adozona.hu
BH 2023.3.77
BH 2023.3.77
Egy független ügylet csak akkor vethető össze egy ellenőrzött ügylettel az összehasonlítható független árak módszerével, ha a) az összehasonlítandó ügyletek vagy az adott ügyleteket bonyolító vállalkozások közötti különbségek - ha egyáltalán vannak különbségek - egyike sem érintheti lényegesen a szabadpiaci árat, vagy b) viszonylag pontos helyesbítések végezhetők az ilyen különbségek torzító hatásának kiküszöbölésére. A szűkítési módszerek mindegyikét értékelni kell viszonylagos pontosságuk szerint, és csak
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes jogelődje bejelentett fő tevékenysége gázkereskedelem. Felperesnél 2013. október 1-jével következett be tulajdonosváltozás, ezt megelőzően az E. csoporthoz tartozott. Felperes kapcsolt vállalkozásaival a felperes javára szóló hitelkeret szerződésekben állapodott meg. 2011. december 20. és 2013. október 1. között állt fenn az E. AG-val, míg 2012. május 18. és 2013. június 28. között a D. S.a.r.l.-val kötött szerződés, melyek alapján igénybe is vette a hitelek egy-egy részét, a f...
BH 2023.3.77 Egy független ügylet csak akkor vethető össze egy ellenőrzött ügylettel az összehasonlítható független árak módszerével, ha a) az összehasonlítandó ügyletek vagy az adott ügyleteket bonyolító vállalkozások közötti különbségek - ha egyáltalán vannak különbségek - egyike sem érintheti lényegesen a szabadpiaci árat, vagy b) viszonylag pontos helyesbítések végezhetők az ilyen különbségek torzító hatásának kiküszöbölésére. A szűkítési módszerek mindegyikét értékelni kell viszonylagos pontosságuk szerint, és csak olyan helyesbítések végezhetők, amelyek előreláthatólag javítani fogják az összehasonlíthatóságot. Megbízhatatlan helyesbítési szempont nem alkalmazható [2017. I. törvény (Kp.) 78. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 300. §, 315. §; 1996. évi LXXXI. törvény (Tao) 31. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogelődje bejelentett fő tevékenysége gázkereskedelem. Felperesnél 2013. október 1-jével következett be tulajdonosváltozás, ezt megelőzően az E. csoporthoz tartozott. Felperes kapcsolt vállalkozásaival a felperes javára szóló hitelkeret szerződésekben állapodott meg. 2011. december 20. és 2013. október 1. között állt fenn az E. AG-val, míg 2012. május 18. és 2013. június 28. között a D. S.a.r.l.-val kötött szerződés, melyek alapján igénybe is vette a hitelek egy-egy részét, a fennmaradó részeket számára rendelkezésre tartották. A szerződésekhez felperes transzferár dokumentációt készített, a hitelügyletekhez tartozó kockázati kamatfelárat és a fel nem vett hányadok után rendelkezésre tartási jutalék összegét az összehasonlító független árak módszerével határozta meg, ehhez a Thomson Reuters LoanConnector adatbázisban végzett kutatást. A módszer használata során felperes a kinyert adatok körében a kockázati besorolás, adós fél típusa, hitel megkötésének időpontja, futamidő, megvalósult státuszú ügyletek, kamatfelár/rendelkezésre tartási jutalék keresésekkel végzett szűkítést.[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2012-2013. évekre valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően - kivéve áfa adónemben a 2012. augusztus és 2013. március hónapokat - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az alapeljárásban az elsőfokú adóhatóság a transzferár-nyilvántartásban alkalmazott összehasonlító árak módszerét elfogadta, és a LoanConnector adatbázisból kigyűjtött felperesi adatokat tekintette irányadónak, A szűrési lépések és a hitelügyletek közötti fennálló különbségeket az elsőfokú adóhatóság az adatbázisban rendelkezésre álló adatok hiányával magyarázta és - az álláspontja szerint nem számszerűsíthető hiányosságok miatt - az adatok középértéke felé való szűkítését végzett el adott interkvartilis tartomány kialakításával. Ennek alapján mind a kamatfelárak, mind a rendelkezésre tartási jutalák esetében eltérést állapított meg a szokásos piaci ártól.
