adozona.hu
BH 2023.3.84
BH 2023.3.84
A vámhatóság által a vámszabályt megsértő személytől eltérő tulajdonos vagyontárgyára irányuló elkobzás mint szankció alkalmazása során nem a szállítmányozó személyi körülményeit, hanem az átalakított gépjármű elkobzása objektív feltételeit kell vizsgálni és értékelni [2017. évi CLII. törvény (Vámtv.) 90. § (5) bek. b) pont, 20. § (1) bek., 84. §, 91. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes alkalmazásában álló gépjárművezető a felperes tulajdonát képező, … forgalmi rendszámú, … típusú tehergépkocsival árufuvarozást végezve, az Európai Unió területére belépésre jelentkezett a határátkelőhelyen 2021. július 5-én 16.30 órakor. A sofőr a tehergépkocsival szállított bútoralkatrészt jelentette mint behozatallal érintett terméket. A tehergépkocsi gyárilag rendszeresített üzemanyagtartálya mellé - annak közvetlen folytatásaként - további 1 db üzemanyagtartály került felsz...
BH 2023.3.84 A vámhatóság által a vámszabályt megsértő személytől eltérő tulajdonos vagyontárgyára irányuló elkobzás mint szankció alkalmazása során nem a szállítmányozó személyi körülményeit, hanem az átalakított gépjármű elkobzása objektív feltételeit kell vizsgálni és értékelni [2017. évi CLII. törvény (Vámtv.) 90. § (5) bek. b) pont, 20. § (1) bek., 84. §, 91. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes alkalmazásában álló gépjárművezető a felperes tulajdonát képező, … forgalmi rendszámú, … típusú tehergépkocsival árufuvarozást végezve, az Európai Unió területére belépésre jelentkezett a határátkelőhelyen 2021. július 5-én 16.30 órakor. A sofőr a tehergépkocsival szállított bútoralkatrészt jelentette mint behozatallal érintett terméket. A tehergépkocsi gyárilag rendszeresített üzemanyagtartálya mellé - annak közvetlen folytatásaként - további 1 db üzemanyagtartály került felszerelésre, amely nincs összeköttetésben a gépkocsi üzemanyag-ellátó rendszerével, illetve amelynek felszerelése nem gyártóművi eredetű. Mindezt az eljáró pénzügyőr a tehergépjármű külső vizsgálata során megállapította. Az ellenőrzéskor a póttartályból 90 liter nem szabványos gázolaj került lefejtésre, amelyről a sofőr nem nyilatkozott, illetve előkerült egy 12 voltos üzemanyag szivattyú is, amelyről azt nyilatkozta, hogy azzal fejti át a gyári tartályba a póttartályból az üzemanyagot.[2] Az elsőfokú hatóság a gépjárművet és a jövedéki terméket lefoglalta, majd a gépjárművezető terhére 41 000 Ft vámigazgatási bírságot szabott ki és kötelezte annak megfizetésére, továbbá a gázolaj elkobzását rendelte el. A jegyzőkönyvet a gépjárművezető aláírásával ellátta.
[3] A felperes jogi képviselője útján kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál a lefoglalás megszüntetése és a gépjármű kiadása érdekében. Hivatkozott az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény (a továbbiakban: Vámtv.) 90. § (5) bekezdés b) pontjára, valamint annak (2) bekezdésére. Kifejtette, a póttartály alkalmazása nem minősül átalakításnak, különösen nem a vámszabályok megsértését lehetővé tevő átalakításnak, az kizárólag a hatótávolság növelésére szolgált, kiegészítő tartályként.
[4] Az elsőfokú hatóság határozatával a lefoglalás megszüntetése iránti kérelmet elutasította és a gépjármű elkobzását és értékesítését rendelte el. A határozat szerint az eljárás során megállapítást nyert, hogy a tartály egy gyári … típusú tartály, de annak felszerelése nem gyártóművi eredetű és nem szerves része a gépjármű üzemanyagellátó rendszerének, azzal nincs semmilyen összeköttetésben. Utalt a hatóság a Vámtv. 90. §-ában foglaltakra, kifejtette, hogy átalakítás esetén az arányosság vizsgálata nem lehetséges, a Vámtv. 90. § (5) bekezdés b) pontja alapján csak a nem átalakított gépjárművek esetében van lehetőség a lefoglalás megszüntetésére, mivel a jelen esetben a tehergépjármű átalakítottnak minősül.
[6] Az alperes határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.
