adozona.hu
BH 2021.11.317
BH 2021.11.317
A peres eljárás folyamán meghozott EUB-döntésre figyelemmel előterjesztett kereseti kérelemmódosítás alaposságáról a bíróság elsőként nem dönthet, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonja el. A hatóság új eljárás keretében vizsgálhatja a megváltoztatott felperesi kérelem alaposságát [1952. évi III. tv. (rPp.) 271. § (2) bek., 2003. évi XCII. tv. (régi Art.) 37. § (6) bek., új Art. 274/G. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes jogelődje 2016. december 30. napján általános forgalmi adó jogosulatlan visszatartása miatt 62 370 000 Ft késedelmi kamat kiutalására irányuló kérelmet terjesztett elő a 2005-2006. évek vonatkozásában. A kérelem szerint a kamatszámítási periódus 2007. február 5. napjáig került meghatározásra, mivel ezen időpontig kellett volna kiutalnia az adóhatóságnak a késedelmi kamatot. Ezenfelül kérte 2011. december 5. napjától a kérelem és azáltal az igénylés pénzügyi teljesítésének időpo...
[2] Az elsőfokú adóhatóság 2200653627 számú határozatában 62 370 000 Ft késedelmi kamat, valamint e kamat után 2011. december 5. napjától annak kiutalásáig további késedelmi kamat kiutalása iránti kérelemnek részben helyt adott, és elrendelte 28 701 000 Ft kamat jóváírását és kiutalását, egyben a kamat utáni késedelmi kamat megállapítása és kiutalása iránti kérelmet elutasította.
[3] A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, kérve annak megváltoztatását akként, hogy alperes a 2005. év tekintetében hagyja jóvá a felperes kamatigényét, a kamatos kamat iránti igényét pedig úgy teljesítse, hogy elsődlegesen a kamat eredeti esedékességétől, másodlagosan 2011. december 5. napjától a tényleges kiutalásig számítsa fel a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegben. 2017. június 1. napján postára adott fellebbezés kiegészítésében a korábban előadottakon túl az áfakamat-kiutalására irányuló kérelme előterjesztését követő 30. naptól számítottan az áfakamat tényleges kiutalásának napjáig terjedő időszakra - beleértve az ügyintézési határidőt is - a régi Art. 37. § (6) bekezdése alapján késedelmi kamat kiutalását kérte. A kérelem nem teljesítése esetére másodlagosan kérte ezen időszak vonatkozásában a késedelmi kamat kiutalását az ügyintézési határidő figyelmen kívül hagyásával.
[4] Az alperes a 2017. június 19. napján kelt 2235060278 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy 28 701 000 Ft kamat jóváírása és kiutalása helyett 28 886 000 Ft kamat jóváírását és kiutalását rendelte el. Indokolása szerint a felperes kamatigényét elévülési időn belül (2016. december 30. napján) nyújtotta be. A pénzügyi rendezettségi feltétel miatt vissza nem térített áfa esetében a felepres csak annyi kamatot érvényesíthet, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelynek visszaigénylési joga - figyelemmel a régi Art. 164. § (1) bekezdésében lévő elévülési szabályra - 2011. évtől visszafelé számolva az 5. naptári év első napján (2006. január 1.) vagy azt követően nyílt volna meg a megfizetettségi feltétel hiányában. A felperes esetében a megfizetettségi feltételek hiányában a visszaigénylés joga ezen időszakon belül legelőször a 2005. december hónapról, mint áfamegállapítási időszakról benyújtott bevallás benyújtásával nyílt volna meg, ezért jogszerű az elsőfokú adóhatóság határozata a tekintetben, hogy a felperes kérelmével megegyezően, 2005. december hónaptól 2006. október hónapig vette figyelembe a kamatfelszámítási időszakot.
[5] A felperes fellebbezésében rögzítettek megalapozottak a tekintetben, hogy a 2005-ös adóévben a havi és negyedéves bevallók esetén van olyan időszak, amelyre nem lehetett kamatot érvényesíteni. Az elévülés, mint jogintézmény célja ugyanakkor éppen az, hogy az igények érvényesítését időben korlátozza. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú ítéletére. A legfőbb bírói fórum arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind tárgyban, mind jogalapban leginkább hasonló szabályt a régi Art. 124/C-D. §-ai, konkrétan a 124/D. § (3) bekezdése tartalmaz, amely alapján az adózót egyszeres jegybanki kamat illeti meg. A kamatfelszámítás bevalláshoz kötött, mivel csak olyan időszak vonatkozásában jogosult azt az adózó igényelni, amely alatt a bevallásában beállította a pénzügyileg nem rendezett áfát.
[6] A kamatfelszámítás kezdő időpontja az adott bevallási határidő utolsó napját követő nap, vagy ha későbbi érkezésű a bevallás, akkor a beérkezést követő nap, vége a következő bevallási határidő utolsó napja. Amikor az adózó az önellenőrzéssel az alapbevallásban szereplő pénzügyileg nem rendezett beszerzésre jutó áfa összegét vagy a következő időszakra átvihető követelés összegét csökkentette, az adóhatóság az önellenőrzésben szereplő összeget vette figyelembe az alapbevallás eredeti esedékességétől számítva. Amikor azonban az adózó a javára önellenőrzött (tehát növelte a következő időszakra átvihető követelés összegét) azt nem vette figyelembe, így az elsőfokú adóhatóság a kamat alapjául szolgáló időszak és az annak alapjául szolgáló összeg meghatározása tekintetében nem megfelelően számolta ki az az után járó egyszeres kamat összegét. Ezért a határozat megváltoztatása vált szükségessé.
[7] A felperes kamatos kamat iránti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a hivatkozott kúriai ítélet szerint a jogi alapja az adóhatóság mulasztása, amely abban nyilvánul meg, hogy a hatóság elmulasztotta kiutalni az adózó részére a visszatartott áfán felül az azután járó egyszeres kamatösszeget. Ebben az esetben az adózó a régi Art. 37. § (6) bekezdésében meghatározott, kétszeres jegybanki kamatra jogosult. De nem minősül az adóhatóság mulasztásának az, ha az adózó nem terjesztett elő rendkívüli visszaigénylési kérelmet az áfa kiutalása iránt, hanem a rá vonatkozó szabályok szerint azt a későbbi bevallásában fizetendő adót csökkentő tételként elszámolta, vagy visszaigényelte. Az áfavisszaigénylési szabály közösségi jogba ütközésének megállapítását követően meghozott, 2011. szeptember 27. napjától hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (1) bekezdése szerint ugyanis a visszaigénylésnek két módja volt, az adózó vagy egy, az erre a célra rendszeresített kérelmet nyújtott be 2011. október 20. napjáig, vagy a soron következő bevallásában érvényesítette. A felperes rendkívüli visszaigénylési kérelmet nem nyújtott be, továbbá visszaigénylést sem tüntetett fel a soron következő bevallásában. Amennyiben a felperes a pénzügyileg nem rendezett beszerzésre jutó áfát a bevallásában fizetendő adót csökkentő tételként számolta el, vagy 2011. október 20. napjáig már nem volt jogosult ilyen áfát visszaigényelni, ebben az esetben az adóhatóságot mulasztás nem terheli, mivel nincs olyan kiutalási határidő, amelyet az adóhatóság elmulasztott volna.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes keresetének összegszerűségét és annak számítási módját nem vitatta, azonban álláspontja szerint jelen ügyben a határozata indokolásában foglaltakat kell figyelembe venni.
[10] Az elsőfokú bíróság a jelen ügyben a per tárgyalását ugyanezen bíróság előtt másik ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette. A Bíróság a C-13/18. és C-126/18. számú egyesített ügyekben 2020. április 23. napján hozott ítéletet, majd az elsőfokú bíróság felhívta a feleket, hogy a Bíróság ítéletében foglaltakra figyelemmel tegyenek konkrét javaslatot a kamatmérték megállapításának módjára, annak elvére, valamint a konkrét számítást pontosan mutassák be.
[11] A felperes kifejtette, hogy az áfakamat összegét a közösségi jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki az alperes. Az egyes áfakamatok összegének meghatározásakor kizárt, hogy a régi Art. 124/C-D. §-ainak rendelkezéseit alkalmazza az alperes, mivel a jegybanki alapkamat egyszerese túl alacsony kamatmérték és az nem éri el a Bíróság által mércéül állított piaci hitelkamat összegét. Az alperesnek az egyes bevallási időszakokra eső áfakamatok összegének meghatározásakor a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerint a jegybanki alapkamat kétszeresével kell számolnia. Mivel az alperes 28 885 947 Ft-ot már kiutalt a felperesnek, így felperest még 28 885 947 Ft megilleti. Amennyiben a bíróság a kétszeres jegybanki alapkamat mértékét nem tartja megalapozottnak, úgy az MNB által közzétett piaci hitelkamatok mértékének alkalmazásával kérte kiszámítani az áfakamat összegét, amely az alperes által kiutalton túl 9 305 872 Ft kifizetését jelenti.
