ÍH 2020.108

KÖZÉLETI SZEREPLŐ SZEMÉLYISÉGI JOGÁNAK VÉDELME A politikai véleményszabadság fókuszában nem a közszereplők, hanem a közügyek állnak, ezért a közéleti szereplők magasabb tűréshatára csak az olyan közléseket érintően áll fenn, amely közlések a közügyek szabad vitatásával állnak összefüggésben [Ptk. 2:44. §; 2:45. § (2) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a Facebook internetes közösségi portálon "Állítsuk meg az I. Zrt. törvénytelenségeit" elnevezéssel nyilvános közösségi oldalt hozott létre, amelyen 2017. október 20-án, 2017. október 24-én és 2017. október 31-én az alábbi bejegyzéseket tette közzé: "Tisztelt …., Tisztelt önkormányzati bérlakásban élők! Nálam elszakadt a cérna. Tegnap egy politikai fórumon elhangzott, hogy állítólag 7000 azaz hétezer önkormányzati lakás - más források szerint 500 - áll üresen (a valós szám szerint n...

ÍH 2020.108 KÖZÉLETI SZEREPLŐ SZEMÉLYISÉGI JOGÁNAK VÉDELME
A politikai véleményszabadság fókuszában nem a közszereplők, hanem a közügyek állnak, ezért a közéleti szereplők magasabb tűréshatára csak az olyan közléseket érintően áll fenn, amely közlések a közügyek szabad vitatásával állnak összefüggésben [Ptk. 2:44. §; 2:45. § (2) bekezdés].
Az alperes a Facebook internetes közösségi portálon "Állítsuk meg az I. Zrt. törvénytelenségeit" elnevezéssel nyilvános közösségi oldalt hozott létre, amelyen 2017. október 20-án, 2017. október 24-én és 2017. október 31-én az alábbi bejegyzéseket tette közzé: "Tisztelt …., Tisztelt önkormányzati bérlakásban élők! Nálam elszakadt a cérna. Tegnap egy politikai fórumon elhangzott, hogy állítólag 7000 azaz hétezer önkormányzati lakás - más források szerint 500 - áll üresen (a valós szám szerint nagyjából 4000 önkormányzati bérlakás van összesen városunkban!), többségében romos állapotban Sz.-en.
Az utóbbi időben az I. Zrt. felújított párat, de azok is üresen állnak. Városvezetőnk talán a migránsoknak újította fel? Vagy netalán egy újabb ingatlanpanama kezd kibontakozni? Mert, hogy a szociálisan rászorultakat most folyamatosan vegzálja K. K. vezérigazgató és rendészcsapata erre enged következtetni. Tudomásomra jutott, hogy egyre több bérlőnek mondanak fel, valós, vagy mondvacsinált okokkal. Azonban a valós okok mögött is, az I. Zrt. felelőtlensége is szerepet játszik. Ezt majd külön írásban fogom leírni. Most az I. Zrt. és rohambrigádnak gúnyolt csoport járja a várost, s azon bérlakások ajtajára, amelyekbe nem tudnak bejutni, fenyegető tartalmú cédulákat tűznek ki. Ebben megrágalmazzák a lakót, hogy »a helyszíni ellenőrzést többszöri megkeresésünkre sem biztosította« […] Amennyiben nem teszi meg, a bérlőt felmondással fenyegetik… Jelenleg több olyan esetről tudok, ami szerintem már kimerítheti a hűtlen, valamint a hanyag kezelés, valamint más bűncselekmények fogalmát […] Ja, hogy kiskorúak is vannak a lakásban, s azok is utcára kerülnek, szociálisan érzékeny K. urat nem érdekli […] Egy harmadik esetben a rohambrigád ország-világ előtt megrágalmazott egy fiatalembert