adozona.hu
ÍH 2021.132
ÍH 2021.132
BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSA A HITELEZŐ KÖVETELÉSEINEK KIELÉGÍTÉSE CÉLJÁBÓL A biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemeket a felperes valószínűsítette-e [Cstv. 33/A. § (4)-(5) és (9) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a 2013. december 10-i megalakulása óta önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője az adós gazdasági társaságnak. Az adós ellen 2019. május 23-án előterjesztett kérelemre indult felszámolási eljárásban a törvényszék az adós felszámolását 2019. szeptember 6-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásban a kijelölt felszámoló a felperes (módosított) hitelezői igényét 6 562 872 forint összegben nyilvántartásba vette.
A felszámoló 2020. október 29-én elkészítette az ad...
ÍH 2021.132 BIZTOSÍTÉK NYÚJTÁSA A HITELEZŐ KÖVETELÉSEINEK KIELÉGÍTÉSE CÉLJÁBÓL
A biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemeket a felperes valószínűsítette-e [Cstv. 33/A. § (4)-(5) és (9) bekezdés].
Az alperes a 2013. december 10-i megalakulása óta önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője az adós gazdasági társaságnak. Az adós ellen 2019. május 23-án előterjesztett kérelemre indult felszámolási eljárásban a törvényszék az adós felszámolását 2019. szeptember 6-i kezdő időponttal rendelte el. A felszámolási eljárásban a kijelölt felszámoló a felperes (módosított) hitelezői igényét 6 562 872 forint összegben nyilvántartásba vette.A felszámoló 2020. október 29-én elkészítette az adós egyszerűsített zárómérlegét és záró jelentését. Eszerint az alperes ugyan felvette a kapcsolatot a felszámolóval és elkészítette a tevékenységet záró mérleget, az iratanyag-átadási kötelezettségét azonban nem teljesítette.
A felszámolási eljárásban öt hitelező jelentett be hitelezői igényt összesen 18 442 716 forint összegben, amelynek kielégítésére az adós vagyona (29 000 forint) csak elenyésző mértékben nyújt fedezetet. A felperes 2015. évtől kezdődően több alkalommal - utoljára 2017. augusztus 22-én - indított végrehajtási eljárást az adóssal szemben, amely végrehajtási eljárás során foganatosított végrehajtási cselekmények csak részben jártak eredménnyel.
A felszámolás iránti kérelem benyújtásakor az adósnak 4 317 893 forint lejárt és végrehajtás alá vont adótartozása állt fenn, amelyre tekintettel - a felperes állítása szerint - az adós legkésőbb a felszámolás elrendelése iránti kérelem benyújtásakor már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt.
A felperes az elsőfokú bírósághoz 2020. december 16-án benyújtott keresetlevelében annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője, az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezését követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek a figyelembevételével látta el és ezzel okozati összefüggésben a hitelezők 3 554 000 forint összegű követelésének kielégítése meghiúsulhat.
Kérte továbbá, hogy "A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ának (9) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság 3 554 000 forint összegű vagyoni biztosíték nyújtására kötelezze az alperest.
Az elsőfokú bíróság a 2020. december 17-én meghozott végzésében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az törvényszék Gazdasági Hivatala letéti számlájára 3 554 000 forint vagyoni biztosítékot.
A végzése indokolásában idézte a Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdésében foglaltakat, majd "a becsatolt iratok alapján" megállapította, hogy az alperes a 2018. évre vonatkozó beszámolókészítési és -közzétételi kötelezettségét nem teljesítette és a társasági adóbevallási kötelezettségének sem tett eleget, az adós felszámolásának elrendelését követően pedig az iratátadási kötelezettségét sem teljesítette, továbbá a 2019. évre vonatkozóan tevékenységet záró bevallást sem nyújtott be, tehát elmulasztotta a Cstv. 31. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai szerinti kötelezettségei teljesítését.
