adozona.hu
BH 2021.9.265
BH 2021.9.265
A felszámoló által a felszámolási eljárás alatt indított bírósági eljárásban a tárgyi illetékfeljegyzési jog kedvezménye az 1990. évi XCIII. tv (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontjának második fordulata alapján akkor érvényesül, ha az adott eljárást a felszámoló a felszámolás alatt álló adós nevében indítja meg. Ha az eljárásnak a felszámoló saját személyében alanya, a tárgyi illetékfeljegyzési jog nem áll fenn [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 62. § (1) bek. i) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós ellen 2014. december 17-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék végzésével az A. & C. Gazdasági Szaktanácsadó Kft.-t felszámolói tisztségének ellátása alól hivatalból felmentette, a felszámoló szervezet felszámolói névjegyzékből való törlése miatt. A felmentett felszámoló díját 250 000 Ft összegben állapította meg.
[2] Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló nyújtott be fellebbezést.
[3] Az ítélőtábla végzésével m...
BH 2021.9.265 A felszámoló által a felszámolási eljárás alatt indított bírósági eljárásban a tárgyi illetékfeljegyzési jog kedvezménye az 1990. évi XCIII. tv (Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontjának második fordulata alapján akkor érvényesül, ha az adott eljárást a felszámoló a felszámolás alatt álló adós nevében indítja meg. Ha az eljárásnak a felszámoló saját személyében alanya, a tárgyi illetékfeljegyzési jog nem áll fenn [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 62. § (1) bek. i) pont].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen 2014. december 17-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék végzésével az A. & C. Gazdasági Szaktanácsadó Kft.-t felszámolói tisztségének ellátása alól hivatalból felmentette, a felszámoló szervezet felszámolói névjegyzékből való törlése miatt. A felmentett felszámoló díját 250 000 Ft összegben állapította meg.[2] Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezéssel támadott határozat
[3] Az ítélőtábla végzésével megállapította, hogy a fellebbezés folytán folyamatban lévő másodfokú eljárásban nem áll fenn tárgyi illetékfeljegyzési jog, és felhívta a fellebbezést benyújtó felszámolót, hogy - fellebbezésének visszautasítása terhe mellett - a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül fizessen meg 30 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.[4] A határozat indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés i) pontjának utolsó fordulata azokra az első- és másodfokú bírósági eljárásokra nézve teremt illetékkedvezményt, amelyekben a felszámoló az adós képviselőjeként, az adós vagyonának visszaszerzése vagy megóvása végett lép fel, a felszámolás alatti forráshiányos adós társaságok igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében. Ezzel szemben a felmentett felszámoló díját megállapító végzés elleni fellebbezés a felszámolási alapügyben előterjeszthető jogorvoslat, amellyel nem az adós vagyonának megóvása, visszaszerzése, hanem saját díjazásának növelése érdekében él a felszámoló, azaz a felszámoló társaságot megillető bevétel növelése végett.
[5] Az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontjában előírt tárgyi illetékfeljegyzési jog megteremtésének jogpolitikai célja nem az volt, hogy a felmentett felszámoló mint a saját érdekében fellépő fél számára speciális kedvezményt teremtsen az őt ért sérelem orvoslása végett indított fellebbezési eljárásban.
[6] Az ítélőtábla részletesen ismertette az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés időrendi változásait. Ezek alapján rögzítette, hogy annak hatályos rendelkezéséből sem az első, sem pedig a második fordulat szerint nem volt megállapítható tárgyi költségkedvezmény fennállása az ügyben. Az eljárás nem minősült munkabér-követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásnak, és nem volt a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett eljárásnak sem tekinthető.
[7] Utóbbi körbe a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett eljárások tartoznak. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (6) bekezdése alapján a felszámolót felmentő, díjazását a (9) bekezdés szerint megállapító döntés ellen a felszámoló saját jogán él fellebbezéssel, amellyel kapcsolatban tárgyi illetékfeljegyzési jog nem illeti meg. A felszámoló az ügyben az Itv. 47. § (3) bekezdése szerint 30 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket előlegezni köteles.
