adozona.hu
BH 2021.4.106
BH 2021.4.106
Az utazási szerződéshez kapcsolódó ÁSZF-ben - utazási csomag értékesítése esetén - a részvételi díjat egy összegben kell meghatározni annak érdekében, hogy a fogyasztók az egyes utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások árait összehasonlíthassák. Az az ÁSZF-rendelkezés, amely szerint a részvételi díj mellett a fogyasztónak foglalási díjat is fizetnie kell, a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjába és az 1. § c) pont ca) alpontjába ütközik. Mivel az utazási szerződés a foglalási díj
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes turisztikai, menetjegy, pénzügyi szolgáltatási, valamint vám- és logisztikai üzletágakban tevékenységet folytató gazdasági társaság. A turisztikai üzletágban végzett utazásszervezői tevékenysége körében országos szinten 46 olyan irodát működtet, amelyben utazási szolgáltatásait értékesíti, továbbá ajánlatai 411 utazásközvetítő kínálatában is elérhetőek, amelyek közül 160 aktívan értékesíti is az alperes utazási csomagjait. Az alperes szolgáltatásai igénybevételére természetes s...
BH 2021.4.106 Az utazási szerződéshez kapcsolódó ÁSZF-ben - utazási csomag értékesítése esetén - a részvételi díjat egy összegben kell meghatározni annak érdekében, hogy a fogyasztók az egyes utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások árait összehasonlíthassák. Az az ÁSZF-rendelkezés, amely szerint a részvételi díj mellett a fogyasztónak foglalási díjat is fizetnie kell, a 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjába és az 1. § c) pont ca) alpontjába ütközik. Mivel az utazási szerződés a foglalási díj nélkül teljesíthető, az utazási szerződések csak a foglalási díjra vonatkozó részükben érvénytelenek. A részleges érvénytelenség jogkövetkezményeként a fogyasztók jogosultak az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésére. A közérdekű keresetindítással érintett, marasztalásra irányuló perben a bíróságnak olyan határozatot kell hoznia és olyan szövegű közlemény közzétételét kell elrendelnie, amely alapján a jogosult fogyasztók felismerik a teljesítés követelésére való jogosultságukat, valamint önkéntes teljesítés hiányában a bírósági végrehajtás érdekében lehetséges számukra a jogosultság igazolása, a bíróság számára pedig annak elbírálása. A teljesítésre kötelező bírósági ítéletnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapján a bíróság elrendelhesse a végrehajtást [1997. évi CLV. tv. (Fgy. tv.) 38. § (3)-(6) bek., 39. § (1) és (3) bek., 281/2008. Korm. rendelet (Korm. rendelet) 1. §, 2. §, 4. § (1) bek., 5. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (2) bek., 239. § (2) bek., 2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:95. §, 6:114. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes turisztikai, menetjegy, pénzügyi szolgáltatási, valamint vám- és logisztikai üzletágakban tevékenységet folytató gazdasági társaság. A turisztikai üzletágban végzett utazásszervezői tevékenysége körében országos szinten 46 olyan irodát működtet, amelyben utazási szolgáltatásait értékesíti, továbbá ajánlatai 411 utazásközvetítő kínálatában is elérhetőek, amelyek közül 160 aktívan értékesíti is az alperes utazási csomagjait. Az alperes szolgáltatásai igénybevételére természetes személyekkel fogyasztói szerződéseket köt.[2] Az utazási szerződés általános szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) 1. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak.
[3] Az ÁSZF 2. pontja szerint "[a] részvételi díj az utazás meghirdetett programjában szereplő szolgáltatások árát, a szervezés költségét és az Áfa. tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utas megrendelése, illetve utazása esetén az áfát tartalmazza. A részvételi díj nem tartalmazza a külön felszámításra kerülő adót, illetéket és egyéb kötelező terheket (így különösen az üdülőhelyi díjat, horgonyzási díjat, repülőtéri illetéket), a felárakat, a fakultatív programok díját, a vízumdíjat (a partnereink ettől eltérő feltételeire külön felhívjuk figyelmüket) és a foglalási díjat (1500 Ft/fő)".
[4] A foglalási díj ellenében a fogyasztó többek között a következő szolgáltatásokat kapja: irodai ügyintéző segíti őt az út kiválasztásában, katalógust bocsát a rendelkezésére, a felmerülő kérdéseire válaszol, vele kapcsolatot tart telefonon és e-mailben, adatait rögzíti.
A kereset és az alperes védekezése
[5] A felperes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy. tv.) 39. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 38. § (2)-(6) bekezdései alapján kérte az alperes kötelezését arra, hogy a foglalási díj jogcímén általa felszámított és a fogyasztó által teljesített összeget a jogsértéssel érintett fogyasztók számára fizesse vissza. A bíróság állapítsa meg, hogy az ítélet hatálya azokra a fogyasztókra terjed ki, akik az alperesnek legkésőbb a kereset benyújtásától visszafelé számított öt éven belül fizettek foglalási díjat. Kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és a jogszabálysértő tevékenységtől eltiltásra, valamint rendelje el, hogy az alperes a saját költségére gondoskodjék közlemény közzétételéről.[6] Indokolása szerint az utazási szolgáltatáshoz hozzátartozik az út megszervezése, ezen belül a szállás, utazás, étkezés lefoglalása is. A szolgáltatásnak a díja minden esetben magában foglalja a szervezés díját is a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján. Az alperes így a szolgáltatás díján (a részvételi díjon) felül ismételten megfizetteti a fogyasztóval a foglalás díját, ezért a fogyasztó olyan ellenszolgáltatást fizet, amely mögött az alperes részéről nincs szolgáltatás.
[7] A felperes az első kereset körében elsődlegesen a visszterhesség vélelmét szabályozó Ptk. 6:61. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint az ÁSZF 2. pontjának foglalási díjat rögzítő kikötése jogszabályba, a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjaiba ütközik, ezért semmis. Így a felek jogviszonyában a Korm. rendelet rendelkezései alkalmazandóak; az alperes kizárólag a fogyasztó által megfizetett részvételi díj, valamint adó, illeték és egyéb kötelező terhek ellenében nyújtja a szerződés szerinti szolgáltatásait. Ha a Korm. rendelet kógens rendelkezéseitől való eltéréshez nem ez a jogkövetkezmény fűződik, úgy szükséges a vagyoneltolódás rendezése, így jogalap nélküli gazdagodás jogcímen kérte kötelezni az alperest a foglalási díjak visszafizetésére.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Indokolása szerint nem áll fenn a felperes kereshetőségi joga az Fgy. tv. 39. §-a alapján. Az utazás megszervezése és a foglalás lebonyolítása egymástól elkülönülő valós gazdasági események, amelyek tényleges munkával és költséggel járnak. Az utazás szervezése megfelel az utazási csomag összeállításának, amelyben a fogyasztó semmilyen módon nem vesz részt. Az alperes a kész utazási csomagot kínálja, a fogyasztóval ezt követően kerül kapcsolatba, és a foglalással kapcsolatos költségek is ebben a szakaszban merülnek fel. A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja példálózó jelleggel sorolja fel a külön felszámításra kerülő terhek összegét. A bírói gyakorlat szerint az utazásszervező a részvételi díjon kívül egyéb díjakat is felszámíthat. A foglalási díj kikötését a jogszabály nem tiltja.
