adozona.hu
BH 2022.10.267
BH 2022.10.267
A tanú felkutatásának nehézségei miatt kihallgatása meghiúsulásának, továbbá a szakértői bizonyításhoz szükséges tényadatok beszerzése ellehetetlenülésének kockázatát a bizonyítási érdek általános szabálya alapján a bizonyításra köteles fél viseli, önmagukban e körülmények nem fordítják meg a bizonyítási terhet, és nem teremtenek a régi Pp. alkalmazásában nem értelmezhető bizonyítási szükséghelyzetet a fél javára [1991. XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) és (3) bek., 63. § (2) bek.; 1952. évi III. törvény (r
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az adós között hibás teljesítés tárgyában a Zalaegerszegi Törvényszék előtt polgári peres eljárás volt folyamatban. A felek a 2015. április 20-i tárgyaláson a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, mely szerint az adós kft. 2015. július 1. és 2015. szeptember 30. között a felperes lakóházán elvégzi a 12 pontban felsorolt építési, javítási munkákat azzal, hogy amennyiben e határidőben a munkákat mégsem teljesíti, 4 888 000 forint megfizetésére köteles a felperes részé...
BH 2022.10.267 A tanú felkutatásának nehézségei miatt kihallgatása meghiúsulásának, továbbá a szakértői bizonyításhoz szükséges tényadatok beszerzése ellehetetlenülésének kockázatát a bizonyítási érdek általános szabálya alapján a bizonyításra köteles fél viseli, önmagukban e körülmények nem fordítják meg a bizonyítási terhet, és nem teremtenek a régi Pp. alkalmazásában nem értelmezhető bizonyítási szükséghelyzetet a fél javára [1991. XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) és (3) bek., 63. § (2) bek.; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 265. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az adós között hibás teljesítés tárgyában a Zalaegerszegi Törvényszék előtt polgári peres eljárás volt folyamatban. A felek a 2015. április 20-i tárgyaláson a bíróság által jóváhagyott egyezséget kötöttek, mely szerint az adós kft. 2015. július 1. és 2015. szeptember 30. között a felperes lakóházán elvégzi a 12 pontban felsorolt építési, javítási munkákat azzal, hogy amennyiben e határidőben a munkákat mégsem teljesíti, 4 888 000 forint megfizetésére köteles a felperes részére.[2] Az egyezségkötés időpontjában az adós ügyvezetője és egyúttal egyik többségi befolyással rendelkező tagja az alperes volt.
[3] Az alperes és házastársa 2015. november 20-án az adós tekintetében 500 000 forint vételáron üzletrész-átruházási szerződést kötött a K. Kft.-vel. Az adós új tulajdonosa e napon módosította az alapító okiratot, a törzstőkét 3 000 000 forintra felemelte, és új ügyvezetőt nevezett ki az ukrán illetőségű S. R. személyében.
[4] Az adós ellen a felperes kérelme folytán 2016. augusztus 25-án felszámolási eljárás indult. Az új ügyvezető a felszámolás elrendelése után a zárómérleg készítési, valamint iratátadási kötelezettségének nem tett eleget. A felperes a felszámolási eljárásban 4 888 000 forint és járulékai erejéig hitelezői igényt jelentett be. A felszámolás - egyszerűsített módon - befejeződött, a bíróság az adóst a cégnyilvántartásból 2017. július 28-án törölte.
[5] A P. T. B. Kft. 2012. évi mérlegének szöveges melléklete szerint a mérleg főösszeg: 17 680 000 forint, eredmény: 6 067 000 forint, forgóeszköz: 17 672 222 forint, követelés: 16 368 000 forint, kötelezettség: 3 581 000 forint. A 2013. évi mérleg szöveges beszámolója szerint a mérleg főösszeg: 10 311 000 forint eredmény: -6 188 000 forint, forgóeszköz: 10 168 000 forint, követelés: 9 748 463 forint, kötelezettség: 898 839 forint. A 2014. évi mérleg szerint mérleg főösszeg: 7 582 000 forint, eredmény: -2 600 000 forint, kötelezettség: 745 000 forint, követelés: 6 488 220 forint volt.
[6] A felperes 2015. május 11-én 3 000 000 forintot, 2015. július 23-án 800 000 forintot, 2015. szeptember 1-én 400 000 forintot vett át az adóstól átvételi elismervénnyel.
