adozona.hu
BH 2021.3.81
BH 2021.3.81
A felszámolási árverési előlegre nem vonatkoznak a foglaló szabályai [17/2014. Korm. rend. (Kormányrendelet) 27. § (2) bek., 237/2009. Korm. rend. (Ért.Korm.rend.) 2. § (7a) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós felszámolását a 2017. július 28-án érkezett kérelem alapján a bíróság 2017. november 17-én indította meg, felszámolóként az A. K. Kft. került kirendelésre.
[2] A felszámoló az adós tulajdonát képező 359 000 db Ross308 fajtájú élő csirkét árverés útján kívánta értékesíteni, melyre vonatkozó hirdetményét 2018. január 2-án 16 óra 17 perckor tette közzé az elektronikus értékesítési rendszeren (a továbbiakban: EÉR).
[3] A hitelező jogelődje érvényes pályázatot nyújtott be, és befizet...
[2] A felszámoló az adós tulajdonát képező 359 000 db Ross308 fajtájú élő csirkét árverés útján kívánta értékesíteni, melyre vonatkozó hirdetményét 2018. január 2-án 16 óra 17 perckor tette közzé az elektronikus értékesítési rendszeren (a továbbiakban: EÉR).
[3] A hitelező jogelődje érvényes pályázatot nyújtott be, és befizette a 3 161 750 Ft árverési előleget. Az árverés a kiírás szerint véget ért, majd 2018. január 5-én 13 óra 51 perckor az eredmény hivatalosan közlésre került. A felszámoló a hitelező jogelődjének 14 óra 28 perckor e-mailt küldött, melyben a jegyzőkönyv megküldésével tájékoztatta, hogy a pályázat eredményesen zárult, a hitelező jogelődje második helyen végzett, a bánatpénz (helyesen az árverési előleg) visszautalásra kerül.
[4] A nyertesnek nyilvánított licitálóval az adásvételi szerződés megkötése meghiúsult, ezért a felszámoló még ugyanezen a napon, január 5-én (pénteken) 17 óra 18 perckor küldött e-mailben megkereste a hitelező jogelődjét nyilatkozattételre, hogy a 175 200 000 Ft nettó vételi ajánlatát fenntartja-e, és amennyiben igen, úgy 2018. január 5-én 18 óráig nyilatkozatát küldje meg elektronikus úton, és ugyanezen időpontig a vételár 90%-át fizesse meg az EÉR felületen a működtetőt megillető 1%-os jutalékkal együtt. Tájékoztatta, hogy amennyiben a megjelölt határidőn belül nem fizet, illetve nyilatkozatát nem küldi meg, úgy tekinti, hogy az ajánlatát nem tartja fenn.
[5] A hitelező jogelődje a másnap - január 6-án - küldött e-mailben előadta, munkaidőn kívül értesült arról, hogy ő lett a nyertes, de a felszámoló lehetetlen feltételeket teremtett azzal, hogy az értesítése munkaidőn kívül történt és csak alig egy órája lett volna a pályázat feltételeinek teljesítésére. Ajánlatát 2018. január 8-ára, hétfőre továbbra is fenntartotta.
[6] A felszámoló 2018. január 8-án 8 óra 47 perckor küldött e-mailben tájékoztatta a hitelező jogelődjét, hogy a pályázati feltételeknek nem tett eleget, ezért a pályázatát elutasította.
[7] A hitelező jogelődje e-mailben és postai úton is felhívta a felszámolót, hogy az árverési előleget fizesse vissza, a felszámoló azonban ennek nem tett eleget.
[8] A hitelező jogelődje az árverési előleg kétszeresének, 6 323 500 Ft-nak a megfizetése iránti igényt jelentett be a felszámolóhoz, mely követelést a hitelezőre engedményezte.
[10] A felszámoló vitatta a hitelezői igény jogalapját és összegét. Álláspontja szerint a hitelező jogelődje a 2018. január 5-i e-mailes értesítés ellenére nem fizette meg a vételár 90%-át, ezért a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 22. § (6) bekezdése, 27. § (1)-(2) bekezdései, 27/A. §-a, valamint a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ért.Korm.rend.) 2. § (7a) bekezdése alapján az árverési előleget elvesztette.
