adozona.hu
BH 2021.1.26
BH 2021.1.26
Ha jogszabály külön önálló felelősségi tényállásokat állapít meg, és erre figyelemmel eltérő jogcímen kerül sor a bírság kiszabásra, a bírságfizetési kötelezettség alól csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén lehet mentesülni [2003. évi CXXVII. tv. (régi Jöt.) 114. § (1), (2) bek., 116/B. § (1) bek., 1. § (1) bek., 3. § (2) bek., 7. §, 73. (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A perújító felperes (továbbiakban: felperes) érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezik a Kiskőrös, ... alatti telephelyére vonatkozóan. Ennek a telephelynek az üzemeltetését szerződéssel átadta a P. I. Kft. (továbbiakban: Kft.) adózónak mint jövedéki engedélyes kereskedőnek, azonban az adóraktári engedélyezési eljárás során nem jelezte a feltételek megváltozását.
[2] Az elsőfokú hatóság a Kft. Kiskőrös, telephelyén ellenőrzést tartott. Ennek során több, olyan 1 literes kiszerelésű 38 t...
BH 2021.1.26 Ha jogszabály külön önálló felelősségi tényállásokat állapít meg, és erre figyelemmel eltérő jogcímen kerül sor a bírság kiszabásra, a bírságfizetési kötelezettség alól csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén lehet mentesülni [2003. évi CXXVII. tv. (régi Jöt.) 114. § (1), (2) bek., 116/B. § (1) bek., 1. § (1) bek., 3. § (2) bek., 7. §, 73. (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perújító felperes (továbbiakban: felperes) érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezik a Kiskőrös, ... alatti telephelyére vonatkozóan. Ennek a telephelynek az üzemeltetését szerződéssel átadta a P. I. Kft. (továbbiakban: Kft.) adózónak mint jövedéki engedélyes kereskedőnek, azonban az adóraktári engedélyezési eljárás során nem jelezte a feltételek megváltozását.[2] Az elsőfokú hatóság a Kft. Kiskőrös, telephelyén ellenőrzést tartott. Ennek során több, olyan 1 literes kiszerelésű 38 tf%, és 37,5 tf%-os eltérő elnevezésű vodka jövedéki terméket találtak, melyre a felhelyezett zárjegyek 0,2 literes kiszerelésű termékekre vonatkoztak. A jövedéki termékeken lévő zárjegyeket a felperes Kiskőrös ... alatti telephelyére adta ki a hatóság, a zárjegyeket a felperes 2014. december 13. napján vette át, a zárjegyek a felperes nyilvántartásában szerepeltek, annak felhasználását a felperes a zárjegy napi jelentésében 2014. december 29. és 31. napjáig terjedő időszakra tüntette fel.
[3] Ezen tényállás alapján az elsőfokú hatóság a Kft.-vel szemben adózatlan jövedéki termékek birtoklása miatt 95 175 580 Ft jövedéki bírságot szabott ki. A jövedéki bírságot a Kft. megfizette. A fenti határozatról a felperes 2018. október 1. napján szerzett tudomást.
[4] A termelési napló adatai alapján a felperes 2014. december 29. napján 582 db, december 30. napján 2370 db, összesen 2952 db 1 literes kiszerelésű 38 tf%-os vodka jövedéki terméket állított elő. A zárjegy felhelyezésének időpontjában a termelési napló tanúsága szerint nem állított elő l literes kiszerelésű 37,5 tf%-os vodkát és l literes kiszerelésű 38 tf%-os vodka jövedéki terméket sem. A felperes készletnyilvántartásának adatai alapján 2014. december 31. napján finomszesz készlettel már nem rendelkezett, mert a 0,2 literes kiszerelésű termékek előállításával a finomszeszkészlet 2014. december 31. napján nullára futott ki.
[5] Az elsőfokú hatóság a 2015. június 2. napján kelt 3826834989 számú határozatával adózás elől elvontnak tekintendő jövedéki termék előállítása miatt 109 681 165 Ft jövedéki bírságot szabott ki a felperesre. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem tudta igazolni az adóraktári rendszeren kívül beszerzett finomszesz származását, adózott voltát, illetve annak adóraktárban történő előállítását, ezért a termékek adózás alól elvontnak tekintendők. Határozatát a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának külön szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: régi Jöt.) 114. § (1) bekezdésében, (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. A felperes fellebbezése folytán eljárt perújított alperes (továbbiakban: alperes) 2015. augusztus 12. napján kelt 3849716437 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] A döntéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyet a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2016. június 22. napján kelt 14.K.27.171/2016/5. számú ítéletével elutasított. Ítéletében rögzítette, hogy a felperes rendelkezett kizárólagosan alkoholtermékek előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel, ekként a Kft. a kifogásolt termékeket nem gyárthatta. Arra is rámutatott, hogy a régi Jöt. 73. § (3) bekezdése szerint az ellenőrzéssel érintett termékek vonatkozásában a felperes által a vámhatóságtól átvett zárjegy és a vámhatóságnak lejelentett zárjegy alapján az a vélelem, hogy azokat a felperes adóraktárában állították elő. A címkéjével és zárjegyével ellátott szeszes italokat a felperes értékesítette a Kft. jövedéki engedélyes kereskedő részére, de nyilvántartásától eltérően a zárjegyeket ténylegesen 1 literes szeszes italokra helyezte fel 0,2 literes termékek helyett. Azt is rögzítette, hogy a felperes termelési napló és készletnyilvántartása alapján a zárjegy felhelyezésének időpontjában nem rendelkezett 1 literes termékek előállításához szükséges finomszesszel, emiatt a felperes adóraktáron kívül állított elő jövedéki terméket. A finomszesz származását nem tudta igazolni, így jövedéki törvénysértést követett el.
