adozona.hu
BH 2022.9.240
BH 2022.9.240
A sajtó-helyreigazítás tárgyában hozott jogerős ítélet azért nem képez ítélt dolgot a személyiségvédelmi per szempontjából, mert bár azonos ténybeli alapból származik, de más jogalapon történik az igény érvényesítése. Ezért a személyiségvédelmi perben akkor is kérhető a megfelelő elégtételadásra kötelezés, ha a bíróság a sajtószervet ugyanazon tényállítás alapján korábban már helyreigazításra kötelezte [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (2) bek., 2:51. § (1) bek. c) pont; Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes által szerkesztett internetes oldalon 2020. február 3. napján megjelent "A börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese a Facebookon dühöng, mert a kormány leállította a bűnözők kártérítéseit" című cikk (a továbbiakban: 1. számú cikk) szerint "Több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből F. G. ügyvéd, ahogy azt megírtuk, ez a negyedik legmagasabb összeg. (…) Börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd fo...
BH 2022.9.240 A sajtó-helyreigazítás tárgyában hozott jogerős ítélet azért nem képez ítélt dolgot a személyiségvédelmi per szempontjából, mert bár azonos ténybeli alapból származik, de más jogalapon történik az igény érvényesítése. Ezért a személyiségvédelmi perben akkor is kérhető a megfelelő elégtételadásra kötelezés, ha a bíróság a sajtószervet ugyanazon tényállítás alapján korábban már helyreigazításra kötelezte [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. § (2) bek., 2:51. § (1) bek. c) pont; Alaptörvény IX. cikk (1)-(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes által szerkesztett internetes oldalon 2020. február 3. napján megjelent "A börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese a Facebookon dühöng, mert a kormány leállította a bűnözők kártérítéseit" című cikk (a továbbiakban: 1. számú cikk) szerint "Több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből F. G. ügyvéd, ahogy azt megírtuk, ez a negyedik legmagasabb összeg. (…) Börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd forintot keresett, és ezzel a börtönbiznisz nyerteseinek rangsorában a negyedik helyet szerezte meg F. G. (…) A közösségi oldala alapján F. G. most amiatt háborog, mert a kormány megszüntette a számára rendkívül jövedelmező börtönbizniszt. Így a jövőben nem tud a magyar adófizetők pénzéből újabb félmilliárdot kipréselni."[2] A 2020. február 27-én megjelent "A börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese: F. G. ügyvéd" című írásban (a továbbiakban: 2. számú cikk) a szerző többek között arról ír, hogy "Félmilliárdnál is többet keresett elítélt bűnözők jogi képviseletéből F. G. ügyvéd. (…) az elmúlt évek során önálló üzletággá fejlődő börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese (…) Összesen 324 ügyben képviselt elítélt bűnözőket a magyar állammal szemben, kártérítés gyanánt az ügyvédi irodája pedig 516 951 040 forintot kapott."