[12] A hitelező azonban tévesen hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (2) bekezdésére, 1:5. § (1) bekezdésére, 6:185. § (1) és (3) bekezdéseire, s ez alapján alaptalan a kétszeres összeg fizetésére irányuló igénye. Az árverési előleg jogi sorsát ugyanis az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szabályozza, ezért a Ptk. foglalóra vonatkozó szabályait mögöttes jogszabályként sem lehet alkalmazni. Az Ért.Korm.rend. szerint, ha az árverési előleget vissza kell fizetni, a befizetett összeg jár vissza és nem annak kétszerese. Az árverés kiírására az adós gazdasági tevékenységének észszerű befejezése érdekében került sor, az árverés folytán az adóshoz befolyt, de az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szerint visszafizetendő összeg a Cstv. 57. § (1) és (2) bekezdés b) pontja szerinti a) kategóriába tartozó költség.
[13] A felszámoló és a hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben elutasítónak tekintette és azt helybenhagyta.
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta azt, hogy a szerződés kinek az érdekkörében felmerült okból nem jött létre, mert az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése második mondata arra az esetre, ha az árverés eredményes, kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az árverési előleget az árverés nyertesénél a vételárba be kell számítani, a többi árverezőnek pedig az árverési előleg teljes összegét vissza kell utalni. A hitelező jogelődje ez utóbbi körbe tartozott, hiszen nem ő lett az árverés nyertese, amely tényen nem változtat az sem, hogy a felszámoló - miután a nyertes licitálóval nem történt meg a szerződéskötés - a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése szerint eljárva a hitelező jogelődjével, "mint sorrendben következő másodikkal" kívánt szerződést kötni. Ennélfogva annak, hogy szerződéskötés a hitelezői jogelőd érdekkörében felmerült okból maradt-e el, a hitelezői igény jogalapjának a fennállása szempontjából nincs jelentősége, mivel a jogszabály [Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdés] szerint ez - valamint az is, hogy a vételárat határidőben nem fizeti meg - kifejezetten az árverés nyertese vonatkozásában jár azzal a következménnyel, hogy az árverési előleget elveszíti. Ha a nyertes licitáló után sorrendben következő második licitáló érdekkörében felmerült okból nem történik meg a szerződéskötés, ennek jogszabályi [Kormányrendelet 27. § (2) bekezdés] következménye az, hogy a felszámoló a sorrendben következő licitálóval kötheti meg a szerződést (ha annak az ajánlata érvényes és megfelel a jogszabályban írt egyéb feltételeknek is), amennyiben pedig ilyen nincs, a felszámolónak az elektronikus értékesítést eredménytelennek kell nyilvánítania. Ebben az esetben valamennyi árverező részére vissza kell utalni az árverési előleg teljes összegét. Ebből következően az elsőfokú bíróság a vitatott hitelezői igény elbírálása során szükségtelenül vizsgálta azt, hogy a szerződés kinek az érdekkörében felmerült okból nem jött létre.
[15] Megállapította, hogy a hitelező tévesen támadta az elsőfokú bíróság végzését az árverési előleg kétszeres megfizetése iránti igényének alaptalanságát megállapító része tekintetében. E vonatkozásban az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság végzésének az indokolásával, annak részletes megismétlése nélkül csak utalt az ott kifejtettekre.
[17] Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 206. § (1) bekezdését, mert az ítélőtábla okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság ugyan megállapította, hogy a szerződés nem a hitelező jogelődjének érdekkörében felmerült okból nem jött létre, de nem mondta ki azt, hogy a szerződés meghiúsulása az adósnak róható fel. Hangsúlyozta, hogy a hitelező jogelődjének szándékában és érdekében is állt, hogy a szerződést megkösse, kizárólag a felszámoló rosszhiszemű magatartása miatt nem tudta magát olyan helyzetbe hozni, hogy a feltételeket teljesítse.