[3] A felperes fellebbezésében csak az energiaellátók jövedelemadója és a transzferár tekintetében tett megállapításokat vitatta. Az alperes az elsőfokú döntést a fellebbezett körben megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította.
[4] Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy felperes a manuális (kvalitatív) szűrést elég szűkre szabottan, kizárólag az adathiány miatti kizárásra nézve végezte el. A manuális szűrés során azonban lehetőség van az adatbázis kutatás során kapott minta egyéb paraméterekkel történő szűkítésére, a kevésbé összehasonlítható adatok kizárására is. Ezért az elsőfokú adóhatóság az adatbázis manuális leválogatása során két eddig nem alkalmazott paramétert, a kamatlábat befolyásoló hitelcélt és a biztosításokkal való fedezettséget vezette be. Így csak azokat a kölcsönügyleteket tartotta összehasonlíthatónak, melyek általános finanszírozási célt szolgáltak, és nem voltak biztosítottak. Ezek alapján megállapította, hogy a kapcsolt vállalkozások részére kifizetett kamatfelárak 2012. évben 156 969 000 forinttal, a 2013. évben 304 313 000 forinttal térnek el a szokásos piaci tartománytól.
[5] A transzferárazásban mutatkozó eltérés miatt a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tao tv.) 18. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adóalapot 2012. évben 156 969 000 forinttal, a 2013. évben 304 313 000 forinttal megnövelte. Az adózás előtti eredmény változása miatt növekedett az energiaellátók jövedelemadója is.
[6] Az alperes a 2234170459 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásban is elfogadta a szokásos piaci ár meghatározására a felperes által alkalmazott összehasonlító független árak módszerét, nem vitatta a felperes adatbázis-szűrési lépéseit, azonban az így létrejött alapsokaság további szűkítését volt indokolt. Ennek érdekében a pénzintézetek hitelkihelyezési stratégiáját befolyásoló további tényezőkre - biztosíték megléte, hitelcél - tekintettel kizárta azokat, melyek biztosítottak voltak, illetve nem általános finanszírozási célt szolgáltak.
A kereseti kérelem
[7] A felperes keresetében a transzferárazás hitelcél szerinti szűkítés alperesi módszerének, és így az adózás előtti eredmény növekedésének vitatása miatt a tao és az energiaellátók jövedelemadója tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági jogorvoslatát. Álláspontjának alátámasztására magánszakértői véleményt csatolt, és indítványozta igazságügyi szakértő kirendelését.Az elsőfokú ítélet
[9] Az új eljárás során az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően megsemmisítette, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság a szakvéleményt, annak kiegészítését és a meghallgatást együttesen aggálytalannak tekintette és ítéletének alapjául elfogadta. A felperes által csatolt szakértői tanulmányt a felperes jogi érveléseként vette figyelembe.[10] Az elsőfokú bíróság a Kúria Kfv.I.35.720/2015/8. számú ítéletének [35] és [36] pontjaira hivatkozással bemutatta a Tao tv. transzferárazásra vonatkozó szabályait, az Irányelvek releváns előírásait, a Kfv.I.35.524/2019/11. számú döntés alapján azt, milyen feladatai lehetnek a transzferárazás kapcsán az igazságügyi szakértőnek.
[11] Rögzítette, hogy a szakvélemény kiegészítésének elrendelésére azért került sor, mert egyrészt az igazságügyi szakértő nem kapta meg az iratanyagot teljeskörűen, másrészt a felek észrevételt terjesztettek elő. A kiegészített igazságügyi szakértői vélemény szerint a hitelcélok szerinti minősítés az alperes részéről logikus felvetés ugyan, azonban az az információ megbízhatatlan volta okán a valóságban nem vezet jó eredményre, sőt, téves eredményekre vezet. A felperes olyan kamatot alkalmazott, amely beleesik a szakértő által megállapított szokásos piaci kamattartományba, így az alperesi megállapítás helytelen. A hitelminősítéseket illetően arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem a felperes, sem az alperes állítása nem megfelelő. A hitelcélra vonatkozó információ bizonytalan, amely sérti az összehasonlíthatósági kritériumot. A jogerős ítélet indokolásának [24] pontja szerint a teljes szakma kihagyja ezt az információt a keresésből (hitelcél), ugyanis az adatbázisokba ezen információ gyakran nem kerül, illetve nem valósan kerül megjelölésre, ezáltal megbízhatatlan. Megbízhatóság hiányában ezen információt nem lehet figyelembe venni, annak ellenére sem, hogy logikailag lenne értelme.
