adozona.hu
ÍH 2022.128
ÍH 2022.128
BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSA - A VALÓSZÍNŰSÍTÉS IDŐÁLLAPOTA A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálása során a bírságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kérelem benyújtásakor a felperes kellően valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges feltételeket. Ez alól az sem mentesíti a bíróságot, ha a döntés elmulasztását követő nem jogerős ítéletében a keresetet bizonyítottság hiányában elutasítja. [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (9
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 2018. szeptember 28. napján 2019. augusztus 9. napjáig volt a Kft. vezető tisztségviselője és egyedüli tagja. 2019. augusztus 9-én alapító tagi döntésbe foglalta, hogy a társaság működésében súlyos pénzügyi zavar észlelhető, a rendelkezésre álló anyagi eszközök hiányában az alperes nem gátolja a társaság jogutód nélküli megszűnését, további anyagi eszközt nem kíván a cég részére biztosítani a cég megszüntetésében történő közreműködést E. J. írásban felajánlotta az alperes felé, aki...
ÍH 2022.128 BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSA - A VALÓSZÍNŰSÍTÉS IDŐÁLLAPOTA
A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálása során a bírságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kérelem benyújtásakor a felperes kellően valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges feltételeket. Ez alól az sem mentesíti a bíróságot, ha a döntés elmulasztását követő nem jogerős ítéletében a keresetet bizonyítottság hiányában elutasítja. [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 33/A. § (9), (10) bek.]
Az alperes 2018. szeptember 28. napján 2019. augusztus 9. napjáig volt a Kft. vezető tisztségviselője és egyedüli tagja. 2019. augusztus 9-én alapító tagi döntésbe foglalta, hogy a társaság működésében súlyos pénzügyi zavar észlelhető, a rendelkezésre álló anyagi eszközök hiányában az alperes nem gátolja a társaság jogutód nélküli megszűnését, további anyagi eszközt nem kíván a cég részére biztosítani a cég megszüntetésében történő közreműködést E. J. írásban felajánlotta az alperes felé, aki ezt el is fogadta. Ugyanezen a napon kelt üzletrész adásvételi szerződéssel az alperes értékesítette a céget, jelképes 10-10 forint vételár ellenében, figyelemmel a cég gazdasági helyzetére E. J. és T. Sz. részére. Egyidejűleg megszűnt az alperes vezető tisztségviselői jogviszonya is. Az új tagok 2019. augusztus 14-én tartottak taggyűlést, ahol rögzítették, hogy 8.674.100 forint értékű vagyonelemet szerzett a cég, és a vagyonelem a társaság vagyonleltárába bekerült. Az alperes a perbeli céghez hasonlóan korábban más cégeket is értékesített megszüntetés céljára E. J-nek, vagy E. J-nek és T. Sz-nek.2019. április 27-én az alperes értékesítette a cég tulajdonát képező "I" gépkocsit, majd május hónapban több alkalommal is pénzt vett fel a társaság bankszámlájáról jellemzően ATM automatából. Csak május 21. napján 19 alkalommal összesen 22.200.000 Ft felvétele történt meg, de ezen felül is összességében több tízmillió forintot vett le több alkalommal a bankszámláról az alperes hasonló módon. A bankszámla 2019. januári nyitóegyenlege 8.100.000 forint volt, a záróegyenleg már csak 94.000 forint, 2019. márciusában a záróegyenleg 5.000.000 forintra emelkedett, majd április hónapban már csak 62.000 forint május hónapban 166.000 forint, június hónapban 37.000 forint július hónapban 1.047.000 Ft, augusztusban 14.000 forint, majd szeptemberben már nulla forintra csökkent a bankszámla egyenlege. Itt vált a cég teljesen vagyontalanná. Rögzítette az elsőfokú bíróság, nem bizonyított, hogy a fentiek szerint felvett pénzösszegeket az alperes saját céljára használta volna fel. A 2018. évre vonatkozó beszámoló szerint a cég forgóeszközeinek értéke 2018. év végén 10.021.000 forint volt.
A perbeli cég utóbb felszámolás alá került, a felszámolás kezdő időpontja 2020. május 21. napja, a felszámolásban a felperes a felszámoló által visszaigazoltan 17.616.650 forint hitelezői igényt jelentett be. A felszámolásban más hitelező nem volt.
A felperes a keresetlevelében kérte a bíróságot, hogy kötelezze az alperest 17.616.650 forint biztosíték nyújtására. A bíróság felhívta az alperest, hogy 45 napon belül nyilatkozzon a biztosíték adása iránti kérelemre azzal, hogy nyilatkozat hiányában a bíróság úgy tekinti, hogy az alperes a biztosíték iránti kérelmet nem ellenzi. Az alperes a határidőn belül nem nyilatkozott.
Ezt követően a Törvényszék a kérelemnek megfelelően kötelezte az alperest biztosíték adására.
Az Ítélőtábla a végzést eljárási okokból hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Módosított keresetében a felperes a vagyoncsökkenés mértéke megállapítására irányuló igényét 10.021.000 Ft-ra szállította le.
