adozona.hu
ÍH 2021.120
ÍH 2021.120
ELÁLLÁS SZERZŐDÉSTŐL ÉRDEKMÚLÁS MIATT, ELLENKÉRELEM-VÁLTOZTATÁS, JOGI ÉRVELÉS MEGVÁLTOZTATÁSA I. A szerződés teljesítéséhez fűződő érdek megszűnése miatt a szerződéstől akkor lehet elállni, ha a szerződés alapján van olyan szolgáltatás, melyet a jogosult a kötelezettől még követelhetne, de a teljesítés követeléséhez a szerződésszegés miatt már nem fűződik érdeke [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:138. §, 6:140. § (1) bekezdés]. II. Ha az alperes ellenkérelmében arra hivatkozik, hogy a felperest a keresettel érvénye
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az alperes jogelődje 2014. május 30. napján Kapacitáslekötési, Földgázszállítási, Szagosítási és Rendszerirányítási Szerződést (KFSZRI-szerződés) kötöttek, melynek keretében az alperesi jogelőd - a szerződés 3.1.4. pontja szerint - igénybe vette a felperes téli időszakon kívüli kapacitási (ún. szezonális kapacitás) szolgáltatását is 2014. november és december hónapokban.
A felperes a 2014. november 1-30. közötti elszámolási időszakban 91 369 293 forint, a 2014. december 1-31. k...
ÍH 2021.120 ELÁLLÁS SZERZŐDÉSTŐL ÉRDEKMÚLÁS MIATT, ELLENKÉRELEM-VÁLTOZTATÁS, JOGI ÉRVELÉS MEGVÁLTOZTATÁSA
I. A szerződés teljesítéséhez fűződő érdek megszűnése miatt a szerződéstől akkor lehet elállni, ha a szerződés alapján van olyan szolgáltatás, melyet a jogosult a kötelezettől még követelhetne, de a teljesítés követeléséhez a szerződésszegés miatt már nem fűződik érdeke [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:138. §, 6:140. § (1) bekezdés].
II. Ha az alperes ellenkérelmében arra hivatkozik, hogy a felperest a keresettel érvényesített követelés azért nem illeti meg, mert elállásra nem volt jogosult az elállás alapjául szolgáló követelés nem létezése, megszűnése miatt, a másodfokú eljárásban is kiegészítheti védekezését azzal, hogy az elállás jogszabályi feltételei egyéb okból sem következtek be. Ez a jogi érvelés megváltoztatásának minősül, mely nem jelent ellenkérelem-változtatást [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 7. §, 373. §].
A felperes és az alperes jogelődje 2014. május 30. napján Kapacitáslekötési, Földgázszállítási, Szagosítási és Rendszerirányítási Szerződést (KFSZRI-szerződés) kötöttek, melynek keretében az alperesi jogelőd - a szerződés 3.1.4. pontja szerint - igénybe vette a felperes téli időszakon kívüli kapacitási (ún. szezonális kapacitás) szolgáltatását is 2014. november és december hónapokban.A felperes a 2014. november 1-30. közötti elszámolási időszakban 91 369 293 forint, a 2014. december 1-31. közötti elszámolási időszakra 1 050 074 767 forint szezonális kapacitásdíjat számlázott le.
Az alperes jogelődje és a felperes 2016. november 21. napján elszámolási és egyezségi megállapodást kötöttek az alábbi tartalommal:
A megállapodás 2. pontjában rögzítették, hogy közöttük 2014. május 31. napján KFSZRI szerződés jött létre, mely keretén belül a rendszerhasználó téli időszakon kívüli kapacitásterméket is igénybe vett. A rendszerhasználónak a KFSZRI szerződés hatálya alatt, 2014. november és december hónapokban kimutatott, téli időszakon kívüli kapacitáshasználata is volt, emiatt az 1/2013. (VII. 11.) MEKH rendelet (Tarifarendelet) 13/a. §-a alapján 898 774 580 forint + áfa téli időszaki kapacitáshasználat miatt kapacitásdíj-fizetési kötelezettsége keletkezett az alperesi jogelődnek a felperessel szemben.
