adozona.hu
BH 2022.7.183
BH 2022.7.183
A vagyoncsökkenés fogalma alatt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adós gazdálkodó szervezet befektetett eszközökből és forgóeszközökből álló, tehát aktív vagyonának a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben bekövetkező csökkenését kell érteni [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ügyvezetője 2011. szeptember 22-től kezdődően az alperes volt. Az adós felszámolását a bíróság a 2015. december 3-án benyújtott kérelem alapján 2016. november 16-án indította meg.
[2] Az alperes a 2016. szeptember 1. napján létrejött szerződés alapján 4 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak, amelyet az adós a szerződés 2.1. pontja szerint köteles volt az F. Zrt. megbízásából folyó termelés fenntartására, valamint az M. Zrt. felé fennálló tartozás kifizetésére fordítani.
[3] Az...
BH 2022.7.183 A vagyoncsökkenés fogalma alatt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének alkalmazásában az adós gazdálkodó szervezet befektetett eszközökből és forgóeszközökből álló, tehát aktív vagyonának a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben bekövetkező csökkenését kell érteni [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (1) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 32. § (1) bek. b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ügyvezetője 2011. szeptember 22-től kezdődően az alperes volt. Az adós felszámolását a bíróság a 2015. december 3-án benyújtott kérelem alapján 2016. november 16-án indította meg.[2] Az alperes a 2016. szeptember 1. napján létrejött szerződés alapján 4 000 000 Ft kölcsönt nyújtott az adósnak, amelyet az adós a szerződés 2.1. pontja szerint köteles volt az F. Zrt. megbízásából folyó termelés fenntartására, valamint az M. Zrt. felé fennálló tartozás kifizetésére fordítani.
[3] Az adós az alperes részére 2016. szeptember 15. és december 8. között több részletben a tartozását visszafizette, a felszámolás kezdő időpontja előtt 2 906 324 Ft, míg 1 093 676 Ft a felszámolás kezdő időpontja után került kifizetésre.
[4] A felszámolásban 16 941 847 Ft követelést vett nyilvántartásba a felszámoló, vagyonfelosztási javaslatában a 13 626 709 Ft fedezetlen tartozáson felül a volt ügyvezetővel szembeni 3 907 796 Ft követelés hitelezők közötti felosztására tett javaslatot. Ebből 2 242 572 Ft volt a felszámolónak át nem adott pénzeszköz, a többi a felszámolás megindulása után visszafizetett 1 093 676 Ft tagi kölcsön.
A felperes keresete, az alperesek ellenkérelme
[5] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy az alperes mint az adós volt vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal a hitelezők 13 626 709 Ft követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját 2011. december 31-ében határozta meg, mert az adós már ekkor sem rendelkezett a kötelezettségek kielégítéséhez szükséges likvid vagyonnal. Kiemelte, hogy az adósnak nyújtott kölcsön az adós vagyonának részévé vált, és az alperesnek történő visszafizetések időpontjaiban az adós adófolyószámlája tartozást mutatott. A tagi kölcsön visszafizetésével nem maradt a külső hitelezők követeléseinek kielégítésére felhasználható társasági vagyon.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy az adós 2011 és 2016 között folyamatosan fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, ezt a felperes keresetében hivatkozott adatok nem támasztják alá. Azt nem vitatta, hogy 2016. szeptember 1-jén 4 000 000 Ft-ot kölcsönadott az adósnak, és azt részletekben az adós visszafizette. Állította, hogy a kölcsönt a likviditás javítása érdekében bocsátotta az adós rendelkezésére. Vitatta, hogy saját magát előnyben részesítette a többi hitelezővel szemben. Az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot nem vállalt, az adott helyzetben az ügyvezetőtől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, valamint a taggyűlés intézkedéseinek kezdeményezése érdekében, a tagi kölcsön visszafizetésének feltételeiről és a teljesítésről a taggyűlés határozott. Állította, hogy az adós vagyona nem csökkent az alperes magatartásával okozati összefüggésben.
[7] Az összhitelezői érdek szempontjából az ügylet kifejezetten előnyös volt, az összes hitelezői igény a tagi kölcsön, illetve annak visszafizetése hiányában sem térült volna meg magasabb összegben, illetve arányban.