[18] Az adós hitelezőinek is az állt volna az érdekében, hogy hétfőn - amikorra a hitelező jogelődje 175 200 000 Ft megfizetését vállalta - ne egy harmadik, az árverésen részt nem vevő személlyel kösse meg a felszámoló 98 725 000 Ft-ért a megállapodást. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló által az árverés eredménytelenségéről közzétett hirdetmény sem felelt meg a valóságnak.
[19] A bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felszámoló ezen eljárásával rosszhiszeműen járt el (Ptk. 1:3. §), sértette a kölcsönös együttműködésre vonatkozó jogelvet (Ptk. 1:4. §), és nem az adós gazdasági érdekeinek szem előtt tartásával járt el [Cstv. 54. § (1) bekezdés], kárt okozott az általa képviselt társaságnak. Kiemelte, hogy a Cstv. 49. §-ában írtakat is sértette a felszámoló magatartása, mert a tényleges vevő nem vett részt az árverésen.
[20] Rámutatott, hogy amikor megfizette a 3 161 750 Ft-ot, azt egy jövőbeli adásvételi szerződés megkötésére irányuló kötelezettségvállalás megerősítése céljából tette. Az Ért.Korm.rend.-ből és az árverési kiírásból egyértelműen kitűnik a megerősítési cél. Ez a megerősítési cél a szándékolt joghatását tekintve egybeesik a Ptk. 6:185. § (1) bekezdésében szabályozott foglaló céljával, tehát lényegében azonos célt szolgáló jogintézményről beszélünk, a foglaló egy speciális esetéről. A felszámoló a pályázat kiírásával, illetve a kifogást tevő jogelődje azzal, hogy megfelelt a kiírásnak, és azt az előleg megfizetésével megerősítette, létrehozott egy foglalóra vonatkozó szerződést. Ennek az aktusnak a foglalóra utaló lényegét az sem eliminálja, ha azt egyébként jogelődje egy - alacsonyabb szintű - jogszabály kereteiben érvényesítette.
[21] Az Ért.Korm.rend. 2. § (7)-(7a) bekezdései nem tartalmaznak arra az esetre rendelkezést, ha az adásvételi szerződés megkötése a felszámoló érdekkörében felmerülő okból hiúsul meg. A kérdéses esetben mögöttes jogszabályként a Ptk. 6:185. § (3) bekezdését kell alkalmazni.
[22] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy az árverési előleg nem a kötelezettségvállalás megerősítéseként, foglalóként kerül megfizetésre, ebből következően nincs is kötelezettségvállalást megerősítő rendeltetésre, az árverési előleg foglalónak nem minősülhet. Az árverési hirdetmény az Ért.Korm.rend. szabályain alapult, ami önálló jogintézményként szabályozza az árverési előleget.
[23] Alaptalanul állítja a hitelező, hogy a felszámoló érdekkörében felmerülő ok miatt nem jött létre a szerződés a sorrendben második licitálóval. A másodfokú végzés egyáltalán nem vizsgálta, hogy kinek az érdekkörében nem jött létre a második licitálóval a szerződés, mert álláspontja szerint ennek a vizsgálata szükségtelen, figyelemmel arra, hogy az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szerint, amennyiben a sorrendben következő második licitálóval sem jön létre a szerződés, akkor ennek a jogkövetkezménye az, hogy az árverés eredménytelen, és új értékesítést kell majd tartani. Viszont a jogszabály ezen túlmenően más jogkövetkezményt nem fűz ahhoz, ha a második helyen lévő licitálóval nem jön létre a szerződés, ebből következően ez a licitáló semmilyen jogalapon nem követelheti az árverési előleg kétszeres összegben történő visszafizetését.
[25] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének a rendelkezései és a Ptk. 6:185. §-ában szabályozott foglaló jogintézménye milyen kapcsolatban állnak egymással.
[26] Az ítélőtábla álláspontja szerint az Ért.Korm.rend. rendelkezései külön jogintézményt szabályoznak, a foglaló szabályai nem alkalmazhatók az ebből eredő jogvitára. A Kúria egyetért az ezzel kapcsolatban kifejtett jogi érveléssel. A jogalkotó, amennyiben a foglaló szabályait kívánta volna alkalmazni az árverési előleg vonatkozásában, visszautalhatott volna ezekre a szabályokra. Ezzel szemben részletesen szabályozta az árverési előleg felhasználását, s nem rendelt külön szankciót ahhoz az esethez, ha a felszámoló által képviselt adós érdekkörében felmerült okból nem kötik meg a szerződést.
