adozona.hu
BH 2022.9.249
BH 2022.9.249
A hulladéklerakási járulék az Art. rendelkezései értelmében nem minősül adónak, ezért a hulladékgazdálkodási járulékkal összefüggő kötelezettségek nem adókötelezettségek. A hulladékgazdálkodási hatóság nem adóhatóság, a hulladékgazdálkodási járulékkal összefüggő hatósági eljárás az Ákr. szerinti kivett eljárásnak sem tekinthető, ezért a hulladékgazdálkodási hatóság eljárására az Ákr. szabályai irányadóak azzal, hogy a járulékfizetésre kötelezett bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, valamint hulla
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2021. február 10. napján kelt, PE/KTFO/01186-1/2021. számú megbízólevél kézbesítésével 2021. február 15. napján az adó alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzési eljárást indított a felperes gazdasági társasággal szemben az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdése és 90. §-a alapján a hulladékgazdálkodásról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 68-69. §-aiban, valamint a hulladéklerak...
BH 2022.9.249 A hulladéklerakási járulék az Art. rendelkezései értelmében nem minősül adónak, ezért a hulladékgazdálkodási járulékkal összefüggő kötelezettségek nem adókötelezettségek.
A hulladékgazdálkodási hatóság nem adóhatóság, a hulladékgazdálkodási járulékkal összefüggő hatósági eljárás az Ákr. szerinti kivett eljárásnak sem tekinthető, ezért a hulladékgazdálkodási hatóság eljárására az Ákr. szabályai irányadóak azzal, hogy a járulékfizetésre kötelezett bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, valamint hulladéklerakási járulék és pótlékfizetési kötelezettségének elmulasztása esetén az Art. jogkövetkezményeit kell alkalmazni [2017. évi CLI. törvény (Air.) 9. §, 11. §, 22. §; 2017. évi CL. törvény (Art.) 6. § (2) bek., 7. §, 9. §; 2016. CL. törvény (Ákr.) 7. § (1)-(2) bek., 8. § (1) bek.; 2012. évi CLXXXV. törvény (Ht.) 69. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a 2021. február 10. napján kelt, PE/KTFO/01186-1/2021. számú megbízólevél kézbesítésével 2021. február 15. napján az adó alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzési eljárást indított a felperes gazdasági társasággal szemben az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 89. § (1) bekezdése és 90. §-a alapján a hulladékgazdálkodásról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) 68-69. §-aiban, valamint a hulladéklerakási járulék megfizetéséről és felhasználásának céljairól szóló 318/2013. (VIII. 28.) Korm. rendeletben szabályozott hulladéklerakási járulékra vonatkozó nyilvántartási, adatszolgáltatási, megfigyelőrendszer-üzemeltetési és járulékfizetési kötelezettség teljesítése tárgyában a 2019. október 1. és 2020. december 31. közötti ellenőrzési időszakra nézve.[2] Az alperes az adóellenőrzési eljárás során tett megállapításait a 2021. május 6. napján kelt, PE/KTFO/01186-24/2021. számú jegyzőkönyvben foglalta össze.
[3] Az alperes ezt követően a 2021. június 17. napján kelt, PE/KTFO/01186-26/2021. számú határozatával a felperes terhére 2019. IV. negyedéve vonatkozásában - hibás adattartalommal benyújtott adatszolgáltatásra tekintettel - 2 708 100 forint hulladéklerakási járulék adónemben fennálló, teljes egészében adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, erre tekintettel pedig 1 354 050 forint adóbírságot, valamint 199 873 forint késedelmi pótlékot állapított meg, és kötelezte a felperest, hogy ezeket az összegeket a határozat véglegessé válásától számított 15 napon belül fizesse meg. Az alperes ezen felül megállapította határozatában, hogy a felperesnek 2019. IV. negyedévében 67 846 320 forint, 2020. I. negyedévében 61 732 440 forint, 2020. II. negyedévében 65 358 120 forint, 2020. III. negyedévében 70 307 400 forint, 2020. IV. negyedévében pedig 70 065 180 forint, összesen 332 601 360 forint hulladéklerakási járuléktartozása áll fenn, amelynek a befizetés napjáig esedékes késedelmi pótlékkal együtt történő haladéktalan megfizetésére kötelezte a felperest.
[4] Határozatának indokolásában a Ht. 69. § (4) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) alapján ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező, az adó, költségvetési támogatás alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzési eljárást folytatott le a 2019. IV. és a 2020. I-IV. adóévek vonatkozásában. Ezen felül az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 8. § (1) bekezdésének, valamint az Air. 9. §-ának idézésével kifejtette, hogy a hatályos eljárásjogi szabályozás értelmében az adóigazgatási eljárásban - mint amilyen a jelen adókötelezettség ellenőrzése is - az Ákr. alkalmazásának nincs helye, ezért a tárgyi ügyben az Art. mellett az Air. rendelkezései irányadóak.
[5] Az alperes határozatában rögzítette, hogy a felperest hulladéklerakási járulék adónem vonatkozásában is terhelik az Art. 9. §-ában foglalt adókötelezettségek, így a nyilvántartási, az adatszolgáltatási és az adófizetési kötelezettség is. A felperes adatszolgáltatási kötelezettségének megsértése kapcsán az alperes határozatát a Ht. 68. § (6) bekezdésére, az Art. 7. § 4. pontjára, a 144. § (1) bekezdésére, a 146. § (1) bekezdésére, a 217. § (1) bekezdésére, a 215. § (1), (3)-(5) bekezdéseire és a 206. § (1)-(2) bekezdéseire alapította. A felperes hulladéklerakási járulékfizetési kötelezettségének megsértése kapcsán az alperes határozatát a Ht. 68. § (2) és (4) bekezdésére alapította.
[6] Az alperes határozatában ezen felül hivatkozott arra is, hogy amennyiben a felperes a rendelkező részben szereplő fizetési felhívásnak nem tesz eleget, az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) 1. § (1)-(2) bekezdései, a 29. § (1) bekezdésének 1) pontja, valamint az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 42. § (3) bekezdése alapján az alperes megkeresésére az adóhatóság intézkedik a behajtás iránt.
