adozona.hu
BH 2022.1.15
BH 2022.1.15
I. A személyiségi jog megsértése és a szerzői jogsértés egyaránt felróhatóságtól függetlenül, objektív felelősségen alapul. A szerzői jogsértés esetén támasztható igényeket az Szjt. a Ptk.-tól elkülönülő jogintézményként, eltérő rendelkezésekkel és módon szabályozza, amelyet a védendő jogtárgy (szellemi alkotások védelme - személyiségvédelem) eltérése is indokol. II. A szerzői jogsértés miatti igény kizárólag azzal a személlyel szemben érvényesíthető, akinek a részéről a jogsértő cselekmény ténylegesen megv
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az egyik oktatója a hazai Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) szerinti közbeszerzési referens képzésnek, valamint egyedüli szerzője a "Közbeszerzési referens képzés" című előadásanyagnak (a továbbiakban: előadásanyag). Az előadásanyag szövegekből, táblázatokból, ábrákból álló, 706 diát tartalmazó oktatási anyag, amely 2011. augusztus 25-én Microsoft Power Point (PPT) formátumban került rögzítésre, aktualizálása, módosítása folyamatosan zajlik. A referensképzés során ...
BH 2022.1.15 I. A személyiségi jog megsértése és a szerzői jogsértés egyaránt felróhatóságtól függetlenül, objektív felelősségen alapul. A szerzői jogsértés esetén támasztható igényeket az Szjt. a Ptk.-tól elkülönülő jogintézményként, eltérő rendelkezésekkel és módon szabályozza, amelyet a védendő jogtárgy (szellemi alkotások védelme - személyiségvédelem) eltérése is indokol.
II. A szerzői jogsértés miatti igény kizárólag azzal a személlyel szemben érvényesíthető, akinek a részéről a jogsértő cselekmény ténylegesen megvalósult, függetlenül attól, hogy a jogsértő természetes vagy jogi személy. [1999. évi LXXVI. tv. 16. § (1), (4) és (6) bek., 17. §, 94. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:148. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az egyik oktatója a hazai Országos Képzési Jegyzék (a továbbiakban: OKJ) szerinti közbeszerzési referens képzésnek, valamint egyedüli szerzője a "Közbeszerzési referens képzés" című előadásanyagnak (a továbbiakban: előadásanyag). Az előadásanyag szövegekből, táblázatokból, ábrákból álló, 706 diát tartalmazó oktatási anyag, amely 2011. augusztus 25-én Microsoft Power Point (PPT) formátumban került rögzítésre, aktualizálása, módosítása folyamatosan zajlik. A referensképzés során az előadásanyagot szóbeli előadás alapjául és írásos oktatási anyagként is használják. A felperes az előadásanyagának a felhasználását kizárólag a tulajdonában álló és tagsági részesedésével működő T. C. Bt. részére engedélyezte.[2] Az alperes több éve szervez OKJ-s közbeszerzési referens képzést dr. V. L. oktató (a továbbiakban: oktató) közreműködésével. Az alperes minden oktatójának biztosítja az oktató és a hallgatók közötti belső levelezésre is alkalmas kapcsolattartási rendszert. Az alperes és az oktató között létrejött megbízási szerződésben az alperes megbízta az oktatót, hogy "A közbeszerzési referens képzés" elnevezésű tanfolyamon előadást, gyakorlatot és vizsgát tartson. Az oktató 2016. év elején megszerezte a felperes előadásanyagát, azt saját számítógépére másolta és részben módosította. Törölte róla a felperes nevét, továbbá kiegészítette 24 diából álló büntetőjogi résszel. Az alperes által szervezett közbeszerzési referens képzési tanfolyamokon az oktató 2016. februárjától ezt a módosított előadásanyagot használta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes módosított keresetében a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. § (1) bekezdése, a (2) bekezdés a)-b) pontjai és (3) bekezdése, a 3. § (1) bekezdése, a 9. § (1) bekezdése, a 16. § (1), (4) és (6) bekezdései, a 17. § a), b) és d) pontja, a 18. § (1) bekezdés a)-b) pontja és (2) bekezdése, a 24. § (1) bekezdése, a (2) bekezdés a) pontja, 26. § (8) bekezdése, 94. § (1) bekezdés a)-f) pontjai, a (6) bekezdés a)-b) pontjai, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:148. § (1) bekezdése és 6:272. