adozona.hu
BH 2021.10.284
BH 2021.10.284
Az ügyvezetővel szemben támasztható követelés érvényesítését elutasító taggyűlési határozat meghozatalának elmaradása, illetve a szabályszerű indítvány ellenére e tárgyban a határozathozatal mellőzése a kisebbség által képviselt társaság perlési jogosultságának hiányát eredményezi. A bíróságnak ítélettel kell elutasítania a perlésre nem jogosult által képviselt felperes keresetét. Amennyiben a per során a kisebbség által képviselt felperes kereshetőségi jogát megalapozó körülmények bekövetkeznek és a jogves
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi gazdasági társaságot 1999-ben az a.-i halastavak újjáépítése és halászati hasznosítása céljából hozták létre. A halastavak rekonstrukciós munkáinak 2005. november 21-i lezárultát követően a felperes a tógazdaságot - szakértelem hiányában - bérbeadás útján hasznosította, amely tevékenység volt a társaság egyetlen jövedelemszerző tevékenysége.
[2] Az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.
[3] A halastavak és az ezekhez t...
BH 2021.10.284 Az ügyvezetővel szemben támasztható követelés érvényesítését elutasító taggyűlési határozat meghozatalának elmaradása, illetve a szabályszerű indítvány ellenére e tárgyban a határozathozatal mellőzése a kisebbség által képviselt társaság perlési jogosultságának hiányát eredményezi. A bíróságnak ítélettel kell elutasítania a perlésre nem jogosult által képviselt felperes keresetét. Amennyiben a per során a kisebbség által képviselt felperes kereshetőségi jogát megalapozó körülmények bekövetkeznek és a jogvesztő határidőn belül e határozatra hivatkozással változatlanul kéri az ügyvezető marasztalását, az ezt követően hozott érdemi határozat esetén nincs helye a kereset kereshetőségi jog hiánya miatt történő elutasításának [2006. évi IV. tv. (Gt.) 49. § (5) bek., 1952. évi III. tv. (rPp.) 130. § (1) bek. f), g) pont, 157. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi gazdasági társaságot 1999-ben az a.-i halastavak újjáépítése és halászati hasznosítása céljából hozták létre. A halastavak rekonstrukciós munkáinak 2005. november 21-i lezárultát követően a felperes a tógazdaságot - szakértelem hiányában - bérbeadás útján hasznosította, amely tevékenység volt a társaság egyetlen jövedelemszerző tevékenysége.[2] Az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.
[3] A halastavak és az ezekhez tartozó víziközművek halászati üzemeltetése céljából a felperes mint haszonbérbeadó és a "T." H. Zártkörű Részvénytársaság mint haszonbérlő (továbbiakban: haszonbérlő) között 2006. április 15. és 2012. április 30. közötti időszakra határozott időre haszonbérleti szerződés jött létre. A szerződés tárgyát képező halastavak részben a felperes, részben V. B. tag tulajdonában álltak. A haszonbérleti szerződés 5. pontja szerint a haszonbérlő a haszonbérlet tárgyát köteles rendeltetésszerűen használni, a szükséges fenntartási, karbantartási és a rendeltetésszerű használattal összefüggő helyreállítási munkákat elvégezni. A haszonbérbeadónak joga van ezt rendszeresen ellenőrizni. A 7. pont szerint, amennyiben a határozott idő lejártával bármelyik szerződő fél nem kívánja a jogviszony fenntartását, a haszonbérlő a bérleti jogviszony lejártakor a bérleményt úgy köteles a haszonbérbeadónak visszaadni, hogy az további halászati hasznosításra alkalmas legyen.
[4] A felek a haszonbérleti szerződést 2011. december 19. napján a tényleges tulajdoni viszonyoknak megfelelően módosították, egyben a haszonbérlet időtartamát 2016. december 31. napjáig meghosszabbították. V. B. tag a tulajdonában álló területek után járó haszonbérleti díjat a felperesre engedményezte. A módosított szerződés 8. pontja - a korábbi 5. ponttal egyezően - tartalmazta a haszonbérlő rendeltetésszerű használattal összefüggő kötelezettségeit és a haszonbérbeadó ellenőrzési jogát, míg 4. pontja - a korábbi 7. ponttal egyezően - a haszonbérlő további hasznosításra alkalmas állapotban történő visszaadási kötelezettségét. A módosításban a felek rendelkeztek arról is, hogy amennyiben a megadott határnapig a haszonbérlő a további hasznosítása alkalmas állapotban történő visszaadási kötelezettségét nem teljesíti, úgy a haszonbérbeadó a költségek áthárítása mellett jogosult azt maga elvégezni.
[5] V. B. a 2013. szeptember 10-én, valamint 2016. május 3-án kelt, az alperes részére megküldött levelében jelezte a felperesnek, hogy a halastavak állapota aggasztó, az veszélyezteti a hosszú távú hasznosíthatóságot, illetve tájékoztatást kért a felperestől a tavak állagmegóvásával, azok nem rendeltetésszerű használatából eredő károk helyreállításával kapcsolatban. 2016. október 5-én a B. Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyszíni ellenőrzése során szintén megállapította, hogy a tavak "jókarbantartása szükséges".
[6] A haszonbérleti szerződés a határozott idő lejártával, 2016. december 31. napján megszűnt, átadás-átvételre a felek között nem került sor.
[7] V. B. előzetes bizonyítás lefolytatása iránti kérelme alapján a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő a 2017. május 24-én tartott helyszíni szemle alapján készített szakvéleményében megállapította, hogy a tavak leromlott állapotúak, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. A szakértő a nettó felújítási, jó karba helyezési, helyreállítási költséget 130 millió forintra becsülte.
[8] Az alperes ezt követően egyeztetéseket kezdeményezett a haszonbérlővel a tavak szerződésben írt visszaadásának teljesítése érdekében, amelyek a per tartama alatt nem vezettek eredményre.