A perújítási kérelem és alperes védekezése
Az ítéletet a felperes 2016. július 29. napján vette át, majd 2019. április 2. napján érkeztetett beadványában perújítási kérelmet terjesztett elő a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amelyben a korábbi ítélet hatályon kívül helyezését és perköltség megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kft. -vel szemben indult eljárás során megállapították a jövedéki törvénysértést, a Kft.-vel szemben kiszabott jövedéki bírság ugyanazon ténybeli és jogi alapon nyugszik, mint a vele szemben bírságot kiszabó határozat. Ezen tényt korábbi keresetének elbírálása során a bíróság nem vizsgálta, hiszen maga sem tudott erről. E tényről jogi képviselője 2018. szeptember 20-án a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.123/2018. ügyirat számú eljárás iratanyagába történt betekintés során szerzett tudomást, míg ő 2018. október 1. napján.[7] A régi Jöt. 116/B. § (1)-(2) bekezdésébe foglaltak szerint ugyanazon termékek birtoklása és/vagy szállítása nyomán fellépett bírságfizetési kötelezettség csak és kizárólag bármely birtokos teljesítéséig állhat fenn. Figyelemmel arra, hogy a Kft. megfizette a rá kirótt jövedéki bírságot, a felperes fizetési kötelezettsége megszűnt. A jövedéki adót egyszer kell megfizetni egy termék után, minthogy a jövedéki bírság a jövedéki termék után fizetendő adó, az az állami adóbevétel csökkenése miatt kerül kiszabásra, ekként egy termék vonatkozásában csupán egyetlenegy esetben kerülhet sor büntetés kiszabására. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:1. § (1) bekezdésében, 5:2. §-ában előírtakra, mely szerint ugyanazon terméket egyszerre több személy nem birtokolhatja, ebből eredő követelmény tehát az egyszeri bírságkiszabás.
[8] Álláspontja szerint a hatóság megsértette a tényállástisztázási kötelezettségét, ezért a bíróságnak sem állt módjában elbírálni a megjelölt új tényeket és bizonyítékokat. Megítélése szerint a két elkövetési magatartás (előállítás és birtoklás) összefügg, hiszen azzal, hogy előállította a terméket birtokolta is azokat, mert az előállítás egy speciális birtoklás. A két elkövetési magatartás tehát nem különül el egymástól figyelemmel arra is, hogy a Kft. üzemeltette az ő adóraktárát.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a perújítási kérelem elutasítását, perköltség megállapítását kérte. Egyrészről arra hivatkozott, hogy a perújítási kérelem elkésett, másrészről a perújítási kérelem előfeltételei nem állnak fenn, hiszen a jogerős bírói vagy más hatósági határozat - mint perújítási ok - általában akkor használható, ha olyan kérdésre vonatkozik, amely a pernek előkérdése. Érvelése szerint a régi Jöt. 116/B. § (1)-(3) bekezdése az együttes birtoklás és/vagy szállítás elkövetési magatartások esetén teremti meg a lehetőséget a birtokosok egyetemleges bírságfizetési kötelezésére. Ez a perbeli esetben nem állt fenn.
[10] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.286/2019/7. számú végzésével a perújítási kérelmet mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, a Fővárosi Törvényszék 12.Kpkf.671.171/2019/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a régi Jöt. 116/B. § (1) bekezdésének értelmezését vezette le, azonban nem a megfelelő eljárási keretek között, hiszen lényegében érdemben vizsgálta a perújítási kérelemmel érintett alapügyet.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet alaptalannak találta.[12] Nem osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a perújítási kérelem elkésett, ugyanis ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől - ha a perújítási okról a fél csak később szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól - kell számítani.
[13] A perújítási kérelmet a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján megengedhetőnek ítélte. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes által hivatkozott közigazgatási határozat, illetve az abban megállapított tény elbírálása esetén alkalmas lehet arra, hogy a perújító felperesre nézve kedvezőbb bírói döntés szülessen, ezért a pert érdemben újratárgyalta.
[14] A régi Jöt. 1. § (1) bekezdésének, 3. § (2) bekezdés b) pontjának, 7. § 14. pont, 73. § (3)-(4), (6) bekezdéseinek összevetése alapján azt rögzítette, hogy alkoholterméket kizárólag az adóraktár engedélyese állíthat elő adóraktárban, mely tényt a zárjegy igazol. A vámhatóságtól átvett zárjegy és annak felhasználásának vámhatóság felé történő lejelentése alapján a jogalkotó vélelmezi, hogy az adott zárjeggyel jelölt terméket adóraktárban állította elő az adóraktár engedélyese. Rögzítette, hogy a per érdemi tárgyalását megelőzően a felperes nem vitatta előállítói minőségét. Ennek megkérdőjelezése kapcsán álláspontja az volt, hogy az a tény, hogy a perbeli 1 literes kiszerelésű jövedéki termékeken található 0,2 literes kiszerelésű termékekre vonatkozó sértetlen zárjegyeket a felperes igényelte, azok ellenértékét megfizette, majd azok felhasználását lejelentette a vámhatóság felé, igazolja, hogy a termékeket ő állította elő és nem a Kft.
[15] A régi Jöt. 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy szabad forgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették. A régi Jöt. 114. § (1) bekezdése jövedéki bírsággal szankcionálja a jövedéki termék adóraktáron kívüli előállítását, birtoklását, szállítását, értékesítését, felhasználását. Utalt a régi Jöt. 114. § (2) bekezdésében írtakra is, miszerint az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni azt az e törvény rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható jövedéki terméket, amelyet nem adóraktárban állítanak elő; illetve azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa nem tudja bizonyítani.
