BH 2021.10.295

I. Pénzügyi felügyeleti intézkedés alapja nemcsak valamely korábbi felügyeleti döntés, hanem meghatározott jogszabály megsértése is lehet. II. A biztosító szükséghelyzetbe kerül, ha a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatolótőke fedezete nem elegendő, vagy az előírt mérték alá csökkent, illetve ha tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti. III. A biztosítási szükséghelyzet önmagában indo

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes biztosítási tevékenységet is végző egyesület, amely tevékenység felügyeletét az alperes látja el. Az alperes a 2016. szeptember 19-én kelt H-JÉ-II-56/2016. számú határozatával arra kötelezte a felperest, hogy olyan pénzügyi tervet nyújtson be, amely alkalmas arra, hogy megvalósulása esetén a felperes 2016. december 31-ére rendelkezzen a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító szavatolótőkével.
[2] Az alperes a 2016. november 8-án kelt H-JÉ-II-60/2016. számú határozatával ...

BH 2021.10.295 I. Pénzügyi felügyeleti intézkedés alapja nemcsak valamely korábbi felügyeleti döntés, hanem meghatározott jogszabály megsértése is lehet.
II. A biztosító szükséghelyzetbe kerül, ha a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatolótőke fedezete nem elegendő, vagy az előírt mérték alá csökkent, illetve ha tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti.
III. A biztosítási szükséghelyzet önmagában indokolja a biztosítottak érdekei védelmének megóvására a felügyeleti biztos kirendelését.
IV. A felügyeleti biztos az igazgatóság tagjának törvényben és alapszabályban megállapított jogait és kötelezettségeit teljeskörűen gyakorolja.
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes biztosítási tevékenységet is végző egyesület, amely tevékenység felügyeletét az alperes látja el. Az alperes a 2016. szeptember 19-én kelt H-JÉ-II-56/2016. számú határozatával arra kötelezte a felperest, hogy olyan pénzügyi tervet nyújtson be, amely alkalmas arra, hogy megvalósulása esetén a felperes 2016. december 31-ére rendelkezzen a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító szavatolótőkével.
[2] Az alperes a 2016. november 8-án kelt H-JÉ-II-60/2016. számú határozatával a felperes biztosítási tevékenység folytatására vonatkozó engedélyét visszavonta, kötelezte a felperest a biztosítási állománya átruházására, és felügyeleti biztost rendelt ki, miután a felperes pénzügyi tervéről megállapította, hogy az nem biztosítja a tevékenységének folytatása szempontjából alapvető jelentőségű minimális tőkeszükségletnek való megfelelést. Ezt követően célvizsgálatot folytatott a felperesnél a jogszabályoknak megfelelő működési feltételek meglétének ellenőrzésére, és megállapította, hogy a felperes sem 2016. december 31-ére, sem 2017. május 31-ére vonatkozóan nem rendelkezett elegendő figyelembe vehető szavatolótőkével. Erre tekintettel a 2017. november 20-án kelt H-JÉ-II-78/2017. számú határozatával ismételten visszavonta a felperes tevékenységi engedélyét, és ismételten felügyeleti biztost rendelt ki.
[3] A felperes mind a H-JÉ-II-60/2016. számú, mind a H-JÉ-II-78/2017. számú határozat ellen keresettel élt. Az alperes ezután - a Kúria által más ügyekben már megállapított kiadmányozási hibára tekintettel - a jogsérelem orvoslása érdekében eljárást indított. Ennek eredményeként a 2018. május 10-én kelt H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozatának 1-2. pontjaival a H-JÉ-II-60/2016. számú határozatát a H-JÉ-II-78/2017. számú határozat közlésének napjával, a H-JÉ-II-78/2017. számú határozatát az egybefoglalt határozat közlésének napjával hatályon kívül helyezte. A 3. pontban a felperes tevékenységi engedélyét az egybefoglalt határozat közlésének napjával visszavonta a minimális tőkeszükségletre vonatkozó jogszabályi előírások nemteljesítése miatt. Az 4. pontban a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-t (a továbbiakban: PSFN Kft.), egyrészt a felperes biztosítási szerződésállománya átruházásához szükséges intézkedések megtétele [4.a) alpont], másrészt a biztosítási tevékenységének lezárásához kapcsolódó, a 4.a) pontba nem tartozó feladatainak ellátása, valamint a biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékű működtetése végett [4.b) alpont].
[4] A felperes a H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozat ellen önálló és kiterjesztett keresettel élt. Az elsőfokú bíróság a 2018. szeptember 24-én kelt 106.K.700.118/2018/32. számú végzésével az egybefoglalt határozat végrehajtását részben, a 4.a) alpont tekintetében a per jogerős befejezéséig felfüggesztette, majd a 2019. október 24-én kelt 106.K.700.188/2019/25. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2020. február 11-én kelt Kfv.I.35.026/2020/3. számú végzésével az egybefoglalt határozat végrehajtását a 4.a) alpont tekintetében a felülvizsgálati eljárás befejezéséig felfüggesztette, majd a 2020. április 2-án kelt Kfv.I.35.026/2020/5. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 2020. november 25-én kelt - kijavított - 106.K.704.924/2020/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ügy a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria előtt Kfv.I.35.106/2021. szám alatt van folyamatban.
[5] Időközben a felperes kérelmére a Fővárosi Törvényszék mint civil szervezeteket nyilvántartó bíróság a 2018. december 13-án kelt 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzésével a PSFN Kft. által a felügyeleti biztos feladatainak ellátására kijelölt személyeket törölte a képviseletre jogosultak köréből, egyúttal intézkedett az igazgatósági tagok általános, együttes képviseleti jogának a bejegyzése iránt. A változásbejegyzés alapját - egyebek mellett - az egybefoglalt határozat végrehajtásának részbeni felfüggesztése, valamint a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejárta képezte az egybefoglalt határozat 4.b) alpontjához kapcsolódó kirendelés esetében.
[6] Ilyen előzmények után az alperes a 2018. december 15-én kelt, keresettel támadott H-JÉ-II-88/2018. számú határozatában a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t.