[9] Az alperes taggyűlése - bár V. B. azt korábban indítványozta - a 2017. november 21-én megtartott taggyűlésén nem vette napirendre az alperessel mint ügyvezetővel szembeni kárigény érvényesítésére vonatkozó indítványt, így arról határozat nem született. Akkor ezt V. B. nem sérelmezte, azt maga is szükségtelennek ítélte.
[10] Az alperessel mint ügyvezetővel szembeni kártérítési követelés érvényesítésére vonatkozó indítvány elvetésére csak a kereset benyújtását követő, 2018. május 23-án megtartott taggyűlésen hozott 2/2018. (V. 23.) számú határozattal került sor. Azzal egyidejűleg a taggyűlés az 1/2018. (V. 23.) számú határozattal a felperes 2017. évi gazdálkodására vonatkozó beszámolót elfogadta és az ügyvezető részére felmentvényt adott.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes nevében V. B. tag a 2017. november 7-én előterjesztett keresetében 87 209 890 forint kártérítés és annak 2017. január 1-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: rPtk.) 339. §-a és 318. §-a alapján, hivatkozva a Gt. 49. § (5) bekezdésére.[12] Keresetét a 2018. május 15-én érkeztetett beadványában fenntartotta. Ebben hivatkozott a 2018. május 23-án megtartott taggyűlésen hozott határozatra. Előadta, hogy a taggyűlés többségi szavazatával akként döntött, hogy nem kíván kárigényt érvényesíteni az alperessel szemben, amit sérelmezett. A taggyűlési jegyzőkönyvet a felperes 2018. augusztus 27-én csatolta.
[13] Keresetét többek között arra alapította, hogy az alperes mint a felperes ügyvezetője a haszonbérleti szerződéssel összefüggésben nem a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, mivel - V. B. tag többszöri jelzése ellenére - a halastavak állapotát közel 10 éven át nem ellenőrizte, és nem szólította fel a haszonbérlőt a rendeltetésszerű használatra, illetve annak elmaradása miatt nem mondta fel a haszonbérleti szerződést. Az elsődleges károkozó, a haszonbérlő károkozását ez tette lehetővé. Alperes a szerződés megszűnésekor sem hívta fel a haszonbérlőt a további rendeltetésszerű használatot lehetővé tévő állapot helyreállítására. Hivatkozott arra is, hogy a Gt. 49. § (5) bekezdése alapján kisebbségi tagként a társaság nevében a haszonbérlővel szemben nincs igényérvényesítési jogosultsága.
[14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását elsődlegesen arra hivatkozással kérte, hogy a keresetlevél benyújtásakor - a Gt. 49. § (5) bekezdése szerint taggyűlési határozat hiányában - a felperes perbeli legitimációja nem állt fenn, és az utólag nem pótolható. Álláspontja szerint a tavak állapotromlása kizárólag a haszonbérlő terhére esik, a bérlő károkozása miatt vele mint a felperes ügyvezetőjével szemben igény nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy 2017-ben a visszaadás és az állapotfelmérés érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. A felelősségét kizárja továbbá a taggyűlés 2018. május 23-án részére adott felmentvénye.
Az első- és másodfokú közbenső ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem jogalapja tárgyában hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperesnek mint a felperes ügyvezetőjének a felelőssége fennáll a felperes és a haszonbérlő között 2006. április 15. napján határozott időre 2016. december 31. napjáig megkötött haszonbérleti szerződés 5. pontja és a 2011. december 19. napján módosított haszonbérleti szerződés 8. pontja szerinti "rendszeres ellenőrzési joga" elmulasztásával ok-okozati összefüggésben keletkezett kárért.[16] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, a felperesnek a tagja útján történő keresetindítási joga a 2/2018. (V. 23.) számú taggyűlési határozat alapján fennáll. Megállapította, hogy a halastavak állapota már a haszonbérleti szerződés megszűnése előtt, az alperes által is ismerten kifogásolható volt, a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be. Az alperes nem a felperesi társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, amikor a tavak állapotát nem ellenőrizte annak ellenére, hogy a rendeltetésellenes használatról tudomással bírt. A felperes vagyonát kizárólag a halastavak képezték, egyetlen bevétele az abból származó haszonbér volt. Álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, ha a haszonbérleti szerződésben írt rendszeres ellenőrzési jogával élt volna, és a felelősség alól azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy tavak V. B. által jelzett állapotromlása miatt felvette a kapcsolatot a haszonbérlővel, arra megoldást dolgozott volna ki, amit ellenőriznek és végrehajtanak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt arra is, hogy a haszonbérlő szerződés szerinti kötelezettsége nem mentesíti alperest a felelősség alól. A 2017. évi ügyvezetői tevékenységre vonatkozó felmentvénynek az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget, mivel az a 2017. évet megelőző időszakra nem vonatkozhatott.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[18] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve rögzítette, hogy az alperes a haszonbérlet tartama alatt a haszonbérlet tárgyát, a haszonbérlő tevékenységét nem ellenőrizte. A bérlő a szükséges fenntartási, karbantartási munkákat nem végezte el, a szerződés megszűnésekor a bérlemény nem volt halászati hasznosításra alkalmas állapotban.
[19] A másodfokú bíróság kifejtette, a taggyűlési döntés hiánya az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti, ami a kereset ítélettel történő elutasítását eredményezi. Bár a keresetlevél benyújtásakor a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti, a társaságnak a vezető tisztségviselője ellen támasztható követelése érvényesítésére irányuló indítványt elutasító taggyűlési határozat valóban nem létezett, azonban a felperes tagja útján történő igényérvényesítési joga a 2/2018. (V. 23.) számú taggyűlési határozat alapján az elsőfokú ítélet meghozatalakor fennállt. Így tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel az rPp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetésének lett volna helye.
