adozona.hu
BH 2020.11.344
BH 2020.11.344
Az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltató kijelölése iránti eljárásban az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglalt elvek mentén a hatóságnak - többek között - azt is értékelnie kell, hogy a piaci erőviszonyok és a költséghatékony gazdálkodás figyelembevételével melyik az a szolgáltató, akinek a kijelölése a verseny torzulását megakadályozza és a leghatékonyabb szolgáltatói eljárást eredményezi [2003. évi C. tv. (Eht.) 10. § (1)-(2) bekezdés, 117. §, 119. § (1)-(2) bekezdés, 6/2015. NMHH rendelet (Er.) 9.
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a hirdetőtábláján kifüggesztett és az internetes honlapján közzétett felhívásában az előfizetői névjegyzék elérhetővé tétele szolgáltatás (a továbbiakban: szolgáltatáselem) nyújtásának önkéntes vállalására vonatkozó ajánlati felhívást tett közzé, amelynek benyújtási határidejét 2018. március 19. napjában jelölte meg. Ajánlat hiányában a szolgáltatáselemre vonatkozóan hivatalból 2018. március 29. napján kijelölési eljárást indított valamennyi szolgáltatóval szemben.
[2] Az alpe...
[2] Az alperes 2018. május 29. napján kelt SK/8414-2/2018. számú határozatával a szolgáltatáselem vonatkozásában egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatóként az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak nemzeti felosztási tervéről szóló 3/2011. (IX. 26.) NMHH rendelet (a továbbiakban: 3/2011. NMHH r.) 1. számú mellékletének 2.1.3. pontja alapján meghatározott 29, 32 és 88 körzetszámú földrajzi számozási területen a felperes jogelődjét (a továbbiakban: felperes), mint a 3. számú egyetemes szolgáltatási terület tekintetében azonosított legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező szolgáltatót jelölte ki. A szolgáltatás megkezdésének időpontjaként 2019. január 1. napját határozta meg. Határozata indokolásában felhívta az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 10. § (1) bekezdés 5. pontjában, a 10. § (2) bekezdésében, a 117. § a)-d) pontjaiban, a 119. § (1)-(2) bekezdéseiben, valamint az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos részletes szabályokról szóló 6/2015. (X. 26.) NMHH rendelet (a továbbiakban: Er.) 9. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat. Az Er. 9. § (2) bekezdésére alapítottan vizsgálta, hogy a szolgáltatáselem esetén az adott számozási területen mely szolgáltató rendelkezik a legnagyobb piaci részesedéssel. Az adatszolgáltatás kérése alapján beérkezett adatok elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a 29, 32 és 88 számú körzetekben a szolgáltatáselem tekintetében a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező felperest kell egyetemes szolgáltatóként kijelölni.
[4] Az alperes a védiratában a határozatban foglalt indokokat fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az Er. 9. §-a nem ellentétes az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mert a rendelet a törvényben megfogalmazott általános szabályok mentén a kijelölés konkrét feltételeit tartalmazza. Az eljárása során az Er. 9. §-ában meghatározott sorrendet figyelembe kellett vennie, mert annak figyelmen kívül hagyása önkényes és kiszámíthatatlan jogalkalmazást eredményezne.
[6] Hangsúlyozta, hogy a kijelölési hatósági eljárásra vonatkozó két szabályt a kijelölési hatósági eljárás során együttesen kell alkalmazni. Az Er. által meghatározott eljárási rendben történő kijelölés során azonban az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglalt elveket is érvényre kell juttatni. Az Eht. 119. § (2) bekezdésének beiktatására - figyelemmel az ezen rendelkezést megállapító 2009. évi CLI. törvény 18. § (3) bekezdéshez fűzött miniszteri indokolásra - az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK Irányelv (a továbbiakban: Egyetemes szolgáltatási irányelv) 8. cikk (2) bekezdésében foglalt garanciális követelmények érvényre juttatása érdekében került sor. Az alperes határozatában a kijelölést kizárólag az Er. 9. §-ában megfogalmazott szempontok alapján döntötte el, a törvényben megfogalmazott elvek érvényesülése az indokolásból egyáltalán nem állapítható meg.
[7] Az új eljárásra a határozat megsemmisítéssel érintett részében az Er. 9. §-a mellett az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételét és a döntése ezen szempontok mentén történő megindokolását írta elő.
