adozona.hu
BH 2022.6.163
BH 2022.6.163
A telekadóról szóló önkormányzati rendelet esetében a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő és a differenciált, arányos adómegállapítás kérdésének eldöntése a Kúria Önkormányzati Tanácsának hatáskörébe tartozik, de az ingatlanok e szempontok szerinti jellemzőinek bizonyítását a perbíróság előtt kell elvégezni, erről a perbíróságnak a feleket tájékoztatni kell [2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek.; 1990. évi C. törvény (Htv.) 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes tulajdonát képezik a belterület .../1 hrsz.-ú "kivett patak" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan1); a belterület .../4 hrsz.-ú "kivett beépítetlen terület" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan2), valamint a belterület .../2 hrsz.-ú "kivett csatorna" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan3) ingatlanok, amelyek után a Község Jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság) 2019 évre és azt követően - az előző sorren...
BH 2022.6.163 A telekadóról szóló önkormányzati rendelet esetében a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő és a differenciált, arányos adómegállapítás kérdésének eldöntése a Kúria Önkormányzati Tanácsának hatáskörébe tartozik, de az ingatlanok e szempontok szerinti jellemzőinek bizonyítását a perbíróság előtt kell elvégezni, erről a perbíróságnak a feleket tájékoztatni kell [2017. évi I. törvény (Kp.) 121. § (1) bek.; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 279. § (1) bek.; 1990. évi C. törvény (Htv.) 7. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes tulajdonát képezik a belterület .../1 hrsz.-ú "kivett patak" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan1); a belterület .../4 hrsz.-ú "kivett beépítetlen terület" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan2), valamint a belterület .../2 hrsz.-ú "kivett csatorna" megnevezésű területű (a továbbiakban úgyis mint: Ingatlan3) ingatlanok, amelyek után a Község Jegyzője (a továbbiakban: önkormányzati adóhatóság) 2019 évre és azt követően - az előző sorrendben - évi 16 800 forint, évi 7600 forint és évi 40 750 forint telekadó megfizetésére kötelezte a felperest. Az alperes a HE/HAT/453-5/2019., HE/HAT/450-5/2019. és HE/HAT/455-5/2019. számú határozataival az elsőfokú határozatokat - a rendelkező részek pontosítását illető megváltoztatás mellett - érdemben helybenhagyta. A határozatok alapját a Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a 13/2018. (XI. 30.) önkormányzati rendelettel módosított, a helyi adókról szóló 12/2012. (XII. 1.) önkormányzati rendelete (továbbiakban: Ör.) képezte, amely a telekadó korábbi 5 forint/m2 összegű mértéke helyett a 4. § (7) bekezdésében úgy rendelkezett 2019. évtől, hogy az adóhatóság az általa kivetett adót az adó mértékének 50%-ával számolva (azaz 10 forint/m2/év) állapítja meg az adóköteles belterületi telek után. A mentességi szabályt az Ör. 4. § (3) bekezdése tartalmazza.A kereset
[2] Az egyesített perben a felperes kereseti kérelme az alperesi határozatok - elsőfokú határozatokra is kiterjedő - megváltoztatására irányult azzal, hogy a bíróság a felperes telekadó fizetési kötelezettségét a hivatkozott ingatlanok után 2019. évre és azt követő évekre 0 forintban állapítsa meg. A felperes az Ör. jogszabályszerűségét vitatta, egyrészt az adómérték 100%-os emelése kapcsán a megfelelő hatásvizsgálat, és a tájékoztatás elmaradását, valamint a kellő felkészülési idő hiányát sérelmezte. Másrészt állította, hogy az adó mértéke eltúlzott, az ingatlanok értékével, forgalmi képességével nincs arányban; az adónem belterületre vonatkozó szabályozása alapvetően egy szűk kört, így a felperest érinti, ami sérti a közteherviselés arányosságát, az adó differenciáltságát. Kifejtette, hogy nem derül ki: az önkormányzat a helyi sajátosságokat miként vette figyelembe az adóemelésnél. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjának és a 7. § g) pontjának megsértésére hivatkozott. Az ingatlanok 2019. január 1. napján fennálló forgalmi értékének megállapítására ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványt terjesztett elő, valamint indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság kezdeményezze a Kúria Önkormányzati Tanácsának (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács) eljárását.A védirat
[3] Az alperes a védiratában a határozatokban foglaltak fenntartásával kérte a keresetek elutasítását.Az elsőfokú bíróság intézkedései és az Önkormányzati Tanács határozata