[12] Monetáris értékvesztésként is jár kamat a felepres részére a bíróság döntése alapján az egyes bevallási időszakok szerinti eredeti esedékességtől, 2017. február 13-ig terjedő időtartamban. Ez a pénzügyi veszteségért jár, amit a pénzeszköz (áfakamat) határidőben rendelkezésre nem állása miatt a felperes elszenvedett. A monetáris értékvesztés maga az infláció. A kétszeres jegybanki alapkamat alapulvételével ez az összeg 20 868 386 Ft, a piaci kamat alapulvételével pedig 13 807 471 Ft.
[13] Hivatkozott arra a felperes, hogy a 2005. évre vonatkozó áfakamat- és késedelmikamat-igényét az alperes elévülésre hivatkozással elutasította. A Bíróság ítéletében nem állapította meg, hogy ne járna kamat a teljes 2005. évre, ezért kérte a 2005. évre vonatkozó bevallási időszakok tekintetében is áfakamat, monetáris értékvesztés és késedelmi kamat megállapítását. Leszögezte, a késedelmi kamat a 2016. december 30. napján benyújtott kérelmükhöz képest állapítható meg, amely a 45 napos kiutalási határidőt is figyelembe veszi (2016. december 30. + 45 nap kiutalási határidő) és 2017. február 13-tól az áfakamat tényleges kiutalásáig az alperes kiutalási (eljárási) késedelme miatti joghátrányt ellentételezi. A Bíróság az alperes által kiutalt egyszeres jegybanki alapkamat helyett a kétszeres jegybanki, de legalább a piaci kamattal számolt áfakamat fizetését írja elő, így az alperes a ki nem utalt rész tekintetében késedelembe esett, így annak kiutalásáig további késedelmi kamatot kell fizetnie. A késedelmi kamat kétszeres jegybanki alapkamattal számított áfakamat esetén 1 391 147 Ft, piaci kamattal számolva 448 170 Ft 2020. május 31. napján történő feltételezett kifizetés esetére számolva. Leszögezte, hogy a késedelmi kamat mértéke a régi Art. 37. § (6) bekezdésében meghatározott mérték, alapja az egyes áfakamatok összege (ami a jegybanki alapkamat kétszerese, de nem kevesebb, mint az MNB által közzétett piaci kamatláb).
[14] Az alperes nyilatkozatában kifejtette, hogy a bíróság az ítéletében nem rögzített konkrét alkalmazandó kamatmértéket, illetve annak megállapítását a kérdést előterjesztő bíróságok feladataként jelölte meg, ezért a kamatmértéket nem áll módjában megállapítani, mivel ahhoz először a bíróság által hozott döntés autentikus értelmezésére van szükség.
[15] A felperes így végleges keresetében a jogerős határozat megváltatását kérte a bíróságtól akként, hogy az alperes határozatában foglalt 28 886 000 Ft kamatot meghaladóan 23 113 343 Ft kamat és ezen összegből 9 305 872 Ft után 2017. február 13. napjától a kifizetés napjáig a késedelem minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részével megegyező mértékű késedelmi kamat jóváírását és kiutalását rendelje el. A 23 113 343 Ft-os összeg akként jött ki, hogy az áfakamatot pénzpiaci hitelkamattal kell számolni, amelynek többlet összege az egyszeres jegybanki alapkamathoz képest 9 305 872 Ft és ehhez kell hozzá adni a monetáris értékvesztést (inflációt), amelynek összege 13 807 471 Ft. A felperes jelen ügyben nem nyújtott be rendkívüli visszaigénylési kérelmet, ezért a többlet áfakamat után a késedelmi kamatot 2017. február 13. napjától kell számítani.
[17] Az ítélet indokolása szerint az alperes eljárása a Bíróság ítélete alapján több ponton uniós jogba ütközik: egyrészt az áfakamat összegét az uniós jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki, másrészt jogsértő módon nem ellentételezte az egyes áfakamatok eredeti esedékességei és 2017. február 13. napja közötti időtartamban azt a pénzügyi veszteséget (eróziót), amit a pénzeszköz (áfakamat) határidőben rendelkezésre nem állása miatt az adózó elszenvedett, harmadrészt annak ellenére, hogy a felperest jogosan megillető emelt összegű áfakamatot, vagyis az áfakamat különbözetet a felperes nem kapta meg, a 2016. december 30. napján határidőben benyújtott kérelem késedelmes ügyintézésére tekintettel késedelmi kamatot nem állapított meg.
[18] Az áfakamat kapcsán kifejtette, hogy az áfakamat számítási időszaka nem képezte vita tárgyát, kizárólag annak mértéke. A bíróság ítéletének [49] pontjában foglaltak alapján kizárt, hogy az adóhatóság a régi Art. 124/C-D. §-ai rendelkezéseit alkalmazza, mert az ott szereplő jegybanki alapkamat egyszerese mint kamatmérték túl alacsony és nem éri el a bíróság által minimumként állított piaci hitelkamat összegét. Értelmezése szerint csak bevallási időszaktól bevallási időszakig kerül az áfakamat kiszámításra, ami jellemzően 1-3 hónap, így egyértelműen rövid lejáratú hitelkamatot kell választani. Az egyes bevallási időszakokra eső áfakamatok összegét a MNB által közzétett piaci átlag hitelkamatok mértékének alkalmazásával kell kiszámítani. E kamatok évesített kamatok, azaz azoknak az 365-öd része esik egy napra.
[19] A monetáris értékvesztés kapcsán leszögezte, hogy a ki nem egyenlített beszerzések miatt továbbgörgetett áfát tartalmazó bevallási időszakok eredeti esedékességeitől, vagy az áfakamatok eredeti esedékességeitől a 2017. február 13. napjáig terjedő időszakra az adóhatóság egyáltalán nem számolt semmilyen ellentételezést. Az adóhatóság ezen gyakorlatát a Bíróság uniós jogba ütközőnek minősítette. Ezt tartalmazza a Bíróság ítéletének 51.) pontja, és a rendelkező rész 1.) pontja. A monetáris értékvesztés számításának a kezdő napja mindig az egyes, továbbgörgetett adót tartalmazó bevallásokra vonatkozó áfakamat esedékességét követő nap, a záró időpontja pedig 2017. február 13. napja, a tagállami késedelem beállta. Az áfakamatot mindig csak egyetlen időszakra kell kiszámítani, a monetáris értékvesztést is időszakonként, minden időszak tekintetében az áfakamat eredeti felmerülésétől 2017. február 13. napjáig kell kiszámolni. A monetáris értékvesztés számításának alapja mindig az adott egyes időszaki áfakamat. A monetáris értékvesztést a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett inflációs rátával kell kiszámolni.
[20] Levezette, hogy az előzetes döntéshozatali eljárással érintett két ügy felperese a Sole-Mizo és Dalmandi esetében azért kell eltérő időpontig számolni a monetáris értékvesztést és következik utána eltérő időponttól a késedelmikamat-számítási időszak, mert a Bíróság által is megerősítetten, a két ügy a kérelem beadásának időpontja tekintetében különbözik egymástól. A felperes a Dalmandi-esethez hasonlóan nem 2011-ben (a rendkívüli visszatérítési kérelem benyújtásakor), hanem csak 2016 december végén adott be kérelmet, ezért a tagállami késedelem csak ekkortól (hozzászámolva a 45 napos kiutalási határidőt) áll fenn. Ez viszont nem jelenti azt, hogy helyes az az adóhatósági gyakorlat, amely az eredeti bevalláshoz kötődő áfakamat eredeti esedékessége és a tagállami késedelem beállta között nem ellensúlyozza azt a pénzügyi értékvesztést, amit az adott pénzösszeg (az áfakamat) rendelkezésre nem állása okoz. Erre az időszakra az adóhatóságnak monetáris értékvesztés címén kell ellentételezést utalni a felperesnek. A Bíróság ítélete alapján egyértelműen az áfakamaton felül jár.
