adozona.hu
BH 2022.6.169
BH 2022.6.169
A Kbt. 152. § (2a) bekezdésében rögzített időpont olyan törvényi vélelem, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. Ugyanakkor a közbeszerzési hatóság erre irányuló bizonyítás és bizonyítékértékelés nélkül a vélelemtől nem térhet el [2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 152. § (2) bek., (2a) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes mint támogatást folyósító szervezet és egyben irányító hatóság, valamint a Megyei Jogú Város Önkormányzata mint kedvezményezett 2017. december 20-án támogatási szerződést kötött egy projekt keretében többek között két társasház szociális bérlakásai felújításaira vonatkozóan.
[2] A kedvezményezett a közbeszerzési eljárás lefolytatására vállalkozási szerződést kötött a H. Zrt.-vel (a továbbiakban: ajánlatkérő).
[3] Az ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törv...
BH 2022.6.169 A Kbt. 152. § (2a) bekezdésében rögzített időpont olyan törvényi vélelem, amellyel szemben ellenbizonyításnak van helye. Ugyanakkor a közbeszerzési hatóság erre irányuló bizonyítás és bizonyítékértékelés nélkül a vélelemtől nem térhet el [2015. évi CXLIII. törvény (Kbt.) 152. § (2) bek., (2a) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint támogatást folyósító szervezet és egyben irányító hatóság, valamint a Megyei Jogú Város Önkormányzata mint kedvezményezett 2017. december 20-án támogatási szerződést kötött egy projekt keretében többek között két társasház szociális bérlakásai felújításaira vonatkozóan.[2] A kedvezményezett a közbeszerzési eljárás lefolytatására vállalkozási szerződést kötött a H. Zrt.-vel (a továbbiakban: ajánlatkérő).
[3] Az ajánlatkérő a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 115. § (1) bekezdése szerinti nyílt, keretmegállapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárást indított hét részajánlati körben. 2018. augusztus 23-án a jelen perrel érintett 2. részajánlati körre vonatkozóan az ajánlatkérő két ajánlattevővel keretmegállapodást kötött, majd 2018. szeptember 18-án vállalkozási szerződés jött létre az ajánlatkérő és az egyik ajánlattevő között a társasházak önkormányzati tulajdonú lakásai körében.
[4] A kedvezményezett 2019. július 25-én utóellenőrzés céljából a közbeszerzési eljárás iratait a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: közreműködő szervezet) részére feltöltötte az EMIR rendszerbe.
[5] A közreműködő szervezet az általa lefolytatott utóellenőrzés eredményeként 2020. december 15-én szabálytalansági gyanúbejelentést tett a felperes felé. Ebben egyebek mellett rögzítette, hogy a kedvezményezett Kbt. 9. § (1) bekezdés h) pontja szerinti szervezetének 5.1. alpontban szereplő eljárása nem felel meg a Kbt. alapelveinek és a vonatkozó uniós rendeletben meghatározott "hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének". Erre figyelemmel indokolatlan és jogosulatlan kiadások keletkezhetnek az Európai Unió és Magyarország költségvetésében. A közreműködő szervezet gyanúbejelentése mellékleteként 31 iratot csatolt.
[6] A felperes a 2020. december 21-én hozott döntésében határozott a szabálytalansági eljárás megindításáról és erről tájékoztatta a kedvezményezettet.
[7] A felperes 2021. február 16-án nyújtott be az alperes felé hivatalból indított eljárást kezdeményező iratot, amelyben két elemet érintően kérte a jogsértés megállapítását. Előadta, hogy a kezdeményező jogosultsága a Kbt. 152. § (1) bekezdés g) pontján alapul. Kérte a jogorvoslati eljárás hivatalbóli megindítását és a kezdeményezésben írt jogsérelmek érdemi kivizsgálását.
[8] Az alperes a 2021. március 29-én hozott D.75/12/2021. iktatószámú végzésében a jogorvoslati eljárást a Kbt. 145. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 47. § (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette, figyelemmel az Ákr. 46. § (1) bekezdés a) pontjára.
[9] Az indokolásban kifejtette, hogy az alperes eljárását a Kbt. 152. § (1) bekezdés g) pontja szerinti szervezet kezdeményezte, ezért a kezdeményezés benyújtására nyitva álló szubjektív határidőt a Kbt. 152. § (2) bekezdés első fordulata - a jogsértés tudomásra jutásától számított hatvan nap -, az objektív határidőt a Kbt. 152. § (2) bekezdés c) pontja, míg a tudomásszerzés időpontját - amely megdönthető törvényi vélelem - a (2a) bekezdés rögzíti.
