adozona.hu
BH 2022.10.280
BH 2022.10.280
Az üzletlezárás intézkedés alkalmazásakor csak az első mulasztás esetén áll fenn az adóhatóság mérlegelési kötelezettsége [2017. évi CL. törvény (Art.) 245. § (1) bek. d) pont, (2) bek., (8) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adó- és Vámigazgatóságának (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) adóellenőrei a felperesnél 2020. november 24. napján nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére irányuló vizsgálat keretében telefonon 11 óra 15 perckor két adag levest rendeltek a címre. A kiszállítás 12 óra 42 perckor megtörtént, ekkor az adóellenőrök a megrendelt ételért 1 830 Ft-ot készpénzben kifizettek a kiszállítást végző alkalmazott részére, aki a vásárl...
BH 2022.10.280 Az üzletlezárás intézkedés alkalmazásakor csak az első mulasztás esetén áll fenn az adóhatóság mérlegelési kötelezettsége [2017. évi CL. törvény (Art.) 245. § (1) bek. d) pont, (2) bek., (8) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adó- és Vámigazgatóságának (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) adóellenőrei a felperesnél 2020. november 24. napján nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzésére irányuló vizsgálat keretében telefonon 11 óra 15 perckor két adag levest rendeltek a címre. A kiszállítás 12 óra 42 perckor megtörtént, ekkor az adóellenőrök a megrendelt ételért 1 830 Ft-ot készpénzben kifizettek a kiszállítást végző alkalmazott részére, aki a vásárlás ellenértékéről rendelési összesítőt, valamint kézi nyugtát adott át. Ezt követően az ellenőrök bemutatkoztak, majd az ellenőrzés a felperes által üzemeltetett vendéglátó egységben folytatódott.[2] A felperes a vendéglátóhelyen pénztárgéppel rendelkezett, valamint 2020. július 1-jétől gépi számlázóprogramot használt. A pénztárgépnapló az ellenőrzés napjára bejegyzést nem tartalmazott. Az ellenőrök az ellenőrzésről jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a felperes alkalmazottja vett át.
[3] Az elsőfokú adóhatóság 2020. december 23. napján kelt 6870036089 számú határozatában a felperest a pénztárgép kötelező használatával, forgalmazásával, üzemeltetésével, szervizelésével kapcsolatos, jogszabályban előírt kötelezettségének megszegése miatt 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte a vendéglátó egység lezárását 12 nyitvatartási napra.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a bírság mértékének meghatározásánál figyelembe vette, hogy a felperes megbízható minősítésű, a javára értékelhető egyéb körülményt nem tárt fel. A terhére értékelte, hogy tevékenységét 2013. május 30. napján kezdte meg, így kellő adózási gyakorlattal rendelkezett, mégis több éve hatályos jogszabályt hagyott figyelmen kívül. Megállapította, hogy a mulasztás huzamosabb ideje fennáll, a felperessel szemben 3 éven belül 4 mulasztást állapítottak meg.
[5] A fellebbezés folytán eljárt alperes 6450384207 iktatószámú határozatával az elsőfokú határozatot - eltérő indokolással - helybenhagyta.
[6] Döntését a pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban NGM r.) 1. § (1) és (2) bekezdéseire, az 1. számú melléklet b) pontjára, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 234. § b) pontjára, a 155. § (1) bekezdésére, a 237. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira, a 245. § (1) bekezdés d) pontjára, (2) és (8) bekezdéseire alapította.
[7] Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a felperes kizárólag pénztárgéppel teljesíthette volna a nyugtaadási kötelezettségét az általa folytatott vendéglátási tevékenysége során. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint azonban kézi nyugtát használt, majd a nap végén fizetési típusonként egy összegben ütötte be a pénztárgépbe a bevételt, melyet az adóhatósági adatbázisban (OBI) rögzített adatok is alátámasztottak.
[8] Az elsőfokú adóhatóság a felperes által korábban elkövetett mulasztások miatt helytállóan rögzítette, hogy az adózói gyakorlata nem megfelelő, mert nyugtaadási kötelezettség elmulasztása miatt 2018. július 17-én a 4109441167 számú határozatban a bírság kiszabás mellőzésével; 2019. március 28-án a 4932964392 számú határozatban bírság kiszabás mellőzésével; 2020. november 17-én az 5274008795 számú határozatban 150 000 Ft mulasztási bírság kiszabása mellett állapították meg a jogsértését. Az elsőfokú adóhatóság a bírság összegét is jogszerűen határozta meg a maximálisan kiszabható 500 000 Ft-os bírságmérték 20%-ában. Kifejtette, hogy a mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti mulasztási bírság kiszabásánál a lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor a meghatározott szempontokat kell mérlegelnie, annak ismétlődésekor azonban már mérlegelésre nincs lehetőség, így amennyiben mulasztási bírságot szab ki a hatóság, a lezárás elrendelésétől eltekinteni nem lehet.
