adozona.hu
BH 2021.1.25
BH 2021.1.25
A pénzügyi intézmények igazgatóságának tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért, de a státusszal szemben támasztott általában elvárhatóság bizonyításával mentesülhetnek a felelősség alól. Az igazgatóság tagjaival szemben támasztott törvényi előírásokra nem lehet a felelősség megállapítása során akként hivatkozni, hogy azok lehetetlen követelmények [2007. CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. §, 94. §, 21/A. §, 2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 77. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) alapján hivatalból eljárást folytatott le a H. Zrt. (a továbbiakban: Társaság) működésének ellenőrzésére. Megállapították, hogy a Társaság eszközei nem nyújtottak elegendő fedezetet az ügyfélkövetelések teljesítésére, továbbá a Társaság likviditási és tőkehelyzete nem biztosította a Társaság jövőbeni működését. A vizsgálat alapján visszavonták a Társaság engedélyét, kezdeményezték felszámolását, ...
BH 2021.1.25 A pénzügyi intézmények igazgatóságának tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért, de a státusszal szemben támasztott általában elvárhatóság bizonyításával mentesülhetnek a felelősség alól.
Az igazgatóság tagjaival szemben támasztott törvényi előírásokra nem lehet a felelősség megállapítása során akként hivatkozni, hogy azok lehetetlen követelmények [2007. CXXXVIII. tv. (Bszt.) 4. §, 94. §, 21/A. §, 2013. évi CXXXIX. tv. (MNB tv.) 77. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) alapján hivatalból eljárást folytatott le a H. Zrt. (a továbbiakban: Társaság) működésének ellenőrzésére. Megállapították, hogy a Társaság eszközei nem nyújtottak elegendő fedezetet az ügyfélkövetelések teljesítésére, továbbá a Társaság likviditási és tőkehelyzete nem biztosította a Társaság jövőbeni működését. A vizsgálat alapján visszavonták a Társaság engedélyét, kezdeményezték felszámolását, és a 2013. 12. 11. és 2015. 03. 05. közötti időszakra hivatalból célvizsgálatot indítottak a felperessel, mint a Társaság 2/2013. (12. 06.) közgyűlési határozattal határozatlan időtartamra megválasztott igazgatósági tagjával szemben. Az eljárásról a felperest a 2015. augusztus 28-án kelt tájékoztatóval értesítették.[2] A továbbiakban az MNB tv. 62. §-a és 64. § (1) bekezdés b) pontja alapján azt vizsgálták, hogy a Társaság esetében feltárt jogszabálysértő körülmények kialakulásában mennyiben állapítható meg a felperesnek a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) szerinti személyes felelőssége. A célvizsgálat eredményeként az alperes a H-JÉ-III-B-76/2016. számú határozattal (a továbbiakban: Határozat) a befektetési vállalkozás igazgatósági, valamint irányítási jogkörrel rendelkező vezető testülete tagjának felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások súlyos megsértése miatt 20 000 000 (húszmillió) forint összegű felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A kereseti kérelem
[3] A felperes keresetében vitatta, hogy a Társaság jogsértése miatt marasztalható lenne, mivel felelőssége nem objektív. A Társaságot érintő büntetőeljárás jogerős befejezéséig nem tisztázható a felperes felelőssége. A felperes a betöltött tisztségnek megfelelően elvárható magatartást tanúsította, a leplezett bűncselekményről pedig objektíve nem tudott. Sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, amikor a határozatot aláíró W. L. alelnök az alperesi határozat megszületését megelőzően már több olyan nyilatkozatot tett, amelyekben megelőlegezte a "brókerbotrány" során érintett pénzügyi vállalkozások vezető tisztségviselőinek felelősségét, illetőleg bűnösségét.Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[8] Indokolása szerint a W. L. által tett sajtónyilatkozatok konkrétan nem nevezik meg a felperest, azokból a felperes egyértelműen nem beazonosítható, nem bizonyított a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme a tekintetben, hogy az alperesi hatóság kvázi előre eldöntötte volna a felperes marasztalását. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem volt elzárva attól, hogy a Társaság vezető állású személyének a Bszt. által meghatározott személyes felelőssége körében magát kimentse. A rendelkezésre álló közigazgatási iratok alapján a felperes bizonyítottan nem volt elzárva attól sem, hogy az eljárás iratait megismerhesse, élni tudjon iratbetekintési jogával, az ellenőrzés megállapításaira észrevételt is tett. Az alperesi határozat részletes indokolást tartalmaz arról, hogy azt miért nem fogadta el, illetve miért nem ad helyt a felperes bizonyítási indítványának.
[9] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületének, azaz igazgatóságának tagja volt.
[10] Az alperes a Bszt. 21/A. § (1) bekezdésének és a 94. § (1) bekezdés a) pontjának és a belső szabályzatokban rögzített felelősségi szabályok megsértését állapította meg a felperes terhére. A kapcsolódó nagykommentár szerint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége áll fenn. A felelős vállalatirányítás szabályainak egyértelműsítése azt célozza, hogy kizárja a túlzott és felelőtlen kockázatvállalást, a rövid távú és túlzottan kockázatos vezetői stratégiákat. Ez a szabály nem telepít tehát az eddigi szabályozáson túl további felelősséget az irányítási jogkörrel bíró vezető testületre, de tovább egyértelműsíti a felelős vállalatirányítás, illetve felelős belső irányítás követelményét, illetve tovább erősíti a belső védelmi vonalakra vonatkozó átfogó szabályozás konzisztenciáját, a vezető testület elszámoltathatóságát. A Bszt. 94. §-a részletezi, hogy az egyes működési formák esetén mely testületek minősülnek általános felelősséggel bíró, irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek.
