adozona.hu
BH 2022.5.141
BH 2022.5.141
Ha a Katatv. speciális rendelkezéseire figyelemmel a felperes főállású kisadózónak, illetve biztosítottnak nem minősül - a Tbj. szerinti egyéni vállalkozói tevékenység egyidejű szüneteltetése ellenére - az Ebtv.Vhr. 27/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a főállású kisadózó egyéni vállalkozói tevékenység az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonynak tekintendő, illetve az Ebtv. 43. § (2) bekezdése szerinti az "egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony" fennállása nem á
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2018. március 3-tól főállású kisadózó egyéni vállalkozó volt, egyéni vállalkozói tevékenységét 2019. május 30-tól szüneteltette, 2019. június 1-jétől a Bt. foglalkoztatónál áll biztosítási jogviszonyban (határozatlan idejű munkaviszonyban, teljes munkaidőben), 2020. március 12-től táppénzben részesül.
[2] A felperes kérelmet terjesztett elő az alperesnél, amelyben 2020. március 13-án született gyermeke után, 2020. március 13-tól csecsemőgondozási díj folyósítását kérte.
[3] A...
BH 2022.5.141 Ha a Katatv. speciális rendelkezéseire figyelemmel a felperes főállású kisadózónak, illetve biztosítottnak nem minősül - a Tbj. szerinti egyéni vállalkozói tevékenység egyidejű szüneteltetése ellenére - az Ebtv.Vhr. 27/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a főállású kisadózó egyéni vállalkozói tevékenység az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonynak tekintendő, illetve az Ebtv. 43. § (2) bekezdése szerinti az "egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony" fennállása nem állapítható meg. A fennálló biztosításban (a munkaviszonyban) töltött napokat össze kell számítani az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonyból származó biztosításban (a főállású kisadózó egyéni vállalkozói jogviszonyban) töltött, a gyermek születésének a napját megelőző napokkal [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. § (2) bek.; 2012. évi CXLVII. törvény (Katatv.); 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (Ebtv.Vhr.) 27/A. § (1) bek. a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. március 3-tól főállású kisadózó egyéni vállalkozó volt, egyéni vállalkozói tevékenységét 2019. május 30-tól szüneteltette, 2019. június 1-jétől a Bt. foglalkoztatónál áll biztosítási jogviszonyban (határozatlan idejű munkaviszonyban, teljes munkaidőben), 2020. március 12-től táppénzben részesül.[2] A felperes kérelmet terjesztett elő az alperesnél, amelyben 2020. március 13-án született gyermeke után, 2020. március 13-tól csecsemőgondozási díj folyósítását kérte.
[3] Az alperes a felperes kérelmét a 2020. április 2-án kelt FE-08/CSTPEO/7-21325/2020. számú határozatával elutasította. Határozatának indokolása szerint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 40. § (1) és (2) bekezdése, illetve a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 9. § (1) bekezdése alapján az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyban álló személy biztosításának fennállását mindegyik jogviszonyában külön-külön kell elbírálni. A felperes a munkaviszonya fennállása alatt született gyermekére tekintettel a születését megelőző két éven belül összesen 286 nap, a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási idővel rendelkezik, amelyekhez a megszűnt biztosítási jogviszonyból származó napokat nem lehet figyelembe venni, az egyéni vállalkozói tevékenysége nem szűnt meg, csak szünetel, ezért a Bt. foglalkoztatónál fennálló jogviszonya alapján nem jogosult az ellátásra.