állatkínzással, a lakását lezárták, s a fiatalember azóta járja a kálváriáját […] Egy másik fiatalemberrel úgy kötöttek bérleti szerződést, hogy a bérlemény kéményeit a tűzoltóság letiltotta, a lakás állapota már a szerződéskötés után készült műszaki állapotfelmérés - átadás-átvételi jegyzőkönyv - szerint is leromlott állapotban volt, s azt a bérbeadónak jogszabály szerint is fel kellett volna újítania, ugyancsak érdektelen az I. Zrt. vezetése részéről. Azon fáradoznak, milyen ürügyekkel próbálják kirakni, mert a fiatalember megtagadta a lakbérfizetést, s az ellene indított perben sem tudott nyerni az I. Zrt. Azt, hogy itt már életveszély okozása is fennállhat, arra nem mozdul az I. Zrt. és jogászcsapat […] Szerintünk a vagyongazdálkodó I. Zrt. hűtlen és hanyag kezeléssel vádolható. Ezen felül életveszély fenntartásáért, cselekvőképtelen és kiskorú személyek veszélyeztetéséért is […] Úgy vélem Sz.-en most emberi sorsok mennek tönkre egy felelőtlen lakáspolitika miatt. Úgy vélem az I. Zrt. évek óta bűncselekményeket követ el a bérlők kárára. Kihasználják, hogy a bérlők többsége jogban járatlan emberek, anyagi lehetőségeik sincsenek, hogy harcba szálljanak igazukért." (2017. október 20. 11:36)
"Kapcsolódva a C. megjegyzéséhez: úgy tudom, a közgyűlés elfogadta, vagy elfogadásra készül - ezt pontosan nem tudom - hogy lebontásra ítélt házakban levő bérlakásokat eladják. Gondolom, ez is oka, hogy a jelenlegi bérlőknek felmondanak, így nem tudja megvásárolni, vagy nem kell nekik cserelakást biztosítani. Valószínűleg a házhelyek így kisajátítási eljárás nélkül aránylag potom pénzért magántulajdonba mennek. Mi ez, ha nem ingatlanpanama?" (2017. október 24. 10:16)
"Szerinte az I. Zrt. éves bérleményellenőrzését nem is végezhetnék az I. Zrt. rendészei kompetenciahiány miatt… Mivel jómagam is tapasztaltam, hogy a rendészek ehhez - elnézést a kifejezésért - teljesen hülyék, akkor felmerül bennem az I. Zrt. mulasztásának gyanúja." (2017. október 31. 15:29)
A felperes mint magánvádló feljelentése folytán indult büntetőeljárásban a Sz.-i Járásbíróság a jelen per megindítását követően, 2019. február 20. napján hozott ítéletével a fentiekben írt bejegyzésekkel összefüggésben megállapította az alperes bűnösségét nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében, és egy évre próbára bocsátotta.
A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes a tényállásban írt bejegyzéseivel megsértette a jóhírnévhez való személyiségi jogát, a további jogsértéstől tiltsa el, kötelezze 10 000 000 Ft sérelemdíj és annak a jogsértés időpontjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére. Keresete indokaként előadta, az alperes közösségi oldalon megjelentetett bejegyzéseinek sértő és valótlan tényállításai sértik a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:45. § (2) bekezdésében nevesített jóhírnévhez való személyiségi jogát, mivel azt juttatják kifejezésre, hogy munkatársainak tevékenysége jogsértő, feladatkörének ellátása során bűncselekményeket valósítanak meg.