[11] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel bíró vezető testületének tagja volt, a fent ismertetettek szerint mint a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületi tagjának a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége állt fenn.
[12] Tévesen állította a felperes, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az igazgatósági tagok között érvényesülő munkamegosztás tényét, mivel az alperes kifejezetten vizsgálta és értékelte a Társaság belső szabályzataiban foglaltakat, így a munkamegosztásra vonatkozó rendelkezéseket is az alperesi határozat IV. pontjában. A munkamegosztás ténye nem mentesíti a felperest, mint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület tagját a Társaság törvényes működéséért való általános felelősség alól, amely őt a pozíciójából fakadóan az ismertetett jogszabályok szerint terhelik. A vezető testület tagjának a felelőssége a jogszabálysértés közvetlen (saját döntés, saját utasítás közvetlen következménye a jogszabálysértés) és közvetett elkövetése (a vezetés által működtetett ellenőrzési rendszer hibája, hiányossága valósít meg jogszabálysértést) esetén is fennáll. A vezető testület felelőssége abban a körben áll fenn, hogy a pénzügyi és operatív ellenőrzés biztosított legyen és az teljes körben kielégítse az ismertetett jogszabályi rendelkezésben rögzített követelményeket. A perbeli esetben azonban súlyos jogsértések történtek a Társaságnál, amelyekből helytállóan következtetett arra az alperes, hogy a Társaságnál a pénzügyi és operatív ellenőrzés nem működött hatékonyan, e körben pedig egyértelműen fennáll az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület elnökének és tagjának felelőssége.
[13] A felperes alaptalanul indítványozta a büntetőeljárásra tekintettel a per tárgyalásának felfüggesztését. A büntetőjogi felelősségi alakzatok nem befolyásolják a felperesnek a Társaság jogszerűtlen működéséért fennálló, Bszt. szerinti felelősségét. A két felelősségi alakzat alapjaiban tér el egymástól, következésképpen a büntetőeljárásban megállapítottak nem hatnak ki az alperesi határozat jogszerűségére. Tévesen állította a felperes, hogy az alperes által megállapított tényállás nem különbözhet a büntetőbíróság által megállapított tényállástól, mivel a büntetőbíróság által megállapított tényállás a Btk. szerinti törvényi tényállásbeli elemekhez igazodik, míg az alperes által megállapított tényállás a Bszt. szerinti felelősség megállapításához szükséges tényeket tartalmazza, tehát a két tényállás alapvetően eltér egymástól.
[14] A felperes a tényállástisztázási kötelezettség megsértése körében hivatkozott arra, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Társaság naprakész, mindenre kiterjedő belső szabályzatokkal rendelkezett, a szabályszerű működést pedig a pénzügyi felügyelet éveken keresztül jogszerűnek találta. A felperes felelőssége azonban nemcsak abban a körben áll fenn, hogy a szabályzatok megszövegezésre és elfogadásra kerüljenek, és a megfelelő szervezeti egységek létezzenek, hanem az igazgatóság tagjaként a felelős azért is, hogy a szabályzatokat a gyakorlatban ténylegesen betartsák - Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja - és a szervezeti egységek hatékonyan működjenek, hogy ezáltal biztosított legyen a Társaság törvényes működése. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes nem vitatta a Társaságnál az alperes által feltárt jogsértések megvalósulását, arra hivatkozott csupán, hogy a jogszabálysértésekről azok leplezett, konspiratív jellege miatt nem lehetett tudomása. Felelőssége azonban nemcsak tevőleges részvétel esetén áll fenn, hanem azért is, mert irányítási joggal rendelkező vezető testület tagjaként nem intézkedett olyan felelős vállalatirányítás, felelős belső irányítás létrehozása iránt, illetőleg nem működtetett és nem alakított ki olyan belső védelmi vonalakat, amelyek a Társaság terhére rótt súlyos jogsértések elkövetésének lehetőségét megakadályozzák. A felelősség a Bszt. 21/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adatszolgáltatásért is fennállt.
[15] A bírság kiszabása kapcsán az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy alperes mérlegelési jogkörben járt el. Az értékelendő szempontokat az MNB tv. 75. § (4) bekezdése tartalmazza. A Pp. 339/B. §-a alapján a bíróságnak nincs jogi lehetősége alperes mérlegelését felülmérlegelni, csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegeléssel meghozott döntés törvényes volt-e. A felperes olyan tényt, vagy körülményt nem adott elő, illetve nem bizonyított, amely alapján jogszabálysértést kellett volna megállapítani.
[16] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, kötelezhető volt-e a bírság fizetésére felperes. Megállapította, hogy az MNB tv. 77. § (2) bekezdése szerinti elvárhatóság követelményét nem elégíti a felperes azon hivatkozása, hogy a törvénysértő működésről nem tudott, a Társaságnál a szükséges szabályzatok megalkotásra kerültek és a szervezeti egységek léteztek, mivel az alperes által megállapított törvénytelen működés kapcsán az lett volna a felperestől elvárható, hogy konkrét intézkedéseket tegyen a jogszabálysértések megszüntetése érdekében, ilyen intézkedésre vonatkozó bizonyítékot az alperes sem tárt fel és a felperes sem nyújtott be.
[17] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján alperes helytálló megállapítást tett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek a tárgyszerű eljárás kizártságára vonatkozó indokolása kapcsán való helyt adását, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését azért nem kéri, mert az alperes vezetői felelősséget megállapító és szankcionáló határozata olyan eljárást zárt le, amelynek megindítása nem jogszabályi kötelezésen, hanem az alperes diszkrecionális döntésén alapult. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását indítványozta.[20] Előadta, hogy keresetében az alperesi határozatot a tárgyszerűség kizártsága, a releváns tények felderítetlensége, a lehetetlen elvárás/feltétel nem teljesülésének felrovása miatt támadta.