[9] A Ptk. 6:61. §-a a díj visszakövetelésére nem jogosítja fel sem a fogyasztót, sem a felperest. Ha a kikötés érvénytelen lenne, úgy az érvénytelenség jogkövetkezményeit kellene alkalmazni, jelen esetben viszont nincs ellenérték nélkül maradt szolgáltatás, mert az alperes valós szolgáltatásokat nyújtott. Az alperes nem kért díjat ellenszolgáltatás nélkül, ezért a jogalap nélküli gazdagodás sem merülhet fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[11] Indokolása szerint a felperes kereshetőségi joga fennáll az Fgy. tv. 39. § (1) bekezdése alapján, figyelemmel a Korm. rendelet 16. §-ában foglaltakra, valamint arra, hogy a felperes keresete a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjára és a 2. §-ára vonatkozik, nem pedig a Korm. rendelet 13. §-ára.
[12] A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szolgáltatási díj több elemből tevődik össze, ennek egyik része a szervezési díj. Az utazásszervezői tevékenység fogalmát a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 25. pontja határozza meg, amelyből következően a szervezés az utazási csomag összeállítását jelenti. A szervezés teljes mértékben elkülönül a foglalástól, hiszen a szervezésben a fogyasztó semmilyen módon nem vesz részt, a foglalással kapcsolatos feladatok ezt követően merülnek fel, és kifejezetten a fogyasztóhoz kapcsolódnak. Ennek megfelelően a szervezési díjnak nem része a foglalási díj, így a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szolgáltatási díjnak a szervezési díjon felül a foglalási díj is a része lehet. A foglalási díj nem minősül a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti egyéb kötelező tehernek, de az ÁSZF 2. pontja sem ezek között sorolja fel.
[13] Mindezek alapján az ÁSZF 2. pontja nem ütközik a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjába. A Ptk. 6:61. §-a önmagában nem alkalmas jogcím a foglalási díj visszakövetelésére. Az alperes nem jutott jogalap nélküli vagyoni előnyhöz, mert a foglalási díjat ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kapta.
[14] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
[15] Indokolásában elsődlegesen a felperes keresetindítási jogával kapcsolatos csatlakozó fellebbezést vizsgálta, és megállapította, hogy a jogvitára a bíróságnak hatásköre, a felperesnek pedig keresetindítási joga áll fenn.
[16] A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése az utazási szerződés tartalmát határozza meg, azt, hogy mit kell kötelezően magában foglalnia. Ezen belül a h) pont szerint a szolgáltatásnak a szervezési díjat is magában foglaló díja az, amelyet a Korm. rendelet a szolgáltatás díjának nevez. A h) pontban írt szolgáltatás díja fogalmat a Korm. rendelet az 1. §-ban, az értelmező rendelkezések között nem értelmezi. Az 1. § c) pont ca) alpontjában írt részvételi díj a c) pont szerinti utazási csomag fogalommeghatározás részét képezi, az nem a szolgáltatás díjának a fogalommeghatározása. Nincs elvi akadálya annak, hogy a szolgáltatás díja fogalomkörében - amelyet a Korm. rendelet 4. §-a szerint a szerződésnek kötelezően tartalmaznia kell - az alperes azt megbontva, részvételi díj és foglalási díj megnevezéssel külön-külön határozza meg, de félreérthetetlenül, az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékeként. Az ÁSZF 2. pontja így nem ütközik a felperes által hivatkozott jogszabályi követelménybe, ezért egyéb kérdéseket már nem is kellett vizsgálni, a felperesi kereset egyéb kérelmei nem teljesíthetőek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő - a jogsértés abbahagyására és a jogszabálysértő tevékenységtől eltiltásra vonatkozó kereset kivételével -, a keresetek szerinti új határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontját, a 2. §-át és a 4. § (1) bekezdés h) pontját.[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 272. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a közlésétől számított hatvan napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem megjelölt okai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.[25] Az eljárásra kijelölt főügyészség által a törvényes határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően a Kúria Pfv. 2. sorszámú átiratában nyilatkozattételre hívta fel a Legfőbb Ügyészséget a felülvizsgálati kérelem fenntartása vagy visszavonása tárgyában az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás (a továbbiakban: LÜ utasítás) 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A Legfőbb Ügyészség Pfv. 4. sorszám alatt az LÜ utasítás 53. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem fenntartásáról nyilatkozott, továbbá a felülvizsgálati kérelmet a kereset jogalapjára hivatkozással kiegészítette, valamint az alperes felülvizsgálati ellenkérelmére Pfv. 8. sorszám alatt észrevételeket terjesztett elő. A régi Pp. 272. § (1) bekezdése, valamint a régi Pp. 273. § (1) és (5) bekezdés szabályozása alapján a felülvizsgálati kérelem benyújtására biztosított törvényes határidőn túl nincs lehetőség a felülvizsgálati kérelem kiegészítésére (BH 2017.232., 2019.75.). Az eljáró bíróságoknak ugyanakkor a keresettel érvényesített jogról kell döntenie, hiszen ez a per tárgya. Adott esetben az eljárt bíróságok jogi álláspontjukra tekintettel a Fgy. tv. keresetben megjelölt §-ait nem alkalmazták, ezért megsértett jogszabályként a felperes azokra a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott. A Kúriának azonban akkor is a kereset megalapozottságáról kell döntenie, ha a fél nem a kereset jogalapjaként megjelölt jogszabály megsértése miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Legfőbb Ügyészség által beterjesztett felülvizsgálati kérelemkiegészítés tartalma ezért figyelembe vehető volt, mivel a Kúriának külön felperesi hivatkozás nélkül is a keresettel érvényesített jogról [Fgy. tv. 38. § (2)-(6) bekezdés, 39. § (1), (3) bekezdés] kellett döntenie.
[26] A felperes felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontját, a 2. §-át és a 4. § (1) bekezdés h) pontját, mert azokat nem az irányelv szabályozásával összhangban értelmezte. A felperes sem az elsőfokú eljárásban, sem az ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott az irányelv rendelkezéseire, ugyanakkor az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint a nemzeti bíróság köteles a belföldi jogot az irányelv céljai és megfogalmazása szerint értelmezni. Az uniós jog ugyanis a nemzeti joghoz képest elsőbbséget élvez (6/64. sz. "Costa contra E.N.E.L." ügy), és a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni (14/84. sz. "Colson" ügy). A bíróságoknak ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a perben a felek az alkalmazandó uniós irányelvre nem hivatkoznak.
[27] A felperes keresete azon alapul, hogy az ÁSZF 2. pontja alapján a részvételi díj nem tartalmazza a foglalási díjat, így azt a fogyasztóknak a részvételi díjon felül ismételten meg kell fizetniük. A Korm. rendelet 1. § a) pontja értelmében alkalmazandó Kertv. 2. § 25. pontja alapján az utazásszervezői tevékenység a személyszállítási, szállás- és egyéb turisztikai szolgáltatások közül legalább kettőnek az együttesét tartalmazó szolgáltatás (a továbbiakban: utazási szolgáltatás) összeállítása és nyújtása. A Korm. rendelet 1. § c) pontja alapján az utazási csomag legalább két utazási szolgáltatás együttesének a nyújtása oly módon, hogy az utazásszervező a szolgáltatás díját valamennyi részszolgáltatásra kiterjedően összesítve, egy összegben határozza meg; ezt nevezi a Korm. rendelet részvételi díjnak.
[28] A keresettel érintett ÁSZF-rendelkezés szerint a részvételi díj tartalmazza az utazás meghirdetett programjában szereplő szolgáltatások árát, így több részszolgáltatásra, vagyis utazási csomagra vonatkozik.
[29] A Korm. rendelet 20. §-a szerint a Korm. rendelet az utazási csomag igénybevételére irányuló szerződés szabályozása tekintetében szolgálja az irányelvnek való megfelelést. Mivel a keresettel érintett ÁSZF utazási csomag igénybevételére irányuló szerződésre vonatkozik, ezért a Korm. rendeletbe ütközés vizsgálata körében a Korm. rendeletet az irányelvre figyelemmel, azzal összhangban kell értelmezni.