Előadta, az alperes az általa tett bejegyzésekkel az elmúlt években felépített hírneve lerombolására törekszik, ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ami a jogsértés objektív szankciói mellett a sérelemdíj iránti igényét is megalapozza.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, a bejegyzések nem teljes terjedelmükben származnak tőle. Védekezése szerint a kifogásolt közlés véleménynyilvánításnak minősül, annak egy része nem a felperesre, hanem az önkormányzatra vonatkozó bírálat. Hivatkozott arra, hogy a felperes közvagyont kezel, így eljárása közügynek, ő maga pedig közszereplőnek minősül. Kiemelte, a közszereplőket érintő véleménynyilvánítás fokozott alkotmányos védelemben részesül, így bírálatuk során magasabb a tűréshatár, az általa közölt bejegyzések pedig ezt a magasabb tűréshatárt nem lépik túl. Állította ugyanakkor, hogy a leírtak a valóságnak megfelelnek. Előadta azt is, hogy a politikai és lakossági fórumon másoktól hallottakat tette közzé.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, az alperes az általa létrehozott Facebook-oldalon közzétett, a per tárgyát képező kijelentéseivel megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300 000 Ft-ot, valamint annak 2017. november 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. A bizonyítás eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a per tárgyává tett valamennyi közlés az alperestől származik, ennek ellenkezőjét az alperesnek nem sikerült bizonyítania. Rámutatott, függetlenül attól, hogy a felperes közvagyont kezel, nem minősül közszereplőnek, mert jogi személy. Ismertette a véleménynyilvánítás, illetve a tényállítás elhatárolásának szempontjait, és arra a következtetésre jutott, hogy az alperes bejegyzései burkolt, illetve határozott tényállításnak minősülnek, amelyek tartalma, hogy a felperes mondvacsinált okokkal vegzálja a bérlőket, a bérleti szerződéseket indokolatlanul mondja fel annak érdekében, hogy az így megüresedett lakásokat a bérlőknek járó ellentételezés nélkül megszerezve migránsoknak, vagy más személyeknek átjátssza. Tényállításnak minősítette azt az alperesi közlést is, hogy ezen eljárás a hűtlen, illetve a hanyag kezelés, valamint más bűncselekmények fogalmát meríti ki, és hogy a felperesi eljárás ingatlanpanama része.
Megállapította, az alperes a tényállításai valóságát igazolni nem tudta. Az alperes által bejelentett és a felperes alkalmazásában álló rendész munkakörben dolgozó tanúk, valamint a felperessel vitában álló bérlők tanúvallomásából csupán azt találta megállapíthatónak, hogy a felperes rendészei munkaköri kötelezettségüknek eleget téve, a felperes kezelésében álló ingatlanokat rendszeresen, illetve bejelentés alapján rendkívüli esetben is ellenőrzik munkaidőben, vagy személyes egyeztetés esetén azon kívül is. Utalt arra, a szerződésszegő magatartás következményeinek alkalmazása vagy kilátásba helyezése nem minősül a lakók "ingatlanpanama céljából történő vegzálásának". Mindezek alapján a jogsértést megállapíthatónak találta, és eltiltotta az alperest a további jogsértéstől. A felperes sérelemdíj iránti igényét illetően 300 000 Ft összeget talált alkalmasnak az elszenvedett sérelmek kompenzálására, figyelemmel arra, hogy az alperes bűntetőjogi felelősségre vonása is megtörtént ezzel összefüggésben.
Az alperes pontosított fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérte. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Ptk. 2:44. §-át, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes nem minősül közszereplőnek. Kifejtette, a Magyarország önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tv. (Mötv.) 13. § (1) bekezdés 9. pontja szerint a lakás- és helyiséggazdálkodás helyi közfeladatnak és közügynek minősül, s miután a felperes az Sz. Megyei Jogú Város Közgyűlése által ráruházott jogoknál, kötelezettségeknél fogva az Sz. Megyei Jogú Város tulajdonában lévő lakások és helyiségek gazdálkodásával kapcsolatos vagyonkezelői közfeladatokat látja el, közszereplőnek minősül. Utalt arra, jogi személyek is lehetnek közszereplők, az "ingatlanmutyi", "ingatlanpanama" kifejezések használata a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik. Hivatkozott továbbá arra, hogy bűncselekményt csak természetes személy követhet el, így az írásnak az a kitétele, hogy a felperes eljárása hűtlen, illetve hanyag kezelés, valamint más bűncselekmények fogalmát kimeríti, a felperesre nem vonatkoztatható, a felperes személyiségi jogát nem sértheti.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az ítélőtábla az arra alapított döntésével is egyetért, de az alábbiakban részletezettek szerint az elsőfokú bíróság által kifejtettektől részben eltérő indokok alapján.