[21] A tárgyszerűség hiányát illetően a jogerős ítélet iratellenes következtetést vont le a 2016 júniusában született határozat tekintetében, az alelnöknek már 2015. október 27-én a sajtóban megjelent azon kijelentéséből, amely szerint a határozatok, amely a brókercégek volt vezetői szemben keletkeznek, minden bizonnyal elmarasztalással zárulnak. Az elsőfokú bíróság ezt a kijelentést tényként fogadta el és akként értékelte, hogy ez az "beígért" elmarasztalás nem hozható közvetlen összefüggésbe a felperes személyével. A felperes álláspontja szerint azonban a többe benne van a kevesebb is, így az, hogy a nyilatkozatban érintett brókercégek vezetői csoportjának nem volt tagja a felperes, nem jelenti azt, hogy a tárgyszerű eljárás hiányára ne lenne visszavezethető az érvénytelenségi ok.
[23] Álláspontja szerint bekövetkezett a lehetetlen elvárás nem teljesítésének szankcionálása is. A felperes évtizedekre visszamenően megállapítható kívülállásában tetten érhető passzivitást a felügyelő szerv sem minősítette negatívan. Kérdéses, hogy számon kérhető-e utóbb a szabálytalanságokért. A felperes álláspontja szerint nem, ha mégis, akkor a szankció belső arányossága végett szükségképpen eltérő mértékben azoktól, akik ténylegesen elkövették a szabálytalanságot. Bűncselekmény generálisan nem előzhető meg, a kívülálló személy felelőssége többlettényállási elem, ti. valamely közrehatás megállapítása nélkül nem vethető fel. A vezetői személyes felelősség konkrét személyes felróhatóság nélkül a mások által titkoltan, leplezetten, de tudatosan elkövetett szabálytalanságok, bűncselekmények szükségképpen utólagosan ismertté váló tényének ismeretében, mégis ennek figyelmen kívül hagyásával történő értékelése olyan atavisztikus igényeket kielégítő bűnbak-gyártásra vezet, amely a hivatkozott döntéshozó nyilatkozataiból kisejlett, viszont jogállami jogalkalmazásban a felperes álláspontja szerint nem foghat helyt.
[25] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Előadta, hogy a felperesnek a tárgyilagosság kizártsága, a tényállás feltáratlansága, lehetetlen elvárás körében tett előadásai megalapozatlanok.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[31] A közigazgatási per tárgya mindenkor a keresettel támadott közigazgatási cselekmény, jelen esetben az alperesi határozat jogszerűségének bíróság általi vizsgálata. A bíróság a jogszerűséget az arra irányadó jogszabályoknak való megfelelés szempontjából értékeli. Az alperes alelnökének 2015. október 27-én a sajtóban megjelent, más pénzügyi intézményekre vonatkozó nyilatkozatára történő felperesi előadást az elsőfokú bíróság ennek megfelelően, magának az alperesi határozatnak a jogszerűsége szempontjából értékelte. Vizsgálta, korlátozták-e a felperes kimentési lehetőségeit, iratbetekintési vagy észrevételezési jogát, és nemleges következtetésre jutott. Az elsőfokú bíróság okszerű levezett indokaival szemben a felülvizsgálati kérelemnek a tárgyszerű eljárás hiányára alapított, nem is valószínűsített vélelmei nem alkalmasak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére vezető jogszabálysértés megállapítására.
[32] A Társasságnál bekövetkezett jogsértések tényét a felperes nem vitatta, a mentesülést saját személyes felelősségének hiányára, a vele szemben támasztott elvárások lehetetlenségére alapította. A felperes esetében alperes a Bszt. 4. § (2) bekezdés 97. pontját, 21/A. § (1) bekezdését és a 94. § (1) bekezdés a) pontjára alapította határozatát. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátai között okszerűen következtetett arra, hogy a felperes felelőssége nemcsak abban a körben áll fenn, hogy a szabályzatok megszövegezésre és elfogadásra kerüljenek, és a megfelelő szervezeti egységek létezzenek, hanem felelős azért is, hogy a szabályzatok a gyakorlatban ténylegesen betartásra kerüljenek - Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja - és a szervezeti egységek hatékonyan működjenek, hogy biztosított legyen a Társaság törvényes működése. Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan rögzítette, hogy az igazgatósági tag felelőssége nemcsak tevőleges részvételért áll fenn, hanem azért is, ha az irányítási joggal rendelkező vezető testület tagjaként nem intézkedett felelős vállalatirányítás, felelős belső irányítás létrehozása iránt, illetőleg nem működtetett és nem alakított ki olyan belső védelmi vonalakat, amelyek a Társaság terhére rótt súlyos jogsértések elkövetésének lehetőségét megakadályozták volna.
[33] A Kúria a korábbiakban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. és a 2013. évi CCXXXVII. tv. szabályaiból vonta le azt a következtetést, hogy az igazgatóságok tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért (Kfv.I.Kfv.I.35.246/2019/4. Ítélet [25] pont). A Kúria a Bszt. hatálya alatt is érvényesnek tekinti az igazgatósági tagok törvényen alapuló felelősségét, attól eltérni felperes esetében sem kíván. Az elsőfokú bíróság nem lehetetlen elvárást támasztott a felperessel szemben, hanem a Bszt. szabályainak megfelelően a vezetői státuszhoz rendelte hozzá a törvényi követelményt. Eljárása megfelelt a Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontjának: A befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató a működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályokban, illetve szabályzatokban foglaltak betartásáért a részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató igazgatóságának és felügyelőbizottságának elnöke és tagja felelős azzal, hogy egyúttal biztosítja a működéshez és a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi, technikai, szervezeti és személyi feltételek, valamint szabályok és eljárások meglétét és alkalmazását.