[30] A Korm. rendelet 3-12. §-ai az utazási szerződésre vonatkozó általános rendelkezéseket (a továbbiakban: általános rendelkezések), a 13-15. §-ai az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre vonatkozó különös rendelkezéseket (a továbbiakban: különös rendelkezések) tartalmazzák. A Korm. rendelet 1. § c) pontja alapján a részvételi díj az utazási csomaghoz kapcsolódik, ezért a Korm. rendelet különös rendelkezései kizárólag a részvételi díjat szabályozzák. Ugyanakkor utazási csomag esetén is alkalmazni kell az általános rendelkezéseket, ezért az általános rendelkezések egyidejűleg feltüntetik a szolgáltatás díja és a részvételi díj fogalmakat is. Ebből következően, ha utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre kell alkalmazni az általános rendelkezéseket, akkor a szabályozás a részvételi díjra, míg egyéb - nem utazási csomag igénybevételére irányuló - utazási szerződés esetén a szolgáltatás díjára vonatkozik. A Korm. rendelet 15. §-a alapján az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződés esetén is alkalmazandó a 4. § (1) bekezdésének szabályozása, amely ebben az esetben a részvételi díjra vonatkozik.
[31] Ha az utazási szerződés nem utazási csomagra vonatkozik, úgy a szolgáltatás díja a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelően a szervezés díját is tartalmazza. Utazási csomag esetén viszont az utazásszervező legalább két utazási szolgáltatás együttesét nyújtja, így a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontja alapján a részvételi díjat is valamennyi részszolgáltatásra kiterjedően összesítve, egy összegben kell meghatározni. A szabályozás célja mindegyik esetben a szerződéses szolgáltatásért fizetendő ellenszolgáltatás egyértelmű, egyösszegű meghatározása annak érdekében, hogy a fogyasztók az egyes utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások árait összehasonlíthassák. A perben kifogásolt részvételi díjat ezért - mint az utazási szolgáltató által nyújtott minden szolgáltatás ellenértékét - jogszerűen megbontani nem lehet.
[32] A Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a fizetendő teljes díj egy utazási szolgáltatás esetén a szervezési díjat is tartalmazó szolgáltatás díjából, utazási csomag esetén a valamennyi részszolgáltatás díját összesítve tartalmazó részvételi díjból, valamint a 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti adó, illeték és egyéb kötelező terhekből (a továbbiakban együtt: kötelező terhek) áll. Utazási csomag esetén tehát a fizetendő teljes díj a részvételi díjon felül kizárólag a 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti kötelező terheket tartalmazhatja, amely rendelkezéstől a Korm. rendelet 2. §-a alapján nem lehet eltérni. A Korm. rendelet ily módon a felszámítható díj lehetséges tartalmát is meghatározza. Az elsőfokú ítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a foglalási díj nem minősül a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti kötelező tehernek, és azt a keresettel érintett ÁSZF-rendelkezés is a kötelező terhektől elkülönítve szabályozza.
[33] A Korm. rendeletnek ez az értelmezése összhangban áll az irányelv szabályozásával. A szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv nyolcadik preambulumbekezdése szerint a szabályozás célja, hogy a gazdasági szereplők által kínált szolgáltatások feltételei a fogyasztók számára összehasonlíthatóak legyenek. Az irányelv 2. cikk (1) bekezdése szerinti szervezett utazási forma megegyezik a Korm. rendelet szerinti utazási csomaggal, amelynek egyik fogalmi eleme az összesített áron történő kínálás és értékesítés. Az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontja és a melléklet h) pontja alapján a szerződésnek tartalmaznia kell a szervezett utazási forma (az utazási csomag) árát és a kötelező terhekre vonatkozó információt. Az irányelv 8. cikke alapján a tagállamok a fogyasztók védelme céljából csak az irányelvnél szigorúbb intézkedéseket fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn.
[34] Mindezek alapján a keresettel érintett azon ÁSZF-rendelkezés, amely szerint a részvételi díj mellett a fogyasztónak foglalási díjat is fizetnie kell, a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjába és az 1. § c) pont ca) alpontjába ütközik. Jogszabálysértő ezért a jogerős ítéletnek az a döntése, hogy az ÁSZF-rendelkezés nem ütközik a Korm. rendeletbe.
[35] A jogerős ítélet a jogszabályba ütközéssel kapcsolatos eltérő jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta a jogszabályba ütközés következményeit: azt, hogy mely, a megelőzés célját szolgáló jogkövetkezmények alkalmazhatók és milyen módon.
[36] A felperes keresetében a keresetlevél benyújtásától (2017. december 22.) visszafelé számított öt éven belül foglalási díjat fizető fogyasztók vonatkozásában kérte az alperes kötelezését a foglalási díj visszafizetésére.
[37] A Ptk. 8:4. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a 2014. március 15-ét megelőzően kötött utazási szerződések alapján megfizetett foglalási díjakra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), a 2014. március 15-én vagy azt követően kötött utazási szerződések alapján megfizetett foglalási díjakra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
[38] A régi Ptk. 200. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:95. §-a alapján a jogszabályba ütköző szerződés semmis. A régi Ptk. 239. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:114. § (2) bekezdése alapján a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető. Mivel az utazási szerződés a foglalási díj nélkül teljesíthető, ezért az utazási szerződések csak a foglalási díjra vonatkozó részükben érvénytelenek.
[39] A jogerős ítélet - felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - ténymegállapítása szerint a foglalási díj ellenében a fogyasztó többek között a következő szolgáltatásokat kapja: irodai ügyintéző segíti őt az út kiválasztásában, katalógust bocsát a rendelkezésére, a felmerülő kérdéseire válaszol, vele kapcsolatot tart telefonon és e-mailben, adatait rögzíti.
[40] A Kertv. 2. § 25. pontja alapján az utazásszervezői tevékenység az utazási szolgáltatás összeállítását és annak nyújtását is tartalmazza. A jogerős ítélet alapján a foglalási díj ellenében kifejtett alperesi tevékenység a szerződés megkötését megelőző, az alperes szolgáltatása iránt érdeklődő fogyasztókkal kapcsolatos tevékenységet foglalja magában, amelynek költségét az alperessel utóbb ténylegesen szerződést kötő fogyasztók fizetik meg a Korm. rendeletbe ütköző módon. Az alperessel szerződő fogyasztók így a szerződéskötés érdekében kifejtett alperesi tevékenység alapján, szerződéses szolgáltatás nélkül teljesítettek ellenszolgáltatást a foglalási díj megfizetésével.
[41] Ha az alperes a foglalási díj ellenében azokat a szolgáltatásokat nyújtja, amiket a keresetlevélhez csatolt alperesi levél 2. pont harmadik bekezdése tartalmaz (rögzíti az utas adatait, számlát állít ki a nevére, kapcsolatot tart, tájékoztatást nyújt, szükség esetén módosítja a szerződést, intézi az útlemondást), úgy ez a tevékenység az utazási szolgáltatás nyújtásába tartozik. Ezek a szolgáltatások így az utazásszervezői tevékenység részei, amelyek ellenszolgáltatása a részvételi díj megfizetése, azokért további díj fizetése a Korm. rendeletbe ütközik.
[42] Mindezek alapján az utazási szerződések részleges érvénytelenségének jogkövetkezményeként a fogyasztók jogosultak az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésére.
[43] A régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, ha a jogerős ítélet jogszabályt sért, a Kúria annak hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz. Akkor van helye az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának, ha nem állnak rendelkezésre a döntéshez szükséges tények.