A kereset és a védirat
[7] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes PE/KTFO/01186-26/2021. számú határozatának, másodlagosan az alperes PE/KTFO/00151-12/2020. számú határozatának megsemmisítését kérte.[8] Az elsőfokú bíróság az alperes PE/KTFO/00151-12/2020. számú határozatának megsemmisítésére irányuló másodlagos kereseti kérelem elbírálását - amely eltérő időszakra szintén hulladéklerakási járulék, bírság és pótlék megfizetésére vonatkozott - jelen ügytől elkülönítette.
[9] A felperes az elsődleges kereseti kérelme kapcsán - részletesen idézve az észrevételében foglaltakat - kifejtette, hogy az alperes a jegyzőkönyvben foglaltakra tett észrevételeit nem vette figyelembe, megsértve ezzel az Ákr. 62. §-át és 81. § (1) bekezdését.
[10] Előadta továbbá, hogy az alperes olyan "adónem", a hulladéklerakási járulék tárgyában folytatott le adóellenőrzést, amely az adózásra vonatkozó jogszabályok értelmében nem minősül adónak, így az valójában nem létező eljárásnak, az alperesi határozat pedig nem létező közigazgatási cselekménynek minősül. E körben hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) 6450113175 iktatószámú, valamint a NAV Fellebbviteli Igazgatóság 6423230517/2021/NAV iktatószámú határozataira, amelyekben kifejtésre került, hogy a hulladéklerakási járulék nem minősül adónak vagy járuléknak, illetve adók módjára behajtható köztartozásnak sem. Az alperes így egy nemlétező eljárást konstruált meg, amikor adóellenőrzést végzett egy olyan kötelezettség vonatkozásában, amely nem adó, így nem is lehet adóellenőrzés tárgya. Kiemelte, hogy a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos hatósági ügy nem szerepel az Ákr. 8. § (1) bekezdése szerinti kivételek között sem, így az alperes ezzel kapcsolatos eljárására az Ákr. szabályait kell alkalmazni.
[11] Utalt továbbá a Pénzügyminisztérium PM/117875-1/2021. számú tájékoztató levelére is, amely szerint a hulladéklerakási járulék nem adó vagy járulék az Art. rendszerében, az alperes az Air. 9. §-a és 22. §-a értelmében nem minősül adóhatóságnak, a felperes nem minősül adózónak, a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos eljárások nem tekinthetőek adóigazgatási eljárásnak, a Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettségek pedig a Ht. mint ágazati jogszabály alapján állnak fenn, így az Air. egyáltalán nem, az Art. pedig csak az ott taxatíve felsorolt esetekben alkalmazható. Utalt továbbá arra is, hogy a tájékoztató levél szerint nem állapítható meg, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) helyébe lépő Art. és Air. alkalmazhatóak lennének a hulladéklerakási járulék megfizetésének ellenőrzése során.
[12] Kifejtette, hogy az alperesi határozat olyan súlyos fogyatékosságban szenved, hogy jogilag nemlétezőnek kell tekinteni, így az joghatás kiváltására nem alkalmas, mivel egy létező hatóság egy nemlétező hatósági jogkört gyakorolt. Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az Ákr. 123. §-ához fűzött kommentárra.
[13] Előadta, hogy az alperes ennek következtében megsértette a rá irányadó valamennyi eljárási szabályt, így különösen az Ákr. 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, a 9. §-t, a 17. §-t, a 62. § (2) bekezdését, a Ht. 69. § (4) bekezdését, az Air 9. §-át, a 72-74. §-t, a 122. §-t, a 130. §-t, a 115. § (1) bekezdését, a 117. § (1) bekezdését, az Art. 6. § (2) bekezdését, a (3) bekezdés a) pontját, a 7. § 4. pontját, a 9. §-t, a 77. §-t, a 144. § (1) bekezdését, a 146. § (1) bekezdését, a 217. § (1) bekezdését, a 206-207. §-t, a 209. §-t, valamint a 215. §-t.
[14] Az alperes védiratában a felperes másodlagos kereseti kérelme vonatkozásában a keresetlevél elkésettség miatti visszautasítását, míg elsődleges kereseti kérelme vonatkozásában a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak változatlan formában történő fenntartása mellett.
A jogerős ítélet
[19] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát annak meghozatalára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.[20] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az alperesi határozat nem létező voltára, mivel az alperes egy létező hatóság, amely alakilag nem kifogásolt határozatot hozott egy létező eljárás (adóigazgatási eljárás) keretében. Hivatkozott arra is, hogy bár az alperes eljárásának alapjául hulladékgazdálkodási jogkörét jelölte meg, az adóellenőrzési eljárás 2021. február 15-i megindulásakor hatályos Ht. 69. § (4) bekezdésének szövege szerint környezetvédelmi hatóságként járhatott volna el. Tekintettel azonban arra, hogy a 71/2015. (III. 30.) és 123/2021. (III. 12.) Korm. rendeletek környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási hatóságként egyaránt az alperest jelölték ki, e helytelen hivatkozás nem eredményezte az alperesi határozat semmisségét az Ákr. 123. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[21] Az alperes által lefolytatott hatósági eljárásra irányadó eljárási szabályok kapcsán megállapította, hogy az Ákr. 8. § (1) bekezdése határozza meg azokat a hatósági eljárásokat, amelyekre az Ákr. hatálya nem terjed ki, ugyanakkor ezek között a "hulladéklerakási eljárás" nem szerepel. A Ht. 69. § (1)-(2) bekezdéseire hivatkozással rögzítette azt is, hogy a környezetvédelmi hatóság a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos ellenőrzési, intézkedési hatáskörét az Ákr. szabályai alapján gyakorolja, a Ht. ágazati szabályaival összhangban.
[22] Utalt arra is, hogy az Ákr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja alapján az adó- és vámigazgatási eljárás nem tartozik az Ákr. hatálya alá. E körben idézte az Art. tárgyi hatályát megállapító 6. § (2) bekezdésének c) pontját, amely szerint az Art. hatálya kiterjed az a) és b) pont szerinti befizetésekkel és költségvetési támogatásokkal kapcsolatos eljárásra, ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Tekintettel arra, hogy a Ht. 69. § (2) bekezdése szerint a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos ellenőrzés a környezetvédelmi hatóság és nem az adóhatóság hatáskörébe tartozik, valamint a Ht. 68. § (1) bekezdéséből a 2018. január 1. napjától hatályos módosítással kikerült a hulladéklerakási járulék adók módjára történő behajthatósága, a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos eljárás nem tartozott az adóhatóság hatáskörébe. Következésképp az alperesnek a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos ellenőrzést az Ákr. szabályai alapján kellett volna lefolytatnia.
