adozona.hu
BH 2021.2.40
BH 2021.2.40
A saját nevében, engedményesként pert indító felperes a saját jogát érvényesíti, ha a kereseti követelés vonatkozásában kötelező (engedményezési szerződés) és átruházó ügylet (engedményezés) is létrejött. Szállítmánybiztosítási szerződés esetén a biztosító mentesüléséhez a vele szerződő szállítmányozó részéről a kármegelőzési kötelezettsége szándékos vagy súlyosan gondatlan elmulasztása szükséges. Ennek megítéléséhez a fél akarati, tudati állapotát kell vizsgálni: azt, hogy a gondossági kötelezettségét olya
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes mint szerződő és az alperes mint biztosító között 2009. február 14-től hatályos, határozatlan időtartamú szállítmánybiztosítási szerződés jött léte. A biztosított az áru tulajdonosa volt. A biztosítási szerződés részét képezték az alperes által alkalmazott vagyonbiztosítási általános szerződési feltételek és a szállítmánybiztosítás szerződési feltételek.
[2] A szállítmánybiztosítás szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) 1.1. pontja értelmében az alperes vállalta, hogy a ...
BH 2021.2.40 A saját nevében, engedményesként pert indító felperes a saját jogát érvényesíti, ha a kereseti követelés vonatkozásában kötelező (engedményezési szerződés) és átruházó ügylet (engedményezés) is létrejött. Szállítmánybiztosítási szerződés esetén a biztosító mentesüléséhez a vele szerződő szállítmányozó részéről a kármegelőzési kötelezettsége szándékos vagy súlyosan gondatlan elmulasztása szükséges. Ennek megítéléséhez a fél akarati, tudati állapotát kell vizsgálni: azt, hogy a gondossági kötelezettségét olyan kirívóan elhanyagolta-e, hogy ennek tudatában előre kellett látnia a megvalósult negatív következményeket. A biztosító által az ÁSZF-eiben rögzített 1 éves elévülési idő a rendes (5 éves) elévülési időhöz képest lényeges eltérést jelent, ezért ez a kikötés csak külön figyelemfelhívó tájékoztatás és annak kifejezett elfogadása esetén válhat a biztosítási szerződés részévé [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:193. §, 6:194. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 205/B. § (2) bek., 324. § (1) bek., 325. § (2) bek., 515. §, 556. § (3) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint szerződő és az alperes mint biztosító között 2009. február 14-től hatályos, határozatlan időtartamú szállítmánybiztosítási szerződés jött léte. A biztosított az áru tulajdonosa volt. A biztosítási szerződés részét képezték az alperes által alkalmazott vagyonbiztosítási általános szerződési feltételek és a szállítmánybiztosítás szerződési feltételek.[2] A szállítmánybiztosítás szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) 1.1. pontja értelmében az alperes vállalta, hogy a biztosítási díj megfizetése ellenében a biztosított részére megtéríti a biztosított vagyontárgyban (szállítmány) szárazföldi, vízi vagy légi szállítás rendes folyamata során a világ bármely pontján véletlenül, váratlanul, balesetszerűen bekövetkezett károkat. Az 5.1.3. pont szerint a biztosítás - a szerződési feltételek és a biztosítási szerződés, kötvény vagy fedezetigazolás kizárásainak érvényben maradása mellett - minden eseményre kiterjed, amely a biztosított szállítmány sérülését és/vagy veszteségét okozza (All Risks). A 11.1. pontban kikötöttek szerint a biztosító mentesül a kártérítési kötelezettség alól többek között akkor, ha a kár a szerződő, a biztosított, a feladó, címzett, családtagjaik, alkalmazottaik, megbízottaik, letéteményesek jogellenes, szándékos, rosszhiszemű vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be. A 12.1. pont alapján a biztosítási szerződésből eredő igények az esedékességtől számított egy éven belül évülnek el.
[3] A felperes és a perben nem álló A. Kft. 2005. szeptember 13-án szállítmányozási keretszerződést kötött, amely alapján a felperes az A. Kft. tulajdonát képező árukkal kapcsolatban raktározási, fuvarozási és egyéb, ehhez kapcsolódó szállítmányozási jellegű feladatok elvégzésére vállalt folyamatos jelleggel kötelezettséget. A szállítmányozási szerződés alapján a felperes havonta mintegy 500 kamion áru fuvarozását intézte akként, hogy a fuvarozási feladatok elvégzésére fuvarozó cégeknek adott megbízást.
[4] A felperesnél telefonon jelentkezett V. F. T. néven az O. Bt. képviselőjének magát feltüntető személy és ajánlatot tett fuvarozás elvégzésére. Megküldte e-mailben a társaság cégkivonatát, valamint a nemzetközi közúti árufuvarozási felelősségbiztosítás (CMR) kötvényét. A felperes ezt követően megbízta az A. Kft. tulajdonát képező 97 631,31 angol font értékű szállítmány fuvarozásával. A fuvar elvállalását az O. Bt. e-mailben visszaigazolta, és megadta a fuvart teljesítő gépjárművek és pótkocsik rendszámát. A visszaigazolást követően a felperes megadta a fuvarmegbízási számokat, amelyeket fuvarozásra jelentkezéskor a kamion vezetője köteles a felrakást végző személyzettel közölni. Ezt követően 2010. szeptember 9-én és szeptember 10-én egy-egy kamion jelentkezett a fuvarfeladat teljesítésére. A kamionok és pótkocsik rendszáma egyezett az előzetesen megadott rendszámokkal. A sofőrök közölték a fuvarmegbízási számukat, majd a megrakott járművel eljöttek a telephelyről. A kamionoknak legkésőbb 2010. szeptember 13-án kellett volna megérkezniük az angliai címzetthez, de ez nem történt meg. A kamionok ismeretlen körülmények között az áruval együtt eltűntek. A felperes a fuvarozót nem tudta elérni. A felelősségbiztosítási kötvény szerinti biztosító (TIR Biztosító Egyesület) a megkeresésére tájékoztatta, hogy az O. Bt.-vel nem kötött szerződést, a bemutatott kötvény valószínűleg hamis. A felperes 2010. szeptember 14-én feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A kárt bejelentette az O. Bt.-nél is, és kérte annak megtérítését. A társaság képviselője válaszában állította, hogy a cég, illetve az ő nevében ismeretlen személy járt el visszaélő módon. Az Sz.-i Rendőrkapitányság a 2012. november 8-án kelt határozatával felfüggesztette a nyomozást, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
[5] A felperes 2010. szeptember 14-én bejelentette az alperesnél a biztosítási szolgáltatás iránti igényét. Az alperes ezt arra hivatkozással utasította el, hogy az ügylet során súlyosan gondatlanul járt el. A felperes 2013-ban ismét felszólította az alperest a teljesítésre.
