adozona.hu
BH 2021.9.256
BH 2021.9.256
A magánjogi jogellenesség nem azonos a közigazgatási jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a kár okozásából következik, mert a magatartás a károkozás általános tilalmába ütközik [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:518. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:548. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperest 1998-ban alapította volt ügyvezetője (a továbbiakban: ügyvezető), valamint családtagjai. A felperes az alperes polgármesteri hivatalától működési engedélyt kapott autószalon és szerviz üzlet működésére, az üzletkör jelzőszáma 601, megnevezése gépjárművek üzlete, TEÁOR száma 50.10 volt. A felperes az alperes jegyzőjétől TEÁOR 5020 gépjárműjavítás tevékenységre telepengedélyt kapott. A felperes fő profilja a gépjármű-értékesítés, valamint a hozzá kapcsolódó karbantartás és javít...
BH 2021.9.256 A magánjogi jogellenesség nem azonos a közigazgatási jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a kár okozásából következik, mert a magatartás a károkozás általános tilalmába ütközik [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:518. §, 6:519. §, 6:520. §, 6:548. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest 1998-ban alapította volt ügyvezetője (a továbbiakban: ügyvezető), valamint családtagjai. A felperes az alperes polgármesteri hivatalától működési engedélyt kapott autószalon és szerviz üzlet működésére, az üzletkör jelzőszáma 601, megnevezése gépjárművek üzlete, TEÁOR száma 50.10 volt. A felperes az alperes jegyzőjétől TEÁOR 5020 gépjárműjavítás tevékenységre telepengedélyt kapott. A felperes fő profilja a gépjármű-értékesítés, valamint a hozzá kapcsolódó karbantartás és javítás volt, amely egyebek mellett magában foglalta a mosást, fényezést, festést, szórásos lakkozást is. A TEÁOR külön tartalmazta a fémfelület tevékenység szakágazatba tartozó tevékenységeket, így a fémek plattírozását, anódos felületkezelését, hőkezelését, sorjázását, homokfúvását, koptatását, fényesítését és tisztítását, átszínezését, gravírozását, bevonását nemesfémekkel, műanyaggal, lakkozását, zománcozását.[2] A felperes tulajdonában álló "kivett autószalon" megnevezésű ingatlan (a továbbiakban: felperes ingatlana), egy telektestet alkotott az ügyvezető és házastársa tulajdonában álló (a továbbiakban: ügyvezető ingatlana) ingatlannal.
[3] A felperes tulajdonosai 2016 februárjában a felperes értékesítéséről döntöttek. Az üzleti tárgyalások során felmerült, lényeges szempont, hogy a vevő a korábbi tevékenységi kört változás nélkül átveheti-e, amellyel kapcsolatban az ügyvezető 2016 márciusában megkereste az alperest. Azt a tájékoztatást kapta, hogy a telep használatára jogosult személyében történő változást az új jogosultnak kell bejelentenie, ezt követően a módosított adatoknak megfelelő telepengedélyt adnak ki. Az ügyvezető személyesen is eljárt az alperesnél, ahol a meglévő két engedélyt előkeresték, de az ügyvezető azokról nem kért másolatot, ugyanakkor állította, hogy fényezés tevékenységre is van engedélye. Ennek felkutatása nem vezetett eredményre, az alperes alkalmazottja azt állapította meg, hogy a felperes fényezésre nem rendelkezik önálló engedéllyel.
[4] A felperes ingatlanának megvásárlására vevőként jelentkezett egy külföldi holding magyarországi cége (a továbbiakban: vevőjelölt), akinek fontos volt a gépjárművek ingatlanon történő teljes körű javítása, ezen belül a kijavított autók fényezése. Az üzleti tárgyalások 3-4 hónapig tartottak, majd a vevőjelölt 190 és 200 millió forint közötti ajánlatot tett, amelynek azonban feltétele volt, hogy legyen fényezésre vonatkozó engedély. A vevőjelölt 2016. július 4-én megküldte az adásvételi szerződés tervezetét (a továbbiakban: tervezet) az ügyvezetőnek. A tervezet a felperes ingatlanának adásvételére vonatkozott, abban az eladó szavatosságot vállalt arra, hogy az ingatlan a gépjármű-kereskedés és szerviz üzemeltetéséhez kapcsolódó feltételeknek megfelel, a tevékenység folytatásához szükséges engedélyekkel rendelkezik. 2016. július 5-én a felperes tulajdonosai, a vevőjelölt ügyvezetője és a külföldi holding képviselője üzleti tárgyalást tartottak. A tárgyalások során a felek 195 000 000 forintos vételárban egyeztek meg. A felperes ügyvezetője a tárgyalás alatt kapott e-mailt az alperestől, amelyben arról tájékoztatta, hogy a felperesnek gépjármű javítás-karbantartás tevékenység végzésére és gépjármű-kereskedelemre van engedélye, de gépjárműfényezés, azaz fémfelület-kezelési tevékenységre nem rendelkezik engedéllyel. Az ügyvezető az e-mailt ismertette a tárgyalópartnereivel. A külföldi holding képviselője azzal állt fel a tárgyalóasztaltól, hogy 1-2 napon belül tisztázni kell a fényezés lehetőségét, különben tárgytalan az üzlet.