[13] A jogerős ítélet indokolásának [35] pontja szerint az alperes alaptalanul hivatkozott a szakvélemény ellentmondásosságára, figyelemmel arra, hogy a szakértő a korábban - iratok teljeskörűsége hiányában - adott szakvéleményét korrigálta, a szükséges vizsgálódási lépéseket megtette. A személyes meghallgatása során a szakértő tisztázta az ellentmondás okát. A kiegészített szakvélemény azon részeinek figyelembevételét - adósminősítés, illetve a szokásos piaci kamat új megközelítésből történő újra számolása -, amelyek értékelése szerint nem álltak okozati összefüggésben a feltett kérdésekkel, mellőzte indokolásából az elsőfokú bíróság. Nem tulajdonított relevanciát annak a kérdésnek, hogy az igazságügyi szakértő saját adatbázis-kutatást végzett. Ahogy a Kúria a Kfv.I.35.524/2019/11. számú döntése is tartalmazza, a transzferár nyilvántartás szakértői ellenőrzésekor nem az a szakértő feladata, hogy saját számítást végezzen, hanem hogy megállapítsa, a felperesi nyilvántartás és alperesi számítás eleget tesz-e a jogszabályban és az Irányelvekben foglaltaknak.
[14] Az új eljárásra adott iránymutatás szerint az elsőfokú hatóságnak a hitelcél szerinti szűkítés lépése nélkül kell ismételten elvégezni a transzferár vizsgálatát. Ezt követően kerülhet abba a helyzetbe az elsőfokú hatóság, hogy a társasági adó adónemet és az energiaellátók jövedelemadója adónemet érintő megállapításokat tegyen.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok téves értelmezésével a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésének és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (5) bekezdésében foglaltaknak a megsértésével hozta meg ítéletét.[16] Az összehasonlító árak módszerének alkalmazását nem vitatta. Az elsőfokú adóhatóság a megismételt eljárásban a felperestől kért, az alapeljárásban még rendelkezésre nem álló adatok alapján végzete el a manuális (kvalitatív) szűrést a biztosíték meglétére és a hitelcélra. Az ehhez szükséges lépéseket mind az első, mind az alperesi adóhatóság megindokolta. Az igazságügyi szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság az elméletileg indokolt hitelcél szerinti szűkítés gyakorlati kivitelezhetőségét vonta kétségbe. Ez azonban a bizonyítatlanságból és a logikátlanságból fakadó - a Bloomberg-adatbázisra vonatkozó állítás kiterjesztése az összes adatbázisra - megalapozatlanságon kívül egyéb okok miatt sem helytálló. Téves a kiegészítő szakvélemény azon megállapítása, hogy az adóhatóság szűkítését azért nem tartotta helyesnek, mert a Bloomberg-adatbázisban voltak olyan hitelek, ahol több hitelcélt is rögzítettek, hogy egyes eseteket, ahol nem volt beazonosítható a hitelcél, az általános hitelcél kategóriába sorolták, és hogy a kamatok és a hitelcélok között jellemzően nincs korreláció, azaz nem igaz az a tétel, hogy egy adott hiteltípushoz sajátos kamatok tartoznak.
[18] A szakvélemény egyik hibáját az ítéleti indokolás is rögzítette, úgy minthogy a szakértő a felek által nem vitatott kérdésekben is állást foglalt, a szokásos piaci kamatot új megközelítésből újra számolta, a feladatkörében nem tartozóan saját adatbázis kutatást végzett. Az adatbázis szűréseknél azonban a kvantitatív szűrést a manuális (kvalitatív) szűrés követi és csak ez a lépés képes az adatbázisból lekérdezett adatok összehasonlíthatóságának fokozására. Jelen esetben a szakértő ilyen szűrési lépéseket nem végzett, az adatbázisból legyűjtött adatokból maga sem tudott végezni, így az összehasonlíthatóság fokát az adatbázisban rögzített adatok megbízhatatlanságával kívánta igazolni, de az egyes beazonosítható ügyletek szintjén bizonytalanságot maga sem rögzített.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta, mivel az megfelel a jogszabályoknak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[24] A multinacionális vállalatcsoportokon - ahová a perbeli időszakban felperes is tartozott - belül elvárás, hogy az egymással kötött ügyleteiket független vállalkozások üzleti tevékenységéhez képest értékeljék, ezeket a független ügyleteket és tevékenységeket hasonlítsák össze a kapcsolt vállalkozások ügyleteivel és tevékenységével. A transzferárazás a szokásos piaci ár elvének gyakorlati alkalmazását jelenti.