[4] Az ingatlanok forgalmi értékeinek meghatározása érdekében a perben kirendelt szakértő szakvéleményét az elsőfokú bíróság aggályosnak találta, ami a szakértő által adott felvilágosítás ellenére sem volt kiküszöbölhető, ezért felmentését követően a felperes indítványára igazságügyi értékbecslő szakértőt rendelte ki. A szakértő a szakvéleményében egyebek között úgy foglalt állást, hogy a "kivett patak" és "kivett csatorna" megnevezésű ingatlanok forgalmi értéke nem állapítható meg, "értékelői szempontból forgalomképtelennek minősülnek", a "kivett beépítetlen terület" megnevezésű ingatlan forgalmi értéke pedig 720 000 forint. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény alapján indítványozta az Önkormányzati Tanács eljárását. Indítványában az Ör. 4. § (3) és (7) bekezdése más jogszabályba ütközésének megállapítását, e rendelkezések megsemmisítését és a konkrét ügyben történő, valamint az általános alkalmazási tilalom kimondását indítványozta. Az ingatlanok forgalmi értéke tekintetében hivatkozott az igazságügyi értékbecslő szakvéleményére, melyet aggálytalannak tartott. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a telekadó adónem belterületre vonatkozó szabályozását a képviselő-testület alapvetően egy szűk körre, néhány jogalanyra, így a felperesre illeszthetően, az ő tényleges adófizetésével járóan konstruálta meg, ami a közteherviselés arányosságát, a felperes pénztulajdonához való jogát, az adó differenciáltságát sérti. Az adóztatott területek üres telkek, amelyek nem kapcsolódnak lakóingatlanokhoz, ezek pedig elsősorban a felperes ingatlanait takarják, a mentességek további telektulajdonosokat vonnak ki az adózás alól. A Htv. 6. § d) pontjára és a 7. § g) pontjára hivatkozással a helyi adó konfiskáló jellegének megállapíthatóságát rögzítette a forgalmi értékek és az adómérték egybevetésével, valamint hangsúlyozta: az Ör. a helyi sajátosságokat és az adóalanyok teherbíró képességét nem veszi figyelembe; a megállapított adómérték belátható időn belül felemészti az Ingatlan2 forgalmi értékét, az Ingatlan1 és Ingatlan3 "forgalomképtelen ingatlanok esetében pedig gyakorlatilag az első évben súlyosan aránytalannak minősül".[5] Az Önkormányzati Tanács a Köf.5004/2021/3. számú határozatával (a továbbiakban: Önkormányzati Tanács határozata) az indítványt elutasította. Indokolásának [15] bekezdésében egyrészt kiemelte eljárásának a kereteit (bírói indítvány, védirat, azzal, hogy az indítványban meg nem jelenő, az indítványozó belső meggyőződését nem tükröző tények és körülmények figyelembevételére nincs lehetőség), másrészt e keretekre figyelemmel rögzítette, hogy a "kivett patak" és "kivett csatorna" megnevezésű ingatlanok esetében - forgalmi érték megállapítása hiányában - "az adó konfiskáló jellege csak az adómérték viszonylatában volt vizsgálható". E körben a [19] bekezdésben hangsúlyozta egyfelől, hogy az adó mértéke rendkívül alacsony (10 Ft/m2), a törvényi minimumhoz közelít, a telekadó inflációval növelt érvényes évi adómaximumának (345 Ft/m2) kb. 3%-a, és az Ör. meghatároz egyéb mentességi szabályt is. Másfelől megállapította, hogy mindezek alapján az arra vonatkozó bizonyítás lefolytatása nélkül, amely bemutatná a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő különbségeket (pl. a telkek rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, hasznosíthatósága, a településre jellemző esetlegesen eltérő forgalmi értékek), a differenciált adómegállapítás hiányára hivatkozás nem foghat helyt. Összegezve rögzítette: a forgalmi érték tekintetében nem osztotta a szakértő által megállapítottakat, mert indokai szerint az a körülmény, hogy a környéken hasonló típusú ingatlanokra vonatkozó értékesítés az elmúlt években nem történt, önmagában nem teszi forgalomképtelenné az ingatlanokat, és végképp nem jelenti, mert semmilyen ésszerű ok hiányában nem jelentheti azt, hogy a perbeli belterületi ingatlanok forgalmi értéke "nulla forintban" lenne meghatározható. A [20] bekezdésben kifejtettek szerint nem törvénysértő továbbá az adómérték pusztán azért, mert a településen kevés olyan belterületi telek van, amelyen épület nem található (mentességi szabály); ez ugyanis az érintett területek adott időszakban (adóévben) fennálló tulajdonosi szerkezetéből, e tulajdonosok tulajdonnal való rendelkezési jogából fakad, azaz nem a felperesre "illeszthetően" kialakított adóztatási konstrukcióból adódik.