A keresetlevél és a védirat
[9] A felperes keresetében a másodfokú határozat megváltoztatását kérte a vendéglátó helyiség lezárásának mellőzésével, a mulasztási bírság összegét nem vitatta.[10] Jogszabálysértésként hivatkozott az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 5. §-ára, a méltányos eljárás elvének megsértésére, az Art. 237. §-ára és 245. § (8) bekezdésére. Álláspontja szerint az adóhatóság tévesen értékelte terhére a 2019. március 7. napján folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott határozatban foglaltakat, téves és iratellenes azon határozati megállapítás is, hogy jogszabályellenes gyakorlata huzamosabb ideje fennáll, mivel a 2019. március 7. napján folytatott ellenőrzés eredményeként meghozott döntés nem hasonlít jelen ügyben feltárt tényálláshoz, így nincs huzamosabb ideje fennálló jogszabályellenes gyakorlata. Figyelemmel kell lenni arra is, ebben az ügyben az adóhatóság az NGM r. 48. §-ának a megsértése kapcsán megállapította, hogy a mulasztás súlya csekély.
[11] Sérelmezte, hogy az adóhatóság nem vizsgálta az alapul szolgáló tényállást, a szankció alkalmazásakor a bevételt eltitkoló magatartás pedig kizárható. Annak értékelése továbbá nem mellőzhető, hogy a fellebbezés benyújtásakor intézkedett 5 db mobil pénztárgép beszerzéséről, melynek üzembe helyezése 2020. december 30. napján megtörtént.
Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[14] Indokolásában a másodfokú határozattal egyezően tényként rögzítette, hogy 2018. július 17. napján, majd 2019. március 28-én kelt határozataiban az adóhatóság az online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperes mulasztását - bírság kiszabása és üzletlezárás szankció nélkül - megállapította. Az NGM r. 1. § (1) bekezdésének 1. számú melléklet b) pontjából, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 166. § (2) bekezdéséből levezette, hogy a felperes kizárólag pénztárgéppel teljesíthette volna nyugtaadási kötelezettségét, a kézi nyugta kibocsátása nem volt jogszerű.
[15] Az Art. 245. § (8) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy az üzletlezárás elrendelésénél kizárólag az első mulasztás elkövetésekor lehet alkalmazni az Art. 237. § (1) bekezdésében foglaltakat. Nincs annak jelentősége, hogy a korábbi mulasztásoknál sem mulasztási bírság, sem üzletzárás szankció nem került megállapításra. Téves az a felperesi hivatkozás, hogy a korábban elkövetett mulasztások kapcsán vizsgálni kell az alapul szolgáló tényállást is. Az Art. 245. § (1) bekezdés d) pontjának és (8) bekezdésének rendelkezései alapján kizárólag az a körülmény bír érdemi jelentőséggel, hogy a felperes korábban követett-e el mulasztást a pénztárgép kötelező használatával és üzemeltetésével kapcsolatosan, illetve a mulasztás okán született-e végleges döntés, amely joghatást eredményez. Az üzletlezárás szankció alkalmazása szempontjából annak sincs érdemi jelentősége, hogy bevétel eltitkolás történt-e vagy sem. Nem volt a felperes javára értékelhető az a körülmény, hogy 2020. december 30-án 5 db mobil pénztárgépet helyezett üzembe, mivel az a mulasztás megállapítását követően történt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak a hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Jogszabálysértésként hivatkozott az Art. 245. § (1), (2) és (8) bekezdésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, azonban abból helytelen jogi következtetésre jutott.[18] Hangsúlyozta, az Art. 237. § (2), (3) bekezdései az elsődleges mérlegelési szempontrendszert tartalmazzák, ennek megfelelően a 3 éven belüli mulasztások körülményeinek okszerű mérlegelése alapján az adóhatóság a bírság kiszabását mellőzte. A következő fokozat az az esetkör, amikor az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett dönt, melyet jelen ügyben alkalmazott, ez az Art. 245. § (1) bekezdése szerint azt fogja eredményezni, hogy mulasztási bírság kiszabása mellett az adóhatóság lezárhatja az üzletet. Csak ezt követi a harmadik fokozat, amikor a mulasztási bírság kiszabása mellett alkalmazható 12 napi lezárás következik be - az ismételt előfordulás mellett - és annak nem mérlegelhető következménye az Art. 245. § (2) bekezdésének alkalmazása, azaz a lezárás időtartamának 30, majd minden további esetben 60 nyitvatartási napban meghatározása.
[19] Jogszabálysértő az elsőfokú bíróság azon jogalkalmazása, mely az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett azt deklarálja, hogy a 12 nyilvántartási napra lezárás nem az alperesi mérlegelési esetkörbe tartozik. A jogszabályhelyek külön-külön és együttes értelmezése is világos, a rendszer a fokozatosság elvén halad, nem megengedhető az ezzel ellentétes joggyakorlat, amit a közigazgatási bíróság eseti döntésével támogat. Az ítélet [18]-[22] bekezdéseiben foglalt jogi érvelés ezért jogszabálysértő.
