BH 2021.10.296

A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt keresőtevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időnek a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 18. § (2b) bekezdés, 22/A. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyának fennállása alatt 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig rokkantsági nyugdíjban, 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig rehabilitációs járadékban részesült. A fenti időszakban a felperes nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett, amely a közalkalmazotti illetményéből levonásra és befizetésre került.
[2] A felperes által kezdeményezett adategyeztetési eljárás során a másodfokú hatóság a 2018. január 15. napján kelt BP/...

BH 2021.10.296 A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt keresőtevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti jogosultsági időnek a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 18. § (2b) bekezdés, 22/A. §].

A tényállás
[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyának fennállása alatt 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig rokkantsági nyugdíjban, 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig rehabilitációs járadékban részesült. A fenti időszakban a felperes nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett, amely a közalkalmazotti illetményéből levonásra és befizetésre került.
[2] A felperes által kezdeményezett adategyeztetési eljárás során a másodfokú hatóság a 2018. január 15. napján kelt BP/L155/1141-9/2017. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú hatóság 2017. október 16. napján kelt BP-08/L100/101210-15/2017. számú határozatát és a felperes részére 1974. június 24. és 2016. december 31. közötti időszakra vonatkozóan összesen 35 év 256 nap szolgálati időt, 32 év 255 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időt, ezen belül 32 év 255 nap keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időt ismert el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (2a)-(2c) bekezdései, 4. § (1) bekezdés h) pontja, 6. § (1) bekezdés b) és d) pontjai, 22/A. §-a, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy a 2011. december 31-ig terjedő időre elért jövedelmeire tekintettel a felperes a 0,5% nyugdíjnövelést érvényesítette. A felperes rokkantsági nyugdíjasként és rehabilitációs járadékban részesülőként saját jogú nyugdíjasnak minősült, ezért nem lehetett a Tbj. alapján biztosított, így foglalkoztatása ellenére szolgálati időt sem szerezhetett a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § f) pontja, 5. §-a és 6. § (2) bekezdése alapján. A rehabilitációs járadék összegéből nyugdíjjárulékot kellett fizetni, ezért folyósításának időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül [Tny. 38. § (1) bekezdés i) pont], azonban a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához jogosító időnek beszámítani nem lehetett, mivel a szolgálati időt nem a tényleges munkavégzés, hanem a rehabilitációs járadék folyósítása keletkeztette. A 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító szolgálati időként, a 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként és szolgálati időként sem vehető figyelembe.

A felperes keresete és az alperes védirata
[3] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a társadalombiztosítási határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy 1974. június 20. és 2016. december 31. között 38 év 256 nap szolgálati idővel, ugyanannyi nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, valamint keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel rendelkezik. Másodlagosan az alperes határozatának a közlésre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
[4] A felperes érvelése szerint a felülvizsgálni kért határozatok a Tny. 1. § (1) bekezdése, 4. § (1)-(2) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, 18. § (1), (2a)-(2d) bekezdése, 22/A. §-a, 37. § (1) bekezdése, 96/B. §-a, a Tbj. 2. § (1), (3), (5) bekezdése, 4. § f) pontja, 5. § (1) bekezdése, 6. § (1)-(2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (1)-(2), (4) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1)-(2) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 73. § (1) bekezdése rendelkezéseibe ütköznek. Álláspontja szerint a Tny. és a Tbj. rendelkezései alapján kizárólag az öregségi nyugdíj minősül saját jogú nyugellátásnak, a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék nem, ezért az ezen ellátások mellett végzett keresőtevékenység a biztosítotti minőséget nem befolyásolja. A Tny. 22/A. § (1) bekezdésével kapcsolatban fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes visszaható hatállyal alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket a kérelem elbírálásakor, amelyre nem volt lehetősége.
[5] A másodlagos kereseti kérelem körében előadta, hogy az elsőfokú hatóság az adategyeztetés során meghozott 2017. április 4. napján kelt végzésének kimutatásában a perbeli teljes időszakot a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időnek, ezen belül keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek, valamint az öregségi nyugdíjra jogosultság tekintetében szolgálati időnek minősítette. Erre tekintettel az adategyeztetési kérelem előterjesztésekor a hatóság részére az ügyintézésre nyitva álló 60 nap elteltével nyugdíjba mehetett volna. A végzésben foglaltakra tekintettel a Tny. 96/B. § (5) bekezdése szerinti, a hatóság számára biztosított határidő nem hosszabbodott meg, ezért a hatóság mulasztása - lényeges eljárásjogi szabálysértésként - az ügy érdemére is kihatott.
[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt ténybeli és jogi indokai fenntartása mellett. Érvelése szerint a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során olyan jogszabályokat is kellett alkalmazni, amelyek a határozat meghozatalakor már nem voltak hatályban. Az elbíráláskor hatályos Tbj. 5-6. §-ai értelmében a biztosítottak körébe nem tartoznak bele a saját jogú nyugdíjasok, mivel nem szerezhetnek jogosultságot a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, ezért annak ellenére, hogy a Tbj. 5. §-ában felsorolt és biztosításra köteles jogviszonyban álltak, nem tekinthetők biztosítottnak, így szolgálati időt sem szerezhetnek. A korhatáros öregségi nyugdíj megállapításakor a rehabilitációs járadék folyósításának ideje beszámításra került.
[7] A másodlagos kereseti kérelem körében a Tny. 96/B. § (3) és (7) bekezdése, valamint a Ket. 71. § (1) bekezdése felhívásával kifejtette, hogy a hivatkozott végzés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek; amennyiben a hatóság határidőben dönt, a felperes jogosultsága akkor sem kerülhetett volna megállapításra, ezért jogsérelem nem érte.