[7] A határozat indokolásában utalt a H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozatban, valamint a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzésben foglaltakra azzal, hogy ez utóbbi végzéssel a felperes működését illetően jelentős változás következett be. A felügyeleti biztos feladatainak ellátására kijelölt személyek az egybefoglalt határozat szerinti feladataikat nem képesek ellátni, miután az annak alapján fennálló képviseleti joguk a civil szervezetek nyilvántartásában már nem szerepel. Bármiféle ügyintézés lehetősége kikerült irányításuk alól, miközben az egybefoglalt határozat szerinti intézkedések hatályosak, a PSFN Kft., illetve az általa kijelölt személy(ek) a felügyeleti biztosi feladatok ellátására továbbra is kötelesek. A 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés következtében egy tevékenységi engedélyét vesztett, kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel vagy a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével nem rendelkező - tehát eleve biztosítási szükséghelyzetben lévő -, de folyamatban lévő állományátruházási eljárással érintett, jelentős biztosítási szerződésállománnyal bíró intézmény közvetlen felügyeleti-hatósági kontrollja jelentős mértékben akadályozott. Az állomány-átruházás sikeres lebonyolításáig, illetve esetleges meghiúsulásáig a felperest akként kell a szükséges mértékben, korlátozottan működtetni, hogy az a még szerződéssel rendelkező ügyfelek számára a szerződéseket teljesíteni, illetve azokat átvevő intézményre átruházni legyen képes. A felügyeleti biztos e feladat ellátására - ami az egybefoglalt határozat alapján kötelessége - a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés miatt jelenleg nem képes, amely helyzet viszont a felperes mint volt biztosító ügyfeleit, azaz a szerződőket, a biztosítottakat, a biztosítási szolgáltatások teljesíthetőségét különösen súlyos veszélynek teszi ki. Felhívta a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 4. § (9) bekezdését, 39. § (1) bekezdés i) pontját, 42. § d) pontját, 45. § a) pontját, 48. § (5) bekezdését, 75. § (1) bekezdését, továbbá a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 1. § (1) bekezdését, 295. § (1) bekezdését, 304. § (6) bekezdését, valamint 320. § (1) bekezdés e) pontját.
[8] Az alperes a 2019. június 12-én kelt H-JÉ-II-34/2019. számú határozatában - a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejártára figyelemmel - a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében újból kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t. A határozat ellen közigazgatási per nem indult.
[9] Az alperes a 2020. február 14-én kelt H-JÉ-II-11/2020. számú határozatában - a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejártára figyelemmel - a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében újból kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t. Az elsőfokú bíróság a 2020. december 2-án kelt 106.K.703.639/2020/10. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette. A Kúria a 2021. március 2-án kelt Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

A keresetlevél és a védirat
[10] A felperes keresetlevelében az alperes 2018. december 15-én kelt H-JÉ-II-88/2018. számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
[11] Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon rendelt ki felügyeleti biztost. Egyebek mellett sérelmezte, hogy az alperes az MNB tv. 75. § (1) bekezdésére figyelemmel nem adta indokát, hogy magatartása mennyiben valósította meg az alperes valamely határozatában meghatározott kötelezettség megszegését, elkerülését, elmulasztását, késedelmes vagy hiányos teljesítését, illetve, hogy az állományátruházás végrehajtásának felfüggesztése miért teszi ki a felperes ügyfeleit, illetve a biztosítási szolgáltatások teljesíthetőségét különösen súlyos veszélynek. Állítása szerint esetében nem állt fenn a Bit. 320. § (1) bekezdésében meghatározott biztosítási szükséghelyzet, annak hiányában a Bit. 295. § (1) bekezdése alapján felügyeleti biztos kirendelésének nem volt helye. Az alperes nem indokolta meg, hogy az igazgatóság miért ne tudná ellátni a feladatát. Előadta, hogy az állományátruházás a végrehajtás felfüggesztése miatt az egybefoglalt határozat ellen indított közigazgatási per jogerős befejezéséig nem foganatosítható, így az alperes határozata a jogerős végrehajtást felfüggesztő végzéssel is ellentétes. Annak következtében ugyanis a biztosítási állomány védelmével és kezelésével kapcsolatos feladatok az igazgatóságot illetik és kötelezik, erre a feladatra felügyeleti biztost egyáltalán nem lehetett volna kirendelni.
[12] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a határozata megalapozott és jogszerű.

Az elsőfokú bíróság ítélete
[13] Az elsőfokú bíróság a 2021. március 30-án kelt, fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[14] Indokolásában egyebek mellett rámutatott: alaptalanul kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem jelölte meg a határozatában, milyen határozatban előírt, milyen kötelezettséget mulasztott el. Az alperes ugyan valóban idézte az MNB tv. 75. § (1) bekezdését, de az határozat nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a felperes valamely határozatban foglalt kötelezettségét megsértette volna, és ezzel kapcsolatos jogkövetkezményt sem. Ebből következően az alperesnek értelemszerűen nem is kellett indokolást adnia az elmulasztott határozati kötelezettségre vonatkozóan. Kifejtette: tévesen állította a felperes azt is, hogy az alperes megállapítása szerint a végrehajtást felfüggesztő végzés tette ki különösen súlyos veszélynek az ügyfeleit. Ezzel szemben az alperes a 77.Pk.66100/1991/184. számú végzésre vonatkozóan fejtette ki, hogy a felügyeleti biztos által kijelölt személyek törlése a képviseletre jogosultak közül megakadályozta őket feladataik ellátásában, amire pedig az egybefoglalt határozat alapján kötelesek voltak. Az alperes szerint ez tette ki különösen súlyos veszélynek a biztosítottak érdekeit, erre vonatkozóan a határozat részletes indokolást tartalmaz. Az alperes e körben a biztosítási szükséghelyzet fennállását a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Az alperes emellett arra is utalt, hogy a felperes eleve biztosítási szükséghelyzetben volt, mivel a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével 2016. december 31-ére vonatkozóan nem rendelkezett. Ennek alapján a biztosítási szükséghelyzet a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerint is fennállt. Az alperes az egybefoglalt határozatában éppen erre tekintettel vonta vissza a felperes tevékenységi engedélyét, ami a felperes előtt is ismert, így arra elegendő volt csak utalni. Mindezek alapján a felperes alaptalanul állította, hogy a Bit. 295. § (1) bekezdése alapján felügyeleti biztos kirendelésének nem volt helye, illetve, hogy az alperes határozata nem adta okát, miért volt biztosítási szükséghelyzetben. Megítélése szerint az alperesnek nem kellett további indokolást adnia arról, miért szolgálta jobban a biztosítottak érdekeit, ha a biztosítási üzletág felett az irányítási, felügyeleti jogköröket a kirendelt felügyeleti biztos, és nem az igazgatóság gyakorolja. Az alperes intézkedési kötelezettségét a biztosítási szükséghelyzet bekövetkezése keletkeztette, az a tény, hogy a felperes szavatolótőkéje a minimálisan szükséges szint alá csökkent. A biztosítási szükséghelyzet bekövetkezése maga adta a magyarázatát annak, hogy a biztosítottak érdekei védelemre szorultak, és az alperes a felügyeleti biztos kirendelésével ezt az érdekvédelmet kívánta megvalósítani. A Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletében foglaltakra utalással kiemelte, hogy felügyeleti biztos kirendelése esetén a felügyeleti biztos és az igazgatóság tagjának jogait és kötelezettségeit a Bit. 297. §-a határozza meg. A Bit. 297. § (1) és (2) bekezdéseire tekintettel a felügyeleti biztos csak teljes jogkörrel rendelhető ki, így az ekként történt kirendelés sem jogszabálysértő.

