adozona.hu
BH 2021.11.318
BH 2021.11.318
A régi Art. 30. § (6) bekezdése alapján az adóhatóságnak hivatalból kell intézkednie az adózó javára megállapított adó-járulék különbözet határozati megállapításáról és kiutalásáról. Ennek elmulasztása esetén késedelmi kamatfizetés terheli [2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 28. §, 30. § (4), (6) bek., 37. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1997 májusától 2007. november 23. napjáig az A. Kft. (a továbbiakban: Kft.) alkalmazásában állt. A Kft.-nél az adóhatóság 2006 és 2007. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként tartós kiküldetésben lévő munkavállalók jövedelme kapcsán is tett megállapítást, többek között a felperes jövedelmét érintő társadalombiztosítási járulék munkáltatói elszámolása kapcsán. A Kft.-re vonatkozó megállapítások kihatásaként 2006. é...
BH 2021.11.318 A régi Art. 30. § (6) bekezdése alapján az adóhatóságnak hivatalból kell intézkednie az adózó javára megállapított adó-járulék különbözet határozati megállapításáról és kiutalásáról. Ennek elmulasztása esetén késedelmi kamatfizetés terheli [2003. évi XCII. törvény (régi Art.) 28. §, 30. § (4), (6) bek., 37. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1997 májusától 2007. november 23. napjáig az A. Kft. (a továbbiakban: Kft.) alkalmazásában állt. A Kft.-nél az adóhatóság 2006 és 2007. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként tartós kiküldetésben lévő munkavállalók jövedelme kapcsán is tett megállapítást, többek között a felperes jövedelmét érintő társadalombiztosítási járulék munkáltatói elszámolása kapcsán. A Kft.-re vonatkozó megállapítások kihatásaként 2006. évre vonatkozóan a felperes javára magánszemélyt terhelő nyugdíjbiztosítási járulék adónemben 1 040 467 Ft terhére 182 922 Ft, természetbeni egészségbiztosítási járulék adónemben javára 1 231 941 Ft, pénzbeli egészségbiztosítási járulék adónemben pedig 390 521 Ft adókülönbözet keletkezett. A Kft.-re vonatkozó elsőfokú határozat fellebbezés hiányában 2012. június 7. napján véglegessé vált. A felperes a határozat tartalmáról és az őt érintő járuléktúlvonásról 2018. évben szerzett tudomást. A felperes 2019. február 14. napján kérelmet terjesztett elő, melyben a 2006. évre megállapított 2 480 007 Ft járulék, valamint kamatainak megfizetését kérte. Az elsőfokú adóhatóság a 2019. március 11-én kelt 4322970798. számú határozatával a felperes kérelmét az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 64. § (1) bekezdésére figyelemmel elévülés miatt elutasította. A határozat fellebbezés hiányában 2019. március 27. napján véglegessé vált.[2] Ezt követően az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben a határozatát módosította és 2019. október 9. napján meghozott 4325143865 számú határozatával a felperes kérelmének helyt adott, elrendelte az egészségbiztosítási alapot megillető bevételek kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számla adónemben 1 661 194 Ft, a nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevételek kifizetőt terhelő kötelezettség-beszedési számla adónemben 857 545 Ft, valamint késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék adónemben 66 897 Ft felperes részére való jóváírását és kiutalását.
[3] A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyben a késedelmi kamat összegét és a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját vitatta. Álláspontja szerint a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja a kifizető, vagyis a Kft. vonatkozásában hozott határozat 2012. június 7. napján bekövetkezett jogerőre emelkedésétől kell számítani, ekként 2012. július 7. napjától kell a késedelmi kamatot az adóhatóságnak fizetni.
[4] Az alperes 2019. december 6. napján kelt 2234492562. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] Felperes keresetében a késedelmi kamat kezdő időpontjának megállapítását vitatta. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezi az Art. 64. § (1) bekezdését, mert a Kft. határozata az, amelynek véglegessé válásától számított 30. napon belül a kiutalásról rendelkeznie kellett. A Kft. határozatának jogerőre emelkedését követő 30. naptól, vagyis 2012. július 7. napjától jár a felperesnek a jogerős határozat szerinti összeg. Hangsúlyozta, hogy az adóhatósági határozat egyértelmű megállapítást tartalmaz a felperesnek járó járulékkülönbözet összegéről, így annak kiutalásáról az adóhatóságnak hivatalból rendelkeznie kellett volna.[6] A felperes alapvető jogai sérültek azzal, hogy bár a Kft. ügyében hozott határozat 2012. június 7-én jogerőre emelkedett, de az adóhatóság ezt követően a rendelkezésére álló 6 hónap alatt sem intézkedett hivatalból az iránt, hogy a felperes vonatkozásában adóellenőrzésre kerüljön sor, részére visszajáró összeget megkaphassa. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 124/C. § (6) bekezdésére is, ami előírja, hogy a visszatérítendő adó utáni kamatot a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől kell megállapítani.