[3] A cikkben sérelmezett közlések miatt sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a bíróság jogerős ítéletével helyt adott a felperes keresetének és helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte az alperes szerkesztőségét.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes az 1. számú cikkben annak valótlan állításával, hogy "több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből F. G. ügyvéd" (a továbbiakban: 1. közlés), továbbá hogy "börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd forintot keresett F. G." (a továbbiakban: 2. közlés) megsértette a felperes jóhírnévhez való személyiségi jogát. Kérte annak megállapítását, hogy az alperes a 2. számú cikkben azzal sértette meg a jóhírnévhez való személyiségi jogát, hogy valótlanul állította, miszerint "félmilliárdnál is többet keresett elítélt bűnözők jogi képviseletéből F. G. ügyvéd" (a továbbiakban: 3. közlés), továbbá "az elmúlt évek során önálló üzletággá fejlődő börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese (…) F. G. ügyvéd" (a továbbiakban: 4. közlés); míg a "kártérítés gyanánt az ügyvédi irodája pedig 516 951 040 forintot kapott" (a továbbiakban: 5. közlés) tekintetében pedig a valóságot abban a hamis színben tüntette fel, mintha a felperes kapta volna a megjelölt összeget ügyvédi munkadíjként. Kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, a jogsértéstől való további és az általa szerkesztett internetes sajtótermék nyitó oldalán (címlapján) az eredeti közléssel azonos betűtípussal - az általa megfogalmazott tartalommal - közlemény közzétételére mindaddig, amíg az eredeti közlés elérhető, de legalább 30 napra, továbbá 1 200 000 forint sérelemdíj megfizetésére.[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint köztudomású tény, hogy az ügyvédi tevékenység ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás. A hatóságok, bíróságok által az ügyfél részére megítélt összegek nem az ügyvédet illetik, ezért a sérelmezett közlésnél a való tény hamis színben való feltüntetése nem merülhet fel. A kifogásolt közlések nem tényállítások, hanem kellő ténybeli alappal rendelkező értékítéletek, amelyekkel nem lépte túl a szabad véleménynyilvánítás alkotmányos határait. Hivatkozott arra is, hogy a közlések sértő jellege hiányzik, a felperes ilyet konkrétan nem is jelölt meg. Vitatta a sérelemdíj iránti igény jogalapját és összegszerűségét. Az elégtételadás körében hivatkozott a BH 2014.175. számon közzétett döntésben foglaltakra, amely szerint megbánásra ítélettel senki nem kötelezhető.
Az első- és a másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította: az alperes azzal, hogy [az 1. számú cikkben] valótlanul állította: "több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek ítélt kártérítési pénzekből F. G. ügyvéd", továbbá "börtönbüntetésre ítélt bűnözőknek megítélt kártérítések címén több mint félmilliárd forintot keresett (...) F. G.", valamint a [2. számú cikkben] valótlanul állította, hogy "félmilliárdnál is többet keresett elítélt bűnözők jogi képviseletéből F. G. ügyvéd", "az elmúlt évek során önálló üzletággá fejlődő börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese (...) F. G. ügyvéd", továbbá a "kártérítés gyanánt az ügyvédi irodája pedig 516 951 040 forintot kapott" mondatban a valóságot abban a hamis színben tüntette fel, mintha a megjelölt összeget dr. F. G. kapta volna ügyvédi munkadíjként, megsértette a felperes jóhírnévhez való jogát. Kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására, eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte az általa szerkesztett internetes sajtótermék nyitó oldalán (címlapján) közlemény közzétételére az eredeti közléssel azonos betűtípussal mindaddig, amíg az eredeti közlés elérhető, de legalább 30 napig, továbbá 1 200 000 forint sérelemdíj megfizetésére.[7] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, miszerint köztudomású az, hogy a bíróság által megítélt kártérítési, kártalanítási összeg kit és milyen arányban illet meg. A cikkek szerzője - tudatlanságból vagy szándékosan - nem tett különbséget az eltérő tartalmú fogalmak között, ez pedig okot ad az átlagolvasók félreértésen alapuló negatív véleményformálására.
[8] Kiemelte, hogy a sajtó feladata hiteles tájékoztatással elősegíteni a társadalom tagjainak szabad véleményformálását. A sérelmezett közlések - ahogy az 1. számú cikkel kapcsolatban a sajtóhelyreigazítás iránti perben megállapításra került - ennek a követelménynek nem felelnek meg, mivel valótlan tényállításokat tartalmaznak. A felperes Facebook-oldalán a kifejezésre juttatott negatív, fenyegető tartalmú véleményeket a sérelmezett közlések generálták. Ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1)-(3) bekezdései, a 2:45. § (2) bekezdése, a 2:51-52. § alapján - a keresetnek helyt adva - a rendelkező rész szerint határozott.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes jóhírnévhez való jogát az 1., 2. és a 3. közlésekkel sértette meg, ezt meghaladóan a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasította. Az elégtételadás körében mellőzte az alperesnek az elsőfokú bíróság által meghatározott tartalmú közlemény közzétételére kötelező rendelkezését és a felperest arra jogosította fel, hogy az ítélet rendelkező részét nyilvánosságra hozza, a sérelemdíj összegét pedig 600 000 forintra leszállította.