[44] A felperes az Fgy. tv. 39. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Fgy. tv. 38. § (3)-(6) bekezdése alapján az alperes teljesítésre kötelezését kéri a jogosult fogyasztók javára, valamint kéri az alperes közlemény közzétételére való kötelezését.
[45] Az ÁSZF-rendelkezés jogszabályba ütközésének elbírálása jogkérdésnek minősült, de a rendelkező részbe foglalt döntéshez az is nélkülözhetetlen, hogy a bíróság pontosan meghatározza, mely időszakban hatályos ÁSZF-re vonatkozik a határozata. A felperesi igény teljes elbírálásához a rendelkezésre álló tényeket meghaladó tények is szükségesek.
[46] Az alperes teljesítésre kötelezésére akkor kerülhet sor, ha - a jogsértéssel érintett fogyasztók egyedi körülményeinek kivételével - egyértelműen megállapítható az érvényesített igény jogalapja és a követelés tartalma. A felperes által érvényesített jog alapján a bíróságnak olyan végrehajtható határozatot kell hoznia, és olyan szövegű közlemény közzétételét kell elrendelnie, amely alapján a jogosult fogyasztók felismerik a teljesítés követelésére való jogosultságukat, valamint önkéntes teljesítés hiányában a bírósági végrehajtás érdekében lehetséges számukra a jogosultság igazolása, a bíróság számára pedig annak elbírálása. A teljesítésre kötelező bírósági ítéletnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapján a bíróság elrendelhesse a végrehajtást.
[47] A felperes keresete, tényállításai és az általa csatolt okiratok alapján pontosan nem határozhatók meg, és ebből következően az ítéletben egyértelműen nem jelölhetők meg a jogszabályba ütköző általános szerződési feltételt tartalmazó, így a részleges érvénytelenséggel érintett utazási szerződések. A felperes keresetében a keresetlevél benyújtásától (2017. december 22.) visszafelé számított öt éven belül megfizetett foglalási díjakkal kapcsolatos igényt érvényesít, de keresetleveléhez csak 2017. évi és részben 2017-2018. évi általános szerződési feltételeket csatolt; 1/F/5. sorszám alatt csatolta az utazási szerződések elnevezéseit, de az nem állapítható meg, hogy a ténylegesen csatolt általános szerződési feltételek közül melyiknek mi az elnevezése. A felperes 5. sorszám alatt 2018. évi és részben 2017-2018. évi általános szerződési feltételeket csatolt, amelyek pontos azonosíthatósága szintén nem lehetséges. A felperes 2012 decemberétől érvényesít igényt, de a 2012-2016. évekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatban semmilyen adat nem áll rendelkezésre.
[48] A keresetlevélhez csatolt alperesi levél szerint a foglalási díj összege megváltozott a keresettel érintett időszakban, de a felperes marasztalási keresete erre nincs figyelemmel. A marasztalási keresetet olyan módon kell előterjeszteni, hogy az annak alapossága esetén meghozott ítélet alkalmas legyen a végrehajtás elrendelésére.
[49] Mindezekre figyelemmel a Kúria a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[50] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperest fel kell hívnia a kereset fentiek szerinti pontosítására: a keresettel érintett szerződések egyértelmű meghatározására, a szerződések részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazásával kapcsolatban határozott és végrehajtható marasztalási kereset előterjesztésére, valamint az ezekkel kapcsolatos tények és bizonyítékok előadására. A felek által megtett nyilatkozatok és az esetlegesen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kell az elsőfokú bíróságnak teljeskörűen elbírálnia a közérdekű keresettel érvényesített jogot. Döntenie kell abban a kérdésben is, hogy a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása érdekében szükség van-e közlemény közzétételére, és ha igen, milyen tartalommal.
(Kúria Pfv. V.20.794/2019/9.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
v é g z é s e
Az ügy száma: Pfv.V.20.794/2019/9.
A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Parlagi Mátyás előadó bíró, dr. Magosi Szilvia bíró
A felperes: Ügyész
A felperes képviselője: Legfőbb Ügyészség (1055 Budapest, Markó utca 16.; ügyintéző: dr. Sz. I. osztályvezető ügyész)
Az alperes: I. Kft.
Az alperes képviselője: dr. Mihalik Péter ügyvéd (1027 Budapest, Jurányi utca 10. II. emelet 5.)
A per tárgya: fogyasztók polgári jogi igényének közérdekű érvényesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 57.Pf.637.166/2018/8.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 12.P.XI.24.759/2017/15.
Rendelkező rész
- A Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.- Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 17.500 (tizenhétezer-ötszáz) forintban, a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes turisztikai, menetjegy, pénzügyi szolgáltatási, valamint vám- és logisztikai üzletágakban tevékenységet folytató gazdasági társaság. A turisztikai üzletágban végzett utazásszervezői tevékenysége körében országos szinten 46 olyan irodát működtet, amelyben utazási szolgáltatásait értékesíti, továbbá ajánlatai 411 utazásközvetítő kínálatában is elérhetőek, amelyek közül 160 aktívan értékesíti is az alperes utazási csomagjait. Az alperes szolgáltatásai igénybevételére természetes személyekkel fogyasztói szerződéseket köt.[2] Az utazási szerződés általános szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) 1. pontja szerint a szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében az utazási szerződésről szóló 281/2008. (XI. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet), valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadóak.
[3] Az ÁSZF 2. pontja szerint "[a] részvételi díj az utazás meghirdetett programjában szereplő szolgáltatások árát, a szervezés költségét és az ÁFA tv. 206. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott utas megrendelése, illetve utazása esetén az Áfát tartalmazza. A részvételi díj nem tartalmazza a külön felszámításra kerülő adót, illetéket és egyéb kötelező terheket (így különösen az üdülőhelyi díjat, horgonyzási díjat, repülőtéri illetéket), a felárakat, a fakultatív programok díját, a vízumdíjat (a partnereink ettől eltérő feltételeire külön felhívjuk figyelmüket) és a foglalási díjat (1500 Ft/fő)".
[4] A foglalási díj ellenében a fogyasztó többek között a következő szolgáltatásokat kapja: irodai ügyintéző segíti őt az út kiválasztásában, katalógust bocsát a rendelkezésére, a felmerülő kérdéseire válaszol, vele kapcsolatot tart telefonon és e-mailben, adatait rögzíti.
A kereset és az alperes védekezése
[5] A felperes a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgy. tv.) 39. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 38. § (2)-(6) bekezdései alapján kérte az alperes kötelezését arra, hogy a foglalási díj jogcímén általa felszámított és a fogyasztó által teljesített összeget a jogsértéssel érintett fogyasztók számára fizesse vissza. A bíróság állapítsa meg, hogy az ítélet hatálya azokra a fogyasztókra terjed ki, akik az alperesnek legkésőbb a kereset benyújtásától visszafelé számított öt éven belül fizettek foglalási díjat. Kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és a jogszabálysértő tevékenységtől eltiltásra, valamint rendelje el, hogy az alperes a saját költségére gondoskodjék közlemény közzétételéről.[6] Indokolása szerint az utazási szolgáltatáshoz hozzátartozik az út megszervezése, ezen belül a szállás, utazás, étkezés lefoglalása is. A szolgáltatásnak a díja minden esetben magában foglalja a szervezés díját is a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján. Az alperes így a szolgáltatás díján (a részvételi díjon) felül ismételten megfizetteti a fogyasztóval a foglalás díját, ezért a fogyasztó olyan ellenszolgáltatást fizet, amely mögött az alperes részéről nincs szolgáltatás.
