnek minősülő, de első fokon eljáró elsőfokú adóhatóság rá nézve jóval hátrányosabb megállapítást tett.
Az elsőfokú ítélet
[25] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.[26] Indokolásában hivatkozott a Számtv. 73. § (4) bekezdésére, 47. § (10) bekezdésére, 78. § (8) bekezdésére, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 18. § (1) bekezdésére és megállapította, hogy azok kizárólag a felperes, illetve a kapcsolt vállalatok között értelmezhetők, azon gazdasági szereplőkre vonatkoznak, amelyek között (2016. január 1.-október 16.) megvalósult a számlázás, termékértékesítés, és tényleges gazdasági tevékenységet folytattak. Ebbe a Vállalkozók mint harmadik adóalany nem illeszthetők be, függetlenül a felperes által vázolt, nem vitatott transzferárstruktúra rendszertől, illetve annak működési mechanizmusától. Ennek megfelelően osztva az alperes álláspontját megállapította, hogy a felperesnek kellett volna értékesítései után a vevők, a kapcsolt vállalatok részére transzferár-korrekció miatt számlát kiállítani, hogy az értékesítés nettó árbevételét ezen a jogcímen csökkenteni tudja.
[27] Az elsőfokú bíróság szerint az adózási, illetve jövedelmezőségi szempontok nem írhatják felül a tételes jogi rendelkezéseket, nem lehet megkerülni a Számtv. kógens szabályait. A számla a pénzügyi nyilvántartás központi eleme, annak meg kell felelnie a hitelesség és valódiság elvének. Az nem lehetséges, hogy az érintett felek között létre nem jött jogügylet kapcsán egy nem létező transzferárat korrigáljanak.
[28] Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, az alperes a nettó árbevétel csökkentésének ténybeli és jogalapját nem fogadta el, így jogalap hiányában az összegszerűséggel nem foglalkozott. Megítélése szerint szakértő kirendelésére akkor lett volna szükség, ha alperes osztja a felperesi jogértelmezést, így a szakértő kirendelésére irányuló felperesi indítványt mellőzte.
[29] A felperes által megjelölt eljárásjogi jogsérelmek kapcsán kifejtette, nincs érdemi jelentősége annak a hivatkozásnak, hogy az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget a megismételt eljárásra adott alperesi iránymutatásnak, mivel az Air. 127. § (5) bekezdés b) pontja alapján rendelkezett az iratok beszerzéséről és hozta meg döntését. Közigazgatási perben a felülvizsgálat tárgya a másodfokú határozat, mely felülvizsgálatra alkalmas volt, az alperes határozatában a tényállást teljeskörűen rögzítette, jogkérdésben állást foglalt. Irreleváns ezért, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság nem tett eleget maradéktalanul a korábbi felhívásának.
[30] Az Air. 101. § (2) bekezdésének, illetve 66. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással kapcsolatban rögzítette, hogy az alperes módosító határozatában a szakértői véleményt mellőzte, a tényállást maga tárta fel. Az elsőfokú bíróság szerint a 2019. július 2-án kelt TOB/23/178-20/2019. számú jegyzőkönyv 2. oldala tartalmazza a szakértői megállapításokat, ekként felperes a szakvélemény tartalmát indirekt módon, de teljes egészében megismerhette. Az alperes határozatának módosítására az Air. 120. § (1) bekezdése szerint került sor, ami eljárásjogi szempontból nem vitatható. Figyelemmel arra, hogy az alperes módosító határozatában negligálta a szakvéleményt, az érdemi döntés meghozatalánál bizonyítékként nem vette figyelembe, így a felperest jogsérelem nem érte.
[32] Az adóhatóságnak a felperes által befogadott számlákat kellett minősítenie, azt, hogy azok alapján a tárgyévi nettó árbevétel csökkenthető volt-e. Ezt az alperes a szakértői vélemény teljes mellőzésével meg tudta állapítani. Az elsőfokú eljárásban a szakértő kirendelésével az elsőfokú bíróság szerint is sérült az Air. 66. § (3), illetve 101. § (2) bekezdése. Figyelemmel azonban arra, hogy az alperes a módosító határozatot meghozta, a szakértői véleményt a bizonyítékok közül kirekesztette, a bíróság mellőzte a szakértő bevonásával kapcsolatos jogszabálysértések tételes értékelését.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[34] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján elődlegesen a hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, a terhére megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését, másodlagosan a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a másodfokú, valamint az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.[35] Hivatkozott az anyagi jogi alapkérdések és végkövetkeztetések helytelen, jogszabálysértő jellegére. Az elsőfokú bíróságnak azokban az alapkérdésekben kellett volna állást foglalni, hogy: 1.) A S. csoportban kialakított transzferár struktúrában a felperes egy alacsony kockázatú, rutin jellegű szerződéses gyártó entitás-e? 2.) Kijelenthető-e, hogy korrekció nélkül a felperes olyan többleteredményességet realizált volna 2016. adóévben, amely összeegyeztethetetlen a transzferárazási szabályokkal, tehát szükséges volt korrigálni az eredményességét? 3.) Amennyiben igen, az általa alkalmazott transzferár korrekció összegében, módszerében helyes volt-e? 4.) Amennyiben a korrekció nem megfelelően lett alkalmazva (mivel helytelen volt a számlák befogadása), azt milyen módszerrel lehet az Art. 3. § (2) bekezdése alapján megtenni annak érdekében, hogy eredményessége, illetve a helyi iparűzési adó alapja a törvényi követelményeknek megfeleljen?