Az elsőfokú ítélet
[8] A bíróság a felperes keresetét a Tny. 64. § (2) bekezdése, 6. § (1) bekezdés b) pontja, 38. § (1) bekezdés i) pontja, 22/A. § (1) és (2) bekezdése, a Kúria Mfv.III.10.539/2012/3. és az Mfv.III.10.705/2016/3. számú határozatainak felhívásával elutasította, megállapította, hogy az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
[9] A 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig terjedő rokkantságinyugdíj-ellátás a 2007. december 1. napján hatályos, a 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig fennálló rehabilitációs járadék időtartama 2010. december 1. napján hatályos rendelkezések szerint [Tny. 6. § (1) bekezdés b) pontja és d) pont] saját jogú nyugellátásnak minősült. A rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék kezdő időpontjában hatályos Tny. 22/A. § (1) bekezdése a saját jogú nyugdíjasként munkát végző személyek nyugdíjnövelésére tartalmazott szabályokat, ezért a saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. A Tny. 22/A. §-a 2007. december 1. napján és 2010. december 1. napján valóban nem tartalmazott olyan egyértelmű rendelkezést, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartamát nem lehet szolgálati időként figyelembe venni, azonban a jogszabályi környezet, a Kúria joggyakorlata alapján "kizárólag erre lehet következtetni." Alátámasztja ezt az értelmezést a Tny. 43. § (1) bekezdése is, amely szerint ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni, ezért nincs arra lehetőség, hogy a nyugdíjjárulék-befizetés nyugdíjnövelésre és szolgálatiidő-növelésre egyszerre elszámolható legyen. A jogalkotó a saját jogú nyugellátás melletti munkavégzéshez kapcsolódó nyugdíjjárulék-fizetést nyugdíjnöveléssel, nem pedig szolgálatiidő-megállapítással ellentételezte. A felperes nyugdíjnövelésben részesült, ezért a rokkantsági nyugdíjjal és a rehabilitációs járadékkal érintett időszak a közalkalmazotti jogviszonyban végzett keresőtevékenység időtartama alatt sem a nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időként, sem a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként, ezen belül keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időként nem ismerhető el.
[10] A felperes a rehabilitációs járadék folyósításának időtartama alatt szolgálati időt szerzett, ez azonban nem a közalkalmazotti jogviszonya alapján, hanem a Tny. 2010. december 1. napján hatályos 38. § (1) bekezdés i) pontja szerinti speciális rendelkezésére tekintettel került elismerésre.
[11] Az alperesi ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatban a felperes hivatkozott az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az ügyintézési határidő túllépése csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, ha az az ügy érdemére kihatott (Kfv.III.38.235/2000/6., Kfv.VI.38.388/2000/7., Kfv.VI.37.672/2001/4., Kfv.II.39.219/2004/7.). Az ügyintézési határidő elmulasztása az ügy érdemére nem hatott ki, a határozat hatályon kívül helyezésére alapot adó körülmény nem állt fenn.

A felülvizsgálati kérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítéletnek a hatósági határozatokra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (2) bekezdése, a Tny. 64. § (2) bekezdése, a 22/A. § (2) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdés h) pontja, 37. § (1) bekezdése, a Tbj. 38. § (2) bekezdése, 4. § k) pontja, a Kp. 86. §-a és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdései felhívásával.
[13] A közigazgatási határozatok, a kereseti kérelem, továbbá valamennyi megelőző eljárás ismertetését követően a Jat. 2. § (2) bekezdésére, a Kúria, valamint az Alkotmánybíróság több határozatára (Mfv.III.10.158/2015/4., Mfv.III.10.539/2012/3., Mfv.III.10.325/2017/3., Mfv.III.10.562/2018/3., 3127/2015. (VII. 9.) AB határozat, 9/1992. (I. 30.) AB határozat) utalva kifejtette, hogy ítéletben idézett határozatokat a Kúria a felperesétől eltérő tényállású ügyekben hozta, a jogerős ítélet nem hivatkozott egyetlen olyan kúriai ítéletre sem, amely a Tny. 22/A. § (2) bekezdés 2011. január 1. napi kiegészítésének hatálybalépése előtti időszakra vonatkozott volna. A Tny. 22/A. § (2) bekezdésének módosítására 2011. január 1. napjával került sor, kizárólag a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenységre vonatkozóan.
[14] A felperes érvelése szerint a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék az igény elbírálásának időpontjában nem minősült saját jogú nyugellátásnak [Tny. 6. § (1) bekezdés], a Tny. 22/A. § korlátozó rendelkezése rá nézve nem volt alkalmazható, ezért a keresőtevékenység időtartama az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időnek, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időnek és ezen belül keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek minősül. A bíróság a "hivatkozott jogszabályi környezet, valamint a Kúria vonatkozó joggyakorlata alapján mégis kizárólag erre lehet következtetni" megállapítása minden alapot nélkülöz.
[15] Kiemelte, hogy a kereseti kérelemmel érintett teljes időszakban biztosított és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, a nyugdíjjárulékot levonták tőle, ezért erre a teljes időszakra szolgálati időt szerzett [Tbj. 5. § (1) bekezdés, 4. § k) pont]. A nyugdíjjárulék levonásának tényét az alperes sem vitatta. Az alperes a nyugdíjnövelés iránti igényét éppen azért utasította el, mert "szolgálati időt szerzett", azonban - álláspontja szerint - a nyugdíjnövelés és a szolgálatiidő-növelés nem zárja ki egymást.
