adozona.hu
BH 2021.7.187
BH 2021.7.187
I. A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést. II. Ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A járásbíróság a 2018. március 14. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. Ezért az I. r. terheltet 5 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezetben betöltött vezetői tisztség gyakorlásától eltiltásra, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy az I. r. terhelt a szabadságv...
BH 2021.7.187 I. A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést.
II. Ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Az eljáró másodfokú bíróság hatáskörére nem az irat másodfokra érkezésekor hatályos szabályozás szerinti elsőfokú hatásköri szabályhoz, hanem a ténylegesen eljárt elsőfokú bírósághoz igazodik.
III. Az utolsó szó lehetősége a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezése, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Minden eljárási szakban - így az elsőfokú ítélet, a másodfokú ítélet, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt - fennálló jog, illetve lehetőség.
Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet [vö.: 1998. évi XIX. törvény 313. §, 319-320. §, Be. 540. §, 545. §, 547. §].
Ugyanakkor annak elmaradása - akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan - nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt - s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló - törvényi okai között. [Be. 649. § (2) bek., 609. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. március 14. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. a) pont, (3) bek. b) pont]. Ezért az I. r. terheltet 5 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezetben betöltött vezetői tisztség gyakorlásától eltiltásra, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy az I. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. r. terhelttel szemben 16 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt.[2] A III. r. terheltet vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1) bek. és (2) bek.] miatt mint társtettest 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a III. r. terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a III. r. terhelttel szemben 10 000 000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 25. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. r. terhelt cselekményét vesztegetés elfogadásának bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (3) bek. a) pont] minősítette. Az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a III. r. terhelt szabadságvesztés büntetését 1 év 4 hónapra enyhítette, a vagyonelkobzás összegét a III. r. terhelt esetében 5 000 000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege a következő.
1. tényállási pont.
A k.-i székhelyű S. H. Kórház Nonprofit Kft. 2009 augusztusában uniós pályázati felhívásra jelentkezett a k.-i kórház fejlesztése érdekében. 2010. február 22. napján a kft. benyújtotta a pályázatát 1 milliárd 342 millió forint értékű terv kivitelezéséhez szükséges pénzösszeg megszerzésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez. A pályázatot támogatandónak ítélték, 2011. május 13. napján támogatási szerződés aláírására került sor. Az I. r. terhelt már 2009 augusztusát megelőzően - az uniós pályázati felhívás megjelenése előtt is - a kft. ügyvezető igazgatója volt, majd a gazdálkodó szervezetnél beállt változás következtében 2013. április 1. napjától kezdve a kórház főigazgatója - egyszemélyi vezetője - lett. Az I. r. terhelt volt felelős a társaság vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, a gazdálkodásban a szakmai hatékonyság és a gazdaságossági követelmények érvényesítéséért, a tervezési, beszámolási tevékenység teljesítéséért és hitelességéért; feladata volt még a kórház gazdálkodásának irányítása, üzleti, fejlesztési, beruházási tervek elkészítése és jóváhagyása, a társaság egészére vonatkozó gazdasági és pénzügyi intézkedések meghozatala. Az I. r. terhelt a pályázat végrehajtása során munkáltatói jogkört gyakorolt a projektmenedzser felett, aki a közbeszerzési eljárást bonyolította, miközben döntései során figyelembe kellett vennie a közbeszerzési eljárás során létrehozott bírálóbizottságnak az ajánlásait, amelyek azonban a döntéshozatal során nem voltak számára kötelező erejűek.
Az I. r. terheltet önálló döntési és aláírási jog illette meg a kiírásra került pályázatot érintően a nyertes gazdasági társaság a megnevezésére, amely az elbírálásra került pályázat alapján a kivitelezési munkákat elvégezhette.
A II. r. és a III. r. terhelt 2010. év elején megkereste R. P.-t, a C. H. Építőipari Kft. vállalkozás vezetőjét, miután megtudták, hogy a kórház elindult az uniós pályázaton, hogy pénzhez jusson a kórház felújításához, akivel közölték, hogy ők az építőipari kivitelezéssel foglalkozó kft. részére munkát tudnának szerezni a beruházás során. R. P. szóban megegyezett a II. r. és a III. r. terhelttel abban, hogy amennyiben az általa vezetett gazdasági társaság megnyeri a pályázat kivitelezését, akkor a II. r. és a III. r. terhelt a kft.-től valamilyen jogcímen sikerdíjra számíthat. Ezt követően a II. r. és a III. r. terhelt egy közös ismerősön keresztül megismerkedett 2010 februárjában az I. r. terhelttel, akivel szívélyes kapcsolatot alakítottak ki, és akinek ők, mint a C. H. Építőipari Kft. képviselői mutatkoztak be. Az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek 2010., valamint 2011. év folyamán folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással, eközben baráti viszony alakult ki, melynek eredményeképpen a II. r. és a III. r. terhelt azt kérte az I. r. terhelttől, hogy ő a pályázat elnyerése érdekében támogassa a közbeszerzési eljárás során az általuk képviselt C. H. Építőipari Kft.-t.
Az I. r. terhelt 2011 nyarán - az NFÜ-vel megkötött támogatási szerződés aláírását követően - elmondta a II. r. és a III. r. terheltnek, hogy szeretné felújítani a házát, amire megvan ugyan a pénzügyi fedezete, amely viszont le van kötve, így a betétet nem akarja felbontani, mert nem akarja elveszíteni a kamatokat. A II. r. és a III. r. terhelt miután megtudták, hogy az I. r. terhelt milyen helyzetben van, felajánlották neki azt, hogy "baráti kölcsön" címén adnak számára pénzt, amelyet felhasználhat a háza felújításához, és amelyet ő a C. H. Építőipari Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként kap.
Az I. r. terhelt a II. r. és a III. r. terhelt ajánlatát elfogadta, így 2011 augusztusában átvett a k.-i S. Csárdában a II. r. terhelttől először 10 000 000 forint készpénzt, majd másodszor 2011 novemberében szintén a II. r. terhelttől 16 000 000 forint készpénzt, miközben a "baráti kölcsön" nyújtásáról, illetve a visszafizetés feltételeiről okiratot nem készítettek.
Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt ezután is kapcsolatban maradt egymással, az I. r. terhelt 2011. év folyamán, és 2012. évben is mindenről rendszeresen tájékoztatta a terhelttársait.
Az I. r. terhelt közölte a II. r. és a III. r. terhelttel, hogy melyik gazdasági társaság lesz az, amelyik a közbeszerzési eljárást lebonyolítja, közölte velük a lebonyolítás részleteit, az I. r. terhelt a II. r. terheltet, mint "munkatársát" a lebonyolító társaság ügyvezetőjéhez engedte információkért, illetve megállapodott terhelttársaival abban, hogy az egész pályázat kivitelezését és eszközbeszerzését is a C. H. Építőipari Kft. végezheti majd el.
2012 tavaszán az I. r. terhelt megismerkedett B.-n a II. r. és a III. r. terhelt közreműködésével R. P.-vel, akinek ígéretet tett arra, hogy a közbeszerzési eljárás során támogatni fogja a C. H. Építőipari Kft.-t a pályázat építőipari kivitelezésének elnyerése érdekében.