[34] Az igazgatósági tag felelőssége ugyanakkor nem abszolút jellegű, mivel az MNB tv. 77. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. A felperes azonban nem arra hivatkozott, milyen módon igyekezett megakadályozni a Társaság jogszabálysértéseit, mit tett annak megakadályozására, hanem saját passzivitására, jogszabálysértő cselekvő magatartásának hiányára, vagy éppen annak lehetetlenségére kívánta alapítani mentesülését. Sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem támasztott lehetetlen elvárást a felperessel szemben: a felperes előtt már az igazgatóság tagjai közé történő választáskor ismertek voltak a törvényi követelmények, amelyeket ha lehetetlennek értékelt, akkor azokat saját döntése alapján saját kockázatára fogadott el. Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el akkor, amikor a felperes passzivitását terhére értékelte, rögzítette a kimentés hiányát és ezt szem előtt tartva tekintette jogszerűnek a bírság intézményének és mértékének alperesi alkalmazását.
[35] Az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló tényállást feltárta, az irányadó jogszabályokat megfelelően alkalmazta, belső meggyőződéséről követhető módon, részletesen számot adott. Sem a Pp. 221. § (1), sem a 206. § (1) bekezdése nem sérült, a Kúriának pedig nincs törvényi lehetősége a bizonyítékok felülmérlegelésére. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.309/2020.)
***
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Kfv.I.35.309/2020/8.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Panyik József ügyvéd
Az alperes: Magyar Nemzeti Bank
Az alperes képviselője: dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos
A per tárgya: felügyeleti bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 8. és 9. sorszám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 20.K.700.413/2019/4. számú ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 20.K.700.413/2019/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: MNB tv.) alapján hivatalból eljárást folytatott le a HÉBÉ Zrt. (a továbbiakban: Társaság) működésének ellenőrzésére. Megállapították, hogy a Társaság eszközei nem nyújtottak elegendő fedezetet az ügyfélkövetelések teljesítésére, továbbá a Társaság likviditási és tőkehelyzete nem biztosította a Társaság jövőbeni működését. A vizsgálat alapján visszavonták a Társaság engedélyét, kezdeményezték felszámolását, és a 2013. 12. 11 és 2015. 03. 05. közötti időszakra hivatalból célvizsgálatot indítottak a felperessel, mint a Társaság 2/2013.(12.06.) közgyűlési határozattal határozatlan időtartamra megválasztott igazgatósági tagjával szemben. Az eljárásról a felperest a 2015. augusztus 28-án kelt tájékoztatóval értesítették.[2] A továbbiakban az MNB tv. 62.§ és 64.§ (1) bekezdés b) pontja alapján azt vizsgálták, hogy a Társaság esetében feltárt jogszabálysértő körülmények kialakulásában mennyiben állapítható meg a felperesnek a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Bszt.) szerinti személyes felelőssége. A célvizsgálat eredményeként az alperes a H-JÉ-III-B-76/2016. számú határozattal (a továbbiakban: Határozat) a befektetési vállalkozás igazgatósági, valamint irányítási jogkörrel rendelkező vezető testülete tagjának felelősségére vonatkozó jogszabályi előírások súlyos megsértése miatt 20.000.000 (húszmillió) forint összegű felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
A kereseti kérelem
[3] A felperes keresetében vitatta, hogy a Társaság jogsértése miatt marasztalható lenne, mivel felelőssége nem objektív. A Társaságot érintő büntetőeljárás jogerős befejezéséig nem tisztázható a felperes felelőssége. Felperes a betöltött tisztségnek megfelelően elvárható magatartást tanúsította, a leplezett bűncselekményről pedig objektíve nem tudott. Sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, amikor a határozatot aláíró W. L. alelnök az alperesi határozat megszületését megelőzően már több olyan nyilatkozatot tett, amelyekben megelőlegezte a "brókerbotrány" során érintett pénzügyi vállalkozások vezető tisztségviselőinek felelősségét, illetőleg bűnösségét.[4] Az elsőfokú bíróság 29. K.32.744/2016/20. számú ítéletével a felperes semmiségre vonatkozó érveinek helyt adva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, amely ítéletet a Kúria Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítéletével, részben eltérő indokolással, hatályában fenntartotta azzal, hogy a kiadmányozási hiba korrekciója érdekében új eljárás lefolytatására kötelezte az alperest. Az alperes alkotmányjogi panasza folytán eljáró Alkotmánybíróság a IV/557-33/2018. számú határozatával (a továbbiakban: AB határozat) megsemmisítette a Kúria ezen ítéletét. Ezt követően a Kúria a Kfv.I.35.244/2019/4. számú végzésével a 29.K.32.744/2016/20. számú jogerős ítéletet megsemmisítette, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte azzal, hogy az ügyet a semmisségi kérdést meghaladóan, érdemben teljes körűen el kell bírálni.
[5] A Kúria Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítélete nyomán alperes lefolytatta az új eljárást, új határozatot hozott, melyet felperes keresettel támadott, és a Kúria előtt kettős szankcionálásra hivatkozott. A Kúria által adott iránymutatás szerint az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak ki kellett térni felperesnek ezen előadására is.