[8] Az ítélőtábla a döntésével szembeni fellebbezési jogosultságot a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmr.) 4. § (1) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 99. §-ára alapította.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[9] A felszámoló fellebbezésében az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, és a fizetendő fellebbezési eljárási illeték mértékének 7000 Ft-ban történő meghatározását, továbbá a tárgyi illetékfeljegyzési jog fennállásának megállapítását és az ítélőtábla utasítását kérte a fellebbezése érdemi elbírálására.[10] Elsődlegesen utalt arra, hogy az adós felszámolási eljárása 2014-ben indult, ezért a jelen eljárásra Pp. 630. § (1) bekezdése folytán még a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) rendelkezései az irányadóak, és nem a Kmr., hanem a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 16. §-a alapján van helye fellebbezésnek.
[11] Kifejtette, hogy az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés helyes, nyelvtani értelmezésével tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya alá tartozik - a munkaviszonyból származó munkabér és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokon felül - valamennyi, a felszámoló által a felszámolási eljárás alatt indított bírósági eljárás. Utalt a Kúria az Fpkf.VII.30.892/2016/2. számú határozatára a felszámolót kifogásolási eljárásban megillető illetékfeljegyzési joggal kapcsolatban, valamint a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése, a BH 2013.313. és a 2015.54. számú döntések alapján a felszámoló jogállására. Kiemelte, hogy kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el; csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha közte és az adós között érdekellentét áll fenn és emiatt nem járhat el. Álláspontja szerint jelen eljárásban nem merült fel az adós és a felszámoló közti érdekellentét. A felszámoló felmentése még nem jogerős, eljárhat felszámolóként az adós képviseletében illetékkedvezmény mellett.
[12] Előadta, hogy a Cstv. 6. § (7) bekezdésében felsorolt, bíróhoz telepített határozatok minősülnek az ügy érdemében hozott végzésnek. A felszámoló díjazását megállapító végzés nem minősül ilyennek, ezért az ellene benyújtott fellebbezésre 7000 Ft-os illetékmérték irányadó. Állította, hogy fellebbezését az elsőfokú határozat díjazása vonatkozó részével szemben terjesztette elő.
[13] A hitelezők nem tettek észrevételt a fellebbezésre.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[14] A Kúria a fellebbezést az rPp. 233/A. §-a alapján bírálta el, és azt az alábbiak szerint nem találta alaposnak.[15] A Kúria előrebocsátja, arra a felszámoló önmagában helytállóan hivatkozott, hogy a jelen eljárásra még az rPp. rendelkezéseit kellett alkalmazni, és a tárgyi illetékfeljegyzési jog fenn nem állását megállapító végzéssel szemben is az IM rendelet 16. § c) pontja és nem a Kmr., továbbá a Pp. felhívott rendelkezései alapján volt helye fellebbezésnek. Mindezeknek azonban a fellebbezett végzéssel elbírált kérdésre lényeges kihatása nem volt, mert annak érdemében az ítélőtábla által helytállóan felhívott és alkalmazott Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja értelmezésével kellett állást foglalni.
[16] A Kúra elsőként azt rögzíti, hogy az ítélőtábla végzését kizárólag a fellebbezéssel támadható részében - vagyis a tárgyi illetékfeljegyzési jog fenn nem állását megállapító tartalmában - bírálta felül. Az IM rendelet 16. § c) pontjából továbbá az rPp. 95. §-ából, valamint a 233. § (3) bekezdés b) pontjából együttesen következik, hogy a bíróság határozatának további, a hiányzó fellebbezési illeték megfizetésére vonatkozó felhívást jelentő része külön fellebbezéssel nem támadható. (A másodfokon eljáró bíróság az illeték helyes mértéke felől a fellebbezést illetékhiány miatt visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálásával foglalhat állást.)
[17] Az ítélőtábla jogszabálysértés nélkül foglalt állást az Itv. ügyben irányadó 62. § (1) bekezdés i) pontjának hatályáról, kiemelten arról, hogy nem tartozik a tárgyi illetékfeljegyzési jogos eljárások közé a felszámoló felmentéséről rendelkező végzéssel szemben a felszámoló fellebbezése alapján indult másodfokú eljárás. A Kúria az ítélőtábla jogi álláspontjával egyetértett, annak megismétlése nélkül az alábbiakat emeli ki.