[36] Hangsúlyozta, az általa befogadott számlák elutasításának elfogadása esetén eredményessége olyan szintre módosul, amely meghaladja a funkcionális profiljához rendelt eredményességet, nem felel meg a transzferárazási szabályoknak. Ebben az esetben a tételes adójogszabályok alapján az új Art. 3. § (2) bekezdése szerint a hatóságnak korrekciót kellett volna alkalmaznia. Ezt erősíti meg a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által rendszeresített 16. HIPA elnevezésű formanyomtatvány kitöltési útmutatója is. A helyi iparűzési adóalap korrekciójának lehetőségét határozatában az alperes is elismerte.
[37] Téves azon ítéleti megállapítás, hogy a Számtv. kógens szabályait felülírná a felek akarata, mivel e törvény rendelkezéseit a jogszabály alapelveivel [15. § (3) bekezdés, 16. § (3) bekezdés], a "valódiság" és a "tartalom elsődlegessége a formával szemben" elvekkel összhangban kell értelmezni, ahogy tette a Kúria is a hivatkozott Kfv.V.35.619/2018/6. számú ítéletében.
[39] Álláspontja szerint alperes az elsőfokú eljárás alapvető hiányosságait a másodfokú jogorvoslati eljárás során nem pótolhatta [Air. 66. § (1) bekezdése, 101. § (2) bekezdése, jegyzőkönyv kibocsátásának elmaradása, új eljárásra vonatkozó utasítások mellőzése, megfelelő szakértelem hiányának elismerése, adótitok-sérelem, szakvélemény ismertetésének elmaradása], az ezzel ellentétes elsőfokú bírósági megállapítás sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, és jogorvoslati joga is korlátozódott.
[40] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokolása
[43] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[46] A Htv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (iparűzési tevékenység). A Htv. 36. §-a szerint adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
[47] A Htv. 39. § (1) bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó alapja a nettó árbevétel, csökkentve az anyagköltséggel.
[49] Felperes nem vitatta, hogy iparűzési adófizetési kötelezettsége fennáll, annak az adóhatóság által megállapított mértékét kifogásolta.
[52] A felülvizsgálati eljárással érintett per tárgya helyi adóügy, nem társasági adó és nem transzferár korrekciós ügy. Ebből kifolyólag az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntést hoznia, a hatóság jogszerűen vagy törvénysértően állapította meg, hogy a felperes az általa befogadott 5 db számla értékével a nettó árbevételt a 2016. adóévre eső helyi iparűzési adó megállapítása során nem csökkenthette.
[53] A felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt "alapkérdések" nem minősülnek a per alapkérdéseinek, így azok érdemi vizsgálatára a felperesi hivatkozással ellentétben nem kellett, hogy sor kerüljön.
[54] Az elsőfokú bíróság jogszerű döntéssel rendelkezett akként, hogy az adóhatóság helytállóan állapította meg, a számlák értéke nem számolható el anyagköltségként, mivel azok mögött valós számlatartalommal egyező anyagbeszerzés nem történt, a számlakiállító felperesnek nem voltak anyagbeszállítói. A felperes maga is elismerte, hogy a számlák kiállításával szándéka transzferár korrekció elvégzése volt, azonban a kiigazítást számviteli szempontból helytelenül kezelte, nem vitatta, hogy a számlák mögött tényleges anyagbeszerzés nem volt.
[55] Az sem volt vitatott tényállási elem, hogy a felperes számlázási kapcsolatban a Vállalkozók kapcsolt vállalataival állt, a kapcsolt vállalatok részére állított ki számlát (a CMA szerződés 5.3. pontja alapján), melyek valós ügyletet takartak, a termékértékesítés a számlák szerint megtörtént. A CMA szerződés szerint a felperes 2016. október 17-től, illetve 2017. január 1-jétől számlázott a Vállalkozóknak.
[56] Az adóhatóság, az elsőfokú bíróság nem vitatta a felperes által vázolt transzferárstruktúra rendszert, illetőleg annak működési mechanizmusát. Helyállóan állapították meg, hogy a felperes adózási, illetve jövedelmezőségi szempontjai nem írhatják felül a tételes jogi rendelkezéseket.