[16] Sérelmezte, hogy a bíróság a Kp. 86. § (1) bekezdését megsértve a Kúria az új eljárásra kötelező iránymutatása ellenére a másodlagos kereseti kérelemről [Kp. 92. § (1) bekezdés c) pontja] nem hozott döntést és nem adta indokát annak, hogy a másodlagos kereseti kérelemben foglaltak ellenére az alperesi határozat a közlésre visszamenőleges hatályú megsemmisítésének milyen okból nincs helye. Kifogásolta, hogy az alperes a határozatát a jelen ügyben nem alkalmazható 2007. december 1. napján hatályos Tny. 6. § (1) bekezdés b) pontjára, a 2010. december 1. napján hatályos 6. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a Tny. 22/A. §-ának 2011. január 1. napjától hatályos rendelkezésére alapította, amely ellentmondást az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. Az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő a jogerős ítélet, tekintettel arra, hogy a bíróság a Kp. 84. § (2) bekezdésébe, 86. § (1) bekezdésébe és a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésébe ütközően nem döntött valamennyi kereseti kérelméről.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
[20] A bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig folyósított rokkantsági nyugdíj és a 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig terjedő rehabilitációs járadék időtartamát a Tny. 64. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, valamint azt is, hogy a kereseti kérelemmel érintett időben a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősült [Tny. 6. § (1) bekezdés b) pont, 4. § (1) bekezdés a) pont].
[21] A rokkantsági nyugdíjjal érintett időszakra a Tny. 4. § (1) bekezdés h) pontja az alapfogalmak körében szolgálati időnek - a teljes peresített időszakban azonos szöveggel - azt az időszakot tekinti, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt. A szolgálati időre vonatkozó általános szabályokat a Tny. IV. fejezetében foglalt 37. §-a tartalmazza; az (1) bekezdése a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítási jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartamát szolgálati időnek rendeli számítani, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták.
[22] 2007. január 1-jétől egységessé vált a járulékfizetés, a munkáltató mellett a nyugdíjas biztosítottat is terhelte a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség [Tbj. 25. §-át módosító 2006. évi CXXI. törvény 14. § (9) bekezdése]. A Tbj. 25. § 2007. január 1-i rendelkezése szerint a saját jogú nyugdíjasként foglalkoztatott személy a járulékalapot képező jövedelme után egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizetett. A többletjárulék-fizetéshez többletjuttatást rendelt az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 5. §-ával beiktatott Tny. 22/A. §-a, amely 365 napos járulékfizetés után az átlagos járulékalap 0,4%-ával emelte meg a nyugellátást. A Tny. 22/A. §-ának a nyugdíj mellett munkát végzők nyugdíjnövelését szabályozó rendelkezését ezt követően a jogalkotó 2008. január 1. napjától kezdődően akként módosította, hogy a nyugellátást az átlagos járulékalap 0,5%-ával rendelte megemelni [Tny. módosításáról rendelkező 2007. évi CLVI. törvény 4. §].
[23] 2011. január 1. napjától a Tny. 22/A (2) bekezdése szerint a saját jogú nyugellátásban részesülő személy kérelmére a nyugellátását 0,5%-kal kell növelni akkor is, ha arra a jogosultságot korábban, azóta megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerezte [Tny.-ről és egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény (Módtv.) 2. §]. A 2. §-hoz fűzött indokolás szerint a törvény rögzíti azt a szabályt, hogy amennyiben a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy a rehabilitációs járadék megszűnik, és később a jogosultnak ismételten saját jogú nyugdíjat állapítanak meg, a korábbi nyugdíj mellett végzett keresőtevékenységet nem szolgálati időként, hanem növelésre jogosító tényezőként kell figyelembe venni, a növelésre szerzett jogosultság így nem veszik el. A Tny. 22/A. § Módtv.-vel bevezetett (2) bekezdésével a törvényhozó - a fent írtak szerint - egy speciális tényállásra alkotott szabályt és a rendelkezés második mondatában egyértelművé tette azt is, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. Ezt támasztja alá a Tbj. 6. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint a munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban álló saját jogú nyugdíjas a társadalombiztosítás minden ellátására nem, csak baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Tehát a saját jogú nyugellátásként (rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék) végzett munkavégzéssel a szolgálati idő mértéke nem, csak a már megállapított és folyósított nyugellátás összege emelkedett, a már megszerzett szolgálati idő mellé a saját jogú nyugdíjas újabb szolgálati időt nem szerezhetett.
[24] A rokkantsági nyugdíj igénybevételével érintett időszakban a felperes nyugdíjnövelésben részesült, ezért a fentebb kifejtettek szerint a társadalombiztosítási ellátások, pénzbeli ellátások igénybevétele mellett, a keresőfoglalkozás utáni nyugdíjjárulék-befizetés a nyugdíjnöveléssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezés alkalmazását tette lehetővé. A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint egyszerre nyugdíjnövelést és szolgálatiidő-növelést - amely szintén a nyugdíj összegszerűségének emelkedését szolgálja - alkalmazni nem lehet, hiszen az egy nyugdíjjárulék befizetésének kétszeres ellentételezéséhez vezetne, ezért téves az a felperesi álláspont, hogy a nyugdíjnövelés és a szolgálatiidő-növelés nem zárja ki egymást (Mfv.III.10.539/2012/3., Mfv.III.10.740/2012/4.).
[25] Az eljárt bíróság a Tny. 22/A. § alkalmazásánál valóban nem a megfelelő időállapot szerinti, a perbeli időszakban hatályos szövegét vette alapul, ez azonban a döntés érdemét nem érintette.
[26] A rehabilitációs járadék időtartamát [Tny. 6. § (1) bekezdés d) pont, 38. § (1) bekezdés i) pont alkalmazásával] az alperes elismerte szolgálati időnek. A rehabilitációs járadék a Tbj. 14. § (3) bekezdés c) pontja szerint a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott nyugdíjbiztosítási ellátás, amely a Tny. 38. § (1) bekezdés i) pontja szerinti speciális rendelkezése folytán minősült szolgálati időnek, amellyel összhangban a rehabilitációs járadékos a Tbj. 26. § (1) bekezdése szerint a járadék összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizetett, az emellett folytatott keresőtevékenység azonban - a fentebb kifejtettekre figyelemmel - a Tnyvhr. 12. § alkalmazásában jogosultsági időt megalapozó szolgálati időt vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időt nem alapoz meg.