A felperes keresete, az alperes védirata
[4] A felperes a határozattal szemben keresetet terjesztett elő a bíróságnál, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint az egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyra vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók az esetében. A több egymást követően fennálló biztosítással járó jogviszony megállapítása esetén a jogviszony folyamatos, a szülést megelőző két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a biztosítással együtt járó járulékok, illetve tételes adó megfizetése a jogszabályoknak megfelelően megtörtént, ezért teljesültek az Ebtv. 40. § (1) bekezdése szerinti feltételek.[5] Az alperes a védiratban kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a felperes esetében a vállalkozói tevékenység szüneteltetése ideje alatt a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony továbbra is fennáll, egyéni vállalkozását csak szüneteltette. Ennek hiányában sem lenne biztosított, mert 2019. június 1-jétől a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katatv.) 2. § 8. pont a) alpontja alapján nem minősül főállású kisadózónak. A biztosításban töltött napok közül azokat, amelyek megelőzik az ellátásra való jogosultság első napján fennálló biztosítási jogviszony kezdő napját, akkor kell összeszámítani a fennálló biztosításban töltött napokkal, ha azok megszűnt biztosítási jogviszonyból származnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletét a Tbj. 2. § (5) bekezdésében, az 5. § (1) bekezdésében, a 7. § (1) bekezdésében, a 8. §-ában, 10. § (1) bekezdés a) pontjában, az Ebtv. 40. § (1) bekezdésében, a 42. § (8) bekezdésében, a 43. § (1) bekezdésében, az 50. § (2) és (3) bekezdésében, az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv.Vhr.) 27/A. § (1)-(1a) és (3) bekezdésében, a 31/D. § (1) és (4) bekezdésében, valamint a Katatv. 8. és 10. §-ában foglalt rendelkezésekre alapította.[7] Az ítélet indokolása szerint a felperes a szülés napján egyidejűleg több biztosítási jogviszonnyal rendelkezett, mert munkaviszonya fennállt, vállalkozói jogviszonya pedig szünetelt, nem szűnt meg, ezért jogosultságát jogviszonyonként külön-külön kellett vizsgálni.
[8] A vállalkozói jogviszony szünetelése biztosítási szempontból történő megítélésénél a Tbj. 8. §-át kell alkalmazni elsődlegesen, nem a Katatv. 8. és 10. §-át.
[9] A természetes személy egyidejűleg több biztosítással járó jogviszonyt is létesíthet, ebben az esetben a biztosítás fennállását mindegyik jogviszonyában az adott jogviszonyra előírt feltételek vizsgálatával önállóan kell elbírálni. A felperes biztosítotti jogviszonyának alapja a Tbj. 7. §-ára figyelemmel a munkaviszonya. A felperes a munkaviszonya alapján összesen 286 nap biztosítási idővel rendelkezik, és a munkaviszonya mellett szünetelő vállalkozási jogviszony idejét ehhez hozzászámítani nem lehet.
[10] A felperes a munkaviszonya alapján fennálló biztosítási időhöz kérte összeszámítani az egyéni vállalkozói jogviszonya szünetelésével érintett időszakot, ezért nem az Ebtv.Vhr. 27/A. § (3) bekezdését, hanem az (1) bekezdést kellett figyelembe venni.
A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasítását, másodlagosan a közigazgatási határozat megsemmisítését, az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, valamint perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során az ügy érdemére kihatóan megsértette az Ebtv. 40. § (1) bekezdésében, a 43. § (2) bekezdésében és az Ebtv.Vhr. 27/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.[12] Érvelése szerint az egyéni vállalkozói jogviszony szüneteltetése nem eredményezhet olyan helyzetet, hogy a szünetelést megelőző aktív biztosítotti jogviszony időtartamát ne lehessen figyelembe venni a szükséges 365 naphoz. Az Ebtv. 43. § (2) bekezdésének ilyen irányú értelmezése - az Alkotmánybíróság IV/00551/2015. számú határozatában foglaltakra is figyelemmel - ellentétes az Ebtv. 40. § (1) bekezdésével.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélete hatályában fenntartását, a felperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint a felperes a csecsemőgondozási díjra való jogosultsághoz a gyermeke születését megelőző két éven belül a Bt. foglalkoztatónál fennálló munkaviszonyában szerzett csak biztosítási időt. A felperes egyéni vállalkozása semmiképpen nem tekinthető a csecsemőgondozási díj igénylése szempontjából figyelembe veendő - a gyermek születésének napján fennálló - biztosítási jogviszonynak.