[5] Az ügyvezető másnap, 2016. július 6-án másolatot kért a működési és a telephelyengedélyről, valamint a vevőjelöltre hivatkozva állásfoglalást kért a meglévő engedélyekről. Az alperes ezen a napon e-mailben tájékoztatta az ügyvezetőt és a vevőjelölt ügyvezetőjét, hogy a felperes gépjármű javítás-karbantartás ipari tevékenységre engedéllyel rendelkezik, amely magában foglalja a mosást, fényezést, festést, szórásos lakkozást is. Az ügyvezető kérelmére a kormányhivatal 2016. július 8-án igazolta, hogy a felperes ingatlanán végzett gépjárműjavítás telepengedély keretében a gépjárművek festése, fényezése jogszerűen végezhető, az 5020 gépjármű javítás TEÁOR kódba beletartozik a gépjárművek festése, lakkozása és fényezése is.
[6] A vevőjelölt nem vásárolta meg az ingatlant. A felperes ingatlanát és az ügyvezető ingatlanát 2016. szeptember 14-én értékesítették 162 160 000 forintért.
A kereset és az alperes védekezése
[7] A felperes 32 840 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. §-a alapján.[8] Indokolása szerint 2016. július 5-én a 195 000 000 forintos vételáron való szerződéskötés kizárólag azért maradt el, mert az alperes tévesen azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes nem rendelkezik a fényezési tevékenység végzéséhez szükséges fémfelület-kezelési engedéllyel annak ellenére, hogy a gépjármű-javítási tevékenységre kiadott engedély az autófényezési tevékenység végzésének a lehetőségét is magában foglalta. Mivel az ingatlant más vevőnek 162 160 000 forintért tudta csak értékesíteni, így a vételár-különbözettől mint haszontól elesett.
[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[10] Indokolása szerint a tervezetből a vételár összege és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett terhekre vonatkozó adatok jelentős része hiányzott. A felperes a vevőjelölt azon kérését sem teljesítette, hogy részére küldje meg az engedélyeket másolatban, mert azokat csak 2016. július 6-án rendelte meg. Mindezek alapján vitatta, hogy a szerződéskötés a felperes által előadott okból maradt volna el. Álláspontja szerint a 2016. július 5-én kiadott állásfoglalás nem tartalmazott téves tájékoztatást, a csatolt levelezés alapján nem emiatt szakadt meg az üzleti tárgyalás. Ha téves lenne a 2016. július 5-i tájékoztatás, úgy hiányzik a magatartása felróhatósága, mert nem áll fenn kirívóan súlyos jogértelmezési hiba.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[12] Indokolása szerint a felperesnek nem állt rendelkezésre a kár elhárítására alkalmas jogorvoslat, ezért érdemben vizsgálta a kártérítési felelősség általános szabályának feltételeit. Az ügyvezető által kért állásfoglalást nem tekintette hatósági bizonyítványnak. Az ügyvezető azért állásfoglalást kért, mert a részére korábban kiadott engedélyek elvesztek, azokról 2016. július 5-ig nem akart illetékköteles másolatot kiváltani. Az engedélyek, illetve azok másolatai alapján, az azokon szereplő TEÁOR kódokból az ügyvezető maga is be tudta volna azonosítani az általa végezhető tevékenységi köröket, amelyek a cégnyilvántartásban is szerepeltek, hiszen a 4520 kódjelű gépjárműjavítás, -karbantartás körébe tartozó tevékenységek a KSH honlapjáról jól beazonosíthatók. Mivel az ügyvezető azt állította, hogy fényezésre is van engedélye, amely a 2561 TEÁOR számú fémfelület-kezelési tevékenység esetén is lehetséges, az alperes ügyintézője helyesen közölte, hogy a felperes nem rendelkezik ilyen engedéllyel. A vevő visszalépéséhez az a mulasztás vezetett, hogy az ügyvezető nem tudta egyértelműen közölni, miről kér hatósági igazolást, ezért nem tudta a vevőjelölt felé bizonyítani, hogy rendelkezik a ténylegesen folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó engedélyekkel.
[13] Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes által indítványozott tanú, a külföldi holding képviselőjének kihallgatását, mert tőle nem várható többletinformáció a tárgyaláson elhangzottak körére, a tanú nem vett részt az alperesnél folytatott tájékozódásban.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és döntésével is egyetértett, de indokait pontosította. A Ptk. 6:519. §-a szerinti felelősségi alakzatból következően polgári jogilag nem minden, az adott ágazatra vonatkozó szabály előírásait sértő, hanem azok közül csak a kárt is okozó magatartás a jogellenes. A felperesnek ezért nemcsak azt kellett előadnia és bizonyítania, hogy az alperes 2016. július 5-i állásfoglalása téves volt, hanem azt is, hogy ennek hiányában egyébként még ugyanezen a napon 195 000 000 forintos vételáron az adott vevőjelölttel végleges szerződést kötött volna. A Ptk. rendelkezéseire hivatkozva rögzítette, hogy a végleges szerződés megkötéséhez minden lényeges kérdésre kiterjedő írásbeli vételi ajánlatot kellett tenni. A vevőjelölt által készített tervezet azonban egyáltalán nem tartalmazta az ingatlan vételárát, valamint azt sem, hogy a tervezetet készítő ügyvédnek milyen összegeket kell a vevő megbízásából eljárva az ingatlan tehermentesítésére fordítania. A később megkötött adásvételi szerződéssel szemben a tervezet szerint ekkor csak az egyik bank felé fennálló aktuális tartozás volt ismert. A tehermentes ingatlan megszerzése érdekében a szerződés lényeges elemének minősült a vételár megfizetésének módja, hogy ténylegesen kinek, milyen számlára, mekkora összeget kell teljesíteni, és erre nem állt rendelkezésre írásbeli ajánlat. Mivel az alperes e körülményekre utalva a kezdetektől vitatta, hogy kizárólag a 2016. július 5-i alperesi állásfoglalás tartalma lett volna akadálya az adásvételnek, ezért a felperesnek elő kellett volna adnia és bizonyítania kellett volna, hogy írásbeli ajánlat hiányában mégis létrejött volna az adott napon a szerződés, de értékelése szerint a felperes ezt nem tette meg. A vevőjelölt ügyvezetője tanúvallomásában utalt arra, hogy ezen a napon eleve nem lehetett volna megkötni a szerződést, így az alperes téves tájékoztatása biztosan nem okozta a szerződéskötés elmaradását. Másnap, 2016. július 6-án az alperes pontosította az állásfoglalását, a felperes megkapta az engedélyei másolatát, így elhárultak az ügyletkötés akadályai akkor, ha az ügyvezető az engedélyeket is bemutatta a vevőjelölt ügyvezetőjének.