[27] Mindezekre figyelemmel csupán megjegyzi a Kúria, hogy a Ptk. 6:185. §-a szerinti foglaló a szerződéses kötelezettségvállalás jeleként adott biztosíték. Az átadott pénzösszeg akkor minősülhet foglalónak, ha ez a rendeltetése a biztosítani kívánt szerződésből, vagy legalább az arra vonatkozóan kötött előszerződésből kitűnik. Ha a szerződés (előszerződés) létre sem jön, foglalóról nem lehet szó.
[28] A Kúria azonban maradéktalanul nem ért egyet a jogerős végzésnek az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének értelmezése körében kifejtett álláspontjával. A Kúria álláspontja szerint a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése csak azt az eljárási rendet határozza meg, hogy mit kell tenni, ha a nyertes árverező érdekkörében felmerült okból nem jön létre az adós és a nyertes között a szerződés. Ekkor lehet a második, illetve a harmadik helyen végzett árverezővel szerződést kötni, s ha ezekkel sem jön létre a szerződés, akkor az árverést eredménytelennek kell nyilvánítani. Nem jelenti azonban ez azt, hogy ilyen esetben az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének a rendelkezéseit az árverési előleg elszámolása-visszautalása vonatkozásában ne kellene alkalmazni.
[29] Ha az első helyen végzett árverező érdekkörében felmerült okból nem köthető meg a szerződés, akkor - a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése alapján - a második helyen végzettel kezdődhetnek meg a tárgyalások, de attól még az első helyen végzett elveszíti az árverési előlegét. Ugyanígy, ha a második helyen végzett érdekkörében felmerült okból nem jött létre a szerződés, ő is elveszti az árverési előlegét, és ha a harmadik helyen végzettel - az ő érdekkörében felmerült okból - nem jön létre a szerződés, szintén nem kaphatja vissza az árverési előleget. Csak ezt követően lehet eredménytelennek nyilvánítani az árverést. Ha háromnál több árverező volt, akkor az első három árverezőn kívül a többiek számára vissza kell utalni az árverési előleget, a másodiknak azonban csak akkor lehet visszautalni, ha az elsővel létrejött a szerződés, a harmadiknak pedig csak akkor, ha az elsővel vagy a másodikkal létrejött a szerződés, valamint akkor, ha a sorban előttük állóval nem jött létre szerződés, velük pedig az érdekkörükön kívül eső okból hiúsult meg a szerződés megkötése. Csak ilyen jogértelmezés mellett van értelme az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdés harmadik mondatának.
[30] Vizsgálni kellett ezért az ügyben, hogy a hitelezővel milyen okból maradt el a szerződéskötés. Az elsőfokú bíróság e körben megállapította, hogy nem a hitelező jogelődjének érdekkörében álló okból hiúsult meg a szerződéskötés, s ezzel a Kúria is - a rendelkezése álló adatok alapján megállapítható tényállás alapján, osztva az elsőfokú végzés helyes indokait - teljes mértékben egyetért. Az előzőekben kifejtettek alapján ezért a hitelező részére az árverési előleg visszajár, a kétszeres visszafizetésre vonatkozó igénye azonban megalapozatlan.
[31] A Kúria hangsúlyozza, hogy a vitatott igénnyel kapcsolatos eljárásban nem vizsgálható a felszámoló károkozó magatartása [Cstv. 54. § (1) bekezdés], a felszámolót peres eljárásban kötelezheti a bíróság kártérítés fizetésére. A felszámoló Cstv. 49. §-ában írtakat sértő magatartásának az értékelésére kifogás alapján vagy akár annak hiányában is a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint jogosult a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, ez a kérdés is kívül esik a jelen eljárás tárgyán.
[32] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.306/2020.)
A tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke
Dr. Csőke Andrea előadó bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
Az adós: D. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt"
Az adós jogi képviselője: Dr. Dankó Marianna Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dankó Marianna ügyvéd
A hitelező: S. T. Kft.
