adozona.hu
ÍH 2022.91
ÍH 2022.91
A KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA I. A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet követeléseit a felszámolónak is minősítenie (értékelnie) kell. Ennek eredményeként a felszámolónak az adós könyveiben nyilvántartott, de behajthatatlannak minősülő követeléseket ki kell vezetnie az adós könyveiből. A behajthatatlannak nem minősülő követelések értékelésének eredményeként pedig dönthet úgy, hogy egyes követeléseket a könyv szerinti értékükön, egyeseket azonban - értékvesztés elszámolása mellett - ettől alacsonyabb
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet felszámolását - az ellene indult csődeljárás megszüntetésére tekintettel - a 2019. augusztus 27-én jogerőre emelkedett végzésével, hivatalból rendelte el. A felszámolás kezdő időpontja: 2019. augusztus 10-e.
A felszámoló 2020. október 1-jén benyújtotta az elsőfokú bírósághoz jóváhagyásra az általa 2020. szeptember 30-i fordulónappal elkészített közbenső mérleget és jelentést, amelyet a hitelező) észrevétele alapján 2021. február 11-én módosíto...
ÍH 2022.91 A KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA
I. A felszámolás alá került gazdálkodó szervezet követeléseit a felszámolónak is minősítenie (értékelnie) kell. Ennek eredményeként a felszámolónak az adós könyveiben nyilvántartott, de behajthatatlannak minősülő követeléseket ki kell vezetnie az adós könyveiből. A behajthatatlannak nem minősülő követelések értékelésének eredményeként pedig dönthet úgy, hogy egyes követeléseket a könyv szerinti értékükön, egyeseket azonban - értékvesztés elszámolása mellett - ettől alacsonyabb összegben tüntet fel a mérlegben. Ez utóbbi döntését azonban a mérleghez tartozó szöveges jelentésében köteles megindokolni. [Számv. tv. 3. § (4) bekezdés 10. pontja, 15. § (3) bekezdés, 15. § (8) bekezdés, 55. § (1) bekezdés, 65. § (1) és (7) bekezdés, 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdés, 4. § (1) bekezdés]
II. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság nem vizsgálhatja a mérlegidőszakban tett felszámolói intézkedéseket célszerűségi vagy jogszerűségi szempontból; erre a bíróságnak vagy a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogásolási eljárás keretében, vagy a felszámoló ellen a Cstv. 54. §-a alapján indítható kártérítési perben van lehetősége. [Cstv. 50. § (1) és (6) bekezdés, 51. §, 54. §]
Az elsőfokú bíróság az adós gazdálkodó szervezet felszámolását - az ellene indult csődeljárás megszüntetésére tekintettel - a 2019. augusztus 27-én jogerőre emelkedett végzésével, hivatalból rendelte el. A felszámolás kezdő időpontja: 2019. augusztus 10-e.A felszámoló 2020. október 1-jén benyújtotta az elsőfokú bírósághoz jóváhagyásra az általa 2020. szeptember 30-i fordulónappal elkészített közbenső mérleget és jelentést, amelyet a hitelező) észrevétele alapján 2021. február 11-én módosított.
A módosított közbenső mérlegben a felszámoló a befektetett pénzügyi eszközök mérlegsoron - a tevékenységet záró és a nyitó felszámolási mérlegben kimutatott 962 596 000 forint helyett - 510 360 000 forintot, a követelések mérlegsoron pedig - a tevékenységet záró és a nyitó felszámolási mérlegben szerepelt 43 054 000 forint helyett - 0 forintot tüntetett fel.