[20] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes részére a 2017. évi ügyvezetői tevékenységre vonatkozó felmentvény nem akadálya a haszonbérlet 2016. december 31. napján történt megszűnését megelőzően tanúsított alperesi magatartással kapcsolatos igényérvényesítésnek.
[21] A másodfokú bíróság megítélése szerint a haszonbérlet tárgyában bekövetkezett értékcsökkenés - mint az rPtk. 355. § (4) bekezdése szerinti kár - a haszonbérlő szerződéses kötelezettségeinek elmulasztása miatt következett be, amely eredmény bekövetkezésében az alperes a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó magatartásával - rendszeres ellenőrzési joga elmulasztása révén - közrehatott. Együttes magatartásuk eredményeként bekövetkezett károkért - más-más okból - az alperes és a haszonbérlő mint közös károkozók egyetemlegesen felelnek az rPtk. 344. § (1) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős közbenső ítélet az rPp. 3. § (2) és (4) bekezdésébe, 50. § (1) bekezdésébe, 130. § (1) bekezdés f) vagy g) pontjába, 157. § a), illetve b) pontjába, 206. §-ába, 251. §-ába, 253. §-ába, az rPtk. 344. § (1) bekezdésébe, a Gt. 29. § (1) bekezdésébe és 49. § (5) bekezdésébe ütközik.[23] Alperes véleménye szerint, mivel a felperes a keresetlevél előterjesztésekor nem rendelkezett keresetindítási jogosultsággal, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve az eljárás későbbi szakaszában permegszüntetésnek lett volna helye. A társaság nevében a tag a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti keresetét csak a 2018. május 23-i taggyűlési határozat meghozatalát követő 30 napos jogvesztő határidő alatt terjeszthette volna elő.
[24] A Gt. 49. § (5) bekezdésén alapuló perindítási lehetőség időben korlátozott, csak a tag indítványát elvető taggyűlési határozattól számított 30 napon belül gyakorolható, ezen időintervallumon kívül a tag nem adhat érvényes meghatalmazást a társaság nevében a jogi képviseletre. A jogi képviselő meghatalmazása a per során mindvégig érvénytelen volt. Miután a keresetindításkor a tag anyagi jogszabályon alapuló törvényes képviseleti joga hiányzott, analógiával élve hiányzott a felperes perbeli cselekvőképessége, ezért az rPp. 157. § b) pontja szerint az eljárás hivatalból történő megszüntetésének lett volna helye. Álláspontja szerint ezt a 2018. május 23-án hozott 2/2018. (V. 23.) számú taggyűlési határozat alapján fennálló törvényes képviseleti jog sem orvosolhatja, mivel a taggyűlési határozatot a felperes a bíróság részére csupán 2018. augusztus 29-én, azaz a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti 30 napos jogvesztő határidő letelte után terjesztette elő.
[25] Hivatkozott továbbá arra, hogy mivel a felperes a kár bekövetkeztének időpontjaként 2017. január 1. napját jelölte meg, az eljárt bíróságok a felek által előterjesztett jognyilatkozatokkal ellentétesen az rPp. 3. § (3) bekezdésébe, illetve 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon állapították meg a kár bekövetkezésének ezt megelőző időpontját.
[26] Véleménye szerint a perben eljárt bíróságok a tényállást részben hiányosan, részben tévesen, iratellenesen állapították meg akként, hogy az alperes a haszonbérlet időszaka alatt nem ellenőrizte a haszonbérlő tevékenységét. Hivatkozott e körben az alperes tanúvallomására, amelyben előadta, hogy a halastavakat évente többször szemlézte, felhívta a halőrt, hogy végezzen tisztítást. A haszonbérlő a halastavakat a haszonbérleti szerződés megszűnéséig folyamatosan üzemszerűen használta. A helytelenül megállapított tényállásból tévesen, a feleknek a bizonyítási eljárás során tett nyilatkozataival ellentétesen, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes elmulasztotta rendszeres ellenőrzési jogának gyakorlását. Utalt e körben arra is, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság jogellenesen mellőzte a haszonbérlő tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát.
[27] Alperes előadta, a másodfokú bíróság tévesen és iratellenesen, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve tulajdonított jelentőséget V. B. felpereshez intézett felszólító leveleinek, miközben figyelmen kívül hagyta, hogy ő maga a haszonbérlő ugyanazon magatartására alapítottan nem élt a felmondás jogával a saját tulajdonát képező területetek vonatkozásában.
[28] Alperes hangsúlyozta, a jogerős közbenső ítélet erre irányuló kereseti kérelem hiányában állapította meg az alperes és a haszonbérlő közös károkozását és mondta ki egyetemleges felelősségüket, megsértve ezzel az rPp. 3. § (2) bekezdésében, valamint az rPtk. 344. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[29] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A Kúria a jogerős közbenső ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[31] A felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel a Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy fennáll-e az rPp. 130. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja folytán irányadó 157. § a), illetve b) pontja szerinti permegszüntetési ok.
[32] A Kúria egyetértett a jogerős közbenső ítéletben kifejtettekkel, miszerint a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti, az ügyvezetővel szemben támasztható követelés érvényesítését elutasító taggyűlési határozat meghozatalának, illetve a szabályszerű indítvány ellenére e tárgyban a határozathozatal mellőzésének hiánya a kisebbség által képviselt társaság perindítási jogosultságának hiányát eredményezi. Ebben az esetben tehát nem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének van helye, hanem a bíróságnak ítélettel kell elutasítania a perlésre nem jogosult felperes keresetét. A Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti taggyűlési határozat hiánya nem jelenti azt, hogy idő előtti a kereset benyújtása, hiszen döntés hiányában a kisebbség törvényi feljogosítottsága hiányzik a perindításra, míg a pert az arra jogosult jogalany, a társaság indítja, csak éppen olyan személy által képviselve, akinek erre nincs törvényi felhatalmazása. Ebből következően a kisebbség által képviselt felperes a keresete 2017. november 7-i benyújtásakor nem rendelkezett perbeli legitimációval, mert ebben az időpontban a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti felhatalmazása hiányzott. Ugyanakkor ennek következményét az elsőfokú bíróság nem vonta le addig, ameddig azt jogszerűen megtehette volna.