A közbeszerzési eljárás során a társaságok zártan kezelt formában tették meg írásbeli ajánlataikat, egy szóbeli tárgyalási forduló kitűzésére került sor 2012. augusztus 22. napjára azzal, hogy azon jelen lesznek a bírálóbizottság tagjai, és az I. r. terhelt megfigyelőként - mint a közbeszerzés elnyerése tárgyában végső döntési jogkörrel rendelkező személy -, valamint az ajánlattevő gazdasági társaságok képviselői, akik az írásban korábban megtett ajánlatok tudatában szóban módosíthattak eredeti ajánlataikon. A szóbeli tárgyalási forduló napjának reggelén, a tárgyalást megelőzően az I. r. terhelt előzetes megbeszélés alapján találkozott a k.-i S. Csárdában a II. r. és a III. r. terhelttel és R. P.-vel. A megbeszélés tárgya az volt, hogy az I. r. terhelt a szóbeli forduló során hogyan segítse R. P.-t a többi gazdasági társaság szóbeli ajánlatainak ismeretében annak érdekében, hogy az általa képviselt kft. ajánlattevő lehessen a nyertes. A terheltek és R. P. végül abban állapodtak meg, hogy egy kidolgozott jelrendszer rögzítésével egy időben az I. r. terhelt a szóbeli forduló során különböző jelzésekkel fogja segíteni R. P.-t abban, hogy ő mekkora összeggel csökkentse a korábban írásban vállalt árajánlatot. Az ajánlatok módosítására a bírálóbizottság ülésén került sor szóban. A módosított ajánlat során a jelrendszer alkalmazásába az I. r. terhelt beleegyezett, az ülésen azonban nem adott semmiféle jelzést R. P.-nek, hogy miként módosítsa ajánlatát.
A bírálóbizottság javaslata alapján rangsorolta a pályázatokat, ahol a C. H. Építőipari Kft. a második helyen állt. Ezen döntés után az NFI megvizsgálta a döntést, majd támogatásukkal visszaküldésre kerültek az iratok, ezt követően az I. r. terhelt egyszemélyi döntés formájában az Mo. Kft. és Me. Kft. konzorciumot hozta ki győztesnek, mivel az ő pályázatuk volt a kórház számára legkedvezőbb.
Az I. r. terhelt a kamatmentes "baráti kölcsön" formájában nyújtott vagyoni előnyt eredendően még a közbeszerzési tevékenységével kapcsolatos kötelezettségeinek megszegéséért fogadta el, az azonban nem nyert kétséget kizáró módon bizonyítást, hogy az I. r. terhelt ténylegesen olyan magatartást tanúsított volna, amellyel jogszabályokon, illetve belső jogi normákon alapuló konkrét kötelezettségeit nem teljesítette, illetve megszegte volna. A C. H. Építőipari Kft. nem jutott jogtalan előnyhöz, azonos feltételrendszer mellett, többletinformációk nélkül vett részt a versenyben.
Ezt követően a II. r. terhelt arra tekintettel, hogy a pályázatot nem a C. H. Építőipari Kft. nyerte meg elkezdte visszakövetelni a korábban az I. r. terheltnek juttatott pénzt, illetve megfenyegette az I. r. terheltet, hogy beszélgetéseikről a felvett hanganyagot nyilvánosságra hozza. Az I. r. terhelt erre 2012 novemberében 10 millió forintot készpénzben visszafizetett a II. r. terheltnek, a fennmaradó 16 millió forint visszafizetése nem történt meg.
Az I. r. terhelt a II. r. terhelt folyamatos fenyegetései miatt 2012. december 27-én feljelentést tett.
2. tényállási pont.
A feljelentés megtételét megelőzően a II. r. terhelt "az általa kölcsönadott pénzösszegeket megpróbálta visszakérni", ennek keretében a követelés alapjaként a 2011. augusztus 10. napján és a 2011. november 21. napján megkötött "Átvételi-Kölcsön Szerződéseket" jelölte meg. Ezek hamis okiratok voltak, azokat átvevőként nem az I. r. terhelt írta alá, névaláírásait az eljárás során ismeretlenül maradt személy utánzással írta rá az okiratokra.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője és a III. r. terhelt védője - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, az (1) bekezdés b) pont ba) alpontját és a (2) bekezdés d) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása, másodlagosan a határozat megváltoztatása, az I. r. és a III. r. terhelt felmentése, harmadlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
[6] Az indítványozók közös érvelése szerint az ügy első- és másodfokú elbírálása között hatályba lépett az új Be., amelynek módosult rendelkezései alapján a korrupciós bűncselekmények törvényszéki hatáskörbe kerültek. Álláspontjuk szerint ezért az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés elbírálására már nem a törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak lett volna hatásköre, hanem az ítélőtáblának.
[7] Az I. r. terhelt védője hivatkozott arra, hogy a megállapított tényállás alapján az I. r. terhelt bűnös szándékára nem vonható következtetés, a tényállás szerint ugyanis a kölcsönszerződéssel kapcsolatban a csatolt okiratok teljes egészében hamisak voltak, azokon nem az I. r. terhelt aláírása szerepelt. Az eljárt bíróság ugyanakkor nem adta indokát annak, hogy ezen valótlannak ítélt dokumentumokra hivatkozó terhelttárs állításainak a vesztegetés törvényi tényállása szempontjából miért nem tulajdonított jelentőséget az előny vagy annak ígérete körében. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság megállapította, hogy a pályázó cég végül semmilyen többletinformációt nem kapott, az I. r. terhelt részéről kötelességszegés nem valósult meg, és végül nem is az a cég nyert, amellyel az I. r. terhelt kapcsolatban állt. Hivatkozott arra, hogy egy későbbi tenderre vonatkozóan a kölcsön, akár csak az elismert és visszafizetett részében nem tekinthető előnynek, azt valójában a terhelt kölcsönként kapta. Az indítványozó szerint a tényállásból és a jogi indokolásból hiányzik a közbeszerzési törvény szerinti dokumentáció leírása, a közbeszerzési eljárás típusának azonosítása, ezért a tényállásra vonatkozó indokolás oly mértékben hiányos, hogy abból jogi következtetés alapja nem állapítható meg. Álláspontja szerint a 2. tényállási pontban írt tények megállapításával a bíróság lényegében kivonta az 1. tényállási pontból a bűnösséget megalapozó tényállási elemeket, ezáltal az oly mértékig hiányossá, ellentmondásossá vált, hogy az ítélet már érdemi felülbírálatra sem volt alkalmas. Utalt arra, hogy semmi nem támasztja alá azt a ténybeli következtetést, hogy az I. r. terhelt által baráti kölcsönnek tekintett, korábban kapott összegnek a terhelt számára is felismerhető, egyértelmű összefüggése volt a később megvalósult tenderrel, abban a terhelt lehetőségeivel és azzal, hogy ennek kapcsán bármilyen visszaélésszerű magatartást tanúsított volna, vagy a szándékában állt volna ilyet tanúsítani.
[8] A III. r. terhelt védője indítványában kifogásolta, hogy az eljárt bíróság tévesen alkalmazta az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit, mivel az 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a terhelt terhére rótt cselekményt, míg az elkövetéskori Btk. alsó határt nem tartalmazott, az kihatott a középmértékre is, ezért az új Btk. alkalmazása a III. r. terheltre nézve nem kedvezőbb. Az eljárási szabályok körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította a terhelt számára, hogy az utolsó szó jogán felszólaljon.
[9] A Legfőbb Ügyészség az I. rendű terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás alapján a terheltek tevékenysége arra irányult, hogy az I. r. terhelt, mint gazdálkodó szervezet részére tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a II. r. és a III. r. terhelttől kapott "baráti kölcsön" fejében a közbeszerzési tevékenységével összefüggő kötelezettségeit szegje meg. Erre végül az irányadó tényállás alapján ténylegesen nem került sor, az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény megvalósulása szempontjából ennek azonban nincs jelentősége. A tényállás alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az I. r. terhelt a "baráti kölcsönt" jogtalan előnyként fogadta el terhelttársaitól, olyan gazdálkodó szervezetnél önálló intézkedésre jogosult személy volt, aki egyszemélyi döntés formájában volt jogosult a közbeszerzési pályázat eredményét megállapítani. Az ügyész szerint a 2. tényállási pontban megállapított tények semmilyen formában nem gyengítik és nem ingatják meg az I. r. terhelt 1. tényállási pont szerinti cselekmény miatti bűnösségének megállapítását. Az eljárási szabálysértésre történő védői hivatkozás kapcsán az ügyész kifejtette, hogy az a Be. hibás értelmezésén alapul. Az iratokból megállapíthatóan az alapügy még az új Be. hatálybalépése előtt érkezett az elsőfokú bírósághoz, ebből következően a járásbíróság rendelkezett az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: korábbi Be.) 15. §-a és 17. § (1) bekezdése alapján az ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel, másodfokon pedig a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényszék jár el. Ehhez képest jelen ügyben felülbírálatra a járásbíróság elsőfokú ítéletével szemben nem az ítélőtábla, hanem a törvényszék rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[10] A Legfőbb Ügyészség a III. r. terhelt esetében a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A törvényszék hatáskörét illetően a korábbival egyező álláspontot fejtett ki. A törvényválasztás kapcsán az ügyész utalt arra, hogy a III. r. terhelttel szemben kiszabott 1 év 4 hónap szabadságvesztés sem az elkövetéskori, sem az elbíráláskori Btk. alapulvételével nem tekinthető törvénysértőnek, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés pedig az új törvény szerint kedvezőbb a terheltre nézve. A védő által kifogásolt - utolsó szó jogának biztosítását érintő - eljárási szabálysértés relatív szabálysértésnek minősül, ezért felülvizsgálati ok nem valósult meg. Mindezek alapján az I. r. és a III. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[11] A III. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében kifejtette, hogy az utolsó szó jogán való felszólalás elmaradása lényeges eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással bírt. Fenntartotta a törvénysértő büntetés kiszabását érintő érvelését is.
