adozona.hu
BH 2021.6.185
BH 2021.6.185
Az a bíró, aki korábban, saját döntése alapján kedvezményes öregségi nyugellátást vett igénybe, azaz nem kényszernyugdíjazására került sor, jogszabályi rendelkezés hiányában, az öregségi nyugdíja újraszámítására, újbóli megállapítására, "átcserélésére" nem tarthat igényt [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 21. § (2) bekezdés, 22/A. §, 83. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes bírói szolgálati jogviszonyban állt. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes kérelmére a 2007. december 19. napján kelt határozatával 2007. december 5. napjától kezdődően öregségi teljes nyugdíjat állapított meg, mert a felperes megszerezte az előrehozott öregségi nyugdíjhoz az életkorára előírt szolgálati időt, ezért csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.
[2] A munkaügyi bíróság a 2012. november 5. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felpere...
BH 2021.6.185 Az a bíró, aki korábban, saját döntése alapján kedvezményes öregségi nyugellátást vett igénybe, azaz nem kényszernyugdíjazására került sor, jogszabályi rendelkezés hiányában, az öregségi nyugdíja újraszámítására, újbóli megállapítására, "átcserélésére" nem tarthat igényt [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 21. § (2) bekezdés, 22/A. §, 83. § (1) bekezdés].
Tényállás
[1] A felperes bírói szolgálati jogviszonyban állt. A Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes kérelmére a 2007. december 19. napján kelt határozatával 2007. december 5. napjától kezdődően öregségi teljes nyugdíjat állapított meg, mert a felperes megszerezte az előrehozott öregségi nyugdíjhoz az életkorára előírt szolgálati időt, ezért csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.[2] A munkaügyi bíróság a 2012. november 5. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetése jogellenes volt, a felperest 2013. január 1. napi hatállyal bírói tisztségébe visszahelyezte figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a 33/2012. (VII. 17.) AB határozata (ABH1.) a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 90. § h) pont ha) alpontja, illetve a Bjt. 230. §-a rendelkezéseit, amely rendelkezéseken a felperes felmentése alapult. A jogerős ítéletet követően a köztársasági elnök 2013. január 1. napjától a felperest ismételten bíróvá nevezte ki. A felperes 2007. december 5. napjától folyamatosan nyugdíjasnak minősül saját jogú nyugellátásban részesül, a nyugellátás folyósítása a Tny. 83/C. §-a alapján 2013. június 1. és 2019. május 31. között szünetelt és ezen időszakra a Tny. 22/A. §-a szerinti nyugdíjnövelésben részesült. A felperes szolgálati jogviszonya a bírói felső korhatár elérésére tekintettel 2019. május 31. napjával felmentéssel szűnt meg.
[4] A felperes kérte a bírói szolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésére és az ismételt kinevezésére tekintettel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 102/C. §-a alkalmazásával az öregségi nyugdíjának az átcserélését.
[6] Az alperes a 2019. október 18. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta a Tny. 83. § (1) bekezdése, 83/C. §-a, 102/C. §-a, az ABH1., valamint az Alkotmánybíróság 12/2018. (VII. 18.) AB határozatára (ABH2.), az egyes családtámogatási és nyugdíjbiztosítási hatályú törvények módosításáról szóló 2018. évi CXIX. törvény (Módtv.) 12. §-ára alapítottan. Megállapította, hogy a felperes nem tartozik abba a személyi körbe, akinek nyugdíjbiztosítási szempontból hátrányos helyzetére tekintettel az ABH2. vonatkozna. A Tny. 102/C. § szerinti átcserélés lehetősége azokra a 2012-ben alaptörvény-ellenesen nyugalmazott bírákra vonatkozik, akik kényszerűen váltak öregségi nyugdíjassá. A felperes 2007. december 5. napjától saját kérésére részesült előrehozott öregségi nyugdíjban, azaz azt nem az alaptörvény-ellenes jogalkalmazás miatt vette igénybe. A szolgálati viszonyának a 2012. december 31-ével felmentéssel történő megszüntetését követően a felperes részére nem került öregségi nyugdíj megállapításra, a saját jogú nyugellátás melletti munkavégzésére tekintettel nyugdíjnövelésben részesült. Az öregségi nyugellátásról lemondani nem lehet. Mivel a felperes a folyósítás kért kezdő napján már öregségi nyugdíjban részesült, a Tny. szerinti öregségi nyugdíj újbóli megállapítására nincs lehetőség.