[9] Érvelése szerint a kijelölési eljárás során az Er. 9. §-át helyesen alkalmazta. Az Eht. 119. § (2) bekezdésében írt szempontokat, elveket a döntésénél nem kellett mérlegelnie, mert ezen követelményeknek megfelelő koherens kijelölési eljárási mechanizmust - figyelemmel az Eht. 182. § (3) bekezdés 27. pontjában foglaltakra is - az Er. 9. §-a tartalmazza, és azt az ajánlati felhívás rendelkezései is érvényesítik. Miután az Er. 9. §-a kógens módon határozza meg, hogy milyen szempontok mentén kell kijelölni az egyetemes szolgáltatót, ezek pedig objektív ténykérdések, így attól nem térhetett el, mérlegelésre e körben nem volt további lehetősége.
[10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, hangsúlyozva, hogy az ítélet nem sérti az alperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. Az alperes döntése meghozatalánál az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglalt elveket, különösen a verseny legkevésbé torzító hatása kiküszöbölésének, valamint a szolgáltatást a leghatékonyabban nyújtani képes szolgáltató kiválasztásának elvét nem juttatta érvényre, annak ellenére, hogy a 32 és 88 számozási körzetekben az első és második helyen rangsorolt szolgáltatók előfizetői létszámbeli különbsége csekély volt. Az Eht. és az Er. együttes értelmezése körében hivatkozott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. §-a mentén alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[13] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényeket hiánytalanul tárta fel, és az irányadó jogszabályok értelmezésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes keresete megalapozott.
[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy azonos felek között más szolgáltatáselemekre vonatkozóan a Kúria már a Kf.IV.37.919/2019/4., valamint Kf.IV.37.987/2019/6. számon ítéletet hozott, amelyekben kifejtett jogi állásponttól a jelen ügyben eljáró tanács nem kíván eltérni, ezért azt a jelen eljárásban is irányadónak tekinti az alábbiak szerint.
[15] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a felperes által előterjesztett keresettel összefüggésben az elsőfokú bíróságnak az egyetemes szolgáltató kijelölése során irányadó Eht. 119. § (2) bekezdésben és az Er. 9. § (2) bekezdésben foglaltak miként értelmezéséről kellett dönteni. Az alperes következetes álláspontja az volt, hogy az Eht.-ben megfogalmazott elvek érvényre juttatását az Er. 9. §-ában foglalt konkrét rendelkezések tartalmazzák, ezért az Eht. 119. § (2) bekezdésével összefüggésben indokolásbeli kötelezettsége nincs.
[16] Az irányadó jogszabályok mikénti értelmezésével összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az eljárásban az Eht.-ben és az Er.-ben felhívott rendelkezéseit komplex módon, egymással összhangban kell értelmezni és a jogi értékelés alá vonni.
[17] Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy az alperes a határozatában a kijelölésre irányadó Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltakat felhívta ugyan, azonban indokolásában elmulasztott számot adni arról, hogy az elektronikus hírközlési piacon folyó verseny torzulásának megakadályozására, illetőleg az érintett szolgáltatáselemet leghatékonyabban nyújtani képes szolgáltató kiválasztására vonatkozó elveket a döntésénél mely szempontok mentén és milyen tények és körülmények figyelembevételével juttatta érvényre.
[18] Az alperes a fellebbezésében tévesen érvelt azzal, hogy az Er.-ben meghatározott kötött eljárásrend mentesíti a kijelölés Eht.-ben meghatározott szempontjainak vizsgálata alól, mert a meghatározott döntés alapjául szolgáló adatszolgáltatás a kijelölés szempontjain túl nem ad felmentést annak értékelése alól, hogy összességében melyik egyetemes szolgáltató tudja az adott szolgáltatáselemet a leghatékonyabban nyújtani, illetőleg a meghatározott szolgáltató kijelölése mely okoknál fogva eredményezi legkevésbé a verseny torzítását.
[19] A fenti szempontok értékelésének szükségességét támasztja alá az Egyetemes szolgáltatási irányelv (14) preambulumbekezdése is, miszerint "…A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok feladata tárgyilagos szempontok alapján meghatározni, hogy mely vállalkozásoknak van egyetemes szolgáltatási kötelezettsége, ezen irányelv alkalmazásában, szükség szerint figyelembe véve a vállalkozások képességét és hajlandóságát, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségének összességének vagy egy részének vállalására. Fontos, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket a leghatékonyabb módon teljesítsék, hogy ezáltal a felhasználók általában a hatékony költséggazdálkodásnak megfelelő árat fizessék. Hasonlóképpen fontos, hogy az egyetemes szolgáltatások üzemeltetői fenntartsák a hálózat egységét, valamint a szolgáltatás folyamatosságát és minőségét. A nagyobb verseny és választék kialakulása több lehetőséget biztosít arra, hogy jelentős piaci erővel nem rendelkező vállalkozások teljesítsék az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek összességét vagy egy részét. Ezért az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítésével bizonyos esetekben - többek között versenyeztetési és összehasonlító kiválasztási eljárások keretében - olyan üzemeltetőket is megbízhatnak, amelyek a hozzáférés és szolgáltatás nyújtásának leginkább költséghatékony eszközét mutatják be."