[6] Az Önkormányzati Tanács a "kivett beépítetlen terület" megnevezésű, vagyis azon ingatlan tekintetében, amelynek forgalmi értéke ismert, megállapította, hogy az évi 7600 forint adómérték a telek szakértő által meghatározott forgalmi értékének kb. 1%-a. Az adómérték olyan aránytalansága - amely gyakorlata szerint évente a vagyontömeg 60-70 %-át kitevő adómértéket jelent - a perbeli telek esetében nem volt megállapítható, mivel hosszabb időn belül sem emészti fel az ingatlan értékét.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[7] A Miskolci Törvényszék a 4.K.700.603/2021/6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. (1) bekezdés a) pontja alapján. Indokolásában egyebek között a Htv. 7. § g) pontjának kiemelése mellett hangsúlyozta, hogy a Kúria Önkormányzati Tanácsának feladata az önkormányzati rendelet - magasabb szintű jogszabályba ütközés szempontjából történő - felülvizsgálatára irányuló eljárás lefolytatása; határozatához a bíróság kötve van. Az Önkormányzati Tanács határozata értelmében pedig a felperes keresetében hivatkozottak szerint az Ör. nem jogellenes, nem jogszabálysértő és az adómérték konfiskáló jellege az Önkormányzati Tanács kimunkált joggyakorlata szerint sem jöhet szóba.[8] Az Ör. kapcsán előadott további kereseti hivatkozásokat sem találta alaposnak, így nem osztotta az előzetes hatásvizsgálat elvégzésére vonatkozó kötelezettség, a tájékoztatási kötelezettség és a kellő felkészülési idő követelményének sérelmére vonatkozó érveket, mely álláspontját indokolta, utalva az Alkotmánybíróság és az Önkormányzati Tanács gyakorlatára.
A felülvizsgálati kérelem
[9] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az alperesi határozatok megváltoztatását kérte az ingatlanok utáni felperesi telekadó 2019. évre és azt követő évekre 0 forintban történő megállapítása mellett.[10] Indokolása szerint az Önkormányzati Tanács határozata a Htv. 6-7. §-aiban megjelenő szempontok, így az arányosság, differenciáltság, helyi sajátosságok figyelembevételét nem vizsgálta, csak az adómérték konfiskáló jellegét, ezért hibás a jogerős ítélet, mert teljesen e határozatra támaszkodik. Nem értékelte az elsőfokú bíróság az Ör.-nek a Htv. 7. § g) pontjával ellentétes szabályozására vonatkozó felperesi állítást, e körben nem vonta be értékelésébe a szakvélemény erre vonatkozó megállapításait (a szakértő két ingatlan tekintetében rögzítette, hogy forgalmi értékük nem állapítható meg), holott az aránytalanság kérdésében való állásfoglalás perbírói hatáskör. Nem vizsgálta az indítványa ellenére (és az alperest sem nyilatkoztatta), hogy a helyi sajátosságok az Ör. esetében miként kerültek értékelésre az adóemelésnél, a nullával egyenlő forgalmi értéket az önkormányzat szem előtt tartotta-e és, hogy az adókulcs differenciálást (a bányaművelésből visszamaradt telkek és a belterületi hasznos alapterületű telkek között) miért nem végezte el. Ezzel sérült egyebek között a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése. Kiemelte, hogy a helyi sajátosságok figyelembevétele a perbeli esetben azt jelenti, hogy a település lakóövezeti részén piacképes kereslet van az ingatlanok után, míg a külterületi, külső belterületi, bányaművelésből visszamaradt telkek vonatkozásában nincs piacképes hasznosítási lehetőség, hasznosítási igény. Előadta, hogy területalapú adóztatás mellett is meg kell maradnia egy értékalapú viszonyítási bázisnak, és ilyen esetekben a forgalmi értéket vizsgálni kell, ahogy azt több kúriai eseti döntés is rögzítette (BH 2015.207. számon is megjelent Köf.5063/2014/6. és BH 2016.320 számon is megjelent Köf.5008/2016/4. határozatok).