[27] A Tbj. 6. § (1) bekezdése alapján a felperes - tekintettel arra, hogy saját jogú nyugdíjasként végzett a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott közalkalmazotti jogviszonyban munkát - nem minősült biztosítottnak, ezért a beszámítani kért ideje nem tekinthető a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti keresőtevékenységgel járó biztosítási időnek. A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt keresőtevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerint jogosultsági időnek a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül (Mfv.III.10.096/2018/6.).
[28] A Kúria több határozatában (Mfv.III.10.193/2013/4, Mfv.III.10.326/2018/8) kifejtette már, hogy a jogalkotó a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti kedvezményszabály bevezetésével a nők kettős szerepvállalását ismerte el. A törvényjavaslat indokolása kifejezetten rögzíti, hogy a kedvezményes konstrukció alapja a nők munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati és egyéb jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve más keresőtevékenységgel eltöltött hosszú életpályája és a gyermekneveléssel összefüggő időszakok beszámítása. A jogosító időszakok meghatározásakor azonban a jogalkalmazó számára mérlegelést, kiterjesztő értelmezést nem engedett. Az irányadó jogszabályokban (Tny., Tnyvhr., Tbj.) pontosan meghatározta a jogosultságot megalapozó jogi tényeket (jogviszonyokat, ellátásokat), rögzítve azt, hogy a szolgálati idő nem azonos a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges jogosultsági idő fogalmával, mert a jogosultsági időre szigorúbb szabályozás vonatkozik.
[29] A nők kedvezményes öregségi nyugdíját azok a nők vehetik igénybe, akik legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkeznek [Tny. 18. § (2a) bekezdés]; jogosultsági időnek számít - a gyermekek gondozására, ápolására tekintettel igénybe vett ellátások ideje mellett - a "keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal […] szerzett szolgálati idő" [Tny. 18. § (2b) bekezdés]. A keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek - főszabály szerint - el kell érnie a 32 évet [Tny. 18. § (2c) bekezdés].
[30] A keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időket - a szolgálati időknek minősülő jogviszonyok megnevezésével és felsorolásával - a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdése szabályozza a következők szerint: "a) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2) és (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban [...] szerzett szolgálati idő minősül". A fenti rendelkezések szűkítő feltételt határoznak meg a nők öregségi teljes nyugdíjának igénybevételére vonatkozóan, amikor a biztosítási jogviszonyon belül kizárólag a keresőtevékenységgel (munkatevékenységgel) járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett időt ismeri el (Mfv.III.11.056/2011/5., Mfv. III.10.248/2013/5., Mfv.III.10.193/2013/4.). A Kúria több határozatában (Mfv.III.10.712/2013/5., Mfv.III.10.705/2016/3.) rögzítette, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe, a jogalkotó a nyugdíj melletti munkavégzést és az ahhoz a 2007. január 1. után kapcsolódó nyugdíjjárulék-fizetést nyugdíjnöveléssel, nem pedig szolgálati idővel ellentételezte, ezért a rokkantsági nyugdíj időtartama - szolgálati idő hiányában - jogosultsági időt sem alapoz meg.
[31] Az eljárásjogi kifogások vizsgálata körében a Kúria megállapította, hogy az ítélet indokolása a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének nem teljes mértékben felel meg, azonban a jogerős ítélet tartalmazza a bíróság döntésének alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését, a jogerős ítélet indokolása nem szenved olyan hiányosságban, amelyet a Kúria a felülvizsgálati eljárásban ne tudott volna pótolni és ily módon a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére adott volna alapot.
[32] A további, a felperes által kifogásolt jogszabálysértések [Tbj. 38. § (2) bekezdése, 4. § k) pontja, Jat. 2. § (2) bekezdése] a jogvita elbírálása során nem relevánsak, ezért a Kúria mellőzte ezek érdemi vizsgálatát.
[33] A felperes által másodlagosan kifogásolt alperesi határozatok megsemmisítésére irányuló kérelem teljesítésére az elsődleges kereseti kérelem elbírálására tekintettel nem kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ügyintézési határidő elmulasztása önmagában az ügy érdemét nem érintette, erre alapítottan sem a hatósági határozatok megsemmisítésének, nem és hatályon kívül helyezésének sem volt helye.
[34] A fentebb kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdés alkalmazásával - indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.984/2020.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Kfv.VII.37.984/2020/5.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Deutschné dr. Kupusz Ildikó
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Fazekas és Társai Ügyvédi Iroda
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. László Mária kamarai jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 32.K.702.748/2020/14.

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 32.K.702.748/2020/14. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Tényállás
[1] A felperes közalkalmazotti jogviszonyának fennállása alatt 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig rokkantsági nyugdíjban, 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig rehabilitációs járadékban részesült. A fenti időszakban a felperes nyugdíjjárulék fizetésére volt kötelezett, amely a közalkalmazotti illetményéből levonásra és befizetésre került.