Megállapította továbbá, hogy az alperes az adóssal szembeni adóvégrehajtás elrendelését követően új bankszámlát nyitott, az arra érkező - az adós által nyújtott szolgáltatások ellenértékét képező - pénzösszegből pedig 3 200 000 forintot készpénzben felvett, 320 000 forintot pedig egy magánszemély részére utalt át, amelynek következtében az adóhatóság által a bankszámla ellen utóbb benyújtott inkasszó eredménytelen maradt.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint mindezen körülmények valószínűsítik, hogy a hitelezők követelésének kielégítése az eljárás során nem biztosított, ezért a vagyoni biztosíték nyújtásának feltételei az adott esetben fennállnak.
Ez ellen a végzés ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben - tartalma szerint - annak megváltoztatását és a felperes vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelmének az elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a felperes kérelme nem megalapozott, mivel ő teljeskörűen eleget tett a Cstv.-ben előírt kötelezettségeinek, átadta a felszámolóbiztosnak az adós tevékenységet záró mérlegét és házi pénztárát, amely a céltartalék összegét teljes mértékben fedezte.
Erre vonatkozóan a fellebbezésében indítványozta megkeresni az adós felszámolóbiztosát.
Annak következtében pedig, hogy - bár önhibáján kívüli okból késve - eleget tett a Cstv.-ben előírt kötelezettségeinek, a perben a felperest terheli annak bizonyítása, hogy vele szemben a biztosítékadás feltételei fennállnak. Erre vonatkozóan azonban - állítása szerint - a felperes nem csatolt be bizonyítékokat.
Hivatkozott arra is, hogy a biztosíték összegével nem rendelkezik, azt az adós érdekében használta fel, szem előtt tartva valamennyi hitelező érdekét, ami az lett volna, hogy az adós tovább működhessen és a bevételeiből a kintlévőségeit rendezni tudja. Ez külső elháríthatatlan okok miatt ugyan elmaradt, azonban a rendelkezése alatt nem maradt olyan forrás, amelyből a biztosíték összegét ki tudná fizetni.
Előadta továbbá, hogy az adós iratanyaga beázás miatt elveszett, így a 2019. év tranzakcióinak dokumentációja nem rekonstruálható.
Állította ugyanakkor, hogy a készpénzkivét időpontjában alappal számított arra, hogy nagyobb összegű bevétel "jön be", mint amekkora a fennálló adótartozás összege.
Rámutatott arra is, hogy a Cstv. értelmében őt nemcsak a felperes, hanem valamennyi hitelező felé terhelte gondossági kötelem, a hitelezők érdeke pedig az volt, hogy ne csak a felperes, hanem a többi hitelező lejárt és esedékes követelései is kielégítést nyerjenek.
Álláspontja szerint, ha a felperes az adóvégrehajtás, illetve a felszámolás elrendelésével nem idézi elő az adós "forgalomból kivonását", akkor nemcsak a felperes követelése térült volna meg, de az adósnak esélye lett volna tovább biztosítani a működését.
Vállalta, hogy megpróbálja beszerezni a jogszabálynak megfelelő eljárását alátámasztó dokumentumokat és azokat csatolni az iratokhoz. Amennyiben azonban ezeket nem tudja beszerezni, úgy "a felperesnek egyezséget ajánl részletfizetés tárgyában".
A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Előadta, hogy a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdésére alapított perek kétlépcsős szabályozása indokolja. A jogalkotó nem rendelkezett arról, hogy melyek azok a körülmények, amelyek a biztosítéknyújtás indokoltságát megalapozzák. A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor vagyonjogi biztosíték nyújtására a vezető tisztségviselő a felelősség megállapításához szükséges törvényi tényállási elemek valószínűsítése esetén kötelezhető.
Erre tekintettel pedig a jelen esetben már a Cstv. 33/A. §-ának (5) bekezdésében írt mulasztás fennállása megalapozhatja a biztosíték nyújtása iránti kérelmet.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezését nem találta megalapozottnak.
A Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése szerint a hitelező vagy - az adós nevében - a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a 6. § szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak, a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelező követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat.
A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdése kimondja továbbá, hogy az (1) bekezdés szerinti eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelező követeléseinek kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell. A biztosíték formája a bíróság gazdasági hivatalában letéti számlára forintban befizetendő pénzösszeg lehet.