A hitelező jogi képviselője: Dr. Nagy Kata Hildegard ügyvéd
Az eljárás tárgya: vitatott igény felszámolási eljárásban
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős végzés száma: Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.007/2020/2.
Az elsőfokú bíróság neve és a végzés száma: Nyíregyházi Törvényszék 11.Fpkh.15-19-000031/22.
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a hitelező
Kötelezi a hitelezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a felszámolónak 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felszámoló az adós tulajdonát képező 359.000 db Ross308 fajtájú élő csirkét árverés útján kívánta értékesíteni, melyre vonatkozó hirdetményét 2018. január 2-án 16 óra 17 perckor tette közzé az elektronikus értékesítési rendszeren (EÉR).
[3] A hitelező jogelődje érvényes pályázatot nyújtott be, és befizette a 3.161.750 Ft árverési előleget. Az árverés a kiírás szerint véget ért, majd 2018. január 5-én 13 óra 51 perckor az eredmény hivatalosan közlésre került. A felszámoló a hitelező jogelődjének 14 óra 28 perckor e-mailt küldött, melyben a jegyzőkönyv megküldésével tájékoztatta, hogy a pályázat eredményesen zárult, a hitelező jogelődje második helyen végzett, a bánatpénz (helyesen az árverési előleg) visszautalásra kerül.
[4] A nyertesnek nyilvánított licitálóval az adásvételi szerződés megkötése meghiúsult, ezért a felszámoló még ugyanezen a napon, január 5-én (pénteken) 17 óra 18 perckor küldött emailben megkereste a hitelező jogelődjét nyilatkozattételre, hogy a 175.200.000 Ft nettó vételi ajánlatát fenntartja-e, és amennyiben igen, úgy 2018. január 5-én 18 óráig nyilatkozatát küldje meg elektronikus úton, és ugyanezen időpontig a vételár 90%-át fizesse meg az EÉR felületen a működtetőt megillető 1%-os jutalékkal együtt. Tájékoztatta, hogy amennyiben a megjelölt határidőn belül nem fizet, illetve nyilatkozatát nem küldi meg, úgy tekinti, hogy az ajánlatát nem tartja fenn.
[5] A hitelező jogelődje a másnap - január 6-án - küldött emailben előadta, munkaidőn kívül értesült arról, hogy ő lett a nyertes, de a felszámoló lehetetlen feltételeket teremtett azzal, hogy az értesítése munkaidőn kívül történt és csak alig egy órája lett volna a pályázat feltételeinek teljesítésére. Ajánlatát 2018. január 8-ára, hétfőre továbbra is fenntartotta.
[6] A felszámoló 2018. január 8-án 8 óra 47 perckor küldött emailben tájékoztatta a hitelező jogelődjét, hogy a pályázati feltételeknek nem tett eleget, ezért a pályázatát elutasította.
[7] A hitelező jogelődje emailben és postai úton is felhívta a felszámolót, hogy az árverési előleget fizesse vissza, a felszámoló azonban ennek nem tett eleget.
[8] A hitelező jogelődje az árverési előleg kétszeresének, 6.323.500 Ft-nak a megfizetése iránti igényt jelentett be a felszámolóhoz, mely követelést a hitelezőre engedményezte.
[10] A felszámoló vitatta a hitelezői igény jogalapját és összegét. Álláspontja szerint a hitelező jogelődje a 2018. január 5-i email-es értesítés ellenére nem fizette meg a vételár 90%-át, ezért a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak elektronikus értékesítéséről szóló 17/2014. (II. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 22. § (6) bekezdése, 27. § (1)-(2) bekezdései, 27/A. §-a, valamint a felszámolási eljárásban az adós vagyontárgyainak nyilvános értékesítésére vonatkozó részletes szabályokról, továbbá a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról szóló 237/2009. (X. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ért.Korm.rend.) 2. § (7a) bekezdése alapján az árverési előleget elvesztette.