[16] A bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a termékek birtoklását a Kft.-vel együttesen valósította meg, mert a telephely közös volt. Ez az elkövetési magatartás azt feltételezi, hogy a felek egy időben valósították meg a jogellenes cselekményt, amely a perbeli esetben azonban nem volt megállapítható, hiszen a felperes az előállítást követően bizonyítottan átadta a jövedéki termékeket a Kft.-nek, vagyis azok kikerültek a birtokából. Az együttes birtoklás sem időben, sem térben nem valósult meg. Erre figyelemmel a felperes által felhozott új tény, körülmény és bizonyíték alapperben való elbírálása sem eredményezett volna a perújító felperesre kedvezőbb határozatot. Az alperes vizsgálta a felek magatartását és helytállóan állapította meg, hogy ugyanazon jövedéki termékek adózatlansága miatt a felperes az előállítás, míg a Kft. a birtoklás alapján felel, ezért egyetemleges felelősség megállapításának nem volt helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen az ítélet megváltoztatása, a perújítási kérelemben foglaltaknak megfelelően a bírságoló határozat hatályon kívül helyezése és szükség esetén a perújított alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezése érdekében. Ha a Kúria a határozatok teljes hatályon kívül helyezését nem tartja indokoltnak, úgy másodlagosan azok részbeni hatályon kívül helyezését és részbeni megváltoztatását kérte. Amennyiben ez sem volna megállapítható, úgy harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Nézete szerint a bíróság a felhívott jogszabályhelyek téves értelmezésével jogszabályellenes következtetésre jutott. Megítélése szerint ugyanazon jövedéki termékek birtoklása fennállt, és ugyanazon termékek vonatkozásában a jövedéki adó értelemszerűen csak egyetlenegy alkalommal fizettethető meg, és közös birtoklás esetén az esetleges felelősségre vonás is kizárólag egyetemleges lehet. Azt is hangsúlyozta, hogy a hatóság nem vitatott módon ugyanazon termékek birtoklását állapította meg a Kft.-nél, mint amelyek a felperessel szemben kiszabott bírság alapjául szolgáltak. Ezen termékek után pedig már megfizetésre került a jövedéki bírság, így mentesülése kétségkívül fennáll.[18] Kiemelte, hogy a felperes és a Kft. a Kiskőrös alatti telephelyen működött, a társaságok a felperes gyártósorát használták, a tevékenység helye tekintetében nem különültek el egymástól. A felperes a telephely üzemeltetését, a termékek gyártását szerződéses jogviszony keretében az alperes által sem vitatott módon átengedte a Kft.-nek. Ebből eredően az a tényleges helyzet alakult ki, hogy a két jövedéki termékek forgalmazásával foglalkozó társaság egyszerre volt jelen ugyanazon telephelyen, oda szabad bejárással rendelkeztek. Sem a szerződés létét, sem a telephely tényleges és egyidejű birtoklását, a jövedéki bírság Kft. általi megfizetést az alperes egyik eljárásban sem vitatta.
[19] Állította, hogy az alperes által felvázolt gyártási és értékesítési láncolat a tényszerűen megállapítható tényállástól teljesen eltért. A termékek fizikális átadás-átvételére a felek között nem került sor, hanem a jövedéki termék eleve úgy jött létre, hogy az már a Kft. birtokában van, miután a gyártósort saját alkalmazottaival üzemeltette, a terméket birtokban tartotta. A Kft. birtoklása folyamatos volt a termékek létrejöttétől. A felperes birtoklása pedig a zárjegyek nyilvántartásához fűződő vélelmen alapult. Valójában a felperes és a Kft. egyidejűleg birtokolta a kérdéses termékeket a levezetett indokok alapján.
[20] Utalt a Ptk. 5:1. § magyarázatára, valamint a Kúria Kfv.I.35.155/2015/11. és a Kfv.III.35.251/2015/7. határozatában foglaltakra. Nézete szerint a birtoklásra a birtokra vonatkozó szabályokat kell vizsgálni. Ebből következően a felperes számított engedélyesnek és a jogerős döntés alapját képező vélelem alapján a termék gyártójának, ezáltal egyúttal birtokosnak is tekintendő. A Kft. pedig szintén birtokosnak tekinthető, hiszen a már hivatkozott - és az alperes által sem vitatott - szerződéses jogviszony, tehát származtatott jogcím alapján a felperes engedélyével végezte a gyártást, valamint a telephely üzemeltetését. Miután mindkét társaság, a Kft. és a felperes is használta az ingatlant, mindkét társaság birtokban volt, így az ingatlan területén lévő ingóságokra is mindkét társaság birtokosi jellege kiterjedt. Ekként alkalmazni kellett volna a régi Jöt. 116/B. § (2) bekezdésében írtakat, vagyis ha a társkötelezettek bármelyike a jövedéki bírságot megfizette, úgy a másik társkötelezett kötelezettsége is megszűnik.
[21] A jövedéki bírság számításának alapja az adózás alól elvont jövedéki termék mennyisége, ezért annak célja az elvont, ezáltal kieső adó összegének biztosítása a költségvetés felé. A bírság mértéke körében a 114. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy gazdálkodó szervezetek esetében - kereskedelmi mennyiség esetén - a bírságalap ötszörösének megfelelő mértékű bírság megfizetésére köteles a gazdálkodó. A jogalkotó célja ezzel a felosztással egyrészről a költségvetési hiányként jelentkező adó összegének biztosítása, másrészről a jogsértő magatartás szankcionálása volt. A jogalkotó is egy konkrét, kizárólag az adózatlan jövedéki termék, azaz az adóhiány összegéhez igazodó bírság megfizetését irányozza elő. Adóhiányt előidézni, jövedéki terméket adózás alól elvonni kizárólag egyetlen alkalommal lehet, ebből következően a jövedéki bírság kiszabására és megfizetésére is kizárólag egyetlen alkalommal kerülhet sor, mivel ez biztosítja a kiesett adó nyomán fellépő költségvetési hiányt és a jogsértés szankcióját.