[7] Alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, kiemelte, hogy a járulékkülönbözet visszatérítésére a felperesi kérelem alapján volt lehetőség, így a kérelem benyújtását megelőző időszakra visszamenőlegesen késedelmi kamatra a felperes nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság döntése
[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, mint alaptalant, elutasította. Az Art. 64. § (1), 65. § (1a) és a 209. § (1) bekezdésére alapítottan megállapította, hogy az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a felperes kérelméhez viszonyítottan állapította meg a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját. Nézete szerint nincs olyan adóhatósági megállapítást tartalmazó döntés a felperes tekintetében, amely az Art. 64. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság számára kiutalási kötelezettséget keletkeztetett volna. A felperes által hivatkozott Kft. ügyében született határozat ugyanis a felperes vonatkozásában járulék kiutalásáról nem rendelkezett, a határozat indokolása csupán azt rögzítette, hogy a felperes javára járulékkülönbözet keletkezett, azonban ez csupán egy indokolásban rögzített ténymegállapítás, a rendelkező rész a felperes javára járulékkülönbözetet nem állapított meg.[9] A Kft. ügyében hozott határozat alapján a felperesnek járulék-visszaigénylési joga keletkezett a határozatban megállapított összegben, de ennek megállapításához az adóhatóságnak a felperes vonatkozásában külön adóellenőrzést kellett volna tartania.
A régi Art. 164. § (1) bekezdése alapján a 2006. évi adómegállapítási jog 2012. december 31. napján a felperes tekintetében elévült, az elévülést követően pedig az adóhatóság a felperesnél megállapítást már nem tehetett.
[10] A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályi rendelkezést, amely előírja az adóhatóságnak a Kft. ügyében hozott határozat véglegessé válását követő 6 hónapon belüli hivatalbóli ellenőrzés lefolytatását. A jogszabály ilyen határidőt nem határoz meg, a régi Art. csak azt írja elő, hogy az elévülési időn túl megállapítást már nem lehet tenni. A felperes vonatkozásában a járulékmegállapítási jog 2012. december 31-én elévült, így ezt követően már csak kérelemre lehetett dönteni a járulék visszatérítéséről. A felperes ezt a kérelmét 2019. február 14. napján terjesztette elő, melyet az adóhatóság elévülésre tekintettel 2019. március 11-én elutasított, de ez a határozata utóbb jogszabálysértőnek bizonyult, s miután a kérelem tárgyában hozott jogsértő határozat 2019. március 27-én lett végleges, így az Art. 65. § (1a) bekezdése és 64. § (1) bekezdése alapján a jogsértő határozat véglegessé válásának időpontjától 2019. március 27-től számított 31. naptól állapítható meg késedelmi kamat.
[11] Elvetette a felperesnek a régi Art. 124/C. § (6) bekezdésére történő hivatkozását arra figyelemmel, hogy a rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha az Alkotmánybíróság, Kúria, vagy az Európai Unió Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály alaptörvény-ellenességét, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését, vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését visszamenőleges hatállyal megállapítja és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik. Jelen ügyben ez nem állt fenn.
[12] A bíróság beszerezte a Kft. ügyében hozott határozatot teljes terjedelemben, az ellenőrzési jegyzőkönyv felperesi megtekintése iránti indítványát azon az alapon utasította el, hogy a joghatás kiváltására alkalmas tényeket a Kft. ellenőrzése során meghozott adóhatósági határozat tartalmazza.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében, melyben a kereset teljesítését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének teljesítését, harmadlagosan amennyiben az elsődleges és másodlagos kérelemnek a Kúria nem adna helyt, úgy a jogerős ítéletnek az illeték fizetésre vonatkozó részének megváltoztatását kérte, miután az elsőfokú bíróság azt nem a pertárgyértékre figyelemmel határozta meg.[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében változatlanul vitatta a késedelmi kamat kezdő időpontjának alperesi és bírósági megállapítását. Hangsúlyozta, hogy a felperes a Kft.-vel mint munkáltatójával szemben munkaügyi pert indított, melynek során jutott tudomására, hogy a Kft.-nél lefolytatott adóvizsgálati határozat a felperes személyére vonatkozóan is tartalmaz konkrét megállapításokat. Nézete szerint az adóhatóság tévesen állapította meg az elévülés bekövetkezését, mivel az elévülés megállapíthatóan megszakadt és az addig fennállt míg az összeget az adóhatóság általi felfedezéstől számított 30. naptól késedelmi kamattal növelve az alperes a felperes részére meg nem fizeti. Álláspontja szerint csak egy ilyen döntéssel biztosítható a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elve.
[15] Az elsőfokú határozat teljes mértékben törvénytelen helyzetet teremtett, hátrányos helyzetbe hozta a felperest a Kft.-vel szemben, mivel a Kft. ugyanazon évekre hozott határozati megállapításai elévültek, addig a felperesi megállapítások azaz a 2006. évi adózással és járulékfizetéssel kapcsolatos megállapításai csak 2024. december 31. napján fognak elévülni, ami teljes mértékben szembe megy mindenféle törvényi szabályozással. A felperesnek nem volt lehetősége önellenőrzésre, mivel a Kft.-nél hozott határozat megállapításaitól el volt zárva. Többszöri kérésre is csak arról tájékoztatta az adóhatóság, hogy az említett határozat megállapításokat az ő vonatkozásában nem tesz. Ugyan a határozat nem keletkeztetett felperesi jogot, de deklarálta a felperes létező jogát. Így függetlenül attól, hogy a vizsgálat adóalanya a Kft. volt, a megállapított túlfizetést mégiscsak közölni kellett volna a felperessel. Ebben pedig olyan késedelmet vétett az adóhatóság, mely nemhogy a kiutalás időpontját húzta el, mely késedelem kamatban kifejezhető, de még a kiutalás lehetőségét is a saját felróható magatartásával, elsődlegesen elévülésre hivatkozva akarta ellehetetleníteni, mely kizárólag az Alapvető Jogok Biztosa közbenjárására hiúsult meg.