[12] A felülvizsgálati indítványok egyaránt nem alaposak.
[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[14] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja biztosítja a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[15] A Be. 659. § (1) bekezdéséből következően a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[16] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (3) bek. a) pont], a III. r. terhelt bűnösségét vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bek. és (2) bek.] megállapította, és mindkét terhelt esetében helyes az alkalmazandó törvény megválasztása és a cselekmény minősítése is.
[17] A Btk. 291. § (1) bekezdése szerint (gazdasági passzív vesztegetés): aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha az elkövető
a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig,
b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,
b) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
c) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.
[18] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 251. § (1) bekezdése szerint: a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, fontosabb ügyben történt kötelességszegés esetén, illetőleg, ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[19] A korábbi Btk. 252. § (1) bekezdése szerint: a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az az önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető az előnyért a kötelességét megszegi.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
a) a kötelességét fontosabb ügyben szegi meg,
b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.
E bűncselekmények jogi tárgya a tágabb értelemben vett közélet - gazdasági és társadalmi élet - tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának érdeke.
[20] A Btk. 290. § (1) bekezdése szerint (gazdasági aktív vesztegetés), aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy kötelességét megszegje, bűntettet követ el.
A (2) bekezdés alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.
[21] Az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 254. § (1) bekezdése szerint, aki költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt, hogy kötelességét megszegje, bűntettet követ el.
A (2) bekezdés szerinti minősített eset öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
[22] A passzív gazdasági vesztegetés elkövetési magatartásai a jogtalan előny kérése, az előnynek vagy az ígéretének elfogadása, illetve az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetértés. Az előny kérése az előny adására vonatkozó óhaj kifejezését, a korrupciós kapcsolat kezdeményezését jelenti. A kérésnek az elkövető tevékenységével kapcsolatban kell megvalósulnia. Az előny elfogadása a dolog átvételével, a szolgáltatás igénybevételével (a birtokviszonyok változásával), az előny ígéretének elfogadása pedig az átvételre irányuló beleegyező nyilatkozat kinyilvánításával valósul meg. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny és a tevékenysége közötti kapcsolatra. A bűncselekmény - súlyosabban fenyegetett - minősített esete, ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi. Ez alatt az adott szervezetre vonatkozó jogszabályokban és belső normákban előírt lényeges, az ügy érdemére kihatással lévő szabályok megszegését kell érteni. Nem jelent kötelességszegést olyan belső vagy más ügyviteli jellegű szabályok megsértése, amelyek jogilag nem szabályozottak. A törvény tartalmazza a korábbi Btk. 258/A. § 2. pontjában írt azon kiterjesztő értelmező rendelkezést [Btk. 300/A. § (1) bek.], amely szerint kötelességszegés a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is, tehát amikor a passzív vesztegető döntése egyébként megfelelt a vonatkozó jogilag kikényszeríthető szabályoknak, csak nem biztos, hogy ugyanazt a döntést hozta volna meg az adott előny nélkül is.
[23] A vesztegetés megvalósulása szempontjából az előny a lehető legszélesebb értelemben veendő, nem szűkíthető le anyagi, pénzben kifejezhető értékűre. Előny mindaz, ami annak élvezőjére nézve kedvezőbb helyzetet jelent a korábbinál. A kapott előny - alkalmanként juttatott ajándékok is - értékének a vesztegetés megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége (BH 2016.3.).
[24] Itt kell megjegyezni, hogy az előny funkciója a passzív és aktív oldali vesztegető számára - nyilvánvalóan kettős - kölcsönös, ami valójában az elkövetési magatartások szándékegységét jelenti. Épp ez a kölcsönösség az, ami ellentétes az ügyek - jelen esetben közbeszerzési eljárás eredményének megállapításával, a győztes kiválasztásával kapcsolatos ügyek - részrehajlás nélküli intézésével.
[25] Nem tévedett az eljárt bíróság, amikor megállapította, hogy az I. r. terhelt tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt fogadott el, a III. r. terhelt pedig jogtalan előnyt ígért.
[26] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
- az I. r., a II. r. és a III. r. terheltek között kialakult baráti viszony eredményeképpen a II. r. és a III. r. terhelt azt kérte az I. r. terhelttől, hogy ő a pályázat elnyerése érdekében támogassa a közbeszerzési eljárás során az általuk képviselt C. H. Építőipari Kft.-t;
- a II. r. és a III. r. terhelt, miután megtudták, hogy az I. r. terhelt milyen helyzetben van (szeretné a házát felújítani, amire megvan a pénzügyi fedezete, amely viszont le van kötve), felajánlották neki azt, hogy "baráti kölcsön" címén adnak számára pénzt, amit ő felhasználhat a háza felújításához, amelyet ő a C. H. Építőipari Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként kap;
- az I. r. terhelt a II. r. és a III. r. terhelt ajánlatát elfogadta, így 2011 augusztusában először 10 millió forint készpénzt, majd novemberében 16 millió forint készpénzt vett át a II. r. terhelttől;
- 2012 tavaszán az I. r. terhelt találkozott R. P.-vel, akinek ígéretet tett arra, hogy a közbeszerzési eljárás során támogatni fogja a C. H. Építőipari Kft.-t a pályázat építőipari kivitelezésének elnyerése érdekében.
E tényekből kitűnően egyértelmű, hogy az I. r. terhelt azért fogadott el a II. r. terhelttől 26 millió forint készpénzt, hogy a II. r. és a III. r. terhelt által közvetített gazdasági társaságot a közbeszerzési eljárás során előnyösebb helyzetbe hozza, erre vonatkozóan ígéretet tett; a III. r. terhelt pedig a C. H. Építőipari Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként ígért (ajánlott) pénzt az I. r. terheltnek.
[27] E magatartás nem pusztán a gazdasági élet etikai normáit sérti, hanem egyben jogellenes is. Ehhez képest közömbös, hogy az adott vagyoni előnyt az aktív és passzív oldali, ámde szándékegységben lévő felek "baráti kölcsönnek" nevezték, miként közömbös az is, hogy utóbb az elérni szándékozott eredmény elmaradása miatt a II. r. terhelt ezt a pénzt elkezdte visszakövetelni az I. r. terhelttől. Az előny elfogadásával (adásával) és ígérésével a bűncselekmény befejezetté vált, tehát a bűncselekmény megvalósulásához az eredmény bekövetkezése nem szükséges.
[28] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (3) bek. a) pont], a III. r. terhelt bűnösségét vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) és (2) bek.] megállapította, törvényes a cselekmények minősítése, és az alkalmazandó jogszabály megválasztása is.
[29] A III. r. terhelt védője indítványában kifogásolta, hogy az eljárt bíróság tévesen alkalmazta a Btk. 2. §-ára hivatkozással az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit.
[30] A büntetés (illetve intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[31] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[32] A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést.