A felülvizsgálati ellenkérelem
[11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.A Kúria döntése és indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[15] A felülvizsgálati kérelem alapját a tárgyi ingatlanok forgalmi értékének kérdésére, az arányosság, a differenciált adóztatás hiányára, illetve a helyi sajátosságok önkormányzat általi figyelembevételének mellőzésére vonatkozó felperesi indokok adják. Továbbá a felperes a jogerős ítélet hibájára utalva sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ezeket az érveket egyáltalán nem értékelte, azokra nem tért ki; holott - nézete szerint - az arányosság, a helyi sajátosságok mikénti tekintetbe vételének megítélése perbírósági hatáskör.
[16] A Htv. 7. § g) pontja értelmében az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy az adóalap fajtáját, az adó mértékét, a rendeleti adómentességet és adókedvezményt úgy állapíthatja meg, hogy azok összességükben megfeleljenek a helyi sajátosságoknak, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek és az adóalanyok széles körét érintően az adóalanyok teherviselő képességének.
[17] A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság annyiban helyesen foglalt állást, hogy az Önkormányzati Tanács feladata az önkormányzati rendelet - magasabb szintű jogszabályba ütközés szempontjából történő - felülvizsgálatára irányuló eljárás lefolytatása. Arra is helytállóan hivatkozott, hogy az Önkormányzati Tanács határozatához mint perbíróság, kötve van.
[18] Mulasztott azonban, amikor nem vette figyelembe: az Önkormányzati Tanács vizsgálata egyedül az adó konfiskáló jellegére vonatkozott, amely vizsgálatot behatárolt az indítvány tartalma, valamint az a körülmény, hogy a perbíróság az előtte lefolytatott bizonyítás eredményéből a forgalmi értékekre fókuszált, továbbá, hogy kizárólag a "kivett beépítetlen terület" megnevezésű ingatlanra volt megállapítható forgalmi érték. Nem észlelte az elsőfokú bíróság, hogy az Önkormányzati Tanács határozata nyitva hagyta a helyi sajátosságok mikénti figyelembevételére vonatkozó kérdést és azon keresztül a differenciált adómegállapítás megvalósulása megítélését, melynek okaként az arra vonatkozó bizonyítás lefolytatásának hiányát jelölte meg.
[19] Az Önkormányzati Tanács határozatának indokolása tehát csak ennyiben érintette a helyi sajátosságok figyelembevételére vonatkozó követelményt, ugyanakkor ebben a [19] bekezdésben támpont is található ahhoz, hogy az ingatlanok, illetve a település mely jellemzőire vonatkozó bizonyítás képzelhető el e körben. Példálózva felsorolta azokat a különbségeket (pl. a telkek rendeltetése, földrajzi elhelyezkedése, hasznosíthatósága, a településre jellemző esetlegesen eltérő forgalmi értékek), amelyek relevánsak lehetnek e kérdés megítélésében. Ebből körvonalazódik, hogy ezen jellemzőknek egy esetleges bizonyítási eljárás lefolytatását követő bemutatása vezethet el odáig, hogy érdemi állásfoglalást lehessen tenni a differenciáltság, a helyi jellegzetességek önkormányzat általi mikénti tekintetbe vétele kérdésében. Összegezve azt állapította meg - mindhárom tárgyi ingatlan esetében érdemben vizsgálva a telekadó konfiskáló jellegét -, hogy az Ör. nem jogellenes, nem jogszabálysértő, ugyanakkor a kivett patak" és "kivett csatorna" megnevezésű ingatlanok tekintetében, a forgalmi értékek megállapítása hiányában, csak az adómérték viszonylatában tudta megvizsgálni ezt a kérdést. A törvényi maximum összeghez (345 forint/m2) viszonyítva rögzítette, hogy az adó mértéke rendkívül alacsony. A 720 000 forint forgalmi értékű ingatlan tekintetében pedig a forgalmi érték kb. 1%-át kitevő adómérték (évi 7600 forint) súlyos aránytalanságot nem vet fel, mivel hosszabb időn belül sem emészti fel az ingatlan értékét.
[20] A Kúria jelen tanácsa rögzíti, hogy a fentiek alapján az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy az Önkormányzati Tanács határozata mely kérdéseket döntött el, és mely kérdések maradtak nyitva a felperes kereseti kérelmében vitatottakhoz kapcsolódóan. Amennyiben ezt a vizsgálatot elvégezte volna, észlelte volna: annak ellenére, hogy az indítványa érintette a differenciált adómegállapítás hiányára, a helyi sajátosságok figyelembevételére vonatkozó követelmény mellőzésére vonatkozó állítást, az Önkormányzati Tanács mindezt önmagában nem találta elegendőnek az indítvány e részének megalapozásához. Bizonyítási eljárást az Önkormányzati Tanács nem folytathat, tehát az elsőfokú bíróság előtti esetleges bizonyításra utalt, amikor példálózó jelleggel az ingatlanok és a település jellemzőinek, a különbségeknek a bemutatását említette.