[6] A felperes és az A. Kft. között a káresemény kapcsán 2015. december 23-án írásbeli megállapodás jött létre a következő feltételekkel:
"3.1. […] az A. Kft.-t mint árutulajdonost megillető kártérítés iránti igényt a P. a saját nevében és javára jogosult és egyben köteles is érvényesíteni a K. Biztosító Zrt. és az A. H. Biztosító Zrt. ellen.
Az előzőek miatt és érdekében a biztosítási szerződésekből fakadó jogait az A. Kft. átruházza és engedményezi a P. részére.
3.2. A 3.1. pont szerinti igényérvényesítés eredményeként a P.-hez befolyó összegeket (kártérítés, kártalanítás, késedelmi kamatok, perköltségek) - az igényérvényesítés érdekében, illetőleg azzal összefüggésben felmerült költségekkel csökkentve, melynek maximális összege bruttó 1 500 000 Ft, azaz másfél millió forint, köteles a P. a hozzá való beérkezéstől számított 8 napon belül az A. Kft. részére kiadni (átutalni) az elszámolás egyidejű megadásával. A 3.1. pontban írt engedményezés, mivel az a biztosítási jogviszonyból fakadó igények érvényesítésére terjed ki, nem jelenti azt, hogy amennyiben a biztosító helytállásra nem lesz kötelezett, úgy az A. Kft. kártérítési igényét a P.-vel szemben ne érvényesíthesse.
3.3. Amennyiben a P. részben vagy egészben nem tudja érvényesíteni a követelését a biztosítóval szemben, úgy semminemű követeléssel nem léphet fel az A. Kft.-vel szemben az engedményezéssel összefüggésben.
3.4. Az A. Kft. fenntartja a jogot, hogy a tárgyi eljárás kimenetelétől függetlenül jogi eljárást indítson a P.-vel szemben a követelés érvényesítése érdekében."
[7] A felperes és az A. Kft. 2018. március 19-én kelt közös nyilatkozatban kijelentette, hogy a 2015. december 23-i megállapodásban a jogátruházás és az engedményezés ellentételezéséül nem kötöttek ki ellenértéket. A megállapodás ingyenes ügylet, tartalma alapján ajándékozási szerződésnek minősül. A megállapodás 3.2. pontjában foglaltak nem részei a jogátruházási és engedményezési megállapodásnak. Az A. Kft. és a felperes közötti kártérítési jogviszony rendezésének módját határozzák meg. A megállapodás e pontjától függetlenül és annak ellenére az
A. Kft. bármikor jogosult a kárigényét a felperessel szemben érvényesíteni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében elsődlegesen 97 631,31 angol font, másodlagosan 34 274 020 forint, harmadlagosan 33 472 895 forint biztosítási szolgáltatás és ezek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a szállítmánybiztosítási szerződés alapján.[9] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével 33 472 895 forint és járulékai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[11] Az ítélet indokolása szerint a biztosított A. Kft. és a felperes között 2015. december 23-án létrejött megállapodásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók. A megállapodás 3.1. pontjának utolsó mondata egyértelműen tartalmazza, hogy a biztosított a biztosítási szerződésből fakadó jogait átruházza és engedményezi a felperesre, így a Ptk. 6:202. § (2) bekezdése szerint a felperes mint új jogosult az átruházó megbízó helyébe lépett a biztosítási jogviszonyban. Az alperes általános szerződési feltételei a felek közötti biztosítási szerződés részévé váltak. Fogalmilag kizárt, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozott elévülési határidőt a felek egyedileg megtárgyalták, így az ÁSZF 12.1. pontjában írt egyéves elévülési idő nem vált a szerződés részévé. A felek jogviszonyára az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1) bekezdésében foglalt ötéves elévülési idő az irányadó. Ehhez képest a felperes követelése nem évült el, mert a 2013. évben közölt írásbeli fizetési felszólítás az elévülést megszakította. Az ÁSZF 10.6. pontja szerint az MNB deviza-középárfolyamon számított forint határozza meg a biztosítási összeget. Az ÁSZF 11.1. pontja a biztosító mentesülésének eseteit rögzíti. A perbeli esetben a biztosító azonban csak akkor mentesülhet a szolgáltatási kötelezettsége alól, ha a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése és 3. § (3) bekezdése alapján rá háruló biztosítási kötelezettsége körében bizonyítja: a felperes súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, mert nem ellenőrizte megfelelően a fuvarozásra jelentkező személyt, nem győződött meg kellően a fuvarozó által közöltek valóságtartalmáról, és a szállítmány ezzel okozati összefüggésben veszett el. A szállítmányozási szerződés alapvetően gondossági kötelem, tehát a szállítmányozó terhére csak akkor állapítható meg szerződésszegés, ha az elvárt gondosságot nem tanúsította. Az alperes akkor mentesülhet a szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól, ha a felperes a fuvarozó kiválasztásánál, a fuvarmegbízás kiadásánál súlyosan gondatlanul járt el. Magatartásának már a szándékosság, az eredmény kívánásának határát kell súrolnia. Az a körülmény nem minősül súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy nem volt szabályzata a fuvarozó kiválasztására és ellenőrzésére. A szabályzat sem garantálja annak maradéktalan betartását. A felperes a fuvarozó cégkivonatát ellenőrizte, tartotta vele a kapcsolatot e-mail-címen és telefonon is. A fuvarozónak hitt cég adóvégrehajtás alatt állt, de ez nem jelenti, hogy fuvarozásra alkalmatlan volt. Nem merült fel arra adat, hogy a bemutatott cégkivonat hamis. A felperes alkalmazottjától nem volt elvárható, hogy felismerje a fuvarozó nevében eljáró személyek bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát, illetőleg azt a tényt, hogy a fuvarozó nevében eljáró személy hamis dokumentumot, illetve lopott rendszámtáblát használt. A fuvarozó és a fuvareszköz fokozottabb vizsgálata indokolt, azonban ennek elmulasztása nem minősül olyan súlyos gondatlanságnak, amely a perbeli szállítmány eltulajdonítására irányuló szándék határát súrolná. Az elsőfokú bíróság mindezek miatt nem találta megalapozottnak a mentesülésre alapított védekezést, és az összegszerűségében, esedékességében nem vitatott harmadlagos kereseti kérelem szerint marasztalta az alperest.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[13] Az indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú ítéletet annak lényegében helyes indokaira visszautalva hagyta helyben. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 6:193. §-ában szabályozott engedményezés a kötelezettel szemben fennálló, a 6:194. § (2) bekezdése szerint meghatározott kötelmi jogviszonyból származó követeléshez való jogosultság átruházását jelenti.