[17] Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a ténylegesnél magasabb vételáron való eladás elmaradását nem az alperes téves tájékoztatása okozta. Értékelése szerint az állásfoglalás téves volt, azonban a szerződéskötési tárgyalások során, egy olyan napon adott téves tájékoztatás, amelyen a szerződést a felek egyébként sem köthették meg, nem képes a szerződéskötés elmaradásából eredő kárt okozni, ha a hibát már másnap orvosolták, és erről a szerződni kívánó felek tudomást is szereztek. A vevőjelölt ügyvezetője tanúvallomásában előadta, hogy a helyzet tisztázására 1-2 nap állt rendelkezésre, amelyen belül a félreértés tisztázható volt. Ha mégsem jött létre a szerződés, annak az lehetett csak az oka, hogy ezt követően sem született a vevőjelölt részéről kötöttséget eredményező vételi ajánlat, ezért azt a felperes sem tudta elfogadni, és a felperes sem tett írásban a vevőjelölt által elfogadott eladási ajánlatot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti - egyebek mellett - a Ptk. 6:518. §-át, a 6:519. §-át, a 6:520. §-át, a 6:532. §-át, a 6:548. § (1) bekezdését, a 6:1. § (3) bekezdését és a 6:59. §-át.[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felperes anyagi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megállapította az alperes magatartásának jogellenességét, ezért ezzel egyidejűleg marasztalnia is kellett volna a bekövetkezett kár összegében.[37] A jogerős ítélet a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése és a 6:519. §-a alapján helyesen mutatott rá arra, hogy polgári jogilag nem minden, az adott ágazatra vonatkozó jogszabály előírásait sértő magatartás jogellenes, hanem ezek közül csak az, amely kárt is okoz. A törvény a jogellenes károkozást tiltja (Ptk. 6:518. §), kártérítési felelősség a jogellenes károkozáshoz kapcsolódik (Ptk. 6:519. §), polgári jogi értelemben minden kárt okozó magatartás jogellenes, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét kizáró ok áll fenn (Ptk. 6:520. §). A magánjogi jogellenesség ezért nem azonos a jogszabálysértéssel, a közigazgatási jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a kár okozásából következik, mert a magatartás a károkozás általános tilalmába (Ptk. 6:518. §) ütközik. A jogerős ítélet az alperes 2016. július 5-i tájékoztatását tévesnek ítélte, de a fentiek alapján ezt követően helyesen vizsgálta azt, hogy az alperes téves állásfoglalása okozta-e a szerződéskötés elmaradását, a kár bekövetkezését, vagyis a polgári jogi értelemben vett jogellenességet.
[38] A felülvizsgálati kérelem az okozati összefüggéssel kapcsolatos bizonyítékértékelést is támadta, állítva, hogy kizárólag az alperes téves állásfoglalása okozta a szerződéskötés elmaradását és így a kár bekövetkezését.
[39] A felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló - így részleges átszármaztató hatályú - rendkívüli perorvoslat, ezért érvényesül a felülmérlegelés korlátozottsága. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44.). Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja (BH 1998.401.). A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.).
[40] A jogerős ítéletnek az okozati összefüggéssel kapcsolatos bizonyítékértékelése nem iratellenes, nem okszerűtlen és nem tartalmaz logikai ellentmondást. A jogerős ítélet kiemelten értékelte a tervezet tartalmát és a vevőjelölt ügyvezetőjének tanúvallomását, valamint a tárgyalást követő nap eseményeit. Ezek szerint a vevőjelölt a tevékenységi engedély rövid időn belüli tisztázását kérte, amely másnap megtörtént, az ügyvezető valamennyi információ és okirat birtokába jutott, valamint a vevőjelölt ügyvezetője is megkapta a helyesbített tájékoztatást. Az ügyvezető korábbi házastársának tanúvallomása is megerősítette, hogy "volt egy pár nap haladék" a tévedés tisztázására. A rendelkezésre álló bizonyítékokból nemcsak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehetett jutni, így a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye.
[41] A felülvizsgálati kérelemben felsorolt egyéb jogszabályoknak az ügy érdemi elbírálásánál nem volt jelentősége.
[42] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.775/2020/4.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.III.20.775/2020/4.
A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke
Dr. Parlagi Mátyás előadó bíró
Dr. Kiss Gabriella bíró
A felperes: M. Cs. A. Kft. "f. a."