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[15] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését kérte.
[16] Továbbra is sérelmezte, hogy a határozat ugyan hivatkozott az MNB tv. 75. § (1) bekezdésére, azonban nem határozta meg, hogy miben állt a felperesi kötelezettségszegés vagy mulasztás. Az alperes a terhére jogsértést nem állapított meg, ennek alapján pedig felügyeleti biztost sem rendelhetett volna ki. Hangoztatta emellett, hogy az alperes határozata - az elsőfokú bíróság ítéletével ellentétben - a szükséghelyzet fennállását nem a szavatolótőke hiányára, azaz a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjára, hanem a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Ugyanakkor nem mutatta be, miben áll a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szükséghelyzet, amely felügyeleti biztos kirendelését tette szükségessé. Álláspontja szerint a szükséghelyzetet nem alapozza meg, hogy a felügyeleti biztos törvényes képviseleti joga megszűnt. Az alperes azt sem indokolta, hogy a biztosítási szolgáltatások felügyeleti biztos általi teljesítése miért szolgálja inkább a biztosítottak érdekét annál, mintha ezt a feladatot az igazgatósága látná el. A határozat emiatt sérti a Bit. 291. § (1) bekezdés r) pontját, 295. § (1) bekezdését, 320. § (1) bekezdését, továbbá az Ákr. 81. § (1) bekezdését. Kifogásolta továbbá, hogy az alperes a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházás ellenére teljes jogkörrel rendelte ki a felügyeleti biztost. A határozatból nem állapítható meg, hogy a felügyeleti biztos az állományátruházási feladatokat nem teljesítheti a felfüggesztő végzés hatálya alatt. Hivatkozott a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének [43] bekezdésében foglaltakra. A határozat nézete szerint sérti a Bit. 167. § (2) bekezdését, valamint 297. § (1)-(2) bekezdéseit is.
[17] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Perköltséget számított fel.
[18] Hangsúlyozta, hogy a perbeli határozatában a felperes terhére jogszabálysértést állapított meg. Kifejtette, hogy határozata és az elsőfokú ítélet is megfelelően tartalmazza a biztosítási szükséghelyzetre vonatkozó indokolást. A szavatolótőke hiánya a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjának, a kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetők hiánya az (1) bekezdés e) pontjának felel meg. A biztosítási szükséghelyzet miatt a biztosítottak érdekei védelemre szorultak. Rámutatott, hogy a felügyeleti biztos perbeli határozattal történt kirendelésével a korábbi hatósági határozatának végrehajtását felfüggesztő bírósági végzést nem sérthette meg. A teljes jogkörrel történt kirendelés a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítélete szerint sem alapozza meg a határozata jogszerűtlenségét.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos.
[20] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta. Mindenekelőtt megállapította, hogy a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás nem akadálya a fellebbezéssel támadott ítélet felülbírálatának, mert a felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya az alperesnek a jelen eljárásra okot adó H-JÉ-II-88/2018. számú határozata.
[21] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozottan megállapított tényállás alapján, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések felhívásával, helyes jogi következtetést vont le a perbeli ügy eldöntésére nézve. Érdemi döntésével és annak indokaival a Kúria is egyetértett. A felperes a fellebbezésében lényegében az alperes határozatának jogszerűségét vitató kereseti érveit ismételte meg, amelyekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság jogi álláspontját az ítéletében részletesen kifejtette. Ha a felperes nem fogalmazza meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokait mennyiben és milyen okból kifogásolja, a másodfokú bíróság is csak visszautalni tud az elsőfokú bíróság ítéletében írtakra. A másodfokú bíróságnak nem feladata a kereset ismételt elbírálása, jogorvoslati eljárásban az elsőfokú ítéletet bírálhatja felül annak érdekében, hogy az ítélet esetleges hibáit orvosolja. A keresethez ezért csak az elsőfokú ítélet megállapításain keresztül nyúlhat vissza.