[12] A hitelező azonban tévesen hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:4. § (2) bekezdésére, 1:5. § (1) bekezdésére, 6:185. § (1) és (3) bekezdéseire, s ez alapján alaptalan a kétszeres összeg fizetésére irányuló igénye. Az árverési előleg jogi sorsát ugyanis az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szabályozza, ezért a Ptk. foglalóra vonatkozó szabályait mögöttes jogszabályként sem lehet alkalmazni. Az Ért.Korm.rend. szerint, ha az árverési előleget vissza kell fizetni, a befizetett összeg jár vissza és nem annak kétszerese. Az árverés kiírására az adós gazdasági tevékenységének észszerű befejezése érdekében került sor, az árverés folytán az adóshoz befolyt, de az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szerint visszafizetendő összeg a Cstv. 57. § (1) és (2) bekezdés b) pontja szerinti a) kategóriába tartozó költség.
[13] A felszámoló és a hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését részben elutasítónak tekintette és azt helybenhagyta.
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság szükségtelenül vizsgálta azt, hogy a szerződés kinek az érdekkörében felmerült okból nem jött létre, mert az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése második mondata arra az esetre, ha az árverés eredményes, kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az árverési előleget az árverés nyertesénél a vételárba be kell számítani, a többi árverezőnek pedig az árverési előleg teljes összegét vissza kell utalni. A hitelező jogelődje ez utóbbi körbe tartozott, hiszen nem ő lett az árverés nyertese, amely tényen nem változtat az sem, hogy a felszámoló - miután a nyertes licitálóval nem történt meg a szerződéskötés - a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése szerint eljárva a hitelező jogelődjével, "mint sorrenden következő másodikkal" kívánt szerződést kötni. Ennélfogva annak, hogy szerződéskötés a hitelezői jogelőd érdekkörében felmerült okból maradt-e el, a hitelezői igény jogalapjának a fennállása szempontjából nincs jelentősége, mivel a jogszabály [Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdés] szerint ez - valamint az is, hogy a vételárat határidőben nem fizeti meg - kifejezetten az árverés nyertese vonatkozásában jár azzal a következménnyel, hogy az árverési előleget elveszíti. Ha a nyertes licitáló után sorrendben következő második licitáló érdekkörében felmerült okból nem történik meg a szerződéskötés, ennek jogszabályi [Kormányrendelet 27. § (2) bekezdés] következménye az, hogy a felszámoló sorrendben a következő licitálóval kötheti meg a szerződést (ha annak az ajánlata érvényes és megfelel a jogszabályban írt egyéb feltételeknek is), amennyiben pedig ilyen nincs, a felszámolónak az elektronikus értékesítést eredménytelennek kell nyilvánítania. Ebben az esetben valamennyi árverező részére vissza kell utalni az árverési előleg teljes összegét. Ebből következően az elsőfokú bíróság a vitatott hitelezői igény elbírálása során szükségtelenül vizsgálta azt, hogy a szerződés kinek az érdekkörében felmerült okból nem jött létre.
[15] Megállapította, hogy a hitelező tévesen támadta az elsőfokú bíróság végzését az árverési előleg kétszeres megfizetése iránti igényének alaptalanságát megállapító része tekintetében. E vonatkozásban az ítélőtábla teljes mértékben egyetértett az elsőfokú bíróság végzésének az indokolásával, annak részletes megismétlése nélkül csak utalt az ott kifejtettekre.
[17] Álláspontja szerint a jogerős végzés sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 206. § (1) bekezdését, mert az ítélőtábla okszerűtlenül mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság ugyan megállapította, hogy a szerződés nem a hitelező jogelődjének érdekkörében felmerült okból nem jött létre, de nem mondta ki azt, hogy a szerződés meghiúsulása az adósnak róható fel. Hangsúlyozta, hogy a hitelező jogelődjének szándékában és érdekében is állt, hogy a szerződést megkösse, kizárólag a felszámoló rosszhiszemű magatartása miatt nem tudta magát olyan helyzetbe hozni, hogy a feltételeket teljesítse.
[18] Az adós hitelezőinek is az állt volna az érdekében, hogy hétfőn - amikorra a hitelező jogelődje 175.200.000 Ft megfizetését vállalta - ne egy harmadik, az árverésen részt nem vevő személlyel kösse meg a felszámoló 98.725.000 Ft-ért a megállapodást. Hangsúlyozta, hogy a felszámoló által az árverés eredménytelenségéről közzétett hirdetmény sem felelt meg a valóságnak.
