adozona.hu
BH 2020.11.342
BH 2020.11.342
Az adószám felfüggesztése alatt adólevonás nem gyakorolható, és erre az adózó a felfüggesztés hatálya alatt folytatott utólagos ellenőrzés során sem hivatkozhat. A tilalom szempontjából az adómegállapítással érintett időszaknak nincs jelentősége [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 137. § (1) bekezdés, 2003. évi XCII. tv. (Art.) 1. § (6) bekezdés, 97. § (6) bekezdés].

- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes egyéni vállalkozóként adószakértő, adószaktanácsadó. 2009-ben negyedévente, 2010-ben havonta volt általános forgalmi adó (áfa) bevallásra kötelezett adóalany. A felperes e két évben személyi jövedelemadó- (szja) és áfabevallásokat nem nyújtott be, bizonylatai, nyilvántartásai hiányosak voltak, szigorú számadású nyomtatványokról nyilvántartást nem vezetett. Adószámát az állami adóhatóság 2011. április 8. napjával felfüggesztette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény ...
[2] A felperes az A. N. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.) kibocsátott AG7S-P669676 sorszámú számla 12 958 313 forint ellenértékéből 5 000 000 forintot banki átutalással 2009. november 20-án, a fennmaradó 7 958 313 forintot pedig 2009. november 27-én készpénzben (a továbbiakban: készpénz) szerezte meg a Kft. főkönyvi nyilvántartása szerint.
[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2014. szeptember 19-étől a felperesnél bevallások utólagos ellenőrzését végezte a 2009-2010. évekre kiterjedően szja és százalékos egészségügyi hozzájárulás, 2009. október-december hónapokra és 2010. évre vonatkozóan áfa, valamint 2009. év tekintetében magánszemélyek különadója adónemekben (a továbbiakban együtt: adónemek). A felperes a bevételi és kiadási számláit, valamint a 2009. év pénztárkönyvét adta át az ellenőrzés részére.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2015. szeptember 22-én kelt 1831956902 számú határozatában felperest az adónemekben összesen 47 303 267 forint adóhiány, 35 476 700 forint adóbírság, 15 755 169 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, valamint mulasztási bírságot is kiszabott. A felperes egyéni vállalkozásának 2009-2010. évi bevételeit és költségeit a felperes által átadott pénztárkönyv, számlatömbök, valamint a felperes bankszámlakivonatai alapján határozta meg, figyelembe véve a Kft.-nél lefolytatott vizsgálatok eredményeit is.
[5] Az egyéni vállalkozás bevételei után a fizetendő áfát a felperes bankszámlakivonataiból számította, az előzetesen felszámított áfa tekintetében pedig az Art. 24/A. § (6) bekezdése és az általános forgalmi adóról 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa. tv.) 137. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy felperes az általa befogadott számlákra alapított adólevonási jogát az elévülési időn belül gyakorolhatta volna, az adószám felfüggesztése után erre azonban már nem volt lehetősége.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. december 4-én kelt 2517685002 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[8] A per folytatólagos tárgyalásán állította, hogy a készpénzt az N. Kft. könyveiben kimutatottakkal ellentétben nem 2009. november 27-én, csak valamikor 2010-2011. év folyamán kapta meg; e körben a per hatodik tárgyalásán egy, a Kft. által harmadik személy részére történt 2009. november 27-i pénzkifizetésről és annak 2011. március 7-i visszafizetéséről csatolt átvételi elismervényt (a továbbiakban: átvételi elismervény).
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az áfa levonhatóságának tárgyában fenntartotta a határozatának indokait azzal, hogy a levonás tilalma szempontjából a bevallás benyújtásának időpontja releváns a bevallásban szereplő adómegállapítási időszakkal szemben.