[22] Az MNB tv. 75. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, ha az alperes a 62. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzés végén vagy az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a 62. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályok vagy a hatósági határozatában, illetve a 49/D. § (1) bekezdése szerinti végzésében meghatározott kötelezettség megszegését, elkerülését, elmulasztását, késedelmes vagy hiányos teljesítését, ha törvény eltérően nem rendelkezik, a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy, szervezet esetén a 39. §-ban meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó jogszabály szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza, illetve bírságot szab ki. Az MNB tv. 39. § (1) bekezdés i) pontja alapján, ha törvény eltérően nem rendelkezik, az alperes a 4. § (9) bekezdésben meghatározott feladatkörében ellátja a Bit. hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletét. Az alperes határozatának I. rész 1. bekezdése - az egybefoglalt határozatra hivatkozással - tartalmazza, hogy a felperes 2016. december 31-ére vonatkozóan nem teljesítette a minimális tőkeszükségletre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, a III. rész 2. bekezdésében pedig szerepel, hogy a felperes nem rendelkezik kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel vagy a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével. Ezzel az alperes az MNB tv. 62. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott (a felperes mint az MNB tv. 39. §-ában meghatározott törvény hatálya alá tartozó szervezet működésére és tevékenységére vonatkozó) jogszabály megsértését a felperes oldalán megállapította. Helyesen foglalt állást ezért az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az MNB tv. 75. § (1) bekezdése az adott esetben nem sérült. Pénzügyi felügyeleti intézkedés alapja nemcsak valamely korábbi felügyeleti döntés, hanem meghatározott jogszabály megsértése is lehet, a perbeli döntés is ez utóbbin alapult. Mindezt az elsőfokú ítélet [16] bekezdése részletesen tartalmazza.
[23] A Bit. 320. § (1) bekezdése alapján a biztosító szükséghelyzetbe kerül - többek között - akkor, ha ca) a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatolótőke fedezete nem elegendő, vagy az előírt mérték alá csökkent, illetve, ha e) tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti. A felperes iratellenesen állította, hogy az alperes határozata a szükséghelyzet fennállása körében nem hivatkozott a szavatolótőke hiányára. A határozat - már idézett - III. rész 2. bekezdése szerint a felperes kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel, illetve a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével nem rendelkezik, ezért volt az alperes megállapítása szerint eleve biztosítási szükséghelyzetben. A szavatolótőke hiánya a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjában, a kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetők hiánya az (1) bekezdés e) pontjában írt, a szükséghelyzetet megalapozó ok. A határozat III. rész 1-2. bekezdései azt is bemutatják, hogy a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés következtében a felperes felügyeleti-hatósági kontrollja akadályozott, hiszen a felügyeleti biztos nem képes a feladatainak ellátására, mindez a biztosítottakat súlyos veszélynek teszi ki. Ezzel az alperes megindokolta a 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja és e) pontja szerinti szükséghelyzet fennállását, ahogyan arra az elsőfokú ítélet [17] és [18] bekezdései is rámutatnak. A Bit. 295. § (1) bekezdése szerint az alperes a 320. § szerinti biztosítási szükséghelyzetben felügyeleti biztost rendelhet ki. Erre tekintettel pedig helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletének [19] bekezdésében, hogy a biztosítási szükséghelyzet önmagában indokolja a biztosítottak érdekei védelmének megóvására a felügyeleti biztos kirendelését, így az alperest további indokolási kötelezettség e körben nem terhelte, sem a Bit. felperes által hivatkozott rendelkezései, sem az Ákr. indokolásra vonatkozó szabálya alapján.
[24] Abban a kérdésben, hogy az alperes a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházás ellenére teljes jogkörrel rendelte ki a felügyeleti biztost, a felperes a fellebbezésében a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének [43] bekezdésében foglaltakra hivatkozott. A Kúria ítéletének [39] bekezdésében - és erre utalással az elsőfokú bíróság is az ítélete [14] bekezdésében - rámutatott, hogy a Bit. 297. § (1) bekezdése a felügyeleti biztos jogainak gyakorlása körében nem tartalmaz semmilyen korlátozást, azaz a felügyeleti biztos a Bit. 297. § (2) bekezdésére is figyelemmel csak teljes jogkörrel rendelhető ki, az igazgatóság tagjának feladatát, jogait, kötelezettségeit veszi át teljeskörűen. Mindezek alapján a teljes jogkörrel történt kirendelés nem jogszabálysértő. A [43] bekezdésben pedig - bár kifejtette, hogy az alperesnek a felügyeleti biztost kirendelő határozatának rendelkező részében rögzítenie kellett volna, hogy a felügyeleti biztos az állomány átruházását a felfüggesztő végzés hatálya alatt nem hajthatja végre - végső soron rámutatott, hogy ez az alperes határozatának végrehajtását érintő jogkérdés, és nem alapozza meg a határozat jogszerűtlenségének a megállapítását. Mindezek miatt a Bit. rendelkezéseinek megsértése e körben sem volt megállapítható. Kiemeli még a Kúria, hogy a perbeli határozathoz ma már joghatás nem fűződik, hiszen azt követően a felügyeleti biztos újbóli kirendelésére került sor a törvényi határidő lejártára figyelemmel, előbb a 2019. június 12-én kelt H-JÉ-II-34/2019. számú határozattal, amely ellen közigazgatási per nem indult, majd a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének alapját képező, 2020. február 14-én kelt H-JÉ-II-11/2020. számú határozattal. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a perbeli határozat hatálya alatt ténylegesen sor került volna a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházási feladatok teljesítésére, így fellebbezési érvelése pusztán elméleti jellegűnek tekinthető, amelynek a konkrét ügyben gyakorlati jelentősége már nem is lehet. Ezáltal ez az érvelés a fellebbezési kérelem teljesítését - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését - semmiképpen sem alapozhatta meg.
[25] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kf.VI.40.188/2021.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Kf.VI.40.188/2021/4.
A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor előadó bíró
Dr. Gyurán Ildikó bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kiser Dóra Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: Dr. Kiser Dóra ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos
A per tárgya: pénzügyi felügyeleti ügyben hozott H-JÉ-II-88/2018. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata
A fellebbezett határozat: a Fővárosi Törvényszék 106.K.701.362/2021/4. számú ítélete
A fellebbezést benyújtó fél: a felperes (9. sorszám alatt)

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 106.K.701.362/2021/4. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - felhívásra - 40.000 (azaz negyvenezer) forint fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes biztosítási tevékenységet is végző egyesület, amely tevékenység felügyeletét az alperes látja el. Az alperes a 2016. szeptember 19-én kelt H-JÉ-II-56/2016. számú határozatával arra kötelezte a felperest, hogy olyan pénzügyi tervet nyújtson be, amely alkalmas arra, hogy megvalósulása esetén a felperes 2016. december 31-ére rendelkezzen a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító szavatolótőkével.
