adozona.hu
BH 2022.2.51
BH 2022.2.51
Nem állapítható meg az ugyanazért a kötelezettségért kezességet vállaló személyek egyetemleges felelőssége és ennek alapján a közöttük fennálló jogviszonyban főszabály szerint az egyenlő teherviselés, ha a kezességet nem egymásra tekintettel vállalták [1959. évi IV. tv. 275. §, 276. § (1) bek., 338. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A perben nem álló pénzintézet (a továbbiakban: hitelező) és a szintén perben nem álló kft. (a továbbiakban: adós) között 2010. december 3-án 5 000 000 forint hitelösszegre vonatkozó hitelszerződés jött létre. A hitelező a hitel és járulékai megfizetésének biztosítékaként magánszemély és a G. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) készfizető kezességvállalását kötötte ki. A folyósítás feltételét képezte - többek között - a Zrt. 80%-os kezességvállalásának visszaigazolása és a magánszemély által a kés...
BH 2022.2.51 Nem állapítható meg az ugyanazért a kötelezettségért kezességet vállaló személyek egyetemleges felelőssége és ennek alapján a közöttük fennálló jogviszonyban főszabály szerint az egyenlő teherviselés, ha a kezességet nem egymásra tekintettel vállalták [1959. évi IV. tv. 275. §, 276. § (1) bek., 338. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perben nem álló pénzintézet (a továbbiakban: hitelező) és a szintén perben nem álló kft. (a továbbiakban: adós) között 2010. december 3-án 5 000 000 forint hitelösszegre vonatkozó hitelszerződés jött létre. A hitelező a hitel és járulékai megfizetésének biztosítékaként magánszemély és a G. Zrt. (a továbbiakban: Zrt.) készfizető kezességvállalását kötötte ki. A folyósítás feltételét képezte - többek között - a Zrt. 80%-os kezességvállalásának visszaigazolása és a magánszemély által a készfizető kezességvállalási szerződés aláírása.[2] Ugyanezen a napon a hitelező és az alperes között kezességvállalási megállapodás jött létre, amelyben az alperes készfizető kezességet vállalt az adós hitelszerződésből eredő teljes tartozásának visszafizetéséért. A Zrt. az adós tartozásának 80%-a erejéig a 2010. december 8-án aláírt kezességvállalási szerződésben vállalt készfizető kezességet.
[3] A hitelező a hitelszerződést a 2013. január 23-i nyilatkozatával felmondta, mivel az adós nem teljesítette a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségét. A Zrt. 80%-os készfizető kezességvállalása 2013. március 18-án beváltásra került, a Zrt. 2 521 446 forintot utalt át a hitelezőnek a követelés részbeni rendezésére. A Zrt. az alpereshez ezt követően intézett fizetési felszólításában tájékoztatta az alperest arról is, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 276. § (1) bekezdése alapján a hitelező követelésének arányos része, az azt biztosító jogok arányos részével együtt a Zrt.-re szállt át.
[4] A Zrt. az adóssal szemben fennálló követelését a felperesre engedményezte.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes leszállított keresetében 2 521 446 forint tőke és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését a régi Ptk. 274. § (2) bekezdésének a) pontja alapján. Hangsúlyozta, az alperes a teljes tartozás megfizetéséért vállalt kezességet.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra az esetre, ha a bíróság az elsődleges védekezését nem fogadná el, előadta, hogy a régi Ptk. 275. §-a és a 338. § (1) bekezdése alapján legfeljebb a felperes leszállított követelésének fele illethetné meg a felperest. Nem vitatta, hogy a Zrt. és a hitelező közötti kezességi szerződés későbbi keltű, mint a alperes kezességvállalása, azonban állította, a két szerződés tartalmából az a következtetés vonható le, hogy a kezesek tudtak egymás kötelezettégvállalásáról, egymásra tekintettel vállaltak kezességet. Az alperes annak tudatában vállalta a kezességet, hogy mellette lesz egy másik kezes is, ezt a hitelszerződés is tartalmazta.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2 521 446 forint tőke és járulékai megfizetésére.[8] A felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a határozatát azzal indokolta, hogy alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a kezességet a Zrt. kezességvállalásától függően vállalta. A hitelszerződés alapján ugyanis a hitel folyósítása csak akkor történik meg, ha a Zrt. a kezességvállalást visszaigazolja, erre a visszaigazolásra pedig csak 2010. december 8-án került sor.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának tőkeösszegét 1 260 723 forintra leszállította, egyebekben helybenhagyta.