E változtatásokat pedig a felszámoló a közbenső jelentésében azzal indokolta, hogy a felszámolási eljárás során feltárt tényállás (megkeresések, mérlegadatok elemzése, céginformációs adatok összevetése) alapján azt állapította meg, hogy a megjelölt két mérlegsoron kimutatott, 2023-ban lejáró kölcsönkövetelések nagy valószínűséggel nem lesznek behajthatók. Ezért a közbenső jelentéshez készített kimutatásból megállapíthatóan a felszámoló az adósnak két kft.-vel szembeni, a tevékenységet záró, illetve a nyitó felszámolási mérlegben még 476 070 000 forint, illetve 121 950 000 forint összegben kimutatott követeléseit, a módosított közbenső mérlegben már csak 50-50%-os értékeken tüntette fel. Az adósnak a már felszámolás alatt álló négy kft.-vel szemben, valamint a végelszámolás alatt álló egy kft.-vel szemben fennálló követeléseit pedig a felszámoló a módosított közbenső mérlegben 0 forintban tüntette fel. Ugyancsak 0 forintos értéken szerepeltette a felszámoló a módosított közbenső mérlegben az adósnak egy magánszeméllyel és egy bt.-vel szemben fennállt követeléseit egyrészt arra hivatkozással, hogy a magánszemély a felszámoló által ismert címen nem volt elérhető, a bt. pedig a tartozását nem ismerte el.
A módosított közbenső mérlegre ismételten a hitelező tett észrevételt, amelyben a két, felszámolás alatt nem álló kft.-vel szembeni követelések 50%-kal történt leértékelését, valamint a magánszeméllyel és a bt.-vel szembeni követeléseknek az adós könyveiből való kivezetését sérelmezte. Kifogásolta továbbá, hogy a szöveges jelentésében a felszámoló arról sem adott megfelelő tájékoztatást, hogy a már felszámolás alatt álló cégekkel szembeni követelések tekintetében az adós részéről hitelezői igénybejelentésekre sor került-e.
A felszámoló a hitelező észrevételében adott válaszában a módosított közbenső mérleg jóváhagyását kérte. A követelések leértékelésével összefüggésben előadta, hogy mivel a még le sem járt követeléseknek semmilyen biztosítéka nincs, azok kötelezettjei pedig jelentős "negatív vagyonnal" rendelkeznek, megtérülés ezen követelések tekintetében nem várható, ezért - az óvatosság elve alapján - az 50%-os leértékelésük, illetve az adós könyvéből való kivezetésük indokolt volt. Közölte ugyanakkor, hogy az előzőektől függetlenül az adós valamennyi követelését a teljes értékükön kívánja pályázat útján értékesíteni.
Az elsőfokú bíróság a 2021. május 18-án meghozott végzésével a felszámoló által benyújtott, majd módosított közbenső felszámolási mérleget jóváhagyta.
A végzése indokolásában megállapította, hogy a felszámoló a módosított közbenső mérlegben tájékoztatást adott arról, hogy a hitelező által megjelölt egyes adósi követeléseket miért értékelte le vagy vezette ki az adós könyveiből. Ezeket az indokokat pedig az elsőfokú bíróság is elfogadhatónak találta figyelemmel arra is, hogy a felszámoló az észrevétel kapcsán akként nyilatkozott, hogy a követeléseket nem a mérlegben nyilvántartott értéken, hanem azok 100%-os értékén kívánja pályázat útján értékesíteni.
A kölcsönszerződések felmondásának és a követelések behajtásának elmulasztását sérelmező hitelezői észrevétellel összefüggésben hivatkozott az EBH2002.672. számú eseti döntésben foglaltakra, amely alapján a felszámoló nem kötelezhető arra, hogy a követelések értékesítése helyett azok behajtását kísérelje meg.
A már felszámolás alatt álló kötelezettekkel szembeni követelések hitelezői igényként történő bejelentésének elmaradását sérelmező hitelezői észrevétellel összefüggésben megállapította, hogy a kötelezettek felszámolásának kezdete minden esetben több mint 180 nappal megelőzte a jelen felszámolási eljárás kezdetét, így a hitelezői igény bejelentésének esetleges elmulasztása nem írható a felszámoló terhére.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a módosított közbenső mérleg megfelelt "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50. §-ának (1) bekezdésében, az 52. §-ának (3) és (4) bekezdéseiben, továbbá "A felszámolás számviteli feladatairól" szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 7. §-ában meghatározott feltételeknek, ezért azt a Cstv. 50. §-ának (6) bekezdése alapján jóváhagyta.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a megváltoztatását kérte akként, hogy az ítélőtábla "a kifogásnak adjon helyt, egyben utasítsa a felszámolót a közbenső mérlegnek az adóhatóság által leírtaknak megfelelő átdolgozására".