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az általa indított közbeszerzési referens képzési tanfolyamai során a 2016. februártól 2017. december végéig terjedő időszakban megsértette a szerzői vagyoni jogait azzal, hogy a közbeszerzési referens képzésről szóló előadásanyagát engedélye nélkül többszörözte, a tanórákon nyilvánosan előadta, a hallgatókhoz nyilvánosan közvetítette. Kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását és elégtételadásra kötelezését akként, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét az alperes a megjelölt módon és időtartamban tegye közzé. Kérte kötelezni az alperest, hogy a jogsértő módon többszörözött előadásanyagot adathordozóiról törölje, a kinyomtatott példányokat semmisítse meg, a hallgatói példányokat vonja vissza. Kérte továbbá, hogy az alperes szolgáltasson adatot a közbeszerzési referens képzési tanfolyam teljesítésében oktatóként részt vett dr. V. L. lakcímére vonatkozóan, valamint arra nézve, hogy szervezésében 2016. februártól 2017. szeptemberéig hány közbeszerzési referens tanfolyam került megrendezésre, azokon tanfolyamonként hány hallgató vett részt, a tanfolyamokból az alperesnek mekkora bevétele származott, és az oktatónak kifizetett díj- és teremköltség címén milyen költsége merült fel. A fentieken túl a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítése címén 1 515 959 forint és annak 2017. szeptember 1. napjától járó törvényes kamata megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy minden oktatójának biztosít egy belső levelezésre is alkalmas kapcsolattartási rendszert, ebben a levelezőrendszerben sem a felperes előadásanyaga, sem annak módosított változata nem szerepel. Előadta, hogy van vizsgára történő felkészítést segítő tankönyve, amelyet a tanfolyam résztvevői megvásárolhatnak, ezért a felperes által megjelölt felhasználási cselekményeket ő nem valósította meg. Amennyiben pedig történt is felhasználás, azzal ő nem gazdagodott.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes "a közbeszerzési referens képzési tanfolyam során 2016. februártól 2017. december végéig terjedő időszakban megsértette a felperes szerzői vagyoni jogait azzal, hogy a felperes közbeszerzési referens képzésről szóló előadásanyagát a felperes engedélye nélkül 2016. februárjában többszörözte, a tanfolyami tanórákon nyilvánosan előadta és a hallgatókhoz nyilvánosan közvetítette"; az alperest eltiltotta a további jogsértéstől. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részét 15 napon belül 30 nap időtartamban a saját efeb.hu <http://efeb.hu> weboldala kezdő oldalán Times New Roman betűtípussal, vastagon szedett 12-es betűmérettel, fekete-fehér keretben tegye közzé, valamint "ajánlott küldemény formájában tájékoztassa az ítélet jogsértést megállapító rendelkező részéről azokat a volt hallgatókat, akik a 2017. szeptembertől decemberig tartó időszakban a közbeszerzési referens képzés keretében 2017. szeptember 18-án és az azt követő időpontban EFEB - közbeszerzési referens jogi alapintézménye - jegyzet tárgymegjelölésű elektronikus üzenetben (e-mailben) megkapták a jogsértő előadásanyagot, azzal a kiegészítéssel, hogy annak megküldésére jogellenesen került sor, annak felhasználása jogsértést valósít meg; kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül szolgáltasson adatot a közbeszerzési referens képzési tanfolyam teljesítésében oktatóként részt vett dr. V. L. címére vonatkozóan, továbbá arra nézve, hogy a szervezésében 2016. februártól 2017. szeptemberéig hány közbeszerzési referens tanfolyam került megrendezésre, azokon tanfolyamonként hány hallgató vett részt, tanfolyamonként mekkora bevétele származott és tanfolyamonként az oktatónak kifizetett díj és teremköltség címén milyen költsége merült fel", valamint fizessen meg a felperesnek 1 515 959 forintot és késedelmi kamatát.[6] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[7] Indokolása szerint azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a szerzője az oktató által felhasznált előadásanyagnak, amely szerzői jogi védelem alatt álló írásos szakirodalmi mű. Az oktató által módosított előadásanyag azonban nem minősül átdolgozásnak, ezért a felhasználónak - a módosítása ellenére - azon nem keletkezett szerzői joga. Az alperes belső levelezési rendszerében sem 2016. februárjában, sem ezt követően nem volt fellelhető a felperes előadásanyaga, illetve annak módosított változata, ez utóbbi kizárólag az alperes oktatójának magánjellegű e-mail levelezésében található, ezért az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett arra, hogy a felperes által állított felhasználási cselekményeket nem az alperes, hanem az oktatója valósította meg.