A Pp. 370. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés Pp. 371. § (1) bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nemcsak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik, továbbá, hogy a felülbírálati jogkörök közül melynek, vagy melyeknek a gyakorlását kéri a másodfokú bíróságtól.
Mindezek figyelembevételével az ítélőtáblának mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, milyen körben kerülhet sor az elsőfokú ítélet felülbírálatára.
A felülbírálati jogkör meghatározása során jogszabályhely megjelölése nem követelmény, a fellebbezésből e körben annak kell egyértelműen kiderülnie, hogy a fellebbező az elsőfokú eljárást vagy ítéletet milyen szempontból tartja sérelmesnek, ehhez kapcsolódóan kell részletes indokolást adnia.
Az alperes fellebbezése a hiánypótlást követően sem tartalmazta jogszabályhely feltüntetésével a másodfokú bíróságtól gyakorolni kért felülbírálati jogkört. Az azonban megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet anyagi jognak való megfelelőségét sérelmezte, mert fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak a tényállításai bizonyítatlanságával, illetve a felperes közszereplői minőségével kapcsolatos álláspontját kifogásolta. Az ehhez kapcsolódóan kifejtett indokok alapján a Pp. 369. § (3) bekezdés a) és c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlását kérte, nevezetesen, hogy az ítélőtábla a bizonyítás eredményét minősítse okszerűtlennek, továbbá a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést vonjon le.
A Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontja szerint azonban a fellebbező félnek - a konkrét jogszabályhely megjelölésével - pontosan meg kell jelölnie a sérelmezett anyagi vagy eljárási jogszabálysértést, kivéve, ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. Az alperes azonban a hiánypótlás elrendelését követően benyújtott fellebbezésében csupán a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlásához kapcsolódóan tett eleget a hiánypótlásnak, megjelölve a Ptk. 2:44. §-ának megsértését.
Lényeges továbbá, hogy erre irányuló fellebbezés hiányában a másodfokú eljárásban már nem tekinthető vitatottnak, hogy a sérelmezett közlések az alperestől származtak, a felperesre vonatkoztak, és azok tényállításnak minősülnek.
A kifejtettek alapján az ítélőtáblának a másodfokú eljárásban azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság döntése meghozatalakor megsértette-e a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésében írtakat. E rendelkezés szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.
Annyiban helytálló az alperes fellebbezési érvelése, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően a jogi személy is lehet közéleti szereplő. Az azonban, hogy a felperes feladatköre a közvagyonnak minősülő önkormányzati tulajdonú helyiségek kezelése, még nem teszi őt közszereplővé. Közszereplő az, aki nyilvános közszereplés igényével lép fel (BDT 1994.4.). Azt a kérdést, hogy a személy közszereplőnek tekinthető-e, nem általában az adott személy pozíciója, hivatali beosztása, közéleti státusza, vagy bármely okból fennálló szélesebb ismertsége, hanem a jogi megítélés szempontjából releváns, konkrét élethelyzet alapján kell megítélni (BDT 2011.2420.I.)