[7] A felperes az első kereset körében elsődlegesen a visszterhesség vélelmét szabályozó Ptk. 6:61. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint az ÁSZF 2. pontjának foglalási díjat rögzítő kikötése jogszabályba, a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjaiba ütközik, ezért semmis. Így a felek jogviszonyában a Korm. rendelet rendelkezései alkalmazandóak; az alperes kizárólag a fogyasztó által megfizetett részvételi díj, valamint adó, illeték és egyéb kötelező terhek ellenében nyújtja a szerződés szerinti szolgáltatásait. Ha a Korm. rendelet kógens rendelkezéseitől való eltéréshez nem ez a jogkövetkezmény fűződik, úgy szükséges a vagyoneltolódás rendezése, így jogalap nélküli gazdagodás jogcímen kérte kötelezni az alperest a foglalási díjak visszafizetésére.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Indokolása szerint nem áll fenn a felperes kereshetőségi joga az Fgy. tv. 39. §-a alapján. Az utazás megszervezése és a foglalás lebonyolítása egymástól elkülönülő valós gazdasági események, amelyek tényleges munkával és költséggel járnak. Az utazás szervezése megfelel az utazási csomag összeállításának, amelyben a fogyasztó semmilyen módon nem vesz részt. Az alperes a kész utazási csomagot kínálja, a fogyasztóval ezt követően kerül kapcsolatba, és a foglalással kapcsolatos költségek is ebben a szakaszban merülnek fel. A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja példálózó jelleggel sorolja fel a külön felszámításra kerülő terhek összegét. A bírói gyakorlat szerint az utazásszervező a részvételi díjon kívül egyéb díjakat is felszámíthat. A foglalási díj kikötését a jogszabály nem tiltja.
[9] A Ptk. 6:61. §-a a díj visszakövetelésére nem jogosítja fel sem a fogyasztót, sem a felperest. Ha a kikötés érvénytelen lenne, úgy az érvénytelenség jogkövetkezményeit kellene alkalmazni, jelen esetben viszont nincs ellenérték nélkül maradt szolgáltatás, mert az alperes valós szolgáltatásokat nyújtott. Az alperes nem kért díjat ellenszolgáltatás nélkül, ezért a jogalap nélküli gazdagodás sem merülhet fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[11] Indokolása szerint a felperes kereshetőségi joga fennáll az Fgy. tv. 39. § (1) bekezdése alapján figyelemmel a Korm. rendelet 16. §-ában foglaltakra, valamint arra, hogy a felperes keresete a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjára és a 2. §-ára vonatkozik, nem pedig a Korm. rendelet 13. §-ára.
[12] A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szolgáltatási díj több elemből tevődik össze, ennek egyik része a szervezési díj. Az utazásszervezői tevékenység fogalmát a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 25. pontja határozza meg, amelyből következően a szervezés az utazási csomag összeállítását jelenti. A szervezés teljes mértékben elkülönül a foglalástól, hiszen a szervezésben a fogyasztó semmilyen módon nem vesz részt, a foglalással kapcsolatos feladatok ezt követően merülnek fel, és kifejezetten a fogyasztóhoz kapcsolódnak. Ennek megfelelően a szervezési díjnak nem része a foglalási díj, így a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontja alapján a szolgáltatási díjnak a szervezési díjon felül a foglalási díj is a része lehet. A foglalási díj nem minősül a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti egyéb kötelező tehernek, de az ÁSZF 2. pontja sem ezek között sorolja fel.
[13] Mindezek alapján az ÁSZF 2. pontja nem ütközik a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjába. A Ptk. 6:61. §-a önmagában nem alkalmas jogcím a foglalási díj visszakövetelésére. Az alperes nem jutott jogalap nélküli vagyoni előnyhöz, mert a foglalási díjat ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértékeként kapta.
[14] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság kijavított ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
[15] Indokolásában elsődlegesen a felperes keresetindítási jogával kapcsolatos csatlakozó fellebbezést vizsgálta, és megállapította, hogy a jogvitára a bíróságnak hatásköre, a felperesnek pedig keresetindítási joga áll fenn.
[16] A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése az utazási szerződés tartalmát határozza meg, azt, hogy mit kell kötelezően magában foglalnia. Ezen belül a h) pont szerint a szolgáltatásnak a szervezési díjat is magában foglaló díja az, amelyet a Korm. rendelet a szolgáltatás díjának nevez. A h) pontban írt szolgáltatás díja fogalmat a Korm. rendelet az 1. §-ban, az értelmező rendelkezések között nem értelmezi. Az 1. § c) pont ca) alpontjában írt részvételi díj a c) pont szerinti utazási csomag fogalommeghatározás részét képezi, az nem a szolgáltatás díjának a fogalommeghatározása. Nincs elvi akadálya annak, hogy a szolgáltatás díja fogalomkörében - amelyet a Korm. rendelet 4. §-a szerint a szerződésnek kötelezően tartalmaznia kell - az alperes azt megbontva, részvételi díj és foglalási díj megnevezéssel külön-külön határozza meg, de félreérthetetlenül, az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékeként. Az ÁSZF 2. pontja így nem ütközik a felperes által hivatkozott jogszabályi követelménybe, ezért egyéb kérdéseket már nem is kellett vizsgálni, a felperesi kereset egyéb kérelmei nem teljesíthetőek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő, - a jogsértés abbahagyására és a jogszabálysértő tevékenységtől eltiltásra vonatkozó kereset kivételével - a keresetek szerinti új határozat meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontját, a 2. §-át és a 4. § (1) bekezdés h) pontját.[18] Indokolása szerint a jogerős ítélet a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontjának és a 4. § (1) bekezdés h) pontjának olyan téves értelmezésén alapul, amely teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az Európai Unió jogát, pedig a belső jogot az uniós joggal összhangban kell értelmezni. A Korm. rendelet 20. §-a szerint a Korm. rendelet a szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: irányelv) való megfelelést szolgálja. Az irányelv 1. cikk szerinti célja a tagállamoknak az Unió területén értékesített vagy értékesítésre kínált utazási csomagokra vonatkozó törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási rendelkezéseinek a közelítése. A magyar nyelvű szövegváltozatban alkalmazott "szervezett utazási forma" alatt kifejezetten az utazási csomag nyújtására vonatkozó szerződéseket kell érteni, figyelemmel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részéről megfogalmazott angol nyelvű jogalkotási véleményre, az irányelv hiteles - a magyartól eltérő nyelvű - idézett szövegváltozataira, valamint a Korm. rendelet 20. §-ára is. Az irányelv célja így az utazási csomagokra vonatkozó tagállami szabályozás közelítése volt, így a Korm. rendelet rendelkezéseit az irányelv alapján kell értelmezni.