[33] A perlési jogosultságot megalapozó taggyűlési döntést a felperes taggyűlése 2018. május 23-án hozta meg. Az adott tényállás mellett a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti jogvesztő határidőn belül a kereset előterjesztettnek tekintendő, ugyanis a felperes a május 25-én előterjesztett 10. sorszámú beadványában - utalva a május 23-i taggyűlési határozatra - az alperes felelősségének megállapítását és marasztalását kérte. E beadványa, majd a május 28-i tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata a jogvesztő határidőn belül benyújtott keresetnek tekintendő, amely időponttól kezdődően a kisebbség által képviselt felperes perlési jogosultsággal rendelkezett. Az a tény, hogy a felperes a taggyűlési jegyzőkönyvet csak később csatolta, nem eredményezi azt, hogy a kisebbség nem jogszerűen és nem időben élt a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti perindítási jogosultságával.
[34] Alperes eljárási szabálysértésként hivatkozott az rPp. 206. §-ának megsértésére is, arra, hogy a jogerős közbenső ítélet a tényállást tévesen, iratellenesen állapította meg. Állította, hogy szemben a jogerős közbenső ítéletben írtakkal, évente többször is ellenőrizte a tavak állapotát, továbbá a jogviszony fennállása alatt nem volt ok a felmondásra, hiszen a haszonbérlő a halastavakat 2016-ban is használta, ebből következik, hogy azok rendeltetésszerűen hasznosíthatók voltak. A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárásban mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs lehetősége, és arra az adott ügyben sem látott lehetőséget. Egyrészt az alperes perbeli előadása - az ellenérdekű fél vitatása esetén - önmagában nem bizonyítja, hogy az alperes rendszeresen ellenőrizte a tavak állapotát, másrészt amellett, hogy a személyes meghallgatása során elmondta, hogy "évente kétszer, háromszor biztosan kint jártam a tónál", arra nézve is egyértelmű előadást tett, hogy tekintettel a haszonbérlő szerződéses kötelezettségére, nem foglalkozott különösebben a tavakkal, azzal "hogy néz ki, mint néz ki", mert azokat a haszonbérlő működtette. Azon felülvizsgálati kérelemben tett előadása, hogy a tavak a jogviszony megszűnésekor megfelelő, hasznosításra alkalmas állapotban voltak, ellentmondásban áll az eljárás korábbi szakaszában tett előadásával, miszerint a halastavak leromlott állapotáért a haszonbérlő felelős, továbbá az előzetes bizonyítás keretében beszerzett igazságügyi szakvéleményben megállapítottakkal.
[35] A jogerős közbenső ítélet nem terjeszkedett túl a felperes kereseti kérelmén, amikor az alperes kártérítési felelősségét megállapította. Az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tény, hogy a felperes a késedelmi kamatot 2017. január 1-től kérte megítélni, nem jelenti azt, hogy kereseti előadása szerint az alperes károkozó magatartása nem a haszonbérleti jogviszony időtartama alatt következett volna be. Éppen ellenkezőleg, a felperes következetesen állította, hogy a kár a haszonbérleti jogviszony fennállása alatt keletkezett. Hangsúlyozandó továbbá, a jogerős közbenső ítélet rendelkező részében a másodfokú bíróság kizárólag az alperes kártérítési felelősségét megállapító közbenső ítéleti rendelkezést hagyta helyben, a kereseti kérelemnek megfelelő döntést hozva. A felperes a haszonbérlő és az alperes közös károkozásának megállapítására, egyetemleges marasztalásukra irányuló keresetet nem terjesztett elő, ugyanakkor nem vitásan az alperessel szemben érvényesített igénye alátámasztására hivatkozott az alperes és a haszonbérlő közös károkozására. Az adott tényállás mellett az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes által állított jogellenes alperesi magatartás, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása megvalósult-e, és az okozati összefüggésben áll-e a felperest ért kárral, a felperes vagyonában, a halastavak állapotában a haszonbérlőt terhelő jókarbantartási kötelezettség elmulasztásából adódó állapotromlással. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapította a meg a jogerős közbenső ítélet a haszonbérleti jogviszony fennállása alatt bekövetkezett állapotromlást, amelyet az alperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása tett lehetővé, ami megalapozza a felelősségét.
[36] Közös károkozás esetén az általános szabályok szerint a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést, bármelyiküket perelheti az egész szolgáltatás teljesítése érdekében. Jelen tényállás mellett azonban a kisebbség által képviselt felperes nem is érvényesíthetett kártérítési követelést a haszonbérlővel szemben, mivel a Gt. 49. § (5) bekezdése ilyen kereset előterjesztésére nem jogosította fel, hiszen az csak a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, a társaság könyvvizsgálója ellen támasztható követelés érvényesítésére ad a kisebbség számára lehetőséget. A perben eljárt bíróságok közbenső ítéleteik rendelkező részében az alperes kártérítési felelősségének fennállását jogszerűen állapították meg a korábban kifejtettek szerint. A jogerős közbenső ítélet - a közös károkozásra vonatkozó indoklása mellett is - csak a peres felek vonatkozásában teremt res iudicatát az rPp. 229. § (1) bekezdése alapján. Az alperes jelen perbeli későbbi marasztalása ugyanakkor nem zárja ki a haszonbérlővel szembeni esetleges későbbi igényérvényesítést.