[20] Alaptalan azon alperesi érvelés, miszerint az Er. 9. §-ának alkalmazásán túl az Eht.-ben rögzített szempontokat kizárólag abban az esetben kell és lehet mérlegelni, amennyiben az Er. 9. §-ában foglaltak szerint a rangsorolást nem lehet elvégezni (pl. két szolgáltatónak ugyanannyi előfizetője, illetőleg ugyanakkora árbevétele van). Az Eht. és a felhatalmazása alapján megalkotott Er. szabályozásából nem következik, hogy az alperesnek az Eht.-ben meghatározott körülményeket nem kell vizsgálnia, és azt az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság részét képező, a közigazgatási törvény alárendeltségére vonatkozó alkotmányos elv {38/2012. (XI. 14.) AB határozat, indokolás [72], 14/2018. (IX. 27.) AB határozat, indokolás [23], 25/2018. (XII. 28.) AB határozat, indokolás [20]} érvényesülése folytán nem is zárhatja ki. Az Eht. végrehajtására megalkotásra került Er. részletes rendelkezéseitől függetlenül a lefolytatandó eljárásnak összességében meg kell felelnie az Eht.-ben rögzített elveknek, amelynek értékeléséről az alperesnek a határozata indokolásában számot kell adnia.
[21] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ezen indokolásbeli hiányosság a közigazgatási eljárás lényeges szabályainak megszegésével a perben nem volt orvosolható, ezért a fellebbezési érveléssel szemben az elsőfokú bíróság a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem sértette meg és a határozat indokolásbeli hiányosságára tekintettel jogszerűen rendelkezett annak hatályon kívül helyezéséről.
[22] A Kúria a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kfv.II.37.994/2019.)
Az ügy száma: Kf.II.37.994/2019/6.
A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke
Dr. Szilas Judit előadó bíró
Dr. Bögös Fruzsina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Simon Ügyvédi Iroda, Dr. Simon Attila ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Attila kamarai jogtanácsos
A per tárgya: hírközlési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata
A fellebbezést benyújtó fél: az alperes
Az elsőfokú jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 104.K.700.707/2018/17. számú ítélete
A 40.000 (negyvenezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
[2] Az alperes 2018. május 29. napján kelt SK/8414-2/2018. számú határozatával a szolgáltatáselem vonatkozásában egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatóként az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak nemzeti felosztási tervéről szóló 3/2011. (IX. 26.) NMHH rendelet (a továbbiakban: 3/2011. NMHH r.) 1. számú mellékletének 2.1.3. pontja alapján meghatározott 29, 32 és 88 körzetszámú földrajzi számozási területen a felperes jogelődjét (a továbbiakban: felperes), mint a 3. számú egyetemes szolgáltatási terület tekintetében azonosított legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező szolgáltatót jelölte ki. A szolgáltatás megkezdésének időpontjaként 2019. január 1. napját határozta meg. Határozata indokolásában felhívta az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 10. § (1) bekezdés 5. pontjában, a 10. § (2) bekezdésében, a 117. § a)-d) pontjaiban, a 119. § (1)-(2) bekezdéseiben, valamint az egyetemes elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos részletes szabályokról szóló 6/2015. (X.26.) NMHH rendelet (a továbbiakban: Er.) 9. § (1)-(2) bekezdéseiben foglaltakat. Az Er. 9. § (2) bekezdésére alapítottan vizsgálta, hogy a szolgáltatáselem esetén az adott számozási területen mely szolgáltató rendelkezik a legnagyobb piaci részesedéssel. Az adatszolgáltatás kérése alapján beérkezett adatok elemzésével arra a következtetésre jutott, hogy a 29, 32 és 88 számú körzetekben a szolgáltatáselem tekintetében a legnagyobb piaci részesedéssel rendelkező felperest kell egyetemes szolgáltatóként kijelölni.
[4] Az alperes a védiratában a határozatban foglalt indokokat fenntartva a felperes keresetének elutasítását kérte. Kifejtette, hogy az Er. 9. §-a nem ellentétes az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltakkal, mert a rendelet a törvényben megfogalmazott általános szabályok mentén a kijelölés konkrét feltételeit tartalmazza. Az eljárása során az Er. 9. §-ban meghatározott sorrendet figyelembe kellett vennie, mert annak figyelmen kívül hagyása önkényes és kiszámíthatatlan jogalkalmazást eredményezne.