[8] Hivatkozott arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontjától, azaz 2016. november 16-tól sem tulajdonosként, sem ügyvezetőként nem volt semmilyen befolyása a tagi kölcsön visszafizetésére, mivel nem volt sem döntési, sem döntést befolyásoló helyzetben. A felszámolás elrendelésének időpontja utáni események nem állnak okozati összefüggésben a magatartásával.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezáltal a hitelezők 13 626 709 Ft követelésének teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.[10] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[11] Az ítélet indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság a felek által csatolt bizonyítékok alapján helyesen állapította meg a tényállást, azonban téves jogi következtetésre jutva állapította meg az alperes felelősségét.
[12] A pert a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályai szerint kellett lefolytatni, melynek egyik jelentős, szándékolt újítása, hogy a jogi képviselővel eljáró fél jogállítása a jogalap megjelölése útján történik [Pp. 170. § (2) bekezdés b) pont]. A jogalap a Pp. 7. § (1) bekezdésének 8. pontja szerint az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására jogosít. A bíróságnak a felperes által megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezésre alapított kereseti kérelméről kell döntenie, és nem vehető figyelembe, hogy a kereset az eljárás eredményeképpen megállapított tényállás alapul vételével más, a Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pontja szerint meg nem jelölt jogszabályi rendelkezés alapján (akár részben) alapos lehet, mert a Pp. szerint jogállítás csak a jogalap idézett módon, esetleg a jogcímmel való megjelölésével tehető, azaz a tényállás puszta előadásával nem tehető jogállítás.
[13] Az adott ügyben a felperes a kereset jogalapjaként a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatára hivatkozott, amely szerint a vezető tisztségviselő felelőssége - az egyéb tényállási elemek megvalósulása esetén - akkor állapítható meg, ha más okból meghiúsulhat a hitelezői igények kielégítése. A felperes a perfelvételi tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a keresetét nem a vagyoncsökkenésre, hanem "más okra" alapítja.
[14] A másodfokú bíróságnak az adott esetben abban a kérdésben kellett döntenie - figyelemmel arra is, hogy az anyagi pervezetés csak a felek kérelmének és jogállításának keretén belül gyakorolható [Pp. 237. § (5) bekezdés] -, hogy a felperes az általa jogalapként megjelölt anyagi jogi jogszabályi rendelkezés ("a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat") alapján az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket - különösen, mivel keresetét a vagyoncsökkenéstől különböző más okra alapította -, e más okot előadta-e és bizonyította-e, illetve az a tényállítás, amelyet előadott és bizonyított, más oknak minősül-e.
[15] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szereplő két felelősségi tényállás a vezető magatartásának eredménye alapján különbözik egymástól. A törvényi tényállás első fordulata szerint akkor felel a vezető tisztségviselő, ha felróható magatartásának következtében az adós vagyona csökkent, a második fordulat szerint pedig akkor, ha magatartása a vagyoncsökkenésen kívüli más okból hiúsíthatja meg a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítését.
[16] A jogalkotó sem a vagyoncsökkenés, sem a "más ok" fogalmát nem határozta meg.
[17] A felszámolási vagyon csak az adós aktív vagyonát jelenti, s miután a gazdálkodó szervezet felszámolásának kezdő időpontját megelőző vagyonának passzívái a felszámolási eljárásban csak a hitelezői igénybejelentésen keresztül, a törvényi besorolásnak megfelelően érvényesíthetők, a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt vagyoncsökkenés akkor is megállapítható, ha a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartás visszterhes szerződés teljesítésében (például tagi kölcsön visszafizetése) nyilvánul meg, hiszen a visszafizetett összeg (a jogosult számára előnyt jelentő teljesítéssel a felszámolásban érvényesülő rendezett kielégítés elől elvont vagyon) nem válhat a hitelezői igények kielégítésének forrásává. Ellenkező értelmezés esetén a vezető nem volna felelősségre vonható a gazdálkodó szervezet által a kritikus időszakban, a hitelezők érdekeit figyelmen kívül hagyó magatartással megkötött, kirívóan kockázatos visszterhes szerződés alapján nyújtott szolgáltatásért, hiszen követelése keletkezett az utóbb behajthatatlannak bizonyult ellenszolgáltatásra, ezért formálisan nem következett be vagyoncsökkenés; ugyanakkor az ilyen eset második tényállás ("más ok") alá rendelése korlátlan felelősséget eredményezne ott is, ahol a vagyon csökkenése pontosan meghatározható, márpedig a jogalkotói szándék nyilvánvalóan nem irányul ilyen méltánytalan eredményre. A joggyakorlatban olyan szűkítő értelmezés nem alakult ki, amely szerint vagyoncsökkenést csak a gazdálkodó szervezet vagyonának ingyenes elidegenítése, követelésének elengedése stb. eredményezne.