[57] Az elsőfokú bíróság a felperes keresete alapján vizsgálta a nettó árbevétel csökkentésével kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket [Számtv. 73. § (4) bekezdés, 47. § (10) bekezdés, 78. § (8) bekezdés, Tao tv. 18. § (1) bekezdés]. A jogerős ítélet a [102] bekezdésében helytállóan tartalmazza, hogy felperes és a Vállalkozások tényleges gazdasági tevékenység hiányában nem tekinthetők a Számtv., a Tao tv. által megkövetelt gazdasági szereplőknek. 2016. október 17. előtt felperes és a Vállalkozók között anyagbeszerzés sem történt, így kettejük relációjában a transzferár korrekciónak sincs törvényes jogalapja.
[58] Rámutat a Kúria, az adóhatóság feladata ellenőrzési tevékenysége során annak vizsgálata, hogy az adózói magatartás a hatályos jogi szabályoknak megfelel-e. A bíróság a közigazgatási perben annak felülvizsgálatát végzi, hogy a hatóság határozatai megfelelnek-e a rájuk irányadó jogszabályoknak. A Kúriának, az elsőfokú bíróságnak és a hatóságnak nem feladata annak kimunkálása, hogy mi lett volna az a lehetséges adózói eljárás, amely megfelel a szerződéses jogviszonyainak, a vállalatcsoport érdekeinek, gazdasági körülményeinek, a jogszabályi előírásoknak. Az, hogy a felek a közigazgatási eljárás anyagává tették és a perben is tárgyalták, hogy az 5 db számlaérték valamely jogcímen figyelembe vehető-e az iparűzési adóalap számítása során mint adóalapot csökkentő tétel, nem változtat a per tárgyán, sem a tényálláson, sem pedig az irányadó jogszabályok értelmezésén.
[60] A felperes jogsértő magatartásának adójogi következményeit viselni köteles, erről az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött.
[61] A szakértő-kirendelés mellőzésével mint eljárási jogszabálysértéssel kapcsolatban az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy az adóhatóság a nettó árbevételt jogalap hiányában nem minősítette csökkenthetőnek, így az összegszerűség kérdésével érdemben nem foglalkozott. Okszerű a hivatkozása, hogy számszaki, tételes vizsgálatra nem volt szükség, a kérdés szakértő kirendelés nélkül eldönthető volt.
[63] A Kp. 2. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltak szerint a bíróság feladata, hogy eljárásával a közigazgatási tevékenységgel megvalósított jogsértéssel szemben - erre irányuló megalapozott kérelem esetén - hatékony jogvédelmet biztosítson, tisztességes, koncentrált és költségtakarékos eljárásban. A közigazgatási ügyekben érvényesülő tisztességes bírósági eljáráshoz való alapvető jog az Alaptörvényen alapuló alkotmányos követelmény, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből levezethető, melyet a kúriai joggyakorlat is több ítéletében értelmezett. A közigazgatási bírósági ítélettel szemben az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettséget alapvető tisztességességi követelményként fogalmazta meg 7/2013. (III. 1.) AB határozatában. Ennek megfelelően a tisztességes eljáráshoz fűződő jog érvényesül, ha a bíróság számot adott a feleknek az ügy lényeges körülményeit érintő észrevételeiről, ugyanis a tisztességes eljáráshoz fűződő jog azt a minimális tartalmi követelményt állítja közigazgatási ügyben a bírói döntés indokolásával szemben, hogy az az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően a határozat törvényességét érintő lényeges kérdéseket kellő mélységben vizsgálja meg, és ennek indokait részletesen mutassa be.
[64] A jogerős ítélet az AB ismertetett határozata szerinti követelménynek teljes mértékben megfelel, valamennyi felperesi kereseti hivatkozásra kitért, az eljárási jogszabálysértéseknél számot adott arról, hogy annak az ügy érdemi eldöntése szempontjából miért nincs jelentősége, illetőleg a végleges döntésre miért nincs kihatása. Az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel a Kúria teljeskörűen egyetért.
[66] Az elsőfokú bíróság ítéletében pontos tényállást rögzített, az előterjesztett keresetrészek alapján ismertette a kapcsolódó határozatrészeket, az első-, a másodfokú közigazgatási szerv eljárását, a lefolytatott bizonyítási eljárást, a bizonyítékok értékelését, a meghozott döntéseket. A pertörténetben részletezte a felperes keresetét, az alperes ellenkérelmében foglaltakat, megindokolta, hogy mely törvényi előírások alapján hozta meg döntését. A jogi indokolása során a tényállási elemeket ütköztette a jogszabályokkal, a közigazgatási eljárás teljes iratanyagát, a perben lefolytatott bizonyítási eljárást vizsgálta, döntését logikusan megindokolta.
[67] Mindezek folytán a Kúria megállapította, a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, így azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.316/2022/8.)