[16] Téves az az adóhatósági érvelés, mely szerint nincs törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogy az adóhatóságnak mennyi idő áll rendelkezésére, az általa feltárt adó- és járulékkülönbözet vonatkozásában, határozat hozatalára. A munkáltatónak a régi Art. 29. §-a értelmében 15 nap áll rendelkezésére, hogy a munkavállalója esetében felfedezett eltérést az adóhatóság felé jelezze, az adóhatóságnak pedig további 30 napja van arra, hogy határozatot hozzon az eltérés kiutalásáról. Felfedezést jelen esetben az adóhatóság tette meg, így a törvény értelmében a felfedés időpontjától kezdődik meg a kiutalási határidő.
[17] Hangsúlyozta, hogy az adóhatóságnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 22. § (2) bekezdése értelmében, ha esetleg hatáskörének, vagy illetékességének hiányát állapította volna meg, 8 napon belül át kellett volna tennie az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet 19/C. §-ában foglaltakra. Az alperesi törvénysértéseket a bíróság nem orvosolta és nem is tért ki ítéletében arra, hogy jogszabályhely alkalmazására miért nem került sor. A felperes ugyan 2012. július 7. napját jelölte meg a kifizetés, így kötelezettség végső dátumaként, a kamatfizetés kezdeteként, de a hatályos törvények szerint az adóhatóság kifizetési kötelezettsége attól a naptól indul, amikor az adóhatóság felfedezte felperes vonatkozásában az adó- és járulékeltéréseket. Felfedezés időpontjáról a jegyzőkönyvből lehetett volna tájékozódni, azonban a törvényszék azt nem látta indokoltnak bekérni.
[18] Nézete szerint az elévülés a kifizetés és ezáltal a kamatszámítás teljesítési kötelezettség keletkezése és a valós teljesítés közötti időszakban a régi Art. 164. § (1)-(2) bekezdése értelmében nyugodott. Továbbra is hangsúlyozta, hogy amennyiben az alperesi határozat a felperes számára megítélte a 2 480 007 Ft visszatérítési összeget, úgy ennek az összegnek a kamatai is az esedékességtől, a felperes által megjelölt időponttól, késedelmi kamattal növelten jár. Ha és amennyiben a Kft.-re vonatkozó megállapítások elévültek, akkor a felperesre vonatkozóan sem hozhat az alperes olyan határozatot, ami 2024. december 31. napjáig függőben van, egy 2006. évi adóbevallás vonatkozásában. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság a Kft.-vel kapcsolatos számos észrevételét figyelmen kívül hagyta, és ítéletében ezekre nem reagált.
[19] Sérelmezte továbbá a pertárgyérték megállapítást is, miután a kereseti illetéket a bíróság a felperes részére megfizetett összeg után állapította meg, jóllehet a per tárgya nem ez, hanem a kamatszámítás kezdő időpontja volt. Álláspontja szerint 2012. július 7.- 2021. január 29. között a késedelmi kamatkalkulátor alapján 746 645 Ft kamat járt volna, amiből 66 897 Ft került az megfizetésre, így kizárólag a kettő közötti különbözet képezheti az illeték alapját, emiatt illetékfizetési kötelezettsége 40 785 Ft, az ítéletben kihirdetett 148 000 Ft-tal szemben.
[20] Összegző értékelése szerint az alperesi határozat és a bírósági ítélet sérti a régi Art. 29. §-át, Art. 64. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdését, a Kp. 2. § (2) bekezdését és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Ezen túlmenően álláspontja szerint azáltal, hogy a Veszprémi Törvényszék eljárás során a peres felek által előadott tényállások alátámasztottságát aránytalanul vizsgálta, a pártatlanság elve is sérült.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta, hangsúlyozva, hogy a jelen felülvizsgálati kérelem tárgyát képező eljárás a felperes 2019. február 14-én benyújtott kiutalási kérelme folytán indult, az adóhatóság a felperesnél nem folytatott le ellenőrzést, ezért nincsen olyan adóhatósági megállapítást tartalmazó döntés, amely az Art. 64. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság számára kiutalási kötelezettséget keletkeztetett volna.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.[23] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatta felül.
[24] A felperes a felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat hiányosan és okszerűtlenül értékelte, nem vette kellő súllyal figyelembe az ügy előzményeit, azt, hogy a Kft.-nél lefolytatott eljárás során derült fény a járuléktúlvonásra.
[25] A Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak, perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Kp. 78. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. A bizonyítékok hiányos, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan értékelése, a bizonyításra vonatkozó rendelkezések megsértése a bizonyítási kötelezettség téves megállapítása jogszabálysértést valósít meg.
[26] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata keretében megállapította, hogy a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, hogy a Kft.-nél lefolytatott 2012-es vizsgálat során állapították meg, hogy felperesnél járuléktúlvonás áll fenn. A 2468519647 számú elsőfokú határozat 29-30. oldala tartalmazza a felperesre vonatkozó adatokat, és a 32. oldalon az adóhatóság azt rögzítette, hogy a "megállapítás kihatásaként a magánszemélyeket érintően fentiekben részletezett egyéni járulékkülönbözeteket a magánszemélyek illetékessége szerinti adóhatóság határozattal fogja előírni."