[2] Az alperes a 2016. november 8-án kelt H-JÉ-II-60/2016. számú határozatával a felperes biztosítási tevékenység folytatására vonatkozó engedélyét visszavonta, kötelezte a felperest a biztosítási állománya átruházására, és felügyeleti biztost rendelt ki, miután a felperes pénzügyi tervéről megállapította, hogy az nem biztosítja a tevékenységének folytatása szempontjából alapvető jelentőségű minimális tőkeszükségletnek való megfelelést. Ezt követően célvizsgálatot folytatott a felperesnél a jogszabályoknak megfelelő működési feltételek meglétének ellenőrzésére, és megállapította, hogy a felperes sem 2016. december 31-ére, sem 2017. május 31-ére vonatkozóan nem rendelkezett elegendő figyelembe vehető szavatolótőkével. Erre tekintettel a 2017. november 20-án kelt H-JÉ-II-78/2017. számú határozatával ismételten visszavonta a felperes tevékenységi engedélyét, és ismételten felügyeleti biztost rendelt ki.
[3] A felperes mind a H-JÉ-II-60/2016. számú, mind a H-JÉ-II-78/2017. számú határozat ellen keresettel élt. Az alperes ezután - a Kúria által más ügyekben már megállapított kiadmányozási hibára tekintettel - a jogsérelem orvoslása érdekében eljárást indított. Ennek eredményeként a 2018. május 10-én kelt H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozatának 1-2. pontjaival a H-JÉ-II-60/2016. számú határozatát a H-JÉ-II-78/2017. számú határozat közlésének napjával, a H-JÉ-II-78/2017. számú határozatát az egybefoglalt határozat közlésének napjával hatályon kívül helyezte. A 3. pontban a felperes tevékenységi engedélyét az egybefoglalt határozat közlésének napjával visszavonta a minimális tőkeszükségletre vonatkozó jogszabályi előírások nemteljesítése miatt. Az 4. pontban a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft.-t (a továbbiakban: PSFN Kft.), egyrészt a felperes biztosítási szerződésállománya átruházásához szükséges intézkedések megtétele [4.a) alpont], másrészt a biztosítási tevékenységének lezárásához kapcsolódó, a 4.a) pontba nem tartozó feladatainak ellátása, valamint a biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékű működtetése végett [4.b) alpont].
[4] A felperes a H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozat ellen önálló és kiterjesztett keresettel élt. Az elsőfokú bíróság a 2018. szeptember 24-én kelt 106.K.700.118/2018/32. számú végzésével az egybefoglalt határozat végrehajtását részben, a 4.a) alpont tekintetében a per jogerős befejezéséig felfüggesztette, majd a 2019. október 24-én kelt 106.K.700.188/2019/25. számú ítéletével a keresetet elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2020. február 11-én kelt Kfv.I.35.026/2020/3. számú végzésével az egybefoglalt határozat végrehajtását a 4.a) alpont tekintetében a felülvizsgálati eljárás befejezéséig felfüggesztette, majd a 2020. április 2-án kelt Kfv.I.35.026/2020/5. számú végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a 2020. november 25-én kelt - kijavított - 106.K.704.924/2020/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az ügy a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a Kúria előtt Kfv.I.35.106/2021. szám alatt van folyamatban.
[5] Időközben a felperes kérelmére a Fővárosi Törvényszék, mint civil szervezeteket nyilvántartó bíróság a 2018. december 13-án kelt 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzésével a PSFN Kft. által a felügyeleti biztos feladatainak ellátására kijelölt személyeket törölte a képviseletre jogosultak köréből, egyúttal intézkedett az igazgatósági tagok általános, együttes képviseleti jogának a bejegyzése iránt. A változásbejegyzés alapját - egyebek mellett - az egybefoglalt határozat végrehajtásának részbeni felfüggesztése, valamint a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejárta képezte az egybefoglalt határozat 4.b) alpontjához kapcsolódó kirendelés esetében.
[6] Ilyen előzmények után az alperes a 2018. december 15-én kelt, keresettel támadott H-JÉ-II-88/2018. számú határozatában a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t.
[7] A határozat indokolásában utalt a H-JÉ-II-45/2018. számú egybefoglalt határozatban, valamint a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzésben foglaltakra azzal, hogy ez utóbbi végzéssel a felperes működését illetően jelentős változás következett be. A felügyeleti biztos feladatainak ellátására kijelölt személyek az egybefoglalt határozat szerinti feladataikat nem képesek ellátni, miután az annak alapján fennálló képviseleti joguk a civil szervezetek nyilvántartásában már nem szerepel. Bármiféle ügyintézés lehetősége kikerült irányításuk alól, miközben az egybefoglalt határozat szerinti intézkedések hatályosak, a PSFN Kft., illetve az általa kijelölt személy(ek) a felügyeleti biztosi feladatok ellátására továbbra is kötelesek. A 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés következtében egy tevékenységi engedélyét vesztett, kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel vagy a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével nem rendelkező - tehát eleve biztosítási szükséghelyzetben lévő -, de folyamatban lévő állományátruházási eljárással érintett, jelentős biztosítási szerződésállománnyal bíró intézmény közvetlen felügyeleti-hatósági kontrollja jelentős mértékben akadályozott. Az állomány-átruházás sikeres lebonyolításáig, illetve esetleges meghiúsulásáig a felperest akként kell a szükséges mértékben, korlátozottan működtetni, hogy az a még szerződéssel rendelkező ügyfelek számára a szerződéseket teljesíteni, illetve azokat átvevő intézményre átruházni legyen képes. A felügyeleti biztos e feladat ellátására - ami az egybefoglalt határozat alapján kötelessége - a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés miatt jelenleg nem képes, amely helyzet viszont a felperes, mint volt biztosító ügyfeleit, azaz a szerződőket, a biztosítottakat, a biztosítási szolgáltatások teljesíthetőségét különösen súlyos veszélynek teszi ki. Felhívta a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) 4. § (9) bekezdését, 39. § (1) bekezdés i) pontját, 42. § d) pontját, 45. § a) pontját, 48. § (5) bekezdését, 75. § (1) bekezdését, továbbá a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.) 1. § (1) bekezdését, 295. § (1) bekezdését, 304. § (6) bekezdését, valamint 320. § (1) bekezdés e) pontját.