A felperes keresete és az alperes védirata
[7] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási hatóság nyugdíj átcserélésére kötelezését kérte. Érvelése szerint előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, de abban is csak a szüneteltetés elrendeléséig 2013. június 30-ig, így nincs akadálya az ellátás újra számításának, a Tny. rendelkezései sem tiltják az öregségi nyugdíj újbóli megállapítását. Hivatkozott a Bjt. 90. § h) pont ha) alpontja, a Tny. 102/C. § rendelkezéseire, valamint a Módtv. 12. §-ához fűzött miniszteri indokolásra, az ABH1.-ben és az ABH2.-ben foglaltakra. Álláspontja szerint azzal, hogy a bíróság az ABH1.-ben foglaltakra figyelemmel a bírói jogviszonya megszüntetésének jogellenességét megállapította és a bírói tisztségét helyreállította a nyugdíj átcserélésére jogot szerzett. Érvelése szerint az alperes a Tny. 102/C. §-a szűkítő értelmezésével, a jogalkotói akarattal ellentétesen jutott a felperes számára méltánytalan eredményre.[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte az ABH1. és az ABH2. rendelkezéseire hivatkozással. Kiemelte, hogy a Tny. nem ad lehetőséget az alaptörvény-ellenes, illetve az uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott bíróknak és ügyészeknek arra, hogy szolgálati jogviszonyuk helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel öregségi nyugdíjukat kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor. A Módtv. 12. §-ának az indokolása, valamint az ABH2. [61] bekezdése értelmében a Tny. 102/C. §-a szerinti átcserélés lehetősége a 2012-ben alaptörvény-ellenesen nyugalmazott azon bírákra vonatkozik, akik kényszerűen váltak öregségi nyugdíjassá. A felperes részére 2007. december 5-től került megállapításra az öregségi nyugdíj, azt nem az alaptörvény-ellenes nyugalmazása miatt vette igénybe, ezért a Tny. 102/C. § nyugdíjátcserélésre vonatkozó szabálya a vonatkozásában nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[9] A bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes 2007. december 5. napjától előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, ezért folyamatosan nyugdíjasnak minősült. Mivel a bírói szolgálati jogviszonya a nyugdíjban részesülés mellett fennállt, ezért illetményéből 2007. január 1. napjától kezdődően nyugdíjjárulékot vontak, majd a Tny. 83/C. § (1) bekezdése alapján 2013. július 1. napjától a nyugdíja folyósítása szüneteltetésre került. A felperes bírói jogviszonya 2012. december 31. napján megszakadt, azonban nem tartozik abba a személyi körbe, akik ezt követően igényeltek kényszerűen nyugellátást, tekintettel arra, hogy már 2007. december 5. napjától nyugdíjas volt. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy ügyében az ABH1. irányadó, mivel az Alkotmánybíróság azon bírákat érintően határozott meg az Országgyűlés számára jogszabályalkotási kötelezettséget, akiknek a bírói tisztségből való felmentésére az ABH1. által alkotmányellenesnek minősített szabály alapján került sor. Az ABH1. azon visszahelyezésre került, a jogviszony helyreállítását követően elért nyugdíjkorhatár után nyugdíjba vonuló bírókra vonatkozik, akik kényszerhelyzetben kezdeményezték az öregségi nyugdíj megállapítását. A felperes esetében nem ez a helyzet állt fenn, hiszen ő nem más jövedelemszerző lehetőség hiányában, hanem a bírói jogviszonya fennállása alatt igényelte az előrehozott öregségi nyugdíjat. A felperesnek a szolgálati viszonya helyreállítását követően nem ismételt nyugalmazása következett be, mivel a nyugdíjas státusza 2007. december 5. napjától folyamatosan fennállt.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "az ügyben eljárt bíróság, illetve a közigazgatási szerv" új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy "ennek eredményeként a közigazgatási bíróság vagy az alperes állapítsa meg, hogy nyugdíj átcserélésre irányuló kérelme megalapozott és az erre vonatkozó eljárást az alperes folytassa le".[11] A felperes a keresetében foglaltak változatlan fenntartása mellett kiemelte, hogy a Tny. 102/C. §-a és az ABH2. helyes értelmezése esetén az átcserélésre irányuló igénye megalapozott, a bíróság álláspontja és az arra alapított döntés a törvény szövegével ellentétes, ezért jogszabálysértő. A törvény szövegéből nem vonható le olyan következtetés, hogy "a korábbi nyugdíjat a kényszernyugdíjazás időpontjában vagy azt megelőzően kellett-e meghozni". Nem vitatta, hogy a már megállapított nyugdíjról nem lehet lemondani, azonban úgy vélte, hogy "nincs akadálya annak, hogy a jogszabály ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazzon".
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A peradatok szerint a felperes 2007. december 5. napjától előrehozott öregségi nyugdíjban, vagyis az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt igénybe vehető kedvezményes nyugellátásban részesült. Az igénybejelentéskor hatályos Tny. az öregségi nyugdíj megállapítása feltételéül nem írta elő, hogy az ellátást igénylő biztosítással járó jogviszonyát meg kelljen szüntetni, ezért a felperes az előrehozott öregségi nyugellátás mellett továbbra is keresőtevékenységet folytatott, amelyre tekintettel a Tny. 2007. január 1-től hatályos 22/A. §-a alapján nyugdíjemelésekben részesült; az ellátását 2013. július 1-től, amely időponttól a jogalkotó elrendelte az úgynevezett közszférában dolgozók, így a bírói szolgálati viszonyban állók öregségi nyugdíja folyósításának szüneteltetését is [Tny. 83/C. § (3) bekezdés] egészen 2019. május 31. napjáig a bírói szolgálati jogviszonya felső korhatár miatti megszüntetéséig, szüneteltették.