[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.[24] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által sem vitatott tényállás alapján az irányadó jogszabályok alkalmazásával jogszerű döntést hozott, a jogerős ítélet rendelkezésével és jogi indokolásával egyetért, a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal összefüggésben az alábbiakat emeli ki.
[25] A felperes keresetlevelében és felülvizsgálati kérelmében is az üzletlezárás vonatkozásában az alperes mérlegelési jogköre gyakorlásának hiányát és ebből következően a kötelezően elrendelt üzletlezárás jogszerűtlenségét állította.
[26] Az ismételt mulasztáshoz kapcsolódó üzletlezárás kérdéséről a Kúria már több esetben döntött (Kfv.I.35.374/2019/4.; Kfv.I.35.378/2019/4.; Kfv.I.35.572/2019/7. és Kfv.I.35.076/2020/5.), melyeket jelen ügyben is irányadónak tekint, attól eltérni nem kíván.
[27] A jogvita elbírálása során a Kúria figyelemmel volt az Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve annak megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[28] A Kúria korábbi eseti döntéseiben rögzítettek szerint az üzletlezárás nem új keletű, nem az új Art.-ben megjelenő szankciófajta, már a korábban hatályos adózás rendjéről szóló 2006. évi XCII. törvényben (régi Art.) is szabályozásra került, a régi és az új Art. szövege egymástól nem tér el.
[29] Az Art. 245. § (1) bekezdés d) pontja szerint az adóhatóság mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenység célját szolgáló helyiséget 12 nyilvántartási napra lezárhatja, ha az adózó a pénztárgép üzemeltetésével kapcsolatos jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegte. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdésben meghatározott mulasztás ismételt előfordulása esetén a lezárás időtartama 30, majd minden további esetben 60 nyilvántartási nap. Az ismétlődésre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatóak, ha két egymást követő ugyanolyan mulasztás között 3 év telt el. A (8) bekezdés értelmében a mulasztás első alkalommal történő elkövetése miatti lezárás alkalmazhatóságának vizsgálatakor az állami adó- és vámhatóság a mulasztási bírság kiszabásánál meghatározott szempontokat mérlegeli.
[30] Az üzletlezárásra a mérlegelés lehetőségét a 2012. január 1-jei módosítás iktatta be, melyet a mulasztás első alkalommal történő elkövetése esetén rendelt alkalmazni, a további esetekben már nem. Az új rendelkezést beiktató 2011. évi CLVI. törvény 351. § (3) bekezdéséhez tartozó indokolás szerint: "A gyakorlatban problémát okoz, hogy mi minősül az intézkedés mellőzését megalapozó, a településen lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletnek, így a módosítás megteremti a mérlegelés lehetőségét és meghatározza szempontjait is az üzletlezárás első alkalommal történő alkalmazása esetén." Abban az esetben, ha az adódó az első alkalommal történő szankcionálást követően továbbra sem tartja be a rá vonatkozó előírásokat, akkor a szankció súlyosabb lesz, az adóhatóság mérlegelési mozgástere is szűkebbé válik vagy hiányzik. Nem helytálló az a felperesi értelmezés, hogy az Art. 245. § (8) bekezdése az ismétlődő szabályszegések esetére is tartalmazná az adóhatóság mérlegelési kötelezettségét.
[31] Az elsőfokú bíróság által helytállóan feltárt tényállásból megállapítható, hogy 2018. július 17. napján, majd 2019. március 28. napján kelt határozataiban az adóhatóság online pénztárgép nem megfelelő használata miatt a felperesi mulasztást már megállapította, ebből következően jelen perrel érintett esetben a mulasztás már nem tekinthető első alkalommal elkövetett mulasztásnak. Az a körülmény, hogy az adóhatóság a korábbi esetekben mulasztási bírságot nem szabott ki nem jelenti azt, hogy a mulasztást meg nem történtnek kellene tekinteni. Téves az a felperesi jogszabály-értelmezés, mely csupán az első alkalommal kiszabott mulasztási bírság mellett deklarálná a hatóság mérlegelési kötelezettségét. Az Art. 245. § (8) bekezdésében a jogalkotó kifejezett szabályozással a mulasztás első alkalommal történő elkövetéséhez rendeli a mérlegelést, azaz a mulasztás első alkalommal történő elkövetése független attól, hogy annak megállapításakor történt-e jogkövetkezményként bírság kiszabás vagy sem.
[32] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az Art. 245. § (1), (2) és (8) bekezdéseinek összevetéséből levont jogkövetkeztetése megfelel az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezésnek, a vitatott jogszabályi rendelkezések értelmezése helytálló volt.
[33] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VI.35.026/2022/8.)