[33] Jelen ügyben nem ez a helyzet.
[34] Valójában arról van szó, hogy egyfelől a büntetés kiszabása, másfelől a törvény megválasztása egyaránt bírói belátástól függő.
[35] Ennek menete hagyományosan a következő. Értelemszerűen előbb azt kell megítélni, hogy a terhelt számára melyik törvény alkalmazása jelent kedvezőbb elbírálást. Az alkalmazandó törvény kiválasztását követően már e törvény rendelkezései szerint kell a büntetést kiszabni. Az elbíráláskori törvény választása esetén a kiszabott büntetés kapcsán akkor kerülhet vissza a kérdés a törvényválasztás helyessége tárgyához, ha a kiszabott büntetésnek az elkövetéskori törvény rendelkezései szerint eleve kevesebbnek kellene lennie (nem lett volna kiszabható).
[36] A vizsgálat szempontja az alkalmazott törvény (elkövetéskori felcserélése az elbíráláskorival), tehát nem feltétlenül a büntetési tételkeret, hanem minden más, az adott terhelt és adott büntetés esetén jelentőséggel bíró szabályra figyelemmel kell lenni. Ehhez képest kétségtelen, hogy a törvényi tételkeret alsó határa nem jelent a Btk. 2. §-a szempontjából eleve korlátozó (hátrányosabb) tényezőt, a felső határ viszont igen.
[37] Amennyiben tehát a konkrét esetben kiszabott büntetés ennek következtében nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést - illetve ilyen formában joghátrányt - a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé, akkor a büntetés valamely kötelező törvényi rendelkezés megsértése (figyelmen kívül hagyása) következtében válik törvénysértővé.
[38] Jelen esetben ez akkor valósulna meg, ha a jogerős ítéletben kiszabott (tényleges) büntetés mértéke meghaladná a Btk.-nak a konkrét ügyben irányadó különös részi, és kötelezően alkalmazandó általános részi rendelkezései alapján kialakítandó büntetési felső határt.
[39] A III. r. terhelt terhére rótt vesztegetés bűntette miatt kiszabható büntetés felső határa - az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény szerint egyaránt - 5 évig terjedő szabadságvesztés, a terhelttel szemben jogerősen kiszabott 1 év 4 hó szabadságvesztés tehát nem törvénysértő, ezáltal felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[40] Megjegyzi a Kúria - amint arra a Legfőbb Ügyészség is utalt - a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés alkalmazása folytán a III. r. terhelt esetében az eljárt bíróság törvényválasztása helyes.
[41] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A (2) bekezdés d) pontja szerint ilyennek tekintendő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[42] A 608. § (1) bekezdés c) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság hatáskörét túllépte.
[43] Az indítvány kifogásolta, hogy az alapügyben eljárt másodfokú bíróság hatáskörét túllépte, mivel az ügy első- és másodfokú elbírálása között hatályba lépett az új Be., amelynek rendelkezései alapján a korrupciós bűncselekmények a törvényszék hatáskörébe kerültek, ezért a fellebbezés elbírálása már az ítélőtábla hatáskörébe tartozott volna.
[44] Ez az álláspont téves.
[45] Kétségtelenül nem ismeretlen, hogy egy új törvény hatályba lépésével, vagy akár a meglévő szabályozás módosításával egy bűncselekménytípus hatásköri szabályozása megváltozik. Ez mindig rendezésre váró helyzetet teremt. Erre megoldást ad egyfelől az új törvény átmeneti rendelkezése, másfelől az eljárási törvény általános szabálya.
[46] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a 2018. július 1. napján hatályba lépett új Be. rendelkezéseit a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A (2) bekezdés szerint az eljárást a (3) bekezdésben szabályozott kivétellel a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező és a korábbi jogszabályban meghatározott összetételű bíróság folytatja le, ha az ügy e törvény hatálybalépése előtt a bírósághoz érkezett [a (3) bekezdés kizárólag a tanács összetételével kapcsolatban tartalmaz eltérő rendelkezést].
[47] Az iratokból kitűnően - a védők által sem vitatottan - jelen ügy az új Be. hatálybalépése előtt érkezett az első fokon eljárt járásbírósághoz.
[48] A korábbi Be. 15. §-a, valamint 17. § (1) bekezdése alapján az ügy elsőfokú elbírálására a járásbíróság rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[49] A korábbi Be. 13. § (2) bekezdés a) pontja alapján másodfokon a törvényszék jár el a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben.
[50] A hivatkozott rendelkezésekből következően, ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Az eljáró másodfokú bíróság hatáskörére nem az irat másodfokra érkezésekor hatályos szabályozás szerinti elsőfokú hatásköri szabályhoz, hanem a ténylegesen eljárt elsőfokú bírósághoz igazodik (EBH 2004.1113., BH 2005.170.).
[51] Ehhez képest a járásbíróság 2018. március 14. napján meghozott elsőfokú ítélete ellen bejelentett védelmi fellebbezés elbírálására a törvényszék, nem pedig az ítélőtábla rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[52] Az indítványozók az eljárási szabályok megsértése körében hivatkoztak egyfelől az indokolási kötelezettség megsértésére, másfelől az utolsó szó jogán való felszólalás lehetőségének elmaradására.
[53] Ami az utolsó szó lehetőségét illeti.
Kétségtelen, hogy a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezés, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Kétségtelen, hogy minden eljárási szakban - így az elsőfokú ítélet, a másodfokú ítélet, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt - fennálló jog, illetve lehetőség.
Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet (vö.: 1998. évi XIX. törvény 313. §, 319-320. §, Be. 540. §, 545. §, 547. §).
Ugyanakkor annak elmaradása - akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan - nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt - s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló - törvényi okai között.
[54] A Be. 649. § (2) bekezdéséből következően a taxatív felsorolásban nem szereplő eljárási szabálysértés esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[55] Az iratokból kitűnően az elsőfokú bíróság valóban nem biztosította a terheltek számára az utolsó szó jogán való felszólalás lehetőségét. Ez a másodfokú bíróság részéről is vizsgálat tárgyát képezte. Felülvizsgálati eljárásban azonban ez a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati okot nem valósít meg.
[56] A Be. 609. § (1) bekezdése és (2) bekezdés d) pontja értelmében a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint, ha a bíróság indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget, már nem abszolút eljárási szabályszegés. Ebből következően az indokolási kötelezettség mikénti teljesítésére vonatkozó részében a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálását mellőzte [vö. Be. 870. § (3) bek.].
[57] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[58] Ekként a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. r. és a III. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 79/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Bfv.III.79/2020/7.
A határozat szintje: felülvizsgálat
A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke
Molnár Ferencné dr., előadó bíró
Dr. Bartkó Levente, bíró
Az eljárás helye: Budapest
Az eljárás formája: tanácsülés
Az ülés napja: 2020. december 8.
Az ügy tárgya: vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény
Terhelt(ek):
Első fok: Kiskunhalasi Járásbíróság, 8.B.76/2015/93., ítélet, tárgyalás, 2018. március 14.
Másodfok: Kecskeméti Törvényszék, 12.Bf.382/2018/15., ítélet, nyilvános ülés, 2019. szeptember 25.
Az indítvány előterjesztője: az I. rendű terhelt védője
a III. rendű terhelt védője
Az indítvány iránya: az I. rendű terhelt javára
a III. rendű terhelt javára
Rendelkező rész
A Kúria a vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője és a III. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kiskunhalasi Járásbíróság 8.B.76/2015/93. számú, illetőleg a Kecskeméti Törvényszék 12.Bf.382/2018/15. számú ítéletét az I. rendű és a III. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
I.