[7] A vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1186/2009/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban Vámmentességi rendelet) 107. cikk (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdés c) pontjára, a Vámtv. 90. § (5) bekezdés b) pontjára hivatkozva indokolásában kiemelte, hogy jelen esetben kétséget kizáróan megállapítható, hogy a tehergépjárművön elhelyezett 90 literes póttartály nem minősül szabványos tartálynak, mivel az nem teszi lehetővé az üzemanyagnak közvetlenül a gépjármű motorjában való felhasználását, az az üzemanyag-ellátó rendszerbe nem került beépítésre. Ezért a póttartályban szállított üzemanyag nem mentesül az árubejelentési kötelezettség, valamint a vám és egyéb teher megfizetésének kötelezettsége alól. A hatóság nem azért állapította meg a póttartály szabványon kívüliségét, mert azt nem a gyártó szerelte a gépjárműbe, hanem azért, mert az nem is a gépjármű üzemanyagellátását szolgálta.
[8] A gépjármű azért léphette át többször is a határt, mert az a vámhatóság megtévesztésére alkalmas volt, kizárólag az üzemanyag-ellátó rendszerbe való bekötöttség külön vizsgálata bizonyította, hogy a póttartály nem szabványos és az átalakítás szakértő igénybevétele nélkül is megállapítható volt.
[9] A közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet (a továbbiakban: KÖHÉM rendelet) nem irányadó, annak hatálya a közúti közlekedés szempontjából határozta meg az átalakított jármű fogalmát, a hatóságnak viszont vámjogi szempontból kellett az átalakítottság kérdését vizsgálnia. Az elkobzás objektív jogkövetkezmény, a motivációtól függetlenül és kógensen alkalmazandó, emiatt nem volt a tudattartalomnak jelentősége.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[10] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a gépjármű lefoglalásának megszüntetését és annak a felperes részére történő kiadását kérte, másodlagosan az alperes határozatának az elsőfokú hatóság határozatára kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését és az elsőfokú vámhatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Kifejtette, hogy a gépjármű esetén átalakítás nem történt, a vámjogszabályok betartása pedig kizárólag a gépkocsit vezető sofőr feladata és kötelezettsége. A gépkocsivezető ismételt meghallgatásának elmaradása kapcsán hivatkozott a Vámtv. 39. § (3) bekezdésének és a 48. § (1) bekezdésének megsértésére. Az átalakítottság vizsgálata szakkérdés, a vámhatóság nem rendelkezett speciális szakértelemmel annak megítéléséhez, ugyanakkor szakértő kirendelésére nem került sor.Az elsőfokú ítélet
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Indokolása szerint irreleváns volt, hogy az alkalmazottat a belépéskor nem kérték fel az üzemanyaggal kapcsolatos nyilatkozat adására, mivel az árut behozó személynek kell kezdeményeznie az áru elvámoltatását.[13] A C-152/13. szám alatti ítéletben írt okfejtés kizárólag a szabványosság szempontjából lehetett volna alkalmazható, mint ahogy a Kúria Kfv.I.35.203/2020/5. szám alatti - eltérő jogszabályi környezet mellett meghozott - ítélete is. A Kúria Kfv.I.35.378/2018/9. szám alatti ítéletében írt tényállás nem vethető össze a jelen perbelivel. Utalt a Vámtv. 90. §-a jogszabályi indokolására, a korábban hatályban volt 2016. évi XIII. törvény indokolására és a jövedéki adóról szóló 2016. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 103. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a Kfv.I.35.808/2015/7. szám alatti ítéletre, melyek alapján az átalakítás céljának is jelentősége volt.
[14] A Vámtv. szövege nem utal kifejezetten az átalakítás célzatos jellegére, de a jogszabály céljából és a hasonló jogintézményt szabályozó Jöt. rendelkezéseiből is az vezethető le, hogy a jogalkotó a jogellenes cselekedet érdekében átalakított járműveket rendelte minden további mérlegelés nélkül elkobzással szankcionálni. Kiemelte, hogy a Vámtv. 22. §-a alapján is lehetőség van a szállítóeszköz elkobzására, ennek során azonban figyelemmel kell lenni az elkövető személyére, valamint az elkobzás arányosságára is. Ehhez képest a Vámtv. 90. § (13) bekezdése egy speciális, objektív jellegű elkobzási kötelezettséget szabályoz, amely korlátozza a tulajdonhoz való jogot. A jogalkotó célja a mérlegelési lehetőség nélküli elkobzási lehetőség megalkotásával a kifejezetten jogellenes cselekmény végrehajtása érdekében átalakított jármű elvétele volt. A Vámtv. 22. §-a és 90. §-a közötti elkobzási módozat között a különbség abban áll, hogy szigorúbb követelmény alkalmazása csak abban az esetben lehet indokolt, amennyiben a szállítóeszközt kifejezetten a jogellenesség érdekében módosították. A szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük a Vámkódex 42. cikk (1) bekezdése alapján, az arányosság pedig akkor érvényesül, ha csak a jogellenes céllal átalakított jármű elkobzására kerül sor mérlegelés nélkül.