[37] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VII. 21.194/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Tibold Ágnes előadó bíró
Dr. Bajnok István bíró
A felperes: T-B. K. és Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság)
A felperes képviselője: Dr. Szmák Krisztián ügyvéd
Az alperes: S. J.
Az alperes képviselője: Dr. Frei János ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.40.006/2020/5. számú közbenső ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Törvényszék 18.G.20.343/2019/17. közbenső számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.500 (huszonnégyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Megállapítja, hogy az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesi gazdasági társaságot 1999-ben az a.-i halastavak újjáépítése és halászati hasznosítása céljából hozták létre. A halastavak rekonstrukciós munkáinak 2005. november 21-i lezárultát követően a felperes a tógazdaságot - szakértelem hiányában - bérbeadás útján hasznosította, amely tevékenység volt a társaság egyetlen jövedelemszerző tevékenysége.[2] Az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.
[3] A halastavak és a hozzájuk tartozó víziközművek halászati üzemeltetése céljából a felperes mint haszonbérbeadó és a "T. " H. Zártkörű Részvénytársaság mint haszonbérlő (továbbiakban: haszonbérlő) között 2006. április 15. és 2012. április 30. közötti időszakra határozott időre haszonbérleti szerződés jött létre. A szerződés tárgyát képező halastavak részben a felperes, részben V. B. tag tulajdonában álltak. A haszonbérleti szerződés 5. pontja szerint a haszonbérlő a haszonbérlet tárgyát köteles rendeltetésszerűen használni, a szükséges fenntartási, karbantartási és a rendeltetésszerű használattal összefüggő helyreállítási munkákat elvégezni. A haszonbérbeadónak joga van ezt rendszeresen ellenőrizni. A 7. pont szerint, amennyiben a határozott idő lejártával bármelyik szerződő fél nem kívánja a jogviszony fenntartását, a haszonbérlő a bérleti jogviszony lejártakor a bérleményt úgy köteles a haszonbérbeadónak visszaadni, hogy az további halászati hasznosításra alkalmas legyen.
[4] A felek a haszonbérleti szerződést 2011. december 19. napján a tényleges tulajdoni viszonyoknak megfelelően módosították, egyben a haszonbérlet időtartamát 2016. december 31. napjáig meghosszabbították. V.B. tag a tulajdonában álló területek után járó haszonbérleti díjat a felperesre engedményezte. A módosított szerződés 8. pontja - a korábbi 5. ponttal egyezően - tartalmazta a haszonbérlő rendeltetésszerű használattal összefüggő kötelezettségeit és a haszonbérbeadó ellenőrzési jogát, míg 4. pontja - a korábbi 7. ponttal egyezően - a haszonbérlő további hasznosításra alkalmas állapotban történő visszaadási kötelezettségét. A módosításban a felek rendelkeztek arról is, hogy amennyiben a megadott határnapig a haszonbérlő a további hasznosítása alkalmas állapotban történő visszaadási kötelezettségét nem teljesíti, úgy a haszonbérbeadó a költségek áthárítása mellett jogosult azt maga elvégezni.
[5] V.B. a 2013. szeptember 10-én, valamint 2016. május 3-án kelt, az alperes részére megküldött levelében jelezte a felperesnek, hogy a halastavak állapota aggasztó, az veszélyezteti a hosszútávú hasznosíthatóságot, illetve tájékoztatást kért a felperestől a tavak állagmegóvásával, azok nem rendeltetésszerű használatából eredő károk helyreállításával kapcsolatban. 2016. október 5-én a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyszíni ellenőrzése során szintén megállapította, hogy a tavak "jókarbantartása szükséges".
[6] A haszonbérleti szerződés a határozott idő lejártával, 2016. december 31. napján megszűnt, átadás-átvételre a felek között nem került sor.
[7] V.B. előzetes bizonyítás lefolytatása iránti kérelme alapján a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő a 2017. május 24-én tartott helyszíni szemle alapján készített szakvéleményében megállapította, hogy a tavak leromlott állapotúak, rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok. A szakértő a nettó felújítási, jó karba helyezési, helyreállítási költséget 130 millió forintra becsülte.
[8] Az alperes ezt követően egyeztetéseket kezdeményezett a haszonbérlővel a tavak szerződésben írt visszaadásának teljesítése érdekében, amelyek a per tartama alatt nem vezettek eredményre.
[9] Az alperes taggyűlése - bár V.B. azt korábban indítványozta - a 2017. november 21-én megtartott taggyűlésén nem vette napirendre az alperessel, mint ügyvezetővel szembeni kárigény érvényesítésére vonatkozó indítványt, így arról nem határozat sem született, amit akkor V.B. nem sérelmezett, azt maga is szükségtelennek ítélte az adott időpontban.
[10] Az alperessel, mint ügyvezetővel szembeni kártérítési követelés érvényesítésére vonatkozó indítvány elvetésére csak a kereset benyújtását követő, 2018. május 23-án megtartott taggyűlésen hozott 2/2018. (05.23.) számú határozattal került sor. Azzal egyidejűleg a taggyűlés az 1/2018. (05.23.) számú határozattal a felperes 2017. évi gazdálkodására vonatkozó beszámolót elfogadta és az ügyvezető részére felmentvényt adott.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes nevében V.B. tag a 2017. november 7-én előterjesztett keresetében 87.209.890 forint kártérítés és annak 2017. január 1-től számított késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: rPtk.) 339. §-a és 318. §-a alapján, hivatkozva a Gt. 49. § (5) bekezdésére.[12] Keresetét a 2018. május 15-én érkeztetett beadványában fenntartotta. Ebben hivatkozott a 2018. május 23-án megtartott taggyűlésen hozott határozatra. Előadta, hogy a taggyűlés többségi szavazatával akként döntött, hogy nem kíván kárigényt érvényesíteni az alperessel szemben, amit sérelmezett. A taggyűlési jegyzőkönyvet a felperes 2018. augusztus 27-én csatolta.