[27] A régi Art.28/B. §-tól kezdődően, a 30. §-ig bezárólag rendezi az adó- és járulékkülönbözet elszámolását, a régi Art. 30. § (3)-(4) bekezdése szabályozza a munkáltató intézkedési kötelezettségét, attól függően, hogy az adott munkavállaló még a munkáltató alkalmazásában áll, vagy jogviszonya időközben megszűnt. A régi Art. 30. § (6) bekezdése az adóhatóság részére tartalmaz rendelkezést mikor kimondja: "A munkáltató (kifizető) bejelentése alapján a járulékkülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára."
[28] A fenti jogszabályi rendelkezéssel összhangban került előírásra az adóhatóság intézkedési kötelezettsége az említett határozatban, melynek végrehajtására azonban nem került sor, mert az adóhatóság nem tett lépéseket a felperes javára megállapított járuléktöbblet határozati megállapítása és kiutalása érdekében. Az alperes jogszabálysértése következtében a felperes nem szerzett tudomást 2012-ben az őt megillető járulékösszegről, arról csak a korábbi munkáltatója ellen indított munkaügyi per során értesült. Ekkor került abba a helyzetbe, hogy érvényesítse jogszerű igényét az adóhatósággal szemben. Egyértelműen rögzíthető az adóhatósági mulasztás, hiszen a fenti jogszabályi előírás alapján kötelezettsége lett volna intézkedni.
[29] A régi Art. 37. § (6) bekezdése rendezi a késedelmes kiutalás esetére követendő eljárást, a késedelmi kamatfizetés kötelezettségét. A régi Art. 37. § (4) bekezdése határozza meg azokat az időtartamokat, melyek keretén belül köteles az adóhatóság a visszajáró adó járulék-különbözetről dönteni és kiutalni. Miután az adóhatósági mulasztás a fentiek szerint egyértelműen megállapítható, ezért a késedelem miatt a felperesnek késedelmi kamatigénye keletkezett, melynek kezdő időpontját a (4) bekezdés figyelembevételével kellett meghatározni.
[30] Téves az a bírósági és adóhatósági álláspont, hogy a perbeli esetben a felperesi kérelmet kellett ennek meghatározásakor irányadónak tekinteni, hiszen [27]-[29] pontokban kifejtettek alapján az adóhatósági hiba e körben egyértelműen levezethető. Ekként a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kft.-nél lefolytatott vizsgálat eredményét rögzítő határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül intézkedni kellett volna a részére járó járuléktöbblet kiutalásáról. Mivel erre nem került sor, alapos a késedelmi kamatfizetésre vonatkozó igénye, annak időpontja pedig 2012. július 7-ét követő nap, vagyis július 8-a, összhangban a régi Art. 37. § (4) bekezdés II. fordulatával. Az ezzel ellentétes bírósági álláspont jogszerűtlen, mert a felperes az adóhatóság mulasztása miatt kényszerült kérelem előterjesztésére. Az az adóhatósági érvelés sem elfogadható, hogy az elévülésre figyelemmel a felperesnél vizsgálat lefolytatására nem kerülhetett sor, hiszen a jogszabály ilyen kötelezettséget nem fogalmazott meg a régi Art. 30. § (6) bekezdésében.
[31] Nem állapítható meg az elsőfokú bíróság részéről jogszabálysértés abban a körben, hogy a felperesnek a Kft. magatartásával összefüggő, azt sérelmező kérelmeire érdemben nem reagált, mert a per tárgyát nem a Kft. esetleges jogsértő cselekményeinek feltárása képezte, hanem a felperest megillető kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározása.
[32] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapján a jogerős ítéletet megváltoztatta és az alperes határozatát megsemmisítette, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a felperes részére járó kamatfizetés kezdő időpontját a Kft.-nél végzett vizsgálat eredményét tartalmazó elsőfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 31. napjától, vagyis július 8. napjától kezdődően kell meghatározni és kiszámolni.
[33] A Kúria a felperesnek az illetékfizetésre vonatkozó felülvizsgálati kérelmét érdemben, a kifejtett álláspontja miatt nem vizsgálta, hiszen a felperes pernyertességére figyelemmel illetékfizetés nem terheli.
(Kúria Kfv.I.35.239/2021.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I. 35.239/2021/7.
A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke;
Dr. Heinemann Csilla előadó bíró;
Huszárné Dr. Oláh Éva bíró
A felperes: Kovács József (8146 Jenő, Fő utca 59.)
A felperes képviselője: Payrich Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Payrich András ügyvéd) (1075 Budapest, Madách tér 7.)
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámigazgatósága Fellebbviteli Igazgatóság (1134 Budapest, Dózsa György út 128-134.)
Az alperes képviselője: dr. Donáth Diána kamarai jogtanácsos (8000 Székesfehérvár, Kégl György utca 6.)