[8] Az alperes a 2019. június 12-én kelt H-JÉ-II-34/2019. számú határozatában - a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejártára figyelemmel - a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében újból kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t. A határozat ellen közigazgatási per nem indult.
[9] Az alperes a 2020. február 14-én kelt H-JÉ-II-11/2020. számú határozatában - a Bit. 295. § (3) bekezdése szerinti 180 napos határidő lejártára figyelemmel - a felpereshez a biztosítottak érdekeinek védelmében újból kirendelte az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztosnak a PSFN Kft.-t. Az elsőfokú bíróság a 2020. december 2-án kelt 106.K.703.639/2020/10. számú ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette. A Kúria a 2021. március 2-án kelt Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.

A keresetlevél és a védirat
[10] A felperes keresetlevelében az alperes 2018. december 15-én kelt H-JÉ-II-88/2018. számú határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
[11] Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon rendelt ki felügyeleti biztost. Egyebek mellett sérelmezte, hogy az alperes az MNB tv. 75. § (1) bekezdésére figyelemmel nem adta indokát, hogy magatartása mennyiben valósította meg az alperes valamely határozatában meghatározott kötelezettség megszegését, elkerülését, elmulasztását, késedelmes vagy hiányos teljesítését, illetve, hogy az állományátruházás végrehajtásának felfüggesztése miért teszi ki a felperes ügyfeleit, illetve a biztosítási szolgáltatások teljesíthetőségét különösen súlyos veszélynek. Állítása szerint esetében nem állt fenn a Bit. 320. § (1) bekezdésében meghatározott biztosítási szükséghelyzet, annak hiányában a Bit. 295. § (1) bekezdése alapján felügyeleti biztos kirendelésének nem volt helye. Az alperes nem indokolta meg, hogy az igazgatóság miért ne tudná ellátni a feladatát. Előadta, hogy az állományátruházás a végrehajtás felfüggesztése miatt az egybefoglalt határozat ellen indított közigazgatási per jogerős befejezéséig nem foganatosítható, így az alperes határozata a jogerős végrehajtást felfüggesztő végzéssel is ellentétes. Annak következtében ugyanis a biztosítási állomány védelmével és kezelésével kapcsolatos feladatok az igazgatóságot illetik és kötelezik, erre a feladatra felügyeleti biztost egyáltalán nem lehetett volna kirendelni.
[12] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a határozata megalapozott és jogszerű.

Az elsőfokú bíróság ítélete
[13] Az elsőfokú bíróság a 2021. március 30-án kelt, fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[14] Indokolásában egyebek mellett rámutatott: alaptalanul kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem jelölte meg a határozatában, milyen határozatban előírt, milyen kötelezettséget mulasztott el. Az alperes ugyan valóban idézte az MNB tv. 75. § (1) bekezdését, de az határozat nem tartalmaz arra vonatkozó megállapítást, hogy a felperes valamely határozatban foglalt kötelezettségét megsértette volna, és ezzel kapcsolatos jogkövetkezményt sem. Ebből következően az alperesnek értelemszerűen nem is kellett indokolást adnia az elmulasztott határozati kötelezettségre vonatkozóan. Kifejtette: tévesen állította a felperes azt is, hogy az alperes megállapítása szerint a végrehajtást felfüggesztő végzés tette ki különösen súlyos veszélynek az ügyfeleit. Ezzel szemben az alperes a 77.Pk.66100/1991/184. számú végzésre vonatkozóan fejtette ki, hogy a felügyeleti biztos által kijelölt személyek törlése a képviseletre jogosultak közül megakadályozta őket feladataik ellátásában, amire pedig az egybefoglalt határozat alapján kötelesek voltak. Az alperes szerint ez tette ki különösen súlyos veszélynek a biztosítottak érdekeit, erre vonatkozóan a határozat részletes indokolást tartalmaz. Az alperes e körben a biztosítási szükséghelyzet fennállását a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Az alperes emellett arra is utalt, hogy a felperes eleve biztosítási szükséghelyzetben volt, mivel a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével 2016. december 31-ére vonatkozóan nem rendelkezett. Ennek alapján a biztosítási szükséghelyzet a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja szerint is fennállt. Az alperes az egybefoglalt határozatában éppen erre tekintettel vonta vissza a felperes tevékenységi engedélyét, ami a felperes előtt is ismert, így arra elegendő volt csak utalni. Mindezek alapján a felperes alaptalanul állította, hogy a Bit. 295. § (1) bekezdése alapján felügyeleti biztos kirendelésének nem volt helye, illetve, hogy az alperes határozata nem adta okát, miért volt biztosítási szükséghelyzetben. Megítélése szerint az alperesnek nem kellett további indokolást adnia arról, miért szolgálta jobban a biztosítottak érdekeit, ha a biztosítási üzletág felett az irányítási, felügyeleti jogköröket a kirendelt felügyeleti biztos, és nem az igazgatóság gyakorolja. Az alperes intézkedési kötelezettségét a biztosítási szükséghelyzet bekövetkezése keletkeztette, az a tény, hogy a felperes szavatolótőkéje a minimálisan szükséges szint alá csökkent. A biztosítási szükséghelyzet bekövetkezése maga adta a magyarázatát annak, hogy a biztosítottak érdekei védelemre szorultak, és az alperes a felügyeleti biztos kirendelésével ezt az érdekvédelmet kívánta megvalósítani. A Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletében foglaltakra utalással kiemelte, hogy felügyeleti biztos kirendelése esetén a felügyeleti biztos és az igazgatóság tagjának jogait és kötelezettségeit a Bit. 297. §-a határozza meg. A Bit. 297. § (1) és (2) bekezdéseire tekintettel a felügyeleti biztos csak teljes jogkörrel rendelhető ki, így az ekként történt kirendelés sem jogszabálysértő.

A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[15] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését kérte.