[13] Keresetét többek között arra alapította, hogy az alperes, mint a felperes ügyvezetője a haszonbérleti szerződéssel összefüggésben nem a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, mivel - V.B. tag többszöri jelzése ellenére - a halastavak állapotát közel 10 éven át nem ellenőrizte, és nem szólította fel a haszonbérlőt a rendeltetésszerű használatra, illetve annak elmaradása miatt nem mondta fel a haszonbérleti szerződést. Az elsődleges károkozó, a haszonbérlő károkozását ez tette lehetővé. Alperes a szerződés megszűnésekor sem hívta fel a haszonbérlőt a további rendeltetésszerű használatot lehetővé tévő állapot helyreállítására. Hivatkozott arra is, hogy a Gt. 49. § (5) bekezdése alapján kisebbségi tagként a társaság nevében a haszonbérlővel szemben nincs igényérvényesítési jogosultsága.
[14] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását elsődlegesen arra hivatkozással kérte, hogy a keresetlevél benyújtásakor - a Gt. 49. § (5) bekezdése szerint taggyűlési határozat hiányában - a felperes perbeli legitimációja nem állt fenn, és az utólag nem pótolható. Álláspontja szerint a tavak állapotromlása kizárólag a haszonbérlő terhére esik, a bérlő károkozása miatt vele mint a felperes ügyvezetőjével szemben igény nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy 2017-ben a visszaadás és az állapotfelmérés érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. A felelősségét kizárja továbbá a taggyűlés 2018. május 23-án részére adott felmentvénye.
Az első- és másodfokú közbenső ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem jogalapja tárgyában hozott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperesnek mint a felperes ügyvezetőjének a felelőssége fennáll a felperes és a haszonbérlő között 2006. április 15. napján határozott időre 2016. december 31. napjáig megkötött haszonbérleti szerződés 5. pontja és a 2011. december 19. napján módosított haszonbérleti szerződés 8. pontja szerinti "rendszeres ellenőrzési joga" elmulasztásával ok-okozati összefüggésben keletkezett kárért.[16] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, a felperesnek a tagja útján történő keresetindítási joga a 2/2018. (05.23.) számú taggyűlési határozat alapján fennáll. Megállapította, hogy a halastavak állapota már a haszonbérleti szerződés megszűnése előtt, az alperes által is ismerten kifogásolható volt, a felperes vagyonában értékcsökkenés következett be. Az alperes nem a felperesi társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, amikor a tavak állapotát nem ellenőrizte annak ellenére, hogy a rendeltetésellenes használatról tudomással bírt. A felperes vagyonát kizárólag a halastavak képezték, egyetlen bevétele az abból származó haszonbér volt. Álláspontja szerint az alperes akkor járt volna el a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján, ha a haszonbérleti szerződésben írt rendszeres ellenőrzési jogával élt volna, és a felelősség alól azzal menthette volna ki magát, ha bizonyítja, hogy tavak V.B. által jelzett állapotromlása miatt felvette a kapcsolatot a haszonbérlővel, arra megoldást dolgozott volna ki, amit ellenőriznek és végrehajtanak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában utalt arra is, hogy a haszonbérlő szerződés szerinti kötelezettsége nem mentesíti alperest a felelősség alól. A 2017. évi ügyvezetői tevékenységre vonatkozó felmentvénynek az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget, mivel az a 2017. évet megelőző időszakra nem vonatkozhatott.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
[18] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítve rögzítette, hogy az alperes a haszonbérlet tartama alatt a haszonbérlet tárgyát, a haszonbérlő tevékenységét nem ellenőrizte. A bérlő a szükséges fenntartási, karbantartási munkákat nem végezte el, a szerződés megszűnésekor a bérlemény nem volt halászati hasznosításra alkalmas állapotban.
[19] A másodfokú bíróság kifejtette, a taggyűlési döntés hiánya az igényérvényesítési jog (kereshetőségi jog) hiányát jelenti, ami a kereset ítélettel történő elutasítását eredményezi. Bár a keresetlevél benyújtásakor a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti, a társaságnak a vezető tisztségviselője ellen támasztható követelése érvényesítésére irányuló indítványt elutasító taggyűlési határozata valóban nem létezett, azonban a felperes tagja útján történő igényérvényesítési joga a 2/2018. (05.23.) számú taggyűlési határozat alapján az elsőfokú ítélet meghozatalakor fennállt. Így tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy az rPp. 130. § (1) bekezdés g) pontjára figyelemmel az rPp. 157. § a) pontja alapján a per megszüntetésének lett volna helye.
[20] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes részére a 2017. évi ügyvezetői tevékenységre vonatkozó felmentvény nem akadálya a haszonbérlet 2016. december 31. napján történt megszűnését megelőzően tanúsított alperesi magatartással kapcsolatos igényérvényesítésnek.
[21] A másodfokú bíróság megítélése szerint a haszonbérlet tárgyában bekövetkezett értékcsökkenés - mint az rPtk. 355. § (4) bekezdése szerinti kár - a haszonbérlő szerződéses kötelezettségeinek elmulasztása miatt következett be, amely eredmény bekövetkezésében az alperes a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegességét figyelmen kívül hagyó magatartásával - rendszeres ellenőrzési joga elmulasztása révén - közrehatott. Együttes magatartásuk eredményeként bekövetkezett károkért - más-más okból - az alperes és a haszonbérlő, mint közös károkozók egyetemlegesen felelnek az rPtk. 344. § (1) bekezdése szerint.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[22] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a jogerős közbenső ítélet elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős közbenső ítélet az rPp. 3. § (2) és (4) bekezdésébe, 50. § (1) bekezdésébe 130. § (1) bekezdés f) vagy g) pontjába, 157. § a), illetve b) pontjába, 206. §-ába, 251. §-ába, 253. §-ába, az rPtk. 344. § (1) bekezdésébe, a Gt. 29. § (1) bekezdésébe és 49. § (5) bekezdésébe ütközik.[23] Alperes véleménye szerint, mivel a felperes a keresetlevél előterjesztésekor nem rendelkezett keresetindítási jogosultsággal, a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve az eljárás későbbi szakaszában permegszüntetésnek lett volna helye. A társaság nevében a tag a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti keresetét csak a 2018. május 23-i taggyűlési határozat meghozatalát követő 30 napos jogvesztő határidő alatt terjeszthette volna elő.