[6] Az új eljárás során, 2019. év október hó 29-én a felperes úgy nyilatkozott, kereseti kérelemben foglaltakat változatlan formában fenn tartja, azzal a kiegészítéssel, hogy felperes vezetői státusza 2013. év decemberétől nem állt fenn, továbbá a felperes neve megváltozott, személyét így az alperes nem tényszerűen azonosította.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.[8] Indokolása szerint a W. L. által tett sajtónyilatkozatok konkrétan nem nevezik meg a felperest, azokból a felperes egyértelműen nem beazonosítható, nem bizonyított a felperes tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme a tekintetben, hogy az alperesi hatóság kvázi előre eldöntötte volna a felperes marasztalását. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem volt elzárva attól, hogy a Társaság vezető állású személyének a Bszt. által meghatározott személyes felelőssége körében magát kimentse. A rendelkezésre álló közigazgatási iratok alapján a felperes bizonyítottan nem volt elzárva attól sem, hogy az eljárás iratait megismerhesse, élni tudjon iratbetekintési jogával, az ellenőrzés megállapításaira észrevételt is tett. Az alperesi határozat részletes indokolást tartalmaz arról, hogy azt miért nem fogadta el, illetve miért nem ad helyt a felperes bizonyítási indítványát.
[9] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületének, azaz igazgatóságának tagja volt. Az új eljárás során felperesi részről megfogalmazott azon kifogások, mely szerint a felperes alanyisága, tényleges vezető tisztségviselői státusza körében bizonytalanság volna, nem képezhették jelen eljárás tárgyát, tekintettel arra is, hogy a felperes ezen kereseti kérelme a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §-a tiltott keresetváltoztatásra vonatkozó rendelkezéseivel össze nem egyeztethető módon, csak a per első érdemi tárgyalásához képest jóval később lett előterjesztve.
[10] Alperes a Bszt. 21/A.§ (1) bekezdésének és a 94.§ (1) bekezdés a) pontjának és a belső szabályzatokban rögzített felelősségi szabályok megsértését állapította meg a felperes terhére. A kapcsolódó nagy-kommentár szerint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége áll fenn. A felelős vállalatirányítás szabályainak egyértelműsítése azt célozza, hogy kizárja a túlzott és felelőtlen kockázatvállalást, a rövid távú és túlzottan kockázatos vezetői stratégiákat. Ez a szabály nem telepít tehát az eddigi szabályozáson túl további felelősséget az irányítási jogkörrel bíró vezető testületre, de tovább egyértelműsíti a felelős vállalatirányítás, illetve felelős belső irányítás követelményét, illetve tovább erősíti a belső védelmi vonalakra vonatkozó átfogó szabályozás konzisztenciáját, a vezető testület elszámoltathatóságát. A Bszt. 94. §-a részletezi, hogy az egyes működési formák esetén mely testületek minősülnek általános felelősséggel bíró, irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületnek.
[11] Ténykérdés, hogy a felperes a vizsgált időszakban a Társaság irányítási jogkörrel bíró vezető testületének tagja volt, a fent ismertetettek szerint mint a Társaság irányítási jogkörrel rendelkező vezető testületi tagjának a befektetési szolgáltatást nyújtó intézmény prudens működéséért általános felelőssége állt fenn.
[12] Tévesen állította a felperes, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az igazgatósági tagok között érvényesülő munkamegosztás tényét, mivel az alperes kifejezetten vizsgálta és értékelte a Társaság belső szabályzataiban foglaltakat, így a munkamegosztásra vonatkozó rendelkezéseket is az alperesi határozat IV. pontjában. A munkamegosztás ténye nem mentesíti a felperest, mint az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület tagját a Társaság törvényes működéséért való általános felelősség alól, amely őt a pozíciójából fakadóan az ismertetett jogszabályok szerint terhelik. A vezető testület tagjának a felelőssége a jogszabálysértés közvetlen (saját döntés, saját utasítás közvetlen következménye a jogszabálysértés) és közvetett elkövetése (a vezetés által működtetett ellenőrzési rendszer hibája, hiányossága valósít meg jogszabálysértést) esetén is fennáll. A vezető testület felelőssége abban a körben áll fenn, hogy a pénzügyi és operatív ellenőrzés biztosított legyen és az teljes körben kielégítse az ismertetett jogszabályi rendelkezésben rögzített követelményeket. A perbeli esetben azonban súlyos jogsértések történtek a Társaságnál, amelyekből helytállóan következtetett arra az alperes, hogy a Társaságnál a pénzügyi és operatív ellenőrzés nem működött hatékonyan, e körben pedig egyértelműen fennáll az irányítási jogkörrel rendelkező vezető testület elnökének és tagjának felelőssége.
[13] A felperes alaptalanul indítványozta a büntetőeljárásra tekintettel a per tárgyalásának felfüggesztését. A büntetőjogi felelősségi alakzatok nem befolyásolják a felperesnek a Társaság jogszerűtlen működéséért fennálló Bszt. szerinti felelősségét. A két felelősségi alakzat alapjaiban tér el egymástól, következésképpen a büntetőeljárásban megállapítottak nem hatnak ki az alperesi határozat jogszerűségére. Tévesen állította a felperes, hogy az alperes által megállapított tényállás nem különbözhet a büntetőbíróság által megállapított tényállástól, mivel a büntetőbíróság által megállapított tényállás a Btk. szerinti törvényi tényállásbeli elemekhez igazodik, míg az alperes által megállapított tényállás a Bszt. szerinti felelősség megállapításához szükséges tényeket tartalmazza, tehát a két tényállás alapvetően eltér egymástól.