A polgári jogok forgalomképességéből kiindulva szabályozott jogátruházások (Ptk. 6:602. § [helyesen: 6:202. §]) közül az engedményezésnek a Ptk.-ban írt törvényi feltételei kifejezetten a követelések átruházására irányadóak. Nincs ezért érdemi jelentősége annak, hogy a felek a szerződésükben a követelés átruházását engedményezésnek vagy jogátruházásnak nevezik, mert a követelés átruházására minden esetben az engedményezés szabályait kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a biztosított és a felperes által megkötött - a per alatt kiegészített - megállapodás megfelelt az engedményezés tartalmi feltételeinek, és kétség nélkül megállapíthatóan a követelés jogosultjának személyében az alanyváltozás megtörtént. Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a kötelezett jogállása szempontjából nincs érdemi jelentősége, hogy a követelésből befolyt összeggel az engedményes az engedményezővel szemben fennálló egyéb jogviszony alapján miként rendelkezik.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy az ÁSZF 12.1. pontja nem vált a felek közötti biztosítási szerződés részévé. A követelések elévülésének általános határidejét a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése szabályozza. A régi Ptk. 325. § (2) bekezdése az általános rendelkezés diszpozitivitását korlátozza, mert attól a felek csak annyiban térhetnek el, hogy írásban és rövidebb elévülési határidőben állapodhatnak meg.
A korlátozottan diszpozitív ötéves elévülési határidő szabályozásának általánosan érvényesülő jellegét mindez nem érinti. Az a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése értelmében a szerződésekre vonatkozó olyan rendelkezés, amelynek figyelembevételével a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében foglaltakat vizsgálni kell. A lerövidített elévülési határidő a szerződő felek jogosultságainak érvényre juttatását jelentősen befolyásoló olyan lényeges eltérés a szerződésre vonatkozó általános szabálytól [régi Ptk. 324. § (1) bekezdés], amelynek az általános szerződési feltételekben történő kikötése kizárólag abban az esetben válik a szerződés részévé, ha azt a fél - külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - elfogadta. Nem volt vitás tény, hogy az alperes ilyen felhívást a felperessel nem közölt, és a feltételt a felperes nem fogadta el kifejezetten. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy a felek közötti szerződéses jogviszonyban a régi Ptk. 324. § (1) bekezdésében szabályozott ötéves elévülési határidő az irányadó.
[15] A régi Ptk. 556. § (3) bekezdése alapján a kármegelőzési kötelezettség megszegése a régi Ptk. 556. § (1) és (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával csak akkor eredményezhette az alperes mentesülését, ha a szerződő fél súlyosan gondatlan vagy szándékos magatartást tanúsított. Az elsőfokú bíróság a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva, a biztosítékok helytálló értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által előadottak nem alkalmasak mentesülése alátámasztására. A felperes a fuvarozóként bemutatkozó cég közhiteles adatait és a fuvareszközök biztosítási kötvényét bekérte. Az nem tekinthető súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy az irat hamisított jellegét nem ismerte fel. Arra pedig semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, hogy a forgalmi engedély ellenőrzésével a bekövetkezett - bűncselekményt is megvalósító - káreseményt képes lett volna megelőzni. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak az elsőfokú ítélet indokolásában írt következtetések felülmérlegelését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte.[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A régi Pp. 270. § (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. Az alperes a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltak alapján abban határozta meg a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést, hogy a biztosított nem ruházta át a keresettel érvényesített követelést, ennek ellenére az eljárt bíróságok a felperest engedményesnek tekintették. Tévesen ítélték meg továbbá, hogy az elévülési időt lerövidítő általános szerződési feltétel nem vált a perbeli biztosítási szerződés részévé. A bizonyítékok okszerűtlen, hiányos mérlegelésével következtettek arra, hogy a felperes nem szegte meg súlyosan gondatlanul a kármegelőzési kötelezettségét. A Kúria ezért a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva ebben a keretben vizsgálta felül.[24] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján a keresettel érvényesített követelés engedményezésére lehetett következtetni. Az engedményezés azonban a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben nem sorolható a jogátruházások közé, mivel a tárgyát tekintve a két jogintézmény különböző. A jogi szabályozásukban azonosság annyiban van, hogy a jogok és kötelezettségek átruházása egyaránt két lépcsőben, egy kötelezettségvállaló és egy átruházó ügylettel történik. Engedményezés esetén a kötelezettségvállalás a követelés átruházására irányuló szerződés vagy más jogcím, míg a jogváltozást kiváltó kötelmi átruházó ügylet maga az engedményezés. Az utóbbit a Ptk. az engedményes és az engedményező szerződéseként határozza meg, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. A kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatokat rögzítő 2015. december 23-án és 2018. március 19-én kelt okiratok bizonyítják, hogy a felperes és az A. Kft. között a perbeli követelés vonatkozásában a kötelező és az átruházó ügylet is létrejött. Az alperes kereshetőségi jog hiányában e szerződések érvényességét nem vonhatta kétségbe. Az engedményezés a hivatkozásával ellentétben gazdaságilag észszerű akaratot tükrözött, mivel a jogváltozás a szerződő felek számára kölcsönös előnyökkel járt, miként azt a felperes levezette a felülvizsgálati ellenkérelmében. A biztosítási összegnek a felperes vagyonába kellett kerülnie ahhoz, hogy felhasználásával megszüntethesse az A. Kft. felé kártérítés címén fennálló tartozását. A 2015. december 23-i megállapodás 3.3. pontjának megfogalmazása alapján egyértelmű, hogy a biztosítóval szemben érvényesíthető követelés a felperesé. Az A. Kft.-től tehát a felperes nem csupán perlési jogot, hanem anyagi jogosultságot szerzett. A 2018. március 19-i nyilatkozat tartalmazza, hogy a 2015. december 23-i megállapodás 3.2. pontjától függetlenül és annak ellenére az A. Kft. bármikor jogosult a kárigényét a felperessel szemben érvényesíteni. Ehhez képest nem érthető úgy a felek megállapodása, hogy a keresettel érvényesített követelés nem szállt át, mert ha a per eredményeként ahhoz az A. Kft. jutna hozzá, a kára részben vagy egészben megtérülne. A jelen perben mindezekből következően a saját nevében igényt érvényesítő felperes a saját jogát érvényesítette, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben perbizományra.
[25] A jogerős ítélet az elévülési idő megállapításával kapcsolatban sem jogszabálysértő. Az elévülést a régi Ptk. a IV. rész I. cím XXVI. fejezetében, azaz a szerződésre vonatkozó rendelkezések között szabályozza. Az alperes által alkalmazott általános szerződési feltétel nem a régi Ptk. 325. § (2) bekezdésében foglaltaktól, hanem a 324. § (1) bekezdésétől tért el azáltal, hogy az elévülésre a rendes (ötéves) elévülési időnél rövidebb időtartamot (egy évet) határoz meg. Az eltérés lényeges, ezért az ÁSZF 12.1. pontjában rögzített kikötés a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében foglalt együttes feltételek (külön, figyelemfelhívó tájékoztatás, valamint az azt követő kifejezett elfogadás) fennállása esetén válhatott a biztosítási szerződés részévé. E feltételek a perbeli esetben nem teljesültek. Helytálló ezért az eljárt bíróságok azon jogi álláspontja, miszerint a keresettel érvényesített követelés elévülési ideje öt év, amely a keresetindításig nem telt el, így minden további vizsgálat nélkül megállapítható volt az alperes elévülési kifogásának alaptalansága.