[2] A felperes által kezdeményezett adategyeztetési eljárás során a másodfokú hatóság a 2018. január 15. napján kelt BP/L155/1141-9/2017. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú hatóság 2017. október 16. napján kelt BP-08/L100/101210-15/2017. számú határozatát és a felperes részére 1974. június 24. és 2016. december 31. közötti időszakra vonatkozóan összesen 35 év 256 nap szolgálati időt, 32 év 255 nap nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időt, ezen belül 32 év 255 nap keresőtevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időt ismert el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 18. § (2a)-(2c) bekezdései, 4. § (1) bekezdés h) pontja, 6. § (1) bekezdés b) és d) pontjai, 22/A. §-a, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm.rendelet (Tnyvhr.) 12. § (1) bekezdése alkalmazásával. Megállapította, hogy a 2011. december 31-ig terjedő időre elért jövedelmeire tekintettel a felperes a 0,5% nyugdíj növelést érvényesítette. A felperes rokkantsági nyugdíjasként és rehabilitációs járadékban részesülőként saját jogú nyugdíjasnak minősült, ezért nem lehetett a Tbj. alapján biztosított, így foglalkoztatása ellenére szolgálati időt sem szerezhetett a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § f) pontja, 5. §-a és 6. § (2) bekezdése alapján. A rehabilitációs járadék összegéből nyugdíjjárulékot kellett fizetni, ezért folyósításának időtartama nyugdíjra jogosító szolgálati időnek minősül [Tny. 38. § (1) bekezdés i) pont], azonban a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához jogosító időnek beszámítani nem lehetett, mivel a szolgálati időt nem a tényleges munkavégzés, hanem a rehabilitációs járadék folyósítása keletkeztette. A 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító szolgálati időként, a 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig terjedő időszak a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként és szolgálati időként sem vehető figyelembe.
[3] A jelen eljárást megelőzően folyamatban volt eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.K.30.719/2018/23. számú ítéletét a Kúria a Kfv. X.38.209/2019/5. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatásra és új határozat hozatalára utasította.

A felperes keresete és az alperes védirata
[4] A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen a társadalombiztosítási határozat megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy 1974. június 20. és 2016. december 31. között 38 év 256 nap szolgálati idővel, ugyanannyi nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító idővel, valamint kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idővel rendelkezik. Másodlagosan az alperes határozatának a közlésre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
[5] A felperes érvelése szerint a felülvizsgálni kért határozatok a Tny. 1. § (1) bekezdése, 4. § (1)-(2) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, 18. § (1), (2a) - (2d) bekezdése, 22/A. §-a, 37. § (1) bekezdése, 96/B. §-a, a Tbj. 2. § (1), (3), (5) bekezdése, 4. § f) pontja, 5. § (1) bekezdése, 6. § (1)-(2) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 14. § (1) bekezdése, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 1. § (1)-(2), (4) bekezdése, 2. § (3) bekezdése, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1)-(2) bekezdése, 33. § (1) bekezdése, 73. § (1) bekezdése rendelkezéseibe ütköznek. Álláspontja szerint a Tny. és a Tbj. rendelkezései alapján kizárólag az öregségi nyugdíj minősül saját jogú nyugellátásnak, a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék nem, ezért az ezen ellátások mellett végzett kereső tevékenység a biztosítotti minőséget nem befolyásolja. A Tny. 22/A. § (1) bekezdésével kapcsolatban fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes visszaható hatállyal alkalmazott jogszabályi rendelkezéseket a kérelem elbírálásakor, amelyre nem volt lehetősége.
[6] A másodlagos kereseti kérelem körében előadta, hogy az elsőfokú hatóság az adategyeztetés során meghozott 2017. április 4. napján kelt végzésének kimutatásában a perbeli teljes időszakot a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időnek, ezen belül kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek, valamint az öregségi nyugdíjra jogosultság tekintetében szolgálati időnek minősítette. Erre tekintettel az adategyeztetési kérelem előterjesztésekor a hatóság részére az ügyintézésre nyitva álló 60 nap elteltével nyugdíjba mehetett volna. A végzésben foglaltakra tekintettel a Tny. 96/B § (5) bekezdése szerinti, a hatóság számára biztosított határidő nem hosszabbodott meg, ezért a hatóság mulasztása - lényeges eljárásjogi szabálysértésként - az ügy érdemére is kihatott.
[7] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt ténybeli és jogi indokai fenntartása mellett. Érvelése szerint a társadalombiztosítási ellátások megállapítása során olyan jogszabályokat is kellett alkalmazni, amelyek a határozat meghozatalakor már nem voltak hatályban. Az elbíráláskor hatályos Tbj. 5.-6. §-ai értelmében a biztosítottak körébe nem tartoznak bele a saját jogú nyugdíjasok, mivel nem szerezhetnek jogosultságot a társadalombiztosítás valamennyi ellátására, ezért annak ellenére, hogy a Tbj. 5. §-ában felsorolt és biztosításra köteles jogviszonyban álltak, nem tekinthetők biztosítottnak, így szolgálati időt sem szerezhetnek. A korhatáros öregségi nyugdíj megállapításakor a rehabilitációs járadék folyósításának ideje beszámításra került.
[8] A másodlagos kereseti kérelem körében a Tny. 96/B § (3) és (7) bekezdése, valamint a Ket. 71. § (1) bekezdése felhívásával kifejtette, hogy a hivatkozott végzés nem tekinthető az ügy érdemében hozott döntésnek; amennyiben a hatóság határidőben dönt, a felperes jogosultsága akkor sem kerülhetett volna megállapításra, ezért jogsérelem nem érte.