Az ítélőtáblai eljárás folyamatban léte alatt időközben a törvényszék nem jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, ekkor a biztosítékkal kapcsolatos másodfokú határozatot az elsőfokú bíróság még nem ismerte. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő és előadta, hogy a biztosíték iránti kérelmét továbbra is fenntartja, hiszen az elutasító ítélettel szemben is fellebbezéssel élt.
Az ítélet a kereset elutasításának indokául azt adta, hogy az alperes terhére rótt hitelezőellenes magatartás a felperes előadása szerint a pénzek felvétele volt, ami a kifogásolt vagyoncsökkenés is egyben. Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, a pénzek felvétele a jelen per szempontjából akkor vált problémássá, amikor az alperes látta, a még meglévő vagyona - ami csak a bankszámla egyenlege volt végül - már nem fedezi a hitelezői követeléseket, feltéve, hogy az alperes a pénzt valóban saját céljára használta fel. Ez utóbbi körülmény volt az - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - amit a felperes az alperes vitatása ellenére nem bizonyított, holott - ismét az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - a sérelmes magatartást és a vagyoncsökkenést a felperesnek kellett volna bizonyítania.
Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a per kezdeti szakaszában a felperes valószínűsítette a biztosíték adásához szükséges tényállási elemeket: van fennálló felperesi követelés, annak mértéke is kellően valószínűsített volt kiemelten azáltal, hogy a fiktív ügyleteket nem kellett részletesebben vizsgálni az alperes ellenőrzés befejezése előtti kilépése kapcsán írtak miatt. Volt igazolt vagyoncsökkenés is, és volt hitelezőellenes magatartást valószínűsítő adat is: maguk a sorozatos készpénz felvételek. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet is valószínűsített volt. Mindezek alapján a biztosíték iránti kérelem alapos lenne.
Ugyanakkor rögzítette azt is, hogy az ítélethozatal idejére a bíróság túllépett a valószínűsítés körén, hiszen befejezte a bizonyítást. Ennek eredménye pedig az, a felperes egy lényeges mozzanatot - a hitelezőellenes magatartást, tehát hogy a felvett pénzeket saját céljára használta az alperes - végül nem bizonyította, így a kereset alaptalan volt. A bizonyítás eredményét és az ítéletet álláspontja szerint a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül akként, hogy ezek ellenére helyt ad a biztosíték adása iránti kérelemnek.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatása és a biztosíték nyújtására irányuló kérelmének való helytadás iránt.
Kiemelte, a Cstv. 33/A. § (9) bekezdése egyértelműen megfogalmazza, hogy a biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosíték nyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell. Ezt a felperes meg is tette, a bíróság is elismerte a végzésében. A törvény sehol nem utal arra, hogy az eljárás bármely szakaszában a valószínűsítésen túl lehetne vagy kellene lépni.
A bíróság a végzés meghozatalakor tudott arról a tényről, hogy a felperes az ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be, így az ítélet nem jogerős.
Nem vonható le a Cstv. szabályaiból olyan következtetés, hogy a vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés feltétele annak bizonyítása vagy valószínűsítése, miszerint a követelés későbbi kielégítése veszélyeztetve van. A biztosíték nyújtása során a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemeket valószínűsítették-e. A szükséges valószínűsítést pedig - a bíróság által is elismerten - a felperes megtette. Azt a tényt, hogy a bíróság az új végzés előtt meghozta ítéletét, nem lehet a felperes terhére értékelni, és ezért a kérelmet elutasítani.
A fellebbezésre az alperes nem tett észrevételt.
A fellebbezés alapos.
A Cstv. 33/A. § (9) bekezdése szerint az (1) bekezdés szerinti eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelező követelésének kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosíték nyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell.
A peradatok alapján megállapítható - és ezt maga az elsőfokú bíróság is rögzíti a végzésében - hogy a felperes a Cstv. 33/A. § (9) bekezdésébe foglalt valószínűsítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Ennek alapján el kellett volna rendelnie az elsőfokú bíróságnak az alperes biztosíték adására való kötelezését.
Ezen nem változtat az a tény sem, ha a bíróság a keresetet nem jogerős ítéletében azért utasítja el, mert álláspontja szerint a kereset nem volt bizonyított. (Az ítélet elleni fellebbezési eljárás az ítélőtáblán jelenleg is folyamatban van.)
Ezt az értelmezést erősíti a Cstv. 33/A. § (10) bekezdése is, mely szerint, ha a bíróság az (1) bekezdés szerinti keresetet jogerős határozattal elutasította, és a felszámolási eljárást befejező végzés meghozatalakor ugyanazon vezető más tevékenysége miatt nincs az (1) bekezdés szerint kezdeményezett eljárás folyamatban, a (9) bekezdés szerinti biztosítékot a bíróság hivatalból 15 napon belül visszautalja. Jelenleg pedig még nincs az ügyben jogerős döntés.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 383. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta.
(Győri Ítélőtábla Gpkf.I.25.389/2022/2. sz.)