adozona.hu
ÍH 2020.131
ÍH 2020.131
BÍRÓSÁGI TITKÁR, AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG SZABÁLYSZERŰ MEGALAKÍTÁSA, A BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE Az elsőfokú bíróság nincs szabályszerűen megalakítva, amennyiben a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet bírósági titkár bírálja el [1952. évi III. törvény (Pp.) 12/A. § (3) bekezdés, Pp. 156. §; 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (9) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság végzésével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a törvényszék letéti számlájára 7 957 977 forintot. A végzést bírósági titkár hozta meg.
A végzés indokolása szerint a felperes a módosított kereseti kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes mint az adós vezető tisztségviselője a fizetésképtelenségge...
ÍH 2020.131 BÍRÓSÁGI TITKÁR, AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG SZABÁLYSZERŰ MEGALAKÍTÁSA, A BÍRÓSÁG ÖSSZETÉTELE
Az elsőfokú bíróság nincs szabályszerűen megalakítva, amennyiben a vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelmet bírósági titkár bírálja el [1952. évi III. törvény (Pp.) 12/A. § (3) bekezdés, Pp. 156. §; 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (9) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság végzésével egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a törvényszék letéti számlájára 7 957 977 forintot. A végzést bírósági titkár hozta meg.A végzés indokolása szerint a felperes a módosított kereseti kérelmében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 33/A. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes mint az adós vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően vezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona 323 448 000 forinttal csökkent. Kérte továbbá, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy az I. rendű alperes és a II. rendű alperes mint az adós vezető tisztségviselői a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el és ezzel okozati összefüggésben az adós társaság vagyona 46 805 000 forinttal csökkent. E körben az alperesek egyetemleges felelősségének megállapítását kérte. A felperes a Csődtv. 33/A. § (9) bekezdése alapján indítványozta, hogy a bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze 7 957 977 forint vagyoni biztosíték nyújtására.
Az elsőfokú bíróság végzését az alperesek fellebbezéssel támadták.
A felperes az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés az alábbiak szerint annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság végzése - az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt - nem alkalmas az érdemi másodfokú felülbírálatra.
Az ítélőtábla mindenekelőtt rögzíti, hogy a jelen - 2017. december 28. napján indult - perre a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) alkalmazandó.
A Pp. 12/A. § (1) bekezdése megengedi, hogy az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik - önálló aláírási joga van és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve - az ítélet kivételével - meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal. A (3) bekezdés értelmében a bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.
A Pp.-hez készült Nagykommentárnak a 12/A. §-hoz fűzött magyarázata szerint a (3) bekezdésben foglalt korlátozást az indokolja, hogy "az ideiglenes intézkedés olyan fontos, sokszor az érdemi döntésre is kiható határozat, amelyet garanciális okból csak bíró hozhat meg".
A bíróság a Pp. 156. §-ában szabályozott ideiglenes intézkedéssel az (1) bekezdés alapján kérelemre elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. A bíróság az ideiglenes intézkedés elrendelését biztosítékadáshoz kötheti. A kérelmet megalapozó tényeket valószínűsíteni kell. A (3) bekezdés előírja, hogy az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz. A (6) bekezdés értelmében az ideiglenes intézkedésről hozott végzés kérelemre - ha a felperes a keresetét leszállítja, hivatalból - megváltoztatható. A (8) bekezdés szerint a végzés addig marad hatályban, amíg azt a bíróság a felek bármelyikének kérelmére - a másik fél meghallgatása (113. §) után - hozott végzésével vagy ítéletében hatályon kívül nem helyezi. Ha az elsőfokú bíróság az ideiglenes intézkedésről szóló határozatát ítéletében (permegszüntető végzésében) nem helyezte hatályon kívül, az elsőfokú ítélet (permegszüntető végzés) jogerőre emelkedésével az ideiglenes intézkedés a hatályát veszti.
A Csődtv. 33/A. § (9) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti eljárásban biztosíték nyújtása is kérhető a hitelezők követelésének kielégítése céljából. A biztosíték nyújtására irányuló kérelemben a biztosítéknyújtás indokoltságát alátámasztó körülményeket valószínűsíteni kell.
A Pp. 156. §-a szerinti ideiglenes intézkedés, valamint a Csődtv. 33/A. § (9) bekezdése alapján kérhető vagyoni biztosíték nyújtására kötelező rendelkezés - alapvető hasonlóságaik mellett - kétségkívül eltérő jogintézmények. A következményeik, súlyuk összevetése alapján a vagyoni biztosíték iránti kérelemnek helyt adó döntés hordereje nem csekélyebb az ideiglenes intézkedés jelentőségénél, sőt hatályában, szigorúságában jelentősen túl is mutat azon. A vagyoni biztosíték nyújtása iránti kérelem elbírálásakor ugyanis nem vehető figyelembe, hogy az intézkedéssel okozott hátrány meghaladja-e az azzal elérhető előnyöket, továbbá az elrendelését a bíróság nem kötheti biztosítékadáshoz sem, s a vagyoni biztosíték nyújtását elrendelő végzés a keresetnek helyt adó ítélet jogerőre emelkedését követően is hatályban marad. Az ideiglenes intézkedésben való döntésnél tehát nem tekinthető kevésbé fontosnak, ezért garanciális okból indokolt, hogy a vagyoni biztosíték iránti kérelemről is bíró határozzon. E garanciális ok, valamint a két jogintézmény lényeges elemeiben mutatkozó markáns hasonlóságok (kérelemre, az alátámasztó körülményeknek csupán a valószínűsítése alapján, a per érdemi elbírálásához képest előzetesen, soron kívül meghozott, jogvédelmi/ biztosítéki célú intézkedés) együttese a Pp. 12/A. § (3) bekezdésének megfelelő alkalmazását indokolják, melynek figyelmen kívül hagyásával az elsőfokú bíróság megalakítása nem lehet szabályszerű.
Az ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 252. § (1) bekezdése alapján, a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a Pp. 12/A. § (3) bekezdésében meghatározott kizáró ok szem előtt tartásával kell eljárni.
(Fővárosi ítélőtábla 15.Gpkf.43.977/2020/2.)