[22] Eljárási kifogást is előterjesztett, hogy ha bizonyításra kerül az együttes birtoklásból eredő társkötelezetti tényállás, úgy az újonnan hozott határozat a felperesre mindenképpen kedvezőbb eredménnyel járna. Ezért a birtoklásra vonatkozó kérdéskör a per eldöntéséhez szükséges ténynek minősült, ha e tények vonatkozásában mégis kételye merült volna fel az elsőfokú bíróságnak, úgy erre vonatkozóan bizonyítást kellett volna elrendelnie. A birtoklás vonatkozásában nem kerülhető meg a bizonyítási eljárás lefolytatása, a felperes jogi képviselője kifejezetten kérte a bíróságot e körben a bizonyítási teherről való kioktatásra. Az eljáró bíróság erről nem döntött, semmilyen előadást nem tett, ez a magatartása sérti a Pp. 3. § (2)-(3) bekezdésében, a 269. §-ában foglaltakat.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[26] A perbeli jogkérdés az volt, hogy a felperes mentesülhet-e a régi Jöt 116/B. § (1)-(2) bekezdései alapján jövedéki bírság viselése alól, vagyis megvalósult-e a Kft. és felperes tekintetében az együttes birtoklás ténye. Ugyanis a jogalkotó kizárólag az együttes birtoklás és/vagy szállítás elkövetési magatartások esetén teremtette meg a lehetőségét az egyetemleges bírságfizetési kötelezésre.
[27] A régi Jöt. 73. § (1) bekezdése értelmében alkoholterméknek a forgalomba hozatala a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet. A régi Jöt. 73. § (3) bekezdése szerinti zárjegy meghatározott tények igazolására alkalmas, azt igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozása) és onnan került kiszállításra. A (4) bekezdés értelmében a zárjegyet a magyar állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja az adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és a 104. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő (a továbbiakban együtt: zárjegyfelhasználó) rendelkezésére. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában a valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azzal amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya, az adóraktári előállítás tényét dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után a régi Jöt. 114. § (1) bekezdés a) pontja értelmében.
[28] A jövedéki szabályozás szankciórendszere főként anyagi joghátrányt eredményező bírságokra épül, s ezt kiegészítik különféle intézkedések. A régi Jöt. 114. §-a határozza meg azokat az elkövetési alakzatokat melyeket bírsággal szankcionál: az (1) bekezdés a) pont az adóraktáron kívüli előállítás, míg a b) pont a nem adóraktárban előállított jövedéki termék birtoklása, szállítása, értékesítése, felhasználása esetére ír elő bírságfizetési kötelezettséget. A (2) bekezdés az (1) bekezdésre való visszautalással az a) és b) pontokban az (1) bekezdésben írt felosztással határozza meg az elkövetési alakzatokat, magatartásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy külön rendeli büntetni az adóraktáron kívül előállítót és az olyan jövedéki termék birtokosát, aki a jövedéki termék adózott voltát nem tudja megfelelő okmányokkal igazolni.
[29] Az ügyben nem volt vitatott, hogy a bírságkiszabás alapjául szolgáló jövedéki termékek előállítására szabálytalanul került sor, hiszen nem megfelelő zárjeggyel látták el ezeket. Az sem volt kétséges, hogy az adóraktár engedélyese a felperes volt, annak ellenére, hogy üzemeltetési keretszerződéssel telephelyén a gyártást azonban átengedte a Kft.-nek. E szerződés alapján a felelősség alól nem mentesülhetett, mert a jövedéki hatóság által kiadott engedély alapján változatlanul ő volt az adóraktár engedélyese. A felperest mint a jövedéki raktár engedélyesét a raktárban végzett jogellenes előállítási cselekményre figyelemmel bírságolták, nem pedig jövedéki termék birtoklása miatt. A két tényállás eltérő. A birtoklás nem foglalja magába az előállítást. A felperes által követett értelmezés mellett nem lett volna szükség az egyes elkövetési alakzatok törvényben történő rögzítésére, hiszen bármelyik felelősségi alakzat esetén megállapítható lenne a birtoklás egyidejű megvalósulása is. A régi Jöt. objektív felelősségi rendszerének a lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása. A szigorú szankció kilátásba helyezésével kívánta a törvényalkotó visszaszorítani a magas adótartalmú jövedéki termékekkel kapcsolatos visszaéléseket és olyan felelősségi rendszert hozott létre, amely megkönnyíti minden érintett felelős megállapítását.
[30] A Kúria álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság a felhívott jogszabályhelyek megfelelő értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi perújítási kérelemben felhozott új tények, körülmények alapperben való elbírálása sem eredményezett volna a felperesre kedvezőbb határozatot, mert a felperest ugyanazon jövedéki termékek előállítása miatt, míg a Kft.-t azok birtoklása miatt szankcionálták. A régi Jöt. alapján a felperes magatartásának más személy nem volt a részese, így az önállóan megvalósított jövedéki törvénysértéséért saját maga tartozik felelősséggel, amelyről a hatóság és az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött. Ebből következően a régi Jöt. 116/B. § (2) bekezdése szerinti mentesülés megállapításának feltételei nem álltak fenn. A jogszabályi előírás általánosságban nem zárja ki, hogy ugyanazon termékek esetében eltérő felelősségi tényállások egyidejű alkalmazására sor kerüljön, ezt csupán a birtoklás és/vagy szállítás esetére biztosította a jogalkotó. Ez pedig a perbeli esetben nem állt fenn. A ne bis in idem elvének alkalmazása azért nem jöhetett szóba, mert nem ugyanazon személlyel szemben és nem ugyanazon elkövetési magatartás miatt került sor bírság szankció alkalmazására.
[31] Az elsőfokú bíróság által elfogadott jogértelmezés mellett nem kellett további bizonyítást folytatni az üzemeltetési szerződésből fakadó sajátos működési körülményekre, a közös birtoklás tényének megállapítására.
[32] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet - a mely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg - hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.340/2020.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.340/2020/6.