[19] A bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felszámoló ezen eljárásával rosszhiszeműen járt el (Ptk. 1:3. §), sértette a kölcsönös együttműködésre vonatkozó jogelvet (Ptk. 1:4. §), és nem az adós gazdasági érdekeinek szem előtt tartásával járt el [ Cstv. 54. § (1) bekezdés], kárt okozott az általa képviselt társaságnak. Kiemelte, hogy a Cstv. 49. §-ban írtakat is sértette a felszámoló magatartása, mert a tényleges vevő nem vett részt az árverésen.
[20] Rámutatott, hogy amikor megfizette a 3.161.750 Ft-ot, azt egy jövőbeli adásvételi szerződés megkötésére irányuló kötelezettségvállalás megerősítése céljából tette. Az Ért.Korm.rend.-ből és az árverési kiírásból egyértelműen kitűnik a megerősítési cél. Ez a megerősítési cél a szándékolt joghatását tekintve egybeesik a Ptk. 6:185. § (1) bekezdésében szabályozott foglaló céljával, tehát lényegében azonos célt szolgáló jogintézményről beszélünk, a foglaló egy speciális esetéről. A felszámoló a pályázat kiírásával, illetve a kifogást tevő jogelődje azzal, hogy megfelelt a kiírásnak, és azt az előleg megfizetésével megerősítette, létrehozott egy foglalóra vonatkozó szerződést. Ennek az aktusnak a foglalóra utaló lényegét az sem eliminálja, ha azt egyébként jogelődje egy - alacsonyabb szintű - jogszabály kereteiben érvényesítette.
[21] Az Ért.Korm.rend. 2. § (7)-(7a) bekezdései nem tartalmaznak arra az esetre rendelkezést, ha az adásvételi szerződés megkötése a felszámoló érdekkörében felmerülő okból hiúsul meg. A kérdéses esetben mögöttes jogszabályként a Ptk. 6:185. § (3) bekezdését kell alkalmazni.
[22] A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy az árverési előleg nem a kötelezettségvállalás megerősítéseként, foglalóként kerül megfizetésre, ebből következően nincs is kötelezettségvállalást megerősítő rendeltetésre, az árverési előleg foglalónak nem minősülhet. Az árverési hirdetmény az Ért.Korm.rendelet szabályain alapult, ami önálló jogintézményként szabályozza az árverési előleget.
[23] Alaptalanul állítja a hitelező, hogy a felszámoló érdekkörében felmerülő ok miatt nem jött létre a szerződés a sorrendben második licitálóval. A másodfokú végzés egyáltalán nem vizsgálta, hogy kinek az érdekkörében nem jött létre a második licitálóval a szerződés, mert álláspontja szerint ennek a vizsgálata szükségtelen, figyelemmel arra, hogy az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdése szerint, amennyiben a sorrendben következő második licitálóval sem jön létre a szerződés, akkor ennek a jogkövetkezménye az, hogy az árverés eredménytelen, és új értékesítést kell majd tartani. Viszont a jogszabály ezen túlmenően más jogkövetkezményt nem fűz ahhoz, ha a második helyen lévő licitálóval nem jön létre a szerződés, ebből következően ez a licitáló semmilyen jogalapon nem követelheti az árverési előleg kétszeres összegben történő visszafizetését.
[25] A felülvizsgálati eljárásban vizsgálandó jogkérdés az volt, hogy az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének a rendelkezései és a Ptk. 6:185. §-ában szabályozott foglaló jogintézménye milyen kapcsolatban állnak egymással.
[26] Az ítélőtábla álláspontja szerint az Ért.Korm.rend. rendelkezései külön jogintézményt szabályoznak, a foglaló szabályai nem alkalmazhatók az ebből eredő jogvitára. A Kúria egyetért az ezzel kapcsolatban kifejtett jogi érveléssel. A jogalkotó, amennyiben a foglaló szabályait kívánta volna alkalmazni az árverési előleg vonatkozásában visszautalhatott volna ezekre a szabályokra. Ezzel szemben részletesen szabályozta az árverési előleg felhasználását, s nem rendelt külön szankciót ahhoz az esethez, ha a felszámoló által képviselt adós érdekkörében felmerült okból nem kötik meg a szerződést.