[21] Az áfakamat és a monetáris értékvesztés eltérő időszakokra vonatkozóan ellentételezi az adózó által elszenvedett veszteséget. Az áfakamat egyetlen bevallási időszakra, esedékességtől a következő bevallás esedékességéig, míg a monetáris értékvesztés az azt követő időszakra egészen 2017. február 13. napjáig, a tagállami késedelem beálltáig, ahonnan pedig késedelmi kamat jár. A monetáris értékvesztést a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett inflációs rátával kell kiszámolni. Monetáris értékvesztés címén ellentételezést egyáltalán nem állapított meg az adóhatóság, így a monetáris értékvesztés teljes összegével tartozik.
[22] A bíróság ítélete rögzítette, hogy a késedelmi kamat a tagállami adóhatóság eljárási késedelme esetén jár. A felek között nem volt vitatott, hogy a késedelmi kamat alapja a határidőben ki nem utalt áfakamat összege. A felperes a perbeli ügyben a Bíróság ítéletében taglalt Dalmandi-esettel azonosan 2011. október 20. napján nem nyújtott be ún. rendkívüli visszatérítési kérelmet, ezért a tagállami késedelem kizárólag a 2016. december 30. napján benyújtott kérelemhez képest állapítható meg. Mivel azonban a magyar jogban a kiutalási határidő a kérelem benyújtásától számított 45. nap volt, így 2017. február 13. napjától esett késedelembe, innen számolandó a késedelmi kamat.
[23] A Bíróság ítélete megerősíti azt az adóhatósági értelmezést, mely szerint nem ütközik uniós jogba a tagállami késedelem esetén járó késedelmi kamatot külön kérelemhez kötni és azt a gyakorlatot is, amely szerint nem azonnal a kérelem benyújtásától, hanem a tagállami kiutalási határidő elteltétől számolja a késedelmi kamatot [a Bíróság ítélete rendelkező részének 3.) pontja]. Mivel azonban a bíróság az adóhatóság által jóváhagyott és kiutalt egyszeres jegybanki alapkamat helyett a pénzpiaci hitelkamattal számolt áfakamat fizetését írja elő, az adóhatóság a ki nem utalt rész tekintetében késedelembe esett, így annak kiutalásáig a kérelem benyújtásától, 2017. február 13. napjától a további késedelmi kamatot kell fizetnie. A felperest tehát 2017. február 13. napjától számítottan, annak kiutalásáig a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmi kamat illeti meg a bíróság ítélete alapján utalandó áfakamat mint alap tekintetében.
[24] A záró időpontot nem határozhatta meg, mivel még nem ismert a kifizetés tényleges időpontja. A bíróság ítélete eltérően kezeli azokat a kamatokat, illetve ellentételezéseket, amelyeket az uniós jog megsértése miatt kell az adott tagállamnak fizetnie az adóalany részére (áfakamat és monetáris értékvesztés) azoktól, amelyeket az adóhatóság eljárási (ügyintézési) késedelem miatt tartozik fizetni. Ez utóbbi az eljárási késedelem miatti kamat nem közvetlenül az uniós jogból ered, azonban ennek hiányában semmi nem ösztönözné a tagállamokat, hogy határidőben teljesítsék kifizetéseiket. A magyar jogban a régi Art. 37. § (6) bekezdése hivatott biztosítani az adóalanyokat az adóhatóság eljárási késedelme esetén megillető reparációt. A bíróság ítéletének rendelkező része 3.) pontjában adott válasza erre a késedelemre és ezen késedelem esetén fizetendő kamatra vonatkozik.
[25] A késedelmi kamat nem a monetáris értékvesztés helyett van, hanem azonfelül, mivel eltérő időszakra vonatkozik. A monetáris értékvesztés az áfakamat eredeti bevalláshoz kapcsolódó felmerülése és 2017. február 13. napja közötti időszakra vonatkozik, és az uniós jogba ütköző szabály miatt a felperest ért joghátrány reparálására szolgál, míg a késedelmi kamat a 2017. február 13. napjától az áfakamat tényleges kiutalásáig az adóhatóság kiutalási késedelme miatti joghátrányt ellentételezi. Ezért a felperes részére 2017. február 13. napjától a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmi kamatot köteles fizetni az adóhatóság, amelynek alapja a piaci hitelkamatláb szerint kiszámított egyes áfakamatok összege.
[27] Elsődlegesen kifejtette, hogy a Bíróság által hozott döntés autentikus értelmezésére az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ez következik az EUMSZ 267. cikkéből is. A Bíróság által 2016/C 439/01. számon a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan kiadott ajánlás (a továbbiakban: Ajánlás) 1.) pontja, valamint 11.) pontja is ezt támasztja alá. Az előzetes döntéshozatali eljárás jellegéből, valamint a Bíróság Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletéből is az következik, hogy az eljáró bíró feladata a tagállami jogszabályi környezet felmérése és a kamatmérték megállapítása az egyenértékűség elvének vizsgálata mellett.
[28] Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Bíróság ítéletének értelmezését követően az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisíti, és megfelelő iránymutatást adva az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
[29] Az elsőfokú bíróság teljes mértékben - a teljes 2005. évre vonatkozó kamatigényen kívül - ítéletében elfogadva a felperes előkészítő iratában foglalt értelmezést állapította meg az áfakamat mértékét az MNB által közzétett piaci hitelkamatok közül a rövid lejáratú folyószámla-hitelkamat mértékének alkalmazásával, továbbá az áfakamaton túl a monetáris értékvesztést a KSH által közzétett inflációs rátával számítottan. Nem vizsgálta, hogy az MNB által közzétett adatbázisban vagy más adatbázisban van-e egyéb kamat, ami a Bíróság döntésében szereplő piaci kamatnak megfelel és alkalmazható, ezért az ítélet nem tartalmaz megfelelő indokolást arra, hogy miért épp a felperes előkészítő iratában szereplő kamat tekinthető piaci kamatnak. A felperesi előkészítő iratból kritika nélkül egyoldalúan emelte át ítéletébe a felperesi értelmezést, saját értelmezése és érvei kimunkálása nélkül. Nem indokolta meg, hogy miért a felperesi álláspont feleltethető meg a bíróság ítéletében foglaltaknak, különösen úgy, hogy a Bíróság ítélete nem is rendelkezik konkrét kamatmértékről. Nem végezte el tehát az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó interpretációt.
[30] Iratellenes a törvényszék ítéletének [51] pont harmadik mondatának utolsó fordulata, mivel az alperes kizárólag a felperes e körben végzett számításainak összegszerűségét, illetve annak számítási módját nem vitatta önmagában matematikailag. Azonban a monetáris értékvesztés jogalapját érdemben mindvégig vitatta.
[31] Az elsőfokú bíróság a Bíróság ítéletének téves értelmezése alapján állapította meg, hogy a felperest a kamatok tényleges megfizetéséig monetáris értékvesztés miatt további kamatok illetik meg. A Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügy ítélete 48-49.) pontjára hivatkozással leszögezte, hogy a nemzeti gyakorlat az ott foglalt két feltétel együttes fennállása esetén minősülhet jogszabálysértőnek. A Bíróság C-274/10. számú ítéletét megelőzően nem volt ismert, hogy a közösségi jogba ütközik az ezen a jogcímen történő áfa visszatartása, az emiatt keletkezett, az adóhatóságot terhelő kamatfizetési kötelezettség esedékessége az ítélet keltét megelőző időpont nem lehet. Nem vitatott, hogy a kamat alapjául szolgáló összegek meghatározása igazodik a felperes bevallási időszakaihoz, azonban nem lehet azt a következtetést levonni ebből, hogy az adóhatóságnak 2011. július 28. napját megelőzően ismertté vált kamatfizetési kötelezettsége ezt megelőzően több évre visszamenően az egyes bevallási időszakokhoz kapcsolódó esedékességgel keletkezett. A számítási mód egy változó összegű tőketartozás utáni kamatszámítás, mely a tőkeösszegek időszakonkénti változása miatt nem jelenti a kamat időszakonkénti esedékessé válását.
[32] A Módtv. a Bíróság C-274/10. számú ítéletének megfelelően módosította a vonatkozó áfa-visszaigénylés szabályait. Mivel a Módtv. hatálybalépésekor a felperes nem volt visszaigénylő pozícióban a megfizetettségi feltétel miatt görgetett áfája ezt megelőző időszakban volt, ennek okán a már módosított Áfa. tv. előírásai alapján 2011. október 20. napjáig ún. rendkívüli visszaigénylési kérelemmel nem élhetett, továbbá visszaigénylést sem tüntethetett fel a soron következő bevallásában. Az elsőfokú bíróság ítéletének [50.] pontja tévesen hivatkozik a Delphi-végzés 34.) pontjára, az idézett megállapítás a felperes ügyében folyt előzetes döntéshozatali eljárásban készült főtanácsnoki indítvány 77.) pontjában szerepel.