[14] A felperes a tényállás tisztázási kötelezettség megsértése körében hivatkozott arra, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Társaság naprakész, mindenre kiterjedő belső szabályzatokkal rendelkezett, a szabályszerű működést pedig a pénzügyi felügyelet éveken keresztül jogszerűnek találta. A felperes felelőssége azonban nem csak abban a körben áll fenn, hogy a szabályzatok megszövegezésre és elfogadásra kerüljenek, és a megfelelő szervezeti egységek létezzenek, hanem az igazgatóság tagjaként a felelős azért is, hogy a szabályzatokat a gyakorlatban ténylegesen betartsák - Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja - és a szervezeti egységek hatékonyan működjenek, hogy ezáltal biztosított legyen a Társaság törvényes működése. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes nem vitatta a Társaságnál az alperes által feltárt jogsértések megvalósulását, arra hivatkozott csupán, hogy a jogszabálysértésekről azok leplezett, konspiratív jellege miatt nem lehetett tudomása. Felelőssége azonban nemcsak tevőleges részvétel esetén áll fenn, hanem azért is, mert irányítási joggal rendelkező vezető testület tagjaként nem intézkedett olyan felelős vállalatirányítás, felelős belső irányítás létrehozása iránt, illetőleg nem működtetett és nem alakított ki olyan belső védelmi vonalakat, amelyek a Társaság terhére rótt súlyos jogsértések elkövetésének lehetőségét megakadályozzák. A felelősség a Bszt. 21/A.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti adatszolgáltatásért is fennállt.
[15] A bírság kiszabása kapcsán az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy alperes mérlegelési jogkörben járt el. Az értékelendő szempontokat az MNB tv. 75. § (4) bekezdése tartalmazza. A Pp. 339/B.§ alapján a bíróságnak nincs jogi lehetősége alperes mérlegelését felülmérlegelni, csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegeléssel meghozott döntés törvényes volt-e. A felperes olyan tényt, vagy körülményt nem adott elő, illetve nem bizonyított, amely alapján jogszabálysértést kellett volna megállapítani.
[16] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, kötelezhető volt-e a bírság fizetésére felperes. Megállapította, hogy az MNB tv. 77.§ (2) bekezdés szerinti elvárhatóság követelményét nem elégíti a felperes azon hivatkozása, hogy a törvénysértő működésről nem tudott, a Társaságnál a szükséges szabályzatok megalkotásra kerültek és a szervezeti egységek léteztek, mivel az alperes által megállapított törvénytelen működés kapcsán az lett volna a felperestől elvárható, hogy konkrét intézkedéseket tegyen a jogszabálysértések megszüntetése érdekében, ilyen intézkedésre vonatkozó bizonyítékot az alperes sem tárt fel és a felperes sem nyújtott be.
[17] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján alperes helytálló megállapítást tett.
[18] A kettős szankcionálással kapcsolatban megállapította, hogy annak jogalapja megszűnt, mert a Fővárosi Törvényszék 106.700.365/2019/12. számú, jogerős ítéletével megsemmisítette az alperes 2018. november 5. napján kelt H-JÉ-III-B-48/2018. számú, a jelen perben felülvizsgált döntéssel azonos tárgyú, a Kúria által elrendelt új eljárásban hozott határozatát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek a tárgyszerű eljárás kizártságára vonatkozó indokolása kapcsán való helyt adását, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését azért nem kéri, mert az alperes vezetői felelősséget megállapító és szankcionáló határozata olyan eljárást zárt le, amelynek megindítása nem jogszabályi kötelezésen, hanem az alperes diszkrecionális döntésén alapult. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalra utasítását indítványozta.[20] Előadta, hogy keresetében az alperesi határozatot a tárgyszerűség kizártsága, a releváns tények felderítetlensége, a lehetetlen elvárás/feltétel nem teljesülésének felrovása miatt támadta.
[21] A tárgyszerűség hiányát illetően a jogerős ítélet iratellenes következtetést vont le a 2016 júniusában született határozat tekintetében, az alelnöknek már 2015. október 27-én a sajtóban megjelent azon kijelentéséből, amely szerint a határozatok, amely a Buda-Cash, a Quaestor és a Hungária Brókercégek volt vezetői szemben keletkeznek, minden bizonnyal elmarasztalással zárulnak. Az elsőfokú bíróság ezt a kijelentést tényként fogadta el és akként értékelte, hogy ez az "beígért" elmarasztalás nem hozható közvetlen összefüggésbe a felperes személyével. A felperes álláspontja szerint azonban a többe benne van a kevesebb is, így az, hogy a nyilatkozatban érintett brókercégek vezetői csoportjának nem volt tagja a felperes, nem jelenti azt, hogy a tárgyszerű eljárás hiányára ne lenne visszavezethető az érvénytelenségi ok.
[22] A felperes a releváns törvényi tényállás feltáratlansága körében hivatkozott arra, hogy a cégnyilvántartási és cégbírósági adatok alapján is az igazgató tagsági megbízási elfogadó nyilatkozatot feltűnően eltérő módon írták alá a felperes aláírásához képest olyan néven, amelyet az aláírás idején ő maga már nem viselt. Az elsőfokú bíróság a felperes ezen hivatkozását a Pp. 335/A. §-ába ütköző keresetmódosítás tilalma miatt utasította el. A Kúria eseti döntései, valamint a 2/2011. (V.9.) KK vélemény alapján a más tényeken alapuló, de ugyanazon kötelezettség, szabályszegés (ti: hivatalból indított eljárásban a tényállás feltárásának kötelezettsége nem volt megfelelő) alapján támadta a felperes a határozatot, az nem tekinthető keresetváltoztatásnak. Ezen túlmenően egy új eljárás első tárgyalása szükségképpen a keresetváltoztatás megengedettsége szempontjából is elsőnek tekintendő. Így a vezetői státusz hiányával kapcsolatba hozható alperesi mulasztásra a felperes joggal hivatkozhatott az új eljárás első tárgyalásán akkor is, ha az keresetváltoztatásnak minősülne.