[26] Az alperes a fizetési kötelezettség alóli mentesülése [régi Ptk. 556. § (3) bekezdés] vonatkozásában a bizonyítás eredményének mérlegelését támadta a felülvizsgálati kérelemben. Álláspontja szerint a kármegelőzési kötelezettség teljesítése körében a felperes terhére a jogerős ítéletben súlyos gondatlanságot kellett volna megállapítani a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a mérlegelés [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] körébe tartozó kérdés a felülvizsgálati eljárásban általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésre. Felülmérlegelésre csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. Az adott esetben ez a következők miatt nem állapítható meg.
[27] A biztosító mentesüléséhez a kármegelőzési kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan elmulasztása szükséges. A bírói gyakorlat mind a szándékosság, mind a súlyos gondatlanság fogalmát szűken értelmezi. A perbeli esetben annak volt jelentősége, hogy a felperes súlyosan megsértette-e vagy feltűnően elhanyagolta-e a régi Ptk. 515. § (1) bekezdésében meghatározott gondossági kötelezettséget. Ennek megítéléséhez az akarati, tudati állapotát kellett vizsgálni: azt, hogy a gondossági kötelezettségét olyan kirívóan elhanyagolta-e, hogy ennek tudatában előre kellett látnia a megvalósult negatív következményeket. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülményeket a másodfokú bíróság mérlegelte.
A CMR-biztosítás ellenőrzése során a felperes akkor járt volna el súlyosan gondatlanul, ha felismerhetően hamis lett volna a rendelkezésére bocsátott kötvény. A perben ezt az alperes nem bizonyította. A szállítmány felrakásakor a megbízást és a fuvareszközt a felperes azonosította. Abból, hogy a perbeli esetet követően változtatott a fuvarkiadás rendjén, nem következik, hogy a szigorítás szükségességét már korábban is látta vagy láthatta volna, de az esetleges hátrányos következmények vonatkozásában közömbös volt. A tevékenységgel kapcsolatos óvatlanság és figyelmetlenség nem elegendő a gondatlanság súlyos voltának megállapításához. Kirívó, feltűnő, durva hanyagságra a perbeli biztosítási esemény kapcsán a feltárt tények alapján nem lehetett következtetni.
[28] A Kúria mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sérti, ezért azt a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.760/2019/4.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.V.20.760/2019/4.
A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Parlagi Mátyás bíró
A felperes: P. H. L. Kft.
A felperes képviselője: dr. Virágh Ferenc ügyvéd (1037 Budapest, Remetehegyi út 37.)
Az alperes: K. Zrt.
Az alperes képviselője: Gergelyné dr. Mohácsy Edit ügyvéd (1146 Budapest, Erzsébet királyné útja 1/C.)
A per tárgya: biztosítási szolgáltatás teljesítése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.470/2018/5-II.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 24.G.44.176/2016/32.
Rendelkező rész
- A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.- Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint szerződő és az alperes mint biztosító között 2009. február 14-től hatályos, határozatlan időtartamú szállítmánybiztosítási szerződés jött léte. A biztosított az áru tulajdonosa volt. A biztosítási szerződés részét képezték az alperes által alkalmazott vagyonbiztosítási általános szerződési feltételek V. és K. szállítmánybiztosítás szerződési feltételek.[2] A K. szállítmánybiztosítás szerződési feltételei (a továbbiakban: ÁSZF) 1.1. pontja értelmében az alperes vállalta, hogy a biztosítási díj megfizetése ellenében a biztosított részére megtéríti a biztosított vagyontárgyban (szállítmány) szárazföldi, vízi vagy légi szállítás rendes folyamata során a világ bármely pontján véletlenül, váratlanul, balesetszerűen bekövetkezett károkat. Az 5.1.3. pont szerint a biztosítás - a szerződési feltételek és a biztosítási szerződés, kötvény vagy fedezetigazolás kizárásainak érvényben maradása mellett - minden eseményre kiterjed, amely a biztosított szállítmány sérülését és/vagy veszteségét okozza (All Risks). A 11.1. pontban kikötöttek szerint a biztosító mentesül a kártérítési kötelezettség alól többek között akkor, ha a kár a szerződő, a biztosított, a feladó, címzett, családtagjaik, alkalmazottaik, megbízottaik, letéteményesek jogellenes, szándékos, rosszhiszemű vagy súlyosan gondatlan magatartása miatt következett be. A 12.1. pont alapján a biztosítási szerződésből eredő igények az esedékességtől számított egy éven belül évülnek el.
[3] A felperes és a perben nem álló A. Kft. (a továbbiakban: A.) 2005. szeptember 13-án szállítmányozási keretszerződést kötött, amely alapján a felperes az A. tulajdonát képező árukkal kapcsolatban raktározási, fuvarozási és egyéb, ehhez kapcsolódó szállítmányozási jellegű feladatok elvégzésére vállalt folyamatos jelleggel kötelezettséget. A szállítmányozási szerződés alapján a felperes havonta mintegy 500 kamion áru fuvarozását intézte akként, hogy a fuvarozási feladatok elvégzésére fuvarozó cégeknek adott megbízást.
[4] A felperesnél telefonon jelentkezett V. F. T. néven az O. Bt. képviselőjének magát feltüntető személy és ajánlatot tett fuvarozás elvégzésére. Megküldte e-mailben a társaság cégkivonatát, valamint a nemzetközi közúti árufuvarozási felelősségbiztosítás (CMR) kötvényét. A felperes ezt követően megbízta az A. tulajdonát képező 97.631,31 angol font értékű szállítmány fuvarozásával. A fuvar elvállalását az O. Bt. e-mailben visszaigazolta, és megadta a fuvart teljesítő gépjárművek és pótkocsik rendszámát. A visszaigazolást követően a felperes megadta a fuvarmegbízási számokat, amelyeket fuvarozásra jelentkezéskor a kamion vezetője köteles a felrakást végző személyzettel közölni. Ezt követően 2010. szeptember 9-én és szeptember 10-én egy-egy kamion jelentkezett a fuvarfeladat teljesítésére. A kamionok és pótkocsik rendszáma egyezett az előzetesen megadott rendszámokkal. A sofőrök közölték a fuvarmegbízási számukat, majd a megrakott járművel eljöttek a telephelyről. A kamionoknak legkésőbb 2010. szeptember 13-án kellett volna megérkezniük az angliai címzetthez, de ez nem történt meg. A kamionok ismeretlen körülmények között az áruval együtt eltűntek. A felperes a fuvarozót nem tudta elérni. A felelősségbiztosítási kötvény szerinti biztosító (TIR Biztosító Egyesület) a megkeresésére tájékoztatta, hogy az O. Bt.-vel nem kötött szerződést, a bemutatott kötvény valószínűleg hamis. A felperes 2010. szeptember 14-én feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. A kárt bejelentette az O. Bt.-nél is, és kérte annak megtérítését. A társaság képviselője válaszában állította, hogy a cég, illetve az ő nevében ismeretlen személy járt el visszaélő módon. A Rendőrkapitányság a 2012. november 8-án kelt határozatával felfüggesztette a nyomozást, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható.