Az elsőfokú ítélet
[9] A bíróság a felperes keresetét a Tny. 64. § (2) bekezdése, 6. § (1) bekezdés b) pontja, 38. § (1) bekezdés i) pontja, 22/A. § (1) és (2) bekezdése, a Kúria Mfv.III.10.539/2012/3. és az Mfv.III.10.705/2016/3. számú határozatainak felhívásával elutasította, megállapította, hogy az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
[10] A 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig terjedő rokkantsági nyugdíj ellátás a 2007. december 1. napján hatályos, a 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig fennálló rehabilitációs járadék időtartam 2010. december 1. napján hatályos rendelkezések szerint [Tny. 6. § (1) bekezdés b) pontja és d) pont] saját jogú nyugellátásnak minősült. A rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék kezdő időpontjában hatályos Tny. 22/A. § (1) bekezdése a saját jogú nyugdíjasként munkát végző személyek nyugdíjnövelésére tartalmazott szabályokat, ezért a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. A Tny. 22/A. §-a 2007. december 1. napján és 2010. december 1. napján valóban nem tartalmazott olyan egyértelmű rendelkezést, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartamát nem lehet szolgálati időként figyelembe venni, azonban a jogszabályi környezet, a Kúria joggyakorlata alapján "kizárólag erre lehet következtetni." Alátámasztja ezt az értelmezést a Tny. 43. § (1) bekezdése is, amely szerint ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni, ezért nincs arra lehetőség, hogy a nyugdíjjárulék befizetés nyugdíjnövelésre és szolgálati idő növelésre egyszerre elszámolható legyen. A jogalkotó a saját jogú nyugellátás melletti munkavégzéshez kapcsolódó nyugdíjjárulék fizetést nyugdíjnöveléssel, nem pedig szolgálati idő megállapítással ellentételezte. A felperes nyugdíjnövelésben részesült, ezért a rokkantsági nyugdíjjal és a rehabilitációs járadékkal érintett időszak a közalkalmazotti jogviszonyban végzett kereső tevékenység időtartama alatt sem a nyugdíjjogosultság elbírálásához figyelembe vehető szolgálati időként, sem a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időként, ezen belül kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időként nem ismerhető el.
[11] A felperes a rehabilitációs járadék folyósításának időtartama alatt szolgálati időt szerzett, ez azonban nem a közalkalmazotti jogviszonya alapján, hanem a Tny. 2010. december 1. napján hatályos 38. § (1) bekezdés i) pontja szerinti speciális rendelkezésére tekintettel került elismerésre.
[12] Az alperesi ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatban a felperes hivatkozott az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az ügyintézési határidő túllépése csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, ha az az ügy érdemére kihatott (Kfv.III.38.235/2000/6., Kfv.VI.38.388/2000/7., Kfv.VI.37.672/2001/4., Kfv.II.39.219/2004/7.). Az ügyintézési határidő elmulasztása az ügy érdemére nem hatott ki, a határozat hatályon kívül helyezésére alapot adó körülmény nem állt fenn.

A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítéletnek a hatósági határozatokra is kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 2. § (2) bekezdése, a Tny. 64. § (2) bekezdése, a Tny. 22/A. § (2) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 4. § (1) bekezdés h) pontja, 37. § (1) bekezdése, a Tbj. 38. § (2) bekezdése, 4. § k) pontja, a Kp. 86. §-a és a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 346. § (4)-(5) bekezdései felhívásával.
[14] A közigazgatási határozatok, a kereseti kérelem, továbbá valamennyi megelőző eljárás ismertetését követően a Jat. 2. § (2) bekezdésére, a Kúria, valamint az Alkotmánybíróság több határozatára (Mfv.III.10.158/2015/4., Mfv.III.10.539/2012/3., Mfv.III.10.325/2017/3., Mfv.III.10.562/2018/3., 3127/2015. (VII.9.) AB határozat, 9/1992. (I. 30.) AB határozat) utalva kifejtette, hogy ítéletben idézett határozatokat a Kúria a felperesétől eltérő tényállású ügyekben hozta, a jogerős ítélet nem hivatkozott egyetlen olyan kúriai ítéletre sem, amely a Tny. 22/A. § (2) bekezdés 2011. január 1. napi kiegészítésének hatályba lépése előtti időszakra vonatkozott volna. A Tny. 22/A. § (2) bekezdésének módosítására 2011. január 1. napjával került sor kizárólag a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenységre vonatkozóan.
[15] A felperes érvelése szerint a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék az igény elbírálásának időpontjában nem minősült saját jogú nyugellátásnak [Tny. 6. § (1) bekezdés], a Tny. 22/A. § korlátozó rendelkezése rá nézve nem volt alkalmazható, ezért a kereső tevékenység időtartama az öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időnek, a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időnek és ezen belül keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek minősül. A bíróság a "hivatkozott jogszabályi környezet, valamint a Kúria vonatkozó joggyakorlata alapján mégis kizárólag erre lehet következtetni" megállapítása minden alapot nélkülöz.
[16] Kiemelte, hogy a kereseti kérelemmel érintett teljes időszakban biztosított és nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, a nyugdíjjárulékot levonták tőle, ezért erre a teljes időszakra szolgálati időt szerzett [Tbj. 5. § (1) bekezdés, Tbj. 4. § k) pont]. A nyugdíjjárulék levonásának tényét az alperes sem vitatta. Az alperes a nyugdíjnövelés iránti igényét éppen azért utasította el, mert "szolgálati időt szerzett", azonban - álláspontja szerint - a nyugdíjnövelés és a szolgálati idő növelés nem zárja ki egymást.
[17] Sérelmezte, hogy a bíróság a Kp. 86. § (1) bekezdését megsértve a Kúria az új eljárásra kötelező iránymutatása ellenére a másodlagos kereseti kérelemről [Kp. 92. § (1) bekezdés c) pontja] nem hozott döntést és nem adta indokát annak, hogy a másodlagos kereseti kérelemben foglaltak ellenére az alperesi határozat a közlésre visszamenőleges hatályú megsemmisítésének milyen okból nincs helye. Kifogásolta, hogy az alperes a határozatát a jelen ügyben nem alkalmazható 2007. december 1. napján hatályos Tny. 6. § (1) bekezdés b) pontjára, a 2010. december 1. napján hatályos 6. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a Tny. 22/A. §-ának 2011. január 1. napjától hatályos rendelkezésére alapította, amely ellentmondást az elsőfokú bíróság nem oldotta fel. Az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértő a jogerős ítélet, tekintettel arra, hogy a bíróság a Kp. 84. § (2) bekezdésébe, 86. § (1) bekezdésébe és a Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésébe ütközően nem döntött valamennyi kereseti kérelméről.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint.