[10] A másodfokú bíróság az alperes másodlagos - a marasztalás tőkeösszegének felére történő leszállítására irányuló - fellebbezési kérelmét megalapozottnak találta. A régi Ptk. 334. § (1) bekezdésére és 338. §-ára utalással kifejtette, az, hogy az alperes készfizető kezesként a teljes tartozásért vállalt kötelezettséget, nem értelmezhető úgy, hogy a másik készfizető kezes teljesítése esetén vele szemben is egyedül neki kellene viselnie az adósság terhét, azaz a másik kezes javára meg kell térítenie a teljes kifizetett összeget. Helyesen utalt az alperes a fellebbezésében arra, hogy ha a kezesek egymás közötti belső jogviszonyából más nem következik, akkor egymás közt egyenlő arányban terheli őket a kötelezettség az adós által meg nem fizetett összeg vonatkozásában. A kezesek eltérő megállapodása esetén van csak arra lehetőség, hogy az alperes viselje teljes mértékben az adós tartozása megfizetésének a terhét, ilyet azonban a felperes nem bizonyított. Annak a nyilatkozatnak, hogy az alperes kezesként a teljes tartozásért vállal felelősséget, csak az adós és a hitelező vonatkozásában volt relevanciája.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Egyidejűleg a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. Állította, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sértve alkalmazta a Ptk. 275. §-át, a 276. § (1) bekezdését és 338. § (1) bekezdését.[12] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értékelte és minősítette a Zrt. mint készfizető kezes és az alperes kezességvállalását egyetemleges kötelezettségvállalásnak. Ennek eredményeként téves jogi következtetést vont le arra vonatkozóan, hogy az egymás közötti jogviszonyukban a kezesek egyenlő arányban felelnek. A Ptk. 275. §-a alapján azt szükséges vizsgálni, hogy a Zrt. és az alperes egymásra tekintettel vagy egyidőben vállaltak-e kezességet. E körben hivatkozott a BH 2018.45. számon közzétett Pfv.22.109/2016. számú döntésre, amely a Kúria gyakorlatát tükrözi és amellyel a jogerős ítélet ellentétes.
[13] Hangsúlyozta, hogy a Zrt. és az alperes kezességvállalásának a mértéke nem azonos. A Zrt. nem az alperesre mint kezesre, hanem a főadósra, illetve a hitelezőre, ezeknek a személyeknek a jogviszonyára tekintettel vállalt kezességet. Ahogyan azt a Zrt. honlapján található bemutatkozás is kimondja: ,,A Zrt. a jelenlegi törvényi felhatalmazás szerint (2004. évi XXXIV. törvény) a kis- és középvállalkozások működőképességének javítása, versenyképességük növelése, fejlődésük elősegítése érdekében a vállalkozások finanszírozási forrásokhoz jutását készfizető kezességvállalással segíti." A Zrt. kezességvállalása tehát csökkenti a hitelintézetek hitelezési kockázatát, emellett a kezességvállalásával elérni kívánt cél címzettjei a kis- és középvállalkozások, kezességvállalása az ő érdekükben, hitelképességük javításának az elősegítésére tekintettel történik. Ezért nem helytálló a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes és a Zrt. egymásra tekintettel vállaltak kezességet.
[14] Az egyetemlegesség megállapításának és a Ptk. 275. §-a alkalmazásának ezért nincs helye. A másodfokú bíróság álláspontjától eltérően pedig nem a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy az alperes és a Zrt. belső megállapodása szerint kizárólag az alperes fogja teljesíteni a tartozást. Az egyidejűség a perbeli okiratok alapján egyértelműen kizárható. Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság tévesen alkalmazta az alperes és a Zrt. viszonyában a Ptk. 338. § (1) bekezdését, és állapította meg azt, hogy egyenlő arányban felelnek. A Zrt. teljesítésével a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján reá szállt át az általa megtérített követelés, továbbá az azt biztosító és a kezességvállalását megelőzően keletkezett valamennyi jog. A perbeli adatok alapján megállapítható, hogy az alperes kezességvállalása megelőzte a Zrt. kezességvállalását, erre tekintettel az alperes kezességvállalása mint szerződést biztosító mellékkötelezettség is átszállt a Zrt.-re és emiatt a Zrt. jogutódjára, a felperesre.
[15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy helytállóan utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a kezesek között nem volt szerződés. Ennek azért van jelentősége, mert ilyen okból nem lehet irányadónak tekinteni a Zrt. üzletszabályzatát a felek jogviszonyára, még akkor sem, ha az a honlapján közzétételre került. A szerződésen kívüli jogviszonyukat nem befolyásolhatja az egyik fél ÁSZF-e. Álláspontja szerint a felperes által megjelölt kúriai döntés tényállása, a rendelkezésre álló bizonyítékok tartalma eltérő, ezért az abban az ügyben a bizonyítékok értékelését követően kialakított jogi következtetés mechanikusan jelen perben nem alkalmazható.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A Kúria 2. sorszámú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 2016.évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 409. § (3) bekezdése alapján a felülvizsgálatot engedélyezte.[17] A jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt a kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértőnek találta.