Álláspontja szerint a felszámoló által elkészített módosított közbenső mérleg és jelentés nem egyértelmű és nem elég részletes, ezen hiányosságai miatt pedig nem ad megbízható és hiteles képet az adós követelésállományával kapcsolatban. Véleménye szerint a felszámolónak az a hivatkozása, hogy az egyik, felszámolás alatt nem álló kft. adószámát törölték, illetve, hogy a közzétett beszámolók szerint nincs vagyona, a másik, felszámolás alatt nem álló kft. tekintetében pedig az a hivatkozása, hogy a társaságnak negatív a saját tőkéje és az utolsó közzétett beszámolója szerint nem volt árbevétele, nem elegendő, illetve elfogadható indokai a követelések leértékelésének.
Előadta továbbá, hogy a Rendelet 8. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján a felszámolónak a felszámolási záró mérlegben kell a be nem hajtott követeléseket a várhatóan megtérülő összegben szerepeltetnie. Ebből pedig - álláspontja szerint - az következik, hogy a közbenső mérlegben még akkor is 100%-os értékben indokolt szerepeltetni a követeléseket, ha azok megtérülése bizonytalan.
Ismételten hivatkozott arra, hogy az adott esetben célszerűbb lett volna, ha a felszámoló elszőrör a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján felmondja a kölcsönszerződéseket, azt követően pedig fizetési felszólítást küld a kötelezetteknek és csupán azok eredménytelensége esetén értékeli le a követeléseket.
Kifogásolta a hitelező a fellebbezésében a magánszeméllyel, valamint a bt.-vel szemben fennálló követeléseknek az adós mérlegéből való kivezetését is. Álláspontja szerint a felszámolónak az a hivatkozása, hogy a kötelezettek a követeléseket nem ismerték el, még nem kellő indok a követelések kivezetésére, hanem azokat bizonytalan követelésként továbbra is szerepeltetni kellene a közbenső mérlegben.
A felszámolás, illetve végelszámolás alatt álló kötelezettekkel szembeni követelések kapcsán fenntartotta azt az állítását, hogy a felszámoló a módosított közbenső mérlegben nem adott tájékoztatást arról, hogy ezen cégek esetében miért nem került sor a hitelezői igények bejelentésére.
A Cstv. 33/A. §-ának (6) bekezdésére hivatkozással előadta továbbá, hogy a felszámolónak arról is tájékoztatnia kell a hitelezőket, ha azt észleli, hogy a cég vezetői a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent. Álláspontja szerint pedig a hitelezői igénybejelentések elmulasztásával az adós vagyona csökkent.
A felszámoló az adós képviseletében előterjesztett észrevételében - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
A Rendelet 2. §-ának (1) bekezdésében, a 3. §-ának (1) bekezdésében, az 5. §-ának (2) bekezdésében, valamint "A számvitelről" szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 15. §-ának (8) bekezdésében és az 52-56. §-aiban foglaltakra hivatkozással előadta, hogy téves a hitelezőnek az az állítása, amely szerint a felszámolónak a követeléseket csupán a felszámolási zárómérlegben kell a várhatóan megtérülő összegben szerepeltetnie. A hivatkozott rendelkezések szerint ugyanis a követelések minősítése a felszámolási eljárás teljes időszaka alatt kötelessége a felszámolónak.
Hangsúlyozta, hogy az adott esetben a felszámoló egyetlen követelést sem vezetett ki az adós könyveiből, hanem azokat - az észrevételre adott válaszában foglaltaknak megfelelően - értékesítésre hirdette meg, mégpedig a 100%-os értékükön, azonban a kiírt pályázat eredménytelen maradt.
Előadta továbbá, hogy az adott esetben a felszámolási eljárást csődeljárás előzte meg, amelyben a hitelező is félként vett részt, ezáltal pedig tudnia kellett arról, hogy a követeléseket már a csődeljárás időszakában is 0 forinton mutatták ki az adós könyveiben, másrészt arról, hogy a felszámolás alá került kötelezettekkel szemben hitelezői igénybejelentésre nem került sor. A csődeljárás alatt azonban a hitelező ezeket a mulasztásokat nem kifogásolta, ugyanakkor hozzájárult ahhoz, hogy a kölcsönszerződések lejáratát 2022. év végéig meghosszabbítsák.