[6] Hangsúlyozta, hogy a kijelölési hatósági eljárásra vonatkozó két szabályt a kijelölési hatósági eljárás során együttesen kell alkalmazni. Az Er. által meghatározott eljárási rendben történő kijelölés során azonban az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglalt elveket is érvényre kell juttatni. Az Eht. 119. § (2) bekezdésének beiktatására - figyelemmel az ezen rendelkezést megállapító 2009. évi CLI. törvény 18. § (3) bekezdéshez fűzött miniszteri indokolásra - az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló az Európai Parlament és Tanács 2002. március 7-i 2002/22/EK Irányelv (a továbbiakban: Egyetemes szolgáltatási irányelv) 8. cikk (2) bekezdésében foglalt garanciális követelmények érvényre juttatása érdekében került sor. Az alperes határozatában a kijelölést kizárólag az Er. 9. §-ban megfogalmazott szempontok alapján döntötte el, a törvényben megfogalmazott elvek érvényesülése az indokolásból egyáltalán nem állapítható meg.
[7] Az új eljárásra a határozat megsemmisítéssel érintett részében az Er. 9. §-a mellett az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltak figyelembe vételét és a döntése ezen szempontok mentén történő megindokolását írta elő.
[9] Érvelése szerint a kijelölési eljárás során az Er. 9. §-át helyesen alkalmazta. Az Eht. 119. § (2) bekezdésében írt szempontokat, elveket a döntésénél nem kellett mérlegelnie, mert ezen követelményeknek megfelelő koherens kijelölési eljárási mechanizmust - figyelemmel az Eht. 182. § (3) bekezdés 27. pontjában foglaltakra is - az Er. 9. §-a tartalmazza, és azt az ajánlati felhívás rendelkezései is érvényesítik. Miután az Er. 9. §-a kógens módon határozza meg, hogy milyen szempontok mentén kell kijelölni az egyetemes szolgáltatót, ezek pedig objektív ténykérdések, így attól nem térhetett el, mérlegelésre e körben nem volt további lehetősége.
[10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, hangsúlyozva, hogy az ítélet nem sérti az alperes által megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. Az alperes döntése meghozatalánál az Eht. 119. § (2) bekezdésében foglalt elveket, különösen a verseny legkevésbé torzító hatása kiküszöbölésének, valamint a szolgáltatást a leghatékonyabban nyújtani képes szolgáltató kiválasztásának elvét nem juttatta érvényre, annak ellenére, hogy a 32 és 88 számozási körzetekben az első és második helyen rangsorolt szolgáltatók előfizetői létszámbeli különbsége csekély volt. Az Eht. és az Er. együttes értelmezése körében hivatkozott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § (5) bekezdésében foglaltakra is.
[12] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § mentén alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezés és az fellebbezési ellenkérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[13] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényeket hiánytalanul tárta fel, és az irányadó jogszabályok értelmezésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes keresete megalapozott.
[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy azonos felek között más szolgáltatáselemekre vonatkozóan a Kúria már a Kf.IV.37.919/2019/4., valamint Kf.IV.37.987/2019/6. számon ítéletet hozott, amelyekben kifejtett jogi állásponttól a jelen ügyben eljáró tanács nem kíván eltérni, ezért azt a jelen eljárásban is irányadónak tekinti az alábbiak szerint.
[15] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a felperes által előterjesztett keresettel összefüggésben az elsőfokú bíróságnak az egyetemes szolgáltató kijelölése során irányadó Eht. 119. § (2) bekezdésben és az Er. 9. § (2) bekezdésben foglaltak miként értelmezéséről kellett dönteni. Az alperes következetes álláspontja az volt, hogy az Eht.-ben megfogalmazott elvek érvényre juttatását az Er. 9. §-ában foglalt konkrét rendelkezések tartalmazzák, ezért az Eht. 119. § (2) bekezdésével összefüggésben indokolásbeli kötelezettsége nincs.
[16] Az irányadó jogszabályok mikénti értelmezésével összefüggésben az elsőfokú bíróság helyesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az eljárásban az Eht.-ben és az Er.-ben felhívott rendelkezéseit komplex módon, egymással összhangban kell értelmezni és a jogi értékelés alá vonni.