[7] A NAV Zala Megyei Igazgatósága az adós adófolyószámláján 2015. november 4-én 1 085 000 forint adótúlfizetést tartott nyilván 72 000 forint adófizetési kötelezettséggel szemben.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-a alapján kérte annak megállapítását, hogy az alperes, aki a felszámolás kezdő időpontját megelőzően az adós kft. vezető tisztségviselője volt, ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel 4 888 000 forint és járulékai hitelezői igénye kielégítését meghiúsította. Hitelezői érdeket sértő magatartásként állította, hogy az alperes - az adós képviseletében - úgy kötött egyezséget, hogy tudta, az egyezségben vállaltakat az adós nem tudja és nem is akarja teljesíteni, illetve az egyezségkötést megelőzően kiürítette a céget. Álláspontja szerint az alperes felelőssége az üzletrész eladása után is fennáll, mert "árnyékügyvezetőként" igazgatta a céget, amelynek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy az egyezség végrehajtása iránt indított eljárásban végrehajtási kifogást terjesztett elő, illetve eljárt annak érdekében, hogy a végrehajtás megszűnjön. Szerinte "árnyékügyvezetőként" a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségek megszegése az alperessel szemben a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésének alkalmazását megalapozza.[9] A felperes másodlagosan a Cstv. 63. § (2) bekezdése alapján kérte az alperes felelősségének megállapítását hivatkozva arra, hogy az alperes felelőssége az adós társaság felé érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikára figyelemmel is fennáll, mert szerinte valószínűsíthető, hogy az alperes az adós cég bevételeit a szintén a tulajdonában álló másik gazdasági társaságba irányította át.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítását célozta. Tagadta, hogy a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított volna. A letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tett, a felszámoló felé az irat- és vagyonátadási kötelezettség nem őt, hanem az új ügyvezetőt terhelte, továbbá nem volt "árnyékügyvezető", 2015. november 20-ával mindenféle irányító szerepe, befolyása megszűnt, az iratokat átadta az új ügyvezetőnek. Utalt arra is, hogy a kft. az egyezségben vállaltakat - 5 492 forint híján - megfizette. Vitatta, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lett volna akár az egyezségkötés, akár az üzletrész-átruházás időpontjában, kiemelte, hogy ezt követően az adós 1 200 000 forintot teljesített, és adó folyószámláján még 2015. november 4-én is 1 000 000 forint túlfizetés állt fenn.
Az első- és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésében írt vélelem nem áll fenn, mert az alperes az éves beszámoló letétbehelyezési és közzétételi kötelezettségének ügyvezetése alatt eleget tett, nem volt az adós "árnyékügyvezetője", így az irat- és vagyonátadási kötelezettség elmulasztása sem alapozza meg vele szemben a vélelem alkalmazását. Rámutatott: vélelem hiányában a felperest terhelte egyrészről annak a tényállításának a bizonyítása, hogy az általa megjelölt hitelezői érdeket sértő magatartás - az egyezségkötés - időpontjában az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, másrészről - másodlagos keresetére figyelemmel - annak bizonyítása, hogy az alperes tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, mely tényeket azonban nem bizonyította. Kifejtette, az a tény, hogy az alperes értékesítette az üzletrészét, felveti a hitelezői érdekekkel ellentétes magatartás gyanúját, azonban nem bizonyítja azt, hogy az egyezségkötés időpontjában a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben lett volna, illetve, hogy az alperes nem a hitelezők érdekeinek megfelelően járt volna el, az adós bevételeit a tulajdonában álló más gazdasági társaságba irányította volna át.[12] Kitért arra, hogy az új ügyvezető tanúkénti meghallgatására irányuló külföldi bizonyítás eredménytelen volt, szakértői bizonyítás a szükséges iratanyag hiányában nem volt elrendelhető. Az állított két cég közötti pénzmozgás bizonyítására a felperes kérhette volna az adós cég bankszámlájára vonatkozó megkeresést, csatolhatta volna az alperes másik cégének nyilvánosan elérhető beszámolóit, ezt azonban nem tette meg.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[14] Határozatának indokolásában elsődlegesen kiegészítette a tényállást az adós kft. 2012., 2013. és 2014. évi mérleg főösszegek, eredmények, forgóeszközök, követelések és kötelezettségek adataival. Rögzítette, hogy a felperes 2015. május 11-én 3 000 000 forintot, 2015. július 23-án 800 000 forintot, 2015. szeptember 1-jén 400 000 forintot vett át az adóstól átvételi elismervénnyel, továbbá azt, hogy az illetékes adóhatóság az adós adófolyószámláján 2015. november 4-én 1 085 000 forint adótúlfizetést tartott nyilván 72 000 forint adófizetési kötelezettséggel szemben.