[16] Továbbra is sérelmezte, hogy a határozat ugyan hivatkozott az MNB tv. 75. § (1) bekezdésére, azonban nem határozta meg, hogy miben állt a felperesi kötelezettségszegés vagy mulasztás. Az alperes a terhére jogsértést nem állapított meg, ennek alapján pedig felügyeleti biztost sem rendelhetett volna ki. Hangoztatta emellett, hogy az alperes határozata - az elsőfokú bíróság ítéletével ellentétben - a szükséghelyzet fennállását nem a szavatolótőke hiányára, azaz a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjára, hanem a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontjára alapította. Ugyanakkor nem mutatta be, miben áll a Bit. 320. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szükséghelyzet, amely felügyeleti biztos kirendelését tette szükségessé. Álláspontja szerint a szükséghelyzetet nem alapozza meg, hogy a felügyeleti biztos törvényes képviseleti joga megszűnt. Az alperes azt sem indokolta, hogy a biztosítási szolgáltatások felügyeleti biztos általi teljesítése miért szolgálja inkább a biztosítottak érdekét annál, mintha ezt a feladatot az igazgatósága látná el. A határozat emiatt sérti a Bit. 291. § (1) bekezdés r) pontját, 295. § (1) bekezdését, 320. § (1) bekezdését, továbbá az Ákr. 81. § (1) bekezdését. Kifogásolta továbbá, hogy az alperes a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházás ellenére teljes jogkörrel rendelte ki a felügyeleti biztost. A határozatból nem állapítható meg, hogy a felügyeleti biztos az állományátruházási feladatokat nem teljesítheti a felfüggesztő végzés hatálya alatt. Hivatkozott a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének [43] bekezdésében foglaltakra. A határozat nézete szerint sérti a Bit. 167. § (2) bekezdését, valamint 297. § (1)-(2) bekezdéseit is.
[17] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Perköltséget számított fel.
[18] Hangsúlyozta, hogy a perbeli határozatában a felperes terhére jogszabálysértést állapított meg. Kifejtette, hogy határozata és az elsőfokú ítélet is megfelelően tartalmazza a biztosítási szükséghelyzetre vonatkozó indokolást. A szavatolótőke hiánya a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjának, a kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetők hiánya az (1) bekezdés e) pontjának felel meg. A biztosítási szükséghelyzet miatt a biztosítottak érdekei védelemre szorultak. Rámutatott, hogy a felügyeleti biztos perbeli határozattal történt kirendelésével a korábbi hatósági határozatának végrehajtását felfüggesztő bírósági végzést nem sérthette meg. A teljes jogkörrel történt kirendelés a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítélete szerint sem alapozza meg a határozata jogszerűtlenségét.

A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A fellebbezés - az alábbiak szerint - nem alapos.
[20] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. § (1) bekezdése szerint a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta. Mindenekelőtt megállapította, hogy a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárás nem akadálya a fellebbezéssel támadott ítélet felülbírálatának, mert a felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya az alperesnek a jelen eljárásra okot adó H-JÉ-II-88/2018. számú határozata.
[21] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozottan megállapított tényállás alapján, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések felhívásával, helyes jogi következtetést vont le a perbeli ügy eldöntésére nézve. Érdemi döntésével és annak indokaival a Kúria is egyetértett. A felperes a fellebbezésében lényegében az alperes határozatának jogszerűségét vitató kereseti érveit ismételte meg, amelyekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság jogi álláspontját az ítéletében részletesen kifejtette. Ha a felperes nem fogalmazza meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokait mennyiben és milyen okból kifogásolja, a másodfokú bíróság is csak visszautalni tud az elsőfokú bíróság ítéletében írtakra. A másodfokú bíróságnak nem feladata a kereset ismételt elbírálása, jogorvoslati eljárásban az elsőfokú ítéletet bírálhatja felül annak érdekében, hogy az ítélet esetleges hibáit orvosolja. A keresethez ezért csak az elsőfokú ítélet megállapításain keresztül nyúlhat vissza.
[22] Az MNB tv. 75. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, ha az alperes a 62. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzés végén vagy az általa hivatalosan ismert tények alapján megállapítja a 62. § (1) bekezdésében meghatározott jogszabályok vagy a hatósági határozatában, illetve a 49/D. § (1) bekezdése szerinti végzésében meghatározott kötelezettség megszegését, elkerülését, elmulasztását, késedelmes vagy hiányos teljesítését, - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 39. §-ban meghatározott törvények hatálya alá tartozó személy, szervezet esetén a 39. §-ban meghatározott, az adott tevékenységre vonatkozó jogszabály szerinti intézkedést, kivételes intézkedést alkalmazza, illetve bírságot szab ki. Az MNB tv. 39. § (1) bekezdés i) pontja alapján, ha törvény eltérően nem rendelkezik, az alperes a 4. § (9) bekezdésben meghatározott feladatkörében ellátja a Bit. hatálya alá tartozó szervezetek, személyek és tevékenységek felügyeletét. Az alperes határozatának I. rész 1. bekezdése - az egybefoglalt határozatra hivatkozással - tartalmazza, hogy a felperes 2016. december 31-ére vonatkozóan nem teljesítette a minimális tőkeszükségletre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, a III. rész 2. bekezdésében pedig szerepel, hogy a felperes nem rendelkezik kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel vagy a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével. Ezzel az alperes az MNB tv. a 62. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott (a felperes, mint az MNB tv. 39. §-ában meghatározott törvény hatálya alá tartozó szervezet működésére és tevékenységére vonatkozó) jogszabály megsértését a felperes oldalán megállapította. Helyesen foglalt állást ezért az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az MNB tv. 75. § (1) bekezdése az adott esetben nem sérült. Pénzügyi felügyeleti intézkedés alapja nem csak valamely korábbi felügyeleti döntés, hanem meghatározott jogszabály megsértése is lehet, a perbeli döntés is ez utóbbin alapult. Mindezt az elsőfokú ítélet [16] bekezdése részletesen tartalmazza.