[8] A másodfokú bíróság nem találta elfogadhatónak az alperesnek a közreműködőért fennálló felelősségét [Ptk. 6:148. § (1) bekezdés]. Kifejtette, hogy bár az Szjt. 3. § (1) bekezdése a törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezéseit rendeli alkalmazni, ennek során azonban nem lehet eltekinteni attól, hogy a szerzőt megillető jogosultságokat a szellemi alkotások körében kell értelmezni. A szellemi alkotások a törvény védelme alatt állnak, azokat mindenki köteles tiszteletben tartani, megsértésüktől pedig mindenki köteles tartózkodni. Ez a jogosult és az esetleges jogsértő között olyan objektív jellegű jogviszonyt eredményez, amelyre nyilvánvalóan nem alkalmazhatók a közreműködőért fennálló felelősség kereskedelmi áruforgalom viszonyaira kialakított - a Ptk. kötelmi jellegű - szabályai. Okszerűtlenül következtetett tehát az elsőfokú bíróság arra, hogy az oktató esetleges jogsértése miatt az őt megbízási szerződés keretében foglalkoztató alperes felel. Az alperes jogsértése nem került bizonyításra, ezért az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg a jogsértést és alkalmazta az objektív és szubjektív szankciókat.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként az Szjt. 24. § (1) bekezdését és a (2) bekezdés a) pontját, a 26. § (8) bekezdését, valamint a 94. § (1) bekezdését jelölte meg.[10] A felperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, mivel a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték a Pp. 408. § (1) bekezdése szerinti értéket nem haladta meg. Álláspontja szerint ugyanis szerzői jogsértés esetén nem egységes a joggyakorlat annak megítélése körében, hogy fennáll-e a jogi személy objektív felelőssége az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján a jogsértő felhasználás során a nevében és tevékenységi körében ténylegesen eljáró személy cselekményéért, illetve hogyan határozható meg ilyen esetben a jogsértő személye.
[11] Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen állapította meg a jogsértésért felelős felhasználók személyi körét és zárta ki az alperes jogsértésért való felelősségét. Az Szjt. 24. §-a és a 26. §-a, valamint az Szjt. 94. § (1) bekezdése nem határozza meg, hogy kit kell annak a személynek - a jogsértőnek - tekinteni, akivel szemben a szerző a jogosulatlan felhasználás miatt az Szjt. 94. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményeket érvényesítheti. Mivel azonban a személyiségi jogsértés is objektív felelősségen alapul, az ennek tárgyában kialakult bírói gyakorlat, az EBH 2010.2126. számú határozat megállapításai a szerzői jogsértésre is irányadók. Ebből következően pedig a szerzői jogsértés esetén az is felelősséggel tartozik az objektív jogkövetkezményekért, akinek az érdekében, illetve, akinek a tevékenységi körében, képviseletében fejtették ki a jogsértő magatartást.