[15] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján is egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes felelőssége sem a Cstv. 33/A. §-a, sem a 63. § (2) bekezdése alapján nem állapítható meg, valamint, hogy a perbeli esetben a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése szerinti vélelem nem áll fenn.
[16] A másodfokú bíróság ugyanakkor mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásából az "árnyékügyvezetővel" kapcsolatban írtakat, mert a (3) bekezdés szerinti vélelem az "árnyékügyvezetővel" szemben fel sem merülhet. A Cstv. ugyanis e vélelem alkalmazását mulasztáshoz köti, mulasztás pedig csak azt terhelhet, akinek törvényi kötelezettsége van. Rámutatott: az esetleges "árnyékügyvezető" nem minősül az adós törvényes képviselőjének, így közzétételi, letétbehelyezési, mérlegkészítési, irat- és vagyonátadási kötelezettség nem terheli, de e kötelezettségek jó részét - képviseleti, cégjegyzési jog hiányában - nem is tudná teljesíteni.
[17] Kiemelte, hogy vélelem hiányában - az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontja szerint - a Cstv. 33/A. §-ára alapított kereset tekintetében a felperest terhelte annak a ténynek a bizonyítása, hogy az alperes (helyesen: az adós) fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt a megjelölt hitelezői érdeket sértő magatartás időpontjában. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy e tényt a felperes nemcsak nem bizonyította, hanem a kiegészített tényállásban rögzített tények ennek ellenkezőjét támasztják alá, azt, hogy az adós sem az egyezségkötés időpontjában, sem azt követően, az alperes vezető tisztségviselői jogviszonyának fennállása alatt nem volt fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben. Ezt az alperes által közzétett mérlegadatok, a készpénzes kifizetések és az adó folyószámlán mutatkozó túlfizetés is alátámasztja.
[18] A jogerős ítélet indokolása szerint az adós (helyesen: az alperes) vezető tisztségviselői időszakában fennálló fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet hiányában a felperes által felrótt magatartást, annak hitelezői érdeket sértő voltát vizsgálni sem kellett. E körben a másodfokú bíróság ezért csak utalt arra, hogy az egyezség megkötése vagy annak megszegése - vagyoncsökkenés hiányában - vezetői felelősséget semmiféle mögöttes szándék esetén sem alapozna meg, és e tények nem adnának alapot annak megállapítására sem, hogy a felszámolási eljárás során a hitelezői igények kielégítése e tényekkel okozati összefüggésben hiúsult meg, mert ezeknek a magatartásoknak az adós vagyonára kiható negatív hatása - amely elengedhetetlen a felelősség megállapításához - még elviekben sem volt.
[19] A másodfokú bíróság szerint a felperesnek az a kereseti tényállítása, hogy az alperes "kiürítette" az adós céget, a pénzeszközöket más cégekben helyezte el, alkalmas lehet a Cstv. 63. § (2) bekezdésében írt felelősség megalapozásához. E tényeket azonban a felperes nem bizonyította, az erre alkalmas bizonyítási eszközöket nem vette igénybe, a szükséges bizonyítási indítványokat nem terjesztette elő, egyéb, tartósan hátrányos üzletpolitika megállapítására alapot adó magatartásra nem is hivatkozott. Így az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet mindkét előterjesztett jogcímen.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és - tartalmilag - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének helyt adó határozat hozatala érdekében. Megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 164. § (1) bekezdését, a Cstv. 33/A. § (1), (3) bekezdését és a 63. § (2) bekezdését jelölte meg.[34] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felperes felülvizsgálati kérelmének tartalmára tekintettel a Kúria mindenekelőtt a felülvizsgálati eljárás jogi természetét és kereteit rögzíti.[36] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, nem egyfajta "harmadfokú eljárás", hanem szigorú eljárási szabályok szerinti rendkívüli perorvoslat. Tárgya a jogerős ítélet [régi Pp. 270. § (2) bekezdés], amelynek jogszabálysértő jellegét a Kúria kizárólag a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek mindenben megfelelő felülvizsgálati hivatkozások körében vizsgálhatja érdemben. Ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. és 4. pontja].