A felperes képviselője: Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ádám Beáta ügyvéd)
Az alperes: Sz. Város Önkormányzata
Az alperes képviselője: Dr. Uri József ügyvéd (2310 Szigetszentmiklós, Damjanich utca 14.)
A per tárgya: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.793/2019/5/II.
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 21.P.20.235/2018/19.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 592.600 (ötszázkilencvenkétezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.284.000 (hárommillió-kétszáznyolcvannégyezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest 1998-ban alapította volt ügyvezetője (a továbbiakban: ügyvezető), valamint családtagjai. A felperes az alperes polgármesteri hivatalától működési engedélyt kapott autószalon és szerviz üzlet működésére, az üzletkör jelzőszáma 601, megnevezése gépjárművek üzlete, TEÁOR száma 50.10 volt. A felperes az alperes jegyzőjétől TEÁOR 5020 gépjárműjavítás tevékenységre telepengedélyt kapott. A felperes fő profilja a gépjármű-értékesítés, valamint a hozzá kapcsolódó karbantartás és javítás volt, amely egyebek mellett magában foglalta a mosást, fényezést, festést, szórásos lakkozást is. A TEÁOR külön tartalmazta a fémfelület tevékenység szakágazatba tartozó tevékenységeket, így a fémek plattírozását, anódos felületkezelését, hőkezelését, sorjázását, homokfúvását, koptatását, fényesítését és tisztítását, átszínezését, gravírozását, bevonását nemesfémekkel, műanyaggal, lakkozását, zománcozását.[2] A felperes tulajdonában állt a Sz.-i 8053/4 helyrajzi számú, "kivett autószalon" megnevezésű ingatlan (a továbbiakban: felperes ingatlana), amivel egy telektestet alkotott a Sz. 8053/3 helyrajzi számú ingatlan, amely az ügyvezető és házastársa tulajdonában állt (a továbbiakban: ügyvezető ingatlana).
[3] A felperes tulajdonosai 2016 februárjában a felperes értékesítéséről döntöttek. Az üzleti tárgyalások során felmerült, lényeges szempont, hogy a vevő a korábbi tevékenységi kört változás nélkül átveheti-e, amellyel kapcsolatban az ügyvezető 2016 márciusában megkereste az alperest. Azt a tájékoztatást kapta, hogy a telep használatára jogosult személyében történő változást az új jogosultnak kell bejelentenie, ezt követően a módosított adatoknak megfelelő telepengedélyt adnak ki. Az ügyvezető személyesen is eljárt az alperesnél, ahol a meglévő két engedélyt előkeresték, de az ügyvezető azokról nem kért másolatot, ugyanakkor állította, hogy fényezés tevékenységre is van engedélye. Ennek felkutatása nem vezetett eredményre, az alperes alkalmazottja azt állapította meg, hogy a felperes fényezésre nem rendelkezik önálló engedéllyel.
[4] A felperes ingatlanának megvásárlására vevőként jelentkezett egy külföldi holding magyarországi cége (a továbbiakban: vevőjelölt), akinek fontos volt a gépjárművek ingatlanon történő teljes körű javítása, ezen belül a kijavított autók fényezése. Az üzleti tárgyalások 3-4 hónapig tartottak, majd a vevőjelölt 190 és 200 millió forint közötti ajánlatot tett, amelynek azonban feltétele volt, hogy legyen fényezésre vonatkozó engedély. A vevőjelölt 2016. július 4-én megküldte az adásvételi szerződés tervezetét (a továbbiakban: tervezet) az ügyvezetőnek. A tervezet a felperes ingatlanának adásvételére vonatkozott, abban az eladó szavatosságot vállalt arra, hogy az ingatlan a gépjármű-kereskedés és szerviz üzemeltetéséhez kapcsolódó feltételeknek megfelel, a tevékenység folytatásához szükséges engedélyekkel rendelkezik. 2016. július 5-én a felperes tulajdonosai, a vevőjelölt ügyvezetője és a külföldi holding képviselője üzleti tárgyalást tartottak. A tárgyalások során a felek 195.000.000 forintos vételárban egyeztek meg. A felperes ügyvezetője a tárgyalás alatt kapott e-mailt az alperestől, amelyben arról tájékoztatta, hogy a felperesnek gépjármű javítás-karbantartás tevékenység végzésére és gépjármű-kereskedelemre van engedélye, de gépjárműfényezés, azaz fémfelület kezelés tevékenységre nem rendelkezik engedéllyel. Az ügyvezető az e-mailt ismertette a tárgyalópartnereivel. A külföldi holding képviselője azzal állt fel a tárgyalóasztaltól, hogy 1-2 napon belül tisztázni kell a fényezés lehetőségét, különben tárgytalan az üzlet.
[5] Az ügyvezető másnap, 2016. július 6-án másolatot kért a működési és a telephely engedélyről, valamint a vevőjelöltre hivatkozva állásfoglalást kért a meglévő engedélyekről. Az alperes ezen a napon e-mailben tájékoztatta az ügyvezetőt és a vevőjelölt ügyvezetőjét, hogy a felperes gépjármű javítás-karbantartás ipari tevékenységre engedéllyel rendelkezik, amely magában foglalja a mosást, fényezést, festést, szórásos lakkozást is. Az ügyvezető kérelmére a kormányhivatal 2016. július 8-án igazolta, hogy a felperes ingatlanán végzett gépjárműjavítás telepengedély keretében a gépjárművek festése, fényezése jogszerűen végezhető, az 5020 gépjármű javítás TEÁOR kódba beletartozik a gépjárművek festése, lakkozása és fényezése is.