[12] A felperes érvelt azzal is, hogy az 1920-as évek kúriai joggyakorlata szerint is elsősorban a koncertek szervezőjének áll fenn a felelőssége a szerzői művek felhasználásáért. Az Európai Unió Bíróságának esetjoga pedig elismeri több személy önálló felelősségét ugyanazon felhasználásért az összetett, többszereplős műsorközvetítések esetében (C-431/09. és C-432/09. számú egyesített ügy). Mindebből analógia útján megállapíthatónak tartotta, hogy az alperes felelőssége azért áll fenn a jogsértő felhasználásért, mert arra az oktatási tevékenysége körében, az ő érdekében került sor. Az oktató jogsértő cselekményét az alperes érdekében fejtette ki olyan módon, hogy az alperes megbízása körében, az alperes által biztosított helyszínen járt el, annak következtében az alperes gazdagodott. Az oktató az alperes (jogi személy) nevében, tevékenységi körében küldte meg az előadásanyagot mint a felkészülést segítő oktatási anyagot a hallgatóknak. Az oktató akkor is az alperes nevében járt el, amikor kivetítette az előadásanyagot az alperes hallgatói részére, és részben ennek alapján tartotta meg az előadását az alperes által szervezett oktatás során biztosított teremben. Az oktató az előadásanyag nyilvános előadásával megerősítette azt is, hogy az előadásanyagot nem magánlevelezése, hanem az alperes oktatási tevékenysége körében küldte meg korábban a hallgatók részére. Ezért a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az oktatónak csupán a "magánjellegű felhasználása valósult volna meg". A szerzői jog által védett tartalmak e-mailen történő továbbítása nyilvánossághoz közvetítésnek minősül, ahogy azt többek között az Európai Unió Bírósága a C-466/12. sz. ún. Svensson ügyben hozott ítélete is megerősíti. A másodfokú bíróság a nyilvánossághoz közvetítést ugyan nem vonta kétségbe, azonban a közvetítésért felelős személyi kört jogszabályt sértve határozta meg. A másodfokú bíróság tévesen vonta az értékelés körébe azt a tényt, hogy az alperes belső levelezési rendszerében az előadásanyag nem volt fellelhető, mivel az oktató tanúvallomása szerint a belső levelezési rendszer kizárólag az alperessel, az oktatási intézménnyel való kommunikációra szolgált.
[13] Sérelmezte a felperes, hogy a másodfokú bíróság kizárólag a Ptk. 6:148. § (1) bekezdése szerinti közreműködőért való felelősség kérdését vizsgálta és értékelte úgy, hogy az alperes másodlagos felelőssége csak az oktató elsődleges felelőssége alapján állapítható meg. Figyelmen kívül hagyta, hogy a keresetét az Szjt. 94 § (1) bekezdésére, a 24. §-ára és a 26. §-ára alapította, és már a keresetlevelében kifejtette, hogy az alperes az oktató mellett elsődleges, önálló felelősséggel tartozik, mert oktatási tevékenysége körében történt a jogsértés.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján a joggyakorlat egységének biztosítása miatt engedélyezte a felülvizsgálatot. Korábban ugyanis még nem foglalt állást abban a jogkérdésben a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett ítélkezési gyakorlatában, hogy a személyiségi jogsértés/személyhez fűződő jog megsértésének objektív jogkövetkezményéért való felelősség megítélése körében érvényesülő kúriai gyakorlat, mely szerint, ha a jogi személy tagja, alkalmazottja, képviselője stb. a jogi személy tevékenységi körében eljárva magatartásával más személyhez fűződő jogát megsérti, a jogsértés objektív jogkövetkezményeiért mind a jogsértést ténylegesen elkövető természetes személy, mind a jogi személy felelősséggel tartozik (EBH2010.2126.), alkalmazható-e a szerzői jogsértés esetén.[16] A Kúria a jogerős ítéletben megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki.
Az alperes 2016-2017. évben tartott OKJ-s közbeszerzési referens képzései alapját a papír alapú jegyzete képezte. Az oktató a saját számítógépét használta az előadásokon és a saját e-mail címét adta meg a hallgatóknak a kommunikációhoz. A felperes előadásanyaga a magánlevelezéseken keresztül került megküldésre a hallgatóknak.
[17] Az így kiegészített tényállás alapján a felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint.
[18] A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott, hogy a felperes a szerzője az alperes oktatója által engedély nélkül nyilvános közvetítés útján felhasznált előadásanyagnak. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának azt kellett megítélnie, hogy megállapítható-e az alperes mint oktatási intézmény jogsértésért való felelőssége azáltal, hogy az oktatója jogosulatlanul felhasználta a felperes szerzői jogi védelem alatt álló előadásanyagát.