[18] A hatályos Itv. 62. § (1) bekezdésének i) pontja tárgyánál fogva illetékfeljegyzési jogos eljárásként ismeri el egyrészt a munkaviszonyból származó munkabér- és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokat, ezen túlmenően pedig a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása alatt a vagyonfelügyelő, a felszámoló és a pénzügyi gondnok által indított bírósági eljárásokat.
[19] Az Itv. vizsgált rendelkezéséből - az adott szakasz tartalmi változását és a jogalkotó feltehető célját tekintve - kiolvasható a törvényhely szabályozási koncepciója. Az Itv. vizsgált szabálya második fordulatában biztosított illetékkedvezmény célja, hogy a felszámolási vagyon esetleges hiánya ne legyen akadálya a szükséges eljárások, illetve eljárási szakaszok megindításának. Amennyiben az adott, a felszámoló által kezdeményezett eljárást tekintve a felszámolás alatt álló adós maga nem azonosítható az eljárás alanyaként - ezáltal eljárási költség, idetartozóan eljárási illeték fizetésére (előlegezésére, majd viselésére) köteles és kötelezhető félként -, tehát a felszámoló az adott eljárást, eljárási szakaszt nem az adós nevében indítja meg, hanem ő maga saját személyében az eljárás alanya, nincs reális és jogpolitikailag elfogadható indok az előzetes illetékfizetés alóli mentesítésre. Tekintettel a Cstv. 6. § (4) bekezdésére is, amely felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót egyaránt félnek tekinti, mindig a konkrét eljárás tárgya és alanyi köre az, amely meghatározza az adós érintettségét, ezáltal pedig az illetékkedvezmény alkalmazhatóságát az ügyben.
[20] A felszámoló felmentésével összefüggésben - amelyre a felszámolóval szemben meghatározott kizárási ok bekövetkezése, a felszámoló névjegyzékből való törlése, vagy egyéb, a felszámoló személyében rejlő ok miatt, így akár az esetben is sor kerülhet, ha a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat, vagy székhelyén (fióktelepén) nem található, illetve ha összeférhetetlenségi vagy kizárási ok alá eső felszámolóbiztost nevez ki [Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdés] -, továbbá ehhez kapcsolódóan a felszámoló díjazásáról való döntés [Cstv. 27/A. § (9) bekezdés] kapcsán maga a felszámoló - nem pedig az adós - azonosítható a jogaiban érintett félként, ennélfogva a felszámoló felmentéséről, ahhoz tartozóan díjazásáról rendelkező végzéssel szemben a felszámoló által benyújtott fellebbezés alapján indult eljárás nem érthető a vizsgált tárgyi költségkedvezmény hatálya alá tartozóként.
[21] A felszámoló által hivatkozott eseti döntésekkel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza, hogy azok a jelen eljárásra nem irányadóak, mert egyrészt azoknak a tárgya kifogásolási eljárás volt. Másrészt az azokban foglaltak az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra tekintettel már egyébként a kifogásolási eljárásra sem irányadók, mert a 2017. évi XLIX. törvény 2017. július 1-től kezdődően - egyebek mellett - módosította a Cstv. 51. § (1) bekezdését is, ami egyértelműen akként rendelkezik, hogy a kifogást kifejezetten a felszámolóval szemben kell előterjeszteni. A módosításhoz fűzött indokolásból is kitűnően ez pedig azt jelenti, hogy 2017. július 1-től a kifogásolási eljárásban a kifogásolót és a felszámolót, nem pedig az általa képviselt adóst kell félnek tekinteni.
[22] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését az rPp. 259. §-a folytán alkalmazandó rPp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Kúria Fpkf.VII.30.422/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Fpkf.VII.30.422/2020/2.