A Cstv. 33/A. §-ának (9) bekezdése tehát "a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülmények" valószínűsítése esetén teszi lehetővé a vezető tisztségviselő kötelezését vagyoni biztosíték nyújtására.
Azt azonban, hogy melyek azok a körülmények, amelyek megalapozzák a biztosítéknyújtásra kötelezés indokoltságát, a jogszabály nem határozza meg, ezért a biztosítéknyújtásra kötelezés feltételeinek meghatározása a bírósági gyakorlatra hárult.
A bíróságok pedig a Cstv. 33/A. § (9) bekezdésének alkalmazása körében azt a gyakorlatot alakították ki, hogy a vezető tisztségviselő a felelőssége megállapításához szükséges tényállási elemek valószínűsítése esetén kötelezhető vagyoni biztosíték nyújtására (EBD 2018.G.2.).
Ez pedig azt jelenti, hogy a biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálása során a bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemeket a felperes valószínűsítette-e.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az adott esetben az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevele és az ahhoz csatolt okirati bizonyítékok alapján - figyelemmel az ítélőtábla által kiegészített tényállásban tett megállapításokra is - érdemben helyesen állapította meg, hogy a felperes valószínűsítette az alperes felelősségének megállapításához szükséges tényállási elemek fennállását, ezáltal pedig a vagyoni biztosíték nyújtására irányuló kérelme megalapozottságát.
A keresetleveléhez mellékelt okiratokkal ugyanis a felperes igazolta, hogy az adós elleni felszámolási eljárásban hitelezőként nyilvántartásba vették, továbbá igazolta, hogy a felszámolás elrendelését megelőző 3 évben az alperes vezető tisztségviselője volt az adósnak. Az adós ellen indult végrehajtási eljárásokra vonatkozó okiratok csatolásával a felperes azt is valószínűsítette, hogy az adós legkésőbb a felszámolás iránti kérelem benyújtásának időpontjában (2019. május 23-a) már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt. A felszámoló által készített egyszerűsített zárójelentés csatolásával pedig a felperes azt is valószínűsítette, hogy a felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igények kielégítése meghiúsulhat. Emellett a felperes a keresetleveléhez mellékelt okiratokkal azt is valószínűsítette, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése után az alperes az adós bankszámlájára átutalt 3 554 000 forintot nem a hitelezők érdekeinek megfelelően használta fel, mivel annak eredményeként az adós meglévő vagyona anélkül csökkent, hogy - a rendelkezésre álló adatok szerint - az adós kötelezettségei is csökkentek volna. Ezáltal pedig ezen összeg erejéig az alperes magatartása és a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása közötti okozati összefüggés - legalább - vélelmezhető.
Az alperes fellebbezésében előadottakra hivatkozással az ítélőtábla rámutat arra is, hogy az alperesnek az a hivatkozása, amely szerint a keresetben szereplő 3 554 000 forintot az adós érdekében használta fel, már - ahogyan erre a felperes is helyesen hivatkozott a fellebbezésre tett észrevételében - a per érdemi elbírálása körében vizsgálandó és értékelendő.
A Cstv. 33/A. §-ának (4) bekezdése alapján ugyanis az alperes felelősség alóli mentesülését eredményezheti, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, illetve az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható, ha valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy mivel az adott esetben - az alperes által sem vitatottan - az alperes elmulasztotta az adós 2018. évi beszámolójának leadására és közzétételére vonatkozó kötelezettsége teljesítését, továbbá teljeskörűen nem teljesítette a Cstv. 31. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontjaiban előírt kötelezettségeit, a per során neki kell bizonyítania, hogy a vezetői tisztségének időtartalma alatt nem következett be fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy ha ilyen körülmény fennállt, a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette.
Mindezek sikeres bizonyításáig azonban az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezése, valamint a hitelezők érdekeinek figyelmen kívül hagyása a Cstv. 33/A. § (9) bekezdésének alkalmazása körében valószínűsítettnek minősül.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését "A polgári perrendtartásról" szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 389. §-a alapján alkalmazott Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pkf.IV.20.033/2021/2.)