[6] A vevőjelölt nem vásárolta meg az ingatlant. A felperes ingatlanát és az ügyvezető ingatlanát 2016. szeptember 14-én értékesítették 162.160.000 forintért.
A kereset és az alperes védekezése
[7] A felperes 32.840.000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:548. §-a alapján.[8] Indokolása szerint 2016. július 5-én a 195.000.000 forintos vételáron való szerződéskötés kizárólag azért maradt el, mert az alperes tévesen azt a tájékoztatást adta, hogy a felperes nem rendelkezik a fényezési tevékenység végzéséhez szükséges fémfelület-kezelési engedéllyel annak ellenére, hogy a gépjárműjavítási tevékenységre kiadott engedély az autófényezési tevékenység végzésének a lehetőségét is magában foglalta. Mivel az ingatlant más vevőnek 162.160.000 forintért tudta csak értékesíteni, így a vételár-különbözettől mint haszontól elesett.
[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[10] Indokolása szerint a tervezetből a vételár összege és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett terhekre vonatkozó adatok jelentős része hiányzott. A felperes a vevőjelölt azon kérését sem teljesítette, hogy részére küldje meg az engedélyeket másolatban, mert azokat csak 2016. július 6-án rendelte meg. Mindezek alapján vitatta, hogy a szerződéskötés a felperes által előadott okból maradt volna el. Álláspontja szerint a 2016. július 5-én kiadott állásfoglalás nem tartalmazott téves tájékoztatást, a csatolt levelezés alapján nem emiatt szakadt meg az üzleti tárgyalás. Ha téves lenne a 2016. július 5-i tájékoztatás, úgy hiányzik az alperesi magatartás felróhatósága, mert nem áll fenn kirívóan súlyos jogértelmezési hiba.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[12] Indokolása szerint a felperesnek nem állt rendelkezésre a kár elhárítására alkalmas jogorvoslat, ezért érdemben vizsgálta a kártérítési felelősség általános szabályának feltételeit. Az ügyvezető által kért állásfoglalást nem tekintette hatósági bizonyítványnak. Az ügyvezető azért állásfoglalást kért, mert a részére korábban kiadott engedélyek elvesztek, azokról 2016. július 5-ig nem akart illetékköteles másolatot kiváltani. Az engedélyek, illetve azok másolatai alapján, az azokon szereplő TEÁOR kódokból az ügyvezető maga is be tudta volna azonosítani az általa végezhető tevékenységi köröket, amelyek a cégnyilvántartásban is szerepeltek, hiszen a 4520 kódjelű gépjárműjavítás, -karbantartás körébe tartozó tevékenységek a KSH honlapjáról jól beazonosíthatóak. Mivel az ügyvezető azt állította, hogy fényezésre is van engedélye, amely a 2561 TEÁOR számú fémfelület-kezelési tevékenység esetén is lehetséges, az alperes ügyintézője helyesen közölte, hogy a felperes nem rendelkezik ilyen engedéllyel. A vevő visszalépéséhez az a mulasztás vezetett, hogy az ügyvezető nem tudta egyértelműen közölni, miről kér hatósági igazolást, ezért nem tudta a vevőjelölt felé bizonyítani, hogy rendelkezik a ténylegesen folytatott gazdasági tevékenységre vonatkozó engedélyekkel.
[13] Az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes által indítványozott tanú, a külföldi holding képviselőjének kihallgatását, mert tőle nem várható többletinformáció a tárgyaláson elhangzottak körére, a tanú nem vett részt az alperesnél folytatott tájékozódásban.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 3. § (6) bekezdésében foglaltakat, mert a 2019. május 24-én beérkezett iratokról nem értesítette a felperes képviselőjét. A hatályon kívül helyezés Pp. 252. § (2) bekezdés szerinti másik feltétele - az elsőfokú tárgyalás megismétlésének szükségessége - azonban hiányzik, ilyet a felperes sem jelölt meg fellebbezésében, annak ellenére, hogy a 2019. június 4-i tárgyaláson ismertetett okiratok tartalmáról tudomása volt. Kiemelte, hogy a Pp. 163. § (1) bekezdése alapján csak a per eldöntéséhez szükséges tények vonatkozásában folyhat bizonyítás. Ha a külföldi tanú kihallgatása az elsőfokú bíróság álláspontjának megfelelően nem tartozik ebbe a körbe, vagy egyébként a bizonyítás lefolytatásának a felperes érdekkörében felmerült okból akadálya van, úgy emiatt nem lehetséges a hatályon kívül helyezés.