[23] Az eljárt bíróság egyetértett a felperessel abban is, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésének az Art.-ra utaló szabályát úgy kell értelmezni, hogy az ott felsorolt kötelezettségek nem teljesítése esetén az Art. jogkövetkezményekre vonatkozó szabályait kell alkalmaznia az alperesnek. Hozzátette, hogy az alperes ilyen esetben sem adóhatósági jogkörben, és nem adóigazgatási eljárás keretén belül jár el.
[24] Mindezekre tekintettel az ügyben eljárt bíróság megállapította, hogy az alperes nem az ügyben irányadó jogszabályt alkalmazva járt el a megelőző eljárás során, így az alperesi határozatot a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés c) pontja alapján a meghozatalára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, előírva, hogy az új eljárás során az Ákr. szabályai szerint folytathatja le az ellenőrzést, valamint kötelezheti a felperest a járulék megfizetésére, míg a nyilvántartási, adatszolgáltatási, járulékbefizetési kötelezettségek esetleges nem teljesítése miatt az Art.-ban meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja a felperessel szemben.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, valamint szükség esetén a törvényszék új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.[26] Felülvizsgálati kérelmének indokolásában kifejtette, hogy a jogerős ítélet az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, amelynek vizsgálata a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása, valamint a felvetett jogkérdés különleges súlya és társadalmi-gazdasági jelentősége miatt is indokolt. E körben hivatkozott arra, hogy a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos korábbi bírósági döntések nem vitatták az adózásra vonatkozó szabályoknak az alperes általi alkalmazását, valamint kifejtette, hogy az ügy kimenetele veszélyeztetheti a központi költségvetés hulladéklerakási járulékból fakadó bevételeit, és a járulékfizetésre kötelezettek fizetési hajlandóságát is.
[27] Kifejtette, hogy a hulladéklerakási járulék bevezetésével a jogalkotó célja az volt, hogy a hulladéklerakók üzemeltetőit arra ösztönözze, hogy bizonyos hulladékáramokat a lerakóktól eltérítsenek, valamint a Ht.-ben meghatározott hasznosítási arányokat teljesítsék. Utalt arra, hogy e célok elérése érdekében a hulladéklerakó üzemeltetőjének, illetve az ártalmatlanítási művelet végzőjének a lerakott, ártalmatlanított hulladék mennyisége után kell hulladéklerakási járulékot fizetnie.
[28] Előadta, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésének az eljárás megindításakor hatályos szövege szerint, ha a járulékfizetésre kötelezett a bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási, valamint a hulladéklerakási járulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon környezetvédelmi hatóságot kell érteni. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésének tartalma annak hatályba lépése óta jelentősen nem változott, a jelenleg hatályos szövegváltozat annyiban tér el, hogy környezetvédelmi hatóság helyett hulladékgazdálkodási hatóságot említ.
[29] Kifejtette, hogy a felperesnél a lezárt időszakot eredményező, az adó alapjának és összegének vizsgálatára irányuló adóellenőrzést a Ht. 69. § (4) bekezdésére tekintettel az Air. 89. § (1) bekezdése és 90. §-a alapján indította meg.
[30] Hivatkozott arra, hogy a hulladéklerakási járulék bevezetése óta egyértelmű volt az a jogalkotói szándék, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdése értelmében az alperes (és korábban jogelődje) a hulladéklerakási járulék megállapítása és végrehajtása során adóhatóságként, "az adózás rendjére vonatkozó eljárási szabályok" szerint járjon el. Utalt arra is, hogy ezen eljárási szabályok alatt a régi Art.-ot, majd 2017. január 1-jétől az Art.-t, az Air.-t és az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) kell érteni. Megjegyezte, hogy ezeknek az anyagi és eljárási szabályoknak az egységét mutatja az is, hogy a régi Art.-ot az Air. helyezte hatályon kívül. Mindezekre tekintettel a hulladékgazdálkodási hatóságnak adóigazgatási eljárást kell lefolytatnia azzal a járulékfizetésre kötelezettel szemben, aki a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, valamint járulék- és pótlékbefizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget.
[31] Arra is hivatkozott, hogy az ítélet helytelenül értelmezi az Art. tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéseit. E körben kifejtette, hogy az Art. 6. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Art. hatálya kiterjed a járulékkal összefüggő, a központi költségvetés javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre. Tekintettel arra, hogy a hulladéklerakási járulék egy törvényen, a Ht. rendelkezésein alapuló, a központi költségvetést megillető járulék, az az Art. hatálya alá vonható. Hozzátette, hogy az Art. hatékonyan csak az Air. és az Adóig. vhr. rendelkezésein keresztül tud érvényesülni.
[32] A Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt, "az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni" szövegrész értelmezésével összefüggésben kifejtette, hogy a régi Art. helyébe lépő Art. már csak az egyes adókötelezettségekre vonatkozó adóigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó részletszabályokat tartalmazza, az általános eljárási szabályokat nem, mivel utóbbiak az Air-ban és az Adóig. vhr.-ben kerültek rendezésre. Erre tekintettel a Ht. 69. § (4) bekezdésének "az adózás rendjéről szóló törvény" megfogalmazása tehát már nem egzakt, mivel az adóellenőrzés és jogkövetési vizsgálat lefolytatása során szükséges az általános eljárási szabályok alkalmazása is, amelyeket az Art. már nem tartalmaz.
[33] Arra is hivatkozott, hogy ha az alperes nem folytathat le adóigazgatási eljárást, és ennek keretében nem szankcionálhatja a hulladéklerakási járulékkal kapcsolatos kötelezettségek nem teljesítését, valamint nem kezdeményezheti az adóhatóságnál a végrehajtási eljárás foganatosítását, az veszélyezteti a központi költségvetés hulladéklerakási járulékbevételét. Utalt arra is, hogy az Air. 89. § (1) bekezdés a) pontja és a 90. §-a alapján indított adóellenőrzési eljárás ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményez. Ennek hiányában ugyanakkor a járulékfizetésre kötelezettek bármikor, önhatalmúlag módosíthatják az önbevalláson alapuló adatszolgáltatást, és ezáltal a hulladéklerakási járulék összegét is.