Ugyanakkor amint arra az Alkotmánybíróság a közügyek vitatását érintő véleményszabadsággal összefüggő alkotmányossági mércét meghatározó 7/2014. (III. 7.) AB határozatában rámutatott, a politikai véleményszabadság fókuszában nem a közszereplők, hanem a közügyek állnak. A 13/2014. (IV. 18.) AB határozat 39. pontjában pedig kifejtette, a nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ha a közügyek értékelésével az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. Ennek megítéléséhez elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit, és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat, és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi bejegyzés részben konkrét, részben pedig burkolt tényállításokat tartalmaz. A konkrét tényállítások az önkormányzati tulajdonú ingatlanok bérlői sérelmére megvalósított szerződésszegő és egyéb törvénysértő magatartásra vonatkozó állítások, míg a burkolt tényállítás - a közléseket a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalásában írt szempontok szerint értelmezve - az, hogy a felperes a szerződésszegő és egyéb törvénysértő magatartásával (jogtalan felmondások, lakók "vegzálása") közreműködik abban, hogy az ingatlanok reális értékük megtérülése nélkül kerüljenek magántulajdonba. A közlés burkolt tényállítást tartalmazó része jelenthetné ugyan a közügyek vitatását, de a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban írt szempontok figyelembevételével - értékelve a közlés hangvételét, hogy azt az egyes bérlők valós, vagy vélt sérelmeire alapítja, valamint az alperes érintettségét egyrészt személyében, másrészt V. P. révén - a közügyek szabad vitatása körén kívül esik.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása során jogszerűen hagyta figyelmen kívül a Ptk. 2:44. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit.
A Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontja alapján gyakorolni kért felülbírálati jogkör gyakorlására azonban nem volt jogszabályi lehetőség.
A Pp. 371. § (1) bekezdés d) pontja alapján a fellebbezésben meg kell jelölni azt a konkrét anyagi, vagy eljárási jogszabályhelyet is, illetve szövegesen is körül kell írni azt az anyagi vagy eljárásjogi jogszabálysértést, amelyen a fellebbezés alapul, kivéve ha a felülbírálati jogkör gyakorlásának nem feltétele a jogszabálysértés. A jogszabálysértés megjelölése azt a tárgyat jelöli ki, amely esetében a másodfokú bíróság a kért felülbírálati jogkörét gyakorolhatja. A felülbírálati jogkör és a jogszabálysértés megjelölése a fellebbezés egymással szorosan összekapcsolódó kellékei, amelyek a fellebbezés korlátait, a másodfokú bíróság döntésének kereteit meghatározzák. Az alperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a perben meghallgatott tanúk jogorvoslati kérelmében idézett vallomása alapján tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy tényállításai valótlanok. Ezzel lényegében a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogszabályi rendelkezés megsértésére hivatkozott, anélkül azonban, hogy az ennek alapjául szolgáló jogszabályhelyet, a Pp. 279. § (1) bekezdés d) pontját fellebbezésében feltüntette volna. A jogszabályhely megjelölésének hiánya az elsőfokú ítélet e körben történő felülbírálatát kizárja.
Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, a Pp. 369. § (3) bekezdés a) pontja szerinti felülbírálati jogkör gyakorlására csak a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése ad alapot. A bizonyítás eredménye pedig akkor minősíthető okszerűtlennek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.). Ez a perbeli esetben nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomások helyes értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az alperes tényállításai valóságát nem tudta bizonyítani. Az ítélőtábla kiemeli, az alperes az elsőfokú eljárásban maga is azzal védekezett, hogy a bejegyzésen a lakossági fórumon hallottakat tette közzé. A másoktól szerzett ismeretek továbbadása híresztelés, valótlan tény híresztelése pedig a jóhírnév megsértését eredményezi.
A jóhírnév megsértésére alkalmas tényállítás esetén az állításokat megfogalmazó személyt terheli a tényállítások valóságának a bizonyítása (BDT 2005.1277.I.). Híresztelés esetén ez a mástól származó értesülés valóságának a bizonyítását jelenti, ebből következően önmagában annak a személynek a vallomása, akitől az értesülés származik, a tényállítás valóságának bizonyítására nem alkalmas. Ezen túl az egyes konkrét tényállítások (felperesi szerződésszegés, nem az előírásoknak megfelelő módon történő ellenőrzés) bizonyítottsága sem tenné megállapíthatóvá, hogy valós az alperesnek a felperes "ingatlanpanamában" való részvételére vonatkozó burkolt tényállítása.
Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.
(Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.582/2019/10.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.