[25] A transzferárazás szabályait a perbeli időszakban is a Tao tv. 18. §-a rendezte "Kapcsolt vállalkozások között alkalmazott árak módosítása" cím alatt azzal, hogy a 31. § (2) bekezdés b) pontja kitért arra, miszerint a Tao tv. ezen rendelkezései a nemzetközi vállalkozások és az adóhatóságok részére készült, a kapcsolt vállalkozások közötti árak módosítására vonatkozó uniós iránymutatásnak történő megfelelést szolgálják. Magának a szokásos piaci árnak a meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettség szabályait a perbeli időszakban a Tao tv. felhatalmazása alapján megalkotott 22/2009. (X. 16.) PM rendelet tartalmazta. A Tao törvényben leképzett uniós szabályozás az Irányelvekben jelent/jelenik meg.
[26] A transzferár meghatározásához nagy mennyiségű adat szükség. A hozzáférhető információ azonban lehet hiányos, lehet nehezen értelmezhető, beszerzése bizalmi okok miatt nehézségekbe is ütközhet, vagy egyáltalán nem is létezik ilyen adat, vagy maga a megfelelő független vállalkozás hiányzik. A szokásos piaci ár elvének gyakorlati alkalmazása során a cél mindig a szokásos piaci profit megbízható adatokon alapuló, elfogadható becsült értékének a meghatározása. A "becsült" jelleg eredményezi azt, hogy a transzferár kialakítása soha nem egzakt adójogi cselekmény, ahhoz mind az adózó, mind az adóhatóság részéről a későbbiekben pontosan azonosítható, a realitás keretein belül mozgó bizonyítási cselekmények szükségesek. A Kúria a Kfv.I.35.550/2018/12. számú ítéletében állapította meg, hogy a transzferárazás kérdése az alapul szolgáló tényállás függvényében lehet szakkérdés és lehet tisztán jogkérdés. Az ott irányadó esetben az alperes jogkérdéssé formálta a döntést azzal, hogy határozatát nem a transzferárazás módszerének vizsgálatára, hanem az alapul szolgáló jogviszonynak az ott eljáró felperesétől eltérő minősítésére alapította. Az abban az ítéletben foglaltakat a Kúria a jelen esetre tekintettel azzal egészíti ki, hogy amennyiben sor kerül a transzferárazás módszerének adóhatóság általi érdemi vizsgálatára, azzal szemben a bírósági jogorvoslat során a felperes részéről szakkérdést érintő bizonyítási indítványnak is helye lehet.
[28] A transzferárazás módszerei között mind az Irányelvek, mind a Tao tv. ismeri az összehasonlító független árak módszerét. A Tao tv. 18. § (2) bekezdés a) pontja szerint a szokásos piaci árat a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: összehasonlító árak módszerével, amelynek során a szokásos piaci ár az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható eszköz vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon. A módszer alkalmazása során a problémát a "gazdaságilag összehasonlítható piac" beazonosítása jelenti, amelyet végső soron a módszer keretei közötti helyesbítési/szűkítési szempontok érvényesítésével lehet elérni. Egy független ügylet ugyanis csak akkor vethető össze egy ellenőrzött ügylettel az összehasonlítható független árak módszerével, ha a következő két feltétel valamelyike teljesül: a) az összehasonlítandó ügyletek vagy az adott ügyleteket bonyolító vállalkozások közötti különbségek - ha egyáltalán vannak különbségek - egyike sem érintheti lényegesen a szabadpiaci árat, vagy b) viszonylag pontos helyesbítések végezhetők az ilyen különbségek torzító hatásának kiküszöbölésére. Amennyiben tehát torzító különbségek állnak fenn az ellenőrzött és a független ügyletek között, az árat befolyásoló tényezőket legalább nagyjából kiküszöbölő, az összehasonlíthatóságot fokozó helyesbítéseket kell alkalmazni. A szűkítési módszerek mindegyikét értékelni kell viszonylagos pontosságuk szerint, és csak olyan helyesbítések végezhetők, amelyek előre láthatólag javítani fogják az összehasonlíthatóságot.