[10] Az alperes a 9/2020. (V. 28.) AB határozat (a továbbiakban: ABh.) [46] pontjával összhangban rögzítette, hogy a 2019. január 1-jétől hatályos Kbt. 152. § (2a) bekezdése értelmében a tudomásra jutás napja megegyezik a szabálytalansági eljárás megindításának napjával. Ez az időpont azonban olyan törvényi vélelem, amellyel szemben helye van a bizonyításnak, a tényleges tudomásszerzés időpontját akár az alperes, akár a közigazgatási bíróság ettől eltérően állapíthatja meg.
[11] Az alperes a rendelkezésre álló iratok alapján azt állapította meg, hogy a jogsértések ténybeli alapja legkésőbb 2020. december 15-én, vagyis amikor a közreműködő szervezet az általa lefolytatott vizsgálat eredményeként elkészítette és a felperes részére megküldte a szabálytalansági gyanúbejelentő lapot, a felperes tudomására jutott. Ebből következően a felperes kezdeményezését a szubjektív határidő megtartásával legkésőbb 2021. február 15-ig nyújthatta volna be. Miután az előterjesztett kezdeményezés 2021. február 16-án, vagyis a szubjektív jogvesztő határidőn túl került benyújtásra, ezért az elkésett. A hatóság erre tekintettel a hivatalbóli kezdeményezést érdemben nem vizsgálta és az eljárás megszüntetéséről döntött.
A kereseti kérelem
[12] A felperes jogsérelmekre hivatkozással keresetet nyújtott be az alperesi határozattal szemben. Hangsúlyozta, a tudomásszerzést a szabálytalansági eljárás 2020. december 21-i megindítása alapozza meg. Ebből a szempontból a szabálytalansági gyanú bejelentése a Kbt. 152. § (2a) bekezdése miatt irreleváns. Az alperes a Kbt. rendelkezéseit és az ABh.-t tévesen értelmezte, utóbbi nem zárta ki a Kbt. 152. § (2a) bekezdésének alkalmazhatóságát. Az ABh. a 2019. január 1-je utáni tudomásra jutási időpontok tekintetében nem foglalt állást, ezért a 2019. január 1-jét követően előterjesztett kezdeményezéseknél alkalmazandó a fenti jogszabályhely.[13] A perbeli esetben a szabálytalansági gyanút nem a felperes, hanem a közreműködő szervezet észlelte. Az alperes jogértelmezése nem a törvényi vélelmet dönti meg, hanem felülírja a Kbt. 152. § (2a) bekezdését.
Az elsőfokú ítélet
[14] A törvényszék jogerős ítéletében az alperes végzését megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.[15] Az indokolásban elsődlegesen rögzítette, hogy az Alkotmánybíróság az ABh.-ban megállapította, hogy a Kbt. 152. § (2a) bekezdésében szabályozott törvényi vélelem a bírósági eljárásokban megdönthető jellegűnek minősül.
[16] A törvényszék a felperes tudomásszerzése időpontjának meghatározásakor jelentőséget tulajdonított annak, hogy a közreműködő szervezet és az irányító hatóságként eljárt felperes egymástól elkülönülő jogi személyek, a szabálytalansági gyanút az előbbi szervezet észlelte, míg a jogorvoslati kérelem előterjesztésére az utóbbi volt jogosult. A jogsértésről való tudomásszerzés időpontjának megállapítása kizárólag a felperes vonatkozásában vizsgálható.
[17] Az elsőfokú bíróság hivatkozott a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználási rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.rendelet) 156. § (2) bekezdésére, a 159. § (1)-(4) bekezdésére, továbbá az 1. melléklet 211. és 212. pontjaira.
[18] Véleménye szerint helyesen érvelt a felperes amellett, hogy a tudomásszerzést a Kbt. 152. § (2a) bekezdése a szabálytalanság megindításához, nem pedig a szabálytalansági gyanú felperessel való közléséhez köti. A törvényi vélelem megdöntését azonban nem eredményezi pusztán azon tény állítása, hogy a szabálytalansági gyanúbejelentés a felpereshez korábban érkezett meg. A Korm.rendelet 1. mellékletének 211. és 212. pontjai rögzítik a gyanú kezelésének folyamatát, és mindazon, a gyanúbejelentés formai és tartalmi feldolgozását eredményező intézkedések körét, amelyek alapján a szabálytalanság-felelős a Korm.rendelet 159. § (1) bekezdése szerinti javaslata alapján az irányító hatóság vezetője dönt a szabálytalansági eljárás megindításáról. A döntéselőkészítési folyamat és a döntési jog gyakorlása a felperes szervezetén belül elkülönül egymástól.