[33] A Mód.tv. előírása értelmében 2011. október 20. napjáig benyújtható bevallásnak minősülő rendkívüli visszaigénylési kérelem értelmezhető az önellenőrzési bevallásként. A felperesnek ugyan nem volt 2011. október 20. napján visszaigényelhető áfája, de emiatt nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe más adózókhoz képest. A hivatkozott bevalláshoz tartozó fizetési határidő az, amelyet a felperes 2016. december 30. napján benyújtott kérelme alapján megállapított kamatfizetési kötelezettség esetében is esedékesség időpontjaként figyelembe lehet venni. Ez az időpont 2011. december 5. napja.
[34] A Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú ítélete kimondja, hogy a kamatigényléséhez való jog a Mód.tv. hatálybalépésének a napján nyílt meg. Erre az esedékességre tekintettel nem értelmezhető az elsőfokú bíróság ítéletében az áfakamatok eredeti esedékességeitől a 2017. február 13. napjáig terjedő időszakra megállapított monetáris értékvesztés. Abból a körülményből, hogy a kamat esedékessége értelemszerűen a tőkeösszeggel történő elszámoláshoz igazodik, nem következhet olyan értelmezés, hogy a kamat után monetáris értékvesztés címén visszamenőlegesen külön tételként pluszkamat jár. A monetáris értékvesztés legfeljebb 2011. december 6-tól 2017. február 12-ig terjedő időszakra illetheti meg a felperest a Bíróság ítélete és a közösségi jog alapján.
[35] Másodlagosan a monetáris értékvesztés kapcsán kifejtette, hogy az kártérítés jellegű, a Bíróság ítéletének 49.) pontja szerint is veszteség megtérítését szolgálja, így az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ténylegesen milyen gazdasági teher, veszteség, azaz kár érte felperest az áfakamat rendelkezésre nem állása okán. A Ptk. és a bírói gyakorlat szerint a kár mértékére vonatkozó szabályokhoz a bekövetkezett kárra a jogsértő magatartás és a kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítási kötelezettséghez hasonlóan a közösségi jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károk vonatkozásában a tagállomokat terhelő kártérítésnek is arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral. Vizsgálni kell, hogy a kár elhárítása érdekében igénybe vette-e a rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget a felperes, főleg úgy, hogy 2016. december 30. napán nyújtott csak be kérelmet az áfakamatokra. A kártérítés jellegű ellentételezéseknél szükséges a kártérítés szempontjából releváns tények bizonyítása, ami a perben nem történt meg. Ez a kérdés semmiképpen sem tekinthető tisztán jogkérdésnek, ezért a bíróság megsértette a bizonyítási teherre, a bizonyítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó kötelezettségét, ítélete nem felel meg a bizonyítékok megjelölésére és mérlegelésére vonatkozó szabályoknak.
[36] A bíróság döntése alapján a jogalkotó a Magyarország 2021. évi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvénnyel módosította az új Art. 196. § (6) bekezdésében és 197. § (3) bekezdésében szabályozott kamatmértéket (jegybanki alapkamat 2% ponttal növelt mértékében megállapítva) és beiktatta az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó új Art. 274/G. §-át, amely szerint a módosításokat a folyamatban lévő és a végleges határozattal lezárt eljárásokban is alkalmazni kell. Ez a törvénymódosítás az ítélet meghozatalát követően 2020. július 15-én lépett hatályba. Az ügyben releváns törvénymódosítás bíróság általi mellőzése megerősíti, hogy az ítélet egészében, illetve koncepciójában is jogszabálysértő. Ez a módosítás a magyar állam iránymutatását közvetítette az egységes jogalkalmazói magatartás elősegítésére. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért az általa választott számítási mód felel meg a bíróság ítéletében foglaltaknak. Nem várta meg a jogszabály-módosítás hatálybalépését, ezért az ítélet ellentétes a nemzeti joggal, illetve nincs nemzeti jogszabályi alapja. A nemzeti jog félretétele kivételesen és csak akkor alkalmazható a bíróságok részéről, ha a jogalkotó a bíróság ítélete által teremtett jogalkotási kényszerre belátható időn belül nem reagál, azonban jelen esetben a bíróságnak tudomása volt a törvénymódosítási javaslatról. Az alperes per felfüggesztése iránti indítványát is jogszerűtlenül utasította el az elsőfokú bíróság, mivel az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgya a jelen perben is alkalmazandó jogszabályhelyek alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányult.
[37] Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.080/2021/6. számú ítéletére, miszerint a bíróság elsőként nem dönthet a kereseti kérelem módosítás alaposságáról, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonná el.
[38] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban való fenntartását kérte.
[40] A régi Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körben jogszabálysértő-e. A régi Pp. 275. § (1)-(4) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozatot a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Bizonyítás felvételének nincs helye.
[41] A Kúria hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem teljes körű, nem korlátlan, annak irányát és kereteit a felperes keresete jelöli ki, hiszen a rPp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság - a törvényi kivételektől eltekintve - a felperes kérelméhez kötve van. A bíróságnak arról kell állást foglalnia, hogy a közigazgatási határozat sérti-e vagy sem a keresetben megjelölt jogszabályi rendelkezést. A bíróság akkor hoz a keresetnek helyt adó ítéletet, ha a jogsértést megállapítja, csak ez esetben alkalmazhatja a különböző jogkövetkezményeket.
[42] Az elsőfokú peres eljárás alatt hozta meg a Bíróság a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben ítéletét, amelyre figyelemmel a jogalkotó később módosította az új Art. kamatelszámolásra vonatkozó szabályait. A Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 109. §-ával beiktatott, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 274/G. §-a, amely szerint az áfakamat összege a mindenkori jegybanki alapkamat 2% ponttal növelt mértékével egyezik meg és az áfakamat után az Art. 37. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani a késedelmi kamatot. A módosítás az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követő időponttól - 2020. július 15. napjától - hatályos. Arra az elsőfokú bíróság eljárása alatt alperes a 10856/11. számú módosító javaslatként hivatkozott.
[43] Ugyan e jogszabály-módosítás az ítélet kihirdetésének időpontjáig nem lépett hatályba, azonban a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítélet az elsőfokú peres eljárás alatt került meghozatalra, amely alapján - az elsőfokú bíróság felhívására - a felperes kereseti kérelmét a Bíróság döntéséhez igazította, módosította.
[44] Az elsőfokú bíróság ítéletében nem csupán az eredeti kereseti kérelem tárgyában, hanem a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletet követően előterjesztett felperesi kérelemről döntött. A bíróság azonban a fentiekben már kifejtettek szerint csak és kizárólag a kereseti kérelem keretei között és az alperesi határozatban foglaltak alapján dönthet a keresetről, olyan indokok és kérelmek alapján, amelyek abban nem szerepelnek, nem foglalhat állást annak jogszerűségéről. Emiatt tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Bíróság ítéletére figyelemmel elemezte a felperesnek a per folyamán előterjesztett, a többletigényre (pl. monetáris értékvesztés) vonatozó kérelmeit.
[45] Az elsőfokú bíróság részéről a helyes megoldás az lett volna, ha a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletre, valamint a megváltozott felperesi kereseti kérelemre tekintettel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a teljes, most már megváltoztatott kérelem elbírálását írja elő a hatóság számára. Ugyanis azzal, hogy elbírálta a módosított felperesi keresetet, megfosztotta az adóhatóságot is attól, hogy álláspontját részletesen, jogszabályokkal alátámasztva kifejtve, e kérelem vonatkozásában is határozatot hozzon, de csorbította a felperes jogorvoslathoz való jogát is, hiszen az elsőfokú bíróság volt az az első fórum, amely a megváltoztatott kérelemről elsőként döntött. Ezzel átvette a hatóság feladatát, hatáskörét túllépte.
[46] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezte, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az alperes határozatában foglalt 28 886 000 Ft kamatot meghaladóan hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[47] Az új eljárásban az adóhatóság a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletben írtak és a már időközben hatályba lépett jogszabályi rendelkezések alapján köteles állást foglalni a felperes perben módosított kérelméről.
(Kúria Kfv.I.35.119/2021.)