[23] Álláspontja szerint bekövetkezett a lehetetlen elvárás nem teljesítésének szankcionálása is. A felperes évtizedekre visszamenően megállapítható kívülállásában tetten érhető passzivitást a felügyelő szerv sem minősítette negatívan. Kérdéses, hogy számon kérhető-e utóbb a szabálytalanságokért. A felperes álláspontja szerint nem, ha mégis, akkor a szankció belső arányossága végett szükségképpen eltérő mértékben azoktól, akik ténylegesen elkövették a szabálytalanságot. Bűncselekmény generálisan nem előzhető meg, a kívülálló személy felelőssége többlet tényállási elem, ti. valamely közrehatás megállapítása nélkül nem vethető fel. A vezetői személyes felelősség konkrét személyes felróhatóság nélkül a mások által titkoltan, leplezetten, de tudatosan elkövetett szabálytalanságok, bűncselekmények szükségképpen utólagosan ismertté váló tényének ismeretében, mégis ennek figyelmen kívül hagyásával történő értékelése olyan atavisztikus igényeket kielégítő bűnbak-gyártásra vezet, amely a hivatkozott döntéshozó nyilatkozataiból kisejlett, viszont jogállami jogalkalmazásban a felperes álláspontja szerint nem foghat helyt.
[24] Hivatkozott továbbá arra, a Kúria úgy hozta meg a Kfv.I.35.244/2019/4. számú végzését az új eljárás elrendeléséről, hogy az ezt megelőzően hozott, érdemben ezzel ellentétes tartalmú Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítéletét a felperesnek még nem kézbesítette az elsőfokú bíróság. Szabályszerű közlés hiányában sem az Alkotmánybíróság, sem a Kúria érvényes döntést a közölni elmulasztott döntést érintően nem hozhatott volna. Így a jogerős döntést hatályon kívül helyező Kfv.I.35.244/2019/4. számú végzés se lett volna érvényesen közölhető. A közlés elmaradását a felperes minden fórumon felhozta, a közlés elmaradása egymást feltételező és alaki szempontból szükségszerű láncolat eljárási jellegű megszakadását eredményezte. A Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítéletet a mai napig nem közölték szabályszerűen a felperessel.
[25] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta. Előadta, hogy a felperesnek a tárgyilagosság kizártsága, a tényállás feltáratlansága, lehetetlen elvárás körében tett előadásai megalapozatlanok. A Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítélet kapcsán előadta, hogy annak kihirdetésekor a felperes jogi képviselője jelen volt, tartalmát ismerte. Nem tekinthető jóhiszemű pervitelnek, ha a megelőző eljáráshoz kapcsolódó határozat kézbesítése iránt az elsőfokú bíróságnál nem járt el, csak utóbb eljárási akadályként próbál hivatkozni a kézbesítés elmaradására.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[27] A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálhatja felül (Pp. 272.§ (2) bekezdés, 275.§ (2) bekezdés, BH 2002.490., KGD 2002.262.). A felperes felülvizsgálati kérelme eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott. A Kúria először az állított eljárásjogi jogszabálysértések körében vizsgálódott.
[28] A Kúria legelső, Kfv.I.35.676/2017/10. számú ítéletét az elsőfokú bíróság már új perszámon, 13.K.700.450/2018. alatt kézbesítette a feleknek: alperes 2018. február 27-én, felperes - jogi képviselője útján - 2018. március 5-én vette át. Felperes kézbesítés hiányára alapított felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[29] A Pp. 324.§ (1) bekezdés folytán, eltérő szabályozás hiányában, a közigazgatási perekben is irányadók a Pp. első tárgyalásra vonatkozó általános szabályai. Magát az "első tárgyalás" fogalmát a Pp. nem definiálja, a bírósági gyakorlat azonban, éppen közigazgatási perben, kidolgozta annak fogalmát: a per első tárgyalása az, amelyre a bíróság a feleket a per megindulását követően első ízben szabályszerűen megidézi, feltéve, hogy a tárgyalás megtartásának nincs egyéb törvényes akadálya (a Legfelsőbb Bíróság KGD 2002.266. szám alatt megjelent Kpkf.IV.35.708/2000/2. számú végzése). A felperes által kezdeményezett peres eljárás első tárgyalására 2016. év december hó 2. napján került sor, anyagát a 29.K.32.744/2016/9. számú tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza. A per további szakaszában már minden tárgyalás a Pp. 142.§-144.§ szerinti folytatólagos tárgyalás, még abban az esetben is, ha a felettes bíróság új eljárást elrendelő végzésére tekintettel lesz megtartva.
[30] A közigazgatási perek első tárgyalásának speciális szabályát tartalmazza a Pp. 335/A.§ (1) bekezdése: A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bek.] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. A felperes vezetői státuszának 2013. év decemberi megszűnésére, illetve személyének azonosítására vonatkozó, a törvényes határidőben benyújtott kereseti indokoktól jól elkülönülő, önálló kereseti előadást a felperes csak a 2019. év október hó 29-i folytatólagos tárgyalási napon tett, a 20.K.700.413/2019/3. tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltak szerint. Felperes eredeti kereseti indokait a Pp. 335/A.§ (1) bekezdését követő határidőn túl kívánta új szempontokkal kiegészíteni, az sem kereset változtatásként, sem kereset kiterjesztésként nem bírálható el érdemben. Az elsőfokú bíróság helytállóan utasította el formai okból ezen kereseti előadásokat.