[1] A Kiskunhalasi Járásbíróság a 2018. március 14. napján meghozott 8.B.76/2015/93. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés b) pont]. Ezért az I. rendű terheltet 5 év szabadságvesztésre, 5 év gazdálkodó szervezetben betöltött vezetői tisztség gyakorlásától eltiltásra, mellékbüntetésként 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy az I. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az I. rendű terhelttel szemben 16.000.000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt.[2] A III. rendű terheltet vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1) bekezdés és (2) bekezdés] miatt mint társtettest 2 év szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a III. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; a III. rendű terhelttel szemben 10.000.000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. szeptember 25. napján jogerős 12.Bf.382/2018/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. rendű terhelt cselekményét vesztegetés elfogadásának bűntettének [Btk. 291. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont] minősítette. Az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 3 évre, a III. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését 1 év 4 hónapra enyhítette, a vagyonelkobzás összegét a III. rendű terhelt esetében 5.000.000 forintra leszállította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás lényege a következő.
1. tényállási pont.
A k.-i székhelyű S. H. Kórház Nonprofit Kft. 2009 augusztusában uniós pályázati felhívásra jelentkezett a k.-i kórház fejlesztése érdekében. 2010. február 22. napján a kft. benyújtotta a pályázatát 1 milliárd 342 millió forint értékű terv kivitelezéséhez szükséges pénzösszeg megszerzésére a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez. A pályázatot támogatandónak ítélték, 2011. május 13. napján támogatási szerződés aláírására került sor. Az I. rendű terhelt már 2009 augusztusát megelőzően - az uniós pályázati felhívás megjelenése előtt is - a kft. ügyvezető igazgatója volt, majd a gazdálkodó szervezetnél beállt változás következtében 2013. április 1. napjától kezdve a kórház főigazgatója - egyszemélyi vezetője - lett. Az I. rendű terhelt volt felelős a társaság vagyonkezelésébe, használatába adott vagyon rendeltetésszerű igénybevételéért, a gazdálkodásban a szakmai hatékonyság és a gazdaságossági követelmények érvényesítéséért, a tervezési, beszámolási tevékenység teljesítéséért és hitelességéért; feladata volt még a kórház gazdálkodásának irányítása, üzleti, fejlesztési, beruházási tervek elkészítése és jóváhagyása, a társaság egészére vonatkozó gazdasági és pénzügyi intézkedések meghozatala. Az I. rendű terhelt a pályázat végrehajtása során munkáltatói jogkört gyakorolt a projektmenedzser felett, aki a közbeszerzési eljárást bonyolította, miközben döntései során figyelembe kellett vennie a közbeszerzési eljárás során létrehozott bíráló bizottságnak az ajánlásait, amelyek azonban a döntéshozatal során nem voltak számára kötelező erejűek.
Az I. rendű terheltet önálló döntési és aláírási jog illette meg a kiírásra került pályázatot érintően a nyertes gazdasági társaság a megnevezésére, amely az elbírálásra került pályázat alapján a kivitelezési munkákat elvégezhette.
A II. rendű és a III. rendű terheltek 2010 év elején megkeresték R. P.-t, a C. H. É. Kft. vállalkozás vezetőjét, miután megtudták, hogy a kórház elindult az uniós pályázaton, hogy pénzhez jusson a kórház felújításához, akivel közölték, hogy ők az építőipari kivitelezéssel foglalkozó kft. részére munkát tudnának szerezni a beruházás során. R. P. szóban megegyezett a II. rendű és a III. rendű terhelttel abban, hogy amennyiben az általa vezetett gazdasági társaság megnyeri a pályázat kivitelezését, akkor a II. rendű és a III. rendű terhelt a kft.-től valamilyen jogcímen sikerdíjra számíthat. Ezt követően a II. rendű és a III. rendű terhelt egy közös ismerősön keresztül megismerkedett 2010 februárjában az I. rendű terhelttel, akivel szívélyes kapcsolatot alakítottak ki, és akinek ők, mint a C. H. É. Kft. képviselői mutatkoztak be. Az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek 2010., valamint 2011. év folyamán folyamatosan kapcsolatot tartottak egymással, eközben baráti viszony alakult ki, melynek eredményeképpen a II. rendű és a III. rendű terhelt azt kérte az I. rendű terhelttől, hogy ő a pályázat elnyerése érdekében támogassa a közbeszerzési eljárás során az általuk képviselt C. H. É. Kft.-t.
Az I. rendű terhelt 2011 nyarán - a NFÜ-vel megkötött támogatási szerződés aláírását követően - elmondta a II. rendű és a III. rendű terheltnek, hogy szeretné felújítani a házát, amire megvan ugyan a pénzügyi fedezete, amely viszont le van kötve, így a betétet nem akarja felbontani, mert nem akarja elveszíteni a kamatokat. A II. rendű és a III. rendű terhelt miután megtudták, hogy az I. rendű terhelt milyen helyzetben van, felajánlották neki azt, hogy "baráti kölcsön" címén adnak számára pénzt, amelyet felhasználhat a háza felújításához, és amelyet ő a C. H. É. Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként kap.
Az I. rendű terhelt a II. rendű és a III. rendű terhelt ajánlatát elfogadta, így 2011 augusztusában átvett a k.-i S. Csárdában a II. rendű terhelttől először 10.000.000 forint készpénzt, majd másodszor 2011 novemberében szintén a II. rendű terhelttől 16.000.000 forint készpénzt, miközben a "baráti kölcsön" nyújtásáról, illetve a visszafizetés feltételeiről okiratot nem készítettek.
Az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terhelt ezután is kapcsolatban maradt egymással, az I. rendű terhelt 2011. év folyamán, és 2012. évben is mindenről rendszeresen tájékoztatta a terhelttársait.
Az I. rendű terhelt közölte a II. rendű és a III. rendű terhelttel, hogy melyik gazdasági társaság lesz az, amelyik a közbeszerzési eljárást lebonyolítja, közölte velük a lebonyolítás részleteit, az I. rendű terhelt a II. rendű terheltet, mint "munkatársát" a lebonyolító társaság ügyvezetőjéhez engedte információkért, illetve megállapodott terhelttársaival abban, hogy az egész pályázat kivitelezését és eszközbeszerzését is a C. H. É. Kft. végezheti majd el.
2012 tavaszán az I. rendű terhelt megismerkedett Budapesten a II. rendű és a III. rendű terhelt közreműködésével R. P.-vel, akinek ígéretet tett arra, hogy a közbeszerzési eljárás során támogatni fogja a C. H. É. Kft.-ét a pályázat építőipari kivitelezésének elnyerése érdekében.
A közbeszerzési eljárás során a társaságok zártan kezelt formában tették meg írásbeli ajánlataikat, egy szóbeli tárgyalási forduló kitűzésére került sor 2012. augusztus 22. napjára azzal, hogy azon jelen lesznek a bíráló bizottság tagjai, és az I. rendű terhelt megfigyelőként - mint a közbeszerzés elnyerése tárgyában végső döntési jogkörrel rendelkező személy -, valamint az ajánlattevő gazdasági társaságok képviselői, akik az írásban korábban megtett ajánlatok tudatában szóban módosíthattak eredeti ajánlataikon. A szóbeli tárgyalási forduló napjának reggelén, a tárgyalást megelőzően az I. rendű terhelt előzetes megbeszélés alapján találkozott a k.-i S. Csárdában a II. rendű és a III. rendű terhelttel és R. P.-vel. A megbeszélés tárgya az volt, hogy az I. rendű terhelt a szóbeli forduló során hogyan segítse R. P.-t a többi gazdasági társaság szóbeli ajánlatainak ismeretében annak érdekében, hogy az általa képviselt kft. ajánlattevő lehessen a nyertes. A terheltek és R. P. végül abban állapodtak meg, hogy egy kidolgozott jelrendszer rögzítésével egy időben az I. rendű terhelt a szóbeli forduló során különböző jelzésekkel fogja segíteni R. P.-t abban, hogy ő mekkora összeggel csökkentse a korábban írásban vállalt árajánlatot. Az ajánlatok módosítására a bíráló bizottság ülésén került sor szóban. A módosított ajánlat során a jelrendszer alkalmazásába az I. rendű terhelt beleegyezett, az ülésen azonban nem adott semmiféle jelzést R. P.-nek, hogy miként módosítsa ajánlatát. A bíráló bizottság javaslata alapján rangsorolta a pályázatokat, ahol a C. H. É. Kft. a második helyen állt. Ezen döntés után az NFI megvizsgálta a döntést, majd támogatásukkal visszaküldésre kerültek az iratok, ezt követően az I. rendű terhelt egyszemélyi döntés formájában az Mo. Kft. és Me. Kft. konzorciumot hozta ki győztesnek, mivel az ő pályázatuk volt a kórház számára legkedvezőbb.