Az ügy száma: Kfv.I.35.119/2021/5.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter tanácselnök
Dr. Demjén Péter előadó bíró
Dr. Stefancsik Márta bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Maklári Ügyvédi Iroda
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Nyitrai Szilvia kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat elleni közigazgatási per
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Törvényszék 2020. június 23. napján kelt 1.K.700.603/2020/15. számú ítélete
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 350.000 (azaz háromszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] Az elsőfokú adóhatóság 2200653627 számú határozatában 62.370.000 Ft késedelmi kamat, valamint e kamat után 2011. december 5. napjától annak kiutalásáig további késedelmi kamat kiutalása iránti kérelemnek részben helyt adott, és elrendelte 28.701.000 Ft kamat jóváírását és kiutalását, egyben a kamat utáni késedelmi kamat megállapítása és kiutalása iránti kérelmet elutasította.
[3] A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezést terjesztett elő, kérve annak megváltoztatását akként, hogy alperes a 2005. év tekintetében hagyja jóvá a felperes kamatigényét, a kamatos kamat iránti igényét pedig úgy teljesítse, hogy elsődlegesen a kamat eredeti esedékességétől, másodlagosan 2011. december 5. napjától a tényleges kiutalásig számítsa fel a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegben. 2017. június 1. napján postára adott fellebbezés kiegészítésében a korábban előadottakon túl az áfa kamat kiutalására irányuló kérelme előterjesztését követő 30. naptól számítottan az áfa kamat tényleges kiutalásának napjáig terjedő időszakra - beleértve az ügyintézési határidőt is - a régi Art. 37. § (6) bekezdése alapján késedelmi kamat kiutalását kérte. A kérelem nem teljesítése esetére másodlagosan kérte ezen időszak vonatkozásában a késedelmi kamat kiutalását az ügyintézési határidő figyelmen kívül hagyásával.
[4] Az alperes a 2017. június 19. napján kelt 2235060278 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy 28.701.000 Ft kamat jóváírása és kiutalása helyett 28.886.000 Ft kamat jóváírását és kiutalását rendelte el. Indokolása szerint a felperes kamatigényét elévülési időn belül (2016. december 30. napján) nyújtotta be. A pénzügyi rendezettségi feltétel miatt vissza nem térített áfa esetében a felepres csak annyi kamatot érvényesíthet, amennyi arra a visszatartott áfára jut, amelynek visszaigénylési joga - figyelemmel a régi Art. 164. § (1) bekezdésében lévő elévülési szabályra - 2011. évtől visszafelé számolva az 5. naptári év első napján (2006. január 1.) vagy azt követően nyílt volna meg a megfizetettségi feltétel hiányában. A felperes esetében a megfizetettségi feltételek hiányában a visszaigénylés joga ezen időszakon belül legelőször a 2005. december hónapról, mint áfa megállapítási időszakról benyújtott bevallás benyújtásával nyílt volna meg, ezért jogszerű az elsőfokú adóhatóság határozata a tekintetben, hogy a felperes kérelmével megegyezően, 2005. december hónaptól 2006. október hónapig vette figyelembe a kamatfelszámítási időszakot.
[5] A felperes fellebbezésében rögzítettek megalapozottak a tekintetben, hogy a 2005-ös adóévben a havi és negyedéves bevallók esetén van olyan időszak, amelyre nem lehetett kamatot érvényesíteni. Az elévülés, mint jogintézmény célja ugyanakkor éppen az, hogy az igények érvényesítését időben korlátozza. Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú ítéletére. A legfőbb bírói fórum arra az álláspontra helyezkedett, hogy mind tárgyban, mind jogalapban leginkább hasonló szabályt a régi Art.124/C-D. §-ai, konkrétan a 124/D. § (3) bekezdése tartalmaz, amely alapján az adózót egyszeres jegybanki kamat illeti meg. A kamatfelszámítás bevalláshoz kötött, mivel csak olyan időszak vonatkozásában jogosult azt az adózó igényelni, amely alatt a bevallásában beállította a pénzügyileg nem rendezett áfát.
[6] A kamatfelszámítás kezdő időpontja az adott bevallási határidő utolsó napját követő nap, vagy ha későbbi érkezésű a bevallás akkor a beérkezést követő nap, vége a következő bevallási határidő utolsó napja. Amikor az adózó az önellenőrzéssel az alapbevallásban szereplő pénzügyileg nem rendezett beszerzésre jutó áfa összegét vagy a következő időszakra átvihető követelés összegét csökkentette, az adóhatóság az önellenőrzésben szereplő összeget vette figyelembe az alapbevallás eredeti esedékességétől számítva. Amikor azonban az adózó a javára önellenőrzött (tehát növelte a következő időszakra átvihető követelés összegét) azt nem vette figyelembe, így az elsőfokú adóhatóság a kamat alapjául szolgáló időszak és az annak alapjául szolgáló összeg meghatározása tekintetében nem megfelelően számolta ki az az után járó egyszeres kamat összegét. Ezért a határozat megváltoztatása vált szükségessé.
[7] A felperes kamatos kamat iránti kérelmével kapcsolatban előadta, hogy a hivatkozott kúriai ítélet szerint a jogi alapja az adóhatóság mulasztása, amely abban nyilvánul meg, hogy a hatóság elmulasztotta kiutalni az adózó részére a visszatartott áfán felül az azután járó egyszeres kamatösszeget. Ebben az esetben az adózó a régi Art. 37. § (6) bekezdésében meghatározott, kétszeres jegybanki kamatra jogosult. De nem minősül az adóhatóság mulasztásának az, ha az adózó nem terjesztett elő rendkívüli visszaigénylési kérelmet az áfa kiutalása iránt, hanem a rá vonatkozó szabályok szerint azt a későbbi bevallásában fizetendő adót csökkentő tételként elszámolta, vagy visszaigényelte. Az áfa visszaigénylési szabály közösségi jogba ütközésének megállapítását követően meghozott 2011. szeptember 27. napjától hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény jogharmonizációs módosításáról és az adó-visszaigénylés különös eljárási szabályairól szóló 2011. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (1) bekezdése szerint ugyanis a visszaigénylésnek két módja volt, az adózó vagy egy, az erre a célra rendszeresített kérelmet nyújtott be 2011. október 20. napjáig, vagy a soron következő bevallásában érvényesítette. A felperes rendkívüli visszaigénylési kérelmet nem nyújtott be, továbbá visszaigénylést sem tüntetett fel a soron következő bevallásában. Amennyiben a felperes a pénzügyileg nem rendezett beszerzésre jutó áfát a bevallásában fizetendő adót csökkentő tételként számolta el, vagy 2011. október 20. napjáig már nem volt jogosult ilyen áfát visszaigényelni, ebben az esetben az adóhatóságot mulasztás nem terheli, mivel nincs olyan kiutalási határidő, amelyet az adóhatóság elmulasztott volna.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A felperes keresetének összegszerűségét és annak számítási módját nem vitatta, azonban álláspontja szerint jelen ügyben a határozata indokolásában foglaltakat kell figyelembe venni.
[10] Az elsőfokú bíróság a jelen ügyben a per tárgyalását ugyanezen bíróság előtt másik ügyben kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig felfüggesztette. A Bíróság a C-13/18. és C-126/18. számú egyesített ügyekben 2020. április 23. napján hozott ítéletet, majd az elsőfokú bíróság felhívta a feleket, hogy a Bíróság ítéletében foglaltakra figyelemmel tegyenek konkrét javaslatot a kamatmérték megállapításának módjára, annak elvére, valamint a konkrét számítást pontosan mutassák be.
[11] A felperes kifejtette, hogy az áfa-kamat összegét a közösségi jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki az alperes. Az egyes áfa-kamatok összegének meghatározásakor kizárt, hogy a régi Art. 124/C-D. §-ainak rendelkezéseit alkalmazza az alperes, mivel a jegybanki alapkamat egyszerese túl alacsony kamatmérték és az nem éri el a Bíróság által mércéül állított piaci hitelkamat összegét. Az alperesnek az egyes bevallási időszakokra eső áfa-kamatok összegének meghatározásakor a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerint a jegybanki alapkamat kétszeresével kell számolnia. Mivel az alperes 28.885.947 Ft-ot már kiutalt a felperesnek, így felperest még 28.885.947 Ft megilleti. Amennyiben a bíróság a kétszeres jegybanki alapkamat mértékét nem tartja megalapozottnak, úgy az MNB által közzétett piaci hitelkamatok mértékének alkalmazásával kérte kiszámítani az áfa-kamat összegét, amely az alperes által kiutalton túl 9.305.872 Ft kifizetését jelenti.