A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 33. sorszám alatt
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Veszprémi Törvényszék 7.K.700.077/2020/28/II. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Veszprémi Törvényszék 7. K. 700.077/2020/28/II. számú ítéletét megváltoztatja, az alperes 2234492562 számú határozatát megsemmisíti és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezi.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 150.000 (egyszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam terhén marad.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1997. májusától 2007. november 23. napjáig az ALCOA-Köfém Kft. (a továbbiakban: Kft.) alkalmazásában állt. A Kft.-nél az adóhatóság 2006 és 2007. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek eredményeként tartós kiküldetésben lévő munkavállalók jövedelme kapcsán is tett megállapítást, többek között a felperes jövedelmét érintő társadalombiztosítási járulék munkáltatói elszámolása kapcsán. A Kft.-re vonatkozó megállapítások kihatásaként 2006. évre vonatkozóan a felperes javára magánszemélyt terhelő nyugdíjbiztosítási járulék adónemben 1.040.467,-Ft terhére 182.922,-Ft, természetbeni egészségbiztosítási járulék adónemben javára 1.231.941,-Ft, pénzbeli egészségbiztosítási járulék adónemben pedig 390.521, -Ft adókülönbözet keletkezett. A Kft.-re vonatkozó elsőfokú határozat fellebbezés hiányában 2012. június 7. napján véglegessé vált. A felperes a határozat tartalmáról és az őt érintő járulék túlvonásról 2018. évben szerzett tudomást. A felperes 2019. február 14. napján kérelmet terjesztett elő, melyben a 2006. évre megállapított 2.480.007,-Ft járulék, valamint kamatainak megfizetését kérte. Az elsőfokú adóhatóság a 2019. március 11-én kelt 4322970798. számú határozatával a felperes kérelmét az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 64. § (1) bekezdésére figyelemmel elévülés miatt elutasította. A határozat fellebbezés hiányában 2019. március 27. napján véglegessé vált.[2] Ezt követően az elsőfokú adóhatóság saját hatáskörben a határozatát módosította és 2019. október 9. napján meghozott 4325143865 számú határozatával a felperes kérelmének helyt adott, elrendelte az egészségbiztosítási alapot megillető bevételek kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számla adónemben 1.661.194,-Ft, a nyugdíjbiztosítási alapot megillető bevételek kifizetőt terhelő kötelezettség beszedési számla adónemben 857.545,-Ft, valamint késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék adónemben 66.897,-Ft felperes részére való jóváírását és kiutalását.
[3] A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyben a késedelmi kamat összegét és a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját vitatta. Álláspontja szerint a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontja a kifizető, vagyis a Kft. vonatkozásában hozott határozat 2012. június 7. napján bekövetkezett jogerőre emelkedésétől kell számítani, ekként 2012. július 7. napjától kell a késedelmi kamatot az adóhatóságnak fizetni.
[4] Az alperes 2019. december 06. napján kelt 2234492562. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] Felperes keresetében a késedelmi kamat kezdő időpontjának megállapítását vitatta. Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezi az Art. 64. § (1) bekezdését, mert a Kft. határozata az, amelynek véglegessé válásától számított 30. napon belül a kiutalásról rendelkeznie kellett. A Kft. határozatának jogerőre emelkedését követő 30. naptól, vagyis 2012. július 7. napjától jár a felperesnek a jogerős határozat szerinti összeg. Hangsúlyozta, hogy az adóhatósági határozat egyértelmű megállapítást tartalmaz a felperesnek járó járulékkülönbözet összegéről, így annak kiutalásáról az adóhatóságnak hivatalból rendelkeznie kellett volna.[6] A felperes alapvető jogai sérültek azzal, hogy bár a Kft. ügyében hozott határozat 2012. június 7-én jogerőre emelkedett, de az adóhatóság ezt követően a rendelkezésére álló 6 hónap alatt sem intézkedett hivatalból aziránt, hogy a felperes vonatkozásában adóellenőrzésre kerüljön sor, részére visszajáró összeget megkaphassa. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 124/C § (6) bekezdésére is, ami előírja, hogy a visszatérítendő adó utáni kamatot a visszatérítés teljesítéséről szóló határozat jogerőre emelkedésétől kell megállapítani.
[7] Alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, kiemelte, hogy a járulékkülönbözet visszatérítésére a felperesi kérelem alapján volt lehetőség, így a kérelem benyújtását megelőző időszakra visszamenőlegesen késedelmi kamatra a felperes nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság döntése
[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, mint alaptalant, elutasította. Az Art. 64. § (1), 65. § (1a) és a 209. § (1) bekezdésére alapítottan megállapította, hogy az alperes nem követett el jogszabálysértést, amikor a felperes kérelméhez viszonyítottan állapította meg a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját. Nézete szerint nincs olyan adóhatósági megállapítást tartalmazó döntés a felperes tekintetében, amely az Art. 64. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság számára kiutalási kötelezettséget keletkeztetett volna. A felperes által hivatkozott Kft. ügyében született határozat ugyanis a felperes vonatkozásában járulék kiutalásáról nem rendelkezett, határozat indokolása csupán azt rögzítette, hogy a felperes javára járulékkülönbözet keletkezett, azonban ez csupán egy indokolásban rögzített ténymegállapítás, a rendelkező rész a felperes javára járulékkülönbözetet nem állapított meg.[9] A Kft. ügyében hozott határozat alapján a felperesnek járulék visszaigénylési joga keletkezett a határozatban megállapított összegben, de ennek megállapításához az adóhatóságnak a felperes vonatkozásában külön adóellenőrzést kellett volna tartania. A régi Art. 164. § (1) bekezdése alapján a 2006. évi adómegállapítási jog 2012. december 31. napján a felperes tekintetében elévült, az elévülést követően pedig az adóhatóság a felperesnél megállapítást már nem tehetett.