[15] A felperes által sem vitatottan, az öregségi nyugdíjról a Tny. 83. § (1) bekezdése alapján nem lehetett lemondani. A felperes mint öregségi nyugdíjban részesülő személy, ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában nem kérhette az öregségi nyugdíja újraszámítását; erre nem adott alapot az sem, hogy a bírói szolgálati viszonya a Bjt. 90. § h) pont ha) alpontjában megjelölt felmentési okra tekintettel szűnt meg 2012. december 31-én.
[16] A Kúria hasonló tényállású ügyben hozott és a jelen ügyben is irányadó Mfv.III.10.148/2019/3. számú határozatában kimondta: A Bjt. 2013. április 2-től hatályos 90. § h) pont ha) alpontja a bíró felmentését valóban az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése szerinti általános nyugdíjkorhatár betöltése esetén teszi lehetővé, amely időpont a Bjt. 2013. április 2. napjától hatályos 232/C. § c) pontja szerinti 69. életév, a felperes öregségi nyugdíja megállapítása után bevezetett, a bírói szolgálati jogviszony megszüntetését szabályozó rendelkezésekből azonban, függetlenül attól, hogy a törvényhozó a felső korhatárt "általános nyugdíjkorhatár" megnevezéssel határozta meg, szintén nem lehet levezetni az öregségi nyugdíj ismételt megállapítására, annak újraszámolására való jogosultságot.
[17] A felperes 2007. december 5. napjától kedvezményes öregségi nyugellátást vett igénybe, olyan jogszabályi rendelkezést, amelynek alapján az öregségi nyugdíja újraszámítására, újbóli megállapítására, "átcserélésére" igényt tarthatna a jogalkotó nem alkotott. Öregségi nyugellátások ismételt megállapítására a törvényhozó a 2012. január 1-től hatályba lépett, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 18. § (3) bekezdésében a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyeknek biztosított lehetőséget, a felperesre azonban, tekintve, hogy 2007. december 5-től öregségi nyugdíjban részesült, a Khtv.-t nem lehetett alkalmazni. Öregségi nyugdíj újbóli megállapítására, átcserélésére a törvényhozó a Khtv.-n túl - "kényszernyugdíjazott" bírák és ügyészek számára - az ABH alapján megalkotott, a Tny. 2018. december 23-tól hatályos 102/C. §-ban biztosított lehetőséget, erre a szabályra azonban a felperes igényt nem alapíthat.
[18] Az Alkotmánybíróság az ABH1.-ben kimondta: "2012-ben a jogviszonyok jogellenes megszüntetése abban nyilvánult meg, ahogyan lecsökkentette a jogalkotó a 70. életévről a nyugalmazási korhatárt a 62. életévben megjelölt nyugdíjkorhatárra. Az érintett bírók és ügyészek ekkor értelemszerűen igénybejelentést tettek öregségi nyugdíjuk megállapítása iránt, hiszen megélhetésüket biztosítaniuk kellett. Ennek következtében 2012-ben kényszerűen öregségi nyugdíjassá váltak és ezt a státuszt nem állt és nem áll módjukban megváltoztatni. Az öregségi nyugdíj megállapítása nélküli továbbfoglalkoztatás előnyét, amit a Tny. 21. § (2) bekezdése intézményesít speciális növelő tételként, sem élvezik innentől kezdve." Az ABH1.-et és az EuB ítéletét követően a Mód.tv. alapján a jogviszonyok egy része kérelemre helyreállításra került 2013-ban. "A nyugalmazási korhatárt ismételten elérők - mint ahogyan felperes is - a nyugellátás szempontjából nem kerültek olyan helyzetbe, mintha jogviszonyukat nem szüntették volna meg jogellenesen. A nyugdíj ismételt megállapítása helyett azt a többször módosított szabályozást vonatkoztatják rájuk bármiféle eltérés nélkül, ami eredetileg 2007. január 1-jén lépett hatályba azon oknál fogva, hogy innentől az öregségi nyugdíjas foglalkoztatottnak is nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Ez a szabályozás nincs tekintettel arra, hogy a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személyes döntése alapján vagy a jogellenes jogviszony-megszüntetés folyományaként került a Tny. 22/A. § hatálya alá. Figyelemmel azonban arra, hogy a kompenzáló szabály nem biztosít egyenértékű ellentételezést, az érintett biztosítottak akár hátrányt is szenvedhetnek, mert nem biztosítja a szabályozás, hogy az eredetileg megállapított öregségi nyugdíjuk emelésekkel növelt összege elérje azt a szintet, amire az ismételt nyugalmazásuk időpontjában hatályos rendelkezések szerint jogosultak lennének."