[12] Monetáris értékvesztésként is jár kamat a felepres részére a bíróság döntése alapján az egyes bevallási időszakok szerinti eredeti esedékességtől, 2017. február 13-ig terjedő időtartamban. Ez a pénzügyi veszteségért jár, amit a pénzeszköz (áfa-kamat) határidőben rendelkezésre nem állása miatt a felperes elszenvedett. A monetáris értékvesztés maga az infláció. A kétszeres jegybanki alapkamat alapul vételével ez az összeg 20.868.386 Ft, a piaci kamat alapul vételével pedig 13.807.471 Ft.
[13] Hivatkozott arra a felperes, hogy a 2005. évre vonatkozó áfa-kamat és késedelmi kamat igényét az alperes elévülésre hivatkozással elutasította. A Bíróság ítéletében nem állapította meg, hogy ne járna kamat a teljes 2005. évre, ezért kérte a 2005. évre vonatkozó bevallási időszakok tekintetében is áfa-kamat, monetáris értékvesztés és késedelmi kamat megállapítását. Leszögezte, a késedelmi kamat a 2016. december 30. napján benyújtott kérelmükhöz képest állapítható meg, amely a 45 napos kiutalási határidőt is figyelembe veszi (2016. december 30. + 45 nap kiutalási határidő) és 2017. február 13-tól az áfa-kamat tényleges kiutalásáig az alperes kiutalási (eljárási) késedelme miatti joghátrányt ellentételezi. A Bíróság az alperes által kiutalt egyszeres jegybanki alapkamat helyett a kétszeres jegybanki, de legalább a piaci kamattal számolt áfa-kamat fizetését írja elő, így az alperes a ki nem utalt rész tekintetében késedelembe esett, így annak kiutalásáig további késedelmi kamatot kell fizetnie. A késedelmi kamat kétszeres jegybanki alapkamattal számított áfa-kamat esetén 1.391.147 Ft, piaci kamattal számolva 448.170 Ft 2020. május 31. napján történő feltételezett kifizetés esetére számolva. Leszögezte, hogy a késedelmi kamat mértéke a régi Art. 37. § (6) bekezdésében meghatározott mérték, alapja az egyes áfa-kamatok összege (ami a jegybanki alapkamat kétszerese, de nem kevesebb, mint az MNB által közzétett piaci kamatláb).
[14] Az alperes nyilatkozatában kifejtette, hogy a bíróság az ítéletében nem rögzített konkrét alkalmazandó kamatmértéket, illetve annak megállapítását a kérdést előterjesztő bíróságok feladataként jelölte meg, ezért a kamatmértéket nem áll módjában megállapítani, mivel ahhoz először a bíróság által hozott döntés autentikus értelmezésére van szükség.
[15] A felperes így végleges keresetében a jogerős határozat megváltatását kérte a bíróságtól akként, hogy az alperes határozatában foglalt 28.886.000 Ft kamatot meghaladóan 23.113.343 Ft kamat és ezen összegből 9.305.872 Ft után 2017. február 13. napjától a kifizetés napjáig a késedelem minden naptári napja után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd részével megegyező mértékű késedelmi kamat jóváírását és kiutalását rendelje el. A 23.113.343 Ft-os összeg akként jött ki, hogy az áfa-kamatot pénzpiaci hitelkamattal kell számolni, amelynek többlet összege az egyszeres jegybanki alapkamathoz képest 9.305.872 Ft és ehhez kell hozzá adni a monetáris értékvesztést (inflációt), amelynek összege 13.807.471 Ft. A felperes jelen ügyben nem nyújtott be rendkívüli visszaigénylési kérelmet, ezért a többlet áfa-kamat után a késedelmi kamatot 2017. február 13. napjától kell számítani.
[17] Az ítélet indokolása szerint az alperes eljárása a Bíróság ítélete alapján több ponton uniós jogba ütközik: egyrészt az áfa-kamat összegét az uniós jog által elvárt mértéknél alacsonyabb összegben számította ki, másrészt jogsértő módon nem ellentételezte az egyes áfakamatok eredeti esedékességei és 2017. február 13. napja közötti időtartamban azt a pénzügyi veszteséget (eróziót), amit a pénzeszköz (áfa-kamat) határidőben rendelkezésre nem állása miatt az adózó elszenvedett, harmadrészt annak ellenére, hogy a felperest jogosan megillető emelt összegű áfa-kamatot, vagyis az áfa-kamat különbözetet a felperes nem kapta meg, a 2016. december 30. napján határidőben benyújtott kérelem késedelmes ügyintézésére tekintettel késedelmi kamatot nem állapított meg.
[18] Az áfa-kamat kapcsán kifejtette, hogy az áfa-kamat számítási időszaka nem képezte vita tárgyát, kizárólag annak mértéke. A bíróság ítéletének [49] pontjában foglaltak alapján kizárt, hogy az adóhatóság a régi Art. 124/C-D. §-ai rendelkezéseit alkalmazza, mert az ott szereplő jegybanki alapkamat egyszerese, mint kamatmérték túl alacsony és nem éri el a bíróság által minimumként állított piaci hitelkamat összegét. Értelmezése szerint csak bevallási időszaktól bevallási időszakig kerül az áfa-kamat kiszámításra, ami jellemzően 1-3 hónap, így egyértelműen rövid lejáratú hitelkamatot kell választani. Az egyes bevallási időszakokra eső áfa-kamatok összegét a MNB által közzétett piaci átlag hitelkamatok mértékének alkalmazásával kell kiszámítani. E kamatok évesített kamatok, azaz azoknak az 365-öd része esik egy napra.
[19] A monetáris értékvesztés kapcsán leszögezte, hogy a ki nem egyenlített beszerzések miatt továbbgörgetett áfát tartalmazó bevallási időszakok eredeti esedékességeitől, vagy az áfa-kamatok eredeti esedékességeitől a 2017. február 13. napjáig terjedő időszakra az adóhatóság egyáltalán nem számolt semmilyen ellentételezést. Az adóhatóság ezen gyakorlatát a Bíróság uniós jogba ütközőnek minősítette. Ezt tartalmazza a Bíróság ítéletének 51.) pontja, és a rendelkező rész 1.) pontja. A monetáris értékvesztés számításának a kezdő napja mindig az egyes, továbbgörgetett adót tartalmazó bevallásokra vonatkozó áfa-kamat esedékességét követő nap, a záró időpontja pedig 2017. február 13. napja, a tagállami késedelem beállta. Az áfa-kamatot mindig csak egyetlen időszakra kell kiszámítani, a monetáris értékvesztést is időszakonként, minden időszak tekintetében az áfa-kamat eredeti felmerülésétől 2017. február 13. napjáig kell kiszámolni. A monetáris értékvesztés számításának alapja mindig az adott egyes időszaki áfa-kamat. A monetáris értékvesztést a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett inflációs rátával kell kiszámolni.
[20] Levezette, hogy az előzetes döntéshozatali eljárással érintett két ügy felperese a Sole-Mizo és Dalmandi esetében azért kell eltérő időpontig számolni a monetáris értékvesztést és következik utána eltérő időponttól a késedelmi kamatszámítási időszak, mert a Bíróság által is megerősítetten, a két ügy a kérelem beadásának időpontja tekintetében különbözik egymástól. A felperes a Dalmandi esethez hasonlóan nem 2011-ben (a rendkívüli visszatérítési kérelem benyújtásakor), hanem csak 2016 december végén adott be kérelmet, ezért a tagállami késedelem csak ekkortól (hozzászámolva a 45 napos kiutalási határidőt) áll fenn. Ez viszont nem jelenti azt, hogy helyes az az adóhatósági gyakorlat, amely az eredeti bevalláshoz kötődő áfa-kamat eredeti esedékessége és a tagállami késedelem beállta között nem ellensúlyozza azt a pénzügyi értékvesztést, amit az adott pénzösszeg (az áfa-kamat) rendelkezésre nem állása okoz. Erre az időszakra az adóhatóságnak monetáris értékvesztés címén kell ellentételezést utalni a felperesnek. A Bíróság ítélete alapján egyértelműen az áfa-kamaton felül jár.
[21] Az áfakamat és a monetáris értékvesztés eltérő időszakokra vonatkozóan ellentételezi az adózó által elszenvedett veszteséget. Az áfa-kamat egyetlen bevallási időszakra, esedékességtől a következő bevallás esedékességéig, míg a monetáris értékvesztés az azt követő időszakra egészen 2017. február 13. napjáig, a tagállami késedelem beálltáig, ahonnan pedig késedelmi kamat jár. A monetáris értékvesztést a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett inflációs rátával kell kiszámolni. Monetáris értékvesztés címén ellentételezést egyáltalán nem állapított meg az adóhatóság, így a monetáris értékvesztés teljes összegével tartozik.