[34] A hulladéklerakási járulékkal összefüggő hatósági döntések végrehajtása kapcsán kifejtette, hogy bár a járulék adók módjára történő behajthatósága kikerült a Ht. 68. § (1) bekezdéséből, a jogalkotói szándék egyértelműen az, hogy a határidőn belül nem teljesített hulladéklerakási járulék- és pótlékbefizetési kötelezettség tekintetében a végrehajtást az Ákr. 133. § (1) bekezdése alapján a döntést hozó hatóság rendelje el, míg a végrehajtást az Ákr. 134. § (1) bekezdése alapján az állami adóhatóság foganatosítsa. E körben hivatkozott az Avt. 1. § (1) és (2) bekezdéseire is. Hozzátette, hogy az állami költségvetés hulladéklerakási járulékból származó bevétele kizárólag az adóigazgatási eljárás lefolytathatósága esetén biztosítható, amit a Ht. 69. § (4) bekezdésének megfogalmazása is alátámaszt.
[35] Utalt továbbá az Ákr. 131. § (2) bekezdésére is, amely szerint háttérjogszabályként a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) kell alkalmazni, ugyanakkor, ha a végrehajtást az állami adóhatóság foganatosítja, eljárására az Ákr. végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Álláspontja szerint e szabály azt támasztja alá, hogy az adóhatóság a cselekményeinek foganatosítása során az adóigazgatási eljárási szabályok alkalmazásával tud hatékonyan eljárni.
[36] Analógiaként hivatkozott a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) 15/E. §-a szerinti vízkészletjárulékra vonatkozó törvényi rendelkezésekre.
[37] Végül csatolt egy, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkárától származó tájékoztató levelet, amely szerint a Ht. 69. § (4) bekezdésével kapcsolatos jogalkotói szándék az volt, hogy a hulladéklerakási járulék adók módjára behajtandó köztartozásként szabályozása kellő kényszerítő erőt jelentsen a járulékfizetésre kötelezett irányában, egyúttal biztosítsa a meg nem fizetés esetére a hatósági végrehajtás eredményességét. A tájékoztató levél rögzíti továbbá, hogy e jogalkotói szándék 2018. január 1-jét követően is változatlan maradt.
[38] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte annak helyes indokaira tekintettel.
[39] Kifejtette, hogy az alperes soha nem volt jogosult adóigazgatási szabályok alapján adóellenőrzést lefolytatni, valamint adóigazgatási eljárási szabályok alapján eljárni. E körben ismételten hivatkozott a NAV 6450113175 iktatószámú, valamint a NAV Fellebbviteli Igazgatóság 6423230517/2021/NAV iktatószámú határozataira, amelyek szerint a hulladéklerakási járulék nem minősül adónak vagy járuléknak, illetve adók módjára behajtható köztartozásnak sem. Ismételten utalt továbbá a Pénzügyminisztérium PM/117875-1/2021. számú tájékoztató levélére, amely szerint az Art. és a Ht. rendelkezéseiből nem vezethető le, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésében hivatkozott régi Art. helyébe lépő Art. és Air. alkalmazhatóak lennének a hulladéklerakási járulék megfizetésének ellenőrzése során. Bár a Ht. 69. § (4) bekezdés alapján a hulladékgazdálkodási hatóság egyes eljárási cselekményei során jogosult az Art. alkalmazására, ez nem jelenti azt, hogy adóhatóságnak kell tekinteni, így az alperes adóigazgatási eljárást sem folytathat le. Utalt arra is, hogy az alperes a jogalkotói szándék vonatkozásában tett megállapításait semmilyen módon nem támasztotta alá.
[40] Az Ákr. 8. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán kifejtette, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdése nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az alperes eljárása kivett eljárásnak minősül-e, valamint ilyen jogalkotói szándék sem azonosítható, így az alperesnek az eljárásait mindvégig az általános hatósági eljárásokra irányadó szabályok szerint kellett volna lefolytatnia. Erre tekintettel vitatta az alperes azon állítását, amely szerint a Ht. 69. § (4) bekezdésében szereplő "az adózás rendjéről szóló törvény" megfogalmazás nem tekinthető egzaktnak. Előadta, hogy annak vizsgálata során, hogy az alperes eljárása minősülhet-e adóigazgatási eljárásnak, az Air. 9. §-ának és 22. §-ának vizsgálatára van szükség. Tekintettel arra, hogy az Air. 22. §-a nem nevesíti az alperest adóhatóságként, valamint a Ht. 69. § (4) bekezdése sem utal erre, az alperes nem tekinthető az Air. 9. §-a értelmében adóhatóságnak, így az alperes eljárása nem tekinthető az Ákr. 8. § (1) bekezdés c) pontja alapján kivett eljárásnak. Utalt arra is, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésében szereplő hivatkozás az "adózás rendjéről szóló törvényre" még akkor sem alapozná meg alperes eljárásának kivett eljárásként való minősítését, ha az Art. hatálya valóban kiterjedne az alperes eljárására.
[41] Vitatta azt a felülvizsgálati kérelemben szereplő állítást, amely szerint a hulladéklerakási járulék az Art. hatálya alá tartozna. A hulladéklerakási járulék nem adó, valamint nem szerepel az Art. 7. § 25. pontjában foglalt, járulékként nevesített fizetési kötelezettségek között sem, erre tekintettel az alperes hulladékgazdálkodási járulékkal kapcsolatos eljárása - az Art. 6. § (2) bekezdésére figyelemmel - nem tartozik az Art. hatálya alá.
[42] Az alperesnek a végrehajtási eljárásra vonatkozó érvelése kapcsán kifejtette, hogy az alperesnek az Ákr. szerinti eljárás keretén belül is rendelkezésre állnak azok az eszközök, amelyek segítségével végrehajtásra alkalmas határozatot tud hozni a hulladéklerakási járulékra vonatkozó szabályok érvényre juttatása érdekében. E körben kifejtette, hogy az alperes az Ákr. 133. § (1) bekezdése alapján elrendelheti a végrehajtást, amelyet a 134. § (1) bekezdése értelmében az állami adóhatóság foganatosít. Ebből ugyanakkor nem következik, hogy a hulladéklerakási járulék beszedése kizárólag adóigazgatási eljárás útján lehetséges, mivel a hulladéklerakási járulékfizetési kötelezettség maradéktalanul érvényesíthető e szabályok útján is.