[20] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Kp. 115. § (2) bekezdés, 108. § (1) bekezdés].
[21] A bíróság helyesen állapította meg, hogy a 2007. december 1. napjától 2010. november 30. napjáig folyósított rokkantsági nyugdíj és a 2010. december 1. napjától 2013. november 30. napjáig terjedő rehabilitációs járadék időtartamát a Tny. 64. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, valamint azt is, hogy a kereseti kérelemmel érintett időben a rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék saját jogú nyugellátásnak minősült [Tny. 6. § (1) bekezdés b) pont, 4. § (1) bekezdés a) pont].
[22] A rokkantsági nyugdíjjal érintett időszakra a Tny. 4. § (1) bekezdés h) pontja az alapfogalmak körében szolgálati időnek - a teljes peresített időszakban azonos szöveggel - azt az időszakot tekinti, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt. A szolgálati időre vonatkozó általános szabályokat a Tny. IV. fejezetében foglalt 37. §-a tartalmazza; az (1) bekezdése a Tbj-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítási jogviszonyának 1997. december 31. napját követő időtartamát szolgálati időnek rendeli számítani, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták.
[23] 2007. január 1-jétől egységessé vált a járulékfizetés, a munkáltató mellett a nyugdíjas biztosítottat is terhelte a nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség. [Tbj. 25. §-át módosító 2006. évi CXXI. törvény 14. § (9) bekezdése]. A Tbj 25. § 2007. január 1-i rendelkezése szerint a saját jogú nyugdíjasként foglalkoztatott személy a járulékalapot képező jövedelme után egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizetett. A többletjárulék-fizetéshez többletjuttatást rendelt az egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 5. §-ával beiktatott Tny. 22/A §-a, amely 365 napos járulékfizetés után az átlagos járulékalap 0,4%-ával emelte meg a nyugellátást. A Tny. 22/A. §-ának a nyugdíj mellett munkát végzők nyugdíjnövelését szabályozó rendelkezését ezt követően a jogalkotó 2008. január 1. napjától kezdődően akként módosította, hogy a nyugellátást az átlagos járulékalap 0,5%-ával rendelte megemelni [Tny. módosításáról rendelkező 2007. évi CLVI. törvény 4. §].
[24] 2011. január 1. napjától a Tny. 22/A (2) bekezdése szerint a saját jogú nyugellátásban részesülő személy kérelmére a nyugellátását 0,5 %-kal kell növelni akkor is, ha arra a jogosultságot korábban, azóta megszűnt rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy rehabilitációs járadék mellett szerezte [Tny-ről és egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2010. évi CLXX. törvény (Módtv.) 2. §]. A 2. §-hoz fűzött indokolás szerint a törvény rögzíti azt a szabályt, hogy amennyiben a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj vagy a rehabilitációs járadék megszűnik, és később a jogosultnak ismételten saját jogú nyugdíjat állapítanak meg, a korábbi nyugdíj mellett végzett kereső tevékenységet nem szolgálati időként, hanem növelésre jogosító tényezőként kell figyelembe venni, a növelésre szerzett jogosultság így nem veszik el. A Tny. 22/A. § Módtv-vel bevezetett (2) bekezdésével a törvényhozó - a fent írtak szerint - egy speciális tényállásra alkotott szabályt és a rendelkezés második mondatában egyértelművé tette azt is, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. Ezt támasztja alá a Tbj. 6. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint a munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban álló saját jogú nyugdíjas a társadalombiztosítás minden ellátására nem, csak baleseti ellátásra és egészségügyi szolgáltatásra jogosult. Tehát a saját jogú nyugellátásként (rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék) végzett munkavégzéssel a szolgálati idő mértéke nem, csak a már megállapított és folyósított nyugellátás összege emelkedett, a már megszerzett szolgálati idő mellé a saját jogú nyugdíjas újabb szolgálati időt nem szerezhetett.
[25] A rokkantsági nyugdíj igénybevételével érintett időszakban a felperes nyugdíjnövelésben részesült, ezért a fentebb kifejtettek szerint a társadalombiztosítási ellátások, pénzbeli ellátások igénybevétele mellett, a kereső foglalkozás utáni nyugdíjjárulék befizetés a nyugdíjnöveléssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezés alkalmazását tette lehetővé. A Kúria ítélkezési gyakorlata szerint egyszerre nyugdíjnövelést és szolgálati idő növelést - amely szintén a nyugdíj összegszerűségének emelkedését szolgálja - alkalmazni nem lehet, hiszen az egy nyugdíjjárulék befizetésének kétszeres ellentételezéséhez vezetne, ezért téves az a felperesi álláspont, hogy a nyugdíjnövelés és a szolgálati idő növelés nem zárja ki egymást (Mfv.III.10.539/2012/3., Mfv.III.10.740/2012/4.).
[26] Az eljárt bíróság a Tny. 22/A § alkalmazásánál valóban nem a megfelelő időállapot szerinti, a perbeli időszakban hatályos szövegét vette alapul, ez azonban a döntés érdemét nem érintette.
[27] A rehabilitációs járadék időtartamát a [Tny. 6. § (1) bekezdés d) pont, 38. § (1) bekezdés i) pont] alkalmazásával az alperes elismerte szolgálati időnek. A rehabilitációs járadék a Tbj. 14. § (3) bekezdése c) pontja szerint a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott nyugdíjbiztosítási ellátás, amely a Tny. 38. § (1) bekezdés i) pont pontja szerinti speciális rendelkezése folytán minősült szolgálati időnek, amellyel összhangban a rehabilitációs járadékos a Tbj. 26. § (1) bekezdése szerint a járadék összege után nyugdíjjárulékot (tagdíjat) fizetett, ez emellett folytatott keresőtevékenység azonban - a fentebb kifejtettekre figyelemmel - a Tnyvhr. 12. § alkalmazásában jogosultsági időt megalapozó szolgálati időt vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időt nem alapoz meg.