[10] A másodfokú bíróság kiemelte: a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben jogerősen megállapításra került, hogy az 1. és 2. közlés valótlan tényállítás, a perben pedig nem merült fel olyan körülmény, amely alapot ad a kifogásolt közlések véleményként történő értékelésére. A szerző egyrészt azt a tényt állítja, hogy a felperes elítélteket képviselt kártérítési, kártalanítási perekben, továbbá, hogy ebből a tevékenységéből több mint félmilliárd forint bevételhez jutott, illetve több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek megítélt kártérítési pénzekből. Ez az állítás jelenik meg a 3. és 5. közlésben is. A 2. számú cikk bemutatja a felperes szakmai "életútját" is, kritika tárgyává téve, hogy hol tanult, dolgozott és milyen véleménycikk fűződik a nevéhez. Egy táblázatot is bemutat, amely az ügyvédi irodák, ügyvédek nevét, az általuk intézett ügyek számát és a kifizetett összegeket tartalmazza. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a 2. számú cikk sem tár fel olyan körülményt, amely alapján az olvasó - legalább következtetés szintjén, a logika általános szabályai szerint - tudhatná, hogy a "megnyert" összegek nem, illetve nem teljes egészében az ügyvédi irodákat, ügyvédeket illeték, hogy a felperes nem teljes egészében részesült a táblázatban kimutatott és a cikkben is hivatkozott összegből, az nem az ő, illetve ügyvédi irodája bevétele volt. A valós tények eltorzítása, egyes tények felnagyítása, mások elhallgatása, a valóság valamennyi eleme feltárásának elmaradása az olvasók számára elferdített valóságot közvetít, valótlan tényállításban testesül meg. A 2. számú cikk alapján nem egyértelmű az átlagolvasó számára hogy a felperes "részesedése" csupán azt jelenti, hogy az általa a kártalanítási perekben képviselt fogvatartottak részére megítélt összegek a letéti számlájára kerültek.
[11] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a 4. közlés tényállításnak minősül. Megítélése szerint az a szerző tényekből levont olyan következtetése, amelynek ténybeli alapjait a sajtóközlemény feltárta, annak kifejezésével a szerző a véleményét fogalmazta meg. Kiemelte, hogy ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy az alperes felnagyította-e a felperes bevételének a mértékét. A vélemény függetlenül annak helyes, vagy helytelen voltától, nem ad alapot a jóhírnév megsértésének a megállapítására.
[12] A másodfokú bíróság további indokolása szerint az 5. közlést tartalmazó szövegrészben a 2. számú cikk "adatokat ismertet, amellyel valós tényt nem tüntet fel hamis színben, hanem valós tények alapján valótlan tényállítást tesz, miszerint a felperes több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek megítélt kártérítési pénzekből. E vonatkozásban tehát a felperes keresete nem foghat helyt."