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Bajnok István előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
Az adós: H-S. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt"
Az adós felszámolója: A. & Co. Korlátolt Felelősségű Társaság
A felszámoló képviselője: Petia Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Petia Csaba Tamás ügyvéd
Az eljárás tárgya: felszámolás
A fellebbezést benyújtó fél: felszámoló
A fellebbezéssel támadott határozatot hozó bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.43.804/2020/3. számú végzés
Rendelkező rész
A Kúria az ítélőtábla végzését helybenhagyja.A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós ellen 2014. december 17-i kezdő időponttal indult felszámolási eljárásban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék 25.Fpk.2883/2014/65. számú végzésével az A. & Co. Kft.-t felszámolói tisztségének ellátása alól hivatalból felmentette, a felszámoló szervezet felszámolói névjegyzékből való törlése miatt. A felmentett felszámoló díját 250 000 Ft összegben állapította meg.[2] Az elsőfokú bíróság végzésével szemben a felszámoló nyújtott be fellebbezést.
A fellebbezéssel támadott határozat
[3] Az ítélőtábla végzésével megállapította, hogy a fellebbezés folytán folyamatban lévő másodfokú eljárásban nem áll fenn tárgyi illetékfeljegyzési jog, és felhívta a fellebbezést benyújtó felszámolót, hogy - fellebbezésének visszautasítása terhe mellett - a végzés jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül fizessen meg 30.000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.[4] A határozat indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdésének i) pontjának utolsó fordulata azokra az első- és másodfokú bírósági eljárásokra nézve teremt illetékkedvezményt, amelyekben a felszámoló az adós képviselőjeként, az adós vagyonának visszaszerzése vagy megóvása végett lép fel, a felszámolás alatti forráshiányos adós társaságok igényérvényesítésének megkönnyítése érdekében. Ezzel szemben a felmentett felszámoló díját megállapító végzés elleni fellebbezés a felszámolási alapügyben előterjeszthető jogorvoslat, amellyel nem az adós vagyonának megóvása, visszaszerzése, hanem saját díjazásának növelése érdekében él a felszámoló, azaz a felszámoló társaságot megillető bevétel növelése végett.
[5] Az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontjában előírt tárgyi illetékfeljegyzési jog megteremtésének jogpolitikai célja nem az volt, hogy a felmentett felszámoló, mint a saját érdekében fellépő fél számára speciális kedvezményt teremtsen az őt ért sérelem orvoslása végett indított fellebbezési eljárásban.
[6] Az ítélőtábla részletesen ismertette az Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontjában foglalt rendelkezés időrendi változásait. Ezek alapján rögzítette, hogy annak hatályos rendelkezéséből sem az első, sem pedig a második fordulat szerint nem volt megállapítható tárgyi költségkedvezmény fennállása az ügyben. Az eljárás nem minősült munkabér követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásnak, és nem volt a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett eljárásnak sem tekinthető.
[7] Utóbbi körbe a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett eljárások tartoznak. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (6) bekezdése alapján a felszámolót felmentő, díjazását a (9) bekezdés szerint megállapító döntés ellen a felszámoló saját jogán él fellebbezéssel, amellyel kapcsolatban tárgyi illetékfeljegyzési jog nem illeti meg. A felszámoló az ügyben az Itv. 47. § (3) bekezdése szerint 30.000 Ft fellebbezési eljárási illetéket előlegezni köteles.
[8] Az ítélőtábla a döntésével szembeni fellebbezési jogosultságot a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (Kmr.) 4. § (1) bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 99. §-ára alapította.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[9] A felszámoló fellebbezésében az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, és a fizetendő fellebbezési eljárási illeték mértékének 7000 Ft-ban történő meghatározását, továbbá a tárgyi illetékfeljegyzési jog fennállásának megállapítását és az ítélőtábla utasítását kérte a fellebbezése érdemi elbírálására.[10] Elsődlegesen utalt arra, hogy az adós felszámolási eljárása 2014-ben indult, ezért a jelen eljárásra Pp. 630. § (1) bekezdés folytán még a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) rendelkezései az irányadóak, és nem a Kmr. hanem a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban: IM. rendelet) 16. §-a alapján van helye fellebbezésnek.