[43] Az alperesnek az Ákr. 131. § (2) bekezdésével kapcsolatos érvelése kapcsán kifejtette, hogy az adójogi eljárási szabályok csak az alperes Ákr. alapján meghozott végleges döntésének az állami adóhatóság által történő végrehajtása során lépnek be, de ekkor sem adóigazgatási, hanem az állami adóhatóság által foganatosítandó adóvégrehajtási eljárás keretében. Ez az eljárás nem azonos a Ht. 69. § (1)-(2) és (4) bekezdése alapján lefolytatott közigazgatási hatósági eljárással.
[44] Nem osztotta az alperes azon álláspontját sem, amely szerint az Air és az Art. együttes alkalmazhatósága jelen ügyben elengedhetetlen lenne. Utalt arra is, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdése nem általánosságban, hanem csak egyes rendelkezések vonatkozásában, feltételekkel ad felhatalmazást az alperesnek az Art. szabályainak alkalmazására, és nem adóhatóságként, valamint nem adóigazgatási eljárásban.
[45] Végül az alperes Vgtv.-re való hivatkozása kapcsán kiemelte, hogy a Vgtv. 15/E. §-ának szabályrendszere nem feleltethető meg a Ht. szabályrendszerének. A Vgtv. 15/E. § (2) bekezdése ugyanis - ellentétben a Ht. 69. § (4) bekezdésével - külön nevesíti az adóigazgatási rendtartásról szóló törvényt is, továbbá kimondja, hogy a vízügyi hatóság ezen eljárása adóigazgatási eljárásnak minősül. A Vgtv. 15/E. § (3) bekezdése továbbá azt is egyértelműen meghatározza, hogy az Art. mely rendelkezéseit nem alkalmazhatja a hatóság. A Ht. és a Vgtv. szabályozása közötti lényegi különbségek az analógiát kizárják. Utalt arra is, hogy a Vgtv. 15/E. §-ának az adóigazgatási eljárásra vonatkozó szövegrésze 2018. január 1-jei hatállyal, míg az adóigazgatási rendtartásra vonatkozó szövegrésze 2019. január 1-jei hatállyal került beiktatásra, továbbá a Vgtv.-nek az Art. nem alkalmazandó rendelkezéseit meghatározó előírásai is 2019. január 1-i hatállyal módosultak. A Vgtv. tekintetében az Art. és az Air. szétválasztását követően a jogalkotó módosította az ágazati szabályozást, míg a Ht. esetében erre nem került sor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[46] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos.[47] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[48] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Art. 6. § (2) bekezdését, valamint a Ht. 69. § (4) bekezdését, a hulladéklerakási járulék ugyanis az Art. hatálya alá vonható fizetési kötelezettség, így annak teljesítésének ellenőrzése, valamint megállapítása és behajtása során az alperesnek adóigazgatási eljárást és nem az Ákr. szabályai szerinti hatósági eljárást kellett lefolytatnia.
[49] A Kúriának ezért jelen ügyben a felülvizsgálati kérelemmel összefüggésben abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes eljárása az Ákr. szabályai szerint lefolytatandó hatósági ellenőrzésnek és hatósági eljárásnak, avagy az Air. hatálya alá tartozó adóellenőrzési és adóigazgatási eljárásnak minősül-e.
[50] A közigazgatási hatósági eljárások általános eljárási szabályait az Ákr. tartalmazza. Amennyiben egy közigazgatási ügy megfelel az Ákr. 7. § (2) bekezdésében foglalt hatósági ügy fogalmának, arra főszabályként az Ákr. 7. § (1) bekezdése értelmében az Ákr. szabályait kell alkalmazni. Az Ákr. szabályozási logikája szerint a közigazgatási hatósági ügyekben az Ákr. szabályaitól csak akkor lehet eltérni, ha arra az Ákr. kifejezett felhatalmazást ad. E felhatalmazással élt a jogalkotó, amikor az Ákr. 8. § (1) bekezdésében meghatározta a kivett eljárásokat, amelyek dogmatikailag hatósági ügynek minősülnek ugyan, de azokra a jogalkotó - különböző megfontolásokból - nem az Ákr., hanem külön ágazati eljárási törvények eljárási szabályait rendeli alkalmazni. Az Ákr. 8. § (1) bekezdésének c) pontja értemében ilyen kivett eljárásnak minősül az adó- és vámigazgatási eljárás is.
[51] A Kúriának ezért elsőként azt kellett vizsgálnia, hogy a hulladéklerakási járulékkal összefüggő bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, járulék- és pótlékfizetési kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, valamint az e kötelezettségekkel összefüggő jogkövetkezmények megállapítása során az alperesnek az Ákr. hatálya alól kivett adóigazgatási eljárás szabályai szerint kellett-e eljárnia.
[52] Az adóigazgatási eljárás fogalmát az Air. 9. §-a határozza meg. E rendelkezés értelmében az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság megállapítja az adózó jogait, kötelezettségeit, ellenőrzi az adókötelezettségek teljesítését, a joggyakorlás törvényességét, nyilvántartást vezet az adózást érintő tényekről, adatokról, körülményekről és adatot igazol, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.
[53] Az Air. tárgyi hatálya így az adókötelezettségekre, személyi hatálya pedig - elsődlegesen - az adózóra terjed ki. Az adókötelezettségeket az Art. 9. §-a határozza meg, amelyeket az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles teljesíteni. Az adózó az Air. 11. § (1) bekezdése értelmében az a személy, akinek vagy amelynek adókötelezettségét adót, költségvetési támogatást megállapító törvény, e törvény, az Art. vagy önkormányzati rendelet előírja. Az adózó számára tehát olyan adókötelezettséget, amelynek teljesítését az adóhatóság ellenőrizheti - többek között - adót megállapító törvény írhat elő.