[13] A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság ítéletében meghatározott elégtételadás módjával és annak tartalmával. Rámutatott, hogy a felperes ezen a jogcímen - tartalma szerint - a sajtó-helyreigazítás iránt indult perben már elrendelt helyreigaztó közlemény közzétételére kérte kötelezni az alperest. Erre azonban azért nincs lehetőség, mert a felperes a helyreigazítás közzétételét végrehajtás útján kikényszerítheti. Hangsúlyozta, hogy az ugyanolyan tartalmú - elégtételadást szolgáló - közlemény helyreigazítással azonos helyen és módon való közzététele indokolatlan "duplikációt" eredményezne, nem szolgálná a jogsértés megtörténtének tudatosítását, az erkölcsi jóvátételt. Ezért a másodfokú bíróság a felperest arra jogosította fel, hogy a jogerős ítélet rendelkező részét hozza nyilvánosságra, megteremtve ezzel az erkölcsi elégtétel megfelelő fórumát. A másodfokú bíróság a sérelemdíj összegét a megállapított jogsértés súlyával arányban állóan leszállította. Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet teljes körű helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályként hivatkozott - egyebek mellett - a Pp. 341. § (1) bekezdésére, 346. § (5) bekezdésére, a Ptk. 2:45. § (2) bekezdésére, a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontjára.[15] Állította, hogy iratellenes és az alapvető logikával ellentétes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a 4. közlés olyan vélemény, tényekből levont következtetés, amelynek ténybeli alapjait a sajtóközlemény feltárta. A bizonyíthatósági teszt alapján ugyanis az a kijelentés, hogy egy üzletágnak valaki nyertese vagy sem, és a többiekhez képest mennyire az, egyszerű matematikai művelettel bizonyítható. A másodfokú bíróság megállapításával szemben az alperes meg sem kísérelte bizonyítani ezt az állítását, az ügyvédek egyedi megállapodásainak számadataira vonatkozóan a cikk nem tartalmaz információt.
[16] Kifogásolta, hogy az 5. közlés vonatkozásában a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a megjelölt kártalanítási összeget a bíróságok a felperes által képviselt ügyfelek és nem az ügyvédi iroda részére ítélték meg, ezért jogszabályt sértve mellőzte a jogsértés megállapítását. E közlés tekintetében pedig a Fővárosi Ítélőtábla saját korábbi, 2Pf.20.388/2021/4. számú ítéletében hozott döntésének is ellentmond, amelyben ugyanezt a közlést valótlan tényállításnak minősítette.
[17] Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a hasonló közlések miatt korábban indult sajtó-helyreigazítási perben elrendelt helyreigazítás miatt mellőzte az 1. számú cikk tekintetében az elégtétel adására kötelezést, mert nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltja az által kért elégtételadás módját. A 2. számú cikk jogsértő közlése tekintetében pedig a másodfokú bíróság ténylegesen nem alkalmazta a felróhatóságtól független szankciót: az elrendelt nyilvánosságra hozatalra ugyanis a felperes az ítélet nélkül is jogosult. A felperes saját nyilvánossága töredéke az eredeti cikkek megjelenésével elért nyilvánosságnak. Az alperes kiadásában megjelenő internetes oldal ugyanis jelenleg Magyarország harmadik legolvasottabb hírportálja, nagyjából napi több mint kétmillió látogatóval. Hivatkozott arra is, hogy ez a rendelkezés ellentétes a Kúria precedensképes ítéleteivel (Pfv.IV.21559/2018/6., Pfv.IV.20967/2018/9., Pfv.IV.20037/2018/8.).
[18] A felperes sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a sérelemdíj körében nem vette kellő mértékben figyelembe a jogsértés súlyát és ismétlődő jellegét, valamint azt, hogy az alperes a valótlan tényállításait a jogsértés kifejezett tudatában ismételte meg. Hangsúlyozta, hogy a sérelemdíj megítélésénél nem kizárólag a kompenzációs célt, hanem annak polgári jogi büntetés funkcióját is értékelni kell. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a jelenlegi értékviszonyokat, holott a jogsértéséket tartalmazó megjelent cikkenként igényelt 600 000 forint sérelemdíj összege nem eltúlzott.
[19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A felülvizsgálat a Pp. 406. § (1) és (2) bekezdésében megnevezett jogerős határozatok ellen jogszabálysértésre alapítottan igénybe vehető rendkívüli perorvoslat.[22] A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a joghatályosan előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálta és ítélte meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát. A jogerős ítéletnek nem volt felülvizsgálattal támadott része a perben sérelmezett 1., 2. és 3. közlés miatt megállapított jóhírnév megsértése.