A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró
A perújító felperes:
A felperes képviselője: dr. Orosz János ügyvéd
A perújított alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság
Az alperes képviselője: dr. Ladócki Hajdu Judit kamarai jogtanácsos
A per tárgya: vámhatósági határozat bírósági felülvizsgálata (perújítás)
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Szegedi Törvényszék 103. K. 700.533/2020/3. szám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.881/2019/3. ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.881/2019/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak- külön felhívásra- 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perújító felperes (továbbiakban: felperes) érvényes adóraktári engedéllyel rendelkezik a Kiskőrös,... alatti telephelyére vonatkozóan. Ennek a telephelynek az üzemeltetését szerződéssel átadta a P. I. Kft. (továbbiakban: Kft.) adózónak, mint jövedéki engedélyes kereskedőnek, azonban az adóraktári engedélyezési eljárás során nem jelezte a feltételek megváltozását.[2] Az elsőfokú hatóság a Kft. Kiskőrös, telephelyén ellenőrzést tartott. Ennek során több, olyan 1 literes kiszerelésű 38 tf% , és 37,5 tf%-os eltérő elnevezésű vodka jövedéki terméket találtak, melyre a felhelyezett zárjegyek 0,2 literes kiszerelésű termékekre vonatkoztak. A jövedéki termékeken lévő zárjegyeket a felperes Kiskőrös ... alatti telephelyére adta ki a hatóság, a zárjegyeket a felperes 2014. december 13. napján vette át, a zárjegyek a felperes nyilvántartásában szerepeltek, annak felhasználását a felperes a zárjegy napi jelentésében 2014. december 29. és 31. napjáig terjedő időszakra tüntette fel.
[3] Ezen tényállás alapján az elsőfokú hatóság a Kft.-vel szemben adózatlan jövedéki termékek birtoklása miatt 95.175.580 Ft jövedéki bírságot szabott ki. A jövedéki bírságot a Kft. megfizette. A fenti határozatról a felperes 2018. október 1. napján szerzett tudomást.
[4] A termelési napló adatai alapján a felperes 2014. december 29. napján 582 db, december 30. napján 2370 db, összesen 2952 db 1 literes kiszerelésű 38 tf%-os.vodka jövedéki terméket állított elő. A zárjegy felhelyezésének időpontjában a termelési napló tanúsága szerint nem állított elő l literes kiszerelésű 37,5 tf%-os vodkát és l literes kiszerelésű 38 tf%-os vodka jövedéki terméket sem. A felperes készletnyilvántartásának adatai alapján 2014. december 31. napján finomszesz készlettel már nem rendelkezett, mert a 0,2 literes kiszerelésű termékek előállításával a finomszesz készlet 2014. december 31. napján nullára futott ki.
[5] Az elsőfokú hatóság a 2015. június 2. napján kelt 3826834989 számú határozatával adózás elől elvontnak tekintendő jövedéki termék előállítása miatt 109.681.165 Ft jövedéki bírságot szabott ki a felperesre. Hangsúlyozta, hogy a felperes nem tudta igazolni az adóraktári rendszeren kívül beszerzett finomszesz származását, adózott voltát, illetve annak adóraktárban történő előállítását, ezért a termékek adózás alól elvontnak tekintendők. Határozatát a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának külön szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: régi Jöt.) 114. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra alapította. A felperes fellebbezése folytán eljárt perújított alperes (továbbiakban: alperes) 2015. augusztus 12. napján kelt 3849716437 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] A döntéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyet a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2016. június 22. napján kelt 14.K.27.171/2016/5. számú ítéletével elutasított. Ítéletében rögzítette, hogy a felperes rendelkezett kizárólagosan alkoholtermékek előállítására vonatkozó adóraktári engedéllyel, ekként a Kft. a kifogásolt termékeket nem gyárthatta. Arra is rámutatott, hogy a régi Jöt. 73. § (3) bekezdése szerint az ellenőrzéssel érintett termékek vonatkozásában a felperes által a vámhatóságtól átvett zárjegy és a vámhatóságnak lejelentett zárjegy alapján az a vélelem, hogy azokat a felperes adóraktárában állították elő. A címkéjével és zárjegyével ellátott szeszes italokat a felperes értékesítette a Kft. jövedéki engedélyes kereskedő részére, de nyilvántartásától eltérően a zárjegyeket ténylegesen 1 literes szeszes italokra helyezte fel 0,2 literes termékek helyett. Azt is rögzítette, hogy a felperes termelési napló és készletnyilvántartása alapján a zárjegy felhelyezésének időpontjában nem rendelkezett 1 literes termékek előállításához szükséges finomszesszel, emiatt a felperes adóraktáron kívül állított elő jövedéki terméket. A finomszesz származását nem tudta igazolni, így jövedéki törvénysértést követett el.
A perújítási kérelem és alperes védekezése
Az ítéletet a felperes 2016. július 29. napján vette át, majd 2019. április 2. napján érkeztetett beadványában perújítási kérelmet terjesztett elő a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján, amelyben a korábbi ítélet hatályon kívül helyezését és perköltség megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Kft. -vel szemben indult eljárás során megállapították a jövedéki törvénysértést, a Kft.-vel szemben kiszabott jövedéki bírság ugyanazon ténybeli és jogi alapon nyugszik, mint a vele szemben bírságot kiszabó határozat. Ezen tényt korábbi keresetének elbírálása során a bíróság nem vizsgálta, hiszen maga sem tudott erről. E tényről jogi képviselője 2018. szeptember 20-án a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.123/2018. ügyirat számú eljárás iratanyagába történt betekintés során szerzett tudomást, míg ő 2018. október 1. napján.[7] A régi Jöt. 116/B. § (1)-(2) bekezdésébe foglaltak szerint ugyanazon termékek birtoklása és/vagy szállítása nyomán fellépett bírságfizetési kötelezettség csak és kizárólag bármely birtokos teljesítéséig állhat fenn. Figyelemmel arra, hogy a Kft. megfizette a rá kirótt jövedéki bírságot, a felperes fizetési kötelezettsége megszűnt. A jövedéki adót egyszer kell megfizetni egy termék után, minthogy a jövedéki bírság a jövedéki termék után fizetendő adó, az az állami adóbevétel csökkenése miatt kerül kiszabásra, ekként egy termék vonatkozásában csupán egyetlenegy esetben kerülhet sor büntetés kiszabására. Utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:1. § (1) bekezdés, 5:2. §-ában előírtakra, mely szerint ugyanazon terméket egyszerre több személy nem birtokolhatja, ebből eredő követelmény tehát az egyszeri bírságkiszabás.