[54] Az adó fogalmát az Art. 6. § (2) bekezdése határozza meg, amely szerint az Art. hatálya kiterjed az adóval, a járulékkal, az illetékkel, a hozzájárulással, a díjjal összefüggő, a központi költségvetés, az alapok vagy az önkormányzati költségvetés javára teljesítendő, törvényen, önkormányzati rendeleten alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó), ha annak megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése az adóhatóság hatáskörébe tartozik. Az Art. 7. § 25. pontja meghatározza a járulék fogalmát is, amely szerint járuléknak minősül a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi szolgáltatási járulék, a táppénz-hozzájárulás, továbbá a végrehajtás tekintetében a jogalap nélkül felvett és visszakövetelt társadalombiztosítási és - a társadalombiztosítási szervek által folyósított - egyéb ellátások, valamint a társadalombiztosítás ellátásainak fedezetére előírt más kötelező járulékbefizetések, ideértve a jogosulatlan kifizetőhelyi költségtérítést is.
[55] Az adóhatóságokat az Air. 22. §-a határozza meg, eszerint adóhatóság az állami adó- és vámhatóság, az önkormányzat jegyzője mint önkormányzati adóhatóság, illetve az Air. és az Art. vonatkozásában az önkormányzati adóhatóság döntései elleni fellebbezések elbírálására jogosult hatóság.
[56] A Kúria szerint a hulladéklerakási járulék kétségtelenül köztehernek, a központi költségvetés javára teljesítendő fizetési kötelezettségnek tekinthető a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 28. § (1) bekezdése értelmében. Ugyanakkor a fentiekben kifejtett jogszabályi rendelkezésekre tekintettel az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy a hulladéklerakási járulék az Art. hatálya alá vonható lenne. Az Art. 7. § 25. pontja járulék alatt ugyanis kizárólag a társadalombiztosítási ellátások fedezetéül szolgáló, ellátási jogosultságot keletkeztető járulékokat érti, az egyéb járulékokat - ideértve a hulladéklerakási járulékot is - nem sorolja e körbe. A hulladéklerakási járulék továbbá nem sorolható be az Art. 6. § (2) bekezdésének a) pontjában felsorolt egyéb fizetési kötelezettségek (szűk értelemben vett adó, illeték, hozzájárulás, díj) közé sem. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hulladéklerakási járulék az Art. 6. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében - mint arra a felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében - nem minősül adónak.
[57] Mindezekre figyelemmel a hulladéklerakási járulékkal összefüggő kötelezettségek sem minősülhetnek adókötelezettségnek az Art. 9. §-a szerinti értelemben, a hulladéklerakási járulék fizetésére kötelezett személy pedig nem tekinthető adózónak sem az Air. 11. §-a alapján. Így a hulladéklerakási járulékkal összefüggő bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási, járulék- és pótlékfizetési kötelezettségek megállapítására, azok teljesítésének ellenőrzésére, valamint az e kötelezettséggel összefüggő jogkövetkezmények megállapítására az Air. tárgyi hatálya az Air. 9. §-a alapján nem terjed ki, tehát adóellenőrzési, valamint adóigazgatási eljárás lefolytatására e körben nincs lehetőség.
[58] Az alperes eljárása azért sem tekinthető adóellenőrzési vagy adóigazgatási eljárásnak, mivel az Air. 9. §-a értelmében az adóigazgatási eljárás lefolytatására az adóhatóság jogosult, a hulladékgazdálkodási hatóság azonban - az Air. 22. §-ára figyelemmel - nem minősül adóhatóságnak.
[59] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy helyes a törvényszék azon ítéleti következtetése, amely szerint a hulladéklerakási járulékkal összefüggő hatósági eljárás nem tekinthető az Ákr. 8. § (1) bekezdés c) pontja szerinti kivett eljárásnak, adóigazgatási eljárásnak.
[60] Az alperes arra is hivatkozott felülvizsgálati kérelmében, hogy a törvényszék a Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt szabályt is tévesen értelmezte, az alperesnek ugyanis a hulladéklerakási járulék ellenőrzése és megállapítása során e szabály, valamint a mögötte húzódó jogalkotói szándék következtében is adóhatóságként, illetve "az adózás rendjére vonatkozó eljárási szabályok szerint" kell eljárnia, mivel az anyagi jogszabályi rendelkezések érvényesítésére csak a megfelelő eljárási jogszabály, az Air. és az Adóig. vhr. alapján kerülhet sor.
[61] A Kúria ezért azt is vizsgálta, hogy a Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt szabálynak tulajdonítható-e olyan jelentéstartalom, amely alapján az alperes eljárására az adóigazgatási eljárás szabályait kell alkalmazni.
[62] A Ht. 69. § (4) bekezdésének az alperes által lefolytatott adóellenőrzési eljárás megindulásakor hatályos szövege szerint a járulékfizetésre kötelezett a bejelentési, a nyilvántartási, az adatszolgáltatási, valamint a hulladéklerakási járulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon környezetvédelmi hatóságot kell érteni. E jogszabályi rendelkezés 2021. március 1. napjától akként módosult, hogy a "környezetvédelmi hatóság" szövegrész helyébe "hulladékgazdálkodási hatóság" lépett.
[63] A Kúria e jogszabályhely értelmezése kapcsán áttekintette a hulladéklerakási járulék megfizetésének, valamint az ehhez kapcsolódó egyéb kötelezettségek teljesítésének folyamatát. A Ht. 68. § (3) bekezdése alapján a hulladéklerakási járulék megfizetésére kötelezett személynek a járulékfizetési kötelezettség keletkezését követően bejelentési kötelezettsége van az alperes felé. A járulék megfizetésére kötelezett személynek ezen felül a Ht. 68. § (5) bekezdése értelmében nyilvántartási, valamint a Ht. 68. § (6) bekezdése alapján ezzel összefüggésben rendszeres adatszolgáltatási kötelezettsége is van. A kötelezett a hulladéklerakási járulék megfizetésére a Ht. 68. § (4) bekezdése alapján negyedévente, kötelezést tartalmazó hatósági döntés nélkül, önként köteles. E kötelezettségek teljesítését a Ht. 69. § (1) bekezdése alapján a hulladékgazdálkodási hatóság ellenőrzi. A Ht. 69. § (2) bekezdése értelmében, ha a hatósági ellenőrzés során a hulladékgazdálkodási hatóság megállapítja, hogy a kötelezett a bejelentett, illetve nyilvántartásban szereplő hulladék után a hulladékgazdálkodási járulékot nem vagy nem teljes összegben fizette meg, határozatban kötelezi őt a járulék vagy járulékkülönbözet megfizetésére. A Ht. 69. § (4) bekezdése értelmében, ha a hatósági ellenőrzés során a hulladékgazdálkodási hatóság azt állapítja meg, hogy a kötelezett a hulladéklerakási járulékkal összefüggő bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettségét sértette meg, illetve ebből fakadóan nem fizette meg a hulladéklerakási járulék teljes összegét, akkor az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni.