[27] Mindezekre figyelemmel csupán megjegyzi a Kúria, hogy a Ptk. 6:185. §-a szerinti foglaló a szerződéses kötelezettségvállalás jeleként adott biztosíték. Az átadott pénzösszeg akkor minősülhet foglalónak, ha ez a rendeltetése a biztosítani kívánt szerződésből, vagy legalább az arra vonatkozóan kötött előszerződésből kitűnik. Ha a szerződés (előszerződés) létre sem jön, foglalóról nem lehet szó.
[28] A Kúria azonban maradéktalanul nem ért egyet a jogerős végzésnek az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének értelmezése körében kifejtett álláspontjával. A Kúria álláspontja szerint a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése csak azt az eljárási rendet határozza meg, hogy mit kell tenni, ha a nyertes árverező érdekkörében felmerült okból nem jön létre az adós és a nyertes között a szerződés. Ekkor lehet a második, illetve a harmadik helyen végzett árverezővel szerződést kötni, s ha ezekkel sem jön létre a szerződés, akkor az árverést eredménytelennek kell nyilvánítani. Nem jelenti azonban ez azt, hogy ilyen esetben az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdésének a rendelkezéseit az árverési előleg elszámolása-visszautalása vonatkozásában ne kellene alkalmazni.
[29] Ha az első helyen végzett árverező érdekkörében felmerült okból nem köthető meg a szerződés, akkor - a Kormányrendelet 27. § (2) bekezdése alapján - a második helyen végzettel kezdődhetnek meg a tárgyalások, de attól még az első helyen végzett elveszíti az árverési előlegét. Ugyanígy, ha a második helyen végzett érdekkörében felmerült okból nem jött létre a szerződés, ő is elveszti az árverési előlegét, és ha a harmadik helyen végzettel - az ő érdekkörében felmerült okból - nem jön létre a szerződés, szintén nem kaphatja vissza az árverési előleget. Csak ezt követően lehet eredménytelennek nyilvánítani az árverést. Ha háromnál több árverező volt, akkor az első három árverezőn kívül a többiek számára vissza kell utalni az árverési előleget, a másodiknak azonban csak akkor lehet visszautalni, ha az elsővel létrejött a szerződés, a harmadiknak pedig csak akkor, ha az elsővel vagy a másodikkal létrejött a szerződés, valamint akkor, ha a sorban előttük állóval nem jött létre szerződés, velük pedig az érdekkörükön kívül eső okból hiúsult meg a szerződés megkötése. Csak ilyen jogértelmezés mellett van értelme az Ért.Korm.rend. 2. § (7a) bekezdés harmadik mondatának.
[30] Vizsgálni kellett ezért az ügyben, hogy a hitelezővel milyen okból maradt el a szerződéskötés. Az elsőfokú bíróság e körben megállapította, hogy nem a hitelező jogelődjének érdekkörében álló okból hiúsult meg a szerződéskötés, s ezzel a Kúria is - a rendelkezése álló adatok alapján megállapítható tényállás alapján, osztva az elsőfokú végzés helyes indokait - teljes mértékben egyetért. Az előzőekben kifejtettek alapján ezért a hitelező részére az árverési előleg visszajár, a kétszeres visszafizetésre vonatkozó igénye azonban megalapozatlan.
[31] A Kúria hangsúlyozza, hogy a vitatott igénnyel kapcsolatos eljárásban nem vizsgálható a felszámoló károkozó magatartása [ Cstv. 54. § (1) bekezdés], a felszámolót peres eljárásban kötelezheti a bíróság kártérítés fizetésére. A felszámoló Cstv. 49. §-ban írtakat sértő magatartásának az értékelésére kifogás alapján vagy akár annak hiányában is a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése szerint jogosult a felszámolási eljárást lefolytató bíróság, ez a kérdés is kívül esik a jelen eljárás tárgyán.
[32] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős végzést az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[34] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.