[8] Álláspontja szerint a hatóság megsértette a tényállás tisztázási kötelezettségét, ezért a bíróságnak sem állt módjában elbírálni a megjelölt új tényeket és bizonyítékokat. Megítélése szerint a két elkövetési magatartás (előállítás és birtoklás) összefügg, hiszen azzal, hogy előállította a terméket birtokolta is azokat, mert az előállítás egy speciális birtoklás. A két elkövetési magatartás tehát nem különül el egymástól figyelemmel arra is, hogy a Kft. üzemeltette az ő adóraktárát.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a perújítási kérelem elutasítását, perköltség megállapítását kérte. Egyrészről arra hivatkozott, hogy a perújítási kérelem elkésett, másrészről a perújítási kérelem előfeltételei nem állnak fenn, hiszen a jogerős bírói vagy más hatósági határozat - mint perújítási ok - általában akkor használható, ha olyan kérdésre vonatkozik, amely a pernek előkérdése. Érvelése szerint a régi Jöt. 116/B. § (1)-(3) bekezdése az együttes birtoklás és/vagy szállítás elkövetési magatartások esetén teremti meg a lehetőséget a birtokosok egyetemleges bírságfizetési kötelezésére. Ez a perbeli esetben nem állt fenn.
[10] A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 109.K.27.286/2019/7. számú végzésével a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította, a Fővárosi Törvényszék 12.Kpkf.671.171/2019/3. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a régi Jöt. 116/B. § (1) bekezdésének értelmezését vezette le, azonban nem a megfelelő eljárási keretek között, hiszen lényegében érdemben vizsgálta a perújítási kérelemmel érintett alapügyet.
Az elsőfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet alaptalannak találta.[12] Nem osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a perújítási kérelem elkésett, ugyanis ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől,- ha a perújítási okról a fél csak később szerzett tudomást vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen-, ettől az időponttól kell számítani.
[13] A perújítási kérelmet a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontja alapján megengedhetőnek ítélte. Arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes által hivatkozott közigazgatási határozat, illetve az abban megállapított tény elbírálása esetén alkalmas lehet arra, hogy a perújító felperesre nézve kedvezőbb bírói döntés szülessen, ezért a pert érdemben újratárgyalta.
[14] A régi Jöt. 1. § (1) bekezdés, 3. § (2) bekezdés b) pont, 7. § 14. pont, 73. § (3)-(4), (6) bekezdéseinek összevetése alapján azt rögzítette, hogy alkoholterméket kizárólag az adóraktár engedélyese állíthat elő adóraktárban, mely tényt a zárjegy igazol. A vámhatóságtól átvett zárjegy és annak felhasználásának vámhatóság felé történő lejelentése alapján a jogalkotó vélelmezi, hogy az adott zárjeggyel jelölt terméket adóraktárban állította elő az adóraktár engedélyese. Rögzítette, hogy a per érdemi tárgyalását megelőzően a felperes nem vitatta előállítói minőségét. Ennek megkérdőjelezése kapcsán álláspontja az volt, hogy az a tény, hogy a perbeli 1 literes kiszerelésű jövedéki termékeken található 0,2 literes kiszerelésű termékekre vonatkozó sértetlen zárjegyeket a felperes igényelte, azok ellenértékét megfizette, majd azok felhasználását lejelentette a vámhatóság felé, igazolja, hogy a termékeket ő állította elő és nem a Kft.
[15] A régi Jöt. 1. § (4) bekezdése kimondja, hogy szabad forgalomban csak olyan jövedéki termék szerezhető be, tartható birtokban, használható fel, értékesíthető, szállítható, amely után az adót megfizették. A régi Jöt. 114. § (1) bekezdés jövedéki bírsággal szankcionálja a jövedéki termék adóraktáron kívüli előállítását, birtoklását, szállítását, értékesítését, felhasználását. Utalt a régi Jöt. 114. § (2) bekezdésében írtakra is, miszerint az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni azt az e törvényi rendelkezései szerint kizárólag adóraktárban előállítható jövedéki terméket, amelyet nem adóraktárban állítanak elő; illetve azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát vagy adófelfüggesztés mellett történő szállítását birtokosa nem tudja bizonyítani.