[19] Az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontja szerint a tagállamok biztosítják, hogy az egyes szervezett utazási formától függően a szerződés legalább a mellékletben felsorolt elemeket tartalmazza. A melléklet h) pontja alapján pedig szerződésbe foglalandó elem a szervezett utazási forma ára, a 4. cikk (4) bekezdése szerinti ármódosítás lehetőségének jelzése, valamint bizonyos szolgáltatásokért felszámítható illetékekre, adókra vagy díjakra (reptéri, behajózási, kihajózási illetékek a kikötőkben és a repülőtereken, valamint az idegenforgalmi adók) vonatkozó információ, amennyiben azokat a szervezett utazási forma ára nem tartalmazza. Ez alapján az utazási csomag teljes díja az irányelv szerint két tételcsoportból tevődik össze: egyrészt magának a szervezett utazási formának az árából, másrészt az ezt meghaladóan felszámítható illetékekből, adókból és díjakból, amelyek az utazásszervező által nem befolyásolhatók. A Bizottság eredeti javaslatának angol nyelvű idézett szövege és annak fordítása is ezt az értelmezést támasztja alá. Az irányelv melléklete h) pontjának rendelkezései a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjainak feleltethetők meg. A Korm. rendelet idézett jogalkotói indokolása szerint utazási csomag esetén a díjak differenciálásának az az alapja, hogy az utazási vállalkozó által nyújtott szolgáltatások ellenértékéről van-e szó (részvételi díj), vagy olyan további díjtételekről (adók, illetékek, egyéb közterhek), amelyek alkalmazására az utazási vállalkozónak nincsen ráhatása, és ugyan az ár részét képezik, de ezeket az utazási vállalkozó tovább is adja. A Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti díj nem bármilyen díjat jelent, hanem csak azokat, amelyekre az utazásszervezőnek nincs ráhatása. Ebből következően a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésének h) pontja alapján minden olyan díjat érteni kell, amelyre az utazásközvetítőnek ráhatása van. Ezen felül nem lehetséges más díjat külön felszámítani, hiszen a Korm. rendelet és az irányelv nem enged eltérést a fogyasztó hátrányára. A díj egységes felszámításának kötelezettségét megerősíti a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontja is, amelyet a Korm. rendelet idézett jogalkotói indokolása is alátámaszt, mert az utazási csomag ellenértéke a csomagban benne foglalt összes szolgáltatás díját tartalmazza, ez a részvételi díj. Az irányelv helyes értelmezése alapján a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontja és a 4. § (1) bekezdés h) és i) pontjai a fogalom-meghatározásokat is tekintve együttesen irányadóak az utazási csomag teljes díjára. Utazási csomag esetében a részvételi díj a szolgáltatás díját jelenti, ezért is használja a Korm. rendelet több helyen is szinonimaként e fogalmakat. A részvételi díj az utazási csomagot alkotó részszolgáltatások szolgáltatási díjainak az összessége, mert több részszolgáltatásról van szó, amely viszont tartalmazza a szervezés, tehát a foglalás díját is. A fizetendő teljes díj pedig a Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a részvételi díjat (tehát a szolgáltatási díjak összességét) kiegészítő adó, illeték, egyéb kötelező terhek összege, így összefoglalva az irányelv mellékletének h) pontja szerinti díjtételeket. A Korm. rendelet szabályozásának célja, hogy az utazási csomag igénybevételére irányuló szerződésnek egy összegben meghatározott szolgáltatási (részvételi) díjat kell tartalmaznia azért, hogy a fogyasztó a fizetendő végösszegről egyértelmű információval rendelkezzen. A Korm. rendelet 2. §-a alapján a szabályozás egyoldalúan kógens, attól az utas hátrányára nem lehet eltérni. Ez összhangban áll az irányelv megalkotásának folyamatával - amelynek célja a fogyasztói érdekek védelmének biztosítása volt -, valamint az irányelv 8. cikkének minimumharmonizációt előirányzó rendelkezésével is. A Korm. rendelet irányelv-konform értelmezése szerint a részvételi díj nem egészíthető ki még egy foglalási díjjal. A 4. § alapján minden utazási szerződést az ott írt kógens tartalommal kell megkötni, így az utazási csomagot tartalmazó utazási szerződést is. A szolgáltatás díja (részvételi díj) magában foglalja a foglalással kapcsolatos alperesi feladatok ellátásának az ellenértékét is. A Korm. rendelet szerinti jogszabályi rendszerbe, amely az egyes díjelemeket kógens módon meghatározza, a szolgáltatás díján (részvételi díjon) felüli 1.500 forintos díjtétel kikötése nem illeszthető be semmilyen módon, így az ÁSZF 2. pontja a Korm. rendelet rendelkezésébe ütközik.
[20] A Kúria Pfv. 2. sorszámú átiratában felhívta a Legfőbb Ügyészséget az eljárásra kijelölt főügyészség által benyújtott felülvizsgálati kérelem fenntartása vagy visszavonása tárgyában történő nyilatkozattételre. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati kérelmet fenntartotta és kiegészítette, továbbá az alperes felülvizsgálati ellenkérelmére észrevételeket terjesztett elő.
[21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem nem jelölte meg a felperesi keresetek jogcímét, nem tartalmaz jogi okfejtést arra, hogy ha az utazási szerződések valóban a Korm. rendelet előírásaiba ütköznének, akkor milyen jogszabályi előírások alapján kéri a felperes a jogkövetkezmények alkalmazását.
[22] A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az ÁSZF támadott rendelkezése nem sérti a Korm. rendelet szabályait. A Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontja az utazási csomag, és nem a részvételi díj értelmező rendelkezése. Az alperes az utazási szerződésben egyértelműen feltünteti az utas által fizetendő valamennyi díjat és azok összesített végösszegét, figyelemmel a keresetlevélhez csatolt iratokra is. A Korm. rendelet szabályozása alapján nincs annak akadálya, hogy a szolgáltatási díj fogalomkörét megbontva az alperes azt részvételi díj és foglalási díj megnevezéssel külön-külön határozza meg, a fogyasztó számára félreérthetetlen módon. Azt nem írja elő a jogszabály, hogy a szolgáltatás díját csak egy összegben lehetne feltüntetni. A felek megállapodásának értelmezése során nem az általuk alkalmazott szóhasználatnak, hanem a szerződés tartalmának van meghatározó jelentősége. Az alperes valamennyi díjjal szemben valós szolgáltatást nyújt, így nincs szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatás. A jogerős ítélet jogértelmezése nem ellentétes az irányelvben foglaltakkal.
[23] A felperes felülvizsgálati kérelem kiegészítése elkésett. Maga a felülvizsgálati kérelem nem hivatkozik az Fgy. tv. bármely rendelkezésének a megsértésére, csak a felülvizsgálati kérelem kiegészítése, így kérte ezeket a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 272. § (1)-(2) bekezdése, valamint a 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a közlésétől számított hatvan napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem megjelölt okai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.[25] Az eljárásra kijelölt főügyészség által a törvényes határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően a Kúria Pfv. 2. sorszámú átiratában nyilatkozattételre hívta fel a Legfőbb Ügyészséget a felülvizsgálati kérelem fenntartása vagy visszavonása tárgyában az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás (a továbbiakban: LÜ utasítás) 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján. A Legfőbb Ügyészség Pfv. 4. sorszám alatt az LÜ utasítás 53. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelem fenntartásáról nyilatkozott, továbbá a felülvizsgálati kérelmet a kereset jogalapjára hivatkozással kiegészítette, valamint az alperes felülvizsgálati ellenkérelmére Pfv. 8. sorszám alatt észrevételeket terjesztett elő. A régi Pp. 272. § (1) bekezdés, valamint a régi Pp. 273. § (1) és (5) bekezdés szabályozása alapján a felülvizsgálati kérelem benyújtására biztosított törvényes határidőn túl nincs lehetőség a felülvizsgálati kérelem kiegészítésére (BH 2017.232., BH 2019.75.). Az eljáró bíróságoknak ugyanakkor a keresettel érvényesített jogról kell döntenie, hiszen ez a per tárgya. Adott esetben az eljárt bíróságok jogi álláspontjukra tekintettel a Fgy.tv. keresetben megjelölt §-ait nem alkalmazták, ezért megsértett jogszabályként a felperes azokra a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott. A Kúriának azonban akkor is a kereset megalapozottságáról kell döntenie, ha a fél nem a kereset jogalapjaként megjelölt jogszabály megsértése miatt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A Legfőbb Ügyészség által beterjesztett felülvizsgálati kérelemkiegészítés tartalma ezért figyelembe vehető volt, mivel a Kúriának külön felperesi hivatkozás nélkül is a keresettel érvényesített jogról [Fgy.tv. 38. § (2)-(6) bekezdés, 39. § (1), (3) bekezdés] kellett döntenie.