[29] Alperes a transzferár-képzés ellenőrzése során a felperes által a LoanConnector adatbázisból kinyert adatokkal dolgozott. Eljárása során - a felülvizsgálati kérelem szerint - irányadónak tekintette az Irányelvek vonatkozó szempontjait: az elvárt ellenőrzési gyakorlat során az adóellenőröknek a megközelítésükben rugalmasnak kell lenniük, figyelembe kell venniük az adóalanyok üzleti megfontolásait, továbbá az elemzésüket az adóalany által kiválasztott árképzési módszer szemszögéből kell elkezdeniük. Amennyiben az adózó szűrési stratégiája reprodukálható és a szűrési lépések alkalmasak a vizsgált ügylet szempontjából megfelelő minta kialakításához, az adóhatóság az adózó adatbázisszűrését veszi alapul. Ha valamilyen okból az adóhatóság vitatja a szűrési lépéseket, akkor az adózói kutatás alapulvételével megkísérli elvégezni a szükséges korrekciókat ahhoz, hogy a javított mintából számítható eredmények megfeleljenek a piaci ár elvének. Az adóhatóság kiindulásként tehát nem törekszik arra, hogy az adózói kutatást elvetve maga állapítsa meg a kérdéses ügyletben alkalmazandó árat vagy ár-tartományt. A jelen ügyben azonban az alperes az általa alkalmazott szűrési szempontok - hitelcél, biztosítással való fedezettség - bevezetésével maga állapított meg a transzferárazás meghatározásához álláspontja szerint szükséges, a felperesétől eltérő ártartományt. Ezek közül felperes a hitelcél szerinti szempont alkalmazását vitatta keresetében, az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben hozott jogerős ítéletet.
[31] A Kúria a felperes által megjelölt Kfv.I.35.364/2019/6. számú ítéletének [35] pontjában mondta ki, hogy a fél a felülvizsgálati eljárás során a szakvélemény rendelkezéseit abban az esetben vitathatja, amennyiben a peres eljárás során a számára rendelkezésre álló perrendi, eljárási lehetőségeit kimerítette. Ha a fél nem tett érdemi észrevételt, nem kérte a szakértő meghallgatását, nem élt további bizonyítási indítvánnyal a rendelkezésére álló határidő alatt, ezt a rendkívüli jogorvoslati eljárásban pótolni már nincs mód. Az alperes felülvizsgálati kérelmének a szakértő véleményei aggályosságára vonatkozó előadásai felvetik annak kérdését, hogy az elsőfokú eljárásban az alperes kimerítette-e a rendelkezésére álló eljárásjogi eszközöket, vagy a felülvizsgálati eljárásban kívánja-e álláspontját először érvényesíteni. Megállapítható, hogy az alperes az alap- és a kiegészítő szakértői véleményekre észrevételeket tett, a szakértőhöz a meghallgatás során kérdéseket intézett, a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság felhívása ellenére nem kérte a szakértő ismételt meghallgatását, tárgyalás berekesztése előtt úgy nyilatkozott, fenntartja korábbi előadásait, nyilatkozatait. Az a lényeges eljárásjogi lehetőség, amellyel alperes nem élt, az a Pp. 315. § (1) bekezdése szerinti új szakértő kirendelésére vonatkozó indítvány. Korábbi részletes nyilatkozatai, a szakértőhöz intézett kérdéseire tekintettel azonban ez nem róható alperes terhére. Eljárásjogi okból nem volt akadálya az alperes felülvizsgálati kérelmében előadottak elbírálásának.
[32] A szakértői bizonyítás során a feleknek lehetőségük van a kirendelt szakértő személyének vitatására a Pp. szakértő kizárására vonatkozó 301. §-ának szabályai vagy a kompetenciát érintően az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. tv. szerint. Az elsőfokú bíróság előtt alperes ilyen előadás nem tett. Az előzőekben meghatározott eljárásjogi elvárás következtében azonban a felülvizsgálati kérelemnek a Kúria Kfv.I.35.524/2019/11. számú határozatára történő hivatkozása nem alkalmas a jogerős ítélet szakértői véleményen nyugvó megalapozottságának megingatására.