[10] A felperes nem tudott megjelölni olyan jogszabályi rendelkezést, amely előírja az adóhatóságnak a Kft. ügyében hozott határozat véglegessé válását követő 6 hónapon belüli hivatalbóli ellenőrzés lefolytatását. A jogszabály ilyen határidőt nem határoz meg, a régi Art. csak azt írja elő, hogy az elévülési időn túl megállapítást már nem lehet tenni. A felperes vonatkozásában a járulékmegállapítási jog 2012. december 31-én elévült, így ezt követően már csak kérelemre lehetett dönteni a járulék visszatérítéséről. A felperes ezt a kérelmét 2019. február 14. napján terjesztette elő, melyet az adóhatóság elévülésre tekintettel 2019. március 11-én elutasított, de ez a határozata utóbb jogszabálysértőnek bizonyult, s miután a kérelem tárgyában hozott jogsértő határozat 2019. március 27-én lett végleges, így az Art. 65. § (1a) bekezdése és 64. § (1) bekezdése alapján a jogsértő határozat véglegessé válásának időpontjától 2019. március 27-től számított 31. naptól állapítható meg késedelmi kamat.
[11] Elvetette a felperesnek a régi Art. 124/C § (6) bekezdésére történő hivatkozását arra figyelemmel, hogy a rendelkezés arra az esetre vonatkozik, ha az Alkotmánybíróság, Kúria, vagy az Európai Unió Bírósága az adófizetési kötelezettséget előíró jogszabály Alaptörvény ellenességét, önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését, vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközését visszamenőleges hatállyal megállapítja és a döntés alapján az adózónak visszatérítési igénye keletkezik. Jelen ügyben ez nem állt fenn.
[12] A bíróság beszerezte a Kft. ügyében hozott határozatot teljes terjedelemben, az ellenőrzési jegyzőkönyv felperesi megtekintése iránti indítványát azon az alapon utasította el, hogy a joghatás kiváltására alkalmas tényeket a Kft. ellenőrzése során meghozott adóhatósági határozat tartalmazza.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében, melyben a kereset teljesítését kérte, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és kereseti kérelmének teljesítését, harmadlagosan amennyiben az elsődleges és másodlagos kérelemnek a Kúria nem adna helyt, úgy a jogerős ítéletnek az illeték fizetésre vonatkozó részének megváltoztatását kérte, miután az elsőfokú bíróság azt nem a pertárgy értékre figyelemmel határozta meg.[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében változatlanul vitatta a késedelmi kamat kezdő időpontjának alperesi és bírósági megállapítását. Hangsúlyozta, hogy a felperes a Kft., mint munkáltatójával szemben munkaügyi pert indított, melynek során jutott tudomására, hogy a Kft.-nél lefolytatott adóvizsgálati határozat a felperes személyére vonatkozóan is tartalmaz konkrét megállapításokat. Nézete szerint az adóhatóság tévesen állapította meg az elévülés bekövetkezését, mivel az elévülés megállapíthatóan megszakadt és az addig fennállt míg az összeget az adóhatóság általi felfedezéstől számított 30. naptól késedelmi kamattal növelve az alperes a felperes részére meg nem fizeti. Álláspontja szerint csak egy ilyen döntéssel biztosítható a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elve.
[15] Az elsőfokú határozat teljes mértékben törvénytelen helyzetet teremtett, hátrányos helyzetbe hozta a felperest a Kft.-vel szemben, mivel a Kft. ugyan azon évekre hozott határozati megállapításai elévültek, addig a felperesi megállapítások azaz a 2006. évi adózással és járulékfizetéssel kapcsolatos megállapításai csak 2024. december 31. napján fognak elévülni, ami teljes mértékben szembe megy mindenféle törvényi szabályozással. A felperesnek nem volt lehetősége önellenőrzésre, mivel a Kft.-nél hozott határozat megállapításaitól el volt zárva. Többszöri kérésre is csak arról tájékoztatta az adóhatóság, hogy az említett határozat megállapításokat az ő vonatkozásában nem tesz. Ugyan a határozat nem keletkeztetett felperesi jogot, de deklarálta a felperes létező jogát. Így függetlenül attól, hogy a vizsgálat adóalanya a Kft. volt, a megállapított túlfizetést mégiscsak közölni kellett volna a felperessel. Ebben pedig olyan késedelmet vétett az adóhatóság, mely nemhogy a kiutalás időpontját húzta el, mely késedelem kamatban kifejezhető, de még a kiutalás lehetőségét is a saját felróható magatartásával, elsődlegesen elévülésre hivatkozva akarta ellehetetleníteni, mely kizárólag az Alapvető Jogok Biztosa közbenjárására hiúsult meg.
[16] Téves az az adóhatósági érvelés, mely szerint nincs törvényi szabályozás arra vonatkozóan, hogy az adóhatóságnak mennyi idő áll rendelkezésére, az általa feltárt adó- és járulék különbözet vonatkozásában, határozat hozatalára. A munkáltatónak a régi Art. 29. § értelmében 15 nap áll rendelkezésére, hogy a munkavállalója esetében felfedezett eltérést az adóhatóság felé jelezze, az adóhatóságnak pedig további 30 napja van arra, hogy határozatot hozzon az eltérés kiutalásáról. Felfedezést jelen esetben az adóhatóság tette meg, így a törvény értelmében a felfedés időpontjától kezdődik meg a kiutalási határidő.