[19] Az Alkotmánybíróság az ABH1.-gyel megállapítottan alaptörvény-ellenes és uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott azon bírák (és ügyészek) esetében állapított meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, XIII. cikk (1) bekezdéséből és XV. cikk (1) bekezdéséből származó, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet, akik az öregségi nyugdíjat a nyugalmazási felső korhatár leszállítása miatt, kényszerűségből, megélhetésük biztosítása érdekében igényelték és állapíttatták meg, mivel a Tny. nem adott lehetőséget arra, hogy a "szolgálati jogviszonyuk utáni helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel az öregségi nyugdíjukat kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor". Az Alkotmánybíróság nem talált észszerű magyarázatot arra, hogy "elmaradt a speciális szabály megalkotása azokra a bírókra és ügyészekre nézve, akiknek a szolgálati jogviszonyát azzal a célkitűzéssel állították helyre, hogy a jogellenes megszüntetéssel együtt járó hátrányokat orvosolják. Ahogyan a szolgálati jogviszony is helyreállítható volt törvénymódosítások alapján, úgy a nyugdíjbiztosítási jogviszonyra is kialakítható hasonló szabályozás. Kérelemre eljárva olyan helyzetbe hozhatók az érintett bírók és ügyészek, mintha nem lett volna megszakadás nyugdíjbiztosítási jogviszonyukban. Ezzel a megoldással biztosítható, hogy saját személyes döntésük legyen a fő szabály és a jelenleg hiányzó speciális szabály közti választás. Így elérhető, hogy az érintettek mérlegre tegyék a már megállapított nyugdíj növelt összegének a megtartása, illetve az öregségi nyugdíj ismételt megállapítása mellett szóló érveket egyéni körülményeikre figyelemmel. E megoldás következménye, hogy a Tny. 22/A. § (1) bekezdése szerinti korlátozó szabályból és a számszerű egyenértékűségre törekvés nélküli kompenzáló szabályból [Tny. 22/A. § (2) bekezdés] származó jogkövetkezményeket csak akkor viselik, ha maguk döntenek így" (Mfv. III.10.148/2019/3.).
[20] Az ABH1.-ből jogalkotási kötelezettség azokra a Bjt. 90. § h) pont, ha) alpontja és 230. §-a alkalmazásával felmentett bírákra vonatkozott, akiknek az öregségi nyugdíja megállapítására végső soron nem a saját elhatározásuk, hanem az ABH1.-el alkotmányellenesnek minősített szabályozásra visszavezethetően került sor; a diszkriminációtilalom vizsgálatakor a megkülönböztető ismérv a nyugalmazás körülménye volt.
[21] A felperes nem tartozik a fenti körbe, mivel öregségi nyugdíjat nem a 2012. december 31. napjával hatályos felmentése miatt, kényszerűségből, hanem a saját választásának az eredményeként vette igénybe 2007. december 5. napjától kezdődően. A felperes esetében a nyugellátás melletti keresőtevékenységet, illetve az általa teljesített nyugdíjjárulék fizetést a törvényhozó a Tny.-be 2007. január 1-től beiktatott, többször módosított 22/A. §-ában honorálta; a felperesre a Tny. 83/C. § (1) és (3) bekezdését - a nyugdíj mellett fennálló jogviszonyára tekintettel - alkalmazni kellett. Ezek a rendelkezések a felperes "kényszernyugdíjazásával" nincsenek összefüggésben, attól független körülmény az, hogy a saját jogú nyugellátás melletti keresőtevékenység folytatásának szabályai a megállapításkori körülményekhez képest utóbb a felperest is érintően - kétségkívül - kedvezőtlen irányban változtak. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.VII.37.542/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.VII.37.542/2020/7.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János, a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin, előadó bíró
Deutschné dr. Kupusz Ildikó, bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Landes Judit ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala
Az alperes képviselője: Tóthné dr. Rakó Erzsébet kamarai jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 102.K.28.679/2019/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 102.K.28.679/2019/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes a Fővárosi Ítélőtáblával állt bírói szolgálati jogviszonyban. A Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a felperes kérelmére a 2007. december 19. napján kelt 11-50609/2007/0006. számú határozatával 2007. december 5. napjától kezdődően öregségi teljes nyugdíjat állapított meg, mert az igénylő megszerezte az előrehozott öregségi nyugdíjhoz az életkorára előírt szolgálati időt, ezért csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult.[2] A munkaügyi bíróság a 2012. november 5. napján kelt ítéletével megállapította, hogy a felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetése jogellenes volt, a felperest 2013. január 1. napi hatállyal bírói tisztségébe visszahelyezte figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a 33/2012. (VII.17.) AB határozata (továbbiakban: ABH1.) a hatálybalépés napjára visszaható hatállyal megsemmisítette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Bjt.) 90. § h) pont ha) alpontja, illetve a Bjt. 230. §-a rendelkezéseit, amely rendelkezéseken a felperes felmentése alapult. A jogerős ítéletet követően a Köztársasági Elnök 2013. január 21. napján kelt határozatával 2013. január 1. napjától a felperest ismételten bíróvá nevezte ki.
[3] A felperes 2007. december 5. napjától folyamatosan nyugdíjasnak minősül saját jogú nyugellátásban részesül, a nyugellátás folyósítása a Tny. 83/C. § alapján 2013. június 1. és 2019. május 31. között szünetelt és ezen időszakra a Tny. 22/A. §-a szerinti nyugdíjnövelésben részesült. A felperes szolgálati jogviszonya a bírói felső korhatár elérésére tekintettel 2019. május 31. napjával felmentéssel szűnt meg.