A megállapodás 3. pontja szerint a KFSZRI-szerződés, valamint a Tarifarendelet 12. §-a alapján az alperesi jogelőd 159 319 861 forint összegben kapacitástúllépési pótdíjat fizetett meg az felperesnek a 2014 októbere és 2014 júniusa közötti, szállítóvezetéki exit kapacitástúllépés miatt. Az erre vonatkozó számlákat a felperes a 2. számú melléklet szerint bocsátotta ki.
A 4. pontban a felek rögzítették, hogy az alperesi jogelőd a felperessel szemben az illetékes törvényszék előtt keresetet terjesztett elő, amelyben 182 096 458 forint követelést érvényesít az felperessel szemben a KFSZRI-szerződés hatálya alatt megfizetett túllépési pótdíj és járulékai visszakövetelése érdekében.
Kinyilvánították, hogy a közöttük lévő vitás kérdéseket és vitatott követeléseket együttesen, peren kívül, egyezséggel kívánják rendezni, és a következőkben állapodtak meg:
A II.1. pont szerint a felek között a törvényszék előtt folyamatban lévő per megszüntetését az 1952. évi III. törvény 157. § f) pontja szerint közösen kérik azzal, hogy mindkét fél maga viseli a perrel kapcsolatban felmerült költségét és egymással szemben perköltség igényt nem érvényesítenek.
A II.2. pontban rögzítették, hogy a felperes az általa kibocsátott, téli időszaki kapacitáshasználatra vonatkozó, 898 774 850 forint + áfa összegű számlaköveteléséből 45% egyszeri üzletpolitikai célú árengedményt ad az alperesi jogelőd részére. A megállapodás aláírásával egyidejűleg a felperes a kibocsátott számlákat az Áfa. tv. előírása szerint helyesbíti és az árengedménynek megfelelő 494 326 168 forint + áfa összegre mérsékli. A II.3. pont szerint a felperes a rendszerhasználó részére kiállított számlával egy tekintet alá eső okiratok, árengedményt tartalmazó helyesbítő számlák végösszegét a 898 774 850 forint teljesítése során beszámítja. A II/5. pontban rögzítették, hogy az egyezség nem módosítja az alperesi jogelőd által a fenti I.3. pont szerint megfizetett összeget.
A III/2. pontban a felek úgy nyilatkoztak, hogy a jelen megállapodással a közöttük lévő valamennyi vitás ügyet és kérdést lezártnak tekintik, visszavonhatatlanul kijelentették, hogy a 2015. szeptember 28. napját megelőző időszak tekintetében egymással szemben sem a KFSZRI-szerződésből, sem más jogviszonyból eredően semmilyen további követelésük vagy igényük nincs.
Az egyezség II/2. pontjának megfelelően a felperes a kibocsátott számlákat helyesbítette, így az eredeti szezonális kapacitási díj 41 116 182 és 472 533 645 forintra csökkent. Az alperesi jogelőd a csökkentett számlaösszegeket megfizette a felperes részére. Az egyezségi megállapodásban szereplő pert a törvényszék a felek közös kérelmére megszüntette.
A Magyar Energia Hivatal határozatával megállapította, hogy 2013. május 1. napjától kezdődően nem álltak fenn a felperes mint szállítási rendszerüzemeltető által, a jogcímátvezetési szolgáltatás díjköteles szolgáltatásként nyújtásának feltételei. Kötelezte a felperest, hogy a jogcímátvezetési szolgáltatás nyújtásáért ne számítson fel a határozat jogerőre emelkedésétől kezdődően díjat. A felperes közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetet a bíróság jogerősen elutasította, a felülvizsgálat során eljárt Kúria az ítéletet hatályában fenntartotta, ítélete indokolásában megállapította, hogy a jogcím-átvezetési szolgáltatásért a felperes a miniszteri rendelet hatálybalépéséig szedhetett díjat, azaz 2013. május 1. napjáig, 2013. május 1. - 2014. október 1. között nem volt jogszerű a jogcímátvezetési szolgáltatásért díjat szedni.