[26] A felperes felülvizsgálati kérelmét arra alapította, hogy a jogerős ítélet sérti a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontját, a 2. §-át és a 4. § (1) bekezdés h) pontját, mert azokat nem az irányelv szabályozásával összhangban értelmezte. A felperes sem az elsőfokú eljárásban, sem az ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott az irányelv rendelkezéseire, ugyanakkor az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint a nemzeti bíróság köteles a belföldi jogot az irányelv céljai és megfogalmazása szerint értelmezni. Az uniós jog ugyanis a nemzeti joghoz képest elsőbbséget élvez (6/64. sz. "Costa contra E.N.E.L." ügy), és a nemzeti jogot az irányelvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni (14/84. sz. "Colson" ügy). A bíróságoknak ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha a perben a felek az alkalmazandó uniós irányelvre nem hivatkoznak.
[27] A felperes keresete azon alapul, hogy az ÁSZF 2. pontja alapján a részvételi díj nem tartalmazza a foglalási díjat, így azt a fogyasztóknak a részvételi díjon felül ismételten meg kell fizetniük. A Korm. rendelet 1. § a) pontja értelmében alkalmazandó Kertv. 2. § 25. pontja alapján az utazásszervezői tevékenység a személyszállítási, szállás- és egyéb turisztikai szolgáltatások közül legalább kettőnek az együttesét tartalmazó szolgáltatás (a továbbiakban: utazási szolgáltatás) összeállítása és nyújtása. A Korm. rendelet 1. § c) pontja alapján az utazási csomag legalább két utazási szolgáltatás együttesének a nyújtása oly módon, hogy az utazásszervező a szolgáltatás díját valamennyi részszolgáltatásra kiterjedően összesítve, egy összegben határozza meg; ezt nevezi a Korm. rendelet részvételi díjnak.
[28] A keresettel érintett ÁSZF rendelkezés szerint a részvételi díj tartalmazza az utazás meghirdetett programjában szereplő szolgáltatások árát, így több részszolgáltatásra, vagyis utazási csomagra vonatkozik.
[29] A Korm. rendelet 20. §-a szerint a Korm. rendelet az utazási csomag igénybevételére irányuló szerződés szabályozása tekintetében szolgálja az irányelvnek való megfelelést. Mivel a keresettel érintett ÁSZF utazási csomag igénybevételére irányuló szerződésre vonatkozik, ezért a Korm. rendeletbe ütközés vizsgálata körében a Korm. rendeletet az irányelvre figyelemmel, azzal összhangban kell értelmezni.
[30] A Korm. rendelet 3-12. §-ai az utazási szerződésre vonatkozó általános rendelkezéseket (a továbbiakban: általános rendelkezések), a 13-15. §-ai az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre vonatkozó különös rendelkezéseket (a továbbiakban: különös rendelkezések) tartalmazzák. A Korm. rendelet 1. § c) pontja alapján a részvételi díj az utazási csomaghoz kapcsolódik, ezért a Korm. rendelet különös rendelkezései kizárólag a részvételi díjat szabályozzák. Ugyanakkor utazási csomag esetén is alkalmazni kell az általános rendelkezéseket, ezért az általános rendelkezések egyidejűleg feltüntetik a szolgáltatás díja és a részvételi díj fogalmakat is. Ebből következően, ha utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződésre kell alkalmazni az általános rendelkezéseket, akkor a szabályozás a részvételi díjra, míg egyéb - nem utazási csomag igénybevételére irányuló - utazási szerződés esetén a szolgáltatás díjára vonatkozik. A Korm. rendelet 15. §-a alapján az utazási csomag igénybevételére irányuló utazási szerződés esetén is alkalmazandó a 4. § (1) bekezdésének szabályozása, amely ebben az esetben a részvételi díjra vonatkozik.
[31] Ha az utazási szerződés nem utazási csomagra vonatkozik, úgy a szolgáltatás díja a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelően a szervezés díját is tartalmazza. Utazási csomag esetén viszont az utazásszervező legalább két utazási szolgáltatás együttesét nyújtja, így a Korm. rendelet 1. § c) pont ca) alpontja alapján a részvételi díjat is valamennyi részszolgáltatásra kiterjedően összesítve, egy összegben kell meghatározni. A szabályozás célja mindegyik esetben a szerződéses szolgáltatásért fizetendő ellenszolgáltatás egyértelmű, egyösszegű meghatározása annak érdekében, hogy a fogyasztók az egyes utazási szolgáltatást nyújtó vállalkozások árait összehasonlíthassák. A perben kifogásolt részvételi díjat ezért - mint az utazási szolgáltató által nyújtott minden szolgáltatás ellenértékét - jogszerűen megbontani nem lehet.
[32] A Korm. rendelet 5. § (2) bekezdése alapján a fizetendő teljes díj egy utazási szolgáltatás esetén a szervezési díjat is tartalmazó szolgáltatás díjából, utazási csomag esetén a valamennyi részszolgáltatás díját összesítve tartalmazó részvételi díjból, valamint a 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti adó, illeték és egyéb kötelező terhekből (a továbbiakban együtt: kötelező terhek) áll. Utazási csomag esetén tehát a fizetendő teljes díj a részvételi díjon felül kizárólag a 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti kötelező terheket tartalmazhatja, amely rendelkezéstől a Korm. rendelet 2. §-a alapján nem lehet eltérni. A Korm. rendelet ily módon a felszámítható díj lehetséges tartalmát is meghatározza. Az elsőfokú ítélet helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a foglalási díj nem minősül a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés i) pontja szerinti kötelező tehernek, és azt a keresettel érintett ÁSZF rendelkezés is a kötelező terhektől elkülönítve szabályozza.
[33] A Korm. rendeletnek ez az értelmezése összhangban áll az irányelv szabályozásával. A szervezett utazási formákról szóló 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv nyolcadik preambulum-bekezdése szerint a szabályozás célja, hogy a gazdasági szereplők által kínált szolgáltatások feltételei a fogyasztók számára összehasonlíthatóak legyenek. Az irányelv 2. cikk (1) bekezdése szerinti szervezett utazási forma megegyezik a Korm. rendelet szerinti utazási csomaggal, amelynek egyik fogalmi eleme az összesített áron történő kínálás és értékesítés. Az irányelv 4. cikk (2) bekezdés a) pontja és a melléklet h) pontja alapján a szerződésnek tartalmaznia kell a szervezett utazási forma (az utazási csomag) árát és a kötelező terhekre vonatkozó információt. Az irányelv 8. cikke alapján a tagállamok a fogyasztók védelme céljából csak az irányelvnél szigorúbb intézkedéseket fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn.
[34] Mindezek alapján a keresettel érintett azon ÁSZF rendelkezés, amely szerint a részvételi díj mellett a fogyasztónak foglalási díjat is fizetnie kell, a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés h) pontjába és az 1. § c) pont ca) alpontjába ütközik. Jogszabálysértő ezért a jogerős ítéletnek az a döntése, hogy az ÁSZF rendelkezés nem ütközik a Korm. rendeletbe.
[35] A jogerős ítélet a jogszabályba ütközéssel kapcsolatos eltérő jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta a jogszabályba ütközés következményeit: azt, hogy mely, a megelőzés célját szolgáló jogkövetkezmények alkalmazhatók és milyen módon.
[36] A felperes keresetében a keresetlevél benyújtásától (2017. december 22.) visszafelé számított öt éven belül foglalási díjat fizető fogyasztók vonatkozásában kérte az alperes kötelezését a foglalási díj visszafizetésére.