[28] A Tbj. 6. § (1) bekezdése alapján a felperes - tekintettel arra, hogy saját jogú nyugdíjasként végzett a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott közalkalmazotti jogviszonyban munkát -, nem minősült biztosítottnak, ezért a beszámítani kért ideje nem tekinthető a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti kereső tevékenységgel járó biztosítási időnek. A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt kereső tevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdés szerint jogosultsági időnek a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül (Mfv.III.10.096/2018/6.).
[29] A Kúria több határozatában (Mfv.III.10.193/2013/4, Mfv.III.10.326/2018/8) kifejtette már, hogy a jogalkotó a Tny. 18. § (2b) bekezdése szerinti kedvezményszabály bevezetésével a nők kettős szerepvállalását ismerte el. A törvényjavaslat indokolása kifejezetten rögzíti, hogy a kedvezményes konstrukció alapja a nők munkaviszonyban, közalkalmazotti, közszolgálati és egyéb jogviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve más kereső tevékenységgel eltöltött hosszú életpályája és a gyermekneveléssel összefüggő időszakok beszámítása. A jogosító időszakok meghatározásakor azonban a jogalkalmazó számára mérlegelést, kiterjesztő értelmezést nem engedett. Az irányadó jogszabályokban (Tny., Tnyvhr., Tbj.) pontosan meghatározta a jogosultságot megalapozó jogi tényeket (jogviszonyokat, ellátásokat), rögzítve azt, hogy a szolgálati idő nem azonos a nők kedvezményes nyugdíjához szükséges jogosultsági idő fogalmával, mert a jogosultsági időre szigorúbb szabályozás vonatkozik.
[30] A nők kedvezményes öregségi nyugdíját azok a nők vehetik igénybe, akik legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkeznek [Tny. 18. § (2a) bekezdés]; jogosultsági időnek számít - a gyermekek gondozására, ápolására tekintettel igénybe vett ellátások ideje mellett - a "kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal (…) szerzett szolgálati idő" [Tny. 18. § (2b) bekezdés]. A kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati időnek - főszabály szerint - el kell érnie a 32 évet [Tny. 18. § (2c) bekezdés].
[31] A kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időket - a szolgálati időknek minősülő jogviszonyok megnevezésével és felsorolásával - a Tnyvhr. 12. § (1) bekezdése szabályozza a következők szerint: "a) az 1997. december 31-ét követően a Tbj. 5. § (1) bekezdés a), b) és e)-i) pontjában, valamint (2) és (3) bekezdésében meghatározott jogviszonyban (...) szerzett szolgálati idő minősül". A fenti rendelkezések szűkítő feltételt határoznak meg a nők öregségi teljes nyugdíjának igénybevételére vonatkozóan, amikor a biztosítási jogviszonyon belül kizárólag a keresőtevékenységgel (munkatevékenységgel) járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett időt ismeri el (Mfv.III.11.056/2011/5., Mfv. III.10.248/2013/5., Mfv.III.10.193/2013/4.). A Kúria több határozatában (Mfv.III.10.712/2013/5., Mfv.III.10.705/2016/3.) rögzítette, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folytatott kereső tevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe, a jogalkotó a nyugdíj melletti munkavégzést és az ahhoz a 2007. január 1. után kapcsolódó nyugdíjjárulék-fizetést nyugdíjnöveléssel, nem pedig szolgálati idővel ellentételezte, ezért a rokkantsági nyugdíj időtartama - szolgálati idő hiányában - jogosultsági időt sem alapoz meg.
[32] Az eljárásjogi kifogások vizsgálata körében a Kúria megállapította, hogy az ítélet indokolása a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4)-(5) bekezdésének nem teljes mértékben felel meg, azonban a jogerős ítélet tartalmazza a bíróság döntésének alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését, a jogerős ítélet indokolása nem szenved olyan hiányosságban, amelyet a Kúria a felülvizsgálati eljárásban ne tudott volna pótolni és ily módon a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére adott volna alapot.
[33] A további, a felperes által kifogásolt jogszabálysértések [Tbj. 38. § (2) bekezdése, 4. § k) pontja, Jat. 2. § (2) bekezdése] a jogvita elbírálása során nem relevánsak, ezért a Kúria mellőzte ezek érdemi vizsgálatát.
[34] A felperes által másodlagosan kifogásolt alperesi határozatok megsemmisítésére irányuló kérelem teljesítésére az elsődleges kereseti kérelem elbírálására tekintettel nem kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság helytállóan állította meg, hogy az ügyintézési határidő elmulasztása önmagában az ügy érdemét nem érintette, erre alapítottan a hatósági határozatok megsemmisítésének sem és hatályon kívül helyezésének sem volt helye.
[35] A fentebb kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdés alkalmazásával - indokolásbeli kiegészítéssel - hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma
[36] A nők kedvezményes nyugdíjára jogosító időként nem ismerhető el az az időszak, amely alatt az igénylő a megjelölt kereső tevékenységet nem biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban folytatta, mert a Tny. 18. § (2b) bekezdés szerinti jogosultsági időnek a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő minősül.

Záró rész
[37] A pernyertes alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria e körben mellőzte a határozathozatalt [Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 81-83. §].
[38] A felülvizsgálati eljárás a Tny. 81. § (1) bekezdése alapján illetékmentes.
[39] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 114. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2021. február 22.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró
(Kúria Kfv.VII.37.984/2020.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.