[11] Az előzetesen felszámított áfa elszámolása tekintetében lényeges ténynek tekintette, hogy a felperes a vizsgált időszak bevallásait nem nyújtotta be és ezért az Áfa. tv. akkor hatályos 131. § (1) bekezdése szerinti lehetőséggel sem élt, valamint az adószám felfüggesztésének kezdő napját is. Az Art. 24/A. § (6) bekezdésének és az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdésének 2009-2010. évben hatályos rendelkezéseire utalva rögzítette, hogy az adólevonási jog a bevallás benyújtásával gyakorolható, a felperes pedig nem volt elzárva attól, hogy e jogát az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, az adószám felfüggesztése előtt gyakorolja. Megállapította, hogy az adószám felfüggesztése alatt benyújtott adóbevallással érintett adómegállapítási időszakra adólevonás nem érvényesíthető, az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdése szempontjából a bevallás benyújtásának az időpontja bír relevanciával, az adószám felfüggesztése alatti adólevonást a Kúria a Kfv.V.35.312/2012/4. számú ítélete szerinti is kizárt.
[13] Előadta, hogy a jogerős ítélet az átvételi elismervény miatt iratellenes a tekintetben, hogy a készpénz átadására 2009. november 27-én sor került, az átvételi elismervényben foglaltak cáfolatára alkalmas bizonyítást az elsőfokú bíróság nem folytatott.
[14] Tévesnek tartotta, hogy az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdése szempontjából a bevallás benyújtásának időpontja lenne irányadó az adómegállapítási időszak helyett, az Art. felsorolt rendelkezéseinek megsértését összességében abban jelölte meg, hogy esetében bevallás benyújtására sem az adószám felfüggesztése előtt, sem azt követően nem került sor.
[15] Minisztériumi véleményre általában, valamint egy adózási kérdésre utalva előadta, hogy a tényállás nem tisztázott, ha az adóhatóság csak az adózó kötelezettségeit állapítja meg.
[16] Alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes rosszhiszemű pervitelére, valamint a készpénz megfizetésének ideje tekintetében a bíróság által értékelt bizonyítékokra utalva a jogerősí ítéletet megalapozottnak tartotta, az adólevonás kapcsán pedig kiemelte, hogy e jog tényszerűen csak a bevallás benyújtásával gyakorolható.
[18] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §-a alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (BH 2012.179.), a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség. A rendkívüli jogorvoslati kérelem a Pp. 272. §-ából eredően nem a közigazgatási határozat, hanem a jogerős ítélet ellen terjeszthető elő a jogerős ítéletet hozó bíróság által megsértett jogszabályhelyek és a megváltoztatás okának megjelölése mellett (BH 2017.232.).
[19] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet indokolása nem volt iratellenes, és a bizonyítékokat sem értékelte okszerűtlenül az elsőfokú bíróság azzal, hogy az átvételi elismervényt nem tekintette ügydöntő bizonyítéknak. Az elismervénnyel bizonyítani kívántak ellenében a jogerős ítéletben megjelölt, a felülvizsgálati kérelemben nem említett tények és bizonyítékok - a Kft. 2011. évi vizsgálata, pénztárbizonylat hiánya, a per során a Kft. nevében nyilatkozatot tett személy és munkavállaló azonossága - értékelése okszerű, hiánytalan és logikus volt, azok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség.
[20] Az elsőfokú bíróság és az alperes az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdésének az ellenőrzéskor hatályos rendelkezését is helyesen értelmezték. Az adólevonás az Áfa. tv. 120. §-a értelmében jog, melyet az adózó nem köteles gyakorolni. Tény, hogy felperes e jogával az ellenőrzés megkezdéséig nem élt, és mivel ekkor (valamint az adóigazgatási és hatósági eljárás alatt is folyamatosan) adószáma jogerősen felfüggesztett volt, adólevonást - függetlenül attól, hogy azt az érintett bizonylatok (számlák) alapján legkorábban mikor érvényesíthette volna - nem gyakorolhatott. A jogerős ítélet indokolása helytálló volt abban is, hogy az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdésében írt levonási tilalmat nem az ellenőrzésre kijelölt időszak és az adószám felfüggesztése napjának, hanem az adólevonást tartalmazó bevallás beadásának és az adószám felfüggesztésének napjával összevetve kell megállapítani vagy kizárni. A felperes adószámának felfüggesztéséig (2011. április 8.) az ellenőrzésre kijelölt időszakra vonatkozó adóbevallást be sem nyújtott, mely tény az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdése alapján eleve kizárta, hogy felperes az adószám felfüggesztésének hatálya alatt bármilyen időszakra, bármilyen módon adólevonást gyakorolhasson. A felperes által az ellenőrzés tényétől függetlenül sem gyakorolható adólevonás pedig - erre vonatkozó jogi normatív rendelkezés hiányában - nyilvánvalóan nem éled fel az ellenőrzés megindításával sem. Az Áfa. tv. 137. § (1) bekezdése értelmében nem gyakorolható jog adózó javára értékelhető tény - akként, ahogyan arra a felperes hivatkozott - nem lehet, miként az adóbevallás benyújtásának elmulasztása sem; az Art. 1. § (6) bekezdése és 97. § (6) bekezdése rendelkezéseit a felperes alaptalanul hívta fel.