[16] A bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a termékek birtoklását a Kft.-vel együttesen valósította meg, mert a telephely közös volt. Ez az elkövetési magatartás azt feltételezi, hogy a felek egy időben valósították meg a jogellenes cselekményt, amely a perbeli esetben azonban nem volt megállapítható, hiszen a felperes az előállítást követően bizonyítottan átadta a jövedéki termékeket a Kft.-nek, vagyis azok kikerültek a birtokából. Az együttes birtoklás sem időben, sem térben nem valósult meg. Erre figyelemmel a felperes által felhozott új tény, körülmény és bizonyíték alapperben való elbírálása sem eredményezett volna a perújító felperesre kedvezőbb határozatot. Az alperes vizsgálta a felek magatartását és helytállóan állapította meg, hogy ugyanazon jövedéki termékek adózatlansága miatt a felperes az előállítás, míg a Kft. a birtoklás alapján felel, ezért egyetemleges felelősség megállapításának nem volt helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen az ítélet megváltoztatása, a perújítási kérelemben foglaltaknak megfelelően a bírságoló határozat hatályon kívül helyezése és szükség esetén a perújított alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezése érdekében. Ha a Kúria a határozatok teljes hatályon kívül helyezését nem tartja a indokoltnak, úgy másodlagosan azok részbeni hatályon kívül helyezését és részbeni megváltoztatását kérte. Amennyiben ezt sem volna megállapítható, úgy harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte. Nézete szerint a bíróság a felhívott jogszabályhelyek téves értelmezésével jogszabályellenes következtetésre jutott. Megítélése szerint ugyanazon jövedéki termékek birtoklása fennállt, és ugyanazon termékek vonatkozásában a jövedéki adó értelemszerűen csak egyetlenegy alkalommal fizettethető meg, és közös birtoklás esetén az esetleges felelősségre vonás is kizárólag egyetemleges lehet. Azt is hangsúlyozta, hogy a hatóság nem vitatott módon ugyanazon termékek birtoklását állapította meg a Kft.-nél, mint amelyek a felperessel szemben kiszabott bírság alapjául szolgáltak. Ezen termékek után pedig már megfizetésre került a jövedéki bírság, így mentesülése kétségkívül fennáll.[18] Kiemelte, hogy a felperes és a Kft. a Kiskőrös alatti telephelyen működött, a társaságok a felperes gyártósorát használták, a tevékenység helye tekintetében nem különültek el egymástól. A felperes a telephely üzemeltetését, a termékek gyártását szerződéses jogviszony keretében az alperes által sem vitatott módon átengedte a Kft.-nek. Ebből eredően az a tényleges helyzet alakult ki, hogy a két jövedéki termékek forgalmazásával foglalkozó társaság egyszerre volt jelen ugyanazon telephelyen, oda szabad bejárással rendelkeztek. Sem a szerződés létét, sem a telephely tényleges és egyidejű birtoklását, a jövedéki bírság Kft. általi megfizetést az alperes egyik eljárásban sem vitatta.
[19] Állította, hogy az alperes által felvázolt gyártási és értékesítési láncolat a tényszerűen megállapítható tényállástól teljesen eltért. A termékek fizikális átadása-átvételére a felek között nem került sor, hanem a jövedéki termék eleve úgy jött létre, hogy az már a Kft. birtokában van, miután a gyártósort saját alkalmazottaival üzemeltette, a terméket birtokban tartotta. A Kft. birtoklása folyamatos volt a termékek létrejöttétől. A felperes birtoklása pedig a zárjegyek nyilvántartásához fűződő vélelmen alapult. Valójában a felperes és a Kft. egyidejűleg birtokolta a kérdéses termékeket a levezetett indokok alapján.
[20] Utalt a Ptk. 5:1. § magyarázatára, valamint a Kúria Kfv.I.35.155/2015/11. és a Kfv.III.35.251/2015/7. határozatában foglaltakra. Nézete szerint a birtoklásra a birtokra vonatkozó szabályokat kell vizsgálni. Ebből következően a felperes számított engedélyesnek és a jogerős döntés alapját képező vélelem alapján a termék gyártójának, ezáltal egyúttal birtokosnak is tekintendő. A Kft. pedig szintén birtokosnak tekinthető, hiszen a már hivatkozott - és az alperes által sem vitatott - szerződéses jogviszony, tehát származtatott jogcím alapján a felperes engedélyével végezte a gyártást, valamint a telephely üzemeltetését. Miután mindkét társaság, a Kft. és a felperes is használta az ingatlant, mindkét társaság birtokban volt, így az ingatlan területén lévő ingóságokra is mindkét társaság birtokosi jellege kiterjedt. Ekként alkalmazni kellett volna a régi Jöt. 116/B. § (2) bekezdésében írtakat, vagyis ha a társkötelezettek bármelyike a jövedéki bírságot megfizette, úgy a másik társkötelezett kötelezettsége is megszűnik.
[21] A jövedéki bírság számításának alapja az adózás alól elvont jövedéki termék mennyisége, ezért annak célja az elvont, ezáltal kieső adó összegének biztosítása a költségvetés felé. A bírság mértéke körében a 114. § (4) bekezdés akként rendelkezik, hogy gazdálkodó szervezetek esetében - kereskedelmi mennyiség esetén - a bírságalap ötszörösének megfelelő mértékű bírság megfizetésére köteles a gazdálkodó. A jogalkotó célja ezzel a felosztással egyrészről a költségvetési hiányként jelentkező adó összegének biztosítása, másrészről a jogsértő magatartás szankcionálása volt. A jogalkotó is egy konkrét, kizárólag az adózatlan jövedéki termék, azaz az adóhiány összegéhez igazodó bírság megfizetését irányozza elő. Adóhiányt előidézni, jövedéki terméket adózás alól elvonni kizárólag egyetlen alkalommal lehet, ebből következően a jövedéki bírság kiszabására és megfizetésére is kizárólag egyetlen alkalommal kerülhet sor, mivel ez biztosítja a kiesett adó nyomán fellépő költségvetési hiányt és a jogsértés szankcióját.
[22] Eljárási kifogást is előterjesztett, hogy ha bizonyításra kerül az együttes birtoklásból eredő társkötelezetti tényállás, úgy az újonnan hozott határozat a felperesre mindenképpen kedvezőbb eredménnyel járna. Ezért a birtoklásra vonatkozó kérdéskör a per eldöntéséhez szükséges ténynek minősült, ha e tények vonatkozásában mégis kételye merült volna fel az elsőfokú bíróságnak, úgy erre vonatkozóan bizonyítást kellett volna elrendelnie. A birtoklás vonatkozásában nem kerülhető meg a bizonyítási eljárás lefolytatása, a felperes jogi képviselője kifejezetten kérte a bíróságot ekörben a bizonyítási teherről való kioktatásra. Az eljáró bíróság erről nem döntött, semmilyen előadást nem tett, ez a magatartása sérti a Pp. 3. § (2)-(3) bekezdésében, a 269. §-ában foglaltakat.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.[25] A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható. A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt, a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja meg. A bírósági ítélet indokolása akkor megfelelő, ha az ügy releváns tényállása mellett tartalmazza annak okszerű, logikus levezetését, amelyen az ítéleti döntés alapszik.