[37] A fentieknek a felperes felülvizsgálati kérelme tekintetében az a jelentősége, hogy míg a felperes megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 164. § (1) bekezdését, valamint a Cstv. 33/A. § (1), (3) bekezdését és a 63. § (2) bekezdését jelölte meg, kérelme szöveges indokolásában - annak tartalma [régi Pp. 3. § (2) bekezdése] szerint - a megállapított, valamint a másodfokú bíróság által kiegészített tényállást támadta, ám ehhez kapcsolódóan adekvát jogszabályhelyet [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] nem jelölt meg, annak megsértésére nem hivatkozott. Ehhez kapcsolódóan a Kúria kiemeli, hogy önmagában a régi Pp. 164. § (1) bekezdésére mint eljárási szabálysértésre történt hivatkozás még esetleges megalapozottsága esetén sem tenné vizsgálhatóvá, ennélfogva felülmérlegelhetővé a megállapított és kiegészített tényállást és az eljárt bíróságok azokból levont következtetését, azaz a bizonyítékok mérlegelését. A Kúria a felülvizsgálati keretek [régi Pp. 275. § (2) bekezdés] körében tehát ezeket nem vizsgálhatta, amiből következően a kiegészített tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni.
[38] Az így meghatározott felülvizsgálati keretek között eljárva, a felülvizsgálat eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő, ezért a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[39] A felperes keresete elsődleges jogcímeként a Cstv. 33/A. § (1) és (3) bekezdésére hivatkozott. E két összefüggő jogszabályhely szerinti körülmények bizonyítása tárgyában a másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá jogerős ítéletében [17]-[18] pontjaiban arra, hogy az alperes személyét illetően a Cstv. 31. § (1) bekezdés a)-d) pontjai tekintetében értékelhető mulasztás hiányában a Cstv. 33/A. § (3) bekezdésének megfelelő törvényi vélelem nem állt fenn, és arra is, hogy e vélelem hiányában az alperes vezető tisztségviselői felelőssége kiindulópontja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállta lett volna, amelyet azonban a felperes nem bizonyított.
[40] A felülvizsgálati kérelemben a fentiek szerint nem támadott tényállás alapján e jogerős ítéleti megállapításokat és következtetéseket a felülvizsgálati hivatkozások fentebb említett hiányossága okán a Kúria érdemben nem is vizsgálhatta.
[41] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban is, hogy fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállta hiányában az alperes vezető tisztségviselői időszakára vonatkozóan sem kellett vizsgálni a felperes által állított, az alperes terhére rótt magatartásokat.
[42] A felperes által felülvizsgálati kérelmében hivatkozott "természetes vélelmek" és "ideiglenes igazságok" kapcsán a Kúria hangsúlyozza, hogy az eljárásban alkalmazandó perrendtartás (régi Pp.) nem szabályozza a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. § (2) bekezdése szerinti ún. bizonyítási szükséghelyzet jogintézményét, amelynek fennállta azonban az adott ügyben nem is lett volna megállapítható. A felperes által előterjesztett kereset elsődleges és másodlagos jogcímei tekintetében ugyanis a régi Pp. felperes által is hivatkozott 164. § (1) bekezdése értelmében - és arra figyelemmel, hogy a Cstv. 33/A. § (3) bekezdése szerinti vélelem nem állt fenn - egyértelműen a felperest terhelte a bizonyítás a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, majd - ennek bizonyítottsága esetén - az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása, illetve másodlagos kereseti jogcíme körében a Cstv. 63. § (2) bekezdésével összefüggésben az alperes által az adós társaság irányában érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitika fennállta tekintetében. A felperes által hivatkozott perjogi körülmények (új ügyvezető idézésének sikertelensége, szakértői bizonyítás lefolytathatatlansága a szükséges alapadatok hiányában) nem fordították meg a bizonyítási terhet, és nem teremtettek a Pp. már említett 265. § (2) bekezdésében szabályozott, de a régi Pp. alkalmazásába nem értelmezhető bizonyítási szükséghelyzetet a felperes javára. Ezek a körülmények a polgári perbeli általános bizonyítási kockázat körében értékelhetőek, amint arra mindkét fokon eljárt bíróság is helytállóan mutatott rá.
[43] A Kúria ezzel összefüggésben kiemeli azt is, hogy felülvizsgálati kérelmében a felperes maga is csupán állította, hogy az adott ügyben az alperes rendelkezne azokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, melyek a hiányolt bizonyítékokat eredményezhették volna, de ezzel összefüggésben semmilyen konkrétumot nem jelölt meg. Az alperes "árnyékügyvezetői" tevékenységével kapcsolatos felperesi állítások a fentiekből következően ugyancsak bizonyítatlanok maradtak, a felperes e körben előadott puszta vélekedése a bizonyítottságot még a valószínűsítés szintjén sem érte el.
[44] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.30.388/2021/4.)