[4] A felperes kérte a bírói szolgálati jogviszonyának jogellenes megszüntetésére és az ismételt kinevezésére tekintettel a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 102/C. §-a alkalmazásával az öregségi nyugdíjának az átcserélését.
[5] Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatala a 2019. július 15. napján kelt határozatával a felperes nyugdíjátcserélés iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a felperes 2007. december 5. napjától öregségi nyugdíjban részesül, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél az újabb igénybejelentés alapján nem kellett vizsgálni a felperes felmentésére és szolgálati viszonyának helyreállítására vonatkozó körülményeket, mivel a nyugállományba vonulását nem a később megsemmisítésre került Tny. 102/C. §-ában szabályozott tényállás alapozta meg.
[6] Budapest Főváros Kormányhivatala a 2019. október 18. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta a Tny. 83. § (1) bekezdése, 83/C. §-a, 102/C. §-a, az ABH1., valamint az Alkotmánybíróság 12/2018. (VII.18.) AB határozatára (továbbiakban: ABH2.), az egyes családtámogatási és nyugdíjbiztosítási hatályú törvények módosításáról szóló 2018. évi CXIX. törvény (továbbiakban: Módtv.) 12. §-ára alapítottan. Megállapította, hogy a felperes nem tartozik abba a személyi körbe, akinek nyugdíjbiztosítási szempontból hátrányos helyzetére tekintettel az ABH2. vonatkozna. A Tny. 102/C. § szerinti átcserélés lehetősége azokra a 2012-ben alaptörvény-ellenesen nyugalmazott bírákra vonatkozik, akik kényszerűen váltak öregségi nyugdíjassá. A felperes 2007. december 5. napjától saját kérésére részesült előrehozott öregségi nyugdíjban, azaz azt nem az alaptörvény-ellenes jogalkalmazás miatt vette igénybe. A szolgálati viszonyának a 2012. december 31-ével felmentéssel történő megszüntetését követően a felperes részére nem került öregségi nyugdíj megállapításra, a saját jogú nyugellátás melletti munkavégzésére tekintettel nyugdíjnövelésben részesült. Az öregségi nyugellátásról lemondani nem lehet. Mivel a felperes a folyósítás kért kezdő napján már öregségi nyugdíjban részesült, a Tny. szerinti öregségi nyugdíj újbóli megállapítására nincs lehetőség.
A felperes keresete és az alperes védirata
[7] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú közigazgatási hatóság nyugdíj átcserélésére kötelezését kérte. Érvelése szerint előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, de abban is csak a szüneteltetés elrendeléséig 2013. június 30-ig, így nincs akadálya az ellátás újra számításának, a Tny. rendelkezései sem tiltják az öregségi nyugdíj újbóli megállapítását. Hivatkozott a Bjt. 90. § h) pont ha) alpontja, a Tny. 102/C. §-a rendelkezéseire, valamint a Módtv. 12. §-ához fűzött miniszteri indokolásra, az ABH1.-ben és az ABH2.-ben foglaltakra, amelyekből levonható az a következtetés, hogy jogosult a nyugdíj átcserélésre, vagyis arra, hogy válasszon, a korábban megállapított és mellette szerzett jövedelem alapján járó nyugdíjnöveléssel kiegészített nyugdíj, valamint az újonnan kiszámított nyugdíj között. Azzal, hogy a bíróság az ABH1.-ben foglaltakra figyelemmel a bírói jogviszonya megszüntetésének jogellenességét megállapította és a bírói tisztségét helyreállította a nyugdíj átcserélésére jogot szerzett. Érvelése szerint a 102/C. § értelmezése körében azon alperesi hivatkozás, hogy a felperes nem tartozik abba a személyi körbe, akikre ez a szabályozás vonatkozna, téves. Az alperes a Tny. 102/C. §-a szűkítő értelmezésével, a jogalkotói akarattal ellentétesen jutott a felperes számára méltánytalan eredményre.[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte az ABH1. és az ABH2. rendelkezéseire hivatkozással. Kiemelte, hogy a Tny. nem ad lehetőséget az alaptörvény-ellenes, illetve az uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott bíróknak és ügyészeknek arra, hogy szolgálati jogviszonyuk helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel öregségi nyugdíjukat kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor. A Módtv. 12. §-ának az indokolása, valamint az ABH2. [61] bekezdése értelmében a Tny. 102/C. §-a szerinti átcserélés lehetősége a 2012-ben alaptörvény-ellenesen nyugalmazott azon bírákra vonatkozik, akik kényszerűen váltak öregségi nyugdíjassá. A felperes részére 2007. december 5-től került megállapításra az öregségi nyugdíj, azt nem az alaptörvény-ellenes nyugalmazása miatt vette igénybe. A felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetését követően nem igényelt öregségi nyugdíjat és ilyen a részére nem is került megállapításra. Miután a felperes a 2012-es jogszabályváltozás előtt kérte már nyugdíjazását, ezért a Tny. 102/C. § nyugdíjátcserélésre vonatkozó szabálya a felperes vonatkozásában nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[9] A bíróság