[21] A kifejtettek következnek a Kfv.V.35.312/2012/4. számú ítéletből is, melyben a Kúria egyebek között leszögezte, hogy az adószám felfüggesztésének ideje alatt benyújtott adóbevallásba levonható adó nem állítható be, ellenkező esetben azt adókülönbözetként kell az adózó terhére megállapítani. A felperes ügyében lényeges tény volt a bevallás elmulasztása (arra a felperes maga is kiemelten hivatkozott), így a közigazgatási eljárásban a felperes téves álláspontja szerint javára figyelembe veendő levonható adót egyben a terhére is adókülönbözetként kellene megállapítani.
[22] Az Art. felperes által kiemelt 25-26. §-ának és 106. § (1) bekezdésének az adóügyben annyiban volt jelentősége, amennyiben felperesnek az ellenőrzéssel érintett időszakban - önadózással - az általa kibocsátott számlákon feltüntetett áfát meg kellett volna állapítania, be kellett volna vallania és meg kellett volna fizetnie. Ezek az adózó oldalán jogként nem értelmezhető olyan adókötelezettségek, amelyek elmulasztása miatt az Art. 106. § (1) bekezdése alapján a felperes terhére adókülönbözetet kellett megállapítani.
[23] A Kúria végül megállapította, hogy az elsőfokú bíróság releváns tényekre vonatkozó helyes jogszabályértelmezése miatt a felperes alaptalanul hivatkozott a konkrétan meg nem jelölt minisztériumi véleményre, és a normatív kötőerővel nem rendelkező adózási kérdésre.
[24] A felülvizsgálati kérelem fentiek szerint megalapozatlan volt, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.457/2019.)
Az ügy száma: Kfv.I.35.457/2019/6.
A tanács tagjai: dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke
dr. Huber Gábor előadó bíró
dr. Stefancsik Márta bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Villányi-Kollár Márta ügyvéd
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága
Az alperes képviselője: dr. Schäffer Móric kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2019. március 12-én kelt 10.K.27.077/2019/3. számú ítélete
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] Felperes az A.N. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.) kibocsátott AG7S-P669676 sorszámú számla 12.958.313 forint ellenértékéből 5.000.000 forintot banki átutalással 2009. november 20-án, a fennmaradó 7.958.313 forintot pedig 2009. november 27-én készpénzben (a továbbiakban: készpénz) szerezte meg a Kft. főkönyvi nyilvántartása szerint.
[3] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) 2014. szeptember 19-étől felperesnél bevallások utólagos ellenőrzését végezte a 2009-2010. évekre kiterjedően Szja és százalékos egészségügyi hozzájárulás, 2009. október-december hónapokra és 2010. évre vonatkozóan Áfa, valamint 2009. év tekintetében magánszemélyek különadója adónemekben (a továbbiakban együtt: adónemek). A felperes a bevételi és kiadási számláit, valamint a 2009. év pénztárkönyvét adta át az ellenőrzés részére.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2015. szeptember 22-én kelt 1831956902 számú határozatában felperest az adónemekben összesen 47.303.267 forint adóhiány, 35.476.700 forint adóbírság, 15.755.169 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, valamint mulasztási bírságot is kiszabott. A felperes egyéni vállalkozásának 2009-2010. évi bevételeit és költségeit a felperes által átadott pénztárkönyv, számlatömbök, valamint a felperes bankszámlakivonatai alapján határozta meg, figyelembe véve a Kft-nél lefolytatott vizsgálatok eredményeit is.