[19] A törvényi vélelem megdönthető, de ahhoz konkrét, tényszerű - a kezdeményezésben megjelölt - jogsértésekhez kapcsolódó bizonyítékok szükségesek. Az alperes az utóellenőrzés jogszabály által rögzített folyamatának egy korábbi időpontjához rendelte a felperesi tudomásszerzést. Eljárásával lényegében nem a Kbt. 152. § (2a) bekezdése szerinti törvényi vélelmet döntött meg, hanem új, a hivatkozott törvényi előírástól eltérő vélelmet állított fel annak állításával, hogy a gyanú közlésének napján a felperes mindazon adatok és információk birtokába került, melyek alapján az esetleges szabálytalanságot felismerhette.
[20] Ezzel szemben a felperes a szabálytalansági gyanú tartalmi feldolgozásával kerül mindazon információk birtokába, amelyekre alapítottan a szabálytalansági eljárás megindításáról megalapozott döntést hozhat.
[21] Nem kizárt, hogy időben a tudomásszerzés és a szabálytalansági eljárás megindításának időpontja elkülönüljön. A törvényi vélelem megdönthetőségének éppen ez a lényege. Amennyiben azonban a kezdeményező maga erre nem hivatkozik, a vélelem ellenében a jogorvoslati kezdeményezési elemhez rendelt egyedi bizonyítás útján kerülhet sor az attól eltérő időbeli tudomásszerzés megállapítására. Ilyen konkrét, bizonyítékokon alapuló megállapítással az alperes adós maradt.
[22] Az új eljárásra a törvényszék előírta, hogy a hivatalbóli kezdeményezés elkésettségére hivatkozva nincs helye a jogorvoslati eljárás megszüntetésének.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helye-zése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt.[24] Álláspontja szerint az ítélet eltér a Kúria Kf.VI.40.227/2020/5. számú ítéletének (a továbbiakban: kúriai ítélet) [35] pontjában adott iránymutatástól. Eszerint a Kúria kimondta, hogy nem az iratok átvételének napját azonosította a szabálytalansági eljárás megindításának időpontjával, hanem a hivatalbóli kezdeményező jogsértésről való tudomásszerzésének időpontját az iratok átvétele időpontjával.
[25] Az alperes a kúriai ítélet meghozatala után változtatta meg a korábbi gyakorlatát a keresettel támadott határozatban írtakra, vagyis a tudomásra jutás vélelme beáll azon a napon, amikor valamennyi irat az irányító hatóság rendelkezésére áll.
[26] Jelen tényállás alapján nem az bír relevanciával, hogy az iratokat ki küldi meg az irányító hatóság felé, tehát, hogy azt az ajánlatkérő bocsátotta rendelkezésére vagy egy közreműködő hatóság biztosította. Ezen felül jelen esetben a kúriai ítéletben szereplő tényállást meghaladóan, ahol az iratok rendelkezésre állásával beállt a tudomásszerzés vélelme, itt a közreműködő hatóság egy gyanúbejelentést is küldött, aminek a tartalma jelentős egyezőséget mutat a szabálytalansági eljárás megindításaként szolgáló irattal.
[27] Az elsőfokú bíróság azon álláspontja, mely szerint egy újabb vélelmet állított fel azzal, hogy az iratok megérkezéséhez kötötte az állított jogsértés felperes tudomására jutását, jogszerűtlen a kúriai ítéletre tekintettel, amely rögzítette ezt az időpontot a tudomásszerzés időpontjaként.
[28] Az alperes nem ért egyet a támadott ítélet [23] pontjában írtakkal. Véleménye szerint, ha a tudat kialakulását kell a tudomásra jutás alapjául venni, akkor a megdöntési vélelem mint jogintézmény kerülne kiüresítésre, mivel azt, hogy valakinek a tudatában mikor alakult ki, hogy vélt jogsértés történt, bizonyítani objektív okokból nem lehetne.