[17] Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra is, hogy az alperes a határozatában a kijelölésre irányadó Eht. 119. § (2) bekezdésében foglaltakat felhívta ugyan, azonban indokolásában elmulasztott számot adni arról, hogy az elektronikus hírközlési piacon folyó verseny torzulásának megakadályozására, illetőleg az érintett szolgáltatáselemet leghatékonyabban nyújtani képes szolgáltató kiválasztására vonatkozó elveket a döntésénél mely szempontok mentén és milyen tények és körülmények figyelembevételével juttatta érvényre.
[18] Az alperes a fellebbezésében tévesen érvelt azzal, hogy az Er.-ben meghatározott kötött eljárásrend mentesíti a kijelölés Eht.-ben meghatározott szempontjainak vizsgálata alól, mert a meghatározott döntés alapjául szolgáló adatszolgáltatás a kijelölés szempontjain túl nem ad felmentést annak értékelése alól, hogy összességében melyik egyetemes szolgáltató tudja az adott szolgáltatáselemet a leghatékonyabban nyújtani, illetőleg a meghatározott szolgáltató kijelölése mely okoknál fogva eredményezi legkevésbé a verseny torzítását.
[19] A fenti szempontok értékelésének szükségességét támasztja alá az Egyetemes szolgáltatási irányelv (14) preambulumbekezdése is, miszerint "… A szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok feladata tárgyilagos szempontok alapján meghatározni, hogy mely vállalkozásoknak van egyetemes szolgáltatási kötelezettsége, ezen irányelv alkalmazásában, szükség szerint figyelembe véve a vállalkozások képességét és hajlandóságát, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségének összességének vagy egy részének vállalására. Fontos, hogy az egyetemes szolgáltatási kötelezettségeket a leghatékonyabb módon teljesítsék, hogy ezáltal a felhasználók általában a hatékony költséggazdálkodásnak megfelelő árat fizessék. Hasonlóképpen fontos, hogy az egyetemes szolgáltatások üzemeltetői fenntartsák a hálózat egységét, valamint a szolgáltatás folyamatosságát és minőségét. A nagyobb verseny és választék kialakulása több lehetőséget biztosít arra, hogy jelentős piaci erővel nem rendelkező vállalkozások teljesítsék az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek összességét vagy egy részét. Ezért az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítésével bizonyos esetekben - többek között versenyeztetési és összehasonlító kiválasztási eljárások keretében - olyan üzemeltetőket is megbízhatnak, amelyek a hozzáférés és szolgáltatás nyújtásának leginkább költséghatékony eszközét mutatják be."
[20] Alaptalan azon alperesi érvelés, miszerint az Er. 9. §-ának alkalmazásán túl az Eht.-ben rögzített szempontokat kizárólag abban az esetben kell és lehet mérlegelni, amennyiben az Er. 9. §-ában foglaltak szerint a rangsorolást nem lehet elvégezni (pl. két szolgáltatónak ugyanannyi előfizetője, illetőleg ugyanakkora árbevétele van). Az Eht. és a felhatalmazása alapján megalkotott Er. szabályozásából nem következik, hogy az alperesnek az Eht.-ben meghatározott körülményeket nem kell vizsgálnia, és azt az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésében rögzített jogállamiság részét képező, a közigazgatási törvény alárendeltségére vonatkozó alkotmányos elv (38/2012. (XI.14.) AB határozat, indokolás [72], 14/2018. (IX.27.) AB határozat, indokolás [23], 25/2018. (XII.28.) AB határozat, indokolás [20]) érvényesülése folytán nem is zárhatja ki. Az Eht. végrehajtására megalkotásra került Er. részletes rendelkezéseitől függetlenül a lefolytatandó eljárásnak összességében meg kell felelnie az Eht.-ben rögzített elveknek, amelynek értékeléséről az alperesnek a határozata indokolásában számot kell adnia.
[21] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ezen indokolásbeli hiányosság a közigazgatási eljárás lényeges szabályainak megszegésével a perben nem volt orvosolható, ezért a fellebbezési érveléssel szemben az elsőfokú bíróság a Kp. 92. (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat nem sértette meg és a határozat indokolásbeli hiányosságára tekintettel jogszerűen rendelkezett annak hatályon kívül helyezéséről.
[22] A Kúria a fentiekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[25] A felperes a másodfokú eljárásban perköltségigénnyel nem élt, ezért a Kúria a másodfokú eljárás költségéről való döntéshozatalt a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdése alapján mellőzte.
[26] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (3) bekezdés d) pontja és 46. § (1) bekezdése alapján meghatározott fellebbezési illetéket az alperest az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja alapján megillető teljes személyes illetékmentesség folytán az állam viseli.