adozona.hu
BH 2022.3.77
BH 2022.3.77
A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet előterjesztő hitelező követelése vitatható anélkül, hogy a fizetési felhívásban megjelölt összeget az adós a levelében megemlítené. A hitelező követelése esedékességének érdemi kétségbe vonása elegendő ahhoz, hogy az adós vitatását - amennyiben az írásban, legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig történik, meg lehessen állapítani [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, (2c) bek., 27. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A hitelező a P. Alapítvány építtetővel fővállalkozási szerződést kötött 2017. április 7-én. Ennek teljesítése körében a hitelező megrendelőként és az adós vállalkozóként 2017. augusztus 2-án vállalkozási szerződést kötött. Az adóst megillető vállalkozói díj előlegeként a hitelező 2017. november 16-án 73 576 euró összeget fizetett az adósnak, melyről az adós kiállította a számláját.
[2] A hitelező az építtető jogutódjával 2019. augusztus 23-án megegyezett a fővállalkozási szerződés megszü...
BH 2022.3.77 A felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet előterjesztő hitelező követelése vitatható anélkül, hogy a fizetési felhívásban megjelölt összeget az adós a levelében megemlítené. A hitelező követelése esedékességének érdemi kétségbe vonása elegendő ahhoz, hogy az adós vitatását - amennyiben az írásban, legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig történik, meg lehessen állapítani [1991. évi XLIX. tv. 27. § (2) bek. a) pont, (2c) bek., 27. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező a P. Alapítvány építtetővel fővállalkozási szerződést kötött 2017. április 7-én. Ennek teljesítése körében a hitelező megrendelőként és az adós vállalkozóként 2017. augusztus 2-án vállalkozási szerződést kötött. Az adóst megillető vállalkozói díj előlegeként a hitelező 2017. november 16-án 73 576 euró összeget fizetett az adósnak, melyről az adós kiállította a számláját.[2] A hitelező az építtető jogutódjával 2019. augusztus 23-án megegyezett a fővállalkozási szerződés megszüntetéséről. A hitelező 2019. október 28-án kelt levelében tájékoztatta az adóst a fővállalkozási szerződés lezárásáról és arról, hogy emiatt a vele kötött vállalkozási szerződés lezárása vált szükségessé, egyúttal felhívta az adóst a részére megküldött szerződésmódosítás 2019. november 4-ig annak aláírásával ellátott visszaküldésére, továbbá a részére megfizetett vállalkozói díjelőleg 2019. november 12-ig történő visszafizetésére. Az adós 2019. november 25-i válaszlevele szerint a hitelezőtől nem kapott teljesítési igazolást, illetve a hitelező nem reagált a szerződésmódosítással, lezárással kapcsolatos észrevételeire, ezért csak abban az esetben haladhatnak tovább a szerződés lezárásának irányába, ha mindezek megtörténnek.
[3] A hitelező ezt követően, 2019. december 12-én kelt fizetési felszólításában - arra hivatkozással, hogy az építtető és közte létrejött fővállalkozási szerződést 2019. augusztus 23-án közös megegyezéssel megszüntették, és emiatt az adóssal kötött vállalkozási szerződés megszűnt, melyre tekintettel a felek egymással elszámolásra kötelesek - felszólította az adóst az általa felvett 73 576 euróból teljesítéssel nem fedezett nettó 52 407,84 euró vállalkozói díjelőleg és annak 2019. augusztus 24-től számított késedelmi kamata 15 napon belüli megfizetésére. Tájékoztatta az adóst, hogy amennyiben nem tesz eleget a fizetési kötelezettségének a megadott határidőn belül, felszámolási eljárást kezdeményez ellene. Az adós a felszólítást 2020. január 6-án vette át.