a keresetet elutasította a Tny. 83. § (1) bekezdése, 102/C. §-a, az ABH1. és az ABH2. alkalmazásával. A bíróság megállapította, hogy a felperes 2007. december 5. napjától előrehozott öregségi nyugdíjban részesült, ezért folyamatosan nyugdíjasnak minősült. Mivel a bírói szolgálati jogviszonya a nyugdíjban részesülés mellett fennállt, ezért illetményéből 2007. január 1. napjától kezdődően nyugdíjjárulékot vontak, majd a Tny. 83/C. § (1) bekezdése alapján 2013. július 1. napjától a nyugdíja folyósítása szüneteltetésre került. A felperes bírói jogviszonya 2012. december 31. napján megszakadt, azonban nem tartozik abba a személyi körbe, akik ezt követően igényeltek kényszerűen nyugellátást tekintettel arra, hogy már 2007. december 5. napjától nyugdíjas volt. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy ügyében az ABH1. irányadó, mivel az Alkotmánybíróság azon bírákat érintően határozott meg az Országgyűlés számára jogszabályalkotási kötelezettséget, akiknek a bírói tisztségből való felmentésére az ABH1. által alkotmányellenesnek minősített szabály alapján került sor. Az ABH1. azon visszahelyezésre került, a jogviszony helyreállítását követően elért nyugdíjkorhatár után nyugdíjba vonuló bírókra vonatkozik, akik kényszerhelyzetben kezdeményezték az öregségi nyugdíj megállapítását. A felperes esetében nem ez a helyzet állt fenn, hiszen ő nem más jövedelemszerző lehetőség hiányában, hanem a bírói jogviszonya fennállása alatt igényelte az előrehozott öregségi nyugdíjat. A felperesnek a szolgálati viszonya helyreállítását követően nem ismételt nyugalmazása következett be, mivel a nyugdíjas státusza 2007. december 5. napjától folyamatosan fennállt. A felperes a 102/C. § szerinti személyi körbe nem tartozik bele, a személyi kör meghatározása szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok mellett nyugdíjjárulékot kellett fizetni, majd a nyugdíjat a Tny. 83/C. §-a alapján szüneteltetni kellett figyelemmel arra, hogy az átcserélés lehetőségének biztosítása nélkül, de a Tny. 22/A. §-a szerinti nyugdíjnöveléssel kompenzáltan került sor a felperes nyugdíj melletti foglalkoztatására.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "az ügyben eljárt bíróság, illetve a közigazgatási szerv" új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal, hogy "ennek eredményeként a közigazgatási bíróság vagy az alperes állapítsa meg, hogy nyugdíj átcserélésre irányuló kérelme megalapozott és az erre vonatkozó eljárást az alperes folytassa le".[11] A felperes az előzmények ismertetését követően fejtette ki jogi álláspontját. A keresetében foglaltak változatlan fenntartása mellett kiemelte, hogy a Tny. 102/C. §-a és az ABH2. helyes értelmezése esetén az átcserélésre irányuló igénye megalapozott, a bíróság álláspontja és az arra alapított döntés a törvény szövegével ellentétes, ezért jogszabálysértő. A törvény szövegéből nem vonható le olyan következtetés, hogy "a korábbi nyugdíjat a kényszernyugdíjazás időpontjában vagy azt megelőzően kellett-e meghozni". Nem vitatta, hogy a már megállapított nyugdíjról nem lehet lemondani, azonban úgy vélte, hogy "nincs akadálya annak, hogy a jogszabály ezzel ellentétes rendelkezést tartalmazzon". Hivatkozott arra, hogy a Tny. 102/C. § (3) bekezdése nem azonos az ABH2.-ben foglaltakkal, a két szöveg lényeges eltérést mutat "a korábban megfogalmazás" első alkalomként történő szűkítő értelmezése jogszabálysértő, a korábban kitétel bármely időpont lehet. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 18. § (4)-(5) bekezdése értelmében a jogalkalmazás során csak a norma szövege lehet az irányadó, az Alkotmánybíróság határozata normaként nem alkalmazható, továbbá az Alkotmánybíróság két külön vélemény mellett hozta meg a döntését.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte jogszabálysértés hiányában.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A peradatok szerint a felperes 2007. december 5. napjától előrehozott öregségi nyugdíjban, vagyis az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt igénybe vehető kedvezményes nyugellátásban részesült. Az igénybejelentéskor hatályos Tny. az öregségi nyugdíj megállapítása feltételéül nem írta elő, hogy az ellátást igénylő biztosítással járó jogviszonyát meg kelljen szüntetni, ezért a felperes az előrehozott öregségi nyugellátás mellett továbbra is kereső tevékenységet folytatott, amelyre tekintettel a Tny. 2007. január 1-től hatályos 22/A. §-a alapján nyugdíjemelésekben részesült; az ellátását 2013. július 1-től, amely időponttól a jogalkotó elrendelte az úgynevezett közszférában dolgozók, így a bírói szolgálati viszonyban állók öregségi nyugdíja folyósításának szüneteltetését is [Tny. 83/C. § (3) bekezdés] egészen 2019. május 31. napjáig a bírói szolgálati jogviszonya felső korhatár miatti megszüntetéséig, szüneteltették.