[24] A Gt. 49. § (5) bekezdésén alapuló perindítási lehetőség időben korlátozott, csak a tag indítványát elvető taggyűlési határozattól számított 30 napon belül gyakorolható, ezen időintervallumon kívül a tag nem adhat érvényes meghatalmazást a társaság nevében a jogi képviseletre. A jogi képviselő meghatalmazása a per során mindvégig érvénytelen volt. Miután a keresetindításkor a tag anyagi jogszabályon alapuló törvényes képviseleti joga hiányzott, analógiával élve hiányzott a felperes perbeli cselekvőképessége, ezért az rPp. 157. § b) pontja szerint az eljárás hivatalból történő megszüntetésének lett volna helye. Álláspontja szerint ezt a 2018. május 23-án hozott 2/2018. (05.23.) számú taggyűlési határozat alapján fennálló törvényes képviseleti jog sem orvosolhatja, mivel a taggyűlési határozatot a felperes a bíróság részére csupán 2018. augusztus 29-én, azaz a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti 30 napos jogvesztő határidő letelte után terjesztette elő.
[25] Hivatkozott továbbá arra, hogy mivel a felperes a kár bekövetkeztének időpontjaként 2017. január 1. napját jelölte meg, az eljárt bíróságok a felek által előterjesztett jognyilatkozatokkal ellentétesen az rPp. 3. § (3) bekezdésébe, illetve az rPp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon állapították meg a kár bekövetkezésének ezt megelőző időpontját.
[26] Véleménye szerint továbbá a perben eljárt bíróságok a tényállást részben hiányosan, részben tévesen, iratellenesen állapították meg akként, hogy az alperes a haszonbérlet időszaka alatt nem ellenőrizte a haszonbérlő tevékenységét. Hivatkozott e körben az alperes tanúvallomására, amelyben előadta, hogy a halastavakat évente többször szemlézte, felhívta a halőrt, hogy végezzen tisztítást. A haszonbérlő a halastavakat a haszonbérleti szerződés megszűnéséig folyamatosan üzemszerűen használta. A helytelenül megállapított tényállásból tévesen, a feleknek a bizonyítási eljárás során tett nyilatkozataival ellentétesen, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy az alperes elmulasztotta rendszeres ellenőrzési jogának gyakorlását. Utalt e körben arra is, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság jogellenesen mellőzte a haszonbérlő tanúkénti meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát.
[27] Alperes előadta, a másodfokú bíróság tévesen és iratellenesen, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelve tulajdonított jelentőséget V.B. felpereshez intézett felszólító leveleinek, miközben figyelmen kívül hagyta, hogy ő maga a haszonbérlő ugyanazon magatartására alapítottan nem élt a felmondás jogával a saját tulajdonát képező területetek vonatkozásában.
[28] Alperes hangsúlyozta, a jogerős ítélet erre irányuló kereseti kérelem hiányában állapította meg az alperes és a haszonbérlő közös károkozását és mondta ki egyetemleges felelősségüket, megsértve ezzel az rPp. 3. § (2) bekezdésében, valamint az rPtk. 344. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[29] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[30] A Kúria a jogerős közbenső ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[31] A felülvizsgálati kérelem tartalmára tekintettel a Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy fennáll-e az rPp. 130. § (1) bekezdés f) vagy g) pontja folytán irányadó 157. § a), illetve b) pontja szerinti permegszüntetési ok.
[32] A Kúria egyetértett a jogerős közbenső ítéletben kifejtettekkel, miszerint a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti, az ügyvezetővel szemben támasztható követelés érvényesítését elutasító taggyűlési határozat meghozatalának, illetve a szabályszerű indítvány ellenére e tárgyban a határozathozatal mellőzésének hiánya a kisebbség által képviselt társaság perindítási jogosultságának hiányát eredményezi. Ebben az esetben tehát nem a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, illetve a per megszüntetésének van helye, hanem a bíróságnak ítélettel kell elutasítania a perlésre nem jogosult felperes keresetét. A Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti taggyűlési határozat hiánya nem jelenti azt, hogy idő előtti a kereset benyújtása, hiszen döntés hiányában a kisebbség törvényi feljogosítottsága hiányzik a perindításra, míg a pert az arra jogosult jogalany, a társaság indítja, csak éppen olyan személy által képviselve, akinek erre nincs törvényi felhatalmazása. Ebből következően a kisebbség által képviselt felperes a keresete 2017. november 7-i benyújtásakor nem rendelkezett perbeli legitimációval, mert ebben az időpontban a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti felhatalmazása hiányzott. Ugyanakkor ennek következményét az elsőfokú bíróság nem vonta le addig, ameddig azt jogszerűen megtehette volna.