[23] A felülvizsgálati kérelem részben alapos a következők szerint.
[24] A személyiségi jogok általános védelme körében a Ptk. 2:42. § (2) bekezdésével összefüggésben a nevesített személyiségi jogok között a Ptk. 2:45. (2) bekezdése kimondja, hogy a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. E rendelkezés értelmében tehát a jóhírnév sérelmét az érintett személyére vonatkozó, valótlan és a közfelfogás szerint sértő tény állítása (híresztelése, hamis színben való feltüntetése) okozza.
[25] A felülvizsgálati eljárásban az 1., 2. és 3. kifogásolt közlés valótlan tényállításként történt minősítése már nem volt vitatott. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alapján az eldöntendő jogkérdés a 4. és 5. közlés miatti jogsértés és az elégtételadás megítélése volt.
[26] Téves a felperesnek az a felülvizsgálati álláspontja, hogy a 4. közlés való tényt hamis színben feltüntető tényállítás. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a véleménynyilvánítás szabadsága kiterjed egyrészt az értékítéletet kifejező, az egyén személyes meggyőződését közlő megszólalásokra, függetlenül attól, hogy a vélemény értékes vagy értéktelen, helyes vagy helytelen, tiszteletre méltó vagy elvetendő. Másrészt a szólásszabadságnak részei a tényállást tartalmazó megnyilvánulások is, mert valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, továbbá tényközlések nélkül a véleményformálás ellehetetlenülne (3145/2018. (V. 7.) AB határozat Indokolás [53]).
[27] A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a cikk egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is (PK. 12. állásfoglalás II. pont, 3217/2020. (VI. 19.) AB határozat, Indokolás [80]).
[28] A másodfokú bíróság a fenti szempontokat figyelembe véve vizsgálta a sérelmezett közlést és helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy annak ténybeli alapját a 2. számú cikk feltárta, az a szerzőnek a feltárt tényekből levont következtetése. A szerző ugyanis abból a valós tényből indul ki, hogy a felperes 324 ügyben látta el elítéltek képviseletét kártalanítási ügyekben. A sajtóközlemény szerint "az elmúlt évek során önálló üzletággá fejlődő börtönbiznisz egyik legnagyobb nyertese" a felperes. A szerző ezt a közlését a bemutatott táblázattal támasztja alá, amely az ügyvédi irodák, ügyvédek nevét, az általuk vitt ügyek számát és a kifizetett összegeket tartalmazza. A felperes nem vitatta a táblázatban feltüntetett ügyek számát és azt, hogy ezekben az ügyekben képviseletet látott el, jövedelemre tett szert és annak mértékét sem. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kifizetett összeg nem a jogi képviselőnek járó díj, hanem az az elítélteknek megítélt kártalanítással azonos. Ezért sérelmezte a személyét érintő, sértőnek tartott megállapítást. A felperes álláspontjával szemben a táblázatban feltüntetett adatokból - függetlenül a felpereshez ténylegesen befolyt összeg nagyságától - a szerző juthatott arra a következtetésre, hogy a felperes az egyik legnagyobb nyertese ezeknek az ügyeknek. Ez a vélemény pedig - annak helyes vagy helytelen voltától függetlenül - a jóhírnév megsértésének megállapítására nem ad alapot.