[22] A bíróság ítélete rögzítette, hogy a késedelmi kamat a tagállami adóhatóság eljárási késedelme esetén jár. A felek között nem volt vitatott, hogy a késedelmi kamat alapja a határidőben ki nem utalt áfa-kamat összege. A felperes a perbeli ügyben a Bíróság ítéletében taglalt Dalmandi esettel azonosan 2011. október 20. napján nem nyújtott be ún. rendkívüli visszatérítési kérelmet, ezért a tagállami késedelem kizárólag a 2016. december 30. napján benyújtott kérelemhez képest állapítható meg. Mivel azonban a magyar jogban a kiutalási határidő a kérelem benyújtásától számított 45. nap volt, így 2017. február 13. napjától esett késedelembe, innen számolandó a késedelmi kamat.
[23] A Bíróság ítélete megerősíti azt az adóhatósági értelmezést, mely szerint nem ütközik uniós jogba a tagállami késedelem esetén járó késedelmi kamatot külön kérelemhez kötni és azt a gyakorlatot is, amely szerint nem azonnal a kérelem benyújtásától, hanem a tagállami kiutalási határidő elteltétől számolja a késedelmi kamatot (a Bíróság ítélete rendelkező részének 3.) pontja). Mivel azonban a bíróság az adóhatóság által jóváhagyott és kiutalt egyszeres jegybanki alapkamat helyett a pénzpiaci hitelkamattal számolt áfa-kamat fizetését írja elő, az adóhatóság a ki nem utalt rész tekintetében késedelembe esett, így annak kiutalásáig a kérelem benyújtásától, 2017. február 13. napjától a további késedelmi kamatot kell fizetnie. A felperest tehát 2017. február 13. napjától számítottan, annak kiutalásáig a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmi kamat illeti meg a bíróság ítélete alapján utalandó áfa-kamat, mint alap tekintetében.
[24] A záró időpontot nem határozhatta meg, mivel még nem ismert a kifizetés tényleges időpontja. A bíróság ítélete eltérően kezeli azokat a kamatokat, illetve ellentételezéseket, amelyeket az uniós jog megsértése miatt kell az adott tagállamnak fizetnie az adóalany részére (áfa-kamat és monetáris értékvesztés) azoktól, amelyeket az adóhatóság eljárási (ügyintézési) késedelem miatt tartozik fizetni. Ez utóbbi az eljárási késedelem miatti kamat nem közvetlenül az uniós jogból ered, azonban ennek hiányában semmi nem ösztönözné a tagállamokat, hogy határidőben teljesítsék kifizetéseiket. A magyar jogban a régi Art. 37. § (6) bekezdése hivatott biztosítani az adóalanyokat az adóhatóság eljárási késedelme esetén megillető reparációt. A bíróság ítéletének rendelkező része 3.) pontjában adott válasza erre a késedelemre és ezen késedelem esetén fizetendő kamatra vonatkozik.
[25] A késedelmi kamat nem a monetáris értékvesztés helyett van, hanem azon felül, mivel eltérő időszakra vonatkozik. A monetáris értékvesztés az áfa-kamat eredeti bevalláshoz kapcsolódó felmerülése és 2017. február 13. napja közötti időszakra vonatkozik, és az uniós jogba ütköző szabály miatt a felperest ért joghátrány reparálására szolgál, míg a késedelmi kamat a 2017. február 13. napjától az áfa-kamat tényleges kiutalásáig az adóhatóság kiutalási késedelme miatti joghátrányt ellentételezi. Ezért a felperes részére 2017. február 13. napjától a régi Art. 37. § (6) bekezdése szerinti késedelmi kamatot köteles fizetni az adóhatóság, amelynek alapja a piaci hitelkamatláb szerint kiszámított egyes áfa-kamatok összege.
[27] Elsődlegesen kifejtette, hogy a Bíróság által hozott döntés autentikus értelmezésére az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel. Ez következik az EUMSZ 267. cikkéből is. A Bíróság által 2016/C 439/01. számon a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan kiadott ajánlás (a továbbiakban: Ajánlás) 1.) pontja, valamint 11.) pontja is ezt támasztja alá. Az előzetes döntéshozatali eljárás jellegéből, valamint a Bíróság Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletéből is az következik, hogy az eljáró bíró feladata a tagállami jogszabályi környezet felmérése és a kamatmérték megállapítása az egyenértékűség elvének vizsgálata mellett.
[28] Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Bíróság ítéletének értelmezését követően az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisíti, és megfelelő iránymutatást adva az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
[29] Az elsőfokú bíróság teljes mértékben - a teljes 2005. évre vonatkozó kamatigényen kívül - ítéletében elfogadva a felperes előkészítő iratában foglalt értelmezést állapította meg az áfa-kamat mértékét az MNB által közzétett piaci hitelkamatok közül a rövid lejáratú folyószámla hitelkamat mértékének alkalmazásával, továbbá az áfakamaton túl a monetáris értékvesztést a KSH által közzétett inflációs rátával számítottan. Nem vizsgálta, hogy az MNB által közzétett adatbázisban vagy más adatbázisban van-e egyéb kamat, ami a Bíróság döntésében szereplő piaci kamatnak megfelel és alkalmazható, ezért az ítélet nem tartalmaz megfelelő indokolást arra, hogy miért épp a felperes előkészítő iratában szereplő kamat tekinthető piaci kamatnak. A felperesi előkészítő iratból kritika nélkül egyoldalúan emelte át ítéletébe a felperesi értelmezést, saját értelmezése és érvei kimunkálása nélkül. Nem indokolta meg, hogy miért a felperesi álláspont feleltethető meg a bíróság ítéletében foglaltaknak, különösen úgy, hogy a Bíróság ítélete nem is rendelkezik konkrét kamatmértékről. Nem végezte el tehát az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó interpretációt.
[30] Iratellenes a törvényszék ítéletének [51] pont harmadik mondatának utolsó fordulata, mivel az alperes kizárólag a felperes e körben végzett számításainak összegszerűségét, illetve annak számítási módját nem vitatta önmagában matematikailag. Azonban a monetáris értékvesztés jogalapját érdemben mindvégig vitatta.
[31] Az elsőfokú bíróság a Bíróság ítéletének téves értelmezése alapján állapította meg, hogy a felperest a kamatok tényleges megfizetéséig monetáris értékvesztés miatt további kamatok illetik meg. A Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügy ítélete 48-49.) pontjára hivatkozással leszögezte, hogy a nemzeti gyakorlat az ott foglalt két feltétel együttes fennállása esetén minősülhet jogszabálysértőnek. A Bíróság C-274/10. számú ítéletét megelőzően nem volt ismert, hogy a közösségi jogba ütközik az ezen a jogcímen történő áfa visszatartása, az emiatt keletkezett, az adóhatóságot terhelő kamatfizetési kötelezettség esedékessége az ítélet keltét megelőző időpont nem lehet. Nem vitatott, hogy a kamat alapjául szolgáló összegek meghatározása igazodik a felperes bevallási időszakaihoz, azonban nem lehet azt a következtetést levonni ebből, hogy az adóhatóságnak 2011. július 28. napját megelőzően ismertté vált kamatfizetési kötelezettsége ezt megelőzően több évre visszamenően az egyes bevallási időszakokhoz kapcsolódó esedékességgel keletkezett. A számítási mód egy változó összegű tőketartozás utáni kamatszámítás, mely a tőkeösszegek időszakonkénti változása miatt nem jelenti a kamat időszakonkénti esedékessé válását.
[32] A Módtv. a Bíróság C-274/10. számú ítéletének megfelelően módosította a vonatkozó áfavisszaigénylés szabályait. Mivel a Módtv. hatályba lépésekor a felperes nem volt visszaigénylő pozícióban a megfizetettségi feltétel miatt görgetett áfája ezt megelőző időszakban volt, ennek okán a már módosított Áfa tv. előírásai alapján 2011. október 20. napjáig ún. rendkívüli visszaigénylési kérelemmel nem élhetett, továbbá visszaigénylést sem tüntethetett fel a soron következő bevallásában. Az elsőfokú bíróság ítéletének [50.] pontja tévesen hivatkozik a Delphi-végzés 34.) pontjára, az idézett megállapítás a felperes ügyében folyt előzetes döntéshozatali eljárásban készült főtanácsnoki indítvány 77.) pontjában szerepel.