[18] A másodfokú bíróság megállapítása szerint a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második tényállása alapján ("más okból meghiúsulhat") a vezető felelőssége akkor állapítható meg, ha a hitelezői igények kielégítése oly módon hiúsulhat meg, hogy az nem jár a felszámolási vagyon csökkenésével. A jogalkotó a más ok mibenlétét pontosabban nem határozza meg, egyetlen dolgot azonban határozottan kiemelt - a "vagy más okból" fordulattal -, hogy a "más ok" nem vagyoncsökkenés.
[19] Mivel a jogalkotó a vezető felelősségét megalapozó magatartás eredményeként külön nevesítette a bekövetkezett vagyoncsökkenést, ezért a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulata esetén a felelősséget megalapozó magatartás csakis olyan magatartás lehet, amely - a vagyoncsökkenésen kívül - más okból eredményezheti a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulását. Attól függően, hogy a felperes a keresete jogalapját a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének első vagy második fordulatára alapozza, eltérő kereseti kérelmet és tényállást kell előadnia, s az ítélet rendelkező része sem azonos - a két tényálláshoz képest - a felelősség megállapítása esetén.
[20] A keresetlevélben előadott alperesi magatartás - a tagi kölcsön visszafizetése - az adós vagyonának csökkenését eredményezte. A felperes jogállítását ("más okból meghiúsulhat") az általa felhozott tények (tagi kölcsön visszafizetése) nem bizonyítják, mert a sérelmezett magatartás vagyoncsökkenést jelent, ezért a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatára alapított kereset alaptalan.
[21] Mivel a bíróság a felperes jogállításához kötve van, az ítélőtábla nem vizsgálhatta, hogy a felperes igénye más anyagi jogi jogszabály rendelkezése alapján [a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első fordulata] alapos lehet-e, ahogyan azt sem, hogy a felperes által megjelölt magatartás miként eredményezhetne a visszafizetett tagi kölcsön összegénél nagyságrendileg magasabb mértékű felelősséget.
[22] Az adott ügyben a másodfokú eljárásban anyagi pervezetésnek [Pp. 369. § (4) bekezdés] nem volt helye, figyelemmel arra, hogy keresetében a felperes egyértelműen jelölte meg a kereseti kérelem jogalapját, a felek számára világos volt a jogvita tárgya és a felperes tisztában volt a keresetben előadott tényállás (magatartás) jogi megítélésével.
[23] A Kúria Gfv.VII.30.061/2018/4. számú ítélete pedig az ügyben nem mérvadó, mert az ott irányadó Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének szövege a jelen ügyben alkalmazandó rendelkezéstől eltérő volt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[25] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta a Cstv. 33/A. § (1) bekezdését és téves jogkövetkeztetésre jutva változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét.
[26] Hangsúlyozta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a tagi kölcsön visszafizetése nem állt összhangban a társaság hitelezőinek érdekeivel, mert annak következtében nem maradt a többi, külső hitelezők követeléseik kielégítésére felhasználható társasági vagyon. Az alperes csökkentette ezáltal a többi hitelező kielégítési alapját, de ez nem azonos a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés első fordulatában levő vagyoncsökkenés fogalmával.
[27] Hivatkozott a Kúria Polgári Kollégium Joggyakorlat-elemző Csoportjának a felelősség alóli mentesüléssel kapcsolatos véleményére (27. oldal. 2. bekezdés), mely szerint a tagi kölcsön visszafizetése nem eredményezi a cég vagyonának csökkenését, hiszen pontosan annyival csökken a cég vagyona ennek folytán, mint amennyivel nő (szűnik meg a céggel szemben fennálló követelés, a rövid lejáratú kötelezettség).
[28] A tagi kölcsön visszafizetésével nem valósul meg vagyoncsökkenés, hanem a hitelezők követeléseinek a kielégítése hiúsul meg, ami a 2017. július 1-jén bekövetkezett jogszabályi változás miatt "a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat" fordulatra alapított keresetindítást teszi lehetővé.