[37] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletben ismertette az írásban és szóban kiegészített szakértői vélemény relevánsnak értékelt elemeit, a peres felek észrevételeit. Kitért arra is, hogy az igazságügyi szakértő a kiegészítő szakvéleményében több olyan kérdést is azonosított, amely egyrészt nem volt vitatott a felek között, pl. adósminősítés, illetve a szokásos piaci kamatot újra számolta új megközelítésből. Nincs relevanciája annak, hogy a szakértő saját adatbázis-kutatást végzett és számolt. Az elsőfokú bíróság mellőzte a szakvélemény ezen részeinek figyelembe vételét. A releváns kérdésekben számot adott arról, hogy az írásbeli és szóbeli kiegészítést azért tekinti aggálytalannak, mert az iratok csak ekkor álltak teljes körűen a szakértő rendelkezésére.
[38] Azt, hogy az igazságügyi szakértő a kiegészítő szakértői vélemény elkészítésekor használta a Bloomberg-adatbázist - saját adatbázis kutatás kérdése -, az annak alapján való számítások elvégzését az elsőfokú bíróság a nem releváns kérdések körébe sorolta. Ennek következtében a Kúria nem elemezte érdemben a felülvizsgálati kérelemnek ezen adatbázissal kapcsolatos előadásait, a kapcsolattartás kérdését. A Kúria itt hangsúlyozza, hogy a kiegészítő szakértői véleményből azonosíthatóan az igazságügyi szakértő a megküldött iratok alapján a hitelcél mint szűrési szempont esetében a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott "adatbázis" és "adatbázisból legyűjtött adatok" alatt az alperes által figyelembe vett adatokat értette. Ehhez tartozó megállapítása, hogy alperes nem végzett saját adatbázis kutatást, a felperes által használt adatokat vizsgálta. Ez felel meg egyébként az alperesi felülvizsgált által helyesnek tekintett, a [29] pontban ismertetett Irányelvek szerinti eljárásnak.
[39] Észlelte a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet [24] pontjában általános jellegűként ismertette a szakértő hitelcél bizonytalanságára vonatkozó kijelentését. A szakértő szóbeli meghallgatását tartalmazó tárgyalási jegyzőkönyvből viszont az állapítható meg, hogy ez elsődlegesen az utólag kézhez kapott iratokból kinyert információkra irányadó. Az, hogy a későbbiekben tett előadás szerint ugyanez vonatkozik a Bloomberg-adatbázisból származó adatokra is, nem alkalmas következtetés levonására, mivel Bloomberg-adatbázis használatát és az annak alapján való számítások elvégzését az elsőfokú bíróság - helyesen - a nem releváns kérdések körébe sorolta, érdemi vizsgálatukat elvetette.
[40] Az alap-, a kiegészítő szakértői vélemények és a szóbeli kiegészítés együttes értékelésével az állapítható meg, hogy az igazságügyi szakértő nem általánosságban vetette el az összehasonlító független árak módszerének alkalmazása során a hitel cél szerinti szűkítést, hanem a konkrét iratok alapján, a konkrét szerződésekre, a másik, a perben nem vitatott biztosítással való fedezettségi szempont együttes alkalmazása esetén tekintette ezt a helyesbítést megbízhatatlannak.
[41] Az igazságügyi szakértői bizonyítás tartalmi értékelésével a Kúria azt állapította meg, hogy annak releváns elemeit az elsőfokú bíróság helytállóan összegezte, az összehasonlító független árak módszerének alkalmazása során - hangsúlyozottan a perbeli esetben - a hitel cél szerinti szűkítésnek a szempont megbízhatatlansága miatt nem volt helye. Az alperes felülvizsgálati kérelmének ezt vitató előadásai megalapozatlanok. A jogerős ítélet nem szenved a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelésének hibájában.
[42] Mindezekre tekintettel a Kúria az érdemben meglapozott jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján, az indokolás fentiek szerinti, Bloomberg-adatbázisra vonatkozó pontosításával, hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.343/2022/8.)