[16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és döntésével is egyetértett, de indokait pontosította. A Ptk. 6:519. §-a szerinti felelősségi alakzatból következően polgári jogilag nem minden, az adott ágazatra vonatkozó szabály előírásait sértő, hanem azok közül csak a kárt is okozó magatartás a jogellenes. A felperesnek ezért nemcsak azt kellett előadnia és bizonyítania, hogy az alperes 2016. július 5-i állásfoglalása téves volt, hanem azt is, hogy ennek hiányában egyébként még ugyanezen a napon 195.000.000 forintos vételáron az adott vevőjelölttel végleges szerződést kötött volna. A Ptk. rendelkezéseire hivatkozva rögzítette, hogy a végleges szerződés megkötéséhez minden lényeges kérdésre kiterjedő írásbeli vételi ajánlatot kellett tenni. A vevőjelölt által készített tervezet azonban egyáltalán nem tartalmazta az ingatlan vételárát, valamint azt sem, hogy a tervezetet készítő ügyvédnek milyen összegeket kell a vevő megbízásából eljárva az ingatlan tehermentesítésére fordítania. A később megkötött adásvételi szerződéssel szemben a tervezet szerint ekkor csak az egyik bank felé fennálló aktuális tartozás volt ismert. A tehermentes ingatlan megszerzése érdekében a szerződés lényeges elemének minősült a vételár megfizetésének módja, hogy ténylegesen kinek, milyen számlára, mekkora összeget kell teljesíteni, és erre nem állt rendelkezésre írásbeli ajánlat. Mivel az alperes e körülményekre utalva a kezdetektől vitatta, hogy kizárólag a 2016. július 5-i alperesi állásfoglalás tartalma lett volna akadálya az adásvételnek, ezért a felperesnek elő kellett volna adnia és bizonyítania kellett volna, hogy írásbeli ajánlat hiányában mégis létrejött volna az adott napon a szerződés, de értékelése szerint a felperes ezt nem tette meg. A vevőjelölt ügyvezetője tanúvallomásában utalt arra, hogy ezen a napon eleve nem lehetett volna megkötni a szerződést, így az alperes téves tájékoztatása biztosan nem okozta a szerződéskötés elmaradását. Másnap, 2016. július 6-án az alperes pontosította az állásfoglalását, a felperes megkapta az engedélyei másolatát, így elhárultak az ügyletkötés akadályai akkor, ha az ügyvezető az engedélyeket is bemutatta a vevőjelölt ügyvezetőjének.
[17] Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a ténylegesnél magasabb vételáron való eladás elmaradását nem az alperes téves tájékoztatása okozta. Értékelése szerint az állásfoglalás téves volt, azonban a szerződéskötési tárgyalások során, egy olyan napon adott téves tájékoztatás, amelyen a szerződést a felek egyébként sem köthették meg, nem képes a szerződéskötés elmaradásából eredő kárt okozni, ha a hibát már másnap orvosolták, és erről a szerződni kívánó felek tudomást is szereztek. A vevőjelölt ügyvezetője tanúvallomásában előadta, hogy a helyzet tisztázására 1-2 nap állt rendelkezésre, amelyen belül a félreértés tisztázható volt. Ha mégsem jött létre a szerződés, annak az lehetett csak az oka, hogy ezt követően sem született a vevőjelölt részéről kötöttséget eredményező vételi ajánlat, ezért azt a felperes sem tudta elfogadni, és a felperes sem tett írásban a vevőjelölt által elfogadott eladási ajánlatot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (6) bekezdését, a 206. § (1) bekezdését és a 163. § (1) bekezdését, a Ptk. 6:518. §-át, a 6:519. §-át, a 6:520. §-át, a 6:532. §-át, a 6:548. § (1) bekezdését, a 6:1. § (3) bekezdését és a 6:59. §-át.[19] Indokolása szerint a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 3. § (6) bekezdését, de jogsértően döntött úgy, hogy emiatt nincs lehetőség az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. E körben a jogerős ítélet iratellenesen rögzítette, hogy a felperes képviselőjének a tárgyaláson ismertetett okiratok tartalmáról tudomása volt. A jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság milyen iratokat ismertetett, a felperes miről szerzett tudomást, az elsőfokú bíróság a tárgyaláson sem biztosított lehetőséget az irattanulmányozásra. Mivel korábbi végzésében az elsőfokú bíróság azt közölte, hogy a beérkező iratokról tájékoztatni fogja a jogi képviselőket, ezért az értesítés elmaradása olyan jogsértés, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethet.
[20] A jogerős ítélet sérti a Pp. 163. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését azzal, hogy a tanúbizonyítás mellőzését nem tekintette olyan jogsértésnek, amely miatt az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni. Az elsőfokú bíróság azért mellőzte a külföldi tanú kihallgatását, mert a tárgyalásokon nem vett részt, így tőle nem várható többletinformáció. A felperes ugyanakkor azért kérte a tanú kihallgatását, mert a tanú arról tudott volna nyilatkozni, hogy az alperestől 2016. július 5-én e-mailben érkezett tájékoztatás megszakította a szerződéskötési folyamatot, és emiatt a vevőjelölt már nem kívánta megvásárolni az ingatlant. A tanú arról is tudott volna nyilatkozni, hogy a vevőjelölt milyen tartalmú vételi ajánlatot tett a felperes részére, és azt a felperes elfogadta-e. A felperes a tanúvallomással így az okozati összefüggést, a vevőjelölt vételi ajánlattól való elállását és ezáltal a kár bekövetkeztét tudta volna igazolni. Mivel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes valóban téves tájékoztatást adott a felperesnek, ezért a tanú kihallgatása releváns volt, így hatályon kívül kellett volna helyezni az elsőfokú bíróság ítéletét.
