adozona.hu
ÍH 2021.135
ÍH 2021.135
PERFELVÉTELI NYILATKOZATOK MEGVÁLTOZTATÁSA FELSZÁMOLÁSI ÜGYBEN, IGAZOLÁSI KÉRELEM VISSZAUTASÍTÁSA I. A fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárásban a felek perfelvételi nyilatkozataikat a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig korlátozás nélkül megváltoztathatják. II. Ha a hitelező a bíróság felhívásra határidőn belül nem nyilatkozik, mulasztása bírói határozatban megjelenő joghátránnyal nem jár, és a mulasztás következményei igazolás nélkül elháríthatók, mert a nyilatkozatot a fize
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú végzésével felhívta a hitelezőt, hogy 5 napon belül előkészítő iratban nyilatkozzon az adós tényállítására, mely szerint az adós a végrehajtási eljárás során a hitelező valamennyi követelését megtérítette; tegyen tényelőadást arra, hogy a felek között folyamatban volt fizetési meghagyásnak mi volt a tárgya, eredménye; jelölje meg továbbá tényállításainak bizonyítékait, és az okirati bizonyítékait csatolja is. Figyelmeztette a hitelezőt, hogy ha a felhívást nem...
ÍH 2021.135 PERFELVÉTELI NYILATKOZATOK MEGVÁLTOZTATÁSA FELSZÁMOLÁSI ÜGYBEN, IGAZOLÁSI KÉRELEM VISSZAUTASÍTÁSA
I. A fizetésképtelenség megállapítására irányuló eljárásban a felek perfelvételi nyilatkozataikat a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig korlátozás nélkül megváltoztathatják.
II. Ha a hitelező a bíróság felhívásra határidőn belül nem nyilatkozik, mulasztása bírói határozatban megjelenő joghátránnyal nem jár, és a mulasztás következményei igazolás nélkül elháríthatók, mert a nyilatkozatot a fizetésképtelenséget megállapító végzés meghozataláig hátrányos jogkövetkezmény nélkül pótolhatja, a nyilatkozattétel elmulasztásához a vélelem hatás csak addig fűződik, amíg ellentétes nyilatkozatot nem tesz [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 27. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 150. §, 203. §, 2017. évi CXVIII. törvény 1. § (3) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú végzésével felhívta a hitelezőt, hogy 5 napon belül előkészítő iratban nyilatkozzon az adós tényállítására, mely szerint az adós a végrehajtási eljárás során a hitelező valamennyi követelését megtérítette; tegyen tényelőadást arra, hogy a felek között folyamatban volt fizetési meghagyásnak mi volt a tárgya, eredménye; jelölje meg továbbá tényállításainak bizonyítékait, és az okirati bizonyítékait csatolja is. Figyelmeztette a hitelezőt, hogy ha a felhívást nem teljesíti, a bíróság úgy tekinti, hogy felszámolás elrendelése iránti kérelme megalapozásához nem kíván, illetve nem tud az érintett nyilatkozat szerinti tényállítást, bizonyítékot vagy bizonyítási indítványt előterjeszteni.A hitelező a felhívást 2021. április 14-én átvette, nyilatkozatát és bizonyítékait 2021. április 30-án nyújtotta be, egyúttal igazolási kérelemmel élt a 15. számú végzésben meghatározott határidő elmulasztása miatt.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a hitelező igazolási kérelmét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. tv. (Csődtv.) 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 151. §-ának (2) és 153. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Végzését azzal indokolta, hogy az igazolási kérelemben felhozott indokok nem alkalmasak arra, hogy a mulasztás vétlenségét valószínűvé tegyék, mert az adós (helyesen: a hitelező) jogi személy, ezért a kérelemben felhozott indokok - az 5 napos határidő tévedésből 15 naposként való értelmezése, valamint a belső munkaszervezési problémára, illetve az ügyviteli hiányosságra visszavezethető késedelem - az önhiba kimentésére nem alkalmasak.
A végzés ellen, annak a Pp. 383. § (2)-(3) bekezdése alapján történő megváltoztatása és az igazolási kérelemnek történő helyt adás iránt a hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben az igazolási kérelemben felhozott indokok megismétlése mellett a Pp. 150. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozott, valamint arra, hogy az elsőfokú bíróság az igazolási kérelmében előterjesztett másodlagos kérelme tárgyában - melyben azt kérte, hogy az igazolási kérelem elutasítása esetén tekintse a bíróság a beadványban foglaltakat joghatályos hitelezői nyilatkozatnak - nem rendelkezett.
Az adós a fellebbezésre észrevételt tett, észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság igazolási kérelmet elutasító végzése helyes az alábbi indokok miatt:
A Csődtv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (3) bekezdése szerint az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra; azokat az eljárási cselekményeket, amelyek megtételét a Pp. a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig teszi lehetővé, az elsőfokú eljárás befejezéséig lehet megtenni. A peres eljárásban, a perfelvételi szakban a fél a perfelvételi nyilatkozatait bármikor megteheti, megváltoztathatja, a késedelem következménye legfeljebb pénzbírság kiszabása lehet. A felszámolási nemperes eljárásban ugyanez a jog a feleket a fizetésképtelenség tárgyában döntő határozat meghozataláig illeti meg. A hitelező ezért a bíróság felhívásában felsorolt nyilatkozatokat megtehette, bizonyítékait becsatolhatta - hátrányos jogkövetkezmény nélkül - a fizetésképtelenség tárgyában döntő elsőfokú határozat meghozataláig. A nyilatkozattétel elmulasztásához - miként arra a 15. számú végzés utolsó bekezdése tartalma szerint utalt - a Pp. 203. § (2) bekezdése szerinti vélelem hatás is csak addig fűződik, amíg a fél ellentétes nyilatkozatot nem tesz.
A Pp. 150. § (2) bekezdésének b) pontja szerint igazolásnak nincs helye, ha a mulasztás következményei igazolás nélkül is elháríthatók, vagy a mulasztás bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem jár.
Az eljárásbeli esetben a hitelező által elmulasztott eljárási cselekmény bírói határozatban kifejezésre jutó hátránnyal nem járt, a mulasztás jogkövetkezményei igazolás nélkül - a felhívásban írt nyilatkozatok megtételével - elhárultak, arról a bíróságnak rendelkeznie sem kellett, és az igazolási kérelmet sem elutasítani, hanem visszautasítania kellett volna a Pp. 153. § (2) bekezdésének a) pontja szerint, mert az igazolást a Pp. 150. § (2) bekezdésének b) pontja kizárja.
A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó 383. § alapján, hogy a hitelező igazolási kérelmét nem elutasítottnak, hanem visszautasítottnak tekintette. Az igazolási kérelem érdemi elbírálásának nem volt helye, mellőzi ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzése indokolásának utolsó három bekezdését (2. oldal 1-3. bek.).
(Pécsi Ítélőtábla Fpkf.45.060/2021/2.)