[33] A Mód.tv. előírása értelmében 2011. október 20. napjáig benyújtható bevallásnak minősülő rendkívüli visszaigénylési kérelem értelmezhető az önellenőrzési bevallásként. A felperesnek ugyan nem volt 2011. okbóer 20. napján visszaigényelhető áfája, de emiatt nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe más adózókhoz képest. A hivatkozott bevalláshoz tartozó fizetési határidő az, amelyet a felperes 2016. december 30. napján benyújtott kérelme alapján megállapított kamatfizetési kötelezettség esetében is esedékesség időpontjaként figyelembe lehet venni. Ez az időpont 2011. december 5. napja.
[34] A Kúria Kfv.I.35.472/2016/5. számú ítélete kimondja, hogy a kamatigényléséhez való jog a Mód.tv. hatályba lépésének a napján nyílt meg. Erre az esedékességre tekintettel nem értelmezhető az elsőfokú bíróság ítéletében az áfa-kamatok eredeti esedékességeitől a 2017. február 13. napjáig terjedő időszakra megállapított monetáris értékvesztés. Abból a körülményről, hogy a kamat esedékessége értelemszerűen a tőkeösszeggel történő elszámoláshoz igazodik, nem következhet olyan értelmezés, hogy a kamat után monetáris értékvesztés címén visszamenőlegesen külön tételként plusz kamat jár. A monetáris értékvesztés legfeljebb 2011. december 6-tól 2017. február 12-ig terjedő időszakra illetheti meg a felperest a Bíróság ítélete és a közösségi jog alapján.
[35] Másodlagosan a monetáris értékvesztés kapcsán kifejtette, hogy az kártérítés jellegű, a Bíróság ítéletének 49.) pontja szerint is veszteség megtérítését szolgálja, így az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ténylegesen milyen gazdasági teher, veszteség, azaz kár érte felperest az áfakamat rendelkezésre nem állása okán. A Ptk. és a bírói gyakorlat szerint a kár mértékére vonatkozó szabályokhoz a bekövetkezett kárra a jogsértő magatartás és a kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítási kötelezettséghez hasonlóan a közösségi jog megsértésével a magánszemélyeknek okozott károk vonatkozásában a tagállomokat terhelő kártérítésnek is arányosnak kell lennie az elszenvedett kárral. Vizsgálni kell, hogy a kár elhárítása érdekében igénybe vette-e a rendelkezésre álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget a felperes, főleg úgy, hogy 2016. december 30. napán nyújtott csak be kérelmet az áfa-kamatokra. A kártérítés jellegű ellentételezéseknél szükséges a kártérítés szempontjából releváns tények bizonyítása, ami a perben nem történt meg. Ez a kérdés semmiképpen sem tekinthető tisztán jogkérdésnek, ezért a bíróság megsértette a bizonyítási teherre, a bizonyítással kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó kötelezettségét, ítélete nem felel meg a bizonyítékok megjelölésére és mérlegelésére vonatkozó szabályoknak.
[36] A bíróság döntése alapján a jogalkotó a Magyarország 2021. évi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvénnyel módosította az új Art. 196. § (6) bekezdésében és 197. § (3) bekezdésében szabályozott kamatmértéket (jegybanki alapkamat 2% ponttal növelt mértékében megállapítva) és beiktatta az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó új Art. 274/G. §-át, amely szerint a módosításokat a folyamatban lévő és a végleges határozattal lezárt eljárásokban is alkalmazni kell. Ez a törvénymódosítás az ítélet meghozatalát követően 2020. július 15-én lépett hatályba. Az ügyben releváns törvénymódosítás bíróság általi mellőzése megerősíti, hogy az ítélet egészében, illetve koncepciójában is jogszabálysértő. Ez a módosítás a Magyar Állam iránymutatását közvetítette az egységes jogalkalmazói magatartás elősegítésére. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért az általa választott számítási mód felel meg a bíróság ítéletében foglaltaknak. Nem várta meg a jogszabálymódosítás hatályba lépését, ezért az ítélet ellentétes a nemzeti joggal, illetve nincs nemzeti jogszabályi alapja. A nemzeti jog félretétele kivételesen és csak akkor alkalmazható a bíróságok részéről, ha a jogalkotó a bíróság ítélete által teremtett jogalkotási kényszerre belátható időn belül nem reagál, azonban jelen esetben a bíróságnak tudomása volt a törvénymódosítási javaslatról. Az alperes per felfüggesztése iránti indítványát is jogszerűtlenül utasította el az elsőfokú bíróság, mivel az Alkotmánybíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgya a jelen perben is alkalmazandó jogszabályhelyek Alaptörvény ellenességének vizsgálatára irányult.
[37] Hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.080/2021/6. számú ítéletére, miszerint a bíróság elsőként nem dönthet a kereseti kérelem módosítás alaposságáról, mert ezzel a hatóság hatáskörét vonná el.
[38] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályban való fenntartását kérte.
[40] A régi Pp. 271. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt körben jogszabálysértő-e. A régi Pp. 275. § (1)-(4) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozatot a rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Bizonyítás felvételének nincs helye.
[41] A Kúria hangsúlyozza, hogy a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata nem teljes körű, nem korlátlan, annak irányát és kereteit a felperes keresete jelöli ki, hiszen a Pp. 3. § (2) bekezdése értelmében a bíróság - a törvényi kivételektől eltekintve - a felperes kérelméhez kötve van. A bíróságnak arról kell állást foglalnia, hogy a közigazgatási határozat sérti-e vagy sem a keresetben megjelölt jogszabályi rendelkezést. A bíróság akkor hoz a keresetnek helyt adó ítéletet, ha a jogsértést megállapítja, csak ez esetben alkalmazhatja a különböző jogkövetkezményeket.
[42] Az elsőfokú peres eljárás alatt hozta meg a Bíróság a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben ítéletét, amelyre figyelemmel a jogalkotó később módosította az új Art. kamatelszámolásra vonatkozó szabályait. A Magyarország 2021. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló 2020. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 109. §-ával beiktatott, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 274/G. §-a, amely szerint az áfakamat összege a mindenkori jegybanki alapkamat 2% ponttal növelt mértékével egyezik meg és az áfakamat után az Art. 37. § (6) bekezdésének alkalmazásával kell megállapítani a késedelmi kamatot. A módosítás az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követő időponttól - 2020. július 15. napjától - hatályos. Arra az elsőfokú bíróság eljárása alatt alperes a 10856/11. számú módosító javaslatként hivatkozott.
[43] Ugyan e jogszabálymódosítás az ítélet kihirdetésének időpontjáig nem lépett hatályba, azonban a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítélet az elsőfokú peres eljárás alatt került meghozatalra, amely alapján - az elsőfokú bíróság felhívására - a felperes kereseti kérelmét a Bíróság döntéséhez igazította, módosította.
[44] Az elsőfokú bíróság ítéletében nem csupán az eredeti kereseti kérelem tárgyában, hanem a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletet követően előterjesztett felperesi kérelemről döntött. A bíróság azonban a fentiekben már kifejtettek szerint csak és kizárólag a kereseti kérelem keretei között és az alperesi határozatban foglaltak alapján dönthet a keresetről, olyan indokok és kérelmek alapján, amelyek abban nem szerepelnek, nem foglalhat állást annak jogszerűségéről. Emiatt tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Bíróság ítéletére figyelemmel elemezte a felperesnek a per folyamán előterjesztett, a többletigényre (pl. monetáris értékvesztés) vonatozó kérelmeit.
[45] Az elsőfokú bíróság részéről a helyes megoldás az lett volna, ha a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletre, valamint a megváltozott felperesi kereseti kérelemre tekintettel az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a teljes, most már megváltoztatott kérelem elbírálását írja elő a hatóság számára. Ugyanis azzal, hogy elbírálta a módosított felperesi keresetet, megfosztotta az adóhatóságot is attól, hogy álláspontját részletesen, jogszabályokkal alátámasztva kifejtve, e kérelem vonatkozásában is határozatot hozzon, de csorbította a felperes jogorvoslathoz való jogát is, hiszen az elsőfokú bíróság volt az az első fórum, amely a megváltoztatott kérelemről elsőként döntött. Ezzel átvette a hatóság feladatát, hatáskörét túllépte.
[46] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján teljes egészében hatályon kívül helyezte, továbbá az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az alperes határozatában foglalt 28.886.000 Ft kamatot meghaladóan hatályon kívül helyezte, az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[47] Az új eljárásban az adóhatóság a Sole-Mizo és Dalmandi egyesített ügyben hozott ítéletben írtak és a már időközben hatályba lépett jogszabályi rendelkezések alapján köteles állást foglalni a felperes perben módosított kérelméről.
[50] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a 32/2003. (VIII.22.) IM rendeletben foglaltak alapján elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére a felperes részére.
[51] A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[52] A Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.