[29] A törvényszék döntésében nem határozta meg azt a tényt sem, hogy kiben kellett volna a tudattartalomnak kialakulnia. Az elsőfokú ítélet a fentiekre figyelemmel sérti a Kbt. 152. § (2) bekezdés a) pontját.
[30] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
[31] Kiemelte, a törvényszék ítéletének [23] pontja nem tartalmaz a kúriai ítélethez képest eltérő jogértelmezést, mert utóbbi döntést egészében szükséges értelmezni.
[32] A kúriai ítélet az alperesi érveléssel szemben nem azt tartalmazza, hogy a jogsértésről való tudomásszerzés időpontja az iratok beérkezésével minden esetben bekövetkezik, hanem rögzíti, a jogsértésről történő tudomásszerzésre vonatkozó törvényi vélelem jogszerűen megdönthető és abban a jogvitában a vélelem sikeresen megdöntésre került.
[33] A fentieken túl a kúria ítélete alapjául szolgáló tényállás eltér a jelen ügy tényállásától, mert az előbbiben nem volt közreműködő szervezet, míg a jelen ügyben a felperestől jogilag elkülönült közreműködő szervezet folytatta le az utóellenőrzést.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[36] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt.
[37] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le.
[38] A Kbt. 152. § (1) bekezdés g) pontja értelmében a közbeszerzéshez támogatást nyújtó, illetve a támogatás felhasználásában jogszabály alapján közreműködő szervezet a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból indított eljárását kezdeményezhetik, ha a feladatkörük ellátása során a közbeszerzésekről szóló törvénybe, illetve a közbeszerzésekről szóló törvény felhatalmazása alapján alkotott rendeletbe ütköző magatartás vagy mulasztás jut tudomásukra. A 152. § (2) bekezdés a) pontja szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását az (1) bekezdés szerinti személy vagy szervezet a jogsértés tudomásra jutásától számított hatvan napon belül, de legkésőbb a jogsértés megtörténtétől számított három éven belül kezdeményezheti. A 152. § (2a) alapján az (1) bekezdés g) pontja szerinti szervezet esetében a (2) bekezdés szerinti határidő számításakor a jogsértés tudomásra jutása időpontjának kell tekinteni a közbeszerzési jogsértésre vonatkozó szabálytalansági eljárás megindításának napját.
[39] A Kbt. 152. § (2a) bekezdését a 2018. évi LXXXIII. törvény 50. § (2) bekezdése 2019. január 1-jei hatállyal iktatta be a jogszabályba.
[40] Az Alkotmánybíróság az ABh. [42] bekezdésében kifejtette, hogy a Kbt. 152. § (2) bekezdésében rögzített hatvan napos szubjektív határidő anyagi jogi határidőnek minősül, aminek elmulasztása azt eredményezi, hogy az érintett szerv eljáráskezdeményezési jogosultsága a határidő elteltével megszűnik.
[41] Az ABh. [46] bekezdése rögzíti, a Kbt. 152. § (2) bekezdése szerinti hatvan napos szubjektív határidő 2019. január 1-je előtt a hatóság saját észleléséhez kötötte a tudomásra jutás napját, így ezt követő napon vette kezdetét a hatvan napos határidő, míg a 2019. január 1-jétől a Kbt. 152. § (2a) bekezdése értelmében a tudomásra jutás napja megegyezik a szabálytalansági eljárás megindításának napjával. A Kbt. 152. § (2a) bekezdésével a szubjektív hatvan napos határidő kezdetének a szabálytalansági eljáráshoz kötése lényege az - a módosítás miniszteri indokolása szerint -, hogy ne maradjon feltáratlan közbeszerzési jogsértés, és egy hosszabb ellenőrzés esetén is lehetőség nyíljon az érdemi jogorvoslati kérelem elbírálására. Ez az időpont azonban olyan törvényi vélelem, amellyel szemben van helye bizonyításnak, a tényleges tudomásszerzés időpontját akár a Közbeszerzési Döntőbizottság, akár az ügy közigazgatási vitájában eljáró bíróság ettől eltérően állapíthatja meg.
[42] A Kúria hangsúlyozza, az ABh.-ban foglaltaknak megfelelően a jogsértés tudomásra jutásának a Kbt. 152. § (1) bekezdés g) pontjához kapcsolódóan az minősül, amikor a g) pont szerinti jogosult a közbeszerzési jogsértésre vonatkozó szabálytalansági eljárást megindítja. Ugyanakkor a Kbt. 152. § (2a) bekezdésében rögzített vélelem megdönthető, azonban ehhez - az elsőfokú ítéletben írtakkal egyezően - ezt alátámasztó egyedi bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges.