Az alperes 2018. június 26. napján keresetet terjesztett elő a felperes ellen az illetékes törvényszéken, melyben kérte a jogcímátvezetésre vonatkozó szerződés részleges érvénytelenségének megállapítását, és visszakövetelte a jogcímátvezetési szolgáltatásért a jogelődje által a felperesnek megfizetett 45 623 083 forintot és járulékait. A törvényszék ítéletében megállapította, hogy a felek között 2013. május 31. napján létrejött, jogcímátvezetési szolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződésnek a szolgáltatás díját megállapító 3. pontjának 2. bekezdése, mely szerint ez a rendelet hatálybalépéséig jelen szerződés 1. számú melléklete szerinti díjak kerülnek felszámolásra, valamint az ezzel összegfüggő 1. számú melléklet 1-3. pontjai érvénytelenek. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 45 623 083 forintot. Az ítélet 2020. november 19. napján jogerőre emelkedett.
A felperes a 2019. május 14. napján kelt levelében a 2016. november 21. napján megkötött elszámolási és egyezségi megállapodás elnevezésű szerződéstől a Ptk. 6:140. § (1) bekezdése alapján elállt. Hivatkozott arra, hogy az alperes azzal, hogy a jogelődje által fizetett jogcímátvezetési szolgáltatási díjakat visszaköveteli, megsérti a megállapodás 3. fejezet 2. pontjában foglaltakat, melyben a felek kijelentették, hogy a 2015. szeptember 28. napját megelőző időszak tekintetében egymással szemben semmilyen követelésük, igényük nincs.
A felperes keresetében 513 649 826 forint szállításikapacitás-díj és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest hivatkozással arra, hogy az alperes a felperes elleni perindítással, a jogcímátvezetési díj visszakövetelésével szerződésszegést követett el, meghiúsította az egyezségi megállapodás alapvető célját, azt, hogy a felek maradéktalanul rendezzék a jogviszonyukat, ezért a Ptk. 6:140. § (1) bekezdése alapján megilleti az elállás joga, és az egyezségi megállapodásban árengedményként szerepelő, 45% mértékű díjat az alperes a Tarifarendelet szerint tartozik megfizetni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy a perrel érintett megállapodás teljesedésbe ment, ezzel megszűnt, ami kizárja, hogy attól bármelyik fél elálljon. Emellett állította, hogy a perindítással nem szegett szerződést, a szerződés III/2. pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az kizárja olyan követelés érvényesítését, melynek jogalapját egy későbbi bírósági ítélet teremtette meg. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy az elállási joga mely konkrét jogszabályi rendelkezésen alapul, az elállás jogszabályi rendjét nem tartotta be, az eredeti állapot nem állítható helyre, mert a megállapodásnak része volt a 182 096 458 forint megfizetése iránt indított per megszüntetése is a II/1. pont szerint, az eredeti állapot helyreállításának egységesen kellene megtörténni, a II/1. pont tekintetében azonban kizárt az eredeti állapot helyreállítása, így az elállás gyakorlása fogalmilag kizárt. Egyben a felperesi keresettel szemben beszámítási kifogást terjesztett elő. Kérte, hogy amennyiben a felperes keresetének a bíróság akár részben helyt ad, akkor a felperes követelésébe 182 096 458 forint tőkét és ennek a beszámításban részletezett kamatait jogalap nélkül a felperesnek megfizetett kapacitástúllépési pótdíj (törvényszék előtt megszűnt perében érvényesített követelés) címén számítson be.
A felperes a beszámítás elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 513 649 826 forintot és ennek 2016. október 16. napjától járó késedelmi kamatait. Az alperes beszámítási kifogását alaptalannak találta.