[29] Tévesen mellőzte ugyanakkor a másodfokú bíróság a jogsértés megállapítását az 5. közléssel kapcsolatban, e tekintetben a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása nincs összhangban. Amint arra a felperes is helytállóan hivatkozott, a másodfokú ítélet e vonatkozásban ellentmondást tartalmaz: egyrészt indokolásában megállapította, hogy a szerző "valós tények alapján valótlan tényállítást tesz, miszerint a felperes több mint félmilliárd forinttal részesedett a bűnözőknek megítélt kártérítési pénzekből", a rendelkező részben ugyanakkor elutasította e közlés tekintetében a keresetet. A Kúria - a másodfokú bíróság indokolásával egyezően - azt állapította meg, hogy az 5. közlés tényállítás, amely az elemzés adatai alapján is egyértelműen valótlan. A való tények elferdítése, összemosása, a feltárt valós adatok nem egyértelmű ismertetése esetén ugyanis az átlagolvasó nincs abban a helyzetben, hogy a befolyt pénzösszegek sorsáról a valóságnak megfelelő képet alkosson, megállapíthassa, hogy a megítélt kártérítési összegek ténylegesen az elítélteket, fogvatartottakat illetik, és annak csupán egy része képezi - megbízási díj címén - az őket képviselő ügyvéd vagy ügyvédi iroda tényleges bevételét.
[30] A felperes felülvizsgálati kérelmében megalapozottan kifogásolta a másodfokú bíróság által meghatározott elégtételadás módját és annak tartalmát, ami ellentétes a megjelölt kúriai határozatokban kifejtett jogértelmezéssel. A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben a felperes keresettel érvényesített joga nem a Ptk. XII. címében szabályozott, a személyiségi jogok megsértésének szankcióin alapul (Pf.IV.25.089/2021/6.). A sajtó-helyreigazítás iránti perben általános személyiségi jogi igények nem bírálhatók el, indokolt esetben is jogkövetkezményként csak helyreigazítás rendelhető el. A sajtó-helyreigazítás tárgyában hozott jogerős ítélet azért nem eredményez ítélt dolgot a személyiségvédelmi per szempontjából, mert bár azonos ténybeli alapból származik, de más jogalapon történik az igény érvényesítése. Ezért akkor is kérhető a megfelelő elégtételadásra kötelezés, ha a bíróság a sajtószervet ugyanazon tényállítás miatt már helyreigazításra kötelezte.
[31] Az elégtételadás keretében a sérelmet szenvedett személy erkölcsi jóvátételt, általában olyan tartalmú nyilatkozat közzétételét követelheti, amely a jogsértés megtörténtét tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt őt a sérelem érte. A Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontján alapuló megfelelő elégtétel akkor tölti be a jóvátételi funkcióját, ha ugyanazt a nyilvánosságot éri el, amely előtt a jogsértés megtörtént. A sajtóban megjelent, jóhírnevet sértő közlés esetén a nyilvánosság biztosítására is a sajtónyilvánosság útján kerülhet sor, ez azonban nem teszi azonossá az elégtételadást a sajtó-helyreigazítás körében elrendelt helyreigazító közlemény közzétételével. A sajtó-helyreigazítás iránt indult perben elrendelt helyreigazításnak és a személyiségi jog megsértése esetén az elégtétel adásának a célja és rendeltetése eltérő. A helyreigazító közlemény a sajtóközleményben megjelent valótlan közléseket - szükség esetén a valóság közlése mellett, míg az elégtétel adása általában az adott személyiségi jog megsértését tudatosítja azzal a személyi körrel, amely előtt a jogsértés megtörtént.
[32] Az adott esetben a jogsértő közlések az alperes internetes sajtótermékében széles körben ismertté váltak, ezért indokolt a nyilvánosságot is a jogsértéssel érintett körben biztosítani. Az elégtételadás keretében ugyanakkor arra vonatkozóan nincs jogszabályi rendelkezés, hogy a bíróság az alperest hozzájárulása hiányában a jogsértés elismerésére vagy sajnálkozás kifejezésére (a felperes "megkövetésére") kötelezze. A felperes számára a jogsértést megállapító ítéleti rendelkezés nyilvánosságra hozatala biztosítja a megfelelő erkölcsi jóvátételt.
[33] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése részben sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, és a Pp. 405. § (1) bekezdésének alkalmazásával a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
(Kúria Pfv.IV.21.485/2021/4.)