Ismételten hivatkozott arra, hogy abban az időszakban, amikor a jelen ügyben kijelölt felszámoló az iratokat az adós vezető tisztségviselőjétől átvette, a kötelezettekkel szembeni hitelezői igények benyújtására nyitva álló határidők már lejártak.
Előadta továbbá, hogy az adóssal szemben az adóhatóság több hatósági eljárást is lefolytatott, amelyben feltárta a kölcsönökkel kapcsolatos tényállást. Ennek ellenére azonban a hitelező az észrevételében azon túl, hogy sérelmezte a követelések leértékelését, egyetlen olyan konkrét indokot sem tudott megjelölni, amely valószínűsítené a követelések teljes vagy nagyobb arányú megtérülését.
A fellebbezést az ítélőtábla nem találta megalapozottnak.
A Rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás időszaka alatt a gazdálkodó szervezetre a Számv.tv. előírásait a hatályos Cstv.-ben és e Rendeletben előírtak figyelembevételével kell alkalmazni. A Számv.tv.-nek a Cstv.-vel és e Rendelettel nem érintett előírásai a felszámolás időszaka alatt is irányadók. A Rendelet 4. §-ának (1) bekezdése kimondja továbbá, hogy a gazdálkodó szervezet a felszámolás időszaka alatt is köteles megfelelni a Számv.tv. 12. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben meghatározott könyvvezetési kötelezettségeknek, a [2]-[9] bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
Az idézett rendelkezésekből következően a Cstv. 50. §-a alapján évente készítendő közbenső felszámolási mérlegnek a Cstv. és a Rendelet előírásain túlmenően meg kell felelnie a Számv.tv.-ben található, általános számviteli követelményeknek is.
A Számv.tv. 15. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatónak kell lenniük. Értékelésük meg kell, hogy feleljen az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak (a valódiság elve).
A Számv.tv. 15. §-ának (8) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével kell figyelembe venni az előrelátható kockázatot és feltételezhető veszteséget akkor is, ha az az üzleti év mérlegének forduló napja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket, az értékvesztéseket és a céltartalékot el kell számolni, függetlenül attól, hogy az üzleti év eredménye nyereség vagy veszteség (az óvatosság elve).
A Számv.tv. 55. §-ának (1) bekezdése kimondja továbbá, hogy a vevőnek, az adós minősítése alapján az üzleti év mérlegforduló napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelés jellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni - a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege közötti - veszteség jellegű - különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű.
A Számv.tv. 65. §-ának (1) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy a mérlegben a követelést (ideértve a hitelintézetekkel, a pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a pénzeszözöket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket is) - függetlenül attól, hogy az a forgó eszköz, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni.
A Számv.tv. 65. §-ának (7) bekezdése kimondja továbbá, hogy a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. A részben vagy egészben behajthatatlan követelést legkésőbb a mérlegkészítéskor a mérlegkészítés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján - az üzleti év hitelezési veszteségeként le kell írni.
A Rendelet és a Számv.tv. előzőekben idézett rendelkezéseiből következően a felszámolás alá került gazdálkodó szervezet követeléseit a felszámolónak is minősítenie (értékelnie) kell. Ennek eredményeként pedig a felszámolónak egyrészt az adós könyveiben nyilvántartott, de a Számv.tv. 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontjában foglaltak alapján behajthatatlannak minősülő követelést ki kell vezetnie az adós könyveiből, mivel a mérlegben behajthatatlan követelést nem lehet kimutatni. Másrészt, ha a nyilvántartott követelés könyv szerinti értéke és várhatóan megtérülő összege között tartósnak és jelentős összegűnek mutatkozó különbség állapítható meg, úgy a különbözet összegében a felszámolónak értékvesztést kell elszámolnia.
A behajthatatlannak nem minősülő követelések értékelésének eredményeként tehát a felszámoló dönthet úgy, hogy egyes követeléseket a könyv szerinti értékükön, egyeseket azonban - értékvesztés elszámolása mellett - ettől alacsonyabb összegben tüntet fel a mérlegben. Ez utóbbi döntését azonban a felszámoló a mérleghez tartozó szöveges jelentésében köteles megindokolni, illetve megjelölni azokat a körülményeket, amelyek alapján a követelés leértékelése mellett döntött.