Megállapította, hogy a 2016. november 21. napján kelt elszámolás és egyezségi megállapodás III/2. pontja - mely szerint a felek valamennyi vitás ügyet és kérdést lezártnak tekintenek, 2015. szeptember 28. napját megelőző időszak tekintetében egymással szemben sem a KFSZRI-szerződésből, sem más jogviszonyból eredően semmilyen további követelésük vagy igényük nincs - a feleket a megállapodást követően is köti, az alperes ennek ellenére követelte vissza a 2013. szeptember 5. - 2014. augusztus 4. napja közötti időszakra kifizetett 45 623 083 forint tőkét és járulékait, ezzel az elszámolás és egyezségi megállapodás III/2. pontjában foglaltakat megszegte, és mivel a keresetindítás folytán a perben a felperes marasztalására is sor került, megszűnt a felperesnek az elszámolási és egyezségi megállapodásban foglaltak teljesítéséhez fűződő érdeke, így a szerződéstől jogszerűen állt el, ezért az alperes - a szerződéskötést megelőző helyzet természetbeni helyreállításaként - köteles a kedvezményként adott, 45%-nak megfelelő mértékű díj megfizetésére a KFSZRI-szerződés 3.1.4. pontja és a Tarifarendelet 13. § (2) és (3) bekezdése alapján.
Kiemelte, hogy a jogcímátvezetési szolgáltatás visszafizetése címén a korábbi perben érvényesített követelés az egyezségi megállapodás hatálya alá tartozott, nincs jelentősége annak, hogy a Kúria egy későbbi, 2018. február 13. napján kelt ítéletében minősítette jogszerűtlennek a jogcímátvezetési szolgáltatás díját. Az eredeti állapot helyreállíthatóságával kapcsolatban az volt az álláspontja, hogy a megszűnt per ennek nem akadálya, mert a per megszüntetése nem zárja ki a követelés újbóli érvényesítését, amit meg is tett az alperes a beszámítási kifogása előterjesztésével.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan 182 096 458 forint és kamatai beszámítási kifogásnak helyt adva, ebben a részében a kereset elutasítását, harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Kiemelte, hogy az egyezségi megállapodással a felperes nem joglemondással élt, nem követelést engedett el, hanem az alperes jogelődjének árengedményt biztosított, a módosított összeg az eredeti kapacitásdíj helyébe lépett, az ezt meghaladó követelés nem létezik, nem éled fel elállási jog gyakorlása esetén, így a felperes egy nem létező követelést érvényesít. E körben megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 6:1. § (1) bekezdését, a 6:34. §-át és a 6:191. § (4) bekezdését jelölte meg.
Hivatkozott arra is, hogy a megállapodás II.3. pontja szerint a felperes a korrekciós számlák végösszegét az eredeti számlák összegébe beszámította, a beszámítással a követelés és az alperes alanyi joga, hogy azt követelje, megszűnt, az elállás a követelés érvényesítéséhez való jogot nem éleszti fel. Megsértett jogszabályhelyként ebben a körben a Ptk. 6:1. § (1) bekezdését, a 6:3. § a) pontját és a Ptk. 6:49. § (1) és (2) bekezdését jelölte meg.
Továbbra is állította, hogy az érvénytelenségi per megindításával nem szegett szerződést, a megállapodásban nem mondott le a jogérvényesítési jogáról, nem vállalt kötelezettséget a peres eljárástól való tartózkodásra, a megállapodás az érvénytelen szerződés alapján visszajáró szolgáltatásra vonatkozóan érvénytelen is lett volna, ezért a felperest az elállás joga szerződésszegésre hivatkozással nem illette meg. Hangsúlyozta, hogy az érvénytelenségi per nem a megállapodással rendezett, és az alperes által megfizetett díj visszakövetelésére, hanem a Kúria határozatára figyelemmel, az ott megerősített érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonására indult, amelyről a felek sosem rendelkeztek. Utalt arra, hogy az érvénytelen követelésről a felek érvényesen nem rendelkezhettek a megállapodásban. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 6:88. § (1) bekezdését, a 6:108. § (1) bekezdését, a 6:137. §-át, a 6:140. § (1) bekezdését és a 6:213. § (1) bekezdését jelölte meg.