Az I. rendű terhelt a kamatmentes "baráti kölcsön" formájában nyújtott vagyoni előnyt eredendően még a közbeszerzési tevékenységével kapcsolatos kötelezettségeinek megszegéséért fogadta el, az azonban nem nyert kétséget kizáró módon bizonyítást, hogy az I. rendű terhelt ténylegesen olyan magatartást tanúsított volna, amellyel jogszabályokon, illetve belső jogi normákon alapuló konkrét kötelezettségeit nem teljesítette, illetve megszegte volna. A C. H. É. Kft. nem jutott jogtalan előnyhöz, azonos feltételrendszer mellett, többletinformációk nélkül vett részt a versenyben.
Ezt követően a II. rendű terhelt arra tekintettel, hogy a pályázatot nem a C. H. É. Kft. nyerte meg elkezdte visszakövetelni a korábban az I. rendű terheltnek juttatott pénzt, illetve megfenyegette az I. rendű terheltet, hogy beszélgetéseikről a felvett hanganyagot nyilvánosságra hozza. Az I. rendű terhelt erre 2012 novemberében 10 millió forintot készpénzben visszafizetett a II. rendű terheltnek, a fennmaradó 16 millió forint visszafizetése nem történt meg.
Az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt folyamatos fenyegetései miatt 2012. december 27-én feljelentést tett.
2. tényállási pont.
A feljelentés megtételét megelőzően a II. rendű terhelt "az általa kölcsönadott pénzösszegeket megpróbálta visszakérni", ennek keretében a követelés alapjaként a 2011. augusztus 10. napján és a 2011. november 21. napján megkötött "Átvételi-Kölcsön Szerződéseket" jelölte meg. Ezek hamis okiratok voltak, azokat átvevőként nem az I. rendű terhelt írta alá, névaláírásait az eljárás során ismeretlenül maradt személy utánzással írta rá az okiratokra.
II.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője és a III. rendű terhelt védője - a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját, az (1) bekezdés b) pont ba) alpontját és a (2) bekezdés d) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és új eljárás lefolytatása, másodlagosan a határozat megváltoztatása, az I. rendű és a III. rendű terhelt felmentése, harmadlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében.[6] Az indítványozók közös érvelése szerint az ügy első- és másodfokú elbírálása között hatályba lépett az új Be., amelynek módosult rendelkezései alapján a korrupciós bűncselekmények törvényszéki hatáskörbe kerültek. Álláspontjuk szerint ezért az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezés elbírálására már nem a Kecskeméti Törvényszéknek mint másodfokú bíróságnak lett volna hatásköre, hanem a Szegedi Ítélőtáblának.
[7] Az I. rendű terhelt védője hivatkozott arra, hogy a megállapított tényállás alapján az I. rendű terhelt bűnös szándékára nem vonható következtetés, a tényállás szerint ugyanis a kölcsönszerződéssel kapcsolatban a csatolt okiratok teljes egészében hamisak voltak, azokon nem az I. rendű terhelt aláírása szerepelt. Az eljárt bíróság ugyanakkor nem adta indokát annak, hogy ezen valótlannak ítélt dokumentumokra hivatkozó terhelttárs állításainak a vesztegetés törvényi tényállása szempontjából miért nem tulajdonított jelentőséget az előny vagy annak ígérete körében. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság megállapította, hogy a pályázó cég végül semmilyen többletinformációt nem kapott, az I. rendű terhelt részéről kötelességszegés nem valósult meg, és végül nem is az a cég nyert, amellyel az I. rendű terhelt kapcsolatban állt. Hivatkozott arra, hogy egy későbbi tenderre vonatkozóan a kölcsön, akár csak az elismert és visszafizetett részében nem tekinthető előnynek, azt valójában a terhelt kölcsönként kapta. Az indítványozó szerint a tényállásból és a jogi indokolásból hiányzik a közbeszerzési törvény szerinti dokumentáció leírása, a közbeszerzési eljárás típusának azonosítása, ezért a tényállásra vonatkozó indokolás oly mértékben hiányos, hogy abból jogi következtetés alapja nem állapítható meg. Álláspontja szerint a 2. tényállási pontban írt tények megállapításával a bíróság lényegében kivonta az 1. tényállási pontból a bűnösséget megalapozó tényállási elemeket, ezáltal az oly mértékig hiányossá, ellentmondásossá vált, hogy az ítélet már érdemi felülbírálatra sem volt alkalmas. Utalt arra, hogy semmi nem támasztja alá azt a ténybeli következtetést, hogy az I. rendű terhelt által baráti kölcsönnek tekintett, korábban kapott összegnek a terhelt számára is felismerhető, egyértelmű összefüggése volt a később megvalósult tenderrel, abban a terhelt lehetőségeivel és azzal, hogy ennek kapcsán bármilyen visszaélésszerű magatartást tanúsított volna, vagy a szándékában állt volna ilyet tanúsítani.
[8] A III. rendű terhelt védője indítványában kifogásolta, hogy az eljárt bíróság tévesen alkalmazta az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit, mivel az 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti a terhelt terhére rótt cselekményt, míg az elkövetéskori Btk. alsó határt nem tartalmazott, az kihatott a középmértékre is, ezért az új Btk. alkalmazása a III. rendű terheltre nézve nem kedvezőbb. Az eljárási szabályok körében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem biztosította a terhelt számára, hogy az utolsó szó jogán felszólaljon.
[9] A Legfőbb Ügyészség BF.111/2020/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az eljárt bíróság által megállapított tényállás alapján a terheltek tevékenysége arra irányult, hogy az I. rendű terhelt, mint gazdálkodó szervezet részére tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy a II. rendű és a III. rendű terhelttől kapott "baráti kölcsön" fejében a közbeszerzési tevékenységével összefüggő kötelezettségeit szegje meg. Erre végül az irányadó tényállás alapján ténylegesen nem került sor, az I. rendű terhelt terhére rótt bűncselekmény megvalósulása szempontjából ennek azonban nincs jelentősége. A tényállás alapján ugyanis egyértelműen megállapítható, hogy az I. rendű terhelt a "baráti kölcsönt" jogtalan előnyként fogadta el terhelttársaitól, olyan gazdálkodó szervezetnél önálló intézkedésre jogosult személy volt, aki egyszemélyi döntés formájában volt jogosult a közbeszerzési pályázat eredményét megállapítani. Az ügyész szerint a 2. tényállási pontban megállapított tények semmilyen formában nem gyengítik és nem ingatják meg az I. rendű terhelt 1. tényállási pont szerinti cselekmény miatti bűnösségének megállapítását. Az eljárási szabálysértésre történő védői hivatkozás kapcsán az ügyész kifejtette, hogy az a Be. hibás értelmezésén alapul. Az iratokból megállapíthatóan az alapügy még az új Be. hatályba lépése előtt érkezett az elsőfokú bírósághoz, ebből következően a Kiskunhalasi Járásbíróság rendelkezett az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 15. § és 17. § (1) bekezdése alapján az ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel; másodfokon pedig a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényszék jár el. Ehhez képest jelen ügyben felülbírálatra a Kiskunhalasi Járásbíróság elsőfokú ítéletével szemben nem a Szegedi Ítélőtábla, hanem a Kecskeméti Törvényszék rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[10] A Legfőbb Ügyészség BF.503/2020/2. számú átiratában a III. rendű terhelt esetében a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A törvényszék hatáskörét illetően a korábbival egyező álláspontot fejtett ki. A törvényválasztás kapcsán az ügyész utalt arra, hogy a III. rendű terhelttel szemben kiszabott 1 év 4 hónap szabadságvesztés sem az elkövetéskori, sem az elbíráláskori Btk. alapulvételével nem tekinthető törvénysértőnek, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés pedig az új törvény szerint kedvezőbb a terheltre nézve. A védő által kifogásolt - utolsó szó jogának biztosítását érintő - eljárási szabálysértés relatív szabálysértésnek minősül, ezért felülvizsgálati ok nem valósult meg. Mindezek alapján az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[11] A III. rendű terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében kifejtette, hogy az utolsó szó jogán való felszólalás elmaradása lényeges eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemi elbírálására kihatással bírt. Fenntartotta a törvénysértő büntetés kiszabását érintő érvelését is.