[11] Kifejtette, hogy az Itv. 62. § (1) bekezdésének i) pontjában foglalt rendelkezés helyes, nyelvtani értelmezésével tárgyi illetékfeljegyzési jog hatálya alá tartozik - a munkaviszonyból származó munkabér és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokon felül - valamennyi, a felszámoló által a felszámolási eljárás alatt indított bírósági eljárás. Utalt a Kúria az Fpkf.VII.30.892/2016/2. számú határozatára a felszámolót kifogásolási eljárásban megillető illetékfeljegyzési joggal kapcsolatban, valamint a Cstv. 27/A. § (12) bekezdése, a BH2013.313. és a BH2015.54. számú döntések alapján a felszámoló jogállására. Kiemelte, hogy kifogás alapján indult eljárásban a felszámoló általában az adós képviseletében jár el; csak akkor rendelkezik a fél jogosítványával önállóan, ha közte és az adós között érdekellentét áll fenn és emiatt nem járhat el. Álláspontja szerint jelen eljárásban nem merült fel az adós és a felszámoló közti érdekellentét. A felszámoló felmentése még nem jogerős, eljárhat felszámolóként az adós képviseletében illetékkedvezmény mellett.
[12] Előadta, hogy a Cstv. 6. § (7) bekezdésében felsorolt, bíróhoz telepített határozatok minősülnek az ügy érdemében hozott végzésnek. A felszámoló díjazását megállapító végzés nem minősül ilyennek, ezért az ellene benyújtott fellebbezésre 7.000 Ft-os illetékmérték irányadó. Állította, hogy fellebbezését az elsőfokú határozat díjazása vonatkozó részével szemben terjesztette elő.
[13] A hitelezők nem tettek észrevételt a fellebbezésre.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[14] A Kúria a fellebbezést az rPp. 233/A. §-a alapján bírálta el, és azt az alábbiak szerint nem találta alaposnak.[15] A Kúria előrebocsátja, hogy arra a felszámoló önmagában helytállóan hivatkozott, hogy a jelen eljárásra még az rPp. rendelkezéseit kellett alkalmazni, és a tárgyi illetékfeljegyzési jog fenn nem állását megállapító végzéssel szemben is az IM. rendelet 16. § c) pontja és nem a Kmr. továbbá a Pp. felhívott rendelkezései alapján volt helye fellebbezésnek. Mindezeknek azonban a fellebbezett végzéssel elbírált kérdésre lényeges kihatása nem volt, mert annak érdemében az ítélőtábla által helytállóan felhívott és alkalmazott Itv. 62. § (1) bekezdés i) pontja értelmezésével kellett állást foglalni.
[16] A Kúra elsőként azt rögzíti, hogy az ítélőtábla végzését kizárólag a fellebbezéssel támadható részében - vagyis a tárgyi illetékfeljegyzési jog fenn nem állását megállapító tartalmában - bírálta felül. Az IM. rendelet 16. § c) pontjából továbbá az rPp. 95. §-ából, valamint a 233. § (3) bekezdés b) pontjából együttesen következik, hogy a bíróság határozatának további, a hiányzó fellebbezési illeték megfizetésére vonatkozó felhívást jelentő része külön fellebbezéssel nem támadható. (A másodfokon eljáró bíróság az illeték helyes mértéke felől a fellebbezést illetékhiány miatt visszautasító végzés elleni fellebbezés elbírálásával foglalhat állást.)
[17] Az ítélőtábla jogszabálysértés nélkül foglalt állást az Itv. ügyben irányadó 62. § (1) bekezdés i) pontjának hatályáról, kiemelten arról, hogy nem tartozik a tárgyi illetékfeljegyzési jogos eljárások közé a felszámoló felmentéséről rendelkező végzéssel szemben a felszámoló fellebbezése alapján indult másodfokú eljárás. A Kúria az ítélőtábla jogi álláspontjával egyetértett, annak megismétlése nélkül az alábbiakat emeli ki.
[18] A hatályos Itv. 62. § (1) bekezdésének i) pontja tárgyánál fogva illetékfeljegyzési jogos eljárásként ismeri el egyrészt a munkaviszonyból származó munkabér- és egyéb követelésre tekintettel indított felszámolási eljárásokat, ezen túlmenően pedig a csőd-, a felszámolási és a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárása alatt a vagyonfelügyelő, a felszámoló és a pénzügyi gondnok által indított bírósági eljárásokat.