Hivatkozott az elállás feltételeinek hiányára abból az okból is, hogy a felperes nem hívta fel előzetesen teljesítésre, az elállás csak végső következménye a szerződésszegésnek, elsődlegesen a teljesítést kellett volna követelnie a felperesnek. Utalt arra is, hogy az érvénytelenségi perben a felperes hivatkozhatott volna az elállással érintett megállapodásra, arra azonban akkor hivatkozott, amikor ezt a polgári perrendtartás rendelkezései már kizárták. Álláspontja szerint a felperes a jelen perben az érvénytelenségi perben elmulasztott határidő miatti jogvesztését kívánja korrigálni, magatartása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeivel ellentétes. Megsértett jogszabályhelyként e körben hivatkozott a Ptk. 1:4. § (1) és (2) bekezdésére, a 6:138. §-ára és a 6:140. § (1) bekezdésére.
Sérelmezte a beszámítási kifogása elutasítását is.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, annak indokaival egyetértve. Kérte figyelembe venni, hogy az alperes a fellebbezési eljárás során - a Pp. 373. § (1) bekezdésébe ütköző módon - ellenkérelmét megváltoztatta azzal, hogy nem létező követelés érvényesítésére, a követelés megszűnésére és érvénytelenségre hivatkozott.
A fellebbezés alapos.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes a fellebbezésben az ellenkérelmét megváltoztatta. Az alperes a perfelvétel során ellenkérelmében állította, hogy a megállapodás teljesedésbe ment, megszűnt, ezzel a követelés "nem létezését" is állította, hivatkozott arra is, hogy az érvénytelenségi perben olyan követelést érvényesített, melynek jogalapját - azaz érvénytelenség miatt a jogalap nélküli fizetést - a megállapodás aláírását követően született ítélet teremtette meg, ennek érvényesítésével nem szegett szerződést. Az alperes a fellebbezésben azzal, hogy azt állította, hogy a perben érvényesített követelés nem létezik, beszámítással megszűnt, hogy az érvénytelen szerződésből eredő szolgáltatás visszakövetelését a megállapodás nem zárta ki, ellenkérelmét - melyben a kereset elutasítását az elállás jogszabályi feltételeinek hiánya, a követelés hiánya, a szerződésszegés hiánya miatt kérte - nem változtatta meg, csupán a védekezésként felhozott jogi érvelését egészítette ki, amely a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2021. január 1. napjától hatályos 7. § (1) bekezdés 4. pontja értelmében - mely rendelkezést a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 15. § (1) bekezdése b) pontja alapján a hatálybalépését követően megkezdett eljárási cselekményekre, így az ezt követően előterjesztett nyilatkozatok korlátaira is alkalmazni kell - nem minősül ellenkérelem-változtatásnak.
A másodfokú bíróság a Pp. 370. § (1) bekezdése szerint felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezések közül a Ptk. 6:137. §-ában, a 6:140. § (1) bekezdésében és a 6:213. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A felperes - annak tartalma és a megjelölt jogalap szerint - keresetét arra alapította, hogy az alperes az érvénytelenségi per megindításával a jogviszonyukat lezáró megállapodást megszegte, ezért a teljesítéshez fűződő érdeke megszűnt, és elállásra volt jogosult. Álláspontja szerint az elállásnak az a jogkövetkezménye, hogy a felek közötti megállapodás megszűnt, nem köti a feleket, a felperes ezért nem az árengedménnyel csökkentett díjat követelheti, hanem jogosult a szezonális kapacitás Tarifarendelet szerinti teljes díjára. Téves azonban a felperesnek az az álláspontja, hogy az elállás joga megillette, és ezért az általa közölt elállás a megállapodást megszüntette.
A Ptk. 6:138. §-a szerint, szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A Ptk. 6:140. § (1) bekezdése értelmében, ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.