[15] A felperes által sem vitatottan, az öregségi nyugdíjról a Tny. 83. § (1) bekezdése alapján nem lehetett lemondani. A felperes, mint öregségi nyugdíjban részesülő személy, ez irányú jogszabályi rendelkezés hiányában nem kérhette az öregségi nyugdíja újraszámítását; erre nem adott alapot az sem, hogy a bírói szolgálati viszonya a Bjt. 90. § h) pont ha) alpontjában megjelölt felmentési okra tekintettel szűnt meg 2012. december 31-én.
[16] A Kúria hasonló tényállású ügyben hozott és a jelen ügyben is irányadó Mfv.III.10.148/2019/3. számú határozatában kimondta: A Bjt. 2013. április 2-től hatályos 90. § h) pont ha) alpontja a bíró felmentését valóban az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése szerinti általános nyugdíjkorhatár betöltése esetén teszi lehetővé, amely időpont a Bjt. 2013. április 2. napjától hatályos 232/C. § c) pontja szerinti 69. életév, a felperes öregségi nyugdíja megállapítása után bevezetett, a bírói szolgálati jogviszony megszüntetését szabályozó rendelkezésekből azonban, függetlenül attól, hogy a törvényhozó a felső korhatárt "általános nyugdíjkorhatár" megnevezéssel határozta meg, szintén nem lehet levezetni az öregségi nyugdíj ismételt megállapítására, annak újraszámolására való jogosultságot. Ugyanezen okból nem volt jelentősége a Bjt. 2013. április 2. napjától hatályos 91. §-ának sem, amely szerint az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésében meghatározott általános öregségi nyugdíjkorhatár a Tny.-ben meghatározott öregségi nyugdíjra jogosító legmagasabb öregségi nyugdíjkorhatár, de legalább a 65. életév.
[17] A felperes 2007. december 5. napjától kedvezményes öregségi nyugellátást vett igénybe, olyan jogszabályi rendelkezés, amelynek alapján az öregségi nyugdíja újraszámítására, újbóli megállapítására, "átcserélésére" igényt tarthatna a jogalkotó nem alkotott. Öregségi nyugellátások ismételt megállapítására a törvényhozó a 2012. január 1-től hatályba lépett, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (továbbiakban: Khtv.) 18. § (3) bekezdésében a korhatár előtti ellátásban és a szolgálati járandóságban részesülő személyeknek biztosított lehetőséget, a felperesre azonban, tekintve, hogy 2007. december 5-től öregségi nyugdíjban részesült, a Khtv.-t nem lehetett alkalmazni. Öregségi nyugdíj újbóli megállapítására, átcserélésére a törvényhozó a Khtv.-n túl - "kényszernyugdíjazott" bírák és ügyészek számára - az ABH alapján megalkotott, a Tny. 2018. december 23-tól hatályos 102/C. §-ban biztosított lehetőséget, erre a szabályra azonban a felperes igényt nem alapíthat.
[18] Az Alkotmánybíróság az ABH1.-ben kimondta: "2012-ben a jogviszonyok jogellenes megszüntetése abban nyilvánult meg, ahogyan lecsökkentette a jogalkotó a 70. életévről a nyugalmazási korhatárt a 62. életévben megjelölt nyugdíjkorhatárra. Az érintett bírók és ügyészek ekkor értelemszerűen igénybejelentést tettek öregségi nyugdíjuk megállapítása iránt, hiszen megélhetésüket biztosítaniuk kellett. Ennek következtében 2012-ben kényszerűen öregségi nyugdíjassá váltak és ezt a státuszt nem állt és nem áll módjukban megváltoztatni. Az öregségi nyugdíj megállapítása nélküli továbbfoglalkoztatás előnyét, amit a Tny. 21. § (2) bekezdése intézményesít speciális növelő tételként, sem élvezik innentől kezdve." Az ABH1.-et és az EuB ítéletét követően a Mód.tv. alapján a jogviszonyok egy része kérelemre helyreállításra került 2013-ban. "A nyugalmazási korhatárt ismételten elérők - mint ahogyan felperes is - a nyugellátás szempontjából nem kerültek olyan helyzetbe, mintha jogviszonyukat nem szüntették volna meg jogellenesen. A nyugdíj ismételt megállapítása helyett azt a többször módosított szabályozást vonatkoztatják rájuk bármiféle eltérés nélkül, ami eredetileg 2007. január 1-jén lépett hatályba azon oknál fogva, hogy innentől az öregségi nyugdíjas foglalkoztatottnak is nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Ez a szabályozás nincs tekintettel arra, hogy a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott személyes döntése alapján vagy a jogellenes jogviszony-megszüntetés folyományaként került a Tny. 22/A. § hatálya alá. Figyelemmel azonban arra, hogy a kompenzáló szabály nem biztosít egyenértékű ellentételezést, az érintett biztosítottak akár hátrányt is szenvedhetnek, mert nem biztosítja a szabályozás, hogy az eredetileg megállapított öregségi nyugdíjuk emelésekkel növelt összege elérje azt a szintet, amire az ismételt nyugalmazásuk időpontjában hatályos rendelkezések szerint jogosultak lennének."