[29] A "más okból meghiúsult" olyan magatartást kell, hogy takarjon, amely a hitelezői igények kielégítését úgy hiúsítja meg, hogy a társaság vagyonában nem következik be vagyoncsökkenés.
[30] Hivatkozott az 1/2013. PJE határozat 3. oldalának 4. bekezdésére, mely szerint a második fordulat esetében azt az összeget kell megjelölni, amelyért a vezető tisztségviselő magatartása miatt az adós gazdálkodó szervezet nem tud helytállni a hitelezők felé.
[31] Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Kúria Gfv.VII.30.061/2018/4. számú ítéletében kifejtettekkel. Abban az eljárásban szintén a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulatára alapított kereseti kérelem alapján megállapította a Kúria az alperes felelősségét. Nem vitásan az ítélet óta a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése két alkalommal is módosult. A 2017. július 1-jétől hatályos módosítással a jogalkotó a "más ok" mibenlétét nem határozta meg, azt azonban kiemelte, hogy a "vagy más okból" fordulat nem vagyoncsökkenést jelent.
[32] Miután a tagi kölcsön visszafizetése nem eredményezi a cég vagyonának a csökkenését, hiszen pontosan annyival "csökken" a cég vagyona ennek folytán, mint amennyivel "nő", megfelel a vagyoncsökkenést nem eredményező "más okból meghiúsulhat" törvényi tényállásnak.
[33] Ha a Kúria indokoltnak látja a korábbi ítéletétől való eltérést, indítványozta jogegységi eljárás megindítását.
[34] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet indokolásának a megváltoztatását. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a tagi kölcsön visszafizetését értékelte releváns tényként, és nem foglalkozott a tagi kölcsön nyújtásával, pedig a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben a vezető magatartását összességében kell értékelni.
[35] Felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítéletnek - megváltoztatott indokolással - a hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem részesült előnyben, a 2016. szeptember-december közötti időszakban 10 000 000 Ft összeget meghaladó tartozást rendezett külső hitelezők felé az adós.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet - figyelemmel arra, hogy az kizárólag a jogerős ítélet indokolása ellen irányult - a Pp. 407. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.[37] A jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül, és azt az alábbiakra tekintettel nem találta jogszabálysértőnek.
[38] A Cstv.-nek a jelen ügyben alkalmazandó, a 2017. évi XLIX. törvénnyel módosított, 2017. július 1-jétől hatályos 33/A. § (1) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítására akkor kerülhet sor, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 éven belül töltötte be a vezetői tisztségét, az utóbb felszámolás alá került adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembe vételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E szabály alkalmazásában a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó tevékenységnek minősül az is, ha a vezető elmulasztotta a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket, és ennek következtében a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.
[39] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szereplő felelősségi tényállás egyes alesetei tehát - a másodfokú bíróság helyes álláspontjának megfelelően - a vezető tisztségviselő magatartásának eredménye alapján különböznek egymástól. A törvényi tényállás első fordulata szerint abban az esetben felel a vezető tisztségviselő, ha a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartásának a következtében az adós vagyona csökkent, a második fordulat szerint pedig akkor, ha magatartása a vagyoncsökkenésen kívüli más okból hiúsíthatja meg a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítését.
[40] Vagyoncsökkenés alatt e szabály alkalmazása során az adós a Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti vagyonának a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben bekövetkező csökkenését kell érteni. A Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerint ugyanis a Cstv. alkalmazásában a gazdálkodó szervezet vagyonának az minősül, amit a gazdálkodó szervezetre vonatkozó számviteli jogszabály befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít. A vagyoncsökkenés fogalma tehát az adósnak a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet alatti aktív vagyonához kötődik, vagyis a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott felelősségi tényállás első fordulata a hitelezői követelések fedezetét jelentő aktív adósi vagyon védelmét kívánja biztosítani, illetőleg az e vagyon csökkenését eredményező, a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó vezetői magatartást kívánja szankcionálni. Mindezek értelmében a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében írt vagyoncsökkenés akkor is megállapítható, ha a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartás visszterhes szerződés teljesítéseként jelentkezik, például ha a vezető tagi kölcsön visszafizetéséről dönt. A vezető tisztségviselő tehát nem mentesülhet a felelősség alól arra hivatkozással, hogy az egyébként a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó magatartással megkötött, kirívóan kockázatos, az adós számára előnytelen szerződés visszterhes volt, illetve hogy a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó döntés alapján nyújtott szolgáltatás visszterhes szerződésen alapult, és így az adós tartozásának egyidejű megszűnése miatt formálisan nem következett be vagyoncsökkenés. A vagyoncsökkenés ugyanis e felelősségi szabály alkalmazásában az említettek szerint az aktív vagyon csökkenését jelenti.