A Ptk. idézett rendelkezésére alapítottan akkor van helye elállásnak, ha a szerződés alapján van olyan szolgáltatás, melyet a jogosult (perbeli esetben a felperes) a kötelezettől (alperestől) követelhetne, de a teljesítés követeléséhez a szerződésszegés miatt már nem fűződik érdeke, például, késedelem miatt a szolgáltatásra már nincs szüksége. Az elállás jogkövetkezménye ez esetben az, hogy a kötelezett nem követelheti, hogy a jogosult az általa felajánlott szolgáltatást fogadja el. Kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a felperes az elállást ténylegesen arra alapította, hogy a saját szolgáltatásához, az árengedmény nyújtásához fűződő érdeke szűnt meg, az elállás lényege azonban éppen ennek ellenkezője, az annak alapján illeti meg a jogosultat, hogy a szerződésszegés az őt megillető szolgáltatás tekintetében áll fenn, és ennek a szolgáltatásnak a teljesítéséhez (valójában ahhoz, hogy a kötelezettől ennek a szolgáltatásnak a teljesítését követelje) fűződő érdeke szűnt meg.
A felek megállapodásának lényege az volt, hogy a felperes az általa a múltban nyújtott szolgáltatás díjából, amely a megállapodás megkötésének időpontjában esedékessé vált, árengedményt adott az alperesnek és vállalta az ennek megfelelő számlázást, valamint abban állapodtak meg a felek, hogy a köztük folyamatban lévő perben közösen kérik a per megszüntetését. A megállapodásnak az árengedmény nyújtására vonatkozó része nyomban teljesedésbe ment, a megállapodás megkötésével a korábbi díj helyébe a kedvezményes díj lépett, a számlázás, permegszüntetés körében vállaltakat a felek teljesítették. Ezt követően a szerződésnek nem maradt teljesítendő, így a másik fél részéről követelhető szolgáltatása, melynek teljesítése elmaradása - szerződésszegés - folytán a teljesítéshez fűződő érdek múlása, és ehhez kapcsolódóan az elállási jog gyakorlása egyáltalán szóba kerülhetne.
Az alperes tehát a szerződés alapján további teljesítéssel nem tartozott, a felperes szolgáltatás teljesítését az alperestől nem követelhette, ezért nem is volt olyan alperesi szolgáltatás, amelynek teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt volna és ezért elállási jog illette volna meg. Ebből következően nem volt az alperes részéről olyan szolgáltatás, melynek teljesítésével vagy annak elmulasztásával szerződésszegést követhetett volna el. A szerződésszegésre alapított elállás jogszabályi feltételei hiányában a felperes által megtett elállási nyilatkozatnak nem volt a Ptk. 6:213. § (1) bekezdése szerinti szerződést megszüntető joghatása, a felperest a kapott árengedmény a szerződés szerinti a megilleti, ezért a felperes nem követelheti az általa nyújtott szolgáltatás eredeti, árengedmény nyújtását megelőző összegét, illetve a kettő közti különbözetet az általa megjelölt jogalapon sem.
A fentieken túl téves a felperesnek az az álláspontja is, hogy az alperes azzal, hogy pert indított a jogcím-átvezetési díj visszakövetelése iránt, szerződésszegést követett el. A felek közti megállapodás III/2. pontjában megtett nyilatkozatok joghatása nem a perindítás jogának kizárásában vagy korlátozásában jelentkezik, hanem abban, hogy az érintett fél, azaz, akivel szemben igényt érvényesítenek, hivatkozhat arra, hogy a követelés érvényesítését a megállapodás e rendelkezése kizárja. Az eredményes védekezés következménye pedig - perben - a kereset elutasítása lehet, adott esetben lehetett volna, amennyiben a jelen per felperese a korábbi perben a védekezését megfelelő időben előterjeszti. Ebben az esetben a korábbi per bíróságának hatáskörébe tartozott volna annak a vitának az eldöntése, hogy a megállapodás az adott perbeli igény érvényesítését kizárja-e vagy sem, igenlő válasz pedig a kereset elutasítását eredményezhette volna. A megállapodás III/2. pontja tehát az eredményes igényérvényesítést, de nem a perindítás jogát zárhatta ki.
Fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.012/2021/4.)