[15] Hivatkozott az Alaptörvénye 28. cikkére, leszögezte, hogy nem lett volna mellőzhető annak feltárása, hogy az átalakítás milyen céllal történhetett, életszerű-e a felperes előadása. Holott hivatkozott rá, hogy évekkel korábban úgy vásárolta a gépjárművet, hogy azt megelőzően gyári tartály beépítésére került sor szakszerviz által, a fellebbezésében és a keresetében is kifejtette, hogy a tartály elhelyezése megfelelt a gyári kialakításnak, és az átalakítás célja kizárólag a hatótáv növelése volt. A megismételt eljárásra előírta a felperes azon előadása életszerűségének vizsgálatát, hogy a tartály felszerelése kizárólag a hatótáv növelését szolgálta és annak felszerelése mennyiben feleltethető meg a rendeltetésszerű használat igényének.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[16] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Szerinte az elsőfokú ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokból kirívóan okszerűtlen következtetéseket vont le. Az elsőfokú ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényt (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését, 346. § (4)-(5) bekezdését, a közigazgatási Perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdését. Az elsőfokú bíróság döntése ellentétes a Vámtv. 84. § (1) bekezdés b) pontjában, 84. § (3) bekezdés e) pontjában, 84. § (12) bekezdésében, valamint a 90. § (1), (11) és (13) bekezdésében foglaltakkal.[17] Az átalakított gépjármű elkobzásának két objektív feltétele van. Az egyik, hogy az Európai Unió vámterületére vámelőállítás nélkül szállítsanak a gépjárművel jövedéki terméket, a másik pedig, hogy a vámellenőrzés alól elvont jövedéki termék szállítására használt gépjármű átalakított legyen. Ha ez a két feltétel teljesül, nincs mérlegelése jogköre a vámhatóságnak és a gépjárművet köteles elkobozni.
[18] Jelen ügyben a Vámtv. 90. § (1) bekezdése alapján járt el az alperes, amely speciális rendelkezéseket tartalmaz a lefoglalás és elkobzás tekintetében a 22. §-ban foglaltakhoz képest, így nincs jelentősége annak az elsőfokú ítéletben foglaltakkal szemben, hogy a Vámtv. 22. §-a szerinti elkobzás esetén figyelemmel kell lenni az arányosság szempontjaira is.
[20] Az elsőfokú ítélet téves következtetést vont le az alperes által hivatkozott Kfv.I.35.378/2018/9. számú ítéletből, amikor annak figyelembevételét arra hivatkozással mellőzte, hogy a tényállás különböző a jelen ügy tényállásától. Ebben az ítéletben a Kúria elvi jelentőséggel mondta ki, hogy a lefoglalt szállítóeszköz elkobzása nem mellőzhető, amennyiben azon vámjogszabályok megsértését lehetővé tevő átalakítást végeztek. Ennek az oka, hogy a jövőben már ne lehessen az átalakított járművel a vámjogszabályokat megsérteni. Ez a megállapítás akkor is érvényes, ha a jelen ügyben nem az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2016. évi XIII. törvény (a továbbiakban: régi Vámtv.) 31. § (1) és (13) bekezdését kell alkalmazni, ahogyan az a Kúria előtt folyamatban volt eljárásban történt, hanem a Vámtv. 90. § (1) és (13) bekezdéseit, azonban azok azonosan szabályozzák az Európai Unió területére jogellenesen bejutott jövedéki termék szállítására használt átalakított eszköz elkobzását.
[21] Az elsőfokú bíróság úgy állapította meg, hogy a vámhatóság jogszerűtlenül kobozta el a felperes tulajdonában álló gépjárművet, hogy az elsőfokú ítéletben maga is elismerte, hogy az elkobzás jogszabályi feltételei megvalósultak. Ezért az ítélet a jogszerűségi felülvizsgálat körét meghaladó logikátlan és ellentmondó döntést tartalmaz. Az elsőfokú bíróság a Kúria következetes ítélkezési gyakorlatával (Kfv.I.35.361/2014/7., Kfv.VI.35.284/2013/10., Kfv.I.35.369/2011/8., Kfv.V.35.378/2013/7., a Kúria elnökének 2016.EL.II.JGY.1/1. számú utasítása) ellentétes döntését nem indokolta meg, az ítélet indokolása önmagával is ellentmondásban áll és sérti a tisztességes eljárás alkotmányos követelményét.
