adozona.hu
ÍH 2021.133
ÍH 2021.133
A CSTV. 33/A. §-ÁNAK (9) BEKEZDÉSÉRE ALAPÍTOTT BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSÁRA IRÁNYULÓ KÉRELEM ELBÍRÁLÁSA I. A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak nem abban kell állást foglalnia, hogy a felperes hitelezői igényének későbbi kielégítése veszélyben van-e, hanem abban, hogy a felperes valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását [Cstv. 33/A. § (9) bekezdés]. II. Ha a bíróság a Cs
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után az ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal az adós vagyona 8 845 000 Ft-tal és kamataival csökkent. Kérte továbbá, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket egyetemlegesen 7 821 559 Ft biztosíték adására.
Előadta, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontja 2018. december 18. napja volt, amelyet m...
Előadta, hogy az adós felszámolásának kezdő időpontja 2018. december 18. napja volt, amelyet megelőző 3 évben az alperesek voltak az adós ügyvezetői: a II. rendű alperes 2015. március 4-től 2016. december 13-ig, az I. rendű alperes pedig 2016. december 14-től 2017. augusztus 31-ig. Ezt követően az adós - a felszámolás kezdő időpontjáig - nem rendelkezett ügyvezetéssel.
Kifejtette, hogy az adós 2016. március 31-én fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került, mert ekkor járt le az általa nyújtott egyik tagi kölcsön visszafizetésére nyitva álló határidő. Érvelése szerint az alperesek azzal sértették meg a hitelezők érdekeit, hogy a II. rendű alperes indokolatlanul sok készpénzt tartott házipénztárban, az I. rendű alperes pedig nem adta át az adós iratanyagát a felszámolónak.
Rámutatott, hogy az I. rendű alperes által aláírt 2016. évi beszámoló szerint az adósnak 2016. december 31-én még 7 664 000 Ft készpénze volt házipénztárban, amelyből kielégíthette volna a felé fennálló 7 400 000 Ft lejárt tagikölcsön-tartozását. Ez a vagyon utóbb eltűnt, hiszen a felszámolás - iratanyag hiányában - egyszerűsített módon fejeződött be, így az alperesek hitelezői érdekekkel ellentétes magatartása a keresetben foglalt összegű vagyoncsökkenést okozott az adós számára.
Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint az adós csak 2017 augusztusában került fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe, mert a közte és a felperes között 2016. december 13-án létrejött opciós szerződés alapján ezen időpontig volt esély arra, hogy a felperes követelése egyéb módon megtérülhessen. Kifejtette, hogy a felperes tagikölcsön-követelése már az ügyvezetői tisztségének kezdete előtt esedékessé vált, abban az időszakban pedig, amíg az adós ügyvezetője volt, a társaság tartozásai nem nőttek, így nem okozott vagyoncsökkenést. Utalt arra is, hogy a hitelezők érdekeit messzemenőkig szem előtt tartotta, hiszen az adós egyes tartozásait a saját pénzeszközeiből egyenlítette ki, továbbá átvilágíttatta a társaság pénzügyeit és tanulmányt készíttetett az adós piaci kilátásairól. Állította, hogy vele szemben nem alkalmazható a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ának (5) bekezdésében foglalt vélelem, hiszen a vezető tisztségviselői jogviszonya a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt.
A II. rendű alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a törvényszék gazdasági hivatalának letéti számlájára 7 610 750 Ft vagyoni biztosítékot. A határozatát azzal indokolta, hogy a felszámoló bíróság jogerős végzése szerint a felperes hitelezői igénye 7 610 750 Ft, amelynek kielégítése a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthetően veszélyben van. Ezért a felperes valószínűsítette a biztosítéknyújtás indokoltságát, így az erre irányuló kérelem - a bejelentett hitelezői igény erejéig - a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdése alapján megalapozott volt.