[64] Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés - a nyelvtani értelmezés szabályai szerint - csupán azt jelenti, hogy amennyiben a hulladéklerakási járulékfizetésre kötelezett nem vagy részben nem tesz eleget adatszolgáltatási, bejelentési és nyilvántartási kötelezettségének, illetve ebből fakadóan a tényleges hulladékmennyiséghez képest alacsonyabb összegű járulékot fizet meg, a hulladékgazdálkodási (2021. március 1. napját megelőzően környezetvédelmi) hatóság olyan kötelező tartalmú hatósági határozatot bocsáthat ki, amelyben az Art. Ötödik Részében foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatja vele szemben. Így például adóhiányként megállapíthatja a kötelezett által meg nem fizetett járulék összegét, ezzel összefüggésben adóbírságot szabhat ki, késedelmi pótlékot alkalmazhat, illetve mulasztási bírságot szabhat ki. Ezt támasztja alá az is, hogy a Ht. 69. § (3) bekezdése kifejezetten nevesíti ezeket az Art.-ben foglalt jogkövetkezményeket.
[65] Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, miszerint a Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt "az adózás rendjéről szóló törvény" megfogalmazás már nem egzakt, mivel az ilyen hatósági eljárásokban nemcsak az Art., hanem - a Ht. és az Art. szabályainak hatékony érvényesítése érdekében, a régi Art. hatálya alatti jogalkotói szándékkal összhangban - adóigazgatási eljárási szabályokat is alkalmazni kell. A Ht. 69. § (4) bekezdésében foglalt utaló szabály nyelvtani megfogalmazása ugyanis egyértelművé teszi, hogy a hatóság kizárólag az adózás rendjéről szóló törvényben, tehát az Art.-ban foglalt anyagi jogi szabályokat alkalmazhatja, ráadásul ezek közül is csak azokat a szabályokat, amelyek az említett kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazható jogkövetkezményeket tartalmazzák. Az "adózás rendjéről szóló törvény" kifejezés alatt kizárólag az - egyébiránt szövegszerűen egyező címmel rendelkező - Art. szabályait lehet érteni, az Air. és az Adóig. vhr. eljárási szabályait nem, ezek alkalmazásáról ugyanis a törvényszöveg nem szól.
[66] Azzal az alperesi hivatkozással összefüggésben, amely szerint az adóigazgatási eljárás lefolytathatóságára és adóhatóságként történő eljárásra vonatkozó jogalkotói szándék a régi Art. hatályon kívül helyezésével és az Air. és Art. hatályba lépésével sem változott, a Kúria az alábbiakat emeli ki.
[67] Az alperes helytállóan utalt arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a Ht. hatályba lépésekor hatályos régi Art. egységesen tartalmazta az adózás anyagi jogi és eljárásjogi szabályait is. A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy az Art. és Air. 2018. január 1. napján történő hatályba lépésével ez a szabályozási környezet megváltozott. A hatályos szabályozási modellben az adóigazgatási eljárást az Air. szabályozza, míg az Art. elsődlegesen anyagi adójogi rendelkezéseket tartalmaz. A Ht. 69. § (4) bekezdésében szereplő "adózás rendjéről szóló törvény" kifejezésnek tehát a jogalkotói szándék figyelembevételével sem tulajdonítható olyan jelentéstartalom, amely szerint az az Air. szabályainak alkalmazását írná elő az alperes számára. Bár az Alaptörvény 28. cikkében foglalt értelmezési szabály szerint a bíróságoknak a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával összhangban kell értelmezni, e szabály alkalmazása sem vezethet a jogszabály szövegétől elrugaszkodó értelmezés elfogadásához (Kfv.II.37.321/2021/7., Kfv.I.37.021/2022/7.). Önmagában tehát a jogalkotói szándék, a jogszabály megalkotásának célja nem szolgálhat - az egyébként nyelvtanilag egyértelmű, a normavilágosság követelményét kielégítő - jogszabályi rendelkezések tartalmának lerontására. Jelen esetben a Ht. 69. § (4) bekezdése vonatkozásában előadott alperesi értelmezés olyan mértékben kitágítja a jelentéstartalmát, amely meg nem engedett, törvényrontó kiterjesztő értelmezésnek minősül.
[68] A felperes által hivatkozott pénzügyminisztériumi állásfoglalás, valamint az alperes által csatolt, az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól származó tájékoztatás kapcsán a Kúria rögzíti, hogy azok kötelező erővel nem bírnak, azok kizárólag az értelmezett jogszabály céljának azonosítása szempontjából vehetőek figyelembe. A felperes által hivatkozott állásfoglalás a Ht. szabályai mögött meghúzódó jogalkotói szándék vonatkozásában nem foglalt állást, tekintettel arra, hogy annak értelmezése az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe tartozik. Az alperes által csatolt tájékoztatás vonatkozásában a Kúria rámutat, hogy az a hulladéklerakási járulék végrehajtása, annak adók módjára behajtandó köztartozásként való szabályozása mögött meghúzódó jogalkotói szándékra vonatkozik. A Ht. 69. § (4) bekezdése ugyanakkor - a fent kifejtettek szerint - nem a végrehajtási eljárásra, hanem az "alap" hatósági eljárásra irányadó szabály, így az e tájékoztatásban foglaltak nem bírtak relevanciával jelen ügy eldöntése szempontjából.