[31] A közigazgatási per tárgya mindenkor a keresettel támadott közigazgatási cselekmény, jelen esetben az alperesi határozat jogszerűségének bíróság általi vizsgálata. A bíróság a jogszerűséget az arra irányadó jogszabályoknak való megfelelés szempontjából értékeli. Az alperes alelnökének 2015. október 27-én a sajtóban megjelent, más pénzügyi intézményekre vonatkozó nyilatkozatára történő felperesi előadást az elsőfokú bíróság ennek megfelelően, magának az alperesi határozatnak a jogszerűsége szempontjából értékelte. Vizsgálta, korlátozták-e a felperes kimentési lehetőségeit, iratbetekintési-, vagy észrevételezési jogát, és nemleges következtetésre jutott. Az elsőfokú bíróság okszerű levezett indokaival szemben a felülvizsgálati kérelemnek a tárgyszerű eljárás hiányára alapított, nem is valószínűsített vélelmei nem alkalmasak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére vezető jogszabálysértés megállapítására.
[32] A Társasságnál bekövetkezett jogsértések tényét felperes nem vitatta, a mentesülést saját személyes felelősségének hiányára, a vele szemben támasztott elvárások lehetetlenségére alapította. Felperes esetében alperes a Bszt. 4.§ (2) bekezdés 97. pontját, 21/A.§ (1) bekezdését és a 94.§ (1) bekezdés a) pontjára alapította határozatát. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátai között okszerűen következtetett arra, hogy a felperes felelőssége nem csak abban a körben áll fenn, hogy a szabályzatok megszövegezésre és elfogadásra kerüljenek, és a megfelelő szervezeti egységek létezzenek, hanem felelős azért is, hogy a szabályzatok a gyakorlatban ténylegesen betartásra kerüljenek - Bszt. 94. § (1) bekezdés a) pontja - és a szervezeti egységek hatékonyan működjenek, hogy biztosított legyen a Társaság törvényes működése. Az elsőfokú bíróság azt is helytállóan rögzítette, hogy az igazgatósági tag felelőssége nemcsak tevőleges részvételért áll fenn, hanem azért is, ha az irányítási joggal rendelkező vezető testület tagjaként nem intézkedett felelős vállalatirányítás, felelős belső irányítás létrehozása iránt, illetőleg nem működtetett és nem alakított ki olyan belső védelmi vonalakat, amelyek a Társaság terhére rótt súlyos jogsértések elkövetésének lehetőségét megakadályozták volna.
[33] A Kúria a korábbiakban a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. és a 2013. évi CCXXXVII. tv. szabályaiból vonta le azt a következtetést, hogy az igazgatóságok tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért (Kfv.I.Kfv.I.35.246/2019/4. Ítélet [25] pont). A Kúria a Bszt. hatálya alatt is érvényesnek tekinti az igazgatósági tagok törvényen alapuló felelősségét, attól eltérni felperes esetében sem kíván. Az elsőfokú bíróság nem lehetetlen elvárást támasztott a felperessel szemben, hanem a Bszt. szabályainak megfelelően a vezetői státuszhoz rendelte hozzá a törvényi követelményt. Eljárása megfelelt a Bszt. 94.§ (1) bekezdés a) pontjának: A befektetési vállalkozás és az árutőzsdei szolgáltató a működésére és tevékenységére vonatkozó jogszabályokban, illetve szabályzatokban foglaltak betartásáért a részvénytársasági formában működő befektetési vállalkozás és árutőzsdei szolgáltató igazgatóságának és felügyelő bizottságának elnöke és tagja felelős azzal, hogy egyúttal biztosítja a működéshez és a tevékenység végzéséhez szükséges tárgyi, technikai, szervezeti és személyi feltételek, valamint szabályok és eljárások meglétét és alkalmazását.
[34] Az igazgatósági tag felelőssége ugyanakkor nem abszolút jellegű, mivel az MNB tv. 77. § (2) bekezdése szerint nem kötelezhető bírság fizetésére az, aki bizonyítani tudja, hogy úgy járt el, ahogy az ilyen tisztséget betöltő személytől az adott helyzetben általában elvárható. Felperes azonban nem arra hivatkozott, milyen módon igyekezett megakadályozni a Társaság jogszabálysértéseit, mit tett annak megakadályozására, hanem saját passzivitására, jogszabálysértő cselekvő magatartásának hiányára, vagy éppen annak lehetetlenségére kívánta alapítani mentesülését. Sem az alperes sem az elsőfokú bíróság nem támasztott lehetetlen elvárást felperessel szemben: a felperes előtt már az igazgatóság tagjai közé történő választáskor ismertek voltak a törvényi követelmények, amelyeket ha lehetetlennek értékelt, akkor azokat saját döntése alapján saját kockázatára fogadott el. Az elsőfokú bíróság helytállóan járt el akkor, amikor a felperes passzivitását terhére értékelte, rögzítette a kimentés hiányát és ezt szem előtt tartva tekintette jogszerűnek a bírság intézményének és mértékének alperesi alkalmazását.
[35] Az elsőfokú bíróság az alapul szolgáló tényállást feltárta, az irányadó jogszabályokat megfelelően alkalmazta, belső meggyőződéséről követhető módon, részletesen számot adott. Sem a Pp. 221.§ (1), sem a 206.§ (1) bekezdése nem sérült, a Kúriának pedig nincs törvényi lehetősége a bizonyítékok felülmérlegelésére. Mindezek alapján a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[36] A pénzügyi intézmények igazgatóságának tagjai a törvény erejénél fogva felelősséggel tartoznak a kialakult jogszabálysértő helyzetért, de a státusszal szemben támasztott általában elvárhatóság bizonyításával mentesülhetnek a felelősség alól.[37] Az igazgatóság tagjaival szemben támasztott törvényi előírásokra nem lehet a felelősség megállapítása során akként hivatkozni, hogy azok lehetetlen követelmények.
Záró rész
[38] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.[39] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39.§ (3) bekezdés d) pontja, 43.§ (3) és 50. § (1) bekezdése, valamint a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
[40] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria felperes indítványára tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2020. október 1.
dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.309/2020.)