[19] Az Szjt. 94. § (1) bekezdése értelmében jogainak megsértése esetén a szerző a jogsértővel szemben - az eset körülményeihez képest - az a)-f) pontban meghatározott objektív polgári jogi igényeket támaszthatja.
[20] A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a szerzői jogsértésre is irányadó a Legfelsőbb Bíróságnak az EBH2010.2126. számú elvi határozatában a személyhez fűződő jog megsértése/személyiségi jogsértés esetén alkalmazott elv, amely szerint ha a jogi személy tagja, alkalmazottja, képviselője stb. a jogi személy tevékenységi körében eljárva magatartásával más személyhez fűződő jogát megsérti, a jogsértés objektív jogkövetkezményeiért mind a jogsértést ténylegesen elkövető természetes személy, mind a jogi személy felelősséggel tartozik.
[21] Arra helytállóan hivatkozott a felperes, hogy a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése értelmében a személyiségi jog megsértése és az Szjt. 94. § (1) bekezdése alapján a szerzői jogsértés egyaránt felróhatóságtól független, objektív felelősségen alapul. Nem hagyható ugyanakkor figyelmen kívül, hogy a szerzői jogsértés esetén támasztható igényeket az Szjt. a Ptk.-tól elkülönülő jogintézményként, eltérő rendelkezésekkel és módon szabályozza, amelyet a védendő jogtárgy (szellemi alkotások védelme - személyiségvédelem) eltérése is indokol. Az Szjt.-be az egyes törvényeknek az iparjogvédelmi és a szerzői jogok érvényesítésével összefüggő módosításáról szóló 2005. évi CLXV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) került átültetésre az Európai Parlament és a Tanács szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2004/48/EK irányelve (a továbbiakban: Jogérvényesítési irányelv). A Módtv. 23. §-a Jogérvényesítési irányelvnek való megfelelés érdekében átfogóan módosította a szerzői jog megsértése esetén támasztható polgári jogi igények körét, és kiegészítette a normaszöveget azzal a rendelkezéssel, hogy a szerző "a jogsértővel szemben" támaszhat igényt. A Módtv. miniszteri indokolása szerint "a törvény a szabadalombitorlásra és a védjegybitorlásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezésekkel egyezően szabályozza a jogsértővel szemben támasztható polgári jogi igényeket [.] az Szjt. 94. §-ában, az Szjt. 35. §-ával, illetve a Vt. 27. §-ával azonos módon rögzíti azokat a polgári jogi igényeket, amelyeket a szerző harmadik személyekkel szemben támaszthat". Az Szjt. módosított 94. § (1) bekezdése tehát egyértelművé teszi, hogy a szerző a jogsértővel szemben támaszthat igényt. Ennek a módosításnak azért van jelentősége, mert ez a rendelkezés korábban hiányzott az Szjt.-ből, a Ptk. 2:51. § (1) bekezdése pedig a személyiségi jogsértés miatti fellépés esetén jelenleg sem tartalmazza. Ezzel a módosítással vált egyértelművé, hogy a szerzői jogsértés miatti igény kizárólag azzal a személlyel szemben érvényesíthető, akinek a részéről a jogsértő cselekmény ténylegesen megvalósult, függetlenül attól, hogy a jogsértő természetes vagy jogi személy.