III.
[12] A felülvizsgálati indítványok egyaránt nem alaposak.[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[14] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, míg a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja biztosítja a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[15] A Be. 659. § (1) bekezdéséből következően a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[16] Nem sértett azonban törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], a III. rendű terhelt bűnösségét vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bekezdés és (2) bekezdés] megállapította, és mindkét terhelt esetében helyes az alkalmazandó törvény megválasztása és a cselekmény minősítése is.
[17] A Btk. 291. § (1) bekezdése szerint (gazdasági passzív vesztegetés): Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha az elkövető
a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig,
b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,
b) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
c) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.
[18] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 251. § (1) bekezdése szerint: A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, fontosabb ügyben történt kötelességszegés esetén, illetőleg, ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[19] A 252. § (1) bekezdése szerint: A költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az az önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető az előnyért a kötelességét megszegi.
(3) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
a) a kötelességét fontosabb ügyben szegi meg,
b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el. E bűncselekmények jogi tárgya a tágabb értelemben vett közélet - gazdasági és társadalmi élet - tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának érdeke.
[20] A Btk. 290. § (1) bekezdése szerint (gazdasági aktív vesztegetés), aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek vagy reá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy kötelességét megszegje, bűntettet követ el.
A (2) bekezdés alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el.
[21] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdése szerint, aki költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet vagy egyesület dolgozójának, illetve tagjának, vagy reá tekintettel másnak azért ad, vagy ígér jogtalan előnyt, hogy kötelességét megszegje, bűntettet követ el.
A (2) bekezdés szerinti minősített eset öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett.
[22] A passzív gazdasági vesztegetés elkövetési magatartásai a jogtalan előny kérése, az előnynek vagy az ígéretének elfogadása, illetve az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetértés. Az előny kérése az előny adására vonatkozó óhaj kifejezését, a korrupciós kapcsolat kezdeményezését jelenti. A kérésnek az elkövető tevékenységével kapcsolatban kell megvalósulnia. Az előny elfogadása a dolog átvételével, a szolgáltatás igénybevételével (a birtokviszonyok változásával), az előny ígéretének elfogadása pedig az átvételre irányuló beleegyező nyilatkozat kinyilvánításával valósul meg. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny és a tevékenysége közötti kapcsolatra. A bűncselekmény - súlyosabban fenyegetett - minősített esete, ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi. Ez alatt az adott szervezetre vonatkozó jogszabályokban és belső normákban előírt lényeges, az ügy érdemére kihatással lévő szabályok megszegését kell érteni. Nem jelent kötelességszegést olyan belső vagy más ügyviteli jellegű szabályok megsértése, amelyek jogilag nem szabályozottak. A törvény tartalmazza az 1978. évi IV. törvény 258/A. § 2. pontjában írt azon kiterjesztő értelmező rendelkezést [Btk. 300/A. § (1) bekezdés], amely szerint kötelességszegés a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is, tehát amikor a passzív vesztegető döntése egyébként megfelelt a vonatkozó jogilag kikényszeríthető szabályoknak, csak nem biztos, hogy ugyanazt a döntést hozta volna meg az adott előny nélkül is.
[23] A vesztegetés megvalósulása szempontjából az előny a lehető legszélesebb értelemben veendő, nem szűkíthető le anyagi, pénzben kifejezhető értékűre. Előny mindaz, ami annak élvezőjére nézve kedvezőbb helyzetet jelent a korábbinál. A kapott előny - alkalmanként juttatott ajándékok is - értékének a vesztegetés megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége (BH 2016.3.).
[24] Itt kell megjegyezni, hogy az előny funkciója a passzív és aktív oldali vesztegető számára - nyilvánvalóan kettős - kölcsönös, ami valójában az elkövetési magatartások szándékegységét jelenti. Épp ez a kölcsönösség az, ami ellentétes az ügyek - jelen esetben közbeszerzési eljárás eredményének megállapításával, a győztes kiválasztásával kapcsolatos - ügyek részrehajlás nélküli intézésével.
[25] Nem tévedett az eljárt bíróság, amikor megállapította, hogy az I. rendű terhelt tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt fogadott el, a III. rendű terhelt pedig jogtalan előnyt ígért.
[26] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy
- az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű terheltek között kialakult baráti viszony eredményeképpen a II. rendű és a III. rendű terhelt azt kérte az I. rendű terhelttől, hogy ő a pályázat elnyerése érdekében támogassa a közbeszerzési eljárás során az általuk képviselt C. H. É. Kft.-t;
- a II. rendű és a III. rendű terhelt, miután megtudták, hogy az I. rendű terhelt milyen helyzetben van (szeretné a házát felújítani, amire megvan a pénzügyi fedezete, amely viszont le van kötve), felajánlották neki azt, hogy "baráti kölcsön" címén adnak számára pénzt, amit ő felhasználhat a háza felújításához, amelyet ő a C. H. É. Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként kap;
- az I. rendű terhelt a II. rendű és a III. rendű terhelt ajánlatát elfogadta, így 2011 augusztusában először 10 millió forint készpénzt, majd novemberében 16 millió forint készpénzt vett át a II. rendű terhelttől;
- 2012 tavaszán az I. rendű terhelt találkozott R. P.-vel, akinek ígéretet tett arra, hogy a közbeszerzési eljárás során támogatni fogja a C. H. É. Kft.-t a pályázat építőipari kivitelezésének elnyerése érdekében;
E tényekből kitűnően egyértelmű, hogy az I. rendű terhelt azért fogadott el a II. rendű terhelttől 26 millió forint készpénzt, hogy a II. rendű és a III. rendű terhelt által közvetített gazdasági társaságot a közbeszerzési eljárás során előnyösebb helyzetbe hozza, erre vonatkozóan ígéretet tett; a III. rendű terhelt pedig a C. H. É. Kft.-nek nyújtandó segítség ellentételezéseként ígért (ajánlott) pénzt az I. rendű terheltnek.
[27] E magatartás nem pusztán a gazdasági élet etikai normáit sérti, hanem egyben jogellenes is. Ehhez képest közömbös, hogy az adott vagyoni előnyt az aktív és passzív oldali, ámde szándékegységben lévő felek "baráti kölcsönnek" nevezték; miként közömbös az is, hogy utóbb az elérni szándékozott eredmény elmaradása miatt a II. rendű terhelt ezt a pénzt elkezdte visszakövetelni az I. rendű terhelttől. Az előny elfogadásával (adásával) és ígérésével a bűncselekmény befejezetté vált; tehát a bűncselekmény megvalósulásához az eredmény bekövetkezése nem szükséges.
[28] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 291. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], a III. rendű terhelt bűnösségét vesztegetés bűntettében [Btk. 290. § (1) bekezdés és (2) bekezdés] megállapította, törvényes a cselekmények minősítése, és az alkalmazandó jogszabály megválasztása is.
[29] A III. rendű terhelt védője indítványában kifogásolta, hogy az eljárt bíróság tévesen alkalmazta a Btk. 2. §-ára hivatkozással az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseit.
[30] A büntetés (illetve intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. - adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó - mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[31] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja részint a helyes minősítést meghatározó, részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[32] A Btk. 2. §-a és a felülvizsgálat kapcsolata szempontjából jelentős az, hogy vannak olyan alapvető követelmények, amelyeknek való megfelelés eleve jelentőséggel bír. Ilyen a Btk. 1. §-ába tartozó nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege elvei. Ennek való megfelelés felülvizsgálatban is meghatározó, vagyis a Btk. 2. § alkalmazása nem eredményezheti a Btk. 1. §-ába való ütközést.