[14] A felperes a Bt. foglalkoztatónál fennálló munkaviszonyában szerzett biztosítási időhöz megszűnt biztosítási jogviszonyból származó napoknak az Ebtv.Vhr. 27/A. § (1) bekezdése alapján történő figyelembevételére nincs mód, mert az egyéni vállalkozásban felperes biztosítása 2019. május 30-át követően csak szünetel, maga a biztosítási kötelezettséggel járó egyéni vállalkozói jogviszony nem szűnt meg.
A Kúria döntése és a döntés jogi indokai
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme - az alábbiakban kifejtettekre figyelemmel - megalapozott.[16] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül [Kp. 115. § (2) bekezdés, 108. § (1) bekezdés].
[18] Az irányadó tényállás alapján a Kúriának abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a felperes munkaviszonya alapján fennálló biztosítási jogviszonya időtartamát össze kell-e számítani a főállású kisadózó egyéni vállalkozó tevékenysége idején fennálló biztosításban töltött napokkal; a felperes főállású kisadózó egyéni vállalkozóként folyatott tevékenysége az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonyból származó biztosításban töltött időnek minősül-e.
[19] A Kúria elsődlegesen rögzíti, hogy értelmező rendelkezései között a Tbj. 4. § b) pontja és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) 3. § 17. pontja is meghatározza az egyéni vállalkozó fogalmát, azonban a törvények által használt egyéni vállalkozó fogalom nem teljesen azonos tartalmú. A Katatv. 2. § 5. pontja az Szja. szerinti, nem a Tbj. szerinti egyéni vállalkozó fogalmat rendeli alkalmazni rendelkezéseinek alkalmazása során. A kisadózó vállalkozások tételes adójának alanya főállású kisadózóként az Szja. 3. § 17. pontja szerinti egyéni vállalkozók közül is csak az lehet, aki a Katatv. 2. § 8. pontjában meghatározott további törvényi feltételekkel is rendelkezik.
[20] A perben nem vitatott tény, hogy a felperes - a Katatv. 2. § 8. pontja a) alpontja alapján - főállású kisadózónak az egyéni vállalkozói tevékenységének a szüneteltetése időtartama alatt nem minősül, mert a szüneteltetés kezdő időpontjától folyamatosan határozatlan időtartamú, teljes munkaidőre létesített munkaviszonyban áll.
[21] A Katatv. 10. § (2) bekezdésének értelmében a felperes mint nem főállású kisadózó - e jogviszonya alapján - biztosítottnak nem minősül, társadalombiztosítási ellátásra jogosultságot nem szerez.
[22] A felperes biztosítotti jogviszonya a perbeli esetben nem a Tbj. szerinti egyéni vállalkozói tevékenysége, hanem a főállású kisadózó tevékenysége alapján keletkezett, az egyéni vállalkozói tevékenysége szüneteltetésének időtartama alatt - a Tbj. 8. § f) pontja alapján - a biztosítotti jogviszonya nem szűnt meg, csak szünetel. Ugyanakkor a felperes teljes munkaidős munkaviszonyban állására - nem az egyéni vállalkozói tevékenysége szüneteltetésére - tekintettel főállású kisadózónak, illetve biztosítottnak nem minősül a Katatv. 2. § 8. pontja és 10. § (2) bekezdése speciális rendelkezései alapján.
[23] Ha a Katatv. speciális rendelkezéseire figyelemmel a felperes főállású kisadózónak, illetve biztosítottnak nem minősül - a Tbj. szerinti egyéni vállalkozói tevékenység egyidejű szüneteltetése ellenére - az Ebtv.Vhr. 27/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a főállású kisadózó egyéni vállalkozói tevékenység az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonynak tekintendő, illetve az Ebtv. 43. § (2) bekezdése szerinti az "egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony" fennállása nem állapítható meg. A fennálló biztosításban (a munkaviszonyban) töltött napokat össze kell számítani az ellátásra való jogosultságot megelőzően megszűnt biztosítási jogviszonyból származó biztosításban (a főállású kisadózó egyéni vállalkozói jogviszonyban) töltött, a gyermek születésének a napját megelőző napokkal.
[24] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján úgy változtatta meg, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt megsemmisítette, és a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte.
(Kúria Kfv.VII.37.367/2021/5.)