[41] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének második fordulata alapján a vezető felelőssége akkor állapítható meg, ha a magatartása a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet alatti aktív adósi vagyon csökkenésén kívüli más okból hiúsíthatja meg a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítését. Ilyen más ok lehet például az adóst terhelő kötelezettségek, biztosítékok vállalása, adósságok felhalmozása, de idetartozik a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó jogszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítésének a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésében említett elmulasztása is.
[42] Az alperesnek az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében tett azon intézkedése, amellyel az adós részére korábban nyújtott tagi hitel visszafizetéséről rendelkezett, az adós pénzeszközeit, vagyis forgóeszköz-állományát csökkentette, tehát az adós Cstv. 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti aktív vagyonának csökkenését eredményezte. Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság, hogy az alperes felelősségét a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének első fordulata, nem pedig a második fordulat alapján kell vizsgálni.
[43] A Kúria - felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - Gfv.VII.30.061/2018/4. számú ítélete nem a Cstv. jelen ügyben irányadó, a 2017. évi XLIX. törvénnyel módosított, 2017. július 1. napjától hatályos 33/A. § (1) bekezdése, hanem a módosítást megelőzően hatályban volt felelősségi szabály alapján született.
[44] A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének eredeti, 2006. július 1-jén hatályba lépett rendelkezése kizárólag a hitelezői érdekek elsődlegességét sértő vezetői magatartással okozott vagyoncsökkenés miatt tette lehetővé a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítását, a jogsértő vezetői magatartás felelősséget megalapozó lehetséges következményeként a hitelezői követelések teljes kielégítésének meghiúsítását nem nevesítette. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett rendelkezésében jelent meg a vezetői magatartás felelősség alapjául szolgáló következményeként a vagyoncsökkenés mellett a hitelezői követelések teljes kielégítésének meghiúsulása, illetve a környezeti terhek rendezésének elmulasztása. A felelősségi tényállás három alesetének egymáshoz való viszonyát, egymástól való elhatárolását azonban a Cstv. nem rendezte, nem végezte el. Az ítélkezési gyakorlatban ezért előfordult a vagyoncsökkenés fogalmának kiterjesztő értelmezése, illetve az, hogy a hitelezői követelések teljes kielégítésének meghiúsítását és a környezeti terhek rendezésének elmulasztását a vagyoncsökkenés egyik esetének tekintették. Csupán a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének 2017. július 1-jén hatályba lépett módosítása tette egyértelművé, hogy a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó vezetői magatartásnak két, egymástól elkülönülő lehetséges következménye állhat fenn, egyrészt a vagyoncsökkenés, másrészt a hitelezői követelések teljes mértékben történő kielégítésének más okból, tehát a vagyoncsökkenésen kívüli okból bekövetkező meghiúsulása.
[45] Mindezektől függetlenül a Kúria az egyébként nem a Pp., hanem a korábban hatályban volt, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) szabályai alapján lefolytatott perben, az adott felülvizsgálati kérelem keretei között meghozott ítéletében a tagi kölcsön visszafizetését a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésének akkor hatályos rendelkezése alapján is az adós gazdálkodó szervezet társasági vagyonának csökkenését eredményező magatartásként minősítette, arra utalva, hogy a jogsértő vezetői magatartás a vagyoncsökkenésen keresztül eredményezte a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítását. Vagyoncsökkenés alatt pedig - amint az az ítélet indokolása [21] és [22] bekezdéseiben foglaltak egybevetése alapján egyértelműen megállapítható - az adós aktív vagyonának csökkenését értette.
[46] A jogegységi eljárás kezdeményezésének a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 32. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételei ezért - a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal ellentétben - nem állnak fenn.
[47] A jogerős ítélet mindezek értelmében a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. További jogszabálysértésre pedig a felperes nem hivatkozott, a jogerős ítélet felülvizsgálatára ezért egyebekben nem kerülhetett sor.
[48] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.325/2021/4.)