[33] A perlési jogosultságot megalapozó taggyűlési döntést a felperes taggyűlése 2018. május 23-án hozta meg. Az adott tényállás mellett a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti jogvesztő határidőn belül a kereset előterjesztettnek tekintendő, ugyanis a felperes a május 25-én előterjesztett 10. sorszámú beadványában - utalva a május 23-i taggyűlési határozatra - az alperes felelősségének megállapítását és marasztalását kérte. E beadványa, majd a május 28-i tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata a jogvesztő határidőn belül benyújtott keresetnek tekintendő, amely időponttól kezdődően a kisebbség által képviselt felperes perlési jogosultsággal rendelkezett. Az a tény, hogy a felperes a taggyűlési jegyzőkönyvet csak később csatolta, nem eredményezi azt, hogy a kisebbség nem jogszerűen és nem időben élt a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti perindítási jogosultságával.
[34] Alperes eljárási szabálysértésként hivatkozott az rPp. 206. §-ának megsértésére is, arra, hogy a jogerős közbenső ítélet a tényállást tévesen, iratellenesen állapította meg. Állította, hogy szemben a jogerős közbenső ítéletben írtakkal, évente többször is ellenőrizte a tavak állapotát, továbbá a jogviszony fennállása alatt nem volt ok a felmondásra, hiszen a haszonbérlő a halastavakat 2016-ban is használta, ebből következik, hogy azok rendeltetésszerűen hasznosíthatók voltak. A Kúria hangsúlyozza, a felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének általában nincs, és arra az adott ügyben sem látott lehetőséget. Egyrészt az alperes perbeli előadása - az ellenérdekű fél vitatása esetén - önmagában nem bizonyítja, hogy az alperes rendszeresen ellenőrizte a tavak állapotát, másrészt amellett, hogy a személyes meghallgatása során elmondta, hogy "évente kétszer, háromszor biztosan kint jártam a tónál", arra nézve is egyértelmű előadást tett, hogy tekintettel a haszonbérlő szerződéses kötelezettségére, nem foglalkozott különösebben a tavakkal, hogy "hogy néz ki, mint néz ki", mert azokat a haszonbérlő működtette. Azon felülvizsgálati kérelemben tett előadása, hogy a tavak a jogviszony megszűnésekor megfelelő, hasznosításra alkalmas állapotban voltak, ellentmondásban áll az eljárás korábbi szakaszában tett előadásával, miszerint a halastavak leromlott állapotáért a haszonbérlő felelős, továbbá az előzetes bizonyítás keretében beszerzett igazságügyi szakvéleményben megállapítottakkal.
[35] A jogerős közbenső ítélet nem terjeszkedett túl a felperes kereseti kérelmén, amikor az alperes kártérítési felelősségét megállapította. Az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tény, hogy a felperes a késedelmi kamatot 2017. január 1-től kérte megítélni, nem jelenti azt, hogy kereseti előadása szerint az alperes károkozó magatartása nem a haszonbérleti jogviszony időtartama alatt következett volna be. Éppen ellenkezőleg, a felperes következetesen állította, hogy a kár a haszonbérleti jogviszony fennállása alatt keletkezett. Hangsúlyozandó továbbá, a jogerős közbenső ítélet rendelkező részében a másodfokú bíróság kizárólag az alperes kártérítési felelősségét megállapító közbenső ítéleti rendelkezést hagyta helyben, a kereseti kérelemnek megfelelő döntést hozva. A felperes a haszonbérlő és az alperes közös károkozásának megállapítására, egyetemleges marasztalásukra irányuló keresetet nem terjesztett elő, ugyanakkor nem vitásan az alperessel szemben érvényesített igénye alátámasztására hivatkozott az alperes és a haszonbérlő közös károkozására. Az adott tényállás mellett az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes által állított jogellenes alperesi magatartás, az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása megvalósult-e, és az okozati összefüggésben áll-e a felperest ért kárral, a felperes vagyonában, a halastavak állapotában a haszonbérlőt terhelő jókarbantartási kötelezettség elmulasztásából adódó állapotromlással. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként állapította a meg a jogerős közbenső ítélet a haszonbérleti jogviszony fennállása alatt bekövetkezett állapotromlást, amelyet az alperes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása tett lehetővé, ami megalapozza a felelősségét.
[36] Közös károkozás esetén az általános szabályok szerint a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést, bármelyiküket perelheti az egész szolgáltatás teljesítése érdekében. Jelen tényállás mellett azonban a kisebbség által képviselt felperes nem is érvényesíthetett kártérítési követelést a haszonbérlővel szemben, mivel a Gt. 49. § (5) bekezdése ilyen kereset előterjesztésére nem jogosította fel, hiszen az csak a vezető tisztségviselők, felügyelőbizottsági tagok, a társaság könyvvizsgálója ellen támasztható követelés érvényesítésére ad a kisebbség számára lehetőséget. A perben eljárt bíróságok közbenső ítéleteik rendelkező részében az alperes kártérítési felelősségének fennállását jogszerűen állapították meg a korábban kifejtettek szerint. A jogerős közbenső ítélet - a közös károkozásra vonatkozó indoklása mellett is - csak a peres felek vonatkozásában teremt res iudicata-t az rPp. 229. (1) bekezdése alapján. Az alperes jelen perbeli későbbi marasztalása ugyanakkor nem zárja ki a haszonbérlővel szembeni esetleges későbbi igényérvényesítést.
[37] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős közbenső ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[38] Az alperes az eredménytelen felülvizsgálati kérelem következtében köteles a felperes jogi képviseleti díjból álló eljárási költségének megfizetésére az rPp. 78. § (1) bekezdése szerint. A Kúria azt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (3), (5) és (6) bekezdése alapján határozta meg a kifejtett jogi képviseli tevékenységgel arányos mérsékelt összegben. Az ügyvédi munkadíj az áfát tartalmazza. Az alperes teljes személyes költségmentességére tekintettel a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.[39] Az ítélet elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2021. május 18.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke
Dr. Tibold Ágnes s.k. előadó bíró
Dr. Bajnok István s.k. bíró
(Kúria Pfv. VII. 21.194/2020.)