[17] Hangsúlyozta, hogy az adóhatóságnak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 22. § (2) bekezdése értelmében, ha esetleg hatáskörének, vagy illetékességének hiányát állapította volna meg, 8 napon belül át kellett volna tennie az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ezzel összefüggésben hivatkozott a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet 19/C. §-ban foglaltakra. Az alperesi törvénysértéseket a bíróság nem orvosolta és nem is tért ki ítéletében arra, hogy jogszabályhely alkalmazására miért nem került sor. A felperes ugyan 2012. július 7. napját jelölte meg a kifizetés, így kötelezettség végső dátumaként, a kamatfizetés kezdeteként, de a hatályos törvények szerint az adóhatóság kifizetési kötelezettsége attól a naptól indul, amikor az adóhatóság felfedezte felperes vonatkozásában az adó és járulék eltéréseket. Felfedezés időpontjáról a jegyzőkönyvből lehetett volna tájékozódni, azonban a törvényszék azt nem látta indokoltnak bekérni.
[18] Nézete szerint az elévülés a kifizetés és ezáltal a kamatszámítás teljesítési kötelezettség keletkezése és a valós teljesítés közötti időszakban a régi Art. 164. § (1)-(2) bekezdése értelmében nyugodott. Továbbra is hangsúlyozta, hogy amennyiben az alperesi határozat a felperes számára megítélte a 2.480.007,-Ft visszatérítési összeget, úgy ennek az összegnek a kamatai is az esedékességtől, a felperes által megjelölt időponttól, késedelmi kamattal növelten jár. Ha és amennyiben a Kft.-re vonatkozó megállapítások elévültek, akkor a felperesre vonatkozóan sem hozhat az alperes olyan határozatot, ami 2024. december 31. napjáig függőben van, egy 2006. évi adóbevallás vonatkozásában. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság a Kft.-vel kapcsolatos számos észrevételét figyelmen kívül hagyta, és ítéletében ezekre nem reagált.
[19] Sérelmezte továbbá a pertágyérték megállapítást is, miután a kereseti illetéket a bíróság a felperes részére megfizetett összeg után állapította meg, jóllehet a pertárgya nem ez, hanem a kamatszámítás kezdő időpontja volt. Álláspontja szerint 2012. július 7.- 2021. január 29. között a késedelmi kamatkalkulátor alapján 746.645,-Ft kamat járt volna, amiből 66.897,-Ft került az megfizetésre, így kizárólag a kettő közötti különbözet képezheti az illeték alapját, emiatt illetékfizetési kötelezettsége 40.785,-Ft, az ítéletben kihirdetett 148.000,-Ft-tal szemben.
[20] Összegző értékelése szerint az alperesi határozat és a bírósági ítélet sérti a régi Art. 29. §, Art. 64. § (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény R) cikkének (2) bekezdését, a Kp. 2. § (2) bekezdését és az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését. Ezen túlmenően álláspontja szerint azáltal, hogy a Veszprémi Törvényszék eljárás során a peres felek által előadott tényállások alátámasztottságát aránytalanul vizsgálta, a pártatlanság elve is sérült.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta, hangsúlyozva, hogy a jelen felülvizsgálati kérelem tárgyát képező eljárás a felperes 2019. február 14-én benyújtott kiutalási kérelme folytán indult, az adóhatóság a felperesnél nem folytatott le ellenőrzést, ezért nincsen olyan adóhatósági megállapítást tartalmazó döntés, amely az Art. 64. § (1) bekezdése szerint az adóhatóság számára kiutalási kötelezettséget keletkeztetett volna.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.[23] A Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (Kp.) 115.§ (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 108.§ (1) bekezdésének, továbbá a Kp. 120.§ (5) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, a rendelkezésre állt iratok és bizonyítékok alapján vizsgálhatta felül.
[24] Az felperes a felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat hiányosan és okszerűtlenül értékelte, nem vette kellő súllyal figyelembe az ügy előzményeit, azt, hogy a Kft.-nél lefolytatott eljárás során derült fény a járulék túlvonásra.
[25] A Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a perben jelentős tényeket a felek tényállításainak, perben tanúsított magatartásának, valamint a per tárgyalása során megismert bizonyítékoknak és egyéb peradatoknak az egybevetése, egyenként és összességében történő értékelése alapján a meggyőződése szerint állapítja meg. A Kp. 78. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve értékeli. A bizonyítékok hiányos, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan értékelése, a bizonyításra vonatkozó rendelkezések megsértése a bizonyítási kötelezettség téves megállapítása jogszabálysértést valósít meg.
[26] A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálata keretében megállapította, hogy a felperes alappal hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a lényeges körülményt, hogy a Kft.-nél lefolytatott 2012-es vizsgálat során állapították meg, hogy felperesnél járulék túlvonás áll fenn. A 2468519647 számú elsőfokú határozat 29.-30 oldala tartalmazza a felperesre vonatkozó adatokat, és a 32. oldalon az adóhatóság azt rögzítette, hogy a "megállapítás kihatásaként a magánszemélyeket érintően fentiekben részletezett egyéni járulékkülönbözeteket a magánszemélyek illetékessége szerinti adóhatóság határozattal fogja előírni."