[33] Jelen ügyben nem ez a helyzet.
[34] Valójában arról van szó, hogy egyfelől a büntetés kiszabása, másfelől a törvény megválasztása egyaránt bírói belátástól függő.
[35] Ennek menete hagyományosan a következő. Értelemszerűen előbb azt kell megítélni, hogy a terhelt számára melyik törvény alkalmazása jelent kedvezőbb elbírálást. A megválasztott törvényt követően már e törvény rendelkezései szerint kell a büntetést kiszabni. Az elbíráláskori törvény választása esetén a kiszabott büntetés kapcsán akkor kerülhet vissza a kérdés a törvény választás helyessége tárgyához, ha a kiszabott büntetésnek az elkövetéskori törvény rendelkezései szerint eleve kevesebbnek kellene lennie (nem lett volna kiszabható).
[36] A vizsgálat szempontja az alkalmazott törvény (elkövetéskori felcserélése az elbíráláskorival), tehát nem feltétlenül a büntetési tételkeret, hanem minden más, az adott terhelt és adott büntetés esetén jelentőséggel bíró szabályra figyelemmel kell lenni. Ehhez képest kétségtelen, hogy a törvényi tételkeret alsó határa nem jelent a Btk. 2. §-a szempontjából eleve korlátozó (hátrányosabb) tényezőt, a felső határ viszont igen.
[37] Amennyiben tehát a konkrét esetben kiszabott büntetés ennek következtében nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést - illetve ilyen formában joghátrányt - a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé, akkor a büntetés valamely kötelező törvényi rendelkezés megsértése (figyelmen kívül hagyása) következtében válik törvénysértővé.
[38] Jelen esetben ez akkor valósulna meg, ha a jogerős ítéletben kiszabott (tényleges) büntetés mértéke meghaladná a Btk.-nak a konkrét ügyben irányadó Különös részi, és kötelezően alkalmazandó Általános részi rendelkezései alapján kialakítandó büntetési felső határt.
[39] A III. rendű terhelt terhére rótt vesztegetés bűntette miatt kiszabható büntetés felső határa - az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény szerint egyaránt - 5 évig terjedő szabadságvesztés, a terhelttel szemben jogerősen kiszabott 1 év 4 hó szabadságvesztés tehát nem törvénysértő, ezáltal felülvizsgálati ok nem valósult meg.
[40] Megjegyzi a Kúria - amint arra a Legfőbb Ügyészség is utalt - a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés alkalmazása folytán a III. rendű terhelt esetében az eljárt bíróság törvényválasztása helyes.
[41] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A (2) bekezdés d) pontja szerint ilyennek tekintendő, ha a bíróság határozatát a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.
[42] A 608. § (1) bekezdés c) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság hatáskörét túllépte.
[43] Az indítvány kifogásolta, hogy az alapügyben eljárt másodfokú bíróság hatáskörét túllépte, mivel az ügy első- és másodfokú elbírálása között hatályba lépett az új Be., amelynek rendelkezései alapján a korrupciós bűncselekmények a törvényszék hatáskörébe kerültek, ezért a fellebbezés elbírálása már a Szegedi Ítélőtábla hatáskörébe tartozott volna.
[44] Ez az álláspont téves.
[45] Kétségtelen nem ismeretlen, hogy egy új törvény hatályba lépésével, vagy akár a meglévő szabályozás módosításával egy bűncselekmény típus hatásköri szabályozása megváltozik. Ez mindig rendezésre váró helyzetet teremt. Erre megoldást ad egyfelől az új törvény átmeneti rendelkezése, másfelől az eljárási törvény általános szabálya.
[46] A Be. 868. § (1) bekezdése szerint a 2018. július 1. napján hatályba lépett új Be. rendelkezéseit a hatályba lépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell. A (2) bekezdés szerint az eljárást a (3) bekezdésben szabályozott kivétellel a korábbi jogszabály szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező és a korábbi jogszabályban meghatározott összetételű bíróság folytatja le, ha az ügy e törvény hatályba lépése előtt a bírósághoz érkezett [a (3) bekezdés kizárólag a tanács összetételével kapcsolatban tartalmaz eltérő rendelkezést].
[47] Az iratokból kitűnően - a védők által sem vitatottan - jelen ügy az új Be. hatályba lépése előtt érkezett az első fokon eljárt Kiskunhalasi Járásbírósághoz.
[48] Az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 15. §-a, valamint 17. § (1) bekezdése alapján az ügy elsőfokú elbírálására a Kiskunhalasi Járásbíróság rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[49] A korábbi Be. 13. § (2) bekezdés a) pontja alapján másodfokon a törvényszék jár el a járásbíróság hatáskörébe tartozó ügyekben.
[50] A hivatkozott rendelkezésekből következően, ha az elsőfokú határozatot a helyi bíróság hozta, az ítélete ellen bejelentett perorvoslatot az eggyel magasabb szintű felettes bíróság bírálja el. Az eljáró másodfokú bíróság hatáskörére nem az irat másodfokra érkezésekor hatályos szabályozás szerinti elsőfokú hatásköri szabályhoz, hanem a ténylegesen eljárt elsőfokú bírósághoz igazodik (EBH 2004.1113., BH 2005.170.).
[51] Ehhez képest a Kiskunhalasi Járásbíróság 2018. március 14. napján meghozott elsőfokú ítélete ellen bejelentett védelmi fellebbezés elbírálására a Kecskeméti Törvényszék, nem pedig a Szegedi Ítélőtábla rendelkezett hatáskörrel és illetékességgel.
[52] Az indítványozók az eljárási szabályok megsértése körében hivatkoztak egyfelől az indokolási kötelezettség megsértésére, másfelől az utolsó szó jogán való felszólalás lehetőségének elmaradására.
[53] Ami az utolsó szó lehetőségét illeti.
Kétségtelen, hogy a büntetőeljárási törvény hagyományos és jellegzetes rendelkezés, miszerint a perbeszédeket követően és az ítélethozatal előtt a vádlottat illető jog, hogy utoljára a határozatot hozó bírósághoz szóljon, ami számára biztosít esélyt. Kétségtelen, hogy minden eljárási szakban - így az elsőfokú ítélet, a másodfokú ítélet, illetve a harmadfokú ítélet meghozatala előtt egyaránt - fennálló jog, illetve lehetőség.
Kétségtelen azonban az is, hogy ez a rendelkezés nem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó, mivel a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítását követően történhet (vö.: 1998. évi XIX. törvény 313. §, 319-320. §, Be. 540. §, 545. §, 547. §).
Ugyanakkor annak elmaradása - akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan - nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt - s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló - törvényi okai között.
[54] A Be. 649. § (2) bekezdéséből következően a taxatív felsorolásban nem szereplő eljárási szabálysértés esetén nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[55] Az iratokból kitűnően az elsőfokú bíróság valóban nem biztosította a terheltek számára az utolsó szó jogán való felszólalás lehetőségét. Ez a másodfokú bíróság részéről is vizsgálat tárgyát képezte. Felülvizsgálati eljárásban azonban ez a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati okot nem valósít meg.
[56] A Be. 609. § (1) bekezdés és (2) bekezdés d) pontja értelmében a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint, ha a bíróság indokolási kötelezettségének nem, vagy csak részben tett eleget már nem abszolút eljárási szabályszegés. Ebből következően az indokolási kötelezettség mikénti teljesítésére vonatkozó részében a Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálását mellőzte [vö. Be. 870. § (3) bekezdés].
[57] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[58] Ekként a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján az I. rendű és a III. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
IV.
[59] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. § (1) bekezdése értelmében a Be. 458. § (3) bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. § (1) bekezdés b) pontja zárja ki.[60] A Be. 652. § (6) bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul. A Be. 652. § (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. § (4) bekezdés].
Budapest, 2020. december 8.
Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró
(Kúria Bfv. III. 79/2020.)