[22] A mű egységének védelme érdekében az Szjt. a jogsértő személyét - annak definiálása helyett -mintegy körülírva, a jogosulatlan felhasználási tevékenységhez kapcsolódóan határozza meg. Azt sorolja fel, hogy melyek azok a felhasználási cselekmények, amelyek miatt megállapítható az Szjt. 16. § (6) bekezdése alapján a szerzői jogsértés. A jogsértés állhat a szerző személyhez fűződő jogai (10-13. §) és vagyoni jogai [16. § (1)-(6) bekezdés] megsértésében, amely lehet engedély nélküli felhasználás, az engedély kereteit túllépő felhasználás vagy a szabad felhasználás szabályait sértő felhasználás. Az Szjt. 17. §-a is csupán példálózó jelleggel sorolja fel a mű felhasználásának a módjait, eseteit, ezért abba más módok is beletartozhatnak. A Kúria megítélése szerint azt, hogy az Szjt. 17. §-ában szabályozott felhasználás fogalmába vonható-e a mű megrendelése, a jogi személy megbízásából eljáró személy jogsértő tevékenysége, és ez olyan felhasználási cselekménynek minősül-e, amely megfelel az Szjt. 16. § (6) bekezdésében meghatározott jogsértő felhasználásnak, minden ügyben egyedileg, az eset összes körülményét figyelembe véve kell megítélni. Az Szjt. 17. § a)-g) pontjaiban - nem taxatíve - felsorolt, illetve a felsorolásban nem szereplő felhasználások azonosítása során minden esetben külön-külön kell vizsgálni és minősíteni a jogsértésben résztvevők tevékenységét, mivel nem kizárt az önálló felelősségük megállapítása sem. Az Szjt. 16. § (6) bekezdése ugyanis általánosságban - a felhasználót nem definiálva és a jogsértő felhasználást nem kimerítő felsorolással tiltva -mondja ki, hogy jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. Az Szjt. ezzel a rendelkezéssel nem szűkíti le annak az eseteit, hogy a jogsértés ki által, milyen eszközzel érhető el, az milyen módon jön létre, hogyan valósul meg, mint ahogy azt sem definiálja, ki minősül felhasználónak.
[23] A Kúria a fent ismertetett szempontokra figyelemmel vizsgálta az alperes tevékenységét a mű jogosulatlan felhasználásának megítélése körében, mivel a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet által megsértett jogszabályként az Szjt. 16. §-át és 24. §-át jelölte meg. A felperes felülvizsgálati álláspontjától eltérően, a Kúria megállapítása szerint a jogsértő személyének megítélése során nem annak van jelentősége, hogy az oktató a jogsértő felhasználást kinek az érdekében, tevékenységi körében, képviseletében fejtette ki, mivel ezek olyan általános jellemzők, amelyek önmagukban nem alkalmasak a jogsértő személyének megállapításához. A felperes állításával szemben azt kellett vizsgálni, hogy a peradatok alapján megállapítható-e, hogy az alperes részéről bármilyen felhasználási cselekményre ténylegesen sor került-e.
[24] A másodfokú bíróság ennek vizsgálata során elmulasztotta a Pp. 279. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségét, és csupán sommás megállapítást tett, a jogerős ítélet emiatt azonban nem az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróságnak ez a mulasztása a felülvizsgálati eljárásban orvosolható volt.
[25] Azt a felperes sem vitatta, hogy az alperes az oktató által készített előadásanyagot nem tette a tananyagává (31. sorszámú jegyzőkönyv). Ez a nyilatkozata összhangban van az alperes képviseletében eljárt N. J. 2018. november 18-án adott tájékoztatásával (1/F/12/2), amely szerint az oktató az alperes részére a prezentáció kivetítése során csupán nyilvánosan elérhető adatbázisokat jelölt meg, a felperes előadásanyagát nem szerepeltette. Az alperes képzésében részt vevő N. L. M. tanúvallomása szerint pedig az oktató azt is elmondta a hallgatóknak, hogy vásárolják meg az alperes jegyzetét (25. sorszámú jegyzőkönyv). A perben pedig nem merült fel egyéb olyan adat vagy bizonyíték, amely az alperes részéről a szerzői mű bármilyen jellegű felhasználására utalna, és akár az alperes és az oktató együttes felhasználásának minősülne.
[26] A Kúria megítélése szerint a perben jelentős tények, a felek tényállításainak és perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességükben történő értékelése alapján az alperes terhére jogsértő felhasználási cselekmény nem állapítható meg. Perben állásának hiányában annak pedig nem volt jelentősége, hogy az oktató milyen módon használta fel a szerzői jogi védelem alatt álló művet.
[27] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján - eltérő indokok mellett - hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.IV.21.065/2020/10.)