[69] Megjegyzi a Kúria, hogy a Ht. 68. § (1) bekezdését és a 69. § (4a) bekezdését 2018. január 1. napjával módosító 2017. évi CLIX. törvény 208-210. §-aihoz fűzött részletes indokolás szerint a hulladéklerakási járulék adók módjára történő behajtására vonatkozó törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezésére arra tekintettel került sor, hogy "a tárgybeli eljárásokban az Ákr. szabályai irányadók". Az e rendelkezéshez fűzött indokolásból kirajzolódó jogalkotói szándék éppen ellentmond az alperes által hivatkozottnak, erre tekintettel megállapítható, hogy az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy egyértelmű jogalkotói szándék húzódna az Air. és Adóig. vhr. tárgyi ügyben való alkalmazhatósága mögött.
[70] Mindezek alapján az elsőfokú ítélet helyesen rögzítette, hogy az alperes a Ht. 69. § (4) bekezdése szerinti eljárás lefolytatása során sem "válik" adóhatósággá, és az Art. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására sem adóigazgatási eljárásban, hanem az Ákr. szabályai szerinti hatósági eljárásban kerül sor, így az alperes felülvizsgálati kérelme e tekintetben is alaptalan volt.
[71] Nem volt helytálló az alperes azon hivatkozása sem, amely szerint, ha az alperes nem folytathatna le adóellenőrzési, illetve adóigazgatási eljárást, az közvetlenül veszélyeztetné a központi költségvetés hulladéklerakási járulékból fakadó bevételeit. Az alperesnek ugyanis - mint arra a felperes is rámutatott felülvizsgálati ellenkérelmében - az általános hatósági eljárási kódex szabályai alapján is lehetősége van hatósági ellenőrzés foganatosítására (Ákr. 98-102. §), valamint olyan hivatalbóli hatósági eljárás (Ákr. 103-105. §) lefolytatására, amelyben - az előzőekben kifejtettek szerint - sor kerülhet az Art. Ötödik Részében foglalt jogkövetkezmények alkalmazására. Az alperes Ákr. szabályai szerint hozott döntéseinek végrehajtása - az alábbiakban kifejtettek szerint - szintén biztosított.
[72] Alaptalanul hivatkozott továbbá az alperes a vízgazdálkodási járulék analógiájára is. A Vgtv. 15/E. § (2) bekezdése szerint a vízkészletjárulék-fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha a fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetve a vízkészletjárulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon vízügyi hatóságot kell érteni. Az adózás rendjéről szóló törvény, valamint az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény alkalmazásakor a vízügyi hatóság eljárása adóigazgatási eljárásnak minősül.
[73] A Vgtv. 15/E. § (2) bekezdését a jogalkotó 2018. január 1. napjával, tehát az Air. és az Art. hatályba lépésével egyidejűleg módosította akként, hogy beiktatásra került az a rendelkezés, amelynek értelmében az adózás rendjéről szóló törvény alkalmazásakor a vízügyi hatóság eljárása adóigazgatási eljárásnak minősül. A jogalkotó 2019. január 1. napjával e rendelkezést kiegészítette azzal, hogy a vízügyi hatóság eljárása az adóigazgatási eljárásról szóló törvény alkalmazásakor is adóigazgatási eljárásnak minősül. A Vgtv. 15/E. § (2) bekezdése tehát - mint arra a felperes helyesen hivatkozott felülvizsgálati ellenkérelmében - érdemben eltér a Ht. 69. § (4) bekezdésének szabályától, amennyiben előbbi kifejezetten adóigazgatási eljárásnak minősíti az Art. szerinti jogkövetkezmények alkalmazására irányuló hatósági eljárást. Ezzel szemben a Ht. 69. § (4) bekezdése csak az adózás rendjéről szóló törvényre utal, az Air. szabályait nem hívja fel, erre tekintettel e két jogszabályhely vonatkozásában az analógia alkalmazása kizárt.
[74] A Kúria álláspontja szerint a Vgtv. 15/E. § (2) bekezdése épp azt támasztja alá, hogy amennyiben a jogalkotó olyan fizetési kötelezettségek kapcsán is az adóigazgatási eljárás szabályait kívánja alkalmazni rendelni, amelyek vonatkozásában egyébként az Ákr. általános szabályai szerinti hatósági eljárás lefolytatásának lenne helye, akkor ezt kizárólag az adóigazgatási eljárási szabályok alkalmazásának explicit, kifejezett kikötésével teheti meg.
[75] Végül az alperesnek az an hivatkozása sem volt helytálló, amely szerint az adóigazgatási eljárási szabályok alkalmazása a hulladéklerakási járulék-tartozás adóhatóság általi végrehajtásának biztosítása érdekében is szükséges, amennyiben ugyanis nem kezdeményezheti az adóhatóságnál a végrehajtási eljárás foganatosítását, az közvetlenül veszélyezteti a hulladéklerakási járulékbevételt. Az alperes e körben tévesen kapcsolja össze a kötelezettséget megállapító hatósági döntés meghozatalára vezető hatósági eljárást, valamint az annak kikényszerítésére szolgáló végrehajtási eljárást. Abból ugyanis, hogy egy hatósági döntés végrehajtását melyik szerv, illetve milyen eljárásban foganatosítja, önmagában nem lehet következtetést levonni a hatósági döntés meghozatalára irányadó eljárási szabályokra, valamint a hatósági döntésben foglalt kötelezettség jellegére nézve. Ezt az elvi tételt a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata is alátámasztja az adók módjára behajtandó fizetési kötelezettségek kontextusában (BH 2014.384., KGD 2011.53.).
[76] Megjegyzi a Kúria, hogy az alperesnek ez az érvelése már csak azért sem foghatott helyt, mivel a Ht. 78/E. § (1) bekezdés b) pontjának az Ákr. 134. § (1) bekezdésétől eltérő szabálya értelmében a hulladékgazdálkodási hatósági eljárásban - a hulladékgazdálkodási bírság kivételével - a végrehajtást foganatosító szerv nem az állami adóhatóság, hanem a hulladékgazdálkodási hatóság, tekintettel arra, hogy az alperes a hulladéklerakási járulékkal összefüggő kötelezettségek ellenőrzése és érvényesítése során - a fent kifejtettek szerint - nem adóigazgatási, hanem "általános" hulladékgazdálkodási hatósági eljárást folytat le.
[77] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.38.170/2021/6.)