[18] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy fennállnak-e a régi Ptk. 275. §-a alkalmazásának a feltételei, mert ha nem, akkor a kezesek egyetemleges felelőssége és a régi Ptk. 338. § (1) bekezdésében meghatározott egymás között jogviszonyukban a kötelezettség egyenlő arányban való megoszlása fel sem merülhet. Amiatt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatására és a marasztalás tőkeösszegének a felére történő leszállítására a régi Ptk. 334. § (1) bekezdése és a 338. § (1) bekezdése alapján látott alapot, erre vonatkozó indokolás hiányában is az következik, hogy úgy ítélte meg, hogy a régi Ptk. 275. §-ában írtak közül legalább az egyik feltétel az adott esetben teljesült.
[19] A régi Ptk. hivatkozott rendelkezése a kezesek egyetemleges felelősségét két vagylagos (diszjunktív) feltétel esetére írja elő: ha ugyanazért a kötelezettségért vagy egyidejűleg, vagy egymásra tekintettel vállalnak kezességet. Az alperes az eljárás során és a felülvizsgálati ellenkérelmében sem vitatta, hogy a kezességvállalások nem egy időben történtek, ezért csak a második feltétel, az egymásra tekintettel történő kötelezettségvállalás képezte a vita tárgyát.
[20] A Kúria visszautal a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Pfv.22.109/2016/14. számú határozatában kifejtettekre a rendelkezés értelmezése tekintetében. A Kúria e határozatában rámutatott, hogy az abban az ügyben is kezességet vállaló Zrt. készfizető kezességvállalása speciális jogviszony keretében történik: állami szerepvállalás (viszontgarancia) mellett, nemzetgazdaságilag kiemelt gazdaságpolitikai cél (kis- és középvállalkozások fejlődése) elősegítése érdekében. Ezáltal az általa a készfizető kezességvállalásával elérni kívánt cél címzettjei (alanyai) is egyértelműen meghatározottak: a kezességvállalás a kis- és középvállalkozások érdekében - az ő hitelképességük javításának az elősegítésére tekintettel - történik, egyúttal, mintegy kapcsolódó jelleggel, a hitelező (pénzintézet) kockázatát is csökkentve a készfizető kezességvállalás formájában megjelenő többlet biztosítéki elem által.
[21] Az alperes e körben arra hivatkozott, hogy a kezesek közötti szerződéses kapcsolat hiányában a Zrt. üzletszabályzatában megjelenő - az előző pontban írtakat alátámasztó - tartalomnak az egymás között jogviszonyukban nincs jelentősége. A Kúria rámutat, hogy bár a Zrt. üzletszabályzata valóban nem vonatkozik az alperesre, azonban a Zrt. kezességvállalásának indokát és célját egyértelműen alátámasztja. Ezzel szemben az alperes kizárólag arra hivatkozott, hogy a kezesek egymás kezességvállalásáról azért tudtak, mert azt tartalmazta a hitelszerződés. Ez azonban önmagában nem igazolja, hogy a kezességvállalás kölcsönösen egymásra tekintettel történt, különösen a Zrt. által vállalt készfizető kezesség nyilvánosan is megismerhető deklarált célja tükrében.
[22] Mivel a régi Ptk. 275. §-a második fordulatában írt feltétel nem valósult meg, a felperes alappal érvényesítette az általa a készfizető kezessége alapján teljesített teljes összeget az alperessel szemben a régi Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján.
[23] Helytállóan hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben - a régi Ptk. 275. §-ának értelmezése körében - eltért a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától, amely szerint a kezességvállalás akkor történik "egymásra tekintettel", ha a kezesek egymásról tudva, a másik helytállását feltételezve, kölcsönösen egymás személyének figyelembevételével vállalt közös kockázat érdekében eljárva vállalják saját kezességüket. Ettől eltérő motiváció - akár csak egyikük részéről - kizárja e fordulat fennálltának megállapíthatóságát. Az alperes bár állította, hogy a BHGY-ban közzétett határozat "tényállása és a rendelkezésre álló bizonyítékok tartalma eltérő volt", azonban konkrétan nem jelölte meg, hogy álláspontja szerint milyen lényeges kérdésben különbözik a két döntés alapjául szolgáló tényállás, ami kizárja annak irányadó jellegét. A Kúria nem észlelt ilyen körülményt.
[24] A Kúria mindezekre tekintettel a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint határozott.
(Kúria Gfv. VI. 30.004/2021.)