A hitelező kérelme, az adós ellenkérelme
[4] A hitelező a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján állította az adós fizetésképtelenségét, és kérte felszámolásának az elrendelését. Előadta, hogy a követelése a szerződés megszűnésének időpontjában, 2019. augusztus 23-án vált esedékessé, és az adós a vállalkozói díjelőleg visszafizetésére vonatkozó tartozását nem egyenlítette ki és azt nem is vitatta.[5] Az adós ellenkérelmében kérte az eljárás megszüntetését. Állította, hogy a felek közötti alvállalkozói szerződés a fővállalkozói szerződés megszűnésével egyidejűleg nem szűnt meg automatikusan, így az érvényes és hatályos. Hivatkozott arra, hogy a fizetésképtelensége megállapításának feltételei hiányoznak, mert a felek szerződése alapján a díjelőleg visszafizetése még nem vált esedékessé; a követelés lejárttá tétele sem történt meg; a 2019. október 28-i fizetési felszólítás nem felelt meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében foglaltaknak; a 2019. december 12-én kelt fizetési felszólítás ugyan megfelelt a törvényi feltételeknek, de ezt megelőzően az adós már 2019. november 25-i levelével érdemben vitatta a hitelező követelését.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[6] Az elsőfokú bíróság megállapította az adós fizetésképtelenségét és főeljárásként elrendelte felszámolását. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a hitelező az adóst először 2019. október 28-án, majd december 12-én hívta fel a fizetésre. Az adós 2019. november 25-én kelt levele a hitelező által visszakövetelt vállalkozói díjelőleggel szemben a Cstv. 27. § (2c) bekezdése szerinti érdemi vitatást nem tartalmazott, a vállalkozói díjelőlegről egyáltalán nem tett említést, az adós a követelés összegszerűségét nem vitatta.[7] Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette. Határozatának indokolásában elsőként leszögezte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg, abból azonban téves jogi következtetésre jutott.
[8] A 2019. október 28-i "első" felszólítás (fizetési felhívás) a követelésről való tájékoztatáshoz elegendő volt, a 4/2013.PJE határozatban foglaltakkal is összhangban megfelelően megteremtette az adós számára annak lehetőségét, hogy a hitelező vele szemben támasztott követelését megismerje, és azt vitássá tegye. Ezen nem változtat, hogy a hitelező a követelését az adott előleg teljes összegében jelölte meg, míg felszámolás iránti kérelmében már csak 52 407,84 euróban jelölte meg igényét.
[9] Tévedett azonban az elsőfokú bíróság abban, hogy az adós 2019. november 25-én kelt K-2019/290 iktatószámú levelét nem találta a követelés Cstv. 27. § (2c) bekezdése által előírtaknak megfelelő, érdemi vitatásnak. E levél ugyanis kifejezetten az első felszólításra adandó válaszként íródott. (Ez az eljárásban nem volt a felek között vitás.) Annak megállapításához, hogy az adós levele a fizetési kötelezettségnek a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében vagylagosan felsorolt valamely ismérvét kétségbe vonta-e, a hitelező 2019. október 28-i felszólítását és az adós válaszát egymással egybevetve szükséges értelmezni és értékelni.
[10] A felek egymáshoz írt leveleinek értelmezésével a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a hitelezőnek az eljárásbeli előleg visszakövetelése iránti követelésével szemben az adós a 2019. november 25-i levelében, a vonatkozó jogviszonyuk lezáratlanságára, és lényegében a 2019. október 28-án kelt felszólításban foglaltak emiatti időszerűtlenségére hivatkozott. Ezáltal tartalmilag az ellenvéleményét fejezte ki azzal szemben, hogy a felek - szerinte még fennálló - jogviszonyában az előleggel történő elszámolás aktuálissá vált, azaz a hitelező 2019. december 12-én kelt fizetési felszólításának kézhezvételét megelőzően írásban, érdemben kétségbe vonta az előleg visszafizetésének az esedékességét. A Cstv. 27. § (2c) bekezdése értelmében a követelés esedékességének érdemi kétségbe vonása elegendő ahhoz, hogy az adós vitatását - amennyiben az írásban, legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig történik, mint a jelen esetben - meg lehessen állapítani.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A hitelező felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását.[12] Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját, (2c) bekezdését, (6) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdését.
[13] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság részben helytelenül állapította meg a tényállást, mivel az adós határidőben nem vitatta a tartozását. A mérlegelés súlyosan sérti a Cstv. megjelölt rendelkezéseit. A bíróság belső meggyőződésének kialakítása gondos bírálatot tételez fel a mérlegelés eredménye szempontjából. Nem lehet a belső meggyőződés valamiféle bírói önkény megnyilvánulása, a logika és a gyakorlati tapasztalat szabályai szerint kell a konkrét tényállást vizsgálni. A bíróság szabad mérlegelési jogkörében eljárva sem tehet a perben rendelkezésre álló adatokkal ellentétes megállapításokat.