Az I. rendű alperes a fellebbezésének tartalma szerint azt kérte, hogy az ítélőtábla részben változtassa meg az elsőfokú bíróság végzését, és a vele szemben előterjesztett biztosítékadás iránti kérelmet utasítsa el. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem valószínűsítette az általa okozott vagyoncsökkenés mértékét. Épp ellenkezőleg: a rendelkezésre álló adatok szerint az adós tagikölcsön-tartozása már az ő ügyvezetése előtt esedékessé vált, a társaság egyéb tartozásai pedig ebben az időszakban nem nőttek tovább. Megismételte azt az érvelését is, hogy ügyvezetőként a hitelezők érdekeinek megfelelően járt el. Rámutatott, hogy a házipénztár hiánya miatt a felperes maga is tehetett volna feljelentést. Kifejtette, hogy a felszámolóval és a bírósággal mindenben együttműködött, így biztosítékadásra nem kötelezhető.
A felperes észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte, annak helyes indokai alapján.
A II. rendű alperes nem tett észrevételt a fellebbezésre.
Az ítélőtábla a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, a 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: a Pp.) 389. §-a alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 370. §-ának (2) bekezdése alapján - a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hivatalból észlelte, hogy az elsőfokú bíróság végzése olyan orvosolhatatlan formai hiányosságban szenved, amely miatt érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
Ennek oka az, hogy a bírói gyakorlat szerint a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésére alapított biztosítéknyújtás iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak nem abban kell állást foglalnia, hogy a felperes hitelezői igényének későbbi kielégítése veszélyben van-e, hanem abban, hogy a felperes valószínűsítette-e a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását (EBD 2018.G.2., BDT 2019.4103.). A Cstv. 33/A. §-ának (1) és (5) bekezdései alapján a valószínűsítésre szoruló tényállási elemek: egyrészt az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének kezdő időpontja, másrészt a Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésében írt vélelem hiányában a vezető tisztségviselő hitelezői érdekek elsődlegességével ellentétes magatartása, az emiatt bekövetkezett vagyoncsökkenés és a vezető tisztségviselő kimentését vagy annak hiányát megalapozó tények, a Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésében írt vélelemre történt hivatkozás esetén pedig e vélelem alapjául szolgáló tények. Erre tekintettel a biztosítékadás iránti kérelmet elbíráló végzés indokolásának szükségszerűen tartalmaznia kell a bíróság e körben elfoglalt álláspontját, az azt megalapozó tényeket, bizonyítékokat, továbbá a felek ezzel ellentétes ténybeli és jogi okfejtésének cáfolatát [Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése, Pp. 349. §-ának (1) bekezdése, 346. §-ának (5) bekezdése].
Mindezek ellenére az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésének indokolásában nem foglalt állást a valószínűsítésre szoruló tényállási elemek tárgyában, nem adott tehát számot arról, hogy a biztosítékadási kérelemnek túlnyomórészt milyen valószínűsített tényállás alapján, mely bizonyítékokra alapítva adott helyt, továbbá a felek által e körben kifejtett érvek közül melyeket találta alaposnak, melyeknek nem adott helyt, és mely okból tette mindezt.
Az egységes bírói gyakorlat szerint az indokolás ilyen súlyos fokú hiányossága a másodfokú eljárás során nem orvosolható. Amennyiben ugyanis az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján maga döntött volna a biztosítékadást megalapozó valamennyi jogszabályi feltétel valószínű fennállásáról vagy annak hiányáról, elzárta volna a feleket a jogorvoslat lehetőségétől és az eljárást egyfokúvá tette volna (BDT 2021.4375.).
A kifejtett okok miatt az ítélőtábla - a BDT 2021.4375. szám alatt közzétett eseti döntéssel egyezően - az elsőfokú bíróság orvosolhatatlan formai hiányosságban szenvedő végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése, a 2017. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 389. §-a alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 380. §-ának c) pontja és 370. §-ának (2) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül, hivatalból hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak olyan végzésben kell elbírálnia a felperes biztosítékadás iránti kérelmét, amelynek indokolása megfelel az ítélőtábla által részletesen kifejtett jogszabályi követelményeknek.
(Debreceni Ítélőtábla Gpkf.I.30.197/2021/2.)