Az adott esetben a felszámoló az eredeti közbenső mérleghez készített szöveges jelentésében még nem adott semmilyen magyarázatot a befektetett pénzügyi eszközök, illetve a követelések mérlegsorokon - a tevékenységet záró, illetve a nyitó felszámolási mérleg adataihoz képest - végrehajtott változtatásokra, ezért a hitelező ezt alappal sérelmezte a közbenső mérlegre tett észrevételében.
A hitelező észrevétele alapján azonban a felszámoló egyrészt módosította a közbenső mérleget, másrészt az ahhoz készített újabb mellékletben tételesen megjelölte, hogy az adósnak a tevékenységet záró, illetve a nyitó felszámolási mérlegben szereplő követeléseit illetően milyen változtatásokat hajtott végre a közbenső mérlegben, és megjelölte a változtatások indokait is. Erre tekintettel pedig helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a módosított közbenső mérlegben a felszámoló már kellő tájékoztatást adott arról, hogy az adós melyik követelését értékelte le vagy vezette ki a mérlegből és megjelölte annak indokait is, amelyre tekintettel a módosított közbenső mérleg már megfelelt a Cstv.-ben, valamint a Rendeletben meghatározott feltételeknek. Ezeket a felszámoló által megjelölt okokat, illetve indokokat pedig - az elsőfokú bírósághoz hasonlóan - az ítélőtábla is elfogadhatónak tartotta.
Ezzel összefüggésben az ítélőtábla rámutat arra is, hogy a közbenső mérleg jóváhagyhatósága során a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a felszámoló a Cstv., a Rendelet, valamint a Számv.tv. előírásainak megfelelően készítette-e el a közbenső mérleget, ezáltal az alkalmas-e a Rendelet 7. §-ában meghatározott céljának betöltésére.
A közbenső mérleg jóváhagyása körében azonban a bíróságnak arra nincs lehetősége, hogy a mérleg időszakban tett felszámolói intézkedéseket célszerűségi vagy akár jogszerűségi szempontból vizsgálja. Erre ugyanis a bíróságnak vagy a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogásolási eljárás keretében, vagy a felszámoló ellen a Cstv. 54. §-a alapján indítható kártérítési perben van lehetősége. Ezért a hitelezőnek azt a hivatkozását, hogy az adott esetben célszerűbb lett volna, ha a felszámoló a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján felmondja a kölcsönszerződéseket és megkísérli azok behajtását, a közbenső mérleg jóváhagyása körében nem lehetett figyelembe venni.
Ugyanezen indokok miatt nem lehetett figyelembe venni a jelen eljárásban a hitelezőnek azt a hivatkozását, amely szerint a felszámoló jogszabálysértést követett el azzal, hogy a már felszámolás, illetve végelszámolás alatt álló kölcsönadósokkal szemben elmulasztotta a hitelezői igények bejelentését, továbbá, hogy nem tájékoztatta a hitelezőket a vagyonkimentésre utaló jelekről, illetve információkról. Ezeket a felszámolói mulasztásokat ugyanis a hitelező ugyancsak a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásolási eljárásban sérelmezhette volna, mégpedig a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül.
Ezzel összefüggésben az ítélőtábla szükségesnek tartja annak kiemelését is, hogy a hitelezőnek ezeket a hivatkozásait a jelen eljárásban nem lehetett a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásnak tekinteni, figyelemmel arra, hogy a hitelezői igénybejelentésekre nyitva álló határidők lejárta miatt a bíróság már a Cstv. 51. §-a szerinti kifogásolási eljárásban is csak megállapítani tudná a felszámoló esetleges mulasztásának a tényét, annak a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeit (az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezni a felszámolót), azonban nem tudná alkalmazni. A következetesen érvényesülő bírósági gyakorlat szerint pedig a felszámolási eljárásban kizárólag megállapításra irányuló igényt nem lehet érvényesíteni (BH 1998.396., BDT 2020.4242.).
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése szerint alkalmazott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 389. §-a szerint irányadó Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján helybehagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.186/2021/2.)