[23] A Bit. 320. § (1) bekezdése alapján a biztosító szükséghelyzetbe kerül - többek között - akkor, ha ca) a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatolótőke fedezete nem elegendő, vagy az előírt mérték alá csökkent, illetve, ha e) tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti. A felperes iratellenesen állította, hogy az alperes határozata a szükséghelyzet fennállása körében nem hivatkozott a szavatolótőke hiányára. A határozat - már idézett - III. rész 2. bekezdése szerint a felperes kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetőkkel, illetve a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító figyelembe vehető alapvető szavatolótőkével nem rendelkezik, ezért volt az alperes megállapítása szerint eleve biztosítási szükséghelyzetben. A szavatolótőke hiánya a Bit. 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontjában, az kötelezően foglalkoztatandó egyéb vezetők hiánya az (1) bekezdés e) pontjában írt, a szükséghelyzetet megalapozó ok. A határozat III. rész 1-2. bekezdései azt is bemutatják, hogy a 77.Pk.66.100/1991/184. számú végzés következtében a felperes felügyeleti-hatósági kontrollja akadályozott, hiszen a felügyeleti biztos nem képes a feladatainak ellátására, mindez a biztosítottakat súlyos veszélynek teszi ki. Ezzel az alperes megindokolta a 320. § (1) bekezdés c) pont ca) alpontja és e) pontja szerinti szükséghelyzet fennállását, ahogyan arra az elsőfokú ítélet [17] és [18] bekezdései is rámutatnak. A Bit. 295. § (1) bekezdése szerint az alperes a 320. § szerinti biztosítási szükséghelyzetben felügyeleti biztost rendelhet ki. Erre tekintettel pedig helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság az ítéletének [19] bekezdésében, hogy a biztosítási szükséghelyzet önmagában indokolja a biztosítottak érdekei védelmének megóvására a felügyeleti biztos kirendelését, így az alperest további indokolási kötelezettség e körben nem terhelte, sem a Bit. felperes által hivatkozott rendelkezései, sem az Ákr. indokolásra vonatkozó szabálya alapján.
[24] Abban a kérdésben, hogy az alperes a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházás ellenére teljes jogkörrel rendelte ki a felügyeleti biztost, a felperes a fellebbezésében a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének [43] bekezdésében foglaltakra hivatkozott. A Kúria ítéletének [39] bekezdésében - és erre utalással az elsőfokú bíróság is az ítélete [14] bekezdésében - rámutatott, hogy a Bit. 297. § (1) bekezdése a felügyeleti biztos jogainak gyakorlása körében nem tartalmaz semmilyen korlátozást, azaz a felügyeleti biztos a Bit. 297. § (2) bekezdésére is figyelemmel csak teljes jogkörrel rendelhető ki, az igazgatóság tagjának feladatát, jogait, kötelezettségeit veszi át teljeskörűen. Mindezek alapján a teljes jogkörrel történt kirendelés nem jogszabálysértő. A [43] bekezdésben pedig - bár kifejtette, hogy az alperesnek a felügyeleti biztost kirendelő határozatának rendelkező részében rögzítenie kellett volna, hogy a felügyeleti biztos az állomány átruházását a felfüggesztő végzés hatálya alatt nem hajthatja végre - végső soron rámutatott, hogy ez az alperes határozatának végrehajtását érintő jogkérdés, és nem alapozza meg a határozat jogszerűtlenségének a megállapítását. Mindezek miatt a Bit. rendelkezéseinek megsértése e körben sem volt megállapítható. Kiemeli még a Kúria, hogy a perbeli határozathoz ma már joghatás nem fűződik, hiszen azt követően a felügyeleti biztos újbóli kirendelésére került sor a törvényi határidő lejártára figyelemmel, előbb a 2019. június 12-én kelt H-JÉ-II-34/2019. számú határozattal, amely ellen közigazgatási per nem indult, majd a Kúria Kf.VI.39.126/2021/9. számú ítéletének alapját képező, 2020. február 14-én kelt H-JÉ-II-11/2020. számú határozattal. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a perbeli határozat hatálya alatt ténylegesen sor került volna a végrehajtásában felfüggesztett állományátruházási feladatok teljesítésére, így fellebbezési érvelése pusztán elméleti jellegűnek tekinthető, amelynek a konkrét ügyben gyakorlati jelentősége már nem is lehet. Ezáltal ez az érvelés a fellebbezési kérelem teljesítését - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését - semmiképpen sem alapozhatta meg.
[25] Minderre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

A döntés elvi tartalma
[26] 1. Pénzügyi felügyeleti intézkedés alapja nem csak valamely korábbi felügyeleti döntés, hanem meghatározott jogszabály megsértése is lehet.
2. A biztosító szükséghelyzetbe kerül, ha a minimális tőkeszükséglet fedezésére figyelembe vehető alapvető szavatolótőke fedezete nem elegendő, vagy az előírt mérték alá csökkent, illetve, ha tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti.
3. A biztosítási szükséghelyzet önmagában indokolja a biztosítottak érdekei védelmének megóvására a felügyeleti biztos kirendelését.
4. A felügyeleti biztos az igazgatóság tagjának törvényben és alapszabályban megállapított jogait és kötelezettségeit teljeskörűen gyakorolja.

Záró rész
[27] A Kúria a fellebbezést a Kp. 107. § (1) bekezdése alapján - tárgyalás tartása iránti kérelem hiányában - tárgyaláson kívül bírálta el.
[28] Az alperes költségeinek megfizetésére a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles. A Kúria a másodfokú perköltség viseléséről, összegéről a Pp. 82. § (1)-(3) bekezdéseire, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendeletben foglaltakra is figyelemmel döntött, megállapítva, hogy a felszámítás a jogszabályoknak megfelelő és arányos volt.
[29] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. § (1) bekezdésében és 46. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték viselésére a felperes a Pp. 101. § (1) bekezdése, valamint 102. § (1) bekezdése alapján köteles.
[30] A Kúria által hozott határozat ellen felülvizsgálatnak a Kp. 116. § d) pontja alapján nincs helye.
Budapest, 2021. június 8.
Dr. Varga Zs. András s.k.
a tanács elnöke
Dr. Remes Gábor s.k.
előadó bíró
Dr. Gyurán Ildikó s.k.
bíró
(Kúria Kf.VI.40.188/2021.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.