[5] Az egyéni vállalkozás bevételei után a fizetendő Áfa-t a felperes bankszámlakivonataiból számította, az előzetesen felszámított Áfa tekintetében pedig az Art. 24/A. § (6) bekezdése és az általános forgalmi adóról 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 137. § (1) bekezdése alapján azt állapította meg, hogy felperes az általa befogadott számlákra alapított adólevonási jogát az elévülési időn belül gyakorolhatta volna, az adószám felfüggesztése után erre azonban már nem volt lehetősége.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2015. december 4-én kelt 2517685002 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[8] A per folytatólagos tárgyalásán állította, hogy a készpénzt az A.N. Kft. könyveiben kimutatottakkal ellentétben nem 2009. november 27-én, csak valamikor 2010-2011. év folyamán kapta meg; e körben a per hatodik tárgyalásán egy, a Kft. által harmadik személy részére történt 2009. november 27-i pénzkifizetésről és annak 2011. március 7-i visszafizetéséről csatolt átvételi elismervényt (a továbbiakban: átvételi elismervény).
[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az Áfa levonhatóságának tárgyában fenntartotta a határozatának indokait azzal, hogy a levonás tilalma szempontjából a bevallás benyújtásának időpontja releváns a bevallásban szereplő adómegállapítási időszakkal szemben.
[11] Az előzetesen felszámított Áfa elszámolása tekintetében lényeges ténynek tekintette, hogy felperes a vizsgált időszak bevallásait nem nyújtotta be és ezért az Áfa tv. akkor hatályos 131. § (1) bekezdése szerinti lehetőséggel sem élt, valamint az adószám felfüggesztésének kezdő napját is. Az Art. 24/A. § (6) bekezdésének és az Áfa tv. 137. § (1) bekezdésének 2009-2010. évben hatályos rendelkezéseire utalva rögzítette, hogy az adólevonási jog a bevallás benyújtásával gyakorolható, felperes pedig nem volt elzárva attól, hogy e jogát az adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül, az adószám felfüggesztése előtt gyakorolja. Megállapította, hogy az adószám felfüggesztése alatt benyújtott adóbevallással érintett adómegállapítási időszakra adólevonás nem érvényesíthető, az Áfa tv. 137. § (1) bekezdése szempontjából a bevallás benyújtásának az időpontja bír relevanciával, az adószám felfüggesztése alatti adólevonást a Kúria a Kfv.V.35.312/2012/4. számú ítélete szerinti is kizárt.
[13] Előadta, hogy a jogerős ítélet az átvételi elismervény miatt iratellenes a tekintetben, hogy a készpénz átadására 2009. november 27-én sor került, az átvételi elismervényben foglaltak cáfolatára alkalmas bizonyítást az elsőfokú bíróság nem folytatott.
[14] Tévesnek tartotta, hogy az Áfa tv. 137. § (1) bekezdése szempontjából a bevallás benyújtásának időpontja lenne irányadó az adómegállapítási időszak helyett, az Art. felsorolt rendelkezéseinek megsértését összességében abban jelölte meg, hogy esetében bevallás benyújtására sem az adószám felfüggesztése előtt, sem azt követően nem került sor.
[15] Minisztériumi véleményre általában, valamint egy adózási kérdésre utalva előadta, hogy a tényállás nem tisztázott, ha az adóhatóság csak az adózó kötelezettségeit állapítja meg.
[16] Alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felperes rosszhiszemű pervitelére, valamint a készpénz megfizetésének ideje tekintetében a bíróság által értékelt bizonyítékokra utalva a jogerősí ítéletet megalapozottnak tartotta, az adólevonás kapcsán pedig kiemelte, hogy e jog tényszerűen csak a bevallás benyújtásával gyakorolható.
[18] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §-a alapján a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet (BH 2012.179.), a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség. A rendkívüli jogorvoslati kérelem a Pp. 272. §-ából eredően nem a közigazgatási határozat, hanem a jogerős ítélet ellen terjeszthető elő a jogerős ítéletet hozó bíróság által megsértett jogszabályhelyek és a megváltoztatás okának megjelölése mellett (BH 2017.232.).