[19] Az Alkotmánybíróság az ABH1.-el megállapítottan alaptörvény-ellenes és uniós jogot sértő szabályozásra visszavezethető okból nyugalmazott azon bírák (és ügyészek) esetében állapított meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, XIII. cikk (1) bekezdéséből és XV. cikk (1) bekezdéséből származó, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet, akik az öregségi nyugdíjat a nyugalmazási felső korhatár leszállítása miatt, kényszerűségből, megélhetésük biztosítása érdekében igényelték és állapíttatták meg, mivel a Tny. nem adott lehetőséget arra, hogy a "szolgálati jogviszonyuk utáni helyreállítását követő nyugalmazásukra tekintettel az öregségi nyugdíjukat kérelmükre ismételten megállapítsák úgy, mintha arra e későbbi időpontban első alkalommal került volna sor". Az Alkotmánybíróság ugyanis nem talált észszerű magyarázatot arra, hogy "elmaradt a speciális szabály megalkotása azokra a bírókra és ügyészekre nézve, akiknek a szolgálati jogviszonyát azzal a célkitűzéssel állították helyre, hogy a jogellenes megszüntetéssel együtt járó hátrányokat orvosolják. Ahogyan a szolgálati jogviszony is helyreállítható volt törvénymódosítások alapján, úgy a nyugdíjbiztosítási jogviszonyra is kialakítható hasonló szabályozás. Kérelemre eljárva olyan helyzetbe hozhatók az érintett bírók és ügyészek, mintha nem lett volna megszakadás nyugdíjbiztosítási jogviszonyukban. Ezzel a megoldással biztosítható, hogy saját személyes döntésük legyen a fő szabály és a jelenleg hiányzó speciális szabály közti választás. Így elérhető, hogy az érintettek mérlegre tegyék a már megállapított nyugdíj növelt összegének a megtartása, illetve az öregségi nyugdíj ismételt megállapítása mellett szóló érveket egyéni körülményeikre figyelemmel. E megoldás következménye, hogy a Tny. 22/A. § (1) bekezdése szerinti korlátozó szabályból és a számszerű egyenértékűségre törekvés nélküli kompenzáló szabályból [Tny. 22/A. § (2) bekezdés] származó jogkövetkezményeket csak akkor viselik, ha maguk döntenek így." (Mfv. III.10.148/2019/3.).
[20] Az ABH1.-ből jogalkotási kötelezettség azokra a Bjt. 90. § h) pont ha) alpontja és 230. §-a alkalmazásával felmentett bírákra vonatkozott, akiknek az öregségi nyugdíja megállapítására végső soron nem a saját elhatározásuk, hanem az ABH1.-el alkotmányellenesnek minősített szabályozásra visszavezethetően került sor; a diszkrimináció tilalom vizsgálatakor a megkülönböztető ismérv a nyugalmazás körülménye volt. Mulasztást azért állapított meg az Alkotmánybíróság, mert a jogalkotó a nyugdíjbiztosítási viszonyra nem alakított ki olyan szabályozást, ami a "kényszernyugdíjazás" folytán bekövetkező hátrányokat orvosolja.
[21] A felperes nem tartozik a fenti körbe, mivel öregségi nyugdíjat nem a 2012. december 31. napjával hatályos felmentése miatt, kényszerűségből, hanem a saját választásának az eredményeként vette igénybe 2007. december 5. napjától kezdődően. A felperes esetében a nyugellátás melletti kereső tevékenységet, illetve az általa teljesített nyugdíjjárulék fizetést a törvényhozó a Tny.-be 2007. január 1-től beiktatott, többször módosított 22/A. §-ában honorálta; a felperesre a Tny. 83/C. § (1) és (3) bekezdését - a nyugdíj mellett fennálló bírói jogviszonyra tekintettel - alkalmazni kellett. Helytállóan mutatott rá az elsőfokon eljárt bíróság arra, hogy ezek a rendelkezések a felperes "kényszernyugdíjazásával" nincsenek összefüggésben, attól független körülmény ugyanis az, hogy a saját jogú nyugellátás melletti kereső tevékenység folytatásának szabályai a megállapításkori körülményekhez képest utóbb a felperest is érintően - kétségkívül - kedvezőtlen irányban változtak.
[22] A fentebb kifejtettekre figyelemmel A Kúria a jogerős ítéletet - a Kp. 121. § (2) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
Záró rész
[23] Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetését nem kérte, ezért a Kúria e körben mellőzte a határozathozatalt (Kp. 35. § alapján alkalmazandó Pp. 83. §-a).[24] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján döntött.
[25] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.
[26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el [Kp. 115. § (2) bekezdése által alkalmazni rendelt Kp. 114. § (1) bekezdés].
Budapest, 2020. szeptember 14.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. bíró
(Kúria Kfv.VII.37.542/2020.)