[43] A felülvizsgálati bíróság egyetért a törvényszék azon érvelésével, mely szerint az alperes pusztán az utóellenőrzés jogszabály által rögzített folyamatának egy korábbi időpontjához rendelte a felperesi tudomásszerzést, amikor azt a Kbt. 152. § (2a) bekezdése ellenében a szabálytalansági gyanúbejelentés beérkezéséhez kapcsolta. Ezzel nem a fenti jogszabályhelyben írt törvényi vélelmet döntötte meg, hanem a hivatkozott törvényi előírástól eltérő vélelmet állított fel.
[44] Az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel álláspontja alátámasztására a Korm.rendelet 156. § (2) bekezdését, a 159. § (1)-(4) bekezdéseit, továbbá az 1. melléklet 211. és 212. pontjait. Ugyanis ezen jogszabályhelyek egyértelműen rögzítik a szabálytalansági eljárás eljárásrendjét.
[45] A Korm.rendelet 156. § (2) bekezdése értelmében a szabálytalansági eljárást az irányító hatóság folytatja le, abban az esetben is, ha a közreműködő szervezet kerül kijelölésre.
[46] A Korm.rendelet 159. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően amennyiben közreműködő szervezet is eljár az ügyben, akkor annak kötelezettsége a szabálytalanság gyanúját megküldeni az irányító hatóság szabálytalanság-felelősének, aki a kézhezvételtől számított öt napon belül a gyanút rögzíti a monitoring és információs rendszerbe, továbbá a gyanúról kapott tájékoztatást megküldi az irányító hatóság vezetőjének. A vezető a kézhezvételtől számított három napon belül dönt a szabálytalansági eljárás megindításáról vagy az erre irányuló javaslat elutasításáról.
[47] A Korm.rendelet 1. mellékletének 211. és 212. pontjai részletezik a szabálytalanság-felelős eljárására és a szabálytalansági eljárás elrendelésére irányadó rendelkezéseket.
[48] A Kúria rámutat, jelen ügyben a Magyar Államkincstár közreműködő szervezetként eljárva élt 2020. december 15-én szabálytalansági gyanúbejelentéssel a felperes mint irányító hatóság felé, amely szerv 2020. december 21-én indította meg a szabálytalansági eljárást.
[49] A Korm.rendelet korábban felhívott rendelkezéseiből következően a felperes a jogsértésről nem a szabálytalansági gyanúbejelentés napján, hanem később szerzett tudomást, mert a szabálytalanság-felelősnek és az irányító hatóság vezetőjének vizsgálnia és értékelnie kellett a gyanúbejelentésben foglaltakat.
[50] Az alperesi hatóság a Kbt. 152. § (2a) bekezdésében szereplő törvényi vélelem megdöntéséhez szükséges bizonyítási, bizonyítékértékelési eljárást nem folytatta le, erre figyelemmel az ezen jogszabályban írt vélelem megdöntése elmaradt.
[51] A fentiekre tekintettel a felperes jogsértésről való tudomásszerzése a vélelemnek megfelelően a szabálytalansági eljárás megindításának a napja, így a felperes eljárását a jogsértés tudomásra jutásától számított hatvan napon belül megindította. Az ezzel ellentétes alperesi okfejtés nem foghat helyt.
[52] A felülvizsgálati bíróság véleménye szerint a kúriai ítélet alapjául szolgáló tényállás jelentősen eltér a perbelitől, mert amíg jelen ügyben a Magyar Államkincstár közreműködő szervezetként eljárt, addig a másik ügyben nem működött közre ilyen szervezet, az irányító hatóság közreműködő szervezet nélkül vizsgálta a szabálytalansági gyanút. Ezért a két ügy között az ügyazonosság nem áll fenn.
[53] A Kúria megítélése szerint ennek megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú ítélet nem tér el a kúriai ítéletben foglataktól.
[54] A törvényszék ítéletéből egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság véleménye szerint a tudattartalomnak az eljárást hivatalból indító félben, jelen esetben a felperesben kell kialakulnia.
[55] A felülvizsgálati bíróság osztja a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében írt azon okfejtését, hogy a törvényszék ítéletének [23] pontja nem tartalmaz a kúriai ítélethez képest eltérő jogértelmezést.
[56] A Kúria a Kp. 121. § (2) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.III.38.078/2021/5.)