[37] A Ptk. 8:4. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a 2014. március 15-ét megelőzően kötött utazási szerződések alapján megfizetett foglalási díjakra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.), a 2014. március 15-én vagy azt követően kötött utazási szerződések alapján megfizetett foglalási díjakra a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
[38] A régi Ptk. 200. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:95. §-a alapján a jogszabályba ütköző szerződés semmis. A régi Ptk. 239. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:114. § (2) bekezdése alapján a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető. Mivel az utazási szerződés a foglalási díj nélkül teljesíthető, ezért az utazási szerződések csak a foglalási díjra vonatkozó részükben érvénytelenek.
[39] A jogerős ítélet - felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - ténymegállapítása szerint a foglalási díj ellenében a fogyasztó többek között a következő szolgáltatásokat kapja: irodai ügyintéző segíti őt az út kiválasztásában, katalógust bocsát a rendelkezésére, a felmerülő kérdéseire válaszol, vele kapcsolatot tart telefonon és e-mailben, adatait rögzíti.
[40] A Kertv. 2. § 25. pontja alapján az utazásszervezői tevékenység az utazási szolgáltatás összeállítását és annak nyújtását is tartalmazza. A jogerős ítélet alapján a foglalási díj ellenében kifejtett alperesi tevékenység a szerződés megkötését megelőző, az alperes szolgáltatása iránt érdeklődő fogyasztókkal kapcsolatos tevékenységet foglalja magában, amelynek költségét az alperessel utóbb ténylegesen szerződést kötő fogyasztók fizetik meg a Korm. rendeletbe ütköző módon. Az alperessel szerződő fogyasztók így a szerződéskötés érdekében kifejtett alperesi tevékenység alapján, szerződéses szolgáltatás nélkül teljesítettek ellenszolgáltatást a foglalási díj megfizetésével.
[41] Ha az alperes a foglalási díj ellenében azokat a szolgáltatásokat nyújtja, amiket a keresetlevélhez csatolt alperesi levél 2. pont harmadik bekezdése tartalmaz (rögzíti az utas adatait, számlát állít ki a nevére, kapcsolatot tart, tájékoztatást nyújt, szükség esetén módosítja a szerződést, intézi az útlemondást), úgy ez a tevékenység az utazási szolgáltatás nyújtásába tartozik. Ezek a szolgáltatások így az utazásszervezői tevékenység részei, amelyek ellenszolgáltatása a részvételi díj megfizetése, azokért további díj fizetése a Korm. rendeletbe ütközik.
[42] Mindezek alapján az utazási szerződések részleges érvénytelenségének jogkövetkezményeként a fogyasztók jogosultak az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének a pénzbeli megtérítésére.
[43] A régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, ha a jogerős ítélet jogszabályt sért, a Kúria annak hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz. Akkor van helye az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának, ha nem állnak rendelkezésre a döntéshez szükséges tények.
[44] A felperes az Fgy. tv. 39. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Fgy. tv. 38. § (3)-(6) bekezdése alapján az alperes teljesítésre kötelezését kéri a jogosult fogyasztók javára, valamint kéri az alperes közlemény közzétételére való kötelezését.
[45] Az ÁSZF rendelkezés jogszabályba ütközésének elbírálása jogkérdésnek minősült, de a rendelkező részbe foglalt döntéshez az is nélkülözhetetlen, hogy a bíróság pontosan meghatározza, mely időszakban hatályos ÁSZF-re vonatkozik a határozata. A felperesi igény teljes elbírálásához a rendelkezésre álló tényeket meghaladó tények is szükségesek.
[46] Az alperes teljesítésre kötelezésére akkor kerülhet sor, ha - a jogsértéssel érintett fogyasztók egyedi körülményeinek kivételével - egyértelműen megállapítható az érvényesített igény jogalapja és a követelés tartalma. A felperes által érvényesített jog alapján a bíróságnak olyan végrehajtható határozatot kell hoznia, és olyan szövegű közlemény közzétételét kell elrendelnie, amely alapján a jogosult fogyasztók felismerik a teljesítés követelésére való jogosultságukat, valamint önkéntes teljesítés hiányában a bírósági végrehajtás érdekében lehetséges számukra a jogosultság igazolása, a bíróság számára pedig annak elbírálása. A teljesítésre kötelező bírósági ítéletnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapján a bíróság elrendelhesse a végrehajtást.
[47] A felperes keresete, tényállításai és az általa csatolt okiratok alapján pontosan nem határozhatók meg, és ebből következően az ítéletben egyértelműen nem jelölhetők meg a jogszabályba ütköző általános szerződési feltételt tartalmazó, így a részleges érvénytelenséggel érintett utazási szerződések. A felperes keresetében a keresetlevél benyújtásától (2017. december 22.) visszafelé számított öt éven belül megfizetett foglalási díjakkal kapcsolatos igényt érvényesít, de keresetleveléhez csak 2017. évi és részben 2017-2018. évi általános szerződési feltételeket csatolt; 1/F/5. sorszám alatt csatolta az utazási szerződések elnevezéseit, de az nem állapítható meg, hogy a ténylegesen csatolt általános szerződési feltételek közül melyiknek mi az elnevezése. A felperes 5. sorszám alatt 2018. évi és részben 2017-2018. évi általános szerződési feltételeket csatolt, amelyek pontos azonosíthatósága szintén nem lehetséges. A felperes 2012 decemberétől érvényesít igényt, de a 2012-2016. évekre vonatkozó szerződésekkel kapcsolatban semmilyen adat nem áll rendelkezésre.
[48] A keresetlevélhez csatolt alperesi levél szerint a foglalási díj összege megváltozott a keresettel érintett időszakban, de a felperes marasztalási keresete erre nincs figyelemmel. A marasztalási keresetet olyan módon kell előterjeszteni, hogy az annak alapossága esetén meghozott ítélet alkalmas legyen a végrehajtás elrendelésére.
[49] Mindezekre figyelemmel a Kúria a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[50] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak a felperest fel kell hívnia a kereset fentiek szerinti pontosítására: a keresettel érintett szerződések egyértelmű meghatározására, a szerződések részleges érvénytelensége jogkövetkezményének alkalmazásával kapcsolatban határozott és végrehajtható marasztalási kereset előterjesztésére, valamint az ezekkel kapcsolatos tények és bizonyítékok előadására. A felek által megtett nyilatkozatok és az esetlegesen lefolytatott bizonyítási eljárás alapján kell az elsőfokú bíróságnak teljeskörűen elbírálnia a közérdekű keresettel érvényesített jogot. Döntenie kell abban a kérdésben is, hogy a nyilvánosság megfelelő tájékoztatása érdekében szükség van-e közlemény közzétételére, és ha igen, milyen tartalommal.
Záró rész
[51] A Kúria a régi Pp. 275. § (5) bekezdése alapján megállapította a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét. A felperes oldalán a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban költség nem merült fel. Az alperes jogi képviselője a felülvizsgálati eljárás során nem nyilatkozott az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségről, ezért a Kúria a költség összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és a 3. § (5) bekezdése alapján határozta meg. A felperesnek a felülvizsgálati eljárás illetékét a régi Pp. 76. § (4) bekezdése alapján nem kellett megfizetnie, így a Kúria ennek összegét megállapította. A költség viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt a régi Pp. 275. § (5) bekezdése alapján.[52] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
[53] A végzés ellen a régi Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. május 11.
Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Parlagi Mátyás s.k. előadó bíró, Dr. Magosi Szilvia s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:NÉ tisztviselő
(Kúria Pfv. V.20.794/2019/9.)