[5] A felperes 2010. szeptember 14-én bejelentette az alperesnél a biztosítási szolgáltatás iránti igényét. Az alperes ezt arra hivatkozással utasította el, hogy az ügylet során súlyosan gondatlanul járt el. A felperes 2013-ban ismét felszólította az alperest a teljesítésre.
[6] A felperes és az A. között a káresemény kapcsán 2015. december 23-án írásbeli megállapodás jött létre a következő feltételekkel:
"3.1.(...) az Alcoát mint árutulajdonost megillető kártérítés iránti igényt a P. a saját nevében és javára jogosult és egyben köteles is érvényesíteni a K. Zrt. és az A. Zrt. ellen.
Az előzőek miatt és érdekében a biztosítási szerződésekből fakadó jogait az A. átruházza és engedményezi a P. részére.
3.2. A 3.1. pont szerinti igényérvényesítés eredményeként a P.-hez befolyó összegeket (kártérítés, kártalanítás, késedelmi kamatok, perköltségek) - az igényérvényesítés érdekében, illetőleg azzal összefüggésben felmerült költségekkel csökkentve, melynek maximális összege bruttó 1.500.000-ft, azaz Másfél millió Forint, köteles a P. a hozzá való beérkezéstől számított 8 napon belül az A. részére kiadni (átutalni) az elszámolás egyidejű megadásával. A 3.1. pontban írt engedményezés, mivel az a biztosítási jogviszonyból fakadó igények érvényesítésére terjed ki, nem jelenti azt, hogy amennyiben a biztosító helytállásra nem lesz kötelezett, úgy az A.-Köfém Kft. kártérítési igényét a P.-vel szemben ne érvényesíthesse.
3.3. Amennyiben a P. részben vagy egészben nem tudja érvényesíteni a követelését a biztosítóval szemben, úgy semminemű követeléssel nem léphet fel az A.-val szemben az engedményezéssel összefüggésben.
3.4. Az A.-Köfém Kft. fenntartja a jogot, hogy a tárgyi eljárás kimenetelétől függetlenül jogi eljárást indítson a P.-vel szemben a követelés érvényesítése érdekében."
[7] A felperes és az A. (új néven A.-K. Kft.) 2018. március 19-én kelt közös nyilatkozatban kijelentette, hogy a 2015. december 23-i megállapodásban a jogátruházás és az engedményezés ellentételezéséül nem kötöttek ki ellenértéket. A megállapodás ingyenes ügylet, tartalma alapján ajándékozási szerződésnek minősül. A megállapodás 3.2. pontjában foglaltak nem részei a jogátruházási és engedményezési megállapodásnak. Az A. és a felperes közötti kártérítési jogviszony rendezésének módját határozzák meg. A megállapodás e pontjától függetlenül és annak ellenére az A. bármikor jogosult a kárigényét a felperessel szemben érvényesíteni.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében elsődlegesen 97.631,31 angol font, másodlagosan 34.274.020 forint, harmadlagosan 33.472.895 forint biztosítási szolgáltatás és ezek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a szállítmánybiztosítási szerződés alapján.[9] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével 33.472.895 forint és járulékai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felmerült egyéb költségekről akként rendelkezett, hogy azokat a felek maguk viselik.[11] Az ítélet indokolása szerint a biztosított A. és a felperes között 2015. december 23-án létrejött megállapodásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezései az irányadók. A megállapodás 3.1. pontjának utolsó mondata egyértelműen tartalmazza, hogy a biztosított a biztosítási szerződésből fakadó jogait átruházza és engedményezi a felperesre, így a Ptk. 6:202. § (2) bekezdése szerint a felperes mint új jogosult az átruházó megbízó helyébe lépett a biztosítási jogviszonyban. Az alperes általános szerződési feltételei a felek közötti biztosítási szerződés részévé váltak. Fogalmilag kizárt, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozott elévülési határidőt a felek egyedileg megtárgyalták, így az ÁSZF 12.1. pontjában írt egyéves elévülési idő nem vált a szerződés részévé. A felek jogviszonyára az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 324. § (1) bekezdésében foglalt ötéves elévülési idő az irányadó. Ehhez képest a felperes követelése nem évült el, mert a 2013. évben közölt írásbeli fizetési felszólítás az elévülést megszakította. Az ÁSZF 10.6. pontja szerint az MNB deviza középárfolyamon számított forint határozza meg a biztosítási összeget. Az ÁSZF 11.1. pontja a biztosító mentesülésének eseteit rögzíti. A perbeli esetben a biztosító azonban csak akkor mentesülhet a szolgáltatási kötelezettsége alól, ha a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése és a 3. § (3) bekezdése alapján rá háruló biztosítási kötelezettsége körében bizonyítja: a felperes súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, mert nem ellenőrizte megfelelően a fuvarozásra jelentkező személyt, nem győződött meg kellően a fuvarozó által közöltek valóságtartalmáról, és a szállítmány ezzel okozati összefüggésben veszett el. A szállítmányozási szerződés alapvetően gondossági kötelem, tehát a szállítmányozó terhére csak akkor állapítható meg szerződésszegés, ha az elvárt gondosságot nem tanúsította. Az alperes akkor mentesülhet a szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól, ha a felperes a fuvarozó kiválasztásánál, a fuvarmegbízás kiadásánál súlyosan gondatlanul járt el. Magatartásának már a szándékosság, az eredmény kívánásának határát kell súrolnia. Az a körülmény nem minősül súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy nem volt szabályzata a fuvarozó kiválasztására és ellenőrzésére. A szabályzat sem garantálja annak maradéktalan betartását. A felperes a fuvarozó cégkivonatát ellenőrizte, tartotta vele a kapcsolatot e-mail címen és telefonon is. A fuvarozónak hitt cég adóvégrehajtás alatt állt, de ez nem jelenti, hogy fuvarozásra alkalmatlan volt. Nem merült fel arra adat, hogy a bemutatott cégkivonat hamis. A felperes alkalmazottjától nem volt elvárható, hogy felismerje a fuvarozó nevében eljáró személyek bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát, illetőleg azt a tényt, hogy a fuvarozó nevében eljáró személy hamis dokumentumot, illetve lopott rendszámtáblát használt. A fuvarozó és a fuvareszköz fokozottabb vizsgálata indokolt, azonban ennek elmulasztása nem minősül olyan súlyos gondatlanságnak, amely a perbeli szállítmány eltulajdonítására irányuló szándék határát súrolná. Az elsőfokú bíróság mindezek miatt nem találta megalapozottnak a mentesülésre alapított védekezést, és az összegszerűségében, esedékességében nem vitatott harmadlagos kereseti kérelem szerint marasztalta az alperest.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta, és kötelezte az alperest a másodfokú perköltség megfizetésére.