[27] A régi Art. 28/B. §-tól kezdődően, a 30. §-ig bezárólag rendezi az adó és járulékkülönbözet elszámolását, a régi Art. 30. § (3)-(4) bekezdése szabályozza a munkáltató intézkedési kötelezettségét, attól függően, hogy az adott munkavállaló még a munkáltató alkalmazásában áll, vagy jogviszonya időközben megszűnt. A régi Art. 30. § (6) bekezdése az adóhatóság részére tartalmaz rendelkezést mikor kimondja: "A munkáltató (kifizető) bejelentése alapján a járulékkülönbözetet az állami adóhatóság határozattal írja elő a magánszemély terhére, illetőleg javára."
[28] A fenti jogszabályi rendelkezéssel összhangban került előírásra az adóhatóság intézkedési kötelezettsége az említett határozatban, melynek végrehajtására azonban nem került sor, mert az adóhatóság nem tett lépéseket a felperes javára megállapított járulék többlet határozati megállapítása és kiutalása érdekében. Az alperes jogszabálysértése következtében a felperes nem szerzett tudomást 2012-ben az őt megillető járulék összegről, arról csak a korábbi munkáltatója ellen indított munkaügyi per során értesült. Ekkor került abba a helyzetbe, hogy érvényesítse jogszerű igényét az adóhatósággal szemben. Egyértelműen rögzíthető az adóhatósági mulasztás, hiszen a fenti jogszabályi előírás alapján kötelezettsége lett volna intézkedni.
[29] A régi Art. 37. § (6) bekezdése rendezi a késedelmes kiutalás esetére követendő eljárást, a késedelmi kamat fizetés kötelezettségét. A régi Art. 37.§ (4) bekezdése határozza meg azokat az időtartamokat melyek keretén belül köteles az adóhatóság a visszajáró adó-járulék különbözetről dönteni és kiutalni. Miután az adóhatósági mulasztás a fentiek szerint egyértelműen megállapítható, ezért a késedelem miatt a felperesnek késedelmi kamat igénye keletkezett, melynek kezdő időpontját a (4) bekezdés figyelembevételével kellett meghatározni.
[30] Téves az a bírósági és adóhatósági álláspont, hogy a perbeli esetben a felperesi kérelmet kellett ennek meghatározásakor irányadónak tekinteni, hiszen [27-29] pontokban kifejtettek alapján az adóhatósági hiba e körben egyértelműen levezethető. Ekként a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Kft.-nél lefolytatott vizsgálat eredményét rögzítő határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül intézkedni kellett volna a részére járó járuléktöbblet kiutalásáról. Mivel erre nem került sor, alapos a késedelmi kamat fizetésre vonatkozó igénye, annak időpontja pedig 2012. július 7-ét követő nap, vagyis július 8.-a, összhangban a régi Art. 37. § (4) bekezdés II. fordulatával. Az ezzel ellentétes bírósági álláspont jogszerűtlen, mert a felperes az adóhatóság mulasztása miatt kényszerült kérelem előterjesztésére. Az az adóhatósági érvelés sem elfogadható, hogy az elévülésre figyelemmel a felperesnél vizsgálat lefolytatására nem kerülhetett sor, hiszen a jogszabály ilyen kötelezettséget nem fogalmazott meg a régi Art. 30. § (6) bekezdésében.
[31] Nem állapítható meg az elsőfokú bíróság részéről jogszabálysértés abban a körben, hogy a felperesnek a Kft. magatartásával összefüggő, azt sérelmező kérelmeire érdemben nem reagált, mert a per tárgyát nem a Kft. esetleges jogsértő cselekményeinek feltárása képezte, hanem a felperest megillető kamatfizetés kezdő időpontjának meghatározása.
[32] A fentiek alapján a Kúria a Kp. 121. § (1) bekezdés b.) pontja alapján a jogerős ítéletet megváltoztatta és az alperes határozatát megsemmisítette, az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az új eljárásban a felperes részére járó kamatfizetés kezdő időpontját a Kft. -nél végzett vizsgálat eredményét tartalmazó elsőfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 31. napjától, vagyis július 8. napjától kezdődően kell meghatározni és kiszámolni.
[33] A Kúria a felperesnek az illetékfizetésre vonatkozó felülvizsgálati kérelmét érdemben, a kifejtett álláspontja miatt nem vizsgálta, hiszen a felperes pernyertességére figyelemmel illetékfizetés nem terheli.
A döntés elvi tartalma
[34] A régi Art. 30. § (6) bekezdése alapján az adóhatóságnak hivatalból kell intézkednie az adózó javára megállapított adó-járulék különbözet határozati megállapításáról és kiutalásáról. Ennek elmulasztása esetén késedelmi kamatfizetés terheli.Záró rész
[35] A Kúria a Kp. 35.§ (1) bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§ (1) bekezdése, valamint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (6) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltségének viselésére.[36] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illeték a pervesztes alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5.§ (1) bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre figyelemmel a Kp. 35.§ (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 102.§ (6) bekezdésének megfelelően az állam terhén marad.
[37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó 107. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[38] Az ítélet ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116.§ d) pontja zárja ki.
Budapest, 2021. július 1.
Dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke; Dr. Heinemann Csilla s.k. előadó bíró; Huszárné dr. Oláh Éva s.k. bíró
(Kúria Kfv.I.35.239/2021.)