[23] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályában történő fenntartását kérte annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.[26] A Kúria hangsúlyozza, hogy a Vámmentességi rendelet 107. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a szabványos tartályban lévő üzemanyag behozatala nem vámköteles. Az EUB C-152/13. (Holger) ítélete ugyan belső piaci szabályok értelmezését tartalmazza, az EUB döntésének 34. pontjában utal arra, hogy "szabvány-üzemanyag tartályok" fogalmának a különböző relevánsnak tűnő rendelkezésekben található meghatározásai nem mutatnak jelentős eltérést a vámjogi szabályokban foglalt definíciótól. Ennek következtében a korábban hatályban volt vámjogi szabályok értelmezésére hozott C-247/97. (Schoonbroodt) ítéletben levezetett érvelését alkalmazhatónak találta a belső piaci szabályra, amikor megállapította, hogy "A szabvány üzemanyag-tartálynak az energia termékek és a villamosenergia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. (X. 27.) 2003/96/EK Tanácsi irányelv 24. cikke (2) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba beletartoznak a kereskedelmi gépjárművekbe, azok közvetlen üzemanyag ellátása céljából szilárdan beépített tartályok, ha ezeket a gyártótól eltérő személy szerelte be, amennyiben az említett tartályok az üzemanyagnak közvetlenül e gépjármű motorjában való felhasználását teszik lehetővé, mind meghajtásra, mind adott esetben szállítás közben a hűtő- és egyéb rendszerek működtetésére."
[27] Jelen ügyben a vámhatóság a fellelt jövedéki termék szállítására használt eszköz esetében az átalakítást a fentiekben hivatkozottak szerint egy olyan tehergépjárműre felszerelt póttartály elhelyezésében látta, amelyben lévő üzemanyag nem a gépjármű üzemeltetését szolgálta, mivel a póttartály nem volt összeköttetésben a gépjármű üzemanyag-ellátó rendszerével.
[28] Hangsúlyozni szükséges, hogy sem a közigazgatási eljárás, sem a közigazgatási per során nem igazolta a felperes, hogy a szállításra használt eszköz a felszerelt póttartállyal is szabványos. Ennek következtében a vámhatóság helyállóan rögzítette, hogy a póttartály felszerelése olyan átalakításnak minősül, amely a járművet alkalmassá tette arra, hogy bárki a Vámtv. 84. § (1) bekezdés b) pontja szerinti vámfelügyelettel, vámellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettség megszegésére használja, ahogy azt jelen esetben is eszközül használták a Vámtv. 84. § (12) bekezdése szerinti vámigazgatási üggyel összefüggő jogsértés elkövetéséhez.
[29] Téves ezért az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy fel kellett volna tárni, milyen céllal történhetett az átalakítás, és életszerű-e a felperes előadása. A Vámkódex 42. cikk (1) bekezdése szerint minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A magyar nemzeti jog, vagyis a Vámtv. a Vámkódex 42. cikkéhez kapcsolódóan a rendelkezéseket a Vámtv. 84-91. §-aiban szabályozza. E szabályozás szerint a Vámtv. 20. § (1) bekezdése, illetve 22. §-a a lefoglalás megszüntetésének, illetve az elkobzás, valamint annak mellőzésének lehetséges esetét fogalmazza meg akkor, ha a vámjogszabályok nem rendelkeznek eltérően. A Vámtv. 90. § (1) bekezdése azonban speciális rendelkezést tartalmaz a lefoglalás és az elkobzás tekintetében. Helyes az elsőfokú bíróság álláspontja a tekintetben tehát, hogy a Vámtv. 22. §-a szerinti mérlegelést is előíró szabályhoz képest a 90. § (13) bekezdése egy speciális, kifejezetten az átalakított eszközökre kiemelt objektív jellegű szankció. Hangsúlyozni kell tehát, hogy a Vámtv. 84. § (12) bekezdése szerint jogsértés esetén az érintett jövedéki termék szállítására használt átalakított eszköz elkobzása esetén további mérlegelési szempontok nem vehetők figyelembe, az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor az elkobzást az átalakítás céljával kötötte össze és téves a szankciók arányosságára vonatkozó előírással kapcsolatos ítéleti okfejtés is.
[30] Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében az alperes arra is, hogy a Kúria Kfv.I.35.378/2018/9. számú ítéletének értelmezésénél nem annak van jelentősége, hogy a hivatkozott ítélet tényállásában a gépkocsi alvázában alakítottak ki cigarettacsempészés érdekében tároló rekeszt és így az átalakítás rejtett módon történt, hanem annak, hogy kimondta a Kúria, hogy a lefoglalt szállítóeszköz elkobzása nem mellőzhető, amennyiben azon vámjogszabály megsértését lehetővé tevő átalakítást végeztek.
[33] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Az új eljárás során az elsőfokú bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a Kúria fentiekben kifejtett jogértelmezését a jogvita elbírálásánál, továbbá ki kell térnie a kereset, valamint az azzal összefüggésben előterjesztett alperesi jognyilatkozatok tartalmának értékelésére is.
(Kúria Kfv.V.35.277/2022/6.)