[19] Az Itv. vizsgált rendelkezéséből - az adott szakasz tartalmi változását és a jogalkotó feltehető célját tekintve - kiolvasható a törvényhely szabályozási koncepciója. Az Itv. vizsgált szabálya második fordulatában biztosított illetékkedvezmény célja, hogy a felszámolási vagyon esetleges hiánya ne legyen akadálya a szükséges eljárások, illetve eljárási szakaszok megindításának. Amennyiben az adott, a felszámoló által kezdeményezett eljárást tekintve a felszámolás alatt álló adós maga nem azonosítható az eljárás alanyaként - ezáltal eljárási költség, idetartozóan eljárási illeték fizetésére (előlegezésére, majd viselésére) köteles és kötelezhető félként -, tehát a felszámoló az adott eljárást, eljárási szakaszt nem az adós nevében indítja meg, hanem ő maga saját személyében az eljárás alanya, nincs reális és jogpolitikailag elfogadható indok az előzetes illetékfizetés alóli mentesítésre. Tekintettel a Cstv. 6. § (4) bekezdésére is, amely felszámolási eljárásban az adóst, a hitelezőt és a felszámolót egyaránt félnek tekinti, mindig a konkrét eljárás tárgya és alanyi köre az, amely meghatározza az adós érintettségét, ezáltal pedig az illetékkedvezmény alkalmazhatóságát az ügyben.
[20] A felszámoló felmentésével összefüggésben - amelyre a felszámolóval szemben meghatározott kizárási ok bekövetkezése, a felszámoló névjegyzékből való törlése, vagy egyéb, a felszámoló személyében rejlő ok miatt, így akár az esetben is sor kerülhet, ha a felszámoló súlyosan vagy ismétlődően megsérti a jogszabályokat, vagy székhelyén (fióktelepén) nem található, illetve ha összeférhetetlenségi vagy kizárási ok alá eső felszámolóbiztost nevez ki [Cstv. 27/A. § (6) és (7) bekezdés] -, továbbá ehhez kapcsolódóan a felszámoló díjazásáról való döntés [Cstv. 27/A. § (9) bekezdés] kapcsán maga a felszámoló - nem pedig az adós - azonosítható a jogaiban érintett félként, ennélfogva a felszámoló felmentéséről, ahhoz tartozóan díjazásáról rendelkező végzéssel szemben a felszámoló által benyújtott fellebbezés alapján indult eljárás nem érthető a vizsgált tárgyi költségkedvezmény hatálya alá tartozóként.
[21] A felszámoló által hivatkozott eseti döntésekkel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza, hogy azok a jelen eljárásra nem irányadóak, mert egyrészt azoknak a tárgya kifogásolási eljárás volt. Másrészt az azokban foglaltak az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra tekintettel már egyébként a kifogásolási eljárásra sem irányadók, mert a 2017. évi XLIX. törvény 2017. július 1-től kezdődően - egyebek mellett - módosította a Cstv. 51. § (1) bekezdését is, ami egyértelműen akként rendelkezik, hogy a kifogást kifejezetten a felszámolóval szemben kell előterjeszteni. A módosításhoz fűzött indokolásból is kitűnően ez pedig azt jelenti, hogy 2017. július 1-től a kifogásolási eljárásban a kifogásolót és a felszámolót, nem pedig az általa képviselt adóst kell félnek tekinteni.
[22] A kifejtettek értelmében a Kúria az ítélőtábla végzését az rPp. 259. §-a folytán alkalmazandó rPp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Záró rész
[23] Az eredménytelenül fellebbező felszámoló a felmerült másodfokú eljárási költségét viselni köteles. A hitelezőknek jelen másodfokú eljárásban - a fellebbezéssel kapcsolatos nyilatkozatuk hiányában - nem merült fel költsége.[24] Jelen másodfokú eljárás az Itv. 57. § (1) bekezdés b) pontja alapján illetékmentes volt.
[25] A végzés elleni felülvizsgálatot az rPp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
[26] A Kúria a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2021. január 26.
Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Bajnok István s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Fpkf. VII. 30.422/2020.)