[19] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet indokolása nem volt iratellenes, és a bizonyítékokat sem értékelte okszerűtlenül az elsőfokú bíróság azzal, hogy az átvételi elismervényt nem tekintette ügydöntő bizonyítéknak. Az elismervénnyel bizonyítani kívántak ellenében a jogerős ítéletben megjelölt, a felülvizsgálati kérelemben nem említett tények és bizonyítékok - a Kft. 2011. évi vizsgálata, pénztárbizonylat hiánya, a per során a Kft. nevében nyilatkozatot tett személy és munkavállaló azonossága - értékelése okszerű, hiánytalan és logikus volt, azok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség.
[20] Az elsőfokú bíróság és az alperes az Áfa tv. 137.§ (1) bekezdésének az ellenőrzéskor hatályos rendelkezését is helyesen értelmezték. Az adólevonás az Áfa tv. 120.§-a értelmében jog, melyet az adózó nem köteles gyakorolni. Tény, hogy felperes e jogával az ellenőrzés megkezdéséig nem élt, és mivel ekkor (valamint az adóigazgatási és hatósági eljárás alatt is folyamatosan) adószáma jogerősen felfüggesztett volt, adólevonást - függetlenül attól, hogy azt az érintett bizonylatok (számlák) alapján legkorábban mikor érvényesíthette volna - nem gyakorolhatott. A jogerős ítélet indokolása helytálló volt abban is, hogy az Áfa tv. 137.§ (1) bekezdésében írt levonási tilalmat nem az ellenőrzésre kijelölt időszak és az adószám felfüggesztése napjának, hanem az adólevonást tartalmazó bevallás beadásának és az adószám felfüggesztésének napjával összevetve kell megállapítani vagy kizárni. Felperes adószámának felfüggesztéséig (2011. április 8.) az ellenőrzésre kijelölt időszakra vonatkozó adóbevallást be sem nyújtott, mely tény az Áfa tv. 137.§ (1) bekezdése alapján eleve kizárta, hogy felperes az adószám felfüggesztésének hatálya alatt bármilyen időszakra, bármilyen módon adólevonást gyakorolhasson. A felperes által az ellenőrzés tényétől függetlenül sem gyakorolható adólevonás pedig - erre vonatkozó jogi normatív rendelkezés hiányában - nyilvánvalóan nem éled fel az ellenőrzés megindításával sem. Az Áfa tv. 137.§ (1) bekezdése értelmében nem gyakorolható jog adózó javára értékelhető tény - akként, ahogyan arra a felperes hivatkozott - nem lehet, miként az adóbevallás benyújtásának elmulasztása sem; az Art. 1.§ (6) bekezdés és 97.§ (6) bekezdés rendelkezéseit a felperes alaptalanul hívta fel.
[21] A kifejtettek következnek a Kfv.V.35.312/2012/4. számú ítéletből is, melyben a Kúria egyebek között leszögezte, hogy az adószám felfüggesztésének ideje alatt benyújtott adóbevallásba levonható adó nem állítható be, ellenkező esetben azt adókülönbözetként kell az adózó terhére megállapítani. A felperes ügyében lényeges tény volt a bevallás elmulasztása (arra a felperes maga is kiemelten hivatkozott), így a közigazgatási eljárásban a felperes téves álláspontja szerint javára figyelembe veendő levonható adót egyben a terhére is adókülönbözetként kellene megállapítani.
[22] Az Art. felperes által kiemelt 25-26.§ és 106.§ (1) bekezdéseinek az adóügyben annyiban volt jelentősége, amennyiben felperesnek az ellenőrzéssel érintett időszakban - önadózással - az általa kibocsátott számlákon feltüntetett Áfa-t meg kellett volna állapítania, be kellett volna vallania és meg kellett volna fizetnie. Ezek az adózó oldalán jogként nem értelmezhető olyan adókötelezettségek, amelyek elmulasztása miatt az Art. 106.§ (1) bekezdése alapján a felperes terhére adókülönbözetet kellett megállapítani.
[23] A Kúria végül megállapította, hogy az elsőfokú bíróság releváns tényekre vonatkozó helyes jogszabály értelmezése miatt a felperes alaptalanul hivatkozott a konkrétan meg nem jelölt minisztériumi véleményre, és a normatív kötőerővel nem rendelkező adózási kérdésre.
[24] A felülvizsgálati kérelem fentiek szerint megalapozatlan volt, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[26] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
[27] A felek tárgyalás tartását nem kérték, és az szükséges sem volt, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.