[21] Az anyagi jogszabálysértések körében vitatta a jogerős ítéletnek azt az álláspontját, hogy a felperesnek csak akkor keletkezhetett kára, ha a felek még azon a napon aláírták volna a szerződést. Mivel a bíróság megállapította az alperes jogellenes magatartását, és minden károkozás jogellenes, ezért a jogellenes magatartás megállapításával egyidejűleg az alperest marasztalni kellett volna a felperesnél bekövetkezett kár összegében, hiszen a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az okozati összefüggésnek nem feltétele, hogy a felek az alperes téves tájékoztatásának napján aláírják az adásvételi szerződést. Önmagában az a tény, hogy a tervezet még kiegészítésre szorult, nem jelentheti azt, hogy a felek jogi képviselői a szerződést ne tudták volna rövid idő alatt kiegészíteni, és a felek aláírni, hiszen a másodfokú bíróság által hiányolt rendelkezések legfeljebb 1 óra alatt pótolhatók lettek volna. A vevőjelölt ügyvezetőjének tanúvallomása szerint akár szerződhettek is volna, a szerződést csak a vételár összegével kellett még kiegészíteni, viszont a tárgyalások során közölt információ bizalomvesztést okozott. Nem vitás, hogy a felperes később alacsonyabb vételáron tudta csak értékesíteni az ingatlant. A jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:548. § (1) bekezdését, amikor annak ellenére nem marasztalta az alperest, hogy megállapította a jogellenes magatartást, a kár összege pedig a perben nem volt vitás. A jogerős ítélet tévesen értékelte a bizonyítékokat, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a téves tájékoztatás napján nem lehetett megkötni az adásvételi szerződést. A külföldi holding képviselője ezért utazott Magyarországra, de bizalomvesztés miatt nem kötötték meg a szerződést, figyelemmel az ügyvezető volt házastársának tanúvallomására is. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy az üzleti életben nem szükséges írásbeli vételi ajánlat, a feltételeket a felek személyes egyeztetés során tárgyalják le. Ezt követően a felek együttesen fel tudták volna keresni az okiratszerkesztő ügyvédet, és a szerződést meg tudták volna kötni, amelyre joguk volt a szerződési szabadság és a Ptk. diszpozitivitása miatt. Semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy téves tájékoztatás hiányában a felek ne lettek volna képesek megkötni az adásvételi szerződést legkevesebb 195.000.000 forintos vételáron. A felperes a kihallgatni indítványozott tanú vallomásával nem a téves tájékoztatást, hanem azt kívánta bizonyítani, hogy a vevő emiatt állt el a vételi szándékától, tehát az okozati összefüggést, valamint a vételi ajánlat összegszerűségét, ezáltal a kár összegét is bizonyította volna.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
[23] Indokolása szerint a jogerős ítélet helyesen mutatott rá, hogy a tervezetet nem lehetett volna aláírni 2016. július 5-én, mert nem tartalmazott vételárat, az ingatlan terhei kiegyenlítéséhez szükséges összegeket, valamint a szerződés csak egy ingatlanra szólt, nem tartalmazta az ügyvezető ingatlanát. A tervezet tartalmazta az ingóságok megvásárlását is, de nem utalt azokat felsoroló listára vagy mellékletre. Egy autószalon esetén az ingóságok többszáz darabos tételt is jelenthetnek. A nem vitatott tényállás szerint a tárgyalás azzal szakadt félbe, hogy 1-2 napon belül tisztázni kell a fényezés lehetőségét, amely másnap reggel megtörtént. Ellentmondásos, hogy ha a szerződéskötés már 2016. július 5-én meghiúsult, akkor az ügyvezető másnap miért kért másolatot a telephely engedélyéről, és miért kereste meg a kormányhivatalt igazolás kiállítása érdekében.
[24] A felperes sem fellebbezésében, sem felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy miért lett volna szükség az elsőfokú bírósághoz érkezett iratokba való betekintésre, figyelemmel arra is, hogy azok között nem volt olyan irat, amely releváns lett volna az ügy eldöntése szempontjából. Mindezek alapján nem volt szükség az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére.
[25] A meghiúsult adásvétel nem jelenthet kárt, hiszen az ingatlan és berendezései a felperes tulajdonában maradtak. Nem állhat fenn okozati összefüggés, mert az alperes már másnap korrigálta a tájékoztatást. Az ügyvezető okozta a kár bekövetkezését, hiszen tudta, hogy rendelkezik a szükséges engedélyekkel, de nem volt azok birtokában, mégis csak 2016. július 6-án kérte ki azok másolatát, annak ellenére, hogy a vevőjelölt ezt már korábban kifejezetten kérte, és a tárgyalások több hónapja folytak. Ez a gondatlanság kizárja az alperes felelősségét.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[27] A Pp. 272. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[28] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[29] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[30] A felperes eljárási jogszabálysértésként a Pp. 3. § (6) bekezdésének a megsértését állította azzal, hogy az elsőfokú bíróság elmaradt tájékoztatása hiányában a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét.
[31] A jogerős ítélet megállapította a Pp. 3. § (6) bekezdésének a megsértését, de a hatályon kívül helyezést a Pp. 252. § (2) bekezdés alkalmazási feltételének hiányában mellőzte, mert emiatt nem szükséges az elsőfokú tárgyalás megismétlése. A felperes felülvizsgálati kérelmében e jogszabályhely megsértését nem állította, így azt a Kúria sem vizsgálhatta.
[32] A Pp. 275. § (3)-(4) bekezdése alapján csak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértés alapozhatja meg a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését. A Pp. 3. § (6) bekezdésének megsértése körében a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg, hogy a beérkezett iratokról való értesítés elmaradása miatt miért lett volna szükség az elsőfokú tárgyalás megismétlésére, ezért ez a hivatkozása alaptalan.
[33] A felperes a tanúbizonyítás mellőzése miatt állította a Pp. 163. § (1) bekezdésének és a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértését.