[14] A másodfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy az adós 2019. november 25-i válaszlevele a követelés érdemi vitatásának minősül, nem lehet olyan következtetésre jutni, hogy azzal az adós érdemben kétségbe vonta volna a díjelőleg visszafizetésének esedékességét.
[15] Hangsúlyozta, hogy az adós nyilatkozatának egyértelműen a hitelező követelésére kell vonatkoznia, az adós nyilatkozatának tárgyát az adós - a hitelező felhívásában megjelölt - fizetési kötelezettségének kell képeznie. Az adós a levelében említést sem tett arról a fizetési kötelezettségről, melynek teljesítésére a hitelező felhívta.
[16] Részletesen kifejtett álláspontja szerint az adós levele tartalmának megállapításakor az adós nyilatkozatát nemcsak a hitelező első felszólító levelével, hanem a szerződéstervezethez fűzött adósi észrevételekkel is összevetve kell értelmezni.
[17] Az adós válaszleveléből az következik, hogy az adós a hitelezői felhívásban szereplő követelést nem vitatta. A másodfokú bíróság döntése egy olyan tartalmú válaszlevelet minősít az adós érdemi vitatásának, amely a hitelező által konkrétan megjelölt tartozást egyáltalán nem említi meg, a hitelező által felhívott fizetési kötelezettségre nem is reagált, a követelés fennálltát, összegszerűségét, esedékességét nem vitatta.
[18] Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte - tartalma szerint - a jogerős végzés hatályában fenntartását. Hangsúlyozta, hogy a hitelező maga is hivatkozott arra az első felszólításában, hogy a felek közötti jogviszony lezáratlan, így az adós állítólagos tartozása sem válhatott esedékessé a szerződés felmondása hiányában.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 423. § (1) bekezdése szerint.[20] A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, a másodfokú bíróság megsértette-e a Pp. 279. § (1) bekezdését a bizonyítékok mérlegelése során döntése meghozatalakor.
[21] A Kúria e vonatkozásban utal arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdése a Pp. 279. § (1) bekezdésével azonosan határozta meg a bíróság feladatát a bizonyítás eredményének mérlegelése körében, az új Pp. is a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvén áll. A régi Pp. 206. § (1) bekezdése állított megsértése vonatkozásában előterjesztett felülvizsgálati kérelem vonatkozásában kialakított jogértelmezés ezért a Pp. 279. § (1) bekezdésénél is alkalmazandó. Eszerint a felülvizsgálati eljárásban az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek - és így ez ad alapot a jogerős határozat vonatkozásában a jogszabálysértés megállapítására -, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.).
[22] Ebből következően a Kúria vizsgálta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból kizárólag az ítélőtábla határozatával ellentétes határozatot lehetett-e volna hozni.
[23] A másodfokú bíróság arra alapította az eljárást megszüntető végzését, hogy az adós a fizetési felszólítást megelőzően vitatta a hitelező igényét azt állítva, hogy az még nem esedékes.
[24] A Kúria az eljárás irataiból - az adós által 12. sorszámú beadványához csatolt e-mailekből, a 3. számú szerződésmódosító közös nyilatkozat adós által megjegyzésekkel ellátott változatából, valamint a 2019. november 25-én kelt leveléből - arra a megállapításra jutott, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok helyes értékelésével jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást. Helytállóan jutott arra a következtetésre is, hogy az adós a 2019. november 25-én kelt levelében vitatta a követelésének esedékessé válását, ez a levél tartalma alapján egyértelműen megállapítható. A Kúria egyetért a jogerős végzés indokolásában kifejtettekkel.
[25] A Kúria hangsúlyozza, teljes mértékben egyetért a másodfokú bírósággal abban is, hogy vitatottá tehető egy követelés anélkül, hogy a fizetési felhívásban megjelölt összeget az adós a levelében megemlítené, az adott esetben nem a követelés összegének, hanem esedékessé válásának a kérdésében vált a követelés vitatottá.
[26] Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy nem áll fenn a hitelező által állított jogszabálysértés, a másodfokú bíróság a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának, (2c) bekezdésének és (6) bekezdésének megfelelő alkalmazásával szüntette meg a felszámolási eljárást, úgy ítélve meg a bizonyítékok alapján, hogy a hitelező követelése vitatott volt, amikor a fizetési felszólítást megküldte az adós részére.
[27] Ennek alapján a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.VI.30.342/2021/4.)