[21] A fentiekből következően az elsőfokú bíróságnak az Önkormányzati Tanács határozata ismeretében a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 265. § (1) bekezdése alapján és az anyagi pervezetési tevékenység keretében tájékoztatnia kellett volna a feleket arról, hogy a felperest terheli a helyi sajátosságok önkormányzat általi figyelembevételének mellőzésére (és a differenciált adómegállapítás hiányára) vonatkozó állításainak bizonyítása. A berekesztést közvetlenül megelőző tárgyalás (2021. augusztus 25.) jegyzőkönyve alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a felekkel nem tárgyalta meg az Önkormányzati Tanács határozatát követően még fennmaradt fenti kérdéseket, és nem tájékoztatta a peres feleket arról, hogy a szakvéleményt elfogadja-e ítélkezésének alapjául a bíróság, és a felperes milyen bizonyításra köteles.
[22] Ennek a bizonyításnak az eredményét nem az elsőfokú bíróságnak kell levonnia. Szemben a felülvizsgálati kérelemben foglalt azon hivatkozással, hogy az arányosság megítélése a perbíróság hatáskörébe tartozik, kiemelendő, hogy az Önkormányzati Tanács elvégezte az Ör. tekintetében a Htv. 7. § g) pontja szerinti adóztatási szempontoknak való megfelelés vizsgálatát, miként arra az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen utalt. A fenti bizonyítás eredménye alapján tehet az elsőfokú bíróság esetlegesen újabb indítványt a helyi sajátosságok mikénti figyelembevétele és a differenciált adómegállapítás hiánya tárgyában, amennyiben feltárásra és bizonyításra kerülnek az ingatlanokat és a települést jellemző különbségek, melyeket - így a hasznosíthatóságot vagy a telkek rendeltetését - az Önkormányzati Tanács példálózó felsorolásában hiányolt.
[23] A Kúria megjegyzi, hogy ezeket a jellemzőket (telkek rendeltetése, az értékekben fennálló különbségek, elhelyezkedésbeli különbségek, külterületi telkek, melyek esetében jellegüknél, hasznosításuknál és méretüknél fogva a m2 alapú adómérték számítás eleve aránytalanságot eredményez) emelte ki az Önkormányzati Tanács a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott, BH 2015.207. számon közzétett Köf.5063/2014/6. számú határozatában is. Ezen ügy tényállása szerint olyan ingatlant vizsgált, amely külterületi "kivett csatorna", autópálya építés miatt funkcióját vesztett vízelvezető árok, az értékbecslés szerint önmagában "forgalomképtelen", valós piaci értéke 0 forint.
[24] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási teher telepítésével, tájékoztatási kötelezettségével kapcsolatban mulasztást követett el, így elmaradt a helyi sajátosságokat is figyelembe vevő és a differenciált, arányos adómegállapítás kérdésének megítélése, mely az Önkormányzati Tanács hatáskörébe tartozik, de amelyhez szükséges bizonyítást az elsőfokú bíróság előtt kell lefolytatni.
[25] A Kúria ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[26] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a Kúria jelen végzésében foglaltak alapján köteles eljárni. Elsősorban a Pp. 265. § (1) bekezdése alapján és az anyagi pervezetési tevékenység keretében meg kell tárgyalnia a felekkel az Önkormányzati Tanács határozatát követően még fennmaradt fenti kérdéseket (helyi sajátosságokat is figyelembe vevő és a differenciált, arányos adómegállapítás kérdése), ki kell osztani a bizonyítási terhet, tájékoztatni kell a feleket arról, hogy e tekintetben a szakvéleményt elfogadja-e ítélkezése alapjául a bíróság, és felhívni a felperest, hogy esetlegesen bizonyítási indítványt tehet, illetve összegezheti a bizonyítással kapcsolatos álláspontját. Mindezeket követően fordulhat az elsőfokú bíróság egy e körben konkretizált indítvánnyal az Önkormányzati Tanácshoz, majd annak határozatától függően hozhatja meg az ítéletét.
(Kúria Kfv.V.35.545/2021/7.)