[26] A perbeli jogkérdés az volt, hogy a felperes mentesülhet-e a régi Jöt 116/B. § (1)-(2) bekezdései alapján jövedéki bírság viselése alól, vagyis megvalósult-e a Kft. és felperes tekintetében az együttes birtoklás ténye. Ugyanis a jogalkotó kizárólag az együttes birtoklás és/vagy szállítás elkövetési magatartások esetén teremtette meg a lehetőségét az egyetemleges bírságfizetési kötelezésre.
[27] A régi Jöt. 73. § (1) bekezdése értelmében alkoholterméknek a forgalomba hozatala a (3) bekezdés szerinti zárjeggyel történhet. A régi Jöt. 73. § (3) bekezdése szerinti zárjegy meghatározott tények igazolására alkalmas, azt igazolja, hogy a termék adóraktárban került előállításra (palackozása) és onnan került kiszállításra. A (4) bekezdés értelmében a zárjegyet a magyar állam állíttatja elő, és a vámhatóság bocsátja az adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és a 104. §-ban meghatározott jövedéki engedéllyel rendelkező importáló vagy közösségi kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő (a továbbiakban együtt: zárjegyfelhasználó) rendelkezésére. A zárjegy hitelesítést szolgál, azaz minden vonatkozásban és minden adatában a valóságot kell tartalmaznia. Alkalmatlan a hitelesítésre az a zárjegy, amely nem minden adatában egyezik a jelölt termékével, azzal amelyre felhelyezték. A zárjegy igazoló funkciójának hiánya, az adóraktári előállítás tényét dönti meg, ez pedig objektív felelősség alapján bírságot von maga után a régi Jöt. 114. § (1) bekezdés a) pontja értelmében.
[28] A jövedéki szabályozás szankciórendszere főként anyagi joghátrányt eredményező bírságokra épül, s ezt kiegészítik különféle intézkedések. A régi Jöt. 114. §-a határozza meg azokat az elkövetési alakzatokat melyeket bírsággal szankcionál: az (1) bekezdés a) pont az adóraktáron kívüli előállítás, míg a b) pont a nem adóraktárban előállított jövedéki termék birtoklása, szállítása, értékesítése, felhasználása esetére ír elő bírságfizetési kötelezettséget. A (2) bekezdés az (1) bekezdésre való visszautalással az a) és b) pontokban az (1) bekezdésben írt felosztással határozza meg az elkövetési alakzatokat, magatartásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy külön rendeli büntetni az adóraktáron kívül előállítót és az olyan jövedéki termék birtokosát, aki a jövedéki termék adózott voltát nem tudja megfelelő okmányokkal igazolni.
[29] Az ügyben nem volt vitatott, hogy a bírság kiszabás alapjául szolgáló jövedéki termékek előállítására szabálytalanul került sor, hiszen nem megfelelő zárjeggyel látták el őket. Az sem volt kétséges, hogy az adóraktár engedélyese a felperes volt, annak ellenére, hogy üzemeltetési keretszerződéssel telephelyén a gyártást azonban átengedte a Kft.-nek. E szerződés alapján a felelősség alól nem mentesülhetett, mert a jövedéki hatóság által kiadott engedély alapján változatlanul ő volt az adóraktár engedélyese. A felperest mint a jövedéki raktár engedélyesét a raktárban végzett jogellenes előállítási cselekményre figyelemmel bírságolták, nem pedig jövedéki termék birtoklása miatt. A két tényállás eltérő. A birtoklás nem foglalja magába az előállítást. A felperes által követett értelmezés mellett nem lett volna szükség az egyes elkövetési alakzatok törvényben történő rögzítésére, hiszen bármelyik felelősségi alakzat esetén megállapítható lenne a birtoklás egyidejű megvalósulása is. A régi Jöt. objektív felelősségi rendszerének a lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása. A szigorú szankció kilátásba helyezésével kívánta a törvényalkotó visszaszorítani a magas adótartalmú jövedéki termékekkel kapcsolatos visszaéléseket és olyan felelősségi rendszert hozott létre, amely megkönnyíti minden érintett felelős megállapítását.
[30] A Kúria álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság a felhívott jogszabályhelyek megfelelő értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi perújítási kérelemben felhozott új tények, körülmények alapperben való elbírálása sem eredményezett volna a felperesre kedvezőbb határozatot, mert a felperest ugyanazon jövedéki termékek előállítása miatt, míg a Kft.-t azok birtoklása miatt szankcionálták. A régi Jöt. alapján a felperes magatartásának más személy nem volt a részese, így az önállóan megvalósított jövedéki törvénysértéséért saját maga tartozik felelősséggel, amelyről a hatóság és az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött. Ebből következően a régi Jöt. 116/B. § (2) bekezdése szerinti mentesülés megállapításának feltételei nem álltak fenn. A jogszabályi előírás általánosságban nem zárja ki, hogy ugyanazon termékek esetében eltérő felelősségi tényállások egyidejű alkalmazására sor kerüljön, ezt csupán a birtoklás és/vagy szállítás esetére biztosította a jogalkotó. Ez pedig a perbeli esetben nem állt fenn. A ne bis in idem elvének alkalmazása azért nem jöhetett szóba, mert nem ugyanazon személlyel szemben és nem ugyanazon elkövetési magatartás miatt került sor bírság szankció alkalmazására.
[31] Az elsőfokú bíróság által elfogadott jogértelmezés mellett nem kellett további bizonyítást folytatni az üzemeltetési szerződésből fakadó sajátos működési körülményekre, a közös birtoklás tényének megállapítására.
[32] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet - a mely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[33] Ha jogszabály külön önálló felelősségi tényállásokat állapít meg, és erre figyelemmel eltérő jogcímen kerül sor a bírság kiszabásra, a bírság fizetési kötelezettség alól csak a jogszabály kifejezett rendelkezése esetén lehet mentesülni.Záró rész
[34] A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Kúria a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[35] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése, és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelme alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2020. október 15.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.340/2020.)