[13] Az indokolásában kifejtettek szerint az elsőfokú ítéletet annak lényegében helyes indokaira visszautalva hagyta helyben. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 6:193. §-ában szabályozott engedményezés a kötelezettel szemben fennálló, a 6:194. § (2) bekezdés szerint meghatározott kötelmi jogviszonyból származó követeléshez való jogosultság átruházását jelenti. A polgári jogok forgalomképességéből kiindulva szabályozott jogátruházások [Ptk. 6:602. § (helyesen: 6:202. §)] közül az engedményezésnek a Ptk.-ban írt törvényi feltételei kifejezetten a követelések átruházására irányadóak. Nincs ezért érdemi jelentősége annak, hogy a felek a szerződésükben a követelés átruházását engedményezésnek vagy jogátruházásnak nevezik, mert a követelés átruházására minden esetben az engedményezés szabályait kell alkalmazni. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a biztosított és a felperes által megkötött - a per alatt kiegészített - megállapodás megfelelt az engedményezés tartalmi feltételeinek, és kétség nélkül megállapíthatóan a követelés jogosultjának személyében az alanyváltozás megtörtént. Az elsőfokú bíróság arra is helyesen mutatott rá, hogy a kötelezett jogállása szempontjából nincs érdemi jelentősége, hogy a követelésből befolyt összeggel az engedményes az engedményezővel szemben fennálló egyéb jogviszony alapján miként rendelkezik.
[14] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy az ÁSZF 12.1. pontja nem vált a felek közötti biztosítási szerződés részévé. A követelések elévülésének általános határidejét a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése szabályozza. A régi Ptk. 325. § (2) bekezdése az általános rendelkezés diszpozitivitását korlátozza, mert attól a felek csak annyiban térhetnek el, hogy írásban és rövidebb elévülési határidőben állapodhatnak meg. A korlátozottan diszpozitív ötéves elévülési határidő szabályozásának általánosan érvényesülő jellegét mindez nem érinti. Az a régi Ptk. 324. § (1) bekezdése értelmében a szerződésekre vonatkozó olyan rendelkezés, amelynek figyelembe vételével a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében foglaltakat vizsgálni kell. A lerövidített elévülési határidő a szerződő felek jogosultságainak érvényre juttatását jelentősen befolyásoló olyan lényeges eltérés a szerződésre vonatkozó általános szabálytól [régi Ptk. 324. § (1) bekezdés], amelynek az általános szerződési feltételekben történő kikötése kizárólag abban az esetben válik a szerződés részévé, ha azt a fél - külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - elfogadta. Nem volt vitás tény, hogy az alperes ilyen felhívást a felperessel nem közölt, és a feltételt a felperes nem fogadta el kifejezetten. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy a felek közötti szerződéses jogviszonyban a régi Ptk. 324. § (1) bekezdésében szabályozott ötéves elévülési határidő az irányadó.
[15] A régi Ptk. 556. § (3) bekezdése alapján a kármegelőzési kötelezettség megszegése a régi Ptk. 556. § (1) és (2) bekezdése megfelelő alkalmazásával csak akkor eredményezhette az alperes mentesülését, ha a szerződő fél súlyosan gondatlan vagy szándékos magatartást tanúsított. Az elsőfokú bíróság a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva, a biztosítékok helytálló értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes által előadottak nem alkalmasak mentesülése alátámasztására. A felperes a fuvarozóként bemutatkozó cég közhiteles adatait és a fuvareszközök biztosítási kötvényét bekérte. Az nem tekinthető súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy az irat hamisított jellegét nem ismerte fel. Arra pedig semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre, hogy a forgalmi engedély ellenőrzésével a bekövetkezett - bűncselekményt is megvalósító - káreseményt képes lett volna megelőzni. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság nem látta indokoltnak az elsőfokú ítélet indokolásában írt következtetések felülmérlegelését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében, a Ptk. 6:193. §-ában, 6:194. §-ában, 6:202. §-ában és a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében, 325. § (2) bekezdésében, 515. § (1) bekezdésében, 556. §-ában foglaltakat.[17] Az eljárt bíróságok a felperes perbeli legitimációját illetően helytelen jogi következtetésre jutottak. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság keverte a jogátruházást, követelésátruházást és szerződésátruházást. Jogátruházásként minősítette a biztosított és a felperes szerződését és annak következményét alanycsereként írta le, amely szerződésátruházást feltételezne, majd az átruházott követelés azonosíthatóságát indokolta, amely követelésátruházás esetén lenne releváns. Az alperes álláspontja szerint a befolyt biztosítási összeg sorsa nem mellékes kérdés és nem a felperes döntésétől függ. A szerződés alapján a felperest elszámolási kötelezettség terheli, amely azt jelenti, hogy csak a követelés érvényesítése a feladata, azt nem szerzi meg. A szerződés és a felperes korábbi előadása is azt támasztja alá, hogy az átruházásnak nem volt jogcíme, ezért nem történt meg. Gazdaságilag észszerűtlen értelmezés, hogy az engedményezőnek kártérítési igénye van a felperessel szemben, ennek ellenére állítólag elajándékozza részére azt a követelését, amely alkalmas lenne a kára megtérítésére. Ugyancsak észszerűtlen értelmezése a megállapodásnak, hogy azért kap a felperes ajándékot, hogy abból fizesse meg az ajándékozó felé fennálló tartozását. A felek közötti vagyoni viszonyban ennek eredményeként nem történt semmilyen változás. A felperes által előadottak valójában azt az értelmezést támasztják alá, hogy a biztosított megbízta a felperest, érvényesítse az alperessel szembeni biztosítási igényét, és ha sikerrel jár, a megítélt összeg - melyet ki kell adnia - csökkenti a kártérítési jogviszonyból eredő tartozását.
[18] A régi Ptk. 325.§ (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek az általános elévülési időnél rövidebb elévülési időben állapodjanak meg. A felek e megállapodásukkal nem térnek el lényegesen a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől, hanem éppenséggel e rendelkezéseknek megfelelően, annak keretein belül állapodnak meg. Mindezekre tekintettel az egyéves elévülési időre vonatkozó szerződési feltétel a szerződés részévé vált, így az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna, hogy elévült-e a perbeli követelés.
[19] Az elsőfokú bíróság a súlyos gondatlanságot - tévesen - nem pusztán a szándékossághoz, de az egyenes szándékhoz közel álló magatartásként azonosította. A biztosítási jogvitákkal kapcsolatos bírói gyakorlat szerint a súlyos gondatlanságot a felelőtlenség, az esetleges hátrányos következményekkel kapcsolatos nagyfokú közömbösség jellemzi. Általánosságban a kirívó, a feltűnő, a durva hanyagság mint a magatartás szubjektív minősége alkalmas arra, hogy a súlyos gondatlanság tényállását megvalósítsa (BH 1995.642., BDT 2002.641.). Ez áll összhangban a régi Ptk. mentesülésre vonatkozó szabályainak jogpolitikai indokával, amelynek lényege, hogy a biztosítási szerződésből eredő védelem ne ösztönözze a biztosítási jogviszony biztosítóval szembeni oldalán elhelyezkedő jogalanyokat felelőtlen magatartásra, és azok ne váljanak érdekeltté a biztosítási esemény előidézésében. Esetenként egyes felsőbíróságok a súlyos gondatlanság megállapításához még ennél is enyhébb mércét alkalmaznak.
[20] Az alperes álláspontja szerint a felperes esetében megállapítható a magatartás következményeivel kapcsolatos nagyfokú közömbösség. A felperes számára az O. Bt. ismeretlen piaci szereplő volt. Szakcégként tudomással kellett bírnia a rakomány eltulajdonítását célzó, csalásra törekvő piaci szereplők jelenlétének lehetőségéről és arról, hogy a csalás kockázata csak hatékony ellenőrzéssel csökkenthető. A súlyosan gondatlan magatartása abban ragadható meg, hogy a fuvarozó kiválasztására olyan eljárásrendet alkalmazott, amely mellett esélye sem volt annak, hogy a csalásra törekvő piaci szereplőket kiszűrje. A kiválasztás folyamatába nem iktatott be olyan ellenőrző mechanizmust, amely alapján meggyőződhetett volna arról, hogy a fuvarfeladatra jelentkező személy valóban az-e, akinek kiadja magát. Alapvető gondosságú eljárás a szerződéses kapcsolatokban a másik fél valódiságáról, a képviseletében eljáró személy képviseleti jogosultságáról és személyazonosságáról való meggyőződés. A felperes saját nyilatkozata szerint nem próbált meg erről meggyőződni. A perbeli esetben olyan többlettényállási elemek is felmerültek, amelyek a szerződő partner más csatornán (pl. fax, vezetékes telefon) történő ellenőrzését indokolták volna. A fuvarozó felelősségbiztosítási fedezetigazolása formailag és tartalmilag sem volt megfelelő. B. M. ügyintéző telefont kapott, hogy a fuvarozó a másik, nem ellenőrzött telephelyre jön, mert késik. A tehergépkocsikra mindkét nap munkaidő után rakodtak fel. A sofőrök adatait nem ellenőrizték, a forgalmit nem kérték el. A biztonsági szolgálat által készített felvételek alapján nem lehetett sem a járműveket, sem a vezetőket azonosítani. Az ügyintéző a tanúvallomásában előadta, hogy a perbeli esetben vizsgálni bármit akkor kezdtek, amikor nem érkezett meg a rakomány. Az O. Bt. által beküldött dokumentumok ellenőrzése idő hiányában elmaradt. A CMR biztosítás ellenőrzésére nem keresték meg a biztosítót. Utóbb a felperes megszigorította a fuvarkiadás rendjét. L. A. felperesi alkalmazott a 2010. szeptember 14-i e-mailben a biztosítótól az aznap történt telefonbeszélgetésre hivatkozva kérte visszaigazolni, hogy az O. rendelkezik-e náluk CMR biztosítással. A büntetőeljárás során tett nyilatkozata szerint a biztosító telefonon közölte, hogy a biztosítás hamis. A felperes ügyvezetője az ügyben azt adta elő, hogy a CMR biztosító nem ad ki információt, ezért a biztosítások érvényességének ellenőrzéséhez meghatalmazást kérnek. Az alperes álláspontja szerint mindezek alapján arra kellett volna következtetni, hogy a felperes nem tett eleget kármegelőzési kötelezettségének. Nagyértékű szállítmányt idegen fuvarozóval szállíttatott úgy, hogy a jogszabályi előírást [régi Ptk. 515. § (1) bekezdés] megszegve nem ellenőrizte a fuvarozó kilétét és a fuvarozási tevékenységhez szükséges okmányok valódiságát. Kiderülhetett volna, hogy nem valós a fuvarozó személyazonossága, ha: a szállítmányt az ellenőrzött telephelyen és nem a felperes munkaidején kívül rakodják fel; a felperes ellenőrzi CMR biztosítást a TIR biztosítónál; felveszi a kapcsolatot faxon vagy vezetékes telefonon az O. Bt.-vel; időben gondoskodik fuvarozóról és így megfelelő idő áll rendelkezésre a fuvarozó kilétének és az okmányok valódiságának ellenőrzésére. Az adott esetben a bíróság mérlegelése oly mértékben volt okszerűtlen, hiányos, amely indokolja a bizonyítékok ismételt értékelését és egybevetését.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A 2015. december 23-án létrejött megállapodással kapcsolatban rámutatott arra, hogy a biztosítási szolgáltatás iránti követelés esetében a követelés átruházására és engedményezésére vonatkozó előírások érvényesülnek, míg a biztosítási szerződésből fakadó egyéb jogok tekintetében a jogátruházás szabályai alkalmazandók. A megállapodás a tartalmát tekintve egy olyan átruházási szerződés, amely alapján a biztosított ingyenesen ruházta át a biztosítási szerződésből eredő jogait, és ezen belül a biztosítóval szembeni követelését. A 2018. március 19-i közös nyilatkozatban a felek csupán tanúsították és megerősítették az átruházás és engedményezés ingyenességét. Az ingyenes átruházásnak és engedményezésnek van észszerű magyarázata. A felperes nem ismerte el a kártérítési felelősségét, a biztosított pedig nem kívánt peres eljárásba bonyolódni, és arra költségeket fordítani. A szállítmányozási keretszerződés 10.1. pontja lehetővé tette számára díjvita esetén, hogy a felperes benyújtott számláiból a vitatott összeget a vita rendezéséig visszatartsa, amelyet meg is tett kártérítés jogcímén. A biztosítóval szembeni követelését ingyenesen átruházta és engedményezte a felperes részére. A felperesnek ez azért állt érdekében, mert a saját nevében és javára megindítandó per megnyerése esetén a biztosító által fizetendő összeg a biztosított felé teljesítendő kártérítésre is fedezetet jelent vagy a már megfizetett kártérítés terhét csökkenti. Azt, hogy a felperes nem a biztosított, hanem a saját igényét érvényesíti, alátámasztja a megállapodás azon kikötése, miszerint az átruházástól és a biztosító elleni per eredményétől függetlenül kárigényét a biztosított bármikor jogosult vele szemben érvényesíteni. Az ügyletben a jogátruházás és a követelésátruházás, valamint a szerződésátruházás egyaránt megvalósult.
[22] A másodfokú bíróság az elévülést és a súlyos gondatlanságot illetően is helytálló döntést hozott. A bizonyítékokat okszerűen értékelte, így a felülvizsgálati eljárásban nincs ok a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A régi Pp. 270. § (2) bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. Az alperes a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltak alapján abban határozta meg a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést, hogy a biztosított nem ruházta át a keresettel érvényesített követelést, ennek ellenére az eljárt bíróságok a felperest engedményesnek tekintették. Tévesen ítélték meg továbbá, hogy az elévülési időt lerövidítő általános szerződési feltétel nem vált a perbeli biztosítási szerződés részévé. A bizonyítékok okszerűtlen, hiányos mérlegelésével következtettek arra, hogy a felperes nem szegte meg súlyosan gondatlanul a kármegelőzési kötelezettségét. A Kúria ezért a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva ebben a keretben vizsgálta felül.[24] A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján a keresettel érvényesített követelés engedményezésére lehetett következtetni. Az engedményezés azonban a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben nem sorolható a jogátruházások közé, mivel a tárgyát tekintve a két jogintézmény különböző. A jogi szabályozásukban azonosság annyiban van, hogy a jogok és kötelezettségek átruházása egyaránt két lépcsőben, egy kötelezettségvállaló és egy átruházó ügylettel történik. Engedményezés esetén a kötelezettségvállalás a követelés átruházására irányuló szerződés vagy más jogcím, míg a jogváltozást kiváltó kötelmi átruházó ügylet maga az engedményezés. Az utóbbit a Ptk. az engedményes és az engedményező szerződéseként határozza meg, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép. A kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatokat rögzítő 2015. december 23-án és 2018. március 19-én kelt okiratok bizonyítják, hogy a felperes és az A. között a perbeli követelés vonatkozásában a kötelező és az átruházó ügylet is létrejött. Az alperes kereshetőségi jog hiányában e szerződések érvényességét nem vonhatta kétségbe. Az engedményezés a hivatkozásával ellentétben gazdaságilag észszerű akaratot tükrözött, mivel a jogváltozás a szerződő felek számára kölcsönös előnyökkel járt, miként azt a felperes levezette a felülvizsgálati ellenkérelmében. A biztosítási összegnek a felperes vagyonába kellett kerülnie ahhoz, hogy felhasználásával megszüntethesse az A. felé kártérítés címén fennálló tartozását. A 2015. december 23-i megállapodás 3.3. pontjának megfogalmazása alapján egyértelmű, hogy a biztosítóval szemben érvényesíthető követelés a felperesé. Az A.-tól tehát a felperes nem csupán perlési jogot, hanem anyagi jogosultságot szerzett. A 2018. március 19-i nyilatkozat tartalmazza, hogy a 2015. december 23-i megállapodás 3.2. pontjától függetlenül és annak ellenére az A. bármikor jogosult a kárigényét a felperessel szemben érvényesíteni. Ehhez képest nem érthető úgy a felek megállapodása, hogy a keresettel érvényesített követelés nem szállt át, mert ha a per eredményeként ahhoz az A. jutna hozzá, a kára részben vagy egészben megtérülne. A jelen perben mindezekből következően a saját nevében igényt érvényesítő felperes a saját jogát érvényesítette, ezért az alperes alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben perbizományra.
[25] A jogerős ítélet az elévülési idő megállapításával kapcsolatban sem jogszabálysértő. Az elévülést a régi Ptk. a IV. rész I. cím XXVI. fejezetében, azaz a szerződésre vonatkozó rendelkezések között szabályozza. Az alperes által alkalmazott általános szerződési feltétel nem a régi Ptk. 325. § (2) bekezdésében foglaltaktól, hanem a 324. § (1) bekezdésétől tért el azáltal, hogy az elévülésre a rendes (ötéves) elévülési időnél rövidebb időtartamot (egy évet) határoz meg. Az eltérés lényeges, ezért az ÁSZF 12.1. pontjában rögzített kikötés a régi Ptk. 205/B. § (2) bekezdésében foglalt együttes feltételek (külön, figyelemfelhívó tájékoztatás, valamint az azt követő kifejezett elfogadás) fennállása esetén válhatott a biztosítási szerződés részévé. E feltételek a perbeli esetben nem teljesültek. Helytálló ezért az eljárt bíróságok azon jogi álláspontja, miszerint a keresettel érvényesített követelés elévülési ideje öt év, amely a keresetindításig nem telt el, így minden további vizsgálat nélkül megállapítható volt az alperes elévülési kifogásának alaptalansága.
[26] Az alperes a fizetési kötelezettség alóli mentesülése [régi Ptk. 556. § (3) bekezdés] vonatkozásában a bizonyítás eredményének mérlegelését támadta a felülvizsgálati kérelemben. Álláspontja szerint a kármegelőzési kötelezettség teljesítése körében a felperes terhére a jogerős ítéletben súlyos gondatlanságot kellett volna megállapítani a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján. A Kúria elsőként arra mutat rá, hogy a mérlegelés [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] körébe tartozó kérdés a felülvizsgálati eljárásban általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésre. Felülmérlegelésre csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. Az adott esetben ez a következők miatt nem állapítható meg.
[27] A biztosító mentesüléséhez a kármegelőzési kötelezettség szándékos vagy súlyosan gondatlan elmulasztása szükséges. A bírói gyakorlat mind a szándékosság, mind a súlyos gondatlanság fogalmát szűken értelmezi. A perbeli esetben annak volt jelentősége, hogy a felperes súlyosan megsértette-e vagy feltűnően elhanyagolta-e a régi Ptk. 515. § (1) bekezdésében meghatározott gondossági kötelezettséget. Ennek megítéléséhez az akarati, tudati állapotát kellett vizsgálni: azt, hogy a gondossági kötelezettségét olyan kirívóan elhanyagolta-e, hogy ennek tudatában előre kellett látnia a megvalósult negatív következményeket. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott körülményeket a másodfokú bíróság mérlegelte. A CMR biztosítás ellenőrzése során a felperes akkor járt volna el súlyosan gondatlanul, ha felismerhetően hamis lett volna a rendelkezésére bocsátott kötvény. A perben ezt az alperes nem bizonyította. A szállítmány felrakásakor a megbízást és a fuvareszközt a felperes azonosította. Abból, hogy a perbeli esetet követően változtatott a fuvarkiadás rendjén, nem következik, hogy a szigorítás szükségességét már korábban is látta vagy láthatta volna, de az esetleges hátrányos következmények vonatkozásában közömbös volt. A tevékenységgel kapcsolatos óvatlanság és figyelmetlenség nem elegendő a gondatlanság súlyos voltának megállapításához. Kirívó, feltűnő, durva hanyagságra a perbeli biztosítási esemény kapcsán a feltárt tények alapján nem lehetett következtetni.
[28] A Kúria mindezekre tekintettel azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sérti, ezért azt a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[29] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, így a régi Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes ügyvédi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét. A Kúria ennek összegét az ügyvéd által kifejtett tevékenység munka- és időigényéhez igazodóan állapította meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (5), (6) bekezdése alapján mérsékelt összegben.[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el.
[31] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2020. június 8.
Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Parlagi Mátyás s.k. bíró
(Kúria Pfv.V.20.760/2019/4.)