[34] Az elsőfokú bíróság azért mellőzte a tanú kihallgatását, mert azt szükségtelennek ítélte a jogvita elbírálása szempontjából [Pp. 3. § (4) bekezdés]. E jogszabályi rendelkezés megsértését a felperes nem állította, így azt a Kúria sem vizsgálhatta. A Pp. 206. § (1) bekezdése a tényállás bíróság általi megállapítását, és ennek körében a felek előadásának és a bizonyítékoknak az értékelését szabályozza, amit nem sért a bizonyítás lefolytatásának a mellőzése.
[35] A felperes a tárgyalás berekesztését megelőző tárgyaláson pontosította a külföldi tanú kihallgatásával kapcsolatos korábbi kérdéseit, a tanúval bizonyítani kívánt tényállításait [Pp. 167. § (1) bekezdés]. Ezeket abban jelölte meg, hogy a tanú mikor, milyen formában, kivel tárgyalt, mikor és milyen tartalmú ajánlatot tett, volt-e kialakult végleges vételár, a vételnek feltétele volt-e a fényezésre és lakkozásra vonatkozó engedély, vételi szándékától mikor, milyen okból, milyen körülmények alapján állt el, ezekről miként és kitől szerzett tudomást, a tárgyalás alatt kapott-e ebben a körben negatív információt, ha igen, kitől. Mindezeket a tényeket a vevőjelölt ügyvezetőjének tanúvallomása tartalmazza. E tanúvallomás szerint a tárgyalásokat a vevőjelölt ügyvezetője vezette, ő lett volna a szerződést aláíró személy is. A kihallgatni indítványozott külföldi tanú vallomásával bizonyítani kívánt tényeket a jogerős ítélet a vevőjelölt ügyvezető tanúvallomásával egyezően állapította meg. Mindezek alapján a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett nem volt szükség a külföldi tanú kihallgatására, így a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 163. § (1) bekezdését.
[36] A felperes anyagi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megállapította az alperes magatartásának jogellenességét, ezért ezzel egyidejűleg marasztalnia is kellett volna a bekövetkezett kár összegében.
[37] A jogerős ítélet a Ptk. 6:548. § (1) bekezdése és a 6:519. §-a alapján helyesen mutatott rá arra, hogy polgári jogilag nem minden, az adott ágazatra vonatkozó jogszabály előírásait sértő magatartás jogellenes, hanem ezek közül csak az, amely kárt is okoz. A törvény a jogellenes károkozást tiltja (Ptk. 6:518. §), kártérítési felelősség a jogellenes károkozáshoz kapcsolódik (Ptk. 6:519. §), polgári jogi értelemben minden kárt okozó magatartás jogellenes, kivéve, ha a károkozó magatartás jogellenességét kizáró ok áll fenn (Ptk. 6:520. §). A magánjogi jogellenesség ezért nem azonos a jogszabálysértéssel, a közigazgatási jogsértéssel. A magánjogi jogellenesség magából a kár okozásából következik, mert a magatartás a károkozás általános tilalmába (Ptk. 6:518. §) ütközik. A jogerős ítélet az alperes 2016. július 5-i tájékoztatását tévesnek ítélte, de a fentiek alapján ezt követően helyesen vizsgálta azt, hogy az alperes téves állásfoglalása okozta-e a szerződéskötés elmaradását, a kár bekövetkezését, vagyis a polgári jogi értelemben vett jogellenességet.
[38] A felülvizsgálati kérelem az okozati összefüggéssel kapcsolatos bizonyítékértékelést is támadta, állítva, hogy kizárólag az alperes téves állásfoglalása okozta a szerződéskötés elmaradását és így a kár bekövetkezését.
[39] A felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló - így részleges átszármaztató hatályú - rendkívüli perorvoslat, ezért érvényesül a felülmérlegelés korlátozottsága. A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg (BH 1999.44.). Nem állapítható meg jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja (BH 1998.401.). A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna; az minősíthető okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.I.21.474/2011/10., megjelent: BH 2013.119.).
[40] A jogerős ítéletnek az okozati összefüggéssel kapcsolatos bizonyítékértékelése nem iratellenes, nem okszerűtlen és nem tartalmaz logikai ellentmondást. A jogerős ítélet kiemelten értékelte a tervezet tartalmát és a vevőjelölt ügyvezetőjének tanúvallomását, valamint a tárgyalást követő nap eseményeit. Ezek szerint a vevőjelölt a tevékenységi engedély rövid időn belüli tisztázását kérte, amely másnap megtörtént, az ügyvezető valamennyi információ és okirat birtokába jutott, valamint a vevőjelölt ügyvezetője is megkapta a helyesbített tájékoztatást. Az ügyvezető korábbi házastársának tanúvallomása is megerősítette, hogy "volt egy pár nap haladék" a tévedés tisztázására. A rendelkezésre álló bizonyítékokból nemcsak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehetett jutni, így a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye.
[41] A felülvizsgálati kérelemben felsorolt egyéb jogszabályoknak az ügy érdemi elbírálásánál nem volt jelentősége.
[42] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[43] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezni kellett a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére. A Kúria ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés b) pontja és a 3. § (5) bekezdése alapján határozta meg.[44] A feleket megillető tárgyi illetékfeljegyzési jogra figyelemmel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó, a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint a 15. § (1) és (3) bekezdése alapján határozott.
[45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján.
[46] Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. március 23.
dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Parlagi Mátyás s.k. előadó bíró, dr. Kiss